Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: (Nem tudja felcsíptetni a mikrofont.)

ELNÖK: Mikrofon! Semmi gond, képviselő úr, beszámítjuk, helyezze el nyugodtan, beszámítjuk az időkeretet.

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Elvesztettem belőle az alkatrészt.

ELNÖK: Sokkal kellemesebb lesz az, ha jól működik a rendszer. Csak nyugodtan! Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Majd visszaadom Harangozó frakcióvezető-helyettes úrnak, ígérem, a csíptetőjét. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy talán alapvetésünkben Nacsa képviselő úrral egyetértünk. Abban is, hogy fontos a műemléki örökség őrzése, egyébként abban is, és nyilván itt a trianoni évforduló előtt erről fontos szólni, hogy ez az örökség csak egészében a történelmi Magyarországot, sőt a tágabb régió összefüggéseit kezelve is értékelhető. És bár ez Nacsa képviselő úrnak valószínűleg meglepetés, de bizony 2010 előtt is voltak olyan programok, amik ezeknek a műemlékeknek a mentésére, támogatására irányultak. Szerintem ez jó, ha ebben egyetértünk, és jó, ha ez közös cél. Ugyanakkor a törvényjavaslat megítélésében már tátongó szakadék van a kettőnk véleménye között, én úgy látom, hogy ebből a szempontból államtitkár úr és L. Simon államtitkár úr őszintébb volt, amikor viszonylag nyíltan megmondták, hogy ennek a javaslatnak a célja annak a sok bonyodalomnak és nehézségnek a megszüntetése, amivel a műemlék épületek tulajdonosai szembesültek. Ugye, azt mondta például L. Simon képviselő úr, hogy tenni kell az ellen, hogy a tulajdonosok jogait korlátozza a műemléki védelem. Ez a törvényjavaslat tesz ellene, ez kétségtelen.

Viszonylag hosszú időt venne igénybe, ha végigelemezném azt, hogy 2010 óta milyen szisztematikus módszerességgel zajlik a műemlékvédelem intézményrendszerének leépítése, megszüntetése. Ugye, ennek legutolsó előtti állomása az volt, amikor megszüntették már a helyettes államtitkárság szintű örökségvédelmet is. Úgy látom, hogy ez most már nagyjából az utolsó lépés, bár talán túl optimista vagyok, és lehet, hogy még vannak újabb ötleteik is.

(22.40)

Megszűnik a Műemlékvédelmi Tanácsadó Testület, ami egy erre a célra dedikált, műemlékvédelmi szakemberekből álló tanácsadó testület volt a műemlékeket érintő döntések előtt. Nagy tisztelője vagyok természetesen az építészeknek is, de a tervtanács nem tudja ebben a szerepében pótolni. A tervtanács szükségképpen  hogy mondjam?  abban érdekelt, hogy megépüljön az új épület, és nem abban, hogy megvédje a műemléki értékeket. Nem vitatva a személyes jóindulatot, nyilvánvalóan más szemmel néz egy építkezésre egy műemlékvédelmi szakember, mint egy építész, akinek az a feladata, hogy ott egy új épületet hozzon létre. Azt kell mondanom tehát, hogy ez nyilvánvalóan a védelem szakmai szintjének gyengülésével jár.

Hasonló a helyzet a műemlékek átsorolásával is: alig burkoltan az a szándék, hogy jelentősen csökkentsék az államilag védett műemlékek számát. Arról beszélt államtitkár úr is, hogy majd itt akkor persze szigorúan szakmai alapon  értjük ezt a dolgot, hogy mit jelent önöknél ez  el fog dőlni, hogy mi maradhat műemlék, és mi nem, és ami nem már államilag védett műemlék, azt majd megkaphatják az önkormányzatok, akik egyébként  hogy a korábbi vitánkra utaljunk  nem nagyon lesznek abban az anyagi helyzetben  hogy óvatosan fogalmazzak , hogy egyébként költeni tudjanak ezekre a műemlékekre. Tehát magyarán szólva: azt a problémát, hogy védelem van, forrás nincs a műemlékek megőrzésére, áttolja a kormány gyakorlatilag saját magától az önkormányzatokhoz. Ehhez járul még az is, amit mond Simon államtitkár úr, hogy egyébként pedig az állam megszünteti az elővásárlási jogát is számos esetben, külön elő kell írni. Ez megint csak egy védelmet gyengítő tényező.

Azt kell tehát mondanom, hogy a törvényjavaslat műemlékvédelmi részének egyértelmű célja az, amiről önök is beszéltek, hogy a tulajdonosoknak  ön itt arról beszélt, hogy milyen jó lesz majd, hogy a kastélytulajdonosok de jól tudnak majd ott építkezni  könnyebb legyen építkezni, és nehezebb legyen megvédeni ezeket a műemléki értékeket. Ezt a szándékot értem. A mi kormányunk idején is volt ilyen nyomulás természetesen, akkor is sokfajta lobbi volt, volt akinek nem tetszett az, hogy a műemlékvédelem ellenáll akkor, ha műemléki értékeket akarnak megsemmisíteni, csak az a helyzet, hogy mi ennek ellenálltunk, államtitkár úr, önök pedig befekszenek ennek a fajta lobbiérdeknek, és akkor innen kezdve az a kérdés, hogy melyik kormány az, amelyik a nemzeti érdekeket védi, és melyik az, amelyik alárendeli a nemzeti érdekeket az üzleti érdekeknek.

Mondhatják azt, hogy ez csak üres beszéd, ez csak szócséplés, csak ha megnézik az elmúlt időszak eseteit, akkor világosan látszik, hogy mi történik, elég  csak hogy két budapesti példát mondjak  a Közvágóhídra vagy éppen a Heinrich-udvarra, más néven a Vasudvarra utalni Budapesten, az egyiket ilyen módon, a másikat másmilyen módon vették ki a műemléki védelem alól, és teszik lehetővé azt, hogy egyébként a műemlékek megsemmisítésével vagy értékének jelentős csökkentésével kerülhessen sor beruházásokra.

Mi a helyzet a másik fontos elemével ennek a javaslatnak? Előtte hadd mondjam el, hogy mivel értünk egyet. A műemlék-kereskedelemmel kapcsolatos szabályokkal alapvetően egyetértünk... (L. Simon László: Műtárgy.) Műtárgy-kereskedelem, köszönöm; ezek rendben vannak. A műemlék-kereskedelem egy másik műfaj. A műtárgy-kereskedelemmel kapcsolatos szabályokkal egyetértünk, ezek rendben vannak.

Elérkezünk a másik neuralgikus pontjához ennek a törvényjavaslatnak: ugyanazt a modellt, amelyik a Városligetben is olyannyira sikeresen alkalmas arra, hogy a városlakók érdekét figyelembe nem véve valósulhassanak meg a kormányzat különböző elképzelései és szándékai, ugyanezt a modellt alkalmazzák a budai Vár és a Gellérthegy esetében is. Gratulálunk!

A Citadella felújítása tényleg régóta húzódó feladat, jó, hogy ezek szerint sikerül ebben előrejutni. Az is jó, