Felszólalás adatai

DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ezúttal egy kicsit hosszabban fejteném ki a kormány álláspontját, mint az előttem szóló kollégák.

A kormány célul tűzte ki, hogy határozott intézkedésekkel megállítja a közteherviselés arányainak további, kedvezőtlen irányba való eltolódását, és véget vet annak a gyakorlatnak, hogy széles rétegek nem fizetik meg a tisztességes adót. Az az igazságos adórendszer véleményünk szerint, amelyben minden állampolgár lehetőségeihez és tehetségéhez mérten hozzájárul a közteherviseléshez. Az államnak az a kötelessége, hogy ezt minden törvényes eszközzel biztosítsa.

A rendelkezésre álló adatok azt bizonyítják, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal jelenlegi eszközeivel nem tudja megfelelő arányban beszedni és behajtani az adókat. 1997 végén például a teljes adóhátralék-állomány 400 milliárd forint volt, amely több mint 21 százaléka az évi teljes adóbevételnek. A társadalombiztosítási járulékbeszedés helyzete még ennél is rosszabb: az élő folyószámlák csaknem felén volt tartozás 1998 szeptemberében, összesen 249 milliárd forint értékben.

Az államnak a kiemelkedően veszélyes, adózással kapcsolatos bűncselekmények visszaszorítása, az elkövetők felderítése és felelősségre vonása érdekében tett intézkedései viszonylag kevés eredménnyel jártak, mivel a gazdasági bűnözés elleni felderítések szétszórtak. Ezek koncentrálására a kormány olyan nyomozó hatóság létrehozását tervezi, amely az adóztatással összefüggő speciális szakértelem, valamint a hatékony nyomozáshoz szükséges eszközök birtokában hozzájárulhat a feketegazdaság visszaszorításához. Ennek érdekében a kormány az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal szervezetén belül létrehozandó nyomozó hatóságról döntött, és a parlament elé terjesztette az erről rendelkező törvényjavaslatot. (Folyamatos zaj.)

A javaslat körül kialakult parlamenti vita és a média rámutatott arra a furcsa kettősségre, amely az adórendszerünket és annak társadalmi elfogadottságát jellemzi. Egyfelől senki nem vitatja azt, hogy az államháztartás működtetéséhez az államnak bevételekre van szüksége, mindenki helyteleníti azt, hogy az adókikerülés terheit azoknak kell átvállalni, akik nem tudják jövedelmüket eltitkolni; ugyanakkor heves tiltakozásba ütközik a jogalkotó, ha olyan adórendszer és adóztatás kialakítására törekszik, amely csökkenti vagy megakadályozza a jogellenes adóáthárítás lehetőségeit.

Rendkívül sajnálom, hogy egy nyilvánvalóan pénzügyi szakmai kérdésből a parlamentben, illetve a sajtóban folyó vita során egyértelműen politikai ügy lett. A sokszor komolytalan, túlzásoktól sem mentes hozzászólások nem tartalmaztak valóságos ellenérveket a kormány szándékával szemben. (Az elnök csenget.)