Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RIZ GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársak! Szégyellem magam. Szégyellem magam, mert én azzal a (Varga Zoltán: Lehet is!) naivitással jöttem ide, hogy az ellenzék majd szakmai vitát szeretne lefolytatni a magyar emberek, közte a borsodi emberek, közte az ózdi emberek pénzéről, arról a fejlesztési pénzről, amely milliárdokban fejezhető ki, arról a fejlesztési forrásról, amely mindannyiunk jövőjét befolyásolja.

Köszönöm Schmuck Erzsébetnek, hiszen ő van azok közül itt csak, akitől valóban szakmai érveket, indokokat hallottam. Köszönöm azért, mert azon túl, ahogy mifelénk mondják, handabandázás és egy gyenge kereskedelmi vendéglátóegységben szómenésnek nevezett szlogeneket hallottunk, amelyeket bármelyik parlamenti napon bármelyik napirend előtti, napirend utáni hozzászóláskor meghallottunk. Az lett volna jó a mai napon, amelyet az ellenzék kezdeményezett, ha valóban érvet érvvel szembe állítva, a magyar emberek milliárdjairól beszéltünk volna, hogy mi történik a következő tervezési időszakban.

Fontos lett volna mindez azért, hogyha a mai napon úgy tudunk hazamenni mindannyian, hogy jogcímenként, területenként legalább vannak alapvetések, amelyekben meg tudunk állapodni, hogy mi történjen a közútjainkkal, mi történjen a hazai iparral, a hazai mezőgazdasággal, mi történjen a magyar vidékkel, a falvakkal, a magyar környezettel, azzal a természeti környezettel, amely mindannyiunk jövőjét jelenti. Én erre készültem ma.

Nem voltam rest, számtalan olyan dokumentumot kerestem elő, olvastam át, jegyzeteltem ki, húztam alá, amiről úgy gondoltam, a mai nap fontos lehet. Sajnos nagyon kevés volt az a konkrét találkozás a valódi számokkal, a valódi érvekkel, amely ma elhangzott.

Ha az eszenciáját szeretném a mai napnak eddig összefoglalni, akkor három gondolatkör mentén lehet ezt megfogalmazni: ellopták, kormányváltás és 1080 milliárd vagy 18 000 milliárd. Ez volt a lényege eddig a mai napnak. Jó lenne, hogyha az itt ülő parlamenti képviselők elmondanák, ki-ki a maga ellenzéki mivoltában, hogy a magyar emberek nem ezt kérik és várják az ellenzéktől. Azt várják, hogy legyenek alternatív javaslataik, álljanak a kormány, illetve a parlamenti többség javaslataival szemben, adott észérvekkel, konkrétumokkal, a vidék ismeretében, hiszen ma, én úgy gondolom, hogy kevesen vagyunk választott egyéni képviselők, akik nap mint nap a maguk választókerületében személyesen találkoznak a választópolgárral. És ha én holnap, holnapután összefutok a 71 településem bármelyik polgárával, okkal fogom megkapni azt a jogos kritikát: képviselő úr, maguk estébe hajló órákon ott ültek, én végighallgattam, tessék nekem megmondani, hol fogom én megtalálni az én közútjaimat, az én munkahelyem jövőjét, a gyermekeim boldogulását, hol találom meg a magyar mezőgazdaság jövőjét, hol lesz a jövője a magyar erdőgazdálkodásnak, a magyar minőségi árunak, hogyan lehet az én gyermekem vállalkozó, és miért legyen vállalkozó. Erről kellett volna szóljon mindaz, amiről ma eddig beszéltünk.

Engedjék meg, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyeiként, azon belül pedig ózdiként néhány gondolattal hozzájáruljak a mai estébe hajló órákhoz. Egyrészt visszatekintenék két gondolat erejéig a korábbi tervezési időszakokra. Annyi szakmaiságot talán hadd vigyek bele, hogy ’96 óta, az első területfejlesztési törvény óta valamilyen módon kapcsolatban vagyok a területfejlesztéssel mint politikákkal, mint lehetőséggel és mint forrásokkal. Nagyon fontos azt tudni, hogy az első időszak szükségszerű velejárója volt a szó rossz értelmében, hogy foltszerűek, pontszerűek, egymással nem köszönőviszonyban levő fejlesztések valósultak meg, amelyeknek később láttuk bizony kárát, hiszen olyan ipari vagy mezőgazdasági vagy infrastrukturális fejlesztések zajlottak, amelyek nem köszöntek össze a helyiek igényével és a helyi gazdaság általános fejlődési ívével.

Én úgy gondolom, hogy az elmúlt időszakban nagyot tudtunk e területen előrelépni, az integrált területfejlesztési programmal, ami megyei szinten határozta meg egy-egy megye fejlesztési területi lehetőségeit, ívét, sokat léptünk abban előre, hogy a helyi szereplőkkel átgondolva, végigbeszélve, társadalmasítva mindazt, amit a magunk lehetőségének tekintünk, ez hogyan köszön vissza ebben a programban. A források pedig ehhez igazodtak.

És én örülök annak, államtitkár úr, ahogy ön elmondta, hogy nincs új a nap alatt, hiszen a korábbi operatív programok neve megmaradt, „plusz” kitétellel, hiszen a korábbi elvek mentén fogalmazódnak meg a mostani igények, lehetőségek, azzal, hogy mit tudunk hozzátenni ahhoz, ami megfelel a kor szellemének, a kor igényének, illetve mindannak, ami egy minőségében változó világ tekintetében körülvesz bennünket.

Azt is nagyon fontos elmondanom, hiszen az ellenzék részéről kaptunk hideget és kevés meleget, hogy én is tudok olyan példákat mondani a korábbi tervezési időszakokból, amikor elhagyott iskolaépületekkel találkozom. Hiller elnök úrra nézek, aki pontosan ismerve a magyar pedagógia és a magyar közoktatás helyzetét, tudja, hogy mit jelent egy olyan bezárt nyolc tantermes iskola, ahol a kazánháztól a tornateremig, a majdnem sportcsarnokig minden ott van, csak gyerek nincs benne, és hány településen  csak az én választókerületemben három ilyen iskola van.

Ha olyan vállalkozásokat nézek meg, amelyek 2 milliárd forintból két hétig működtek, akkor a helyi embereknek okkal van olyan véleménye: miért tetszenek ott ülni, önök milyen döntéshozók, ha ilyen döntéseket tudnak csak megfogalmazni vagy meghozni, ami bennünket csap be, a mi zsebünkből veszi ki a milliárdokat, és közben nem valósulnak meg azok a programok, amelyeket önök ígéretként vetettek ide? Ilyen volt az én területem, például Perkupán, ahol két hétig működött egy klímaberendezéseket összesze-relő üzem. Ma már, hála istennek, újra tartalommal sikerült megtölteni, és helyi emberek dolgoznak ott.

Továbbgondolva egy picit a megyei lehetőségeinket, boldog vagyok azért, mert közszereplőként megéltem azt, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye a megyék közti sereghajtó szerepből a gazdaság tekintetében az első hat-hét közé tudott fölzárkózni. Miért? Mert a forrásokat jól tudta felhasználni. Miért? Mert a fejlesztések Miskolc-központúsággal és a nagy növekedési centrumok köré szervezve, reálisan egymásra épülve, beszállítói köröket kialakítva olyan termelési termékláncokat tudtak létrehozni, amelyek életképesek, fenntarthatóak lettek, és azzá váltak. Na, ezek a források hasznosulnak jól. Boldog vagyok, hogy ilyenben is lehetett szerepem, ha másért nem, akkor talán szerény közreműködőként, képviselőként, mert ha másért nem, akkor a szervezés során, az egyeztetések során ott ülhettem.

(19.50)

A gazdaságfejlesztési és innovatív programban 1882 projektet gondoztunk az elmúlt időszakban, és mintegy 121 milliárd forint, ami eddig erre a területre érkezett. Megadta a gerincét a megyének, Sátoraljaújhelytől Ózdon keresztül, sok olyan településnek, amely korábban vesztese volt a rendszerváltásnak hosszú-hosszú éveken át.

Azt is fontos elmondanom, hogy ahogy Miskolc körül szaporodtak a cégek, úgy mobilizálódtak az emberek, és a környékből, az agglomerációból tartós, biztos munkahelyhez hozzájutva, a kisvállalkozásokat is segítve mint a beszállítói kör tagjait, ki tudták építeni a maguk érdekköreit.

Az is fontos volt, hogy Tiszaújváros, Kazincbarcika mint vegyipari központok mellett Ózd, emellett még Szerencs és emellett még Újhely is fel tudott zárkózni a maga ipari lehetőségeivel. Csak Ózd esetében több mint 15 milliárd forint érkezett a helyi gazdaság fejlesztésére. A megye egy új, részben nem idegen, de a megye teljes egészére kiterjedő lábon is meg tudott állni. Az egyik, ami nagyon fontos volt, az idegenforgalom, amely Tokaj-Hegyalját mint kiemelt desztinációt figyelembe véve, túlnyúlt ezen, és most már olyan új lehetőségek is szóba jöttek, mint a mi környékünkön az Aggteleki Nemzeti Park és a Bükki Nemzeti Park között Ózd-Putnok térsége is, amely a sajátos kézműves termékeivel, a sajátos természeti adottságaival be tudott kapcsolódni ide. Olyan attrakciókat is létre tudunk hozni a közeljövőben, mint a rakacai víztározó teljes átgondolt fejlesztési projektje, ami egy újabb kosarat kínál a hazai idegenforgalom szereplőinek, akik meg fogják találni a szabadidejüknek megfelelő elfoglaltságot, látnivalót, attrakciót és helyi értéket.

Ózdiként engedjék meg, hogy elmondjam, talán picit furcsa, hogy kohászat is volt, részben bányászváros, hogyan kerül az idegenforgalom tekintetébe. A kormány hitt s bízott abban a gondolatban, hogy ipari épületek megmentésével lehet olyan attrakciót létrehozni, amiért odajönnek emberek. Több államtitkárt és több minisztert sikerült vendégül látnunk  többek között Vargha Tamás államtitkár urat is , aki rácsodálkozott mindarra, ami ebben a volt két kohászati létesítményben ott megvalósult. Számtalan olyan kritikát kaptam az ellenzéki oldal részéről, még építész részéről is, hogy fölösleges beruházás volt Ózdon. Nem volt fölösleges, 80 ezer ember látogatta már meg ezt az intézményt, és sokan rácsodálkoztak arra, hogy a két nemzetközi építészeti elismerést kapott rehabilitált épület milyen új tartalommal töltődhetett fel.

Fontos azt is tudnunk, hogy a megye azon része is, amely nem tartozott a növekedési potenciál elemei közé  tehát Miskolc, Tiszaújváros és Kazincbarcika mellett , a megyének azon részei is újra tudtak fogalmazódni már, amiért jó lakni és amiért jó lenni: a jó levegőért, a tiszta környezetért, és egyre többen telepednek vissza fiatalok az ország központi régiójából, és kevésbé fiatalok is, akik biztonságra, nyugalomra vágynak. Schmuck képviselő asszony pontosan tudja, hogy én miről beszélek. Sokan vágynak olyan környezetbe, mint nekünk az a 71 település azon a környéken.

Én büszke vagyok arra, amit az Unió támogatásával a magyar polgárok, a magyar vállalkozók segítségével elértünk, és büszke vagyok arra, hogy a me-gyében ezekkel a megfogalmazott gondolatokkal, ezzel a tervezési időszakkal, amely 2020-szal zárult, és 2021-gyel tovább bővítve újra tudjuk fogalmazni, egyre több ott élő ember gondolkodik abban, hogy hazahívom a gyermekeimet, s hazahívom mindazokat, akik itt akarnak vállalkozni, élni, lakni s boldogulni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)