Felszólalás adatai

KISS ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Mélyen tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánk 2004-ben történt uniós csatlakozásával egyebek mellett megteremtődtek annak a feltételei, hogy a fejlettebb uniós tagországok felzárkóztatási támogatásából is részesüljünk. Éveken keresztül attól visszhangzott a magyar kormány és a hozzájuk hűséges udvari sajtó, hogy soha nem látott pénzek jönnek Magyarországra, hogy egy új Marshall-segély érkezik hozzánk. Most, amikor eljött volna az ideje, hogy ez az állítólagos rengeteg pénz eljusson a magyar emberekhez, a gazdákhoz, a vállalkozókhoz és az önkormányzatokhoz, akkor a kiírók különféle ügyeskedésekkel megtalálják, hogy ne kelljen támogatniuk ezeket az embereket és cégeket.

Mi lett volna a kormányzat feladata ezen a területen? A munkahelyteremtést, a megújuló energiaforrások jobb kiaknázását és a hazai gazdaság várható fejlesztését eredményező pályázati célok megfogalmazása. Mindezekkel párhuzamosan olyan pályázati eljárásrendet kellett volna kialakítani, amely gyors, szakszerű, és a lehetőségekhez mérten objektív döntést biztosít.

Ezzel szemben mi a valóság? Olyan döntések születtek, amelyek borzolják a lakosság kedélyállapotát. Sorra buknak le szocialista érdekeltségek, a Zuschlagok, a Weiszenbergerek és a többiek; kínosan lassú és elhúzódó döntéshozatali mechanizmus, látványos kormány közeli kapcsolatokat ápoló vállalkozások a nyertesek között. A legutóbb például utcalányokat futtató egyesület kapott uniós támogatást.

De nézzünk egy konkrét példát! Az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács 2007. január 11-ei ülésén munkaanyagként elfogadta az észak-alföldi régió akciótervét, amely alapján a tervben szereplő 4.2.1. konstrukció, az oktatási, nevelési, egészségügyi, szociális és közösségi intézményfejlesztés esetében a tanács kétfordulós pályázati eljárást kívánt alkalmazni.

A tanács kérte a kistérségi társulásokat, hogy készítsék el hét évre vonatkozóan azt a kistérségi projektlistát, amely tartalmazza a megvalósítandó fejlesztésekre vonatkozó terveket.

A projektlistát éves ütemezéssel kellett elkészíteni, tekintettel a források teljes keretére. A beérkező kistérségi projektlistát a regionális fejlesztési tanács 2007. október 30-i ülésén elfogadta. Ez azt jelentette volna - de csak volna -, hogy a jogszabály alapján biztosított tanácsi véleményezés során kizárólag ezen projektekhez ad ki az RFT - azaz a regionális fejlesztési tanács - támogató nyilatkozatot. Időközben az intézkedés végrehajtására közreműködő szervezetként a VÁTI Kht.-t jelölték ki. A VÁTI Kht. által kiírt pályázati útmutatóban nem szerepelt a tanácsi véleményezés, és teljes egészében felrúgták az addig elfogadott menetrendet. Ez azt jelenti, hogy az eljárás során a régióban lévő önkormányzatokat megtévesztették, feleslegesen hozták őket olyan döntési helyzetbe, amelynek a végkimenetele teljesen haszontalanná vált, illetve az uniós források felhasználásának az eljárásrendjét járatták le, sértették meg és tették nevetségessé.

(22.10)

Az új feltételek mellett 2007. október 1-jétől lehetett benyújtani a pályázatokat. Hajdúböszörmény a hozzá tartozó bodaszőlői óvoda fejlesztésére és egy középiskolai beruházásra adott be projektet. 2008 augusztusában kaptuk az első forráshiány miatti elutasítást, ami azt jelenti, hogy a pályázat, tehát Hajdúböszörmény város által beadott pályázat mind formai, mind tartalmi, mind szakmai szempontból megfelelt az elvárásoknak, elérte a megfelelő pontszámot, csupán a regionális fejlesztési tanács pénzt nem adott a megvalósítására.

Fellebbeztünk a kiíró szervezethez, ismét elutasították a fellebbezést. Ezt követően fellebbezést nyújtottunk be Bajnai Gordon miniszter úrhoz, amelynek elutasítását a napokban kaptuk meg.

Összegezve tehát úgy néz ki, hogy Hajdúböszörmény-Bodaszőlő említett óvodafejlesztésére irányuló pályázatának sorsa 2007. január 11-e és 2009. március 20-a között, alig több mint két év alatt dőlt el. Az már külön érdekesség, hogy egyetlen fillért nem kaptunk annak az óvodának a fejlesztésére, ahol a gyermekek 70 százaléka - hangsúlyozom: 70 százaléka - halmozottan hátrányos helyzetű. Ráadásul, bár tudom, hogy a kormányoldalon ülőket különösebben nem érdekli, de az említett településrészen 30 gyermeket nem tudtunk felvenni az óvodába. Az óvodáztatás egyébként önkormányzati alapfeladat.

Ha hazánkban minden területen így megy a döntéshozatal és végrehajtás, nem csoda, hogy idejutottunk. Amit pályázati eljárásnak neveznek ma Magyarországon, az vicc; sőt annál is rosszabb: szégyen és gyalázat.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)