Felszólalás adatai

ELNÖK: Így kérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 139 igen szavazattal, 105 nem ellenében, tartózkodás nélkül a miniszteri választ elfogadta.

Gy. Németh Erzsébet, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszterhez: “Hogyan tudunk segíteni az utcán élő embereken?ö címmel. A képviselő asszonyt illeti a szó. (Zaj. - Csenget.)

GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy hajléktalanok által írt és terjesztett lapban olvastam egy verset, ami a lakhely megtalálásáról szólt. A sorok azonban nem biztos fedélről, meleg otthonról, hanem a hideg és kemény földről szóltak, a temetőről. A versnek nem is a tartalma, hanem a hangneme volt felkavaró, belenyugvás, beletörődés, lemondás áradt a szavak mögül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan ez a beletörődés az, amibe nem nyugodhatunk bele, pontosan ez a probléma az, melyre megoldást keresünk, és ha elég elszántak és elkötelezettek vagyunk, találunk is.

A hajléktalanoknak alapvetően két dologra van szükségük: védelemre a túléléshez és eszközökre ahhoz, hogy kikerüljenek sanyarú helyzetükből. De azokra is oda kell figyelnünk, akik még nem kerültek az utcára, de nem sok választja el őket ettől.

A tél közeledtével minden évben nagyobb figyelem irányul arra is, hogy a férőhelyek száma általánosan kevés. Külön gondot jelent, hogy egyre több fiatal, sőt egész családok válnak hajléktalanná, ami a döntéshozók és az intézmények részéről speciális megoldásokat követel. A Gyurcsány-kormány egy évvel ezelőtt hozott határozatot, amely már új szemlélettel közelít a hajléktalan emberek problémái felé. Olyan eszközök jelentek meg, olyan programok indultak, amelyek már azt célozták meg, hogy minél több hajléktalan ember legyen képes önálló életvitelt biztosítani magának, legyen otthona, legyen keresete, biztonságos, saját élete.

A “befogadó faluö program elindításával egy évvel ezelőtt sikerült ráirányítani a figyelmet arra, hogy a hajléktalan emberek előtt igenis vannak lehetőségek. A tavaly elindult program részeként a “fűtött utcaö kezdeményezés azoknak is azonnali segítséget biztosít, akik előtt a legnagyobb feladat addig az volt, hogyan éljék túl a hideg éjszakát. A tavalyi kormányhatározat által elindított változások, a minisztériumban megjelenő integrált szemlélet, a miniszteri biztos úr munkája komoly előrelépést jelent abban, hogy másképp tekintsünk a hajléktalan emberekre, nem mint akiken csak az utcán segíthetünk, hanem akiknek újra fedelet kell adnunk a fejük fölé.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ez év februárjában civil szervezetek részvételével felkutatták a hajléktalan embereket, és ekkor 3 ezer embert találtak az utcán. Így az intézményi lakókkal együtt maximum 8 ezerre tették a fővárosi hajléktalan emberek számát. Ez az eddigi becsléseknek csak töredéke.

A tárca álláspontja szerint valóban csökkent-e ilyen mértékben a hajléktalan emberek száma? Megvalósultak-e a kormányhatározatban foglaltak, különös tekintettel a téli ellátásra? Milyen lépéseket tervez a tárca a programok folytatására, illetve hosszú távú finanszírozására?

Várom államtitkár úr válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Az interpellációra Korózs Lajos államtitkár úr válaszol. Államtitkár urat illeti a szó.

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselő Asszony! Az elmúlt évben, februárban én magam is önkéntesként részt vettem a hajléktalan emberek összeírásában, három nap, három éjszaka én magam is jártam az utcát. El kell mondjam önnek, az a 3 ezer ember már csak azért maradt az utcán, mert nem talált magának sehol hajlékot, bár mínusz 18 fok volt akkoriban, és még nappal is 10 fok alatt volt a hőmérséklet.

Sajnos, nagyon sokan élnek utcán, olyan emberek, akik önhibájukon kívül veszítették el a hajlékot a fejük fölül, és sajnos nagyon sokan vannak olyanok, akik azt a normarendszert, amely egy intézményben felállításra kerül, nem tudják elfogadni valamilyen oknál fogva, majdnem a társadalomból való kikerülés határán vannak.

Szeretném megemlíteni az előző kormányok eddigi érdemeit, hiszen nem tegnap kezdődött a történelem, és pontosan látjuk, hogy az intézményrendszer férőhelyei számának növekedésével nem lehet minden problémát megoldani, éppen ezért a figyelmünket elsősorban az utcán élő emberek felé fordítottuk. Az időszakos férőhelyek száma az elmúlt években jelentősen emelkedett; létrehoztuk ebben az évben a 24 órás egészségügyi centrumot; normatívával láttuk el az utcai szociális munkát; és a költségvetési támogatások is az elmúlt években meglehetősen dinamikusan emelkedtek, az átmeneti intézmények normatívái 230 ezer forintról 548 ezer forintra, a nappali ellátó intézetek 143 ezer forintos normatívája pedig 200 ezer forintra emelkedett. Létrehoztuk mind a hét régióban a diszpécserközpontokat, és az országban most már 22 krízisautó került elhelyezésre, elsősorban a diszpécserközpontokhoz telepítve. Ez azt jelenti, hogy bármelyik honfitársunk, aki bajba jutott, körülbelül egy-másfél órán belül biztos, hogy segítséget kaphat a krízisautók rendszerbe állításával.

Említette a képviselő asszony a “befogadó faluö programot, amely meglehetősen nagy nyilvánosságot kapott. Itt tulajdonképpen arra kerestük a választ, hogy a családok átmeneti otthona-e a megoldás vagy egy olyan “befogadó faluö program, ami egyébként nem látszik, hiszen a hajléktalanság egy jelentős része vidéken fogalmazódik meg, viszont a fővárosban jelenik meg, mert nagyon sok személy, nagyon sok ember és családok is a fővárosba utaznak föl, mert itt próbálnak boldogulni a bajba jutást követően.

Szeretném elmondani, hogy a “befogadó faluö programot akár sikerprogramként is említhetnénk, hiszen az ott élő családok közül csak egyetlenegy családdal kellett szerződést bontani. Ennek a “befogadó faluö programnak a középpontjába a közösségfejlesztést állítottuk, ahol magát a települést is egy kicsit rehabilitálni kell, természetesen az ott élő emberekkel együtt és a befogadó programban részt vevő családokkal együtt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

(15.00)

ELNÖK: Megkérdezem képviselő asszonyt, hogy elfogadja-e a választ. A képviselő asszonyt illeti a szó.

GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm a választ, amely arról tanúskodik, hogy a Gyurcsány-kormánynak nem csupán tervei, de megoldásai is vannak a hajléktalan emberek megmentése érdekében. Fontosnak tartom, hogy a tél közeledtével összekapcsolódjanak egymással a minisztériumi, önkormányzati és civil szervezeti programok, hiszen ezen keresztül mind többen figyelnek a hajléktalan emberek súlyos problémájára. Azt gondolom, hogy az a bátor szociálpolitika, amely nem elrejteni akarja a hajléktalanokat, hanem megtalálni őket, ha kell, egyesével is.

Ami különféle szervezetek felől a lehetőségteremtés, a megfelelő eszközök keresése, az a hajléktalan emberek számára a túlélés, a társadalomba való visszailleszkedés reménye. A tavaly megindult programok mind ezt szolgálják.

Köszönöm, elfogadom a válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)