Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÁKOSSY BALÁZS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is azzal kezdeném, amit Ágostházy kollégám említett a felszólalásában, hogy ha nem tartottunk volna az elmúlt kormányzati időszakban több politikai vitanapot is az EU-s forrásokról ’14 és ’20 között, akkor magam is azt gondolnám, hogy igazán ennek a mai vitának a politikai vagdalkozáson kívül kevés hozzáadott értéke van. Ez részben a hozzászólásokból is kiindulva abból is ered, hogy egyrészt szándékos csúsztatások hangzanak el az ellenzéki oldalról, másrészt pedig sokszor tájékozatlanságból erednek azok a megjegyzések, amelyek itt az elmúlt 3-4 órában elhangzottak. Azt gondolom, kiindulva a négy évvel ezelőtti vitanapok tanulságaiból, érdemes egy lépéssel hátrébb lépni és nagyon higgadtan megnézni, hogy ez az intézményrendszer hogy működik, milyen tanulságok vannak, és milyen eredményeket értünk el az elmúlt időszakban.

A vitanap kapcsán azt is megjegyezném, hogy számomra érdekes volt, hogy az ellenzék az elmúlt években nem is érdeklődött az EU-s források iránt (Mesterházy Attila: Á!), hiszen ilyen vitanapra irányuló kérést, javaslatot egészen mostanáig nem kaptunk. Örülök, hogy visszatérünk ehhez a gyakorlathoz, amelyet ’14 és ’18 között folytattunk (Zaj az ellenzéki képviselők padsoraiból.), hiszen számunkra is fontos, hogy olyan operatív programok legyenek, amelyek többé-kevésbé konszenzussal és az eredmények figyelembevételével zajlanak le. A mostani időszakban, 2014 és ’20 között megközelítőleg 12 000 milliárd forint állt Magyarország rendelkezésére, hogy ezt európai uniós forrásokként felhasználja, a most kezdődő időszakban ennél, ha nem is nagyságrendjében, de mindenképpen egy jelentősebb összeg, 18 000 milliárd forint áll rendelkezésre. Különös tekintettel erre, fontos, hogy az előző időszak tapasztalataiból megvilágítsuk, hogy mire készülünk és milyen programok lesznek a következő időszakban.

Elhangzott már többek felszólalása során, hogy 2014 és 2018 között az európai uniós intézményrendszert alapjaiban dolgoztuk át, és zárójelben jegyezném meg, hogy az európai uniós forrásoknak a sok előnye mellett van egy nagyon nagy hátránya is, mégpedig az, hogy rendkívül kötött felhasználási rendben működnek. Itt nem a szabálytalanságokra és a visszaélésekre szeretnék utalni, hanem arra, ami talán a legutóbbi felszólalásban is elhangzott Szakács képviselő úr részéről, hogy helyben nem azt tudják fejleszteni, amit szeretnének. Olyan pályázatokat tudunk kiírni, amit az európai uniós szabályok lehetővé tesznek. Majd visszatérnék a TOP-os források felhasználásához, hogy egyébként pedig a decentralizáció és a szubszidiaritás jegyében az elmúlt hét évben minden döntést helybe delegáltunk, hogy ne a kormánynak kelljen azt eldönteni, hogy helyben ipari parkot, kis kilátót vagy bármi más egyebet kell építeni. Tehát ez a helyi politika felelőssége, a helyi közgyűlések, a helyi politikai vezetőség szerepe és felelőssége, hogy az európai uniós pénzekből mit valósít meg, mit fejleszt.

Az elhangzottak kapcsán szeretnék majd beszélni két nagy operatív programról, tekintettel arra, hogy olyan fejlesztési célokat határoznak meg, amelyek nemcsak ’14 és ’20 között, de ’21 és ’27 között is fontos területei lesznek a magyar fejlesztéspolitikának. De engedjék meg, hogy slágvortokban néhány elhangzott kijelentésre reagáljak. Az egyik a szabálytalanságok kérdése. Már tettem arra utalást, hogy az európai uniós források olyan pénzek, amelyeknek a felhasználása rendkívül sokrétűen van szabályozva az Európai Unió, az Európai Bizottság részéről. Sokszor nehéz olyan célokra felhasználni ezeket a forrásokat, amelyek valójában a kedvezményezettek érdekeiben állnak. Ezért sokszor minden innovatív elképzelést, innovációt igénybe kell venni annak érdekében, ahogy már elhangzott, hogy például családpolitikára ezek a források felhasználhatók legyenek.

