Felszólalás adatai

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum egyetért azzal, hogy a sport a kultúra szerves része, a magyar sport, a világszintű magyar sport Magyarország egyik alapértéke.

Ezt a felismerést tükrözte a kormány által beterjesztett költségvetés, amely alapján jövőre közel megduplázódik a sportéletre fordítható pénzösszeg. A folyamat fontos és dicséretes, igazság szerint a mostani előterjesztés is ennek a folyamatnak egyik állomása, s bár elsősorban anyagi javakról rendelkezik, ám túlmutat ezen, hiszen valójában az értékek megbecsüléséről van szó. Az élsportban hihetetlen kis különbségek döntenek. Hadd emlékeztessem önöket például Güttler Károly szöuli százméteres mellúszására, ahol egy ezredmásodperccel maradt le az olimpiai bajnoki címről, ez gyakorlatilag egy körömnyi különbség, mégis ég és föld a sportoló szemszögéből. Mi egy aranyban sikert mérő ország vagyunk, pedig ugyanannyi elvégzett munka, gyakorlás, lemondás, kitartás áll az ezüst és a bronz mögött, ugyanennyi szellemi és fizikai termék, befektetett energia.

Amikor az új javaslat arról rendelkezik, hogy ezentúl ne csak az olimpiai aranyérmesek, hanem az ezüst- és bronzérmesek is kapjanak juttatást, akkor ezek mellett az értékek mellett tesz hitvallást. Külön téma az 1984-es olimpiai kárpótlás, illetve Jóakarat-játék. Emlékeztetőül, abban az évben a következők nyertek az A-kategóriás versenyeken: Fábián László öttusa egyéni; Kolczonay Ernő párbajtőr; Stefanek Gertrúd tőr; női tőrcsapat; Nagysolymosi Sándor cselgáncs 71 kilogramm; Kotroczó Lászlóné sportlövészet. Nagy egyéni versenyt, olimpiát később egyikük sem tudott nyerni. Csupa olyan versenyző, aki élete csúcsformáját éppen abban az évben futotta, de nem kapta meg a lehetőséget önhibáján kívül.

Nekem volt részem 1984-ben részt venni abban az olimpiai edzőtáborban sportolóként, ahol ezek a versenyzők készültek. Hittek abban és remélték, hogy 1984-ben Los Angelesben szerepelhetnek, hiszen a döntés tolódott, húzódott - aki emlékszik - a tavasz végéig, és nem kívánom senkinek, különösen a sportszerető barátaimnak, képviselőtársaimnak azt az érzést, azt a látványt, amikor véglegesen eldőlt, hogy nem utaznak Los Angelesbe magyar sportolók. Egy sportoló gyakran éveket készül egy percre, egy asszóra, százméteres száguldásra. Számára egy ilyen lehetőség egyszeri és megismételhetetlen. 1984-ben tehát a politika ezt a lehetőséget vette el sokaktól. Ezért méltányos nekik így utólag visszaadni valamit az elvesztett élményekből, lehetőségekből.

A Magyar Demokrata Fórum támogatja ezt a törvénymódosító javaslatot, nem gesztusnak, hanem kötelezettségnek érzi ennek a megszavazását. Köszönöm szépen. (Taps.)