Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Béki Gabriellának, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja vezérszónok asszonyának. Parancsoljon, képviselő asszony!

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A mai vitanap kezdeményezői két rendkívül fontos kulcsszót kapcsoltak a gyermek fogalma mellé: a biztonságot és az igazságosságot. Kérdés, van-e biztonság az emberekben, és kérdés, megteremthető-e az igazságosság.

Ami a biztonságérzetet illeti, meg kell vallani, hogy a biztonságérzet jelentősen meggyengült az emberekben. Ez a rendszerváltásnak egy negatív hozadéka, úgy is fogalmazhatnék, hogy a szabadság ára, hogy nagyon sokan az országban elvesztették a biztonságérzetüket. Mert hiszen a biztonságérzetet az előző rendszerben elsősorban a teljes foglalkoztatás adta, a fix munkajövedelem adta, a nyugdíjas állások adták az embernek a biztonságérzetet, és ez ma már nincs, és ezzel az illúzióval egyszer s mindenkorra le kell számolni. Kérdés, hogy az a gyerek, akinek a szülője bizonytalanságban érzi magát, érezheti-e magát biztonságban.

(10.40)

Ami az igazságosságot illeti, ez relatív fogalom: a felfogásom szerint igazságos családtámogatási rendszer nyilvánvalóan más felfogás szerint igazságtalannak tűnik. Még egyszer, a mai vitanapon a részletekről tudunk vitatkozni; jó alapot teremtett erre Pokorni Zoltán előző megszólalása. Azt gondolom, hogy az a higgadt hang, ahogy ma beszélt, lehetőséget teremt arra, hogy tényleg a számokról vitatkozzunk, és érdemben. Én is azzal akartam kezdeni a beszédemet, hogy a gyermek érték az egyén életében, a társadalom életében - olyan szépen beszélt erről előttem Újhelyi István –; a gyermekvállalás is érték a szabad demokraták szempontjából, szemében is.

Három kérdésről szeretnék beszélni: az egyik a gyermekszegénység mértéke, a második kérdés, hogy milyen tényezők befolyásolják ezt a gyermekszegénységet, a harmadik pedig, hogy hogyan is csökkenthető a szegénység. Ami az első kérdést illeti, a számok itt is bizonytalanok, meglehetősen nagy különbséget mutatnak, attól függően, hogy milyen eszközökkel mérünk.

Egy kis nemzetközi összehasonlításra is ki szeretnék térni, mert éppen nagyon friss, ez évi, az UNICEF firenzei kutatóközpontjában mért vizsgálat alapján az OECD-országokról egészen friss adataink vannak. Ebben a listában Magyarország a kilencedik helyen áll 24 országból, és 10,3 százalékos szegénység az, amit ez az információs bázis tartalmaz. Van egy másik mértékegység is, amit gyakran alkalmazunk, amit éppen a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra való jogosultság mértékegységeként alkalmaztunk évek óta, ez pedig az öregségi nyugdíjminimummal mérte a család egy főre jutó jövedelmét; ha ez alatt a szint alatt, tehát az idei 24 700 forint alatt volt a család egy főre jutó jövedelme, akkor tekintettük szegénynek és támogatásra rászorulónak a családot, illetve a gyermeket. Tudnunk kell, hogy Magyarországon közel 700 ezer gyermek kapott ilyen megfontolásból rendszeres gyermekvédelmi támogatást, ez pedig a gyermeklétszámnak nagyon megközelíti a 30 százalékát.

Ami ennek az OECD-országokra vonatkozó jelentésnek egy nagyon fontos figyelmeztető megállapítása, hogy a gyermekszegénység a nálunk fejlettebb országokban is nő, jó néhány, nálunk lényegesen fejlettebb ország sokkal rosszabb statisztikával rendelkezik. Élén van ennek a listának Olaszország, Görögország, Portugália, Spanyolország, azok az uniós tagországok, ahova nem olyan régen csatlakoztunk. Mindannyian tudjuk, hogy gyermekszegénység dolgában az északi skandináv országok rendelkeznek jobb mutatókkal, valamint Dánia és Finnország; az ő példájukat érdemes tanulmányozni akkor, amikor a megoldásokon gondolkodunk.

Arra készültem ma, hogy viszonylag keveset foglalkozom a családtámogatási rendszerrel, ami a kormányzati politikában közvetlenül a gyermekek támogatására irányul, mert azt gondolom, hogy a családtámogatási rendszer csak egy tényezője, amin keresztül befolyásolni lehet a gyermekszegénységet, és talán nem a legfontosabb tényezője; ennél sokkal fontosabb, hogy milyenek a munkaerő-piaci viszonyaink, sokkal fontosabb, hogy milyen az a trend, az a társadalmi-gazdasági tendencia, ahol tart az ország, mert nincs gyermekszegénység önmagában. Ott van szegény gyermek, ahol a család szegény, ott van szegény család, ahol munkanélküliség van, ahol nagyon rosszak az életkörülmények, nagyon rosszak a lakáskörülmények, ahol egészségtelen a lakás, ahol nincs csatornázás és a többi. Ott van gyermekszegénység, ahol a hátrányos helyzetű kistelepüléseket találjuk zömmel.

A mai vitában is nagyon sok szó esett a kifejezett és közvetlen családtámogatásról, ezért én sem tudom kikerülni, hogy újra szóba ne hozzam azokat a legfontosabb családtámogatási tételeket, vitatkozva Pokorni Zoltánnal, amiket annyiszor elmondtunk egymásnak ebben a Házban. Azt gondolom, hogy ebben a ciklusban talán ma van rá utoljára alkalom, hogy ezeket tényleg sorra vegyük. Ebben a füzetben, amit említett Pokorni Zoltán, való igaz, összehasonlításra került a Fidesz-kormány intézkedéscsomagja, négy év alatt tett intézkedései és a Medgyessy-Gyurcsány-kormány által tett intézkedések. Azt gondolom, hogy jó néhány megállapítás hamis.

Amikor például azzal kezdődik a családtámogatási rendszer Fidesz-kormánybeli méltatása, hogy alanyi jogúvá tette a családi pótlékot és a gyest, akkor ez így valóban igaz, csak azt a fontosabb igazságot takarja el, hogy az alanyi jogúvá tétel azt jelentette 1998-ban, hogy megszüntette a jövedelemkorlátot, vagyis a családi pótlékot és a gyest is, azoknak a családoknak bocsátotta rendelkezésére, akik a jövedelemkorlát okán valóban elvesztették a családi pótlékot ’95-től, illetve ’96-tól, de akik egyértelműen a magyar társadalomban a vagyonos, a legnagyobb jövedelemmel rendelkező 10 százalékba tartoztak, tehát a kiszélesítés, az alanyi jogúvá tétel ’98-ban ezt jelentette.

Bevezette újra a gyedet, valóban, amit én máig vitatok, hogy igazságos megoldás-e úgy különbséget tenni kismama és kismama között, hogy szülés előtt mennyire volt kedvező helyzetben az anyuka. Azt gondolom, hogy ha állami támogatásról van szó, akkor az államnak nem kellene különbséget tenni aközött a tevékenység között, amit a kismama otthon a gyermek ellátásával, gondozásával kapcsolatban végez, olyan módon, hogy az egyik kismama 22 ezer forintot kap gyes formájában, a másik kismama meg akár 84 ezer forintot is gyed formájában.

A legnagyobb vitakérdés közöttünk valóban a gyermekek után járó adókedvezmény kérdése, és Pokorni úr ma kétszer is újra felidézte azokat a számokat, amiket az írásban is megtalálunk, hogy a családok 85 százaléka teljes mértékben, 13 százaléka pedig részben kaphatta az adókedvezményt. Rettentő fontosnak tartom leszögezni, hogy ezek téves adatok, információk. Pokorni úr, ha rám figyel, mert valóban a legfontosabb adatokat akarom felidézni; kezemben van a Pénzügyminisztériumnak az az összesítő táblázata, amiből kiderül, hogy a tavalyi évben hány család tartott igényt a családi adókedvezményre, hány család tudta részben vagy teljes egészében igénybe venni. Ebből a kimutatásból egyértelműen az derül ki, hogy a családoknak összesen 36 százaléka nem vagy nem teljes egészében tudta megkapni ezt a támogatási formát, egészen pontosan 25 százaléka egy forint adókedvezményt nem tudott figyelembe venni. Szívesen átadom ezt a táblázatot. (Pokorni Zoltán: A minimálbér miatt?) Nem a minimálbér miatt.

(10.50)

Ebből a táblázatból egyértelműen az derül ki, hogy az 1 millió 258 ezer családból 969 ezer jelenik meg egyáltalán az adórendszerben. 288 ezer család egyáltalán nem jelenik meg adózó polgárként az adórendszerben. 24 ezer család van, aki megjelenik az adórendszerben, de egy forintot sem érvényesít, valószínűleg ez az a kategória, az úgynevezett minimálbéres, akikre Pokorni úr utalt, és 141 ezer olyan család van, amelyik csak részben tudta igénybe venni az adókedvezményt.

Azt gondolom, hogy egy olyan támogatási forma, amelyik a családok több mint negyedrészét eleve és teljesen kizárja a támogatásból, nem lehet igazságos. Még akkor sem lehet igazságos, hogyha Pokorni úr most azt mondja, hogy de hát, azok számára ki van találva a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény mint célzott, szegényeket támogató ellátás. Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezt az ellátást a '97-es gyermekvédelmi törvény vezette be, és nem a Fidesz-kormány. Nem is emelt rajta annyit a Fidesz-kormány, a régi képviselőtársaim talán még emlékeznek, volt olyan év, amikor egy kiló kenyér ára volt az emelés a rendszeres gyermekvédelmi támogatás összegén. (Sisák Imre János: Gabriella, tudod, hogy mit beszélsz?) Természetesen, adatokat mondok.

A dolog lényege, hogy olyan családtámogatási rendszert szerettünk volna megvalósítani, amelyben a támogatás célzottságán nem torzít ennyit az adókedvezmény. És hát igaz, Pokorni úr, sajnos nincsen annyi gazdag család, hogy azt mondhatnánk, én nem is mondtam soha, hogy az adókedvezmény csak a gazdagokat gyarapítja; az középre ment, a középosztályt gyarapította. De hogyha megnézik, a mostani támogatási rendszerben az egy- és kétgyerekesek, nemhogy nem veszítettek azok, akik adókedvezményhez jutottak korábban, hanem egy kicsit kaptak is a magasabb összegű családi pótlékkal, hiszen az adókedvezmény összege egygyerekesnél háromezer forint volt, kétgyerekesnél négyezer forint volt, most pedig több mint ötezer forint az a plusz, ami a családi pótlékban megjelenik.

A legnagyobb igazságtalanság ebben a rendszerben a három- és többgyerekeseknél volt. Nem lehet tudni, pontosan milyen megfontolásból vagy ki nem mondott megfontolásból, mert feltételezéseink természetesen vannak, 2001-ben háromezer forintról tízezer forintra emelte a három- és többgyerekeseknél a Fidesz az adókedvezményt annak idején, és ezzel keletkeztetett egy igazán súlyos igazságtalanságot a rendszerben, mert rendszeres gyermekvédelmi támogatás formájában a szegény család, a sokgyerekes szegény család gyermekenként 5400 forintot kaphatott, míg egy jó jövedelemmel rendelkező család adókedvezmény formájában tízezer forintot. Ez az, amit végképp nem tudtunk elfogadni, ami miatt mindenképpen hozzá akartunk nyúlni a rendszerhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szükségtelennek tartom, hogy azokat a családtámogatási lépéseket, amelyeket előttem államtitkár úr is részletesen felsorolt - hogy hogyan emelkedett az anyasági támogatás, mit jelent most a gyes, a gyed átalakítása, illetve, hogy mit jelent a jövőre nézve a babakötvény -, ezeket részletezzem. Egyszerűen örülök neki, hogy például a babakötvény vonatkozásában a Fidesz is támogató megállapítást tett.

A gyermekszegénység enyhítése, kezelése szempontjából óriási jelentősége van, óriási jelentősége lehetne a gyermekjóléti szolgálatok munkájának. Ez is egy olyan területe a szociális ellátórendszernek, amit fejleszteni, javítani szükséges, hisz nagyon sok, éppen hátrányos helyzetű kistelepülésen érdemi gyermekjóléti szolgálatot nagyon nehéz végezni.

Ami a megoldással kapcsolatos álláspontja a Szabad Demokraták Szövetségének, túl azon, hogy a családtámogatási rendszer jelenleg kialakított szisztémáját azzal a kiegészítéssel fogadta el az SZDSZ, hogy a segélyezési rendszerben a gyermek mint szempont, hogy él-e gyermek a családban, nagy hangsúllyal megjelenik. Tehát amit a rendszeres gyermekvédelmi támogatásnak a családi pótlékkal történő összevonása és újraelosztása a célzottságon rontott, mert énnekem magamnak is az volt a véleményem, fájó szívvel viszonyultam ehhez a gondolathoz, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás beolvasztásra került, tehát amit ez a beolvasztás rontott a célzottságon, azt, remény van rá, hogy a segélyezési rendszer újraszabása, újrafogalmazása, amiről éppen tegnap szavazott a Ház, kompenzálja. Az, hogy a segélyezés családi alapú lett, és ilyen módon a gyermek megjelenik a segélyezési összeg nagyságában, azt gondolom, hogy a mélyszegénységen tud enyhíteni.

Tudnunk kell mindezzel együtt, hogy a direkt, közvetlen családtámogatási eszközökkel a gyermekszegénység nem megszüntethető. Nem lehetnek olyan illúzióink, hogy ha egy kormány többet és még többet áldoz a gyermekszegénység megszüntetésére ilyen közvetlen támogatási formával, akkor majd sikeresebb lesz ez a cél. Azt gondolom, hogy sokkal nagyobb eredményt, áttételesen, de sokkal nagyobb eredményt tud elérni a kormány akkor, hogyha a szegénység megjelenésének a gócpontjaira koncentrálva, ezekre a szegénységi gócpontokra irányulóan fogalmaz meg programokat, az ott élők munkaviszonyainak, foglalkoztatási lehetőségeinek, életviszonyainak javításával. Ez elsősorban ilyen kistérségfejlesztő programokat jelent, ahol a munkanélküliség jóval nagyobb, mint az országos átlag.

A Szabad Demokraták Szövetségének is az az álláspontja, hogy csak munkajövedelmen keresztül lehet a szegénységet enyhíteni és kezelni és jólétet teremteni.

Ezenkívül fontos, rendkívül fontos, hogy olyan légkör alakuljon ki az országban, ami kedvez a gyermekvállalásnak, mert mi is azt valljuk, hogy a gyermek a legfontosabb emberi tőke, a jövő forrása.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Sisák Imrének, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

SISÁK IMRE JÁNOS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül izgalmas ennek a mai vitanapnak a címe: Biztonságot, igazságosságot a gyerekeknek! Valóban, azt hiszem, a parlamenti négy patkóban nincs egyetlenegy képviselő, aki ne ezt kívánná, az persze teljesen más, hogy a tettek hogyan is nyilvánulnak meg.

Újhelyi képviselőtársam volt szíves említeni, hogy többen ülünk itt, akik többgyermekes családapaként harcolnak a gyermekek jogaiért, a családtámogatások emeléséért. Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam az életem legnagyobb ajándékának tartom, amit a Jóistentől kaptam, ez pedig az, hogy öt gyermeket nevelhetek a feleségemmel. Azt hiszem, hogy ennél nagyobb öröm egy családot nemigen érhet, ez a legtöbb, amit az élettől kaphattunk, ezért nyilván megpróbálunk a magunk módján gondoskodni gyermekeinkről.

(11.00)

Ez a mai vitanap kormánypárti képviselőtársaim fejében valószínűleg úgy fogalmazódott meg, hogy az eltelt három és fél esztendőről beszélünk, én pedig úgy gondolom, talán egy picikét vissza kellene nyúlni, mert a Sisák család az öt gyermekével nemcsak 1998-2002 között, nemcsak 2002-2005 között, hanem már korábban is nevelte ezeket a gyermekeket, akiket a Jóisten adott nekik.

Hogyan is éltünk mi 1994-98 között, tisztelt képviselőtársaim? 1994-ben már volt három gyermekünk, aztán 1997-ben, hála istennek érkezett még kettő. Egy család nyilvánvalóan nem azért vállal gyermekeket, mert valamiféle támogatás jár a gyermekkel, hanem azért, mert eldönti, hogy az Isten ajándékát elfogadja-e vagy sem. Persze hozzáteszem, az már egyáltalán nem mindegy, hogy amikor a gyermekek megszületnek, milyen a családtámogatási rendszer, milyen támogatásokat kaphat meg egy magyar család.

1997-ben pontosan az ellenkezőjét láttuk annak, amit 1990-94-ig a Magyar Demokrata Fórum vezette jobboldali konzervatív kormány bevezetett és elképzelt. Merthogy a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormány volt az, amely kacérkodott a főállású anyaság gondolatával, amelyet azóta sajnálatos módon nem tudtunk igazán bevezetni. Ez a kormány volt viszont az, amelyik a három- és többgyermekes családok részére biztosította a gyermeknevelési támogatás intézményét, magyarán az édesanya eldöntheti, hogy a legkisebb gyermek 8 éves koráig otthon marad-e a gyermekkel vagy sem. Ezért ugyan nem egy túlságosan magas összeget kap, csakis a mindenkori nyugdíjminimumot, ez ma 24 700 forint. Aztán ez a kormány volt az, amely - az MSZP-szabad demokrata kormány elveivel teljesen ellentétesen - bevezette a gyermekek utáni adókedvezményt, a családi adókedvezmény intézményét.

Hogyan is alakult a mi családunk helyzete, mondjuk, 1997-ben? Bizony a családoknak azt kellett megtapasztalniuk, hogy volt egy Bokros nevű pénzügyminiszter, és volt egy Horn nevű miniszterelnök, akik eldöntötték, hogy a magyar családok kasszáját jelentős mértékben megkurtítják.

Mit is cselekedett egyébként a Horn-Bokros-kormány? Először is, a családi pótlék alanyi jogosultságát megvonta, majd a gyermeknevelési segély és a gyermeknevelési támogatás alanyi jogosultságát is megvonta. Eltörölte a gyermekgondozási díjat, és teljes mértékben megszüntette a gyermekek után járó adókedvezményt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nemcsak a mélyszegénység szintjén és nemcsak a gazdagnak nevezett családokat sújtotta, hanem teljes mértékben a gyermeket nevelő magyar családokat. Tehát akkor, amikor önök a 2002-től kezdődő kormányzásuk idején visszamutogatnak az 1998-2002-ig terjedő időszakra, és azt mondják például, hogy a polgári kormány miért nem vezetett be bébikötvényt, kérem, lássák be, hogy a polgári kormánynak sokkal súlyosabb kérdésekben kellett döntenie. Ezek, ahogy én említettem: a gyermekgondozási díj újbóli bevezetése, a gyes, a családi pótlék alanyi jogosultságának a visszaállítása és a gyermekek után járó adókedvezmény visszaállítása.

Nyilvánvaló, tisztelt képviselőtársaim - gondolom, ismerik a jobboldali pártok programját -, 2002-ben láthatták, hogy mi is ingyenes étkeztetést és ingyenes tankönyvet ígértünk, de nemcsak ígértünk, hanem ezt meg is valósítottuk volna, ha kormányon maradunk. Nyilvánvalóan azok a törekvések, amelyek egyébként a gyermekek érdekében állóak és az önök kormányzása idején megszülettek, ezek a Magyar Demokrata Fórum által mindenféleképpen támogatásra tarthatnak igényt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nem árt egy kicsit a számok tükrében megítélni az 1990-től tartó időszakot, egészen a mai napig. A családi pótlék és az adókedvezmény reálértékének együttes alakulása 1990-től a következőképpen alakult: 1993-ban egy egygyermekes család az 1990. évinek a 84,6 százalékát kapta; egy kétgyermekes család a 84,3 százalékát; egy háromgyermekes család pedig a 92,7 százalékát kapta.

1997 volt a mélypont a Horn-Bokros-kormány idején, amikor is egy egygyermekes családnál a családi pótlék és az adókedvezmény reálértéke 34,3 százalékra csökkent; kétgyermekes család esetében 34,6 százalékra csökkent; háromgyermekes család esetében pedig 37,9 százalékra csökkent. Ez a polgári kormány időszakában, 2001-ben: egygyermekes család esetében 56,1 százalék, tehát 23 százalékos emelkedés tapasztalható; kétgyermekes család esetében 61,3 százalék, több mint 17 százalékos emelkedés tapasztalható ’97-hez képest; egy háromgyermekes család esetében pedig 105,5 százalék - azt hiszem, a különbségek jól mérhetőek és értékelhetőek.

2004-ben ugyanez egygyermekes család esetében 55,4 százalék; kétgyermekes család esetében 59,3 százalék; háromgyermekes család esetében pedig 98,7 százalék. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez, azt hiszem, ékes bizonyítéka annak, hogy a polgári kormány időszakában abszolút nincs semmiféle szégyellnivalónk.

A Medgyessy-kormány kormányprogramjában azt olvashattuk, hogy a családi adókedvezmény intézményét úgy fejlesztjük tovább, hogy azt azok a családok is megkapják, amelyek most még nem juthatnak hozzá az adókedvezményhez. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy jelentős változás következett be, mert a családi adókedvezmény intézményét önök 2006. január 1-jétől teljes mértékben megszüntetik.

Azt mondta Korózs államtitkár úr, hogy a három- és többgyermekes családok esetében ez megmarad. Gondolom, Korózs államtitkár úr egyébként pontosan tudja azt, hogy a három- és többgyermekes családok esetében a jelenlegi 10 ezer forintos, havonként járó adókedvezmény 4 ezer forinttal csökken, tehát ez a “megmaradö egy túlzó fogalmazás, államtitkár úr, merthogy a három- és többgyermekes családok esetében is 6 ezer forintra csökkentik ezt az összeget. Alapvető filozófiai nézetbeli különbség van a jobboldali konzervatív pártok és a jelenlegi balliberális kormány által megfogalmazottak között e tekintetben.

Sok szó esett itt a rendszeres gyermekvédelmi támogatásról, a mélyszegénység szintjén élő gyermekekről, arról, hogy mi a családi pótlékot semmilyen szinten nem emeltük. Nézzük meg akkor egy picikét a mélyszegénység szintjén élő családokat! Azt hiszem, minden parlamenti képviselő pontosan tudja, hogy 1998-at, a kormányváltást követően nem rendszeres nevelési segélyről beszéltünk, nem rendszeres gyermekvédelmi támogatásról, hanem kiegészítő családi pótlékról. De nem ez a lényeges, tisztelt képviselőtársaim! Hanem az a lényeges, hogy a polgári kormányzás időszakában hogyan, milyen módon növekedett a kiegészítő családi pótlék vagy rendszeres gyermekvédelmi támogatás, ha a mai nevén nevezzük, habár ez a támogatás már nem lesz túlságosan hosszú életű.

A számok önmagukért beszélnek. 1998-ban, az önök kormányzásának végén 2740 forint volt az egy gyermek után, a mélyszegénység szintjén élő gyermek után járó kiegészítő családi pótlék vagy rendszeres gyermekvédelmi támogatás. Amikor a polgári kormány időszaka befejeződött 2002-ben, ez a támogatás 4200 forint volt. Magyarán 53,2 százalékkal, 1460 forinttal emelkedett a kiegészítő családi pótlék összege.

Hogyan is alakult ez az önök idejében? 2002-től 2005. december 31-éig 5434 forint. Hány százalékkal emelték a mélyszegénység szintjén élő családoknak havonta juttatandó rendszeres gyermekvédelmi támogatás összegét? Képviselőtársaim, 29,3 százalékkal. Ezek szerint az 1998-2002-ig terjedő időszakban megfelelő módon gondoskodtunk a mélyszegénység szintjén élő családokról. Persze, ez csak egy támogatási forma, de azért nem szabad erről elfeledkezni.

(11.10)

A Gyurcsány-kormány programjában a következőt olvashatjuk: “Folytatjuk a rászorulók támogatását a rendszeres gyermekvédelmi támogatással, az ingyenes tankönyvellátással, az ingyenes óvodai és bölcsődei étkeztetés biztosításával.ö

Hogyan alakulnak ezek a dolgok? Úgy alakul a helyzet, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás már nemigen szolgálja a mélyszegénység szintjén élő 700 ezer gyermeket nevelő család problémamegoldását, mert ezt önök megszüntetik, és a családi pótlékba fogják majd átkonvertálni. Tehát rendszeres gyermekvédelmi támogatásról az elkövetkezendő időszakban nem beszélhetünk.

Még egy pillanatra visszatérnék: 2000-ben egyébként a polgári kormány plusz egyhavi rendszeres gyermekvédelmi támogatással segítette a családok iskolakezdési problémáinak megoldását. Ez egészen eddig az évig 5434 forint volt, a következő évben ez 5000 forintra csökkent volna. Miután érzékelték, hogy ez komoly problémát jelent, ezért Burány Sándor frakcióvezető-helyettes úr bejelentette, még ebben az évben decemberben 5000 forinttal kiegészítik a családok támogatását. Így volt, Korózs államtitkár úr, csak délután egyébként a kormányszóvivő korrigálta Burány frakcióvezető-helyettes urat. Azt mondta: na nem most, majd jövő decemberben. Tehát a következő kormány terhére vállalták ezt a támogatást. Ez nem baj egyébként, mert ez is a gyermekes családok helyzetét javítja.

Nézzünk egyébként egy picikét tovább: önök azt mondják, ingyenes tankönyv. Először is, a Medgyessy-kormány programjában, illetve az azt megelőző kampányban az szerepelt, hogy az általános iskolában teljesen ingyenessé teszik a tankönyvet. Ezt a programpontot nagyon gyorsan elvetették. Azt mondták: a rászoruló gyermekek számára válik ingyenessé a tankönyv.

De nézzük meg, ingyenes-e ez a tankönyv, képviselőtársaim! 2004-ben az általános iskola első nyolc osztályában egy-egy gyermek számára átlagosan 10 027 forintba kerül a tankönyv. Mennyi ehhez az önök által adott átlagos támogatás? 5850 forint. Meg kell nézni a 2004. évi költségvetésben ezeket a számokat, átlagot kell venni. Úgy alakul ez, tisztelt képviselőtársaim, hogy az alsó tagozatban jóval alacsonyabb a támogatás, a felső tagozatban valamivel magasabb ez a támogatás, de átlagban 5850 forint.

Magyarán: az önkormányzatoknak, ha tényleg ingyenesen szeretnék juttatni az önök elképzelései szerint ezt a tankönyvet, rászorult gyermekenként 4177 forintot kell hozzátenniük minden egyes gyermek ingyenes tankönyvvásárlásához. Magyarán: úgy alakul ez a dolog ingyenesen, hogy önök az önkormányzatokat bevonva, a saját akaratukon kívül tulajdonképpen erre a dologra kényszerítik, mi pedig, önkormányzatok, nyilván nem tudunk mást tenni - nem is szeretnénk mást tenni -, mert azt gondoljuk, tényleg szerencsés, ha ingyenesen juttatjuk a tankönyvet, mint ahogy ezt a 4177 forintot megfizetjük több millió forint támogatás nyújtásával.

2005-ben sem jobb a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, mert most az általános iskola 1-8. osztályában átlagosan 12 062 forint a tankönyvek ára, és ha átlagot veszünk az állami támogatás tekintetében, akkor 7800 forintot adnak önök, 4262 forintot pedig az önkormányzatok fizetnek meg minden egyes rászorult gyermek esetében. Tehát az ingyenes tankönyv ingyenessé tételéhez a magyar önkormányzatok 35 százalékkal járulnak hozzá.

Nézzük az ingyenes étkeztetést! Az óvodai ingyenes étkeztetéshez önök ebben az évben rászorult gyermekenként 60 ezer forint összegű támogatást biztosítottak, miközben egyébként az étkezés tényleges költsége egy gyermek esetében 77 418 forint. Magyarán: 17 418 forintot a tényleges ingyenes étkeztetéshez szükséges források teljességéhez az önkormányzatok biztosítanak, ez 22 százalék. Jövőre a jelenlegi költségvetési törvény alapján, amennyiben így fogadjuk el - nagy valószínűséggel ez már így marad -, a helyzet nem javul, hanem romlik, mert önök minden egyes gyermek esetében már nem 60 ezer forint támogatást biztosítanak, csak 50 ezer forintot. Érdemes ezen elgondolkodni. Magyarán: ha az étkeztetés költségét az idei szinten vesszük, abban az esetben egy-egy önkormányzatnak egy-egy gyermek étkeztetéséhez plusz 27 418 forintot kell hozzátenni. Ez az önkormányzat pénzéből 35 százalékot vesz el.

Mondhatnám az általános iskolai napközit. Itt a helyzet egyáltalán nem jobb: itt egyébként 30 ezer forint az 50 százalékos támogatás, az önkormányzatoknak gyermekenként 14 ezer forintot kell a saját forrásaikból hozzátenni. A kollégiumi, externátusi ellátásnál pedig abszolút katasztrofális a helyzet, mert szintén 30 ezer forintot biztosítanak önök tanulónként, és az étkeztetés tényleges költsége körülbelül 64 ezer forint. Itt egyébként több mint 50 százalék az az összeg, amit hozzá kell tenni ehhez az összeghez.

Gondolom, a Medgyessy-kormány programját még mindig a magukénak vallják. Ebben volt egy olyan mondat: “Felemeljük a kistelepülésen élő kisiskolások oktatását, nevelését szolgáló finanszírozási normatív normákat, ösztönözzük a településeket a közös összefogáson alapuló megoldásokra.ö

Nos, nézzük meg egy picikét, hogyan is emelik önök egyébként a normatívákat! Ma Pásztón, ahol polgármester vagyok, egy óvodás gyermek egész éves ellátásához szükséges forrás 509 ezer forint. Az összes normatív támogatás, amelyet 2005-ben önök biztosítanak, 225 ezer forint. Az önkormányzatnak, képviselőtársaim, minden egyes óvodás gyermek ellátásához 284 ezer forintot kell hozzátennie. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat a tényleges gyermek után járó kiadások 56 százalékát, a kormány a 44 százalékát finanszírozza. Egy általános iskolás gyermek esetében jelen pillanatban az egész éves kiadások meghaladják a 330 ezer forintot, a normatíva pedig összességében 244 ezer forint. Ez azt jelenti, hogy az állam ad 72 százalékot, az önkormányzat 28 százalékot tesz mindehhez hozzá.

Képviselőtársaim! Így azt gondolom, a hozzászólásom végéhez közeledve, ha a visszatekintést és a jelenlegi helyzetet is elemezzük, megállapítható: a polgári kormány mindent megtett a gyermekvállalás ösztönzése érdekében, és ez a kormány is nyilvánvalóan próbál ebbe az irányba menni. Újhelyi képviselőtársam azt mondta, a népesedéspolitika, a demográfia rendkívül fontos kérdés. Igen, a Magyar Demokrata Fórum számára a népességfogyás csökkenése, megállítása politikájának központi kérdése. Amint a hozzászólásom elején elmondtam, ma a legfontosabb kérdéskör a gyermekvállalás, a gyermekszületés ösztönzése. Nem véletlen, hogy a Magyar Demokrata Fórum egy négypárti közös nyilatkozat elkészítését tűzte ki célul, és a négy parlamenti párt több alkalommal ült már le ezeknek a téziseknek a megvitatása érdekében.

Azt mondta Újhelyi képviselő úr, hogy ebben az évben és az elmúlt évben megállt a népességfogyás. Úgy gondolom, mélyreható következtetéseket nemigen szabad levonni, mert míg 1994-ben ebben az országban 110 598 gyermek született, 2004-ben már csak 95 137, 15 ezerrel kevesebb. Ha azt nézzük, hogy 2001-ben hány gyermek született, képviselőtársaim: 97 047. A 2001. évi 97 047-hez képest most, 2004-ben 95 137, 1910 gyermekkel kevesebb született. Túlságosan nem örvendezhetünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)

Azt hiszem, a mindenkori kormányoknak a gyermekvállalás ösztönzése, a családtámogatásokra fordított összegek emelése alapvetően fontos feladata. Azt hiszem, talán ez az értékelés, amely 1990-től indul, megmutatja, hogy az egyes kormányok mit is tettek a családtámogatások területén.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most az egyes képviselői felszólalások következnek. Legelőször megadom a szót Arató Gergely oktatási államtitkár úrnak, aki jelezte ezt a felszólalási igényét. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.

ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Sisák képviselő úr felszólalása módot ad arra, hogy a gyermekvállalással kapcsolatos egyik nagyon fontos kérdésről, az oktatás kérdéséről és az ehhez járuló állami támogatások, hozzájárulások rendszeréről beszéljünk.

(11.20)

Kezdjük hát azzal, amivel Sisák képviselő úr kezdte, az ingyenes tankönyvellátás kérdésével. Sisák képviselő úr a kormány szemére hányja azt, hogy ez az ingyenes tankönyvellátási rendszer nem terjed ki az összes gyerekre. Valóban, képviselő úr, ezt a rendszert teljes egészében kiépítettük az általános iskola első osztályától a középiskola végéig. Ma minden rászoruló gyerek számára biztosítjuk az ingyenes tankönyvet, a hátrányos helyzetű, a beteg, a fogyatékos gyermekeknek, azoknak a gyermekeknek, akik három- vagy többgyermekes családban élnek, vagy ahol a szülő egyedül neveli a gyereket.

Képviselő úr, ez közel 700 ezer gyermeket jelent, minden második, ma a magyar közoktatásban tanuló gyereket. Lehet erre azt mondani, hogy ez kevés, lehet azt mondani, hogy ennél többet kellett volna elérni, és ha képviselő urak így gondolják, akkor bizonyosan adtak be olyan költségvetési módosító javaslatokat, amelyek növelték volna a rászorultsági kört. Ha képviselő úrék így gondolták volna, akkor nem majd a következő program terhére, ahogy önök szokták mondani, 2002-ben írták volna bele a programjukba az ingyenes tankönyvellátást, hanem elkezdték volna megteremteni ennek a rendszerét.

Mit tettek ehelyett? Önök csináltak egy olyan tankönyv-támogatási rendszert, amely szétkente az erre a célra rendelkezésre álló forrást. Rábízták az iskolákra, hogy döntsék el, kinek adnak, kinek nem adnak, ugyanolyan mértékben támogatták azokat az iskolákat, ahol nagyon sok hátrányos helyzetű gyerek volt, és azokat az iskolákat, ahol szerencsére talán kevesebb hátrányos helyzetű vagy rászoruló gyerek volt, aki a tankönyvtámogatást igénybe tudta vagy szerette volna venni. Mi ehelyett teremtettünk egy olyan rendszert, ahol a rendelkezésre álló forrás jóval több mint a kétszeresére, 3,5 milliárd forintról 8 milliárd forintra növekedett. Teremtettünk egy olyan rendszert, ahol az önök idejével szemben, amikor kizárólag az önkormányzatok egyike-másika, köztük sok szocialista vezetésű önkormányzat, de biztosan fideszes önkormányzatok is kizárólag saját forrásukból, kevés állami támogatással valósítottak meg ingyenes támogatási rendszert, hadd mondjam el, hogy nagyon örültem annak, amikor Kőbányán ehhez megtaláltuk a forrásokat, és az előző ciklusban ezt meg tudtuk teremteni, ma ehhez a kormány biztosít nagyon jelentős forrásokat.

Ugyanakkor abban a kritikában képviselő úrnak igaza van, amikor azt mondja, hogy ez a rendszer még mindig nem elég érzékeny arra, vagy nem volt elég érzékeny arra, hogy oda juttassa a forrásokat, ahol a diákoknak erre leginkább szükségük van. Ezért 2006-ban úgy fogjuk elosztani a tankönyvtámogatásra rendelkezésre álló forrást, hogy valóban oda jusson, ahol sok a rászoruló, hátrányos helyzetű gyerek, hogy azok a települések kapjanak több támogatást, ahol több rászorulóról kell gondoskodni.

Tisztelt képviselő úr felveti azt, és ezt minden alkalommal büszkén mondja, polgármesterként teljes joggal, hogy Pásztón mennyivel többet költenek az állami normatívából például az óvodás gyerekek ellátására. Ehhez gratulálok. Azt gondolom, ez egy fontos cél, különösen, ha az önkormányzat ezt megteheti. De ha képviselő úr az ehhez a ráfordításhoz nyújtott állami támogatást kevesli, akkor vajon mi volt a véleménye, mondjuk, négy évvel ezelőtt, amikor ezek a normatív támogatások 60-70 százalékkal voltak alacsonyabbak, másképp mondom, az akkori összeg 60-70 százalékával növekedtek azóta. Képviselő úr, akkor ezt a jóval kevesebb állami támogatást vajon kevesellette? Vajon tett azért valamit, hogy több legyen ez az állami támogatás?

Azt gondolom, hogy kormányok teljesítményét összehasonlítani vagy akár a jelenlegi helyzetet megvizsgálni fontos és jogos cél. Ebben van tennivalónk. Mindig keresnünk kell azt, hogy hogyan tudjuk jobbá tenni az oktatási rendszert, hogyan tudjuk jobbá tenni az oktatás normatív finanszírozását. A költségvetési vitában is azok a képviselőtársaink, akik nem sajtótájékoztatókat tartottak meg konferenciáztak, hanem a bizottságokban és a plenáris üléseken dolgoztak, módosító indítványokat írtak, jelentős pozíciójavulást tudtak elérni az önkormányzati közoktatás számára a normatívákban és más forrásokban. De lehet azt mondani, hogy kevés, lehet jobb javaslatokat tenni. Sajnos, az eddigi hozzászólásokban kevés elképzelést hallottam arról, hol vannak többletforrások, hol vannak többletlehetőségek.

Szeretnék arról is röviden beszélni, hogy persze az oktatásban a legfontosabb az, hogy mi az a tudás, ismeret, amit a diákok számára tudunk nyújtani. Elkezdtünk egy olyan változtatást a közoktatás rendszerében, a szakképzés, a felsőoktatás rendszerében, amely valóban megalapozza gyermekeink jövőjét, mert használhatóbb, a munkaerőpiacon és a hétköznapi életben jobban hasznosítható tudást ad számukra. Azt kérem, hogy értékeljük méltányosan a kormány teljesítményét, és ha valamivel nem értenek egyet, akkor tegyenek jobb javaslatokat. Ennek van értelme, ezzel haladunk előre.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Felszólalásra következik Csepeli György államtitkár úr. Parancsoljon! Öné a szó.

DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Pokorni Zoltán személyesen is megszólított, de azt hiszem, indokolt, hogy néhány szóban elmondjam, hogy a fiatal generáció, amelynek életéről és sorsáról itt beszélünk, alapvetően egy forradalmi korszakban lépett be az életbe. Nemcsak azért, mert az ország az Európai Unió tagja lett, hanem azért is, mert az információs korszak kiváltképp kedvez ennek a generációnak. Kiváltképp kedvez ennek a generációnak: a készségei kibontakozásának, kreativitásának, innovációjának, problémafelismerő képességeinek és annak, hogy megtartsa bennük ez a kor azt, ami bennük a legértékesebb, a gyermeki világképet, a spontaneitást, a szabadságot.

Azt kell mondjam, hogy az információs forradalom nyertese az a generáció, amelyről beszélünk, és bizonyos értelemben véve ha a vita csak azon a szinten zajlik, hogy ki mennyit kap, mennyi készpénzt, akkor, azt hiszem, félrevisz a vita. Mert sokkal fontosabb, hogy milyen készségeket kapnak ezek a gyerekek, mert nem a pénzhiány fogja megnyomorítani az életüket, mint ahogy a mi életünket sem a pénzhiány nyomorítja meg elsődlegesen, hanem az információhiány. Tehát az, aki képes lesz, megtanulja az információk megszerzését, képes lesz arra, hogy megváltoztassa saját sorsát. Otthagyja azt a helyet, amelyik fojtogatja őt, akár azért, mert szó szerint csak a disznók és a marhák kipárolgása van jelen, más nincs, és elmegy egy városi légkörbe, elmegy egy e-Magyarország pontra, elmegy olyan helyre, ahol kinyílik előtte a világ, akkor érzésem szerint nem kell siratnunk ezt a generációt.

Európai összehasonlításban egyébként a 18 év alatti generáció, és erről beszélünk, 87 százaléka rendszeres internethasználó. Ez fölötte van az Európai Unió átlagának. Az, hogy Magyarországon nagyon rosszak a statisztikai mutatók, nem a fiatalok miatt van, hanem az idősek miatt. Azon vagyunk többek között, hogy a fiatalok tanítsák meg az időseket. A fiatalok tanítsák meg az időseket, fordítsák meg a szocializációnak azt a rendjét, amely eddig mindig úgy zajlott, hogy az idősebb tudott mindent, és a kicsit, a fiatalt csak tanította. Most a fiatal tanítja őket. Nemrég volt alkalmam egy unoka-nagyszülő versenyen részt venni, ahol saját szememmel láttam: 4-5 éves gyermekek, 60-70 évesek, nálam idősebbek, vagy az én korosztályom számára adtak ismereteket úgy, hogy cserébe viszont azt kapták, amit a szüleik, nagyszüleik tudtak. Tehát egy új szövetség van kialakulóban a digitális készség bázisán.

Felmerült a Sulinet-program. A Sulinet-program iskolai alkalmazása nyilvánvalóban hozzájárult ahhoz, hogy ez a generáció be tudott lépni a digitális korszakba. Ami a családok PC-ellátottságát jelenti, ott azt tapasztaljuk, hogy 47 százaléka a családoknak jelenleg PC-vel rendelkezik, és 17 százaléka széles-, vagy keskenysávú internet-hozzáféréssel. Az elmúlt három évben az ugrás inkább az internet-hozzáférés tekintetében jelentkezett, nem a PC-hozzáférés tekintetében. Valóban, az a tendencia nem változott, hogy a gyermekes családoknak 2002-ben sokkal inkább hajlandóságuk volt személyi számítógép beszerzésére, mint a gyermektelen háztartásoknak.

A minőségi cserék, amelyekről szó volt, és nyilvánvalóan a Sulinet Expressz program hozzásegítette a családokat, azok mégis a gyermekeket preferálták. Tehát lehetett volna nagyobb a penetráció, lehetne nagyobb azoknak a családoknak az aránya, akik rendelkeznek internettel, és rendelkeznek személyi számítógéppel, de a 47 százalék önmagában véve nem kevés. Azt akarom mondani tehát, hogy a digitális forgalom kedvezményezettjei a fiatalok, az óvodás korosztálytól kezdve. Az óvodás korosztályok esetében a sokat gyalázott Brunszvik Teréz-program nagyon sokat tett annak érdekében, hogy az ország leghátrányosabb 269 településén azok a gyerekek is hozzáférhessenek ehhez az eszközhöz, akik egyébként nem férnek hozzá.

Remélem, hogy a következő évek ezt a folyamatot, függetlenül attól, hogy milyen kormány lesz Magyarországon, fel fogják gyorsítani, mert elértünk már ahhoz a kritikus tömeghez, hogy saját maguk nevelik magukat az emberek. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm kedves képviselőtársaimat. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Sisák Imre képviselő úrnak, MDF.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Arató államtitkár úrnak csak néhány dolgot szeretnék elmondani. Tudja, államtitkár úr, a polgári kormány nem azzal volt elfoglalva, nem is lehetett azzal elfoglalva, hogy az ingyenes tankönyv kérdésével foglalkozzon.

(11.30)

Ellenben a családi adókedvezmény, amely több mint 50 milliárd forintot juttatott vissza kormányzásunk utolsó évében a családoknak, azt hiszem, hogy nem összehasonlítható az önök által ingyenes tankönyvnek nevezett kérdéskörrel. Államtitkár úr valószínűleg nem hallotta az én hozzászólásomat, ugyanis ha hallgatta volna, akkor pontosan tudná azt, hogy ez a tankönyv, amit önök ingyenes tankönyvnek neveznek, messze nem az, csak úgy, hogy az önkormányzatok több ezer forintot hozzátesznek minden egyes gyermek esetében.

A harmadik reakcióm pedig, államtitkár úr: álságos az a magatartás, amikor azt mondja, hogy az ellenzéki képviselők a 2006. évi költségvetéshez nem nyújtottak be módosító indítványokat, és nem próbálták javítani az oktatás helyzetét többek között. Dehogynem, államtitkár úr! Csak önök mindent lesöpörtek! És miközben 2005-ről 2006-ra több mint 100 milliárd forintot vesznek el az önkormányzatoktól, azt publikálják, hogy visszaadunk; nem visszaadunk: ennyit és ennyit adunk az önkormányzatoknak. Ebből a bizonyos több mint 100 milliárdból visszaadnak 30 milliárd forintot, és közben 70-et még mindig elvesznek. Államtitkár úr, merüljön el a 2006. évi költségvetésben, és konzultáljon önkormányzatokkal!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Pettkó András képviselő úr, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csepeli György államtitkár úr felszólalásához szeretnék hozzátenni egy rövid gondolatot. Magam is részt vettem az Inforum azon rendezvényén, ahol a szülők - hadd ne mondjam azt, hogy a nagyszülők - és a gyermekek egymás munkáját kiegészítve dolgoztak.

Mindenki egyetért abban, hogy a digitális szakadékot meg kell szüntetni Magyarországon. Én viszont úgy gondolom, hogy a jelenlegi kormánykoalíció az elmúlt három és fél évben nem sok mindent tett ennek érdekében. Ha voltak is jó kezdeményezések - gondolok itt például a munkáltatóknak adható ingyenes internetutalványra -, erről senki nem tudott ebben az országban. Én úgy hiszem, hogy a következő kormánynak itt áttörést kell végrehajtani, és a digitális szakadék megszüntetése érdekében fontos lépésekre van szükség Magyarországon.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Áder János képviselő úrnak, Fidesz. (Kovács Tibor: Nem sorban megyünk? - Török Zsolt: Vidorné Szabó Györgyi következik.) Elnézést kérek, képviselő úr, sorban megyünk. Az államtitkár úr felszólalása kormánypárti felszólalás, ezt követően ellenzéki felszólalás következik. (Kovács Tibor és dr. Katona Béla közbeszól.)

Tisztelettel szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a Házszabály rendelkezései alapján a levezető elnök döntéseivel kapcsolatos vitának nincs helye a parlamentben. Egyébként pedig tisztelettel szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a Házszabály rendelkezéseinek betartása kormánypárti és ellenzéki képviselőkre egyaránt vonatkozik. (Folyamatos közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) A kétperces hozzászólások a rendes hozzászólások kormánypárti-ellenzéki sorrendjébe nem szólnak bele, mint ahogy eddig sem szóltak bele.

Áder János képviselő urat illeti a szó, és kérem, hogy a számlálót állítsák nullára. Parancsoljon!

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Bár úgy gondolom, hogy Házszabály szerint önnek teljes mértékben igaza van, de nem szeretném, hogy nagyon paprikás legyen itt a hangulat, úgyhogy ha gondolja, képviselő asszony, szívesen átadom a szólás lehetőségét, úgyhogy ha gondolja, mondja el a véleményét, én el tudom ön után is mondani a magamét.

Parancsoljon! (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.)

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP) (Hangosítás nélkül): Nagyon kedves, de én is el tudom ön után mondani. Ha már fölfáradt, legyen kedves… Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Nos, hát akkor... Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan kérdést szeretnék érinteni felszólalásomban, ami eddig nem nagyon volt hangsúlyos az eddigi hozzászólások során, bár államtitkár úr is utalt erre a bevezetőjében, és az MSZP vezérszónoka is érintette a kérdést, de részletesen ezzel a témával az eddig felszólalók nem nagyon foglalkoztak. Ez pedig az otthonteremtés, az otthonteremtési támogatások kérdése.

Úgy tűnik, abban nincs véleménykülönbség közöttünk, kormánypárti és ellenzéki képviselők között, hogy fontos cél a családok támogatása e tekintetben is. Fontos, hogy támogatást adjunk ahhoz a családoknak, hogy egy új lakásba tudjanak költözni, egy új lakást tudjanak vásárolni, építeni, vagy akár csak egy fél szobával, egy szobával nagyobbat tudjanak vásárolni, esetleg a korábban megépített, a családtól megörökölt házuk tetőterét be tudják építeni, és ezzel a növekvő, gyarapodó családnak, a növekvő gyerekeknek méltó elhelyezési feltételeket-körülményeket tudjanak biztosítani. Úgy tűnik tehát, ebben nincs véleménykülönbség közöttünk, hogy fontos cél ennek a támogatása.

Honnan indultunk 1998-ban? Hiszen tudjuk jól, hogy az embereknek, a családoknak nagyon kevés pénzük van arra, nagyon kevés családnak van pénze arra, hogy saját erőből oldja meg ezt a sok-sok millió forintos áldozatvállalást és beruházást igénylő programot. Ehhez bizony hitelekre van szükség; állami támogatásokra és hitelekre. Bizonyára önök is emlékeznek rá, hogy nem is olyan nagyon régen, hét évvel ezelőtt, 1998-ban amikor valaki használt lakást akart vásárolni, akkor 25 százalékos kamattal kapott ehhez kölcsönt.

Az Orbán-kormány négy év alatt leszorította ennek a kamatnak a mértékét a használt lakás vásárlása esetén 8 százalék alá, új lakás vásárlása esetén pedig 3 százalék alá. Emlékszem még azokra a reklámokra 2002-ből, ahol 2,7 százalékos kamatra ígértek új lakás vásárlása esetén hitelt már a bankok. Nagyon sok építkezés indult el, nagyon sok család tudott új otthonhoz jutni, nagyon sok család álma vált valóra, amikor legalább fél szobával, egy szobával nagyobb lakásba tudott költözni, vagy új otthont tudott magának teremteni vásárlás vagy építés révén. 270 ezer család volt az, aki az otthonteremtési támogatás részeként új otthonhoz jutott, és az új otthonhoz hitelt vett fel. Erre majd visszatérek később, mert erre vonatkozóan van egy kutatás, aminek az eredményei talán kevéssé ismertek itt, a parlamentben, tehát talán érdemes lesz velük egy kicsit részletesebben is megismerkedni.

Azt hihették a magyar családok, hogy lényegében az a folyamat, ami elindult 2000-ben és kibontakozott 2000-2002 között, folytatódni fog 2002 után is. Joggal gondolhatták ezt, hiszen a szocialisták vezető politikusai sorra-másra ilyen nyilatkozatokat tettek.

Hadd idézzek néhány önöknek, hátha már nem emlékeznek rá! Medgyessy Péter 2002. április 5-én a Közgazdaság-tudományi Egyetemen a következőket mondta: “A fiataloknak a lakáshitel az egy jó dolog. Mi tovább fogjuk csinálni.ö Aztán néhány nappal később, április 18-án ugyancsak az MSZP miniszterelnök-jelöltje mondta a következőt: “Semmit sem akarunk megszüntetni, semmit sem akarunk elvonni az emberektől, hanem tovább szeretnénk bővíteni a kedvezményes lakáshitel-támogatásokat.ö De tudnék idézni tőle már a kormányváltás időszakából is, amikor a támogatások megtartását, sőt bővítését ígérte.

Ugyanígy Szili Katalin, az önök mostani házelnöke mondta a következőket április 10-én a Kossuth rádióban: “Nem szüntetjük meg a kedvezményes lakáshitelt, sőt kiterjesztjük a bérlakásokra is.ö Hogy hogyan s miként, erről azóta is csönd van. Horn Gyula, Burány Sándor nyilatkozatait idézhetném e tekintetben, akik szintén a korábbi kedvezmények megőrzését, sőt bővítését ígérték a választási kampányban.

Kormányváltás történt: ez a kérdés fölmerült a kormányváltás után is. Pál Tibor, aki akkor a Belügyminisztérium politikai államtitkára volt, egy, az otthonteremtési támogatások bővítésére vonatkozó kérdés kapcsán a következőket mondta itt a parlamentben július 3-án: “Természetesen tiszteletben tartjuk - és ezt már sokszor el is mondtuk itt, a parlamentben és máshol is - a lakástámogatással kapcsolatban tett korábbi, hosszú távú kormányzati kötelezettségvállalásokat. Ezeket nem kívánjuk megváltoztatni. Ezt sokszor elmondtuk és jeleztük.ö - mondta a Belügyminisztérium politikai államtitkára; még egyszer mondom, már a kormányváltás után, tehát kormányzati pozíció birtokában. Csabai Lászlóné még olyasmit is mondott - igaz, hogy ez egy kicsit később hangzott már el -, hogy vége a meglepetések korának. Legalábbis az otthonteremtési támogatási rendszer vonatkozásában.

És önök nemcsak az új lakást építők, vásárlók szempontjából tettek ígéreteket, jelentős vállalásokat, hanem azt is ígérték, hogy bérlakáshoz fog jutni minden 2002-es igénylő. Ez az önök választási programjában szerepel, hogy 2006-ra mindenki, aki bérlakást igényelt 2002-ben, bérlakáshoz fog jutni. Szerepelt az ígéretek között évi 8 ezer bérlakás megépítése is; erre majd egy kicsit később visszatérek. Nos tehát, ígéretből volt bőven.

Aztán eltelt egy kis idő, és mit láttunk? Azt láttuk, hogy a kormány már 2003-ban olyan döntéseket hozott, aminek a következtében kevesebb hitelt lehetett fölvenni. Csak szeretném emlékeztetni önöket, hogy korábban 30 millió forintos hitelt lehetett fölvenni használt lakás vásárlására. Önök ezt két lépcsőben 5 millió forintra csökkentették. Tehát csökkentették a felvehető hitel nagyságát. Növelték a kamatot, pedig a kamat csökkentését ígérték, rövidítették a felvehető hitel futamidejét, és az esetek jelentős részében az emberek többsége számára megszüntették a lakáshitelhez kapcsolódó adókedvezményt.

(11.40)

Erre értette nyilván Csabai Lászlóné, hogy vége a meglepetések korának. Mi lett volna, ha önök meglepetésre készülnek? Mi lett volna, ha esetleg a rendszer szűkítését szerepeltették volna a választási programjukban?

A bérlakásépítés kapcsán pedig, miként mondtam, évi 8 ezer bérlakást ígértek. Tudjuk, hogy 2001-ben 5500 szociális bérlakás épült meg Magyarországon, és 2002-ben 7 ezer fölött volt a megépített bérlakások száma. Önök évente ennek a számnak a növelését ígérték, évi 8 ezret ígértek. Ehhez képest mi a valóság? Az első teljes kormányzati évben, 2003-ban megépítettek és átadtak 719 szociális bérlakást, az idei, a 2005. évi költségvetésben pedig már egyetlenegy fillér sem volt szociális bérlakás építésére - ígéretek és tettek.

Mindemellett pedig elindítottak egy hazug kampányt, mondhatnám azt is, hogy egy gyalázatosan hazug kampányt. A kampány legfontosabb állítása az volt, hogy azért kellett megváltoztatni a hiteltámogatások rendszerét, mert ezt a hitelt, a korábbi otthonteremtési hitelt, amit a polgári kormány vezetett be, csak a gazdagok tudták igénybe venni. Vissza is éltek ezzel - mondták önök ezt sokszor.

Nos, miként vélekedik erről a Gazdaságkutató Részvénytársaság, amelyik 2004 májusában készített egy tanulmányt? Önök ezt olvashatják a Figyelő egyik októberi számában. Hadd idézzem önöknek ennek a tanulmánynak, ennek az elemzésnek a legfontosabb állításait, ami világosan cáfolja, hogy önök nem mondtak, már megint nem mondtak igazat!

Nem a gazdagok biznisze volt az államilag dotált lakáskölcsönöket fölvenni - írja a Gazdaságkutató Intézet. A lakosság 7 százaléka, mintegy 270 ezer család vett fel kedvezményes hitelt. A kutatás egyértelműen cáfolja, hogy zömében a vagyonosabb réteg képviselői éltek a kölcsön lehetőségével, mint ahogy az sem igaz - írják a kutatók -, hogy a hitelezési rendszerből a legalacsonyabb jövedelmű csoportok teljesen kimaradtak. Jól mutatja ezt az a tény is, hogy az áltagos kölcsön értéke 3,6 millió forint volt, új lakás vásárlására átlagosan 4,4 millió forintot, használt lakás vásárlásához 3,8 millió forintot, míg lakásfelújításhoz átlagosan 1,6 millió forintot vettek fel. Csak a hitelfelvevők 23 százaléka vett fel 5 millió forintnál nagyobb összeget, ennek is az átlaga egyébként 6,7 millió forint volt.