Ne legyünk szemellenzősek! A pénzekkel való visszaélés egyedül a diktatúrákban nem egy mindennapos gyakorlat. Ott, ahol jogászok és felkészült szakemberek pályáznak, vagy felkészületlenségből vagy szándékosságból valóban van tér és lehetőség a visszaélésre. De szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy éppen azért, mert európai uniós forrásokról beszélünk, beszélünk különböző intézményekről, OLAF-ról, Európai Bizottságról, rendkívül szigorú ezeknek a forrásoknak az utókövetése, rendkívül aprólékos ezeknek a pályázatoknak a szabályozása. Ezért van az, hogy nagyon sok esetben nem pályázóbarátok ezek a pályázatok, olyan biztosítékok vannak beléjük kódolva és rendszeresítve, amelyek, pont annak érdekében, hogy visszaélések ne történjenek ezekkel a forrásokkal, időnként a felhasználóknak okoznak nehézséget. Azonban ott, ahol szándékosan visszaélések történtek az elmúlt időszakban ezekkel a forrásokkal, akár az OLAF, akár pedig a magyar hatóságok megtették azokat a lépéseket, amelyek szükségesek annak érdekében, hogy a bűncselekmények később reparálásra kerüljenek.

Az eredmények tekintetében fontos azt megnézni, hogy Magyarország az elmúlt tíz évben a gazdasági mutatók mindegyikében jelentősen javított. Elég, ha csak azt mondom, hogy a munkanélküliség a 2010-es 10 százalékon felüli arányából a Covidot megelőző időszakban 3,5 százalékra csökkent, az 50 százalékos foglalkoztatási arányt sikerült a lakosság 70-71-72 százalékos arányába megemelni a Covid előtt, a gazdasági növekedésünk az elmúlt időszakban, egészen 2020 elejéig sokszor kétszeresével múlta felül az európai uniós átlagos növekedést. Ha emlékeznek rá, volt olyan negyedévünk, de volt olyan teljes gazdasági évünk is, ahol a gazdasági növekedés mértéke a GDP 5 százalékát érte el, és egyébként a 4-4,5 százalékos gazdasági növekedés az elmúlt években egy átlagos gazdasági növekedésnek volt mondható, ami az európai uniós átlagos 1,8-2 százalékos gazdasági növekedésnek pontosan a kétszeresét jelenti.

Elég, ha utalok arra, hogy az elmúlt években a gazdaság működésének és fejlődésének köszönhetően a minimálbér, illetve a magyar átlagbér jelentősen növekedett. Az elmúlt években egy átlagos magyar háztartás egy évben majdnem egy pluszhavi jövedelmet tudott hazavinni és ez ugyancsak a magyar gazdaság motorjának a beindításából következett. Elég, ha emlékeztetem önöket az államadósság mértékére, amely a 2010-es kormányváltást követően a magyar gazdasági összterméknek megközelítőleg 80 százalékos arányát érte el, és ezt a Covid-válság előtti időszakban 70 százalék alá sikerült csökkenteni.

Hadd emlékeztessem még önöket a hiány mértékére! Amikor a polgári kormány 2010-ben kormányzásra jutott, egy túlzottdeficit-eljárás alatt állt az ország, ami annyit jelent, hogy a maastrichti kritériumok egyikét, a 3 százalékos hiányt nem tudta teljesíteni. Ez a nemteljesítés a szocialista kormányoknak köszönhetően 2004. május 1-jétől, tehát Magyarország európai uniós csatlakozásától kezdődően fennállt. A túlzottdeficit-eljárás alól Magyarország gazdasági teljesítménye okán 2013 májusában sikerült kijönni, a hiány mennyiségét sikerült az elmúlt években a 3 százalék alatt tartani, és ez hozzájárult ahhoz, hogy a magyar gazdaság megítélése a nagy hitelintézetek, a nemzetközi minősítők szemében egészen más dimenziót képviselt, mint azt megelőzően.

Hadd emlékeztessem még önöket arra, hogy 2010-ben a magyar kormánynak több mint 20 milliárd eurós hitelt kellett visszafizetni ahhoz, hogy a gazdaságot újra növekedési pályára helyezze. Ez a 20 milliárd eurós hitel pedig abból eredt, hogy a szociálliberális kormány a 2008-as világgazdasági válságot nem önerőből, hanem hitelfelvételből kívánta megoldani.

(21.00)

Itt elég, ha szembeállítom a mostani Covid-válságkezelést, ahol a kormány nem külföldi hitelfelvétellel kezelte ezt a válságot, hanem a saját maga eszközeivel, az elmúlt években elért gazdasági növekedésből származó tartalékaival kezelte a Covid-válság hatásait.

És akkor engedjék meg még azt, hogy kitérjek arra, hogy a multinacionális vállalatok, illetve a pénzügyi szektor támogatása egy kicsit talán árnyaltabb, hiszen emlékeztetném önöket arra, hogy a 2010-es kormányváltás után a kormány bizonyos szektorokra különadót vetett ki; pont azért, hogy a közös teherviselést egy új dimenzióba állítsa. A magyar pénzintézetek és hitelintézetek ezeket a különadókat más iparágakkal, így az energia-, illetve a kiskereskedelmi ágazatokkal együtt azóta is fizetik, és hozzájárulnak ahhoz sokkal nagyobb mértékben, mint 2010 előtt, hogy a magyar gazdaság egy fenntartható pályán haladjon.

Szóba került itt ellenzéki képviselői felszólalásban az, hogy a kis- és középvállalkozásokkal szemben miért támogatja a magyar gazdaságpolitika a multinacionális vállalatokat. Az ok egyértelmű: a multinacionális vállalatok is hozzájárulnak a magyar gazdaság növekedéséhez. Fontos megjegyezni itt, hogy a multinacionális vállalatok főszabály szerint az európai uniós támogatásokból kiszorulnak, tehát annak érdekében, hogy a multinacionális vállalatok beruházási érdekeltségét fenn tudjuk tartani, fontos őket ösztönözni. Minden egyes multinacionális vállalati támogatás, amelyről itt említést tettek, beruházási kötelezettség vállalása mellett történt meg, tehát nem ingyenpénzként adtuk a multinacionális vállalatoknak a támogatást, hanem annak érdekében, hogy ennek fejében a támogatás meghatározott százalékában Magyarországon további befektetéseket hajtsanak végre.

Elhangzott a közbeszerzési törvény is több tekintetben. Elismerem, hogy a közbeszerzési törvény nem jó. Én igazán nem láttam még jó közbeszerzési törvényt egyébként. (Potocskáné Kőrösi Anita közbeszól.) Sajnos, az elmúlt 15 évre visszamenőleg visszamutatható az, hogy a közbeszerzési törvény hatálya alatt beszerzett szolgáltatások és beszerzések nagy része drágább, mint ha egyébként nem a közbeszerzési törvény hatálya alatt tennénk ezt meg, de felhívnám a tisztelt képviselők figyelmét arra, hogy a jelenleg hatályos közbeszerzési törvény 2016-ban az Európai Bizottság unszolására és javaslatára történt meg. Tehát amilyen állapotban most a közbeszerzési törvény van, az azért lett ilyen, mert 2016-ban az Európai Bizottság ezt kényszerítette ránk. Az, hogy egyszereplős közbeszerzési eljárások vannak és olyan számban, amilyenben, Brüsszelnek köszönhető.

Úgyhogy én teljes mértékben támogatom azt, hogy ezt a közbeszerzési törvényt a következő években megváltoztassuk. Én látom annál a kettő, illetve három operatív programnál is, amelyet felügyelek, hogy a most hatályban lévő közbeszerzési törvény egy akadály: akadály a pályázóknak, akadály az irányító hatóságnak, akadály mindenkinek. Én örömmel veszek részt ennek az átdolgozásában, és felhívom a figyelmét a brüsszeli kollégáknak arra, hogy ez 2016-ban egy rossz döntés volt, amit ránk kényszerítettek.

A felszólalásokban itt az MFF, illetve az RRF kapcsán felvetődött az több esetben, hogy a hitel, illetve a vissza nem térítendő támogatások aránya milyen legyen. Itt egy kicsit ilyen diszkrepanciát érzek az ellenzéki felszólalók felszólalásában, mert bizonyos tekintetben azért kaptunk kritikát, hogy túl sok a felveendő hitel mennyisége, más esetben pedig azért dorgáltak meg az ellenzéki képviselők, hogy egy adott hitellehetőséggel miért nem élünk, adott esetben a SURE lehetőségeivel. Az RRF-ben egy elég nagy mennyiségű hitellehetőség áll Magyarország rendelkezésére. Azt hiszem, ez egy közös döntés arra vonatkozólag, hogy Magyarországot hosszú távon eladósítjuke, illetve az eladósodás lehetőségét felvetjük-e; örülök, hogy ebben az ellenzéki képviselők is megnyilvánulnak, és kifejezik ebbéli véleményüket.

Mielőtt rákanyarodnék a két operatív programra, amelyekben szeretném megmutatni azt, hogy a pénzeknek egy része hol van, illetve hol található, szeretném azért arra is felhívni a figyelmüket, hogy most 18 000 milliárd forintnyi európai uniós forrásról beszélünk RRF-, illetve MFF-keretben, ami hatalmas nagy összeg, de azért nem szeretném azt figyelmen kívül hagyni, hogy egyébként a magyar költségvetés éves összege 40 000 milliárd forint. Ha ezt a 18 000 milliárd forintot az RRF-en kívül hét évre vetítjük ki, akkor azért azt kell mondani, hogy az európai uniós források nagyon fontosak, jó, hogy kapunk ilyen forrásokat, de egyébként a beruházások jelentős része a magyar gazdaságban és a fejlesztések jelentős része költségvetési forrásból valósul meg. Tehát azok az eredmények, amelyeket a makromutatóknál felsoroltam az elmúlt időszakban, részben az európai uniós forrásoknak is köszönhetőek, de nagy részben mindenképpen a költségvetési források okos és tartalékoló, illetve fenntartható módon való elköltésének.

Ahogy már utaltam rá, a 2014-2020 közötti időszak komoly változást jelentett az azt megelőző, a 2007-2013 közötti fejlesztési időszakhoz képest. Egyrészt intézményrendszerében változtattunk jelentősen az új rendszeren, eljárásában, pont azért, hogy sokkal inkább pályázóbarát legyen, könnyebb, gyorsabb lehessen ezeknek a forrásoknak a felhasználása, és az intézményrendszerben akkor szüntettük meg az NFÜ-t, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, amely egyébként a visszaéléseknek egy komoly kiindulópontja volt abban az időszakban.

Egy olyan, szakmailag is megalapozottabb intézményrendszeri igazgatásra tértünk át, ahol az irányító hatóságokat a minisztériumokhoz rendeltük, és minden irányító hatóság, illetve operatív program tekintetében kijelöltünk egy szakpolitikai felelőst a kormányzatnak valamelyik másik területén annak érdekében, hogy a fejlesztési pénzek felhasználása, illetve tartalommal való megtöltése sokkal szorosabb együttműködést tegyen szükségessé a kormányzati szervek részéről, ezért a tartalma ezeknek az operatív programoknak sokkal szakmaibb és megalapozottabb legyen 2014-től kezdődően, mint azt megelőzően volt.

Fontos fejlesztés volt a 2014-es időszakban, ami már elhangzott előttem, hogy a korábbi pénzfelhasználással szemben nagyon hangsúlyos volt 2014-2020 között az, hogy a rendelkezésre álló források 60 százalékát gazdaságfejlesztésre fordítottuk, és egyébként ez a forrásfelhasználás a következő időszakra is áll, tehát a 2021-től kezdődő időszakra. Ez a 60 százalékos forrásfelhasználás azt jelentette, hogy a pénzek nagy részét a kis- és középvállalkozások finanszírozására, gazdaságfejlesztésre, munkahelyteremtésre, illetve a foglalkoztatás növekedésére, a magyar gazdaság újraiparosítására, illetőleg a kis- és középvállalkozások exportképességének a növelésére fordítsuk. Most ennek az eredménye az, hogy a magyar gazdaság mutatói az általam is idézett mutatók tekintetében úgy változtak az elmúlt időszakban, ahogy változtak.

Még utolsó, zárógondolatként szeretném azt önöknek megemlíteni, hogy az európai uniós források a gazdaságvédelemben, illetve a Covid-vírus elleni küzdelemben is felhasználásra kerültek. A gazdaságfejlesztési és innovációs operatív programban 2020 tavaszától kezdődően, néhány hónap leforgása alatt 340 milliárd forintos összegű forrást tettünk hozzáférhetővé, hogy a bajba jutott vállalkozásokat bértámogatásban részesítsük, a technológiai megújításokat támogassuk, illetve támogassuk a likviditásuk helyreállítását. Ennek keretében négy pályázatot írtunk ki az elmúlt év tavasza óta, illetőleg az elmúlt hetekben indult meg egy másik, a gazdaságvédelem szolgálatába állított eszköz: ez pedig a GINOP keretében ugyancsak a kamatmentes újraindítási kölcsön, amely 100 milliárd forint értékben tesz hozzáférhetővé rendkívül kedvezményes kamatozású hitelt a vállalkozások számára 1-10 millió forint értékben.

Én itt be is fejezném, esetleg a későbbiekben majd kitérnék még néhány eredményre, de azt tartanám fontosnak megjegyezni, hogy az európai uniós források tekintetében mindenképpen az objektivitás, a szakmaiság alapján érdemes ezeket a programokat megítélni.

(21.10)

Fontos az, hogy pont azért, mert a programok megvalósítása helyben, helyi gazdaságokban, a vidéki Magyarországon történik meg, ezért lehetőség szerint ezek felhasználásának az elveiben legalább egyfajta konszenzus alakuljon ki a politikai erők között, és ez a konszenzus a következő időszakban, 2021-27 között is fenntartható legyen. Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)