A felszólalás szövege:

MÓRING JÓZSEF ATTILA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlési Biztos Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 2003. május 6-ai, az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeinek részvételével kibővített ülésén megtárgyalta a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2002. évi tevékenységéről szóló beszámolóját.

A bizottság egyhangúlag állapította meg, hogy a beszámoló megfelel az alkotmány 32/B. §-ának (6) bekezdésében, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 27. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségeinek. A bizottság örömmel vette tudomásul, hogy a beszámoló ebben az évben is elkészült a törvényben meghatározott időre. A beszámoló a korábbi évekhez hasonló színvonalon, terjedelemben és szerkezetben számol be a kisebbségi biztos tárgyévi tevékenységéről, kihasználva a jogfolytonosságból származó előnyt, hogy ugyanaz a személy tölti be a tisztséget.

A beszámoló jól nyomon követhető, a megszokott módon jól megszerkesztett, számos jól hasznosítható információt tartalmaz. A beszámoló érinti, illetve feldolgozza a kisebbségi ügyek szinte teljességét. Foglalkozik az évek óta visszatérő, folyamatosan meglevő hiányosságokkal, illetve reagál az újonnan felmerült gondokra is. A beszámoló kézikönyvként áll rendelkezésre minden érintett számára, hiszen megtalálhatók benne a kisebbségi jogok biztosának ajánlásai, szakmai álláspontjai, véleményei egyaránt.

Tisztelt Ház! A beszámoló részletesen foglalkozik a kisebbségi jogok időszerű kérdéseivel, megállapítja, hogy elemi erejűvé vált az igény a kisebbségi választójog alapvető reformja iránt, hangsúlyozva, hogy az tovább már nem halasztható - ahogy ez itt ma délután már szóban is megerősítést nyert. Foglalkozik a kisebbségek önazonosságához, önkormányzáshoz való jogával, természetesen kiemelt figyelmet fordít a 2002-es kisebbségi önkormányzati választások értékelésére, a választás kezdeményezésétől és kitűzésétől a jelöltállítás folyamatán, a kisebbségi önkormányzati kampányon, a szavazáson és a választási eredményen át a jogorvoslati eljárásig, illetve az alakuló ülésig.

Kitér a beszámoló a kisebbségek részvételére a helyi önkormányzati választásokon. Konkrét esetek kapcsán szembesülhetünk a választást kísérő jogsértő cselekményekkel. Ugyancsak konkrét ügyeken keresztül világít rá az országgyűlési biztos úr a szociális biztonsághoz való jog hatályosulásának problémáira, a szociális segélyezéssel kapcsolatos gondokra, a munkalehetőség megteremtésére mint a szociális gondoskodás egyik legfontosabb elemére, és a lakással, lakhatással kapcsolatos problémákra. Megállapítja, hogy a vonatkozó törvények alapján megalkották ugyan a települési önkormányzatok a kötelezően ellátandó feladataik közé tartozó szociális alapellátást szabályozó rendeleteiket, de a lakosságot leginkább érintő, a megélhetési gondokat csökkentő átmeneti segélyezés továbbra is az önkormányzati költségvetés kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ugyanez tapasztalható a lakásfenntartási támogatással, az építkezni, felújítani szándékozóknak juttatott kamatmentes kölcsönökkel is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve azt tudom mondani, hogy bizottságunk a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának munkáját és a 2002. évi beszámolót eredményesnek, magas színvonalúnak ítéli meg. Mindezek alapján a bizottság egyhangúlag javasolja az Országgyűlésnek, hogy az országgyűlési határozatot és ezáltal a beszámolót fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

MÓRING JÓZSEF ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! A magyar önkormányzatok az elmúlt 14 év legsúlyosabb válságát élik át 2002 óta. A szocialista-szabad demokrata kormány intézkedései minden települést hátrányosan érintenek, de egyértelmű, hogy legrosszabbul a kistelepüléseken élő emberek járnak 2005-ben is. Sajnos, úgy tűnik, a szocialisták szerint életképtelen települések a kormány igazságos és bátor tevékenysége következtében immár két és fél év óta a fennmaradásukért küzdenek.

A Gyurcsány-kormány 2005-ös költségvetése az igazságosság jegyében mintegy 1400 iskolát és óvodát veszélyeztet. A támogatási hiánnyal működő iskolák általában 5-20 millió forintos hiánnyal küzdenek. Ezeket a falvakat érinti a leghátrányosabban a drasztikus gáz- és villanyáremelés, őket sújtja leginkább a közalkalmazotti bérek központi forrásainak hiánya. Ezeknek a településeknek már a 200-300 ezres gázszámla is gondot jelent. A központi források megszüntetésével, az iskolák bezárásával, a kisposták leradírozásával, a vasúti szárnyvonalak megszüntetésével a kistelepülések tényleg életképtelenné válnak.

A falusi kisiskolák életben maradása érdekében aláírásgyűjtés kezdődött Baranya megyében. Az érintett pedagógusok, szülők szerint a Gyurcsány-kormány 2005-ös költségvetése ellehetetleníti a kistelepülések iskoláit. A petíciót egy mohácsi általános iskola tanárai fogalmazták meg, s azt a következő hetekben eljuttatják az ország összes kisiskolájába és az intézményeket fenntartó önkormányzatokhoz. A petíció arra hívja fel a figyelmet, hogy a 2005-ös költségvetés pusztán pénzügyi, üzleti szempontok alapján ellehetetleníti a kistelepülések iskoláit, mivel csökkentett támogatást kapnak azok az intézmények, amelyekben a gyermeklétszám alacsony. Ezért a jövő évi költségvetés átgondolását sürgetik a petíció megfogalmazói, s elvárják azt is, hogy a hátrányos helyzetben lévő kistelepülések felzárkózását a kormány többlettámogatással segítse. A Gyurcsány-kormány bátor és lendületes intézkedései elsősorban tehát a falvakban élő emberek életét nehezítik meg. Ez a valóság 2004 végén a vidék Magyarországán.

Kérdezem tehát a tisztelt miniszter asszonyt: mit szól a kistelepülési iskolák által kezdeményezett petícióhoz? Egyetért-e azzal, hogy a kisiskolák megszűnése a falvak elnéptelenedéséhez, halálához vezet? A szocialista kormány miért mond le a falvakban élő emberekről, intézkedéseivel miért törekszik azok teljes ellehetetlenítésére? Ön mit gondol a falvakban élő emberekről? Milyen véleménnyel van a kistelepülésekről? A kormány milyen érdekek alapján fordul szembe a vidék Magyarországával, a kistelepüléseken élő emberek ezreivel?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

MÓRING JÓZSEF ATTILA (Fidesz): Köszönöm. Miniszter asszony, önnek teljesen igaza van: valóban, az elmúlt másfél évtizedben voltak már az önkormányzatok hasonló helyzetben, mégpedig a Bokros-csomag alatt. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van.) A 168 kistérségnek csupán az egyharmada tudta ezt a normatívát, illetve ezt a lehetőséget igénybe venni, tehát akkor valamilyen korrekcióra szorul a rendszer.

Az önök kormánya az elmúlt 2-2,5 év alatt sok tíz milliárd forintot vett el az önkormányzatoktól. Volt olyan önkormányzati vezető, aki úgy fogalmazott, hogy gatyára vetkőztették az önkormányzatokat. Én itt most kijelentem, hogy ez nem igaz - már gatya sincsen, legfeljebb egy kis fügefalevél (Derültség a Fidesz padsoraiból.), amivel a hiányt igyekeznek eltakarni. Ez a pénz éhen halni sok, túlélni viszont rettenetesen kevés.

Fájdalom, de a válaszát nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból. - Dr. Lamperth Mónika: Ha arról beszélt volna, amit én mondtam!)

MÓRING JÓZSEF ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Csatlakoznék a Hargitai János által elmondottakhoz. A kis falvak önkormányzatai most már fizetnek a Volán-társaságoknak, hogy a busz egyáltalán bemenjen a településekre, ellenkező esetben sok helyen csak a madár jár.

A körzeti megbízottak autójába az önkormányzatok veszik a benzint, sőt javíttatjuk is, ha azt akarjuk, hogy a rendőr a tolvajok nyomába eredhessen. A katasztrófavédelmi igazgatóságoknak is az önkormányzatok fizetnek. És a legújabb gyönyör, amit minden önkormányzat élvezhet, hogy a hivatásos tűzoltó-parancsokságok fejlesztéséhez és működéséhez is pénzt kérnek. Nem tudom, talán a következő lépés a mentők szolgáltatása lesz, amit majd fizetnünk kell. Nem tudom, önök szerint ez rendjén van-e így, nem tudom, hogy miért bünteti a kormány a falvakat. Miből fizessenek a leszegényedett, tönkretett, elsorvasztott önkormányzatok? Már mindent eladtunk, amit lehetett, minden lehetséges hitelt felvettünk, és higgyék el, szavakból csak légvárakat lehet építeni.

Már elhangzott, hogy bezárnak a posták, bezárják a kisiskolákat, megszűnnek a hivatalok, ritkulnak a buszjáratok, elgazosodnak és megszűnnek a vasúti szárnyvonalak. Én magukkal ellentétben úgy gondolom, hogy Magyarország nincs lendületben, Magyarország önkormányzatai nincsenek lendületben, még csak lendülőfélben sem, sokkal inkább lenn, összedőlőfélben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

MÓRING JÓZSEF ATTILA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 2005. április 5-én tárgyalta a törvényjavaslatot.

Az előterjesztők szándéka, hogy a párizsi békeszerződés végrehajtásáról rendelkező törvényt módosítsák. Érvelésük lényege, hogy létezik egy törvény, amely az állami vezetők jogállásról rendelkezik, és amelyik tiltja, hogy állami vezető részt vegyen egy kuratórium munkájában.

Bár arra van törvényi felhatalmazás, hogy a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány tevékenységében kivételesen kuratóriumi tagként állami vezető is részt vehessen, Steiner Pál és Fónagy János képviselőtársak indítványa arra irányul, hogy ne csak a kuratóriumban, hanem a felügyelőbizottságban is meg tudjon jelenni az állam képviselője. Tehát az indítvány lényege, hogy a felügyelőbizottságban is legyen meg a felmentés lehetősége, mint ahogy az 2001 óta a kuratóriumban megvan; legyen ez a felügyelőbizottságban is biztosított. Ezt a bizottság egyhangúlag támogatta.

Köszönöm szépen.

MÓRING JÓZSEF ATTILA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Adatvédelmi Biztos Úr! Az országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága 2005. május 5-i ülésén első helyen kijelölt bizottságként tárgyalta a beszámolót. A beszámoló megfelel az alkotmány 32/B. § (6) bekezdésében és az országgyűlési biztosokról szóló 1993. évi LIX. törvény 27. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségének.

A beszámoló világos tagolásban, a korábbi évekhez hasonlóan kiváló szerkezetben és terjedelmes mellékletekkel illusztrálva, kimagasló színvonalon számol be az adatvédelmi biztos hivatalának 2004. évi tevékenységéről és a hivatal kapcsolatairól.

A tavalyi évhez hasonlóan az adatvédelmi biztos ismét két kötetben, mintegy hat és félszáz oldal terjedelemben készítette el beszámolóját. Különösen fontosak és hangsúlyosak a második kötetben szereplő ajánlások, közlemények, tájékoztatók és állásfoglalások. Ezt követik az igen olvasmányos és tanulságos, a személyes adatok védelmével, a közérdekű adatok nyilvánosságával, valamint az információs jogok ütközéseivel kapcsolatos jogesetek mintegy szöveggyűjteményként. Különösen figyelemre méltó a melléklet 4. pontja, amely az adatvédelmi biztos nagy érdeklődést kiváltó ügyeit tartalmazza. Ilyenek voltak például a hálapénzügy, az úgynevezett szkinhedper, a politikai tanácsadók, főtanácsadók személyére vonatkozó egyes adatok nyilvánossága és a közszereplők információs önrendelkezési joga.

A két kötet mind a hozzáértő, mind a laikus olvasó számára rendkívül informatív, intellektuális, naprakész és átfogó ismeretanyagot nyújt.

Hasonlóan az állampolgári jogok országgyűlési biztosának kézikönyvéhez, gyors és könnyű eligazodást tesz lehetővé nemcsak a jogkövető állampolgárok, hanem a hatóságok számára is.

A beszámoló is azt tükrözi, hogy az adatvédelmi biztos intézménye megszilárdult, jól beépült a magyar jogrendszerbe és közgondolkodásba, valamint hogy az adatvédelmi és információsszabadság-törvény 1992-es elfogadása óta az információs szabadságjogok intézményesültek Magyarországon. El lehet mondani azt, hogy az adatvédelmi biztos tevékenysége is jogfolytonossá vált.

Az első kötet a számszerűsített adatokat és statisztikákat követően az egyes vizsgálatokat mutatja be tematikusan. A bizottság külön figyelmébe ajánlja a tisztelt Országgyűlésnek a c) pontban szereplő, “Jogszabálytervezetek véleményezése és jogalkotással kapcsolatos kezdeményezésekö című részt.

Külön érdeme a kötetnek, hogy nemzetközi vonatkozású ügyeket is elemez, illetve nemzetközi kitekintést tesz. E rész részletesen kitér Magyarország uniós csatlakozásának jelentőségére és annak adatvédelmi szempontból fontos következményeire, illetve részletesen foglalkozik az Európai Csalás Elleni Hivatal magyarországi koordinációs irodája és a 29-es adatvédelmi munkacsoport tevékenységével és állásfoglalásaival.

Az írásbeli beszámoló, valamint a szóbeli kiegészítések arról győzték meg a bizottságot, hogy az adatvédelmi biztos feladatai 2004-ben tovább növekedtek, hiszen az adatvédelmi törvény jogharmonizációs szempontú módosításával kvázi hatósági jogkört is kapott, és a kétlépcsős törvénymódosítás második fordulójának eredményeként 2004. január 1-jétől, a törvénymódosítás hatálybalépésétől újabb feladatkörökkel is kibővült feladat- és hatásköre.

Szóbeli kiegészítésében az adatvédelmi biztos arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak egy új szakaszt nyitott meg a törvénymódosítás az adatvédelmi biztos és hivatala működésében, hanem 2004-ben új kihívásokkal és törekvésekkel is szembe kellett nézniük.

Megállapítja a beszámoló, hogy Magyarországon is a szervezett bűnözés elterjedésére, valamint a terrorveszélyre hivatkozva egyre több az igazoltatás, a felírás, motozás, csomagátvizsgálás. Számos állami szerv vagy állami tulajdonú gazdasági társaság vezetője személyiségi jogokat, illetve az adatvédelmet érintő sértő, megalázó ellenőrzési módszerrel kísérletezik. Megállapítható, hogy a biztonságos környezetre való törekvés maga után vonja a személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozását, azonban az még nem látszik, hogy ennek hasznát valóban látnák az állampolgárok, egyelőre nem eredményezte a bűnözés méreteinek csökkentését a korlátozás. Az mindenesetre elvárható, hogy ha már az állampolgárok alkotmányos alapjogait korlátozza a jogi megoldás, akkor annak hasznát maga az állampolgár élvezhesse, és ne a különböző megfigyelő eszközöket gyártó vállalkozások részvényesei legyenek a haszonélvezők.

A számítástechnika, a telekommunikáció, az internet rendkívül gyors fejlődése és elterjedése is olyan terület, amely az adatvédelemre jelentős hatással van.

(13.00)

Természetesen ennek a jelenségnek a pozitív oldalait is hangsúlyozni kell, hiszen a közigazgatási szolgáltatások legegyszerűbb és legolcsóbb, ráadásul leggyorsabb módja lehet az internetes közigazgatás.

Tisztelt Országgyűlés! Az adatvédelmi biztos ügyforgalmi statisztikája azt mutatja, hogy a beadványok száma jelentősen, mintegy 25 százalékkal nőtt az azt megelőző esztendőhöz képeset. A növekedést több társadalmi jelenség, esemény és tény egymásra gyakorolt hatása, egymást felerősítő volta váltotta ki. A lezárt panaszos ügyek mintegy 40 százaléka volt jogos vagy legalább részben jogos. Ez azt jelenti, hogy a kivizsgált ügyek nagyobb arányában nem történt ugyan jogellenes cselekedet, viszont az állampolgárok kifinomult jogérzéke azt sugallta, hogy a jogsértés lehetőségét feltételezve az adatvédelmi biztos hivatalához kell fordulniuk.

Ennek oka lehet az is, hogy az adatvédelmi biztos tevékenysége zömmel médiatevékenységen keresztül valósul meg. Az elmúlt évben az adatvédelmi biztos 350 interjút adott, és több mint félezer alkalommal hivatkoztak az állásfoglalásaira.

A személyes adatok védelme vonatkozásában az egészségügyi adatkezeléseket érintően a legnagyobb jelentőségű ügy az irányított betegellátási rendszer modellkísérletével volt kapcsolatos. Ez az állásfoglalás azt tartalmazza, hogy nincs meg az a törvényi szabályozás, amely szükséges lenne ennek a rendszernek a működéséhez. Egyértelműen pozitív és sikeres az anonim HIV-szűrésekre vonatkozó szabályozás, valamint az egységes munkaügyi nyilvántartás vonatkozásában tett lépés is.

Az adatvédelmi biztos beszámolójában egyúttal felhívja a figyelmünket a megoldatlan, illetve folyamatban lévő ügyekre is. Ilyenek többek közt a Magyar Posta új logisztikai központjának az ügye, az úgynevezett Anyacsavar-ügy kapcsán szükséges törvénymódosítás az ombudsman perbeli jogállására vonatkozóan és a jogosulatlan adatkezelés Btk.-beli klauzulája. A bizottsági vitában számos konkrét észrevétel és kérdés hangzott el. Szóba került a politikai pártok adatbázisának, azaz a politikai marketingrendszer jelenlegi szabályozásának hiánya, illetve az információszabadság problémája is.

Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság különösen fontosnak tartja, hogy az adatvédelmi biztos törvényhozásra vonatkozó észrevételeit, ajánlásait a bizottságok fontolják meg és vegyék figyelembe törvény-előkészítő tevékenységük során. A bizottság a beszámolót egyhangúlag, 21 igen szavazattal támogatta, és első helyen kijelölt bizottságként az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)