A nyerészkedés céljából, tömegesen felvett hitelekről keringő hírek sem megalapozottak - írja a kutatási jelentés. S végül kiderült az is, hogy a támogatási rendszer elsősorban a vidéki városokban és a községekben lakó, 3-4 fős családoknak kedvezett. Megdőlt ezáltal az a tézis is, amit önök előszeretettel hangoztattak, hogy csak a gazdag fővárosiak vehették igénybe ezeket az otthonteremtési támogatásokat. Záró megjegyzésként a kutatás azt állapította meg, hogy ha ezek az állami támogatások nem lettek volna, ha ezeket a kedvezményeket ezek a családok nem vehették volna igénybe, akkor valószínűleg ezeknek a beruházásoknak a nagy része nem valósult volna meg, tehát nem költözhettek volna ezek a családok új otthonba, nem cserélhették volna el kisebb lakásukat nagyobbra. Ezek a tények.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miközben önök, az önök vezetői, kormánypárti politikusok sorra-rendre gyalázták a polgári kormány otthonteremtési támogatási rendszerét, aközben azért egyvalamiről nem feledkeztek el. Arról nem feledkeztek el, hogy még mielőtt a támogatási rendszert szigorították volna, előtte azért a kormány tagjainak többsége a kedvezményes hitelt fölvegye, mert Kovács László is, Csabai Lászlóné is, Kökény Mihály is, Magyar Bálint is, és még mások is ezeket a kedvezményes hiteleket nagy összegben, még mielőtt önök a támogatási feltételeket szigorították volna, bizony felvették. Jó példája volt ez is annak, ami az önök három és fél éves kormányzati munkájára általában is jellemző, hogy vizet prédikáltak, és bort ittak.

Remélem, hogy e tekintetben is a következő ciklus változást hoz majd az emberek életében. Változást hoz, hiszen beszédesek a számok: míg a polgári kormány otthonteremtési programja keretében 270 ezer család jutott különböző nagyságú kedvezményes hitelhez, addig az önök Fészekrakó-programja keretében mennyinél is tartanak most? 16-18 ezernél? A ciklus végéig jó, ha ennek a nagyságnak a 10 százalékát elérik. Világosan mutatja ez a két szám is a két kormány otthonteremtési politikája közötti világos és egyértelmű különbséget.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kovács Tibor képviselő úr, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Legalább olyan hosszú időn keresztül lehetne ecsetelni Áder képviselő úr beszédének az ellentmondásait, mint amennyi ideig ő maga beszélt. Én csak két dologra szeretném őt emlékeztetni. Nem értjük, hogy miért kárhoztatja a Fidesz azt, hogy a fölvehető hitelek határát 15 millió forintra korlátoztuk, amikor ön ecsetelte éppen azt, hogy az átlagosan felvett hitelek nagysága az 5 millió forintot is alig érte el.

A másik, amire szeretnék utalni, hogy aki 30 millió forint hitelt vett föl, 20 éves futamidővel is havonta körülbelül 200 ezer forint törlesztőrészletet kellett fizetnie. Vajon rászorul-e az állami támogatásra az az állampolgár, aki havi 200 ezer forintos törlesztőrészletet vállal akkor, amikor fölveszi ezt a lakáshitelt? Amikor igazságosságról beszélünk, tisztelt képviselő úr, akkor ezek a kategóriák nem tartoznak bele.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Sisák Imre képviselő úr, MDF.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Gondolom, az is az igazságosság és a biztonság jegyében született egyébként, hogy 2004. január 1-jétől az önkormányzatok által értékesített új lakás vásárlásához szükséges telkekre 25 százalékos áfát róttak ki. Ez a szociálpolitikai kedvezmény emelkedését azonnal elütette, képviselőtársaim.

Gondolom, az is az igazságosság és a biztonság jegyében született, hogy ugyanebben az évben, 2004. január 1-jén a lakásmegtakarítások után járó adókedvezmény 240 ezer forintos összegét 120 ezer forintra csökkentették, és egyébként az adókedvezmény igénybevételi lehetőségét, futamidejét 20 évről szintén 5 évre csökkentették. Na, ennyit az önök otthonteremtési politikájáról.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Áder János képviselő úr, Fidesz.

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Láthatóan Kovács Tibor képviselő úr vagy nem figyelt, vagy szándékosan forgatja ki a szavaimat. Ha figyelt volna, akkor nyilván meghallotta volna, hogy én arról beszéltem, hogy az önök 2002-es választási ígéretei arról szóltak, hogy az otthonteremtési támogatási rendszert megőrzik, sőt bővíteni fogják. Medgyessy Péter, Horn Gyula, Szili Katalin nem azt mondták, hogy szűkítik, hanem hogy bővíteni fogják, és minden olyan elemét, ami akkor hatályos jogszabályokban rögzítésre került, nem fogják megváltoztatni. Ezt ígérték önök, ez az önök ígérete. (Kovács Tibor: Nem!) Most ön csóválja a fejét, láthatóan önt még a Medgyessy Pétertől idézett mondatok, a Szili Katalintól idézett mondatok sem győzik meg. Elég nagy baj az, képviselő úr, ha ön azt is letagadja, hogy ez a papír fehér (Felmutat egy papírlapot.), és ön erről a papírról is képes azt állítani, hogy fekete, pedig mindenki, aki ezt a tévéközvetítést nézi, pontosan tudja, hogy ez a papír, amit itt fölmutatok, fehér színű.

Tehát az ígéret az volt, hogy a támogatásokat megtartják, sőt bővítik. Ehhez képest a támogatásokat szűkítették és elvonták. Ez az igazság, képviselő úr! Igen, korábban 30 millió forintot lehetett igénybe venni használt lakás vásárlására, ezt önök két lépcsőben 5 millióra szűkítették. Még egyszer mondom: az, ha önnek problémája volt a magasabb hitelekkel, amit én egyébként egyáltalán nem tartok problémának, mert miért ne lehetne a minőségi lakáspiacon egy magasabb összegű hitelhez is hozzájutni… (Tatai-Tóth András: Hozzá lehet, csak nem állami támogatással.) Beszélje ezt meg Magyar Bálinttal, beszélje meg Kovács Lászlóval, beszélje meg Kökény Mihállyal, mert ők tudomásom szerint meglehetősen magas összegű hiteleket vettek föl addig, amíg lehetett magas összegű hiteleket felvenni használt lakás vásárlására. Hogy őket kellett-e támogatni vagy sem, ez egy külön kérdés, mondom, ezt beszélje meg a kormány korábbi és mostani tagjaival.

A másik dolog, amit mondtam önnek - és jó lenne, ha erre is odafigyelne -: van egy gazdaságkutatói intézeti elemzés, ami világosan bebizonyította, hogy önök hazudtak, amikor azt mondták - és ezt hangsúlyozzák egyébként mind a mai napig -, hogy az otthonteremtési támogatási rendszer kizárólag a gazdagoknak kedvezett. Az általam felsorolt adatok világosan bizonyították, hogy ezt az otthonteremtési támogatási rendszert zömében a középosztályhoz tartozó vagy szerény anyagi jövedelemmel rendelkező, vidéken élő, 3-4 fős családok tudták igénybe venni, és igénybe is vették.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Török Zsolt képviselő úr, MSZP.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Azért annak van egy kis huncut bája, amikor az otthonteremtési támogatás részleteiről képviselőtársammal kell vitatkozni, miközben a napokban az 1500 euróért adja-e bérbe a budai lakását, vagy nem 1500 euróért témakört vitatják éppen a bulvársajtó hasábjain.

(11.50)

Nézzük a tényeket! Ha egy-egy családra vonatkoztatva nem lehet eligazodni pontosan, akkor nézzük: az Orbán-Torgyán-polgárkormány utolsó teljes költségvetési tervében otthonteremtésre összesen nem szerepelt 100 milliárd forint. Összesen nem szerepelt 100 milliárd forint! A jövő évi költségvetési tervben - amit bizonyára már jó alaposan megismertek - több mint 250 milliárd forint szerepel otthonteremtési támogatásokra, tehát két és félszer több. Akkor növekedett-e az otthonteremtési támogatások mértéke?

S még egy dologra hadd hívjam fel a figyelmet, tisztelt képviselőtársam: a szociálpolitikai kedvezmény mértékét önök négy éven keresztül 0, azaz nulla forinttal tetszettek emelni. Nulla forinttal! Ezt jó alaposan meg kell jegyezni, mert ez is tény, olyan tény, amiről az előbb képviselőtársam beszélt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Béki Gabriella képviselő asszony, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tényleg őszintén reméltem, hogy végig lehet csinálni egy vitanapot normális hangnemben, de most megint ingerült a hangnem Áder Jánosnak köszönhetően.

A Fidesz anyagából szeretnék számokat idézni, cáfolandó azt, amit képviselő úr mond. Való igaz, hogy a Medgyessy-kormány csökkentette a kedvezményesen igénybe vehető hitel felső határát, de ez nagyon indokolt volt, mert talán nem kell kedvezményes állami hitelt adni annak a rétegnek, ahol a jövedelem elégséges, sőt bőséges ahhoz, hogy hitelképes legyen a család, és piaci alapon is meg tudja oldani a problémáját.

Az egyik táblázatban az szerepel, hogy 2004-ben az államilag támogatott hitelek igénybevétele összességében nagyjából a felére zuhant a 2003-as színvonalnak, egy másik táblázatból pedig kiderül, hogy ebben az évben is kedvezményes és nem kedvezményes hitelt összesen körülbelül 125 ezren vettek igénybe a 2003-as 133 ezerrel szemben. Ebből az adatból, abból, hogy 2004-ben összesen 63 ezer kedvezményes hitel volt, de a duplája, még egyszer ennyi nem kedvezményes formában igénylésre került, az derül ki, hogy körülbelül ilyen arányban voltak jelen a piacon hitelt igénylő és hitelt fizetni képes rétegek.

Akkor sem értettem, amikor a Fidesz csinálta, és azóta sem tudott senki meggyőzni arról, hogy miért kell második, harmadik, negyedik lakás eléréséhez államilag támogatott hitelt nyújtani. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Áder János képviselő úr, Fidesz.

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Bizonyos tanulsága azért természetesen van az eddigi felszólalásoknak. Ezek szerint önök nem cáfolták azokat az ígéreteket, amelyekkel szembesítettem önöket, hogy Medgyessy Péter, Horn Gyula és mások ezeket az ígéreteket megfogalmazták, és az önök választási programjában az otthonteremtési támogatási rendszer megőrzése és bővítése szerepelt. Ennek örülök, mert ez már előrelépés ahhoz képest, amit Kovács Tibor mondott, mert legalább a leírt szó, a választási ígéretekben rögzített szó már nem vita közöttünk, az, hogy amit azóta is meg lehet találni az interneten leírt formában vagy videoszalagon, elhangzott. Ezt önök, de legalábbis önök egy része nem vitatja. Ez fontos előrelépés.

Láthatóan tényekkel azt sem tudták cáfolni, amit a Gazdaságkutató Intézet megírt, ami viszont világosan cáfolta az önök korábbi állításait.

Béki Gabriellának pedig azt tudom mondani, hogy nagyon egyszerű a magyarázat a 2003-as növekedésre. 2003 mástól sem volt hangos, mint hogy hogyan és milyen módon fogja majd a Medgyessy-kormány az otthonteremtési támogatásokat szűkíteni. Ez be is következett. Nem véletlenül írtak erről az újságok. Önök az otthonteremtési támogatási rendszert két lépcsőben, két lépésben szűkítették, tulajdonképpen szétverték. Persze, hogy mindazok, akik lakás vásárlásában, új lakás építésében gondolkodtak, előrehozták a fogyasztásukat, és arra törekedtek, hogy ezeket a kedvezményes hiteleket még addig, amíg hozzájuk lehetett jutni, felvegyék.

Nézze meg, hogy mi volt utána a következő évben! Így megy lefelé a görbe (Mutatja.), részben azért, mert utána szétverték ezt a kedvezményrendszert, részben pedig azért, mert az emberek előrehozták a fogyasztásukat, és sokkal kevesebb otthonteremtési hitelt vettek fel utána, sokkal kevesebb kedvezményt tudtak igénybe venni. De ez azért volt - még egyszer mondom -, mert önök 2003-ban, a korábbi választási ígéretükkel ellentétben szétverték azt a rendszert, amelynek a megőrzését, sőt bővítését ígérték még 2002-ben a választási kampányban, majd kormányra kerülésük után néhány hónapig kormányzati pozícióban is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tatai-Tóth András képviselő úr, MSZP.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Természetesen igaza van Áder János képviselő úrnak abban, hogy az MSZP programjából lehet szó szerint olyan elemeket idézni, amiket nem sikerült olyan módon teljesíteni, ahogy azt Áder képviselő úr elképzelte. Ebben igaza van. De ennek volt egy különösen nagy akadálya. Önök is tettek egy ígéretet az előző választási kampányban, hogy 7 százalékos gazdasági növekedést fognak produkálni. Ha 2002-re teljesítik az ígéretüket, és 7 százalékkal nő a magyar gazdaság, akkor nem kényszerült volna a Medgyessy-kormány a luxustámogatásokat - amelyeket önök továbbra is igénybe akartak venni - megkurtítani.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Béki Gabriella képviselő asszony, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Még egyszer és utoljára a Fidesz által idézett, hivatkozott, egyébként KSH-forrású adatokat szeretném idecitálni: 2001-ben összesen 21 800 engedélyezett hitel volt, 2002-ben 79 400, 2003-ban, már ebben a ciklusban 133 ezer, 2004-ben pedig 63 ezer néhány száz, és mellette több mint 60 ezer piaci alapú. Ha képviselőtársaim korrektek lennének, akkor nem ezeken a számokon meg a tendencián vitatkoznának, hanem inkább arra figyelmeztetnének bennünket, hogy ma már a támogatott hitel meg a piaci alapú hitel között oly kevés a különbség.

Aki piaci alapú hitelt vesz fel, lényegében az sem jár jelentősen rosszabbul, sőt tényleg komoly probléma - vagy probléma lehet -, hogy nem lehet célozni kellőképpen a támogatásokat. De hogy annyira visszaesett volna a hiteligénylés, az egyszerűen de facto nem igaz.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Áder János képviselő úr, Fidesz.

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Tatai-Tóth Andrásnak mondom, hogy ennél lejjebb talán nem kéne már menni. Szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy - az ön logikája szerint haladva - a polgári kormánynak, az Orbán-kormánynak 4,5 százalékos gazdasági növekedés mellett sikerült megvalósítania azt a programot, melynek következtében két év alatt 270 ezer család tudott otthonteremtési hitelt felvenni. 4,5 százalékos gazdasági növekedés mellett sikerült csökkenteni a kamatokat használt lakás vásárlása és új lakás építése és vásárlása esetén, s mint ahogy az imént említettem, nem akárhonnan, hanem 25 százalékról hoztuk le négy év alatt 8 százalék alá használt lakás vásárlása esetén, új lakás vásárlása esetén pedig 5, illetve 4 százalék alá. Valamint ugyancsak 4,5 százalékos gazdasági növekedés mellett sikerült az egyik esztendőben 5 ezer, a másik esztendőben pedig több mint 7 ezer szociális bérlakást megépíteni.

Önök most azt mondják, hogy dübörög a gazdaság. Könyörgöm, ha most dübörög a gazdaság, és önök fantasztikusan teljesítenek, s minket irigyel Németország, Spanyolország, Olaszország és mindenki más Európában, akkor hogy lehet, hogy ezt a szintet nem tudják teljesíteni!? Hogy lehet, hogy nem tudnak annyi embernek otthonteremtési támogatási lehetőséget biztosítani, mint a polgári kormány, amelyik önök szerint olyan nagyon gyalázatosan teljesített!? Hogy lehet, hogy nem építettek annyi bérlakást, mint a polgári kormány, és hogy lehet, hogy a kamatokat, ha nem is olyan ütemben, de nem tudták tovább csökkenteni, de nemhogy nem tudták tovább csökkenteni, hanem jelentősen emelték az elmúlt két esztendőben? Hogy lehet ez, kedves képviselő úr?

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szűcs Erika képviselő asszony, MSZP.

(12.00)

SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, leszögezhetjük, hogy az otthonteremtés nekünk is fontos, hiszen két és félszeresére nőtt az erre fordított támogatás. Hogy a technikai részletekben nem úgy, ahogy az korábban történt, annak egyszerűen az az oka, hogy a luxusprofit először valójában a bankoknál keletkezett.

Ha most ide lehetne tenni azt a számsort, hogy hogyan alakult a bankok profitja abban az időszakban, amikor államilag támogatott hiteleket nyújthattak, és amikor megszűnt ez az állami támogatás, akkor kiderült, hogy piaci alapon, versengve, a forrásaikat állami támogatás nélkül majdnem ugyanolyan kedvezően tudják kihelyezni a lakhatáshoz jutni vágyóknak, akkor azt kell mondanom, hogy azok a közös forintok nem igazán jó helyre mentek, mert ezek nélkül is egyszerűen a piaci verseny hozta volna a kedvező lakáshiteleket, és akkor lehetővé vált volna ezeknek a forintoknak más közös feladatokra való felhasználása.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Vidorné dr. Szabó Györgyi képviselő asszony, MSZP.

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Erről a helyről is hadd köszönjem meg Áder képviselő úr iménti lovagiasságát, bár sokkal jobban örültem volna, ha a mai ülésvezetés szabályosan zajlik.

ELNÖK: Képviselő Asszony! Sajnálom, hogy a képviselő asszony nem ismeri a Házszabályt, de még egyszer szeretném önnek jelezni, hogy a Házszabály (Török Zsolt: Macsósan! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Verd is meg!) egyszerű technikai alkalmazásával kapcsolatos levezető elnöki döntések az ülésen a képviselők részéről nem vitathatóak. Ezt az előbb már tisztáztuk.

Egyébként tájékoztatásul szeretném jelezni önnek, hogy egy korábbi politikai vitanapon éppen az MSZP-képviselőcsoport tett javaslatot arra, hogy annak a tapasztalatai alapján a parlament illetékes bizottsága ebben a kérdésben állást foglaljon. Az önök javaslatára az illetékes bizottság által hozott állásfoglalásnak megfelelően vezeti ma mindegyik alelnök az ülést, úgyhogy kérem a képviselő asszonyt, hogy a felszólalása további részében tartsa be a Házszabályt. (Kovács Tibor: Az időt kérjük visszaállítani!)

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen az elnök úr kimerítő kioktatását, és én is kérem, hogy az időt legyen kedves visszaállítani. Természetesen máris kezdem a hozzászólásomat, amelyet azzal indítanék, hogy Sisák képviselő úr felszólított bennünket, hogy amikor visszatekintünk a múltba, akkor ne csak a ’98 és 2000 közé eső időről beszéljünk, hanem menjünk egy kicsit visszább is. Hát ezt most nagy örömmel megteszem, és egészen 1994-ig egy mondat erejéig visszamegyek. Tekintettel arra, hogy az a bizonyos csapi program, amelyet itt Pokorni képviselő úr reggel olyan szép szavakkal ecsetelt, bizony egy ’94-es szocialista kezdeményezésű program, és igazán örülünk, hogy ilyen osztatlan sikert aratott.

De hát hogy visszakanyarodjunk, hogy mi is ennek a mai vitanapnak a témája, így szól: biztonságot és igazságosságot a gyermekeknek. Mindenekelőtt, azért ezt leszögezem, ezen a politikai vitanapon nem azt szeretnénk vitatni, hogy lenne olyan párt, aki ne szeretne biztonságot vagy igazságot a gyermekeinknek, mert erről nincsen szó. Úgy látjuk, hogy ebben a témakörben a vita mindösszesen a hogyan, a mennyit és a kiknek kérdésére szorítkozhat. És ezek mentén válik összehasonlíthatóvá az előző ciklus kormánya és a szocialista-szabad demokrata kormány munkája. Mert biztonságot adni sokféleképpen lehet.

Ma arról beszélünk, hogy mit tesz az állam, mit tesz az önkormányzat gyermekeink biztonsága érdekében. Már régen bebizonyosodott, hogy azokban a családokban nagyobb a szegénységi kockázat, ahol gyermekeket nevelnek. S miután a gyermek mindannyiunk, az egész ország közös kincse, és ha még egy kicsit szentimentálisan hangzik, akkor is ki kell mondjuk, a jövő záloga, ezért különös felelősséget kell irántuk érezni. Valamennyi gyermek iránt és egyenlő mértékben. Itt található a legélesebb határvonal, a legnagyobb töréspont a jelenlegi jobboldal és a szocialista-szabad demokrata oldal között. A hogyan és a kiknek kérdés kapcsán.

A gyermeknevelés, a gyermekek támogatása pénzben és szolgáltatásban egyaránt megvalósulhat. Előbbire példa lehet a családi pótlék, utóbbira a bölcsőde, a családi napközi és így tovább. Mi úgy gondoljuk, hogy a gyermek, a gyermeknevelés biztonságát egy kiszámítható, minden körülmények között megérkező és megfelelő mértékű, rendszeres anyagi juttatás szolgálja a legjobban. Ez a családi pótlék. Ez fejezi ki a legjobban a társadalom közös felelősségét a gyermekekért, a közös jövedelemből történő hozzájárulást a gyermekneveléshez, és ezért alanyi jogon kell adni a családi pótlékot mindenkinek, semmiféle különbséget nem téve gyermek és gyermek között. Az sem közömbös, hogy mekkora ez az összeg. Lehet évről évre hozzáigazítani az infláció mértékéhez, és lehet hagyni elértéktelenedni, névlegessé válni. Mindkettőre tudok példát.

Az előző négyéves ciklusban a családi pótlék összege egy jottányit nem emelkedett, és olyan mértékben értéktelenedett el, hogy a kormányra kerülésünk után hiába emeltük nyomban, abban a családtámogatási rendszerben tovább nyílt az olló a szegény és a tehetősebb gyermekek között. Ezért gyermekeink érdekében kellett a családtámogatás rendszerét átalakítani. Azért kellett megváltoztatni, mert a nagyobb jövedelemből élő családok adókedvezmény címén nagyobb juttatást kaptak a közös kasszából, és ott, ahol kisebb volt a jövedelem, kevesebb összeg jutott gyermekenként. A jövő évben induló új családtámogatási rendszerben sikerül ezt a megfordított elosztást, úgymond, kiegyenesíteni. De ez még mindig nem elegendő! Gyermekeink biztonságáért érzett felelősségünk megköveteli, hogy oda juttassunk többet, ahol nagyobb a szükség. Így beszélhetnénk a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményről vagy a több gyereket nevelő nagycsaládosoknál a megmaradt adókedvezményről. Hiszen ezt a célt többféle eszközzel tudjuk szolgálni. Ezeknek a részleteiről ma már beszéltünk és még beszélünk.

De hadd emeljem ki az imént említett szolgáltatások jelentőségét is! Például a bölcsődét, amely ma már minden tízezer főnél nagyobb településen kötelező, és ez nemcsak a szülő munkába állásának a segítője, de a gyermekszegénység elleni program alappillére is. S bár még mindig van mit javítani a finanszírozásán, az állami normatíva összege az előző ciklus éveinek mozdulatlansága után jelentősen növekedett az elmúlt három évben, és nemcsak a bölcsőde tekintetében, hanem a családi napközi tekintetében is.

Amiben pedig a családok anyagi biztonságáról beszélhetünk, csak néhány intézkedést hadd soroljak. A rászorultak számára biztosítjuk a térítés nélküli étkeztetést a bölcsődében, óvodában, iskolában, vagy a tankönyvek beszerzését; segítjük a szülő munkába állását az álláskeresési támogatásokkal, mert mi is úgy gondoljuk, hogy a biztonságnak alapfeltétele és alappillére a munka, a munkalehetőség és a munkajövedelem. Továbbá bevezetjük az életkezdési támogatást, amely minden újszülöttnek jár január 1-jétől.

De gyermekeink biztonsága függ attól is, hogy a lakhatásuk biztosított-e, megoldott-e. Ehhez szintén számos intézkedéssel járult hozzá a kormány. A Fészekrakó-program révén az otthonteremtési támogatásról most hallhattunk sok-sok két percben, és valóban hallgató legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy ebben a vitában kinek van igaza. Én azt remélem, hogy mindenki a saját bőrén kell hogy érezze és érezheti, hogy könnyebben tud-e most például lakáshoz jutni, könnyebben tud-e az önkormányzattól lakásfenntartási támogatásért menni és azt megkapni.

Szeretnék egy gondolatot idézni a kormányprogramból, hogy hogyan fogalmaztuk meg a gyermekekkel kapcsolatos gondolatainkat. Ez így szól: “A gyermek az első. A köztársaság kormánya eltökélt abban, hogy a gyermekeknek egyenlő esélyt biztosítson későbbi boldogulásuk érdekében. A gyermekneveléshez nyújtott közvetlen támogatások igazságosabbá tétele mellett számos más eszközzel csökkentjük az esélykülönbséget.ö Ehhez a számos más eszközhöz, amelyekről a kormányprogram akkor szólt, hadd tegyem hozzá, most már köztudott, hogy a gyermekszegénység elleni nemzeti program kidolgozása van éppen napirenden, és nagyon remélem, hogy nagyon rövid időn belül - természetesen még ebben a ciklusban - az Országgyűlés képviselői megismerhetik, és így az ország nyilvánossága is megismerheti, hogy mi minden van még a tarsolyban, amivel a gyermekszegénység ellen küzdhetünk, és megadhatjuk ezt az esélyt valamennyi gyermeknek egyformán.

(12.10)

Végezetül engedjék meg, hogy egy klasszikustól idézzek. Ez a klasszikus Freud nyomán Ferge Zsuzsa, aki azt mondta, hogy mi a biztonság: a biztonság a szorongás hiánya. Mert hogyha nem vagyunk biztonságban, akkor mindannyian szorongunk - és ez a gyermekekre kiváltképpen igaz -, szorongani pedig nagyon sok mindentől lehet; nemcsak az anyagi okok miatt, hanem akár a családon belüli erőszaktól is.

Mi nem kívánunk beleszólni a családok életébe, de a gyermekeink érdekében a családon belüli erőszak megállítására mindent meg kívánunk tenni. Ezt mutatja az a javaslat is, amelyet a hétfői, keddi napon tárgyalt az Országgyűlés; és tudjuk, hogy ez még mindig nem elegendő, ezen az úton tovább fogunk menni azért, hogy a gyermekeink biztonságát megteremtsük.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelettel megkérem a munkatársainkat, hogy másfél percnyi idővel növeljék meg az MSZP-frakció rendelkezésére álló időkeretet.

Steinerné Vasvári Éva képviselő asszony kétperces hozzászólásra kap lehetőséget.

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr is és képviselőtársunk, Vidorné is az előbb említette, hogy a családtámogatási rendszer átalakítása az igazságosság nevében készült.

Kedves Képviselőtársak! A helyzet az, hogy azon családok, akik a legrászorultabbak, és eddig gyermekvédelmi támogatást is kaptak, egy fillérrel nem kapnak többet az új rendszerben, semmivel nem kapnak többet, csak más módon, más cím alatt.

Önök többször elmondták azt is, hogy nem támogatják, hogy a tehetősebbek többet kapjanak a támogatásokból, mint a rászorultak. Tessenek megkapaszkodni: azok a családok, akik eddig adókedvezményben részesültek, ezzel a rendszerrel lényegesen jobban járnak. Az egygyerekes családok, akik adókedvezményre jogosultak, e rendszerrel gyermekenként 2500 forinttal, a kétgyerekes, adókedvezményre eddig jogosult családok 1300 forinttal kapnak többet az új rendszerben, mint eddig; az adókedvezményre jogosult családok közül egyedül a háromgyerekesek azok, akik mínuszt könyvelhetnek el. Olyan esetben, ha nem cél a több gyermek, nem cél az, hogy e családokban megszülessen a harmadik gyermek, akkor ez akár indokolt is lenne.

Sem az igazságosság nem valósul tehát meg ebben az új rendszerben, sem pedig semmifajta népesedésjavító tényezőt nem tartalmaz, hisz ahol az egykézést vagy maximum a két gyereket támogatja egy rendszer, az nem viszi előre a gyermekek születését, tehát nemcsak hogy nem igazságos, de még nem is ésszerű ez az új rendszer.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra követezik Csáky András képviselő úr, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament sajátságos működése miatt, közben bizottsági ülések is folynak, nem tudtam itt lenni, de azt hiszem, hogy nem leszek távol az igazságtól, ha azt mondom, hogy az eddigi vita folyamán általában és mindig csak materiális javakról volt szó - mennyi a családi pótlék, milyen lakástámogatási kedvezmény és egyéb problémák merültek fel és ezzel kapcsolatos viták -, de nemcsak testből, hanem lélekből, szellemből is áll az ember. Akkor, amikor a kormányzati oldal mintegy gyermekbarát csoportosulásként próbálja önmagát beállítani, elfeledkeztünk erről a másik dologról.

Hogy miért jutott ez eszembe? Múlt hét szombaton választókörzetem egyik falujában, Ceglédbercelen, amely egy sváb falu, a hatvan évvel ezelőtt gulágra elhurcolt német nemzetiségiekre, arra a több mint 600 emberre emlékeztek, és a nemzetiségi iskola tanulói tartottak előadást, gyönyörű szépen, német nyelven, saját szokásaiknak megfelelően egy megható műsort adtak. Az igazgató asszony pedig a szünetben panaszkodott, hogy bizony az a finanszírozásváltozás, amely a nemzetiségi iskolákat is érinti diszkriminatív módon, lehetetlenné teszi a későbbiek folyamán, hogy megfelelő szintű oktatásban részesüljenek. Ez is hozzátartozik a mai vitanapnak címet adó kérdéskörhöz, hogy “biztonságot és igazságosságotö. Én úgy gondolom, hogy ez nagyon igazságtalan.

Vasárnap, amikor az ember elmegy a szokásos misére, és ifjúsági misére téved be, nagyon sok egyházi iskolába járó - és nem csak egyházi iskolába járó, hála istennek - gyermeket talál a misén. Gondolom, hogy ha ma postát bontottak képviselőtársaim, akkor mindannyian kézhez kapták a történelmi egyházaknak a képviselők részére írt tiltakozó levelét, amelyben egyértelműen levezetik azt, hogy a kormányzat szerint az egyházi iskolába járó gyermekek másodrendű állampolgárok, őket ugyanaz a finanszírozás nem illeti meg - ez is hozzátartozik az igazságossághoz, erről is érdemes lenne beszélni.

A harmadik, ami talán még ennél is súlyosabb; Vidorné képviselő asszony a kormányprogramból idézett, hogy a gyermek az első. Én hadd idézzek az alkotmányból, a 67. §-ból, amely azt mondja: “A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges.ö Hogy miért idézem? A tegnapi döntések miatt.

Tegnap döntött arról a parlament, hogy lehetővé teszi azt, hogy egyedülálló személyek számára is in vitro fertilizáció történjen. Aki szociológiával foglalkozik, mindenki tudja, hogy az egyszülős családban élő gyermekek veszélyeztetettsége átlagosan négyszerese a normál családban élőknél, tehát akkor, amikor az alkotmány így fogalmaz, kifejezetten családról beszél, a családot védi, s akkor, amikor önök arra hivatkozva, hogy a nők egyenjogúsága, illetve önrendelkezési joga mindennél előrébb való, elfeledkeznek arról, hogy attól a pillanattól kezdve, ha valaki áldott állapotba kerül, ott már a gyermekről is szó van.

Én úgy gondolom, hogy ezek a kérdések is hozzátartoznak a mai vitanaphoz; nagyon sajnálom, hogy csak materiális dolgokról van szó. Legalább gondolják végig még ez utóbbi ügy kapcsán, jövő hétfőn lesz a végszavazás, hogy talán nem jó eleve kilátástalan helyzetbe hozni gyerekeket egy-egy ilyen döntéssel.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tatai-Tóth András képviselő úr, MSZP.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Hogyha végighallgatta volna Újhelyi István előadását, akkor nem lenne ez a hiányérzete; javaslom, hogy a jegyzőkönyvben szíveskedjen megnézni - Csáky képviselő úrnak mondom -, mert szó volt ott nem materiális megközelítésről is.

A nemzetiségi képzés esetében pedig az előző szavazásnál, illetve a tegnap meghozott döntéseink alapján a nemzetiségi iskolákban tanuló gyermekek számára biztosított a következő évben is az a normatíva, amely szükséges ahhoz, hogy színvonalas nemzetiségi oktatást kapjanak. A véleményem az, hogy inkább azt kellene megnézni, hogy valóban hozzájutnak-e a nemzetiségi gyermekek a megfelelő színvonalú anyanyelvi oktatáshoz, hiszen nem akkor teljesül az ő alkotmányos joguk, ha a költségvetés kiutalja a fejkvótát, hanem akkor, ha megkapják azt a képzést, amire ez a fejkvóta jár.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Török Zsolt képviselő úr, MSZP.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! - akik nyomon követik a mai ülést is. A szocialista–szabad demokrata kormány, amikor a gyermekekről, a gyermekes családokról gondolkozik, akkor nemcsak a gondoskodás, hanem egy egész életpálya megtervezésének segítségét is kívánja nyújtani. Az életpálya első 20-30 évéről beszélünk ma itt, vagy még esetleg annál hamarabbi időszakról is, amikor még csak tervben vannak a gyermekek, s pontosan - amit Csáky képviselőtársam is említett, nemcsak materiális dolgokról, hanem amiről például Újhelyi István képviselőtársam vagy Csáky képviselőtársam is beszélt, vagy jómagam is tettem már ez ügyben egy-két lépést -, amelyek a gyermek születésének elősegítése ügyében jelentős segítséget nyújtó intézkedések; ezekről érdemes szólni.

(12.20)

De nézzük konkrétan, amiről a mai nap során már többször szó volt, melyek azok az elemek az ember életében, melyek azok az időpontok, amikor igazából jó, hogyha tudunk segíteni. Az első és legfontosabb a születés pillanata, a születés pillanata, amelyhez kötődően a demokratikus koalíció jelentős mértékben megemelte az anyasági támogatás összegét, a gyermekágyi segély összegét, vagy éppen a babakötvény bevezetésével minden gyermek számára az első lépések megtételéhez, felnőtt életének első lépései megtételéhez segítséget kíván nyújtani.

A babakötvény egy olyan intézkedés, egy olyan kötvényforma, amely lehet, hogy nem elegendő arra, hogy az egész életet elkezdje ennek révén, de az első apró kis lépést meg tudja ezzel tenni felnőttkorában. Esélyt teremt, és amikor bizottsági szakaszban vitatkoztunk például a babakötvény lejárati összegének mértékéről, akkor konzervatív képviselőtársaim azt mondták, hogy mire elég az a pénz. A teremben ott ült számos civil szervezet képviselője, vagy köztisztviselők, vagy közalkalmazottak, akik azt mondták, hogy hát, nekünk az a 100-200-500 ezer forint nagyon sok pénz. Nagyon sok olyan ember él ebben az országban, aki nem országgyűlési képviselőként vagy más, esetleg jobb jövedelmű emberként úgy gondolja, hogy 100-200 ezer forint az ő gyermekének, felnőttkorának első napjaiban nagyon jól jön. S a babakötvény ennek révén is esélyt teremt, de akkor még több segítséget nyújt, hogyha azt mondjuk, hogy a takarékosságra is ösztönöz.

Az elmúlt időszakban is arról szólt a történet Magyarországon, hogy egyre inkább az öngondoskodás irányába kell elmenni. Egyre inkább gondoskodnunk kell arról, hogy mi lesz majd öreg napjainkban, hogyan fogjuk tudni megoldani a megfelelő színvonalú egészségbiztosításunkhoz egy még emeltebb színvonalú egészségbiztosítás hozzárendelését, vagy éppen a tanulmányokhoz hogyan tudunk előre takarékoskodni. A kilencvenes évek elején például erre jöttek létre különböző életbiztosítások, hogy amikor majd a gyerek 14-18-20 éves lesz, akkor a középiskolai vagy egyetemi tanulmányainak finanszírozásához ezek a biztosítások segítséget nyújtsanak.

Ugyanígy a babakötvény is azt mondja, hogy takarékoskodj, takarékoskodj, gondolkodj, gondoskodj magadról, gyermekeidről, gyermekeid jövőjéről, s ennek révén az állam nemcsak azt mondja, hogy takarékoskodj, nemcsak az induló összeget adja oda, hanem azt is mondja, hogy ha te takarékoskodsz, akkor a jelenleg hatályos kamatok többszörösét fizeti a betétek után, ezzel is ösztönöz arra, hogy takarékoskodj. S igazságosságot is teremt, hiszen azt mondja, hogy nemcsak esélyt teremtek, nemcsak takarékosságra ösztönzök, hanem azt mondom, hogy aki rászorult, és úgy takarékoskodik a gyermeke számára, annak nemcsak 10 százalékos, hanem 20 százalékos többlettámogatást biztosítok állami forrásokból, az adófizetők pénzéből ehhez a takarékoskodáshoz.

Amikor megszületett a gyermek, elindul útján, akkor folyamatosan nyújtunk hozzá családi pótlék formájában támogatást, a gyermeknevelés költségeihez nyújtjuk ezt a támogatást. Ez csak egy hozzájárulás a gyermeknevelés költségeihez, egy biztonságos hozzájárulás, mert ma jól keres a papa vagy a mama, és igénybe tud venni adókedvezményt, holnap meg lehet, hogy nem keres jól, mert nem olyan állásba kerül, munkanélküli lesz, rokkant lesz, vagy bármi történhet egy családdal, s a gyermeknek nem azt mondom, hogy ez jó számítás, most éppen az adókedvezmény jól jön, mert holnap, holnapután és azután is enni kell neki adni, iskolába kell járatni, öltöztetni kell, hanem a biztonság az, ami a legfontosabb egy gyermek számára. A biztonság pedig azt jelenti, amely az új családtámogatási rendszer révén megvalósul, minden hónapban ugyanazt az összeget mi a gyermekek számával arányosan, progresszív módon folyósítjuk a gyermekes családok számára.

Ugyanígy az otthonteremtéshez is hozzájárulunk, a tudás megszerzéséhez is, és egy-két adatot az otthonteremtés kapcsán hadd mondjak el. Tény, tény, hogy a 2002. évi költségvetési tervben nem érte el a 100 milliárd forintos összeget az otthonteremtésre szánt összes költségvetési támogatás mértéke, nem érte el a 100 milliárd forintot. Tény, hogy jövőre ez 250 milliárd forintot elérő összeg lesz, tény. Tehát két és félszeresére növekedett az otthonteremtési támogatásra szánt összegek nagysága a szocialista-szabad demokrata kormányzás időszaka alatt, ez a tény.

Az, amiről Áder János beszélt, hogy 270 ezer lakáshoz nyújtottak támogatást, hát könyörgöm, aki ismeri a Statisztikai Hivatal évkönyvében szereplő adatokat, az Orbán-Torgyán-polgárkormány ideje alatt nem épült összesen 200 ezer lakás, hát hogy tudtak volna 270 ezerhez támogatást nyújtani?! Már amit mond, az sem igaz teljes mértékben. Legalább elhihetőt mondjon, ne olyat, aminek még az kiinduló alapadatai is hamisak! 270 ezer család valóban kapott támogatást, kamattámogatásos, államilag támogatott kölcsönök formájában, s ez úgy néz ki, hogy ebből 38 ezer szerződést az Orbán-kormány idején írtak alá, a többit pedig, a másik 230 ezret a szocialista-szabad demokrata kormány idején írták alá.

Tény az is, hogy 19 ezer, Fészekrakó-programban tervezett és épített családi otthon teremtődött meg az elmúlt időszakban, majdnem egy év alatt, kevesebb, mint egy év alatt. S tény az is, hogy az otthonok teremtésében, ha a konkrét számokat vesszük figyelembe, és annak támogatásában, amit már mutattam is az előbb képviselőtársaimnak, valójában úgy néz ki, hogy a polgári kormány idején nulla forinttal támogatták a szociálpolitikai kedvezmény mértékét, nem emelték egy fillérrel sem a szocpol mértékét. Egy-két képet hadd mutassak önöknek (Házakról mutat fel képeket.), szerintem ez az, ami fájhat valójában ellenzéki képviselőtársaimnak. Folynak az építkezések, valójában épülnek a lakások. Ez például mutatja, hogy Eger mellett folynak az építkezések, és épülnek az új lakások. Folyik a panelfelújítás, ez például Egerben készült. Folynak a panelfelújítások, kétmillió ember él panellakásban, s ezeknek az otthonait is felújítjuk, segítünk a felújításhoz hozzájárulni.

A szociálpolitikai kedvezmény mértékét is növeltük, mert önökkel ellentétben mi nem nulla forinttal emeltük a szociálpolitikai kedvezmény mértékét négy év alatt, hanem például két gyermek esetében a korábbi 1 millió 200 ezer forintról 2 millió 400 ezer forintra emeltük fel a szociálpolitikai kedvezmény mértékét, amit az új lakás vásárlásához vagy építéséhez nyújtunk. Ezek tehát a tények, tisztelt képviselőtársaim, ezekhez érdemes ragaszkodni, és ezekből érdemes kiindulni. Azt gondolom, valamennyiünknek közös sikere lesz az, hogyha a gyermekes családok, a gyermekek biztonságban és igazságosabb támogatási rendszerben részesülnek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Harrach Péter képviselő úr, Fidesz.

HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ne kívánják tőlem, hogy erre a számháborúra válaszoljak én is, és ebbe a vitába kapcsolódjak bele. Hadd kezdjem azzal, hogy a gyermek a szülő számára életének értelmet adó és szépséget adó személy, a nemzet számára viszont a jövő.

Úgy gondolom, hogy demográfiai helyzetünk az első számú nemzeti sorskérdés, és amikor gyermekről beszélünk és családról, akkor erre is gondolnunk kell. Számomra a gyermek első számú joga az, hogy családban nőjön fel, ezért, ha rajtam múlt volna, e mellett az önmagában jó cím mellett, hogy “Biztonságot és igazságosságot a gyerekeknek!ö egy másikat tettem volna, talán azt, hogy biztonságot a családnak, hiszen így többet mond a cím. Hadd mondjak egy példát: az állami gondoskodásban élő gyermekek számára a szocializmusban nagy létszámú intézményeket hoztak létre, a család teljes mellőzésével. A liberális vélemény a családot, különösen a kétszülős családot nem tartja eszménynek, individuumban gondolkodik, tehát ott is hiányzik ez a megoldás. Nem volt véletlen, hogy egy törvénymódosításban az előző ciklusban ezeknek a gyerekeknek a számára családi megoldást próbáltunk kínálni.

Egy politikai erőre jellemző az, hogyan gondolkodik a családról, milyen helye van a családnak az emberről, társadalomról, világról alkotott képében. Számunkra a gyermek szempontja a legfontosabb, tehát a család a gyermek biztonságát, egészséges fejlődését biztosító közeg, de a társadalomnak is egy olyan közössége, amelyre épülhet, hiszen nem csupán individuumokra, hanem közösségekre kell építeni egy társadalmat, ezért fontos számunkra a családpolitika, ezért fontos a nemzetpolitika, az egyházpolitika, a közösségek megerősítése.

(12.30)

És ha már családpolitikáról beszélünk, mit is jelent ez? Csáky képviselő úrnak teljesen igaza van, nem csupán családtámogatási rendszert. Aki csak ezt látja a családpolitikában, annak a családról nincsen fogalma. Hiszen fontos a támogatási rendszer, mert ez adja a gyermeknevelés biztonságát és a családi élet kiszámíthatóságát, de legalább ilyen fontos a társadalomban, a közgondolkodásban, a társadalmi tudatban megjeleníteni a család értékeit.

Legalább ilyen fontos egy családbarát környezetet kialakítani, amiben az egészséges családok megerősödnek. Tehát az intézmény megerősítése fontos. Ne csak a sérült családokról gondolkozzunk mindig - gondoljanak bele, hogy amikor családról szó esik, akkor mindig a problémákról beszélünk -, az egészséges családokkal is törődni kell, hogy megőrizzék az egészségüket.

És természetesen mindennek egyik célja, amit már említettem, a demográfiai helyzet javítása. Sajnos azt kell látnom, hogy a mai kormánynak nincsen családpolitikája. Van szociálpolitika, van szegénypolitika - nem biztos, hogy jó eszközökkel -, de családpolitika nincsen. Sokszor a segélyezés szintjén gondolkodnak a családról.

Éppen most történt annak a differenciált és jól működő családtámogatási rendszernek a megváltoztatása, nyugodtan ki merem mondani: szétverése, amely hosszú időn keresztül jól működött. Nem rosszindulatból tették ezt, mert miért lennének a családokkal rosszindulatúak, egyszerű érzéketlenségből; másban gondolkodnak, más a világuk, hiányzik belőle a család mint eszmény.

Úgy érzem, hogy ez a módosítás három szempontból is kártékony. Kártékony azért, mert elbizonytalanít. Minden változtatás egy családtámogatási rendszerben, különösen egyes elemek leépítése, megszüntetése - és itt négy elem szűnt meg - kártékony, elbizonytalanít, a gyermekvállalási kedvet csökkenti.

Ez a változtatás nemcsak elbizonytalanít, de igazságtalan is. Igazságtalan például azért, amit már többször említettünk, hogy a szegényeknek járó támogatást most már mindenki kapni fogja. De éppen azért, mert a három- és többgyermekesek rosszul járnak, ez a támogatási rendszer nem ösztönöz gyermekvállalásra, tehát az előbb említett demográfiai helyzetet sem javítja.

A kérdés az, hogy milyen volt az a rendszer, amit leépít most ez a változtatás. '98-ban be kellett vezetnünk, éppen az előző szocialista-szabad demokrata-kormány intézkedéseinek kártevései miatt, egy új rendszert; felépíteni azt, ami most újból éppen megszűnik. Elég, ha a gyedet említem, amely a Horn-kormány idején megszűnt, mert ha megnézzük a szakmai véleményeket, hogy melyik elem jelenti a legnagyobb hatást éppen az említett gyermekvállalási kedvre, akkor pont a gyedet kell említeni. Ezt visszaállítottuk, és még új elemekkel bővítettük a rendszert.

Sokat említik: a szegényektől elvettek. Talán Korózs államtitkár úr felszólalásában is hallottuk, hogy hány ezer forintot vett el a polgári kormány a szegény gyerekektől. Nem szeretem a hazugság szót használni, ez szimpla füllentés, nevezzük talán így. Egyetlen fillért sem vett el, hanem minden rétegnek adott a polgári kormány családtámogatási rendszere. Ez egy differenciált rendszer volt. Gyakran halljuk azt is, hogy minden gyermek egyenlő - ez igaz. De nem minden gyermek élethelyzete egyenlő. És aki különböző élethelyzetű gyermekeknek ugyanannyit ad, az igazságtalanságot követ el. Minden élethelyzetet a maga természetének megfelelően kell kezelni. Az a három elem, ami eddig létezett, ezt tette.

Nézzük az adókedvezményt! 2002-ben már közel 100 milliárd forint volt az az összeg, amit adókedvezmény formájában visszaadtunk a családoknak. Otthagytuk a családoknál a fizetésüket. Ez a munka megbecsülését is jelentette, mert egy társadalmat nemcsak elfogadni kell olyannak, amilyen, hanem meg kell erősíteni a jó irányt. Ezért volt például az iskoláztatási támogatás is: a szülőnek az elemi kötelességét teljesíteni kellett, hogy megkapja ezt a támogatást.

Nem a gazdagok támogatása volt - ez megint egy huncut füllentés a szocialisták részéről, hiszen akinek 73 ezer forint a fizetése, az nem gazdag. De két gyerek esetén a 97 ezres fizetés sem jelent gazdagságot.

Az adókedvezmény különböztetett két dolgozó között, a gyermeket nevelő és a gyermeket nem nevelő dolgozó között. Nézzük a kiegészítő családi pótlékot: 700-800 ezer gyermek után kapták a szülők. Ez valóban a szegények támogatása volt, és hogy ez 2700 forintról a ciklus végére felemelkedett 4200 forintra, ez jelentős növekedés volt. Mi ezt a családi pótlék kiegészítő részévé tettük, ami azt jelentette, hogy ezzel a családi pótlékot növeltük. Tehát amikor azt mondják, hogy nem növekedett a családi pótlék, ilyen értelemben nem igaz. Mint ahogy nem igaz a fogyatékos gyermekek esetében sem, mert ott is jelentős emelkedés volt.

A kiegészítő családi pótlék a családi pótlékhoz hasonló nagyságrendű összeg volt, és ahogy említettem, ez most megszűnve belekerül a családi pótlékba, ami azt jelenti, hogy ezzel mindenki kapni fogja, a legnagyobb jövedelműek is - ez nem igazságosság, ez igazságtalanság.

Persze, lehet hivatkozni arra, hogy helyette lesz egy évi 5 ezer forintos támogatás. (Dr. Katona Béla kettőt mutat.) Sőt, a következő kormány idején már két ilyen támogatás évente. Ha jól számolom, 5 ezer forint egy évben havi szinten két és fél kiló kenyeret jelent - ez valóban nagyvonalú támogatás, az eddigi havi 5400 helyett!

Egyébként Katona képviselő úr szavait hallva, valóban a többi támogatási rendszerre vagy a nyugdíjkorrekcióra gondolva, az a sajátos szocialista vagy inkább gyurcsányi megoldás rémlik fel itt is, hogy próbáljuk meg az utódunkra áthárítani a terheket. Gondoljanak a 130 milliárdos nyugdíjkorrekcióra, amiből 7-8 milliárdot vállal ez a kormány; százhuszon-egynéhány milliót áttesz az utódjára - ez valóban egy módszer, de nem biztos, hogy korrekt.

Tehát amikor megpróbáljuk összehasonlítani a két családtámogatási rendszert, akkor azt kell látnunk, hogy sajnos dilettáns módon az igazságtalanságnak, az elbizonytalanításnak és a gyermekvállalási kedv csökkentésének az érdekében dolgozik az új kormány. És szétver egy olyan támogatást, ami differenciált, jól bevált és jól működő volt.

Azonban nemcsak anyagi kérdés a családok támogatása és megerősítése, sokkal többről van szó. Ahogy említettük, a családtámogatáshoz hozzátartozik az otthonteremtés, hozzátartozik az iskolák támogatása. De ezen a területen is szomorú tapasztalataink vannak, hiszen éppen a kistelepülési iskolákat fenyegeti a legnagyobb veszély, és bizonyos iskolatípusokat, például az egyházit szintén.

De a családpolitikához tartozik az a fajta, például pályázati rendszer, amit sajnos az új kormány megszüntetett 2002-ben, amely olyan lehetőségeket biztosított a családoknak, ami, ahogy említettem, az egészséges családok megerősítését szolgálta.

(12.40)

Ezért azt kell mondanom - és ezt nem örömmel teszem -, hogy sajnos ennek a kormánynak családpolitikája nincsen. Azok az eszközök, amiket használ, még ha jó szándékkal teszi is, nem eredményre vezetők, sőt olyan hatásúak lesznek, ami a társadalom egészére gyakorol negatív hatást, és leépíti, nem pedig erősíti a közösségeket.

Amikor gyermekekről beszélünk, akkor erről is beszélnünk kell, és arról a feladatról, ami a következő kormányt ezeknek a kártételeknek a rendbe hozására fogja késztetni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kapás Zsolt képviselő úr, MSZP.

KAPÁS ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Harrach képviselőtársam mondandójához lenne egy nagyon rövid gondolatom.

Azt gondolom, az igazságos gyermektámogatás és a szociálpolitika valamennyi boga, valamennyi problémája egy kalap alá vonva valóban olyan zagyvaságot eredményez, amit a képviselő úr itt előadott.

Úgy gondolom, ha tisztán arról beszélünk, ami a mai napunk tárgya, és tisztán azt vizsgáljuk, akkor ezek a kérdőjelek kiegyenesednek, és megnyugtató válaszokat kapnak azok az emberek, akik ma Magyarországon gyermekeket nevelnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Vidorné dr. Szabó Györgyi képviselő asszony, MSZP.

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Kedves Képviselőtársaim! Nem szeretek a számokkal érvelni, mert egy idő után nem lehet megjegyezni, hogy a számok hogyan, miképp támasztják alá a mondandót. Egyetlen mondatban azonban engedjenek meg két számot.

Az önök által igazságosnak vélt családtámogatás így működött: egy háromgyermekes családban mindenki megkapta az azonos összegű családi pótlékot. Ha rászorult az a gyerek, szegény volt, 5400 forintot kapott az államtól, ellenben ha nem szorult rá, mert tudta érvényesíteni az adókedvezményt, 10 000 forintot. Ezt akarjuk megváltoztatni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Domokos László képviselő úr, Fidesz.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kapás Zsolt és Török Zsolt hihetetlen arroganciája, azt hiszem, jellemzi az MSZP érvelését, és Vidorné meg azt mondta, a számokat nem szereti, tehát számokkal sem kívánja alátámasztani.

Én szeretném mégiscsak a számok nyelvére visszavezetni ezt a vitát, mert bizony, amikor azt mondja Török Zsolt, hogy nőtt az állami kamattámogatások nagysága 2004-2005-ben is, ez nem feltétlenül a szocialista kormány eredménye, sokkal inkább az igénybe vevők számának a gyarapodásából adódik össze, márpedig tudjuk, 2001-2002-ben is jó néhányan vehették igénybe. Hogy egészen pontos legyek: a programot igénybe vevők száma, akik a polgári kormány otthonteremtési támogatását vették igénybe, 270 ezer volt, a Fészekrakó-program tekintetében 16 ezer. Ezek a számok valóban önmagukért beszélnek, és valóban nagyszerű dolog lenne, ha a kormányzat egyáltalán hajlandó lenne kifizetni azokat a kamattámogatásokat, amelyek az állam által támogatott hitelekhez kapcsolódnak.

Más részről a bérlakások tekintetében is nagyon árulkodóak a számok, hiszen 2002-ben ez még 20 milliárd forint volt, 2003-ban már csak 10 milliárd, 2004-ben 3,6 milliárd forintot költöttek bérlakásépítésre, 2005-ben pedig egyetlen fillért sem. Ezek a kemény számok (Dr. Katona Béla felé:), kár ezen mosolyogni, képviselő úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Szalay Ferenc képviselő úr, Fidesz.

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány szám. A mi országunk reprodukciós képessége 2,2 gyermek/anya lenne, ha a 10 milliós létszámot tartani akarnánk. Ma ez 1,5 gyermek/anya. Ez egyébként Németországban 0,9, tehát a németeknél jobban állunk. A feladatunk tehát az lenne, hogy ezt a számot növeljük.

Hogyan is lehetne növelni? Sok minden elhangzott. Mondjuk, fontos a családok biztonságát növelni. Úgy látom, a családok biztonsága növelésének igen komoly eszköze, hogy a munkahelyek biztonságát garantáljuk. Ma Magyarországon mit látunk? 400 ezernél több munkanélkülit és növekvő munkanélküliséget. Azt hiszem, így nagyon nehéz arra rávenni egy családot, hogy több gyermeket vállaljon.

Ha ebből a kérdésből egy másik részt nézünk: nem baj, ha az anyuka otthon marad a gyerekeivel, nem baj, ha minél többet foglalkozik velük; a főállású anyaság kérdéséről beszélnénk, vagy a részmunkaidős anyaságról beszélnénk.

Ebben a kérdésben találtak-e, találtunk-e megoldást? Nem igazán. Azt hiszem, efelé is el lehetne menni.

Vagy vegyük az oktatást: mit látunk az oktatásban? Mit látunk az oktatáspolitikában? Ma már a szülők festik ki a tantermeket, a szülők viszik a papírt, az írószert az iskolába. Mit sugallunk ezzel? Azt sugalljuk, hogy a gyerek nincs biztonságban. Amikor kikerül az oktatási rendszerből, Katona képviselő úr, a gyerekek 20 százaléka nem találja meg a munkahelyét, mert ekkora a pályakezdő-munkanélküliség. Ezen is változtatni kell.

Érdemes talán ebben a kérdésben az Ifjúságkutatás 2004 adatait nézni. Mit mondanak az adatok? 8 ezer fiatalt néztek meg. Azt mondják, ebben az országban a bizonytalanság és a kilátástalanság a legnagyobb problémájuk, és az, hogy ennek az országnak nagyon sok területén nem tudják ugyanúgy megtalálni a számításukat, mint sok más helyén. Tehát nem lenne baj, ha Magyarország esélyeit a keleti és a nyugati országrészen is követnénk, és biztosítanánk az esélyegyenlőséget.

Majd kicsit később folytatom, mert lejárt a két perc. (Taps az ellenzék padsoraiban.)