Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szokták volt mondani, hogy Magyarország a tízmillió futballszakember országa. Nem állítom, hogy értek a focihoz, én csupán szeretem a labdarúgást, és van némi tapasztalatom az élsport terén. Az ugyanakkor ténykérdés, hogy soha ilyen kevés fiatal tehetséges magyar labdarúgó nem játszott az első osztályban, mint az elmúlt években. Hogy lehet ez, amikor az elmúlt tíz évben több száz milliárd forintnyi taopénzt költöttünk ezeknek a játékosoknak a nevelésére, képzésére? Úgyhogy mindenféleképpen érdemesnek tartom, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, egy kicsit mélyebbre lássunk, jobban a mélyére tekintsünk a dolgoknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Óriási sikerként könyvelhetjük el, hogy a nemzeti tizenegy újra kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra. Joggal gondolhatnánk, hogy ez az eredmény már a tao által finanszírozott labdarúgóutánpótlás-nevelő műhelyek szakmai munkájának köszönhető. Ám a helyzet az, hogy a szerb egyesületek több játékost adnak a jelenlegi válogatottnak, mint a Fradi, az Újpest, a Felcsút és a Kisvárda összesen. Egy pécsi doktorandusz kolléga kutatása alapján megnéztük, hogy mégis mely csapatoknak lehetünk hálásak az Európa-bajnoki szereplést kivívó játékosokért. No, hát lássuk akkor! Nikolićot és Könyvest teljesen, Holendert részben Szerbiának köszönhetjük. Nego francia, Orban német, és rajtuk kívül Szalai Attila, Szalai Ádám, Kecskés Ákos és Szoboszlai Dominik sem a magyar utánpótlásrendszer gyümölcsei, hiszen jórészt külföldön nevelkedtek. Kilenc olyan játékos van tehát a keretben, akik így vagy úgy, de nem a magyar utánpótlás-nevelő műhelyek által lettek nagyszerű labdarúgók.

Ugyanakkor hogyan teljesítettek a magyar klubok? Az MTK-hoz köthető Gulácsi, Bese és Schäfer. Elévülhetetlen érdemei vannak a Honvédnak Botka, Holender, Baráth és Gazdag válogatottságában. Ezenkívül egy-egy vidéki bázis, mint a Pécs, a Debrecen, a Paks, a Győr és a Fehérvár járult hozzá egy-két játékossal a sikerhez. Ami viszont rendkívül szomorú, hogy utánpótlás-nevelés tekintetében biztosan nem bázisa a magyar válogatottnak a Ferencváros és az Újpest. És hiába lett államilag elismert akadémia a kisvárdai, eddig egyetlenegy játékossal sem örvendeztette meg a nemzeti csapatot. És hiába ment el nagyjából 70 milliárd forint a felcsúti akadémiára, csak Kleinheisler és Sallai fordult meg náluk, de azért erős túlzás lenne elsősorban hozzájuk kötni e két játékost.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ott tartunk, hogy bár az elmúlt tíz évben több száz milliárdnyi taoforinttal támogatták a magyar adófizetők a hazai labdarúgók képzését, mégis javarészt a fiatalon külföldre került és/vagy honosított játékosokon múlik a magyar válogatott eredményessége. A magyar futball jelenkori legnagyobb sikere sokkal inkább köszönhető tehát Szerbiának, Németországnak, Olaszországnak, Franciaországnak, mint a Felcsútnak, a Kisvárdának, az Újpestnek vagy éppen a Ferencvárosnak.

(23.10)

És akkor, ugye, még sokkal finomabban fogalmaztam, mint a válogatott csapatkapitánya, Szalai Ádám, mert ő korábban így jellemezte a honi viszonyokat, idézem: „20 éve nem neveltünk egyetlenegy darab tehetséget sem! 20 éve elvárunk valamit, és egyszerűen nincs miből építkeznünk. Nincsenek kinevelve játékosok, nincsenek olyan szintű edzőink, akik európai szinten valamit is tudnának, vagy valamit is láttak volna.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezekre tekintettel felmerül a kérdés: rendben van ez így? Ennyi támogatás dacára miért nincs miből, kiből építkeznünk? Miért nincsenek olyan szintű edzőink, akik európai szinten valamit is tudnának? És egyáltalán, ki ellenőrzi az utánpótlás-nevelésre elköltött taomilliárdok hasznosulását? Milyen szakmai munka folyik az akadémiákon? Nos, a 10 millió futballszakember országában ezekre a kérdésekre szeretnénk mihamarabb választ kapni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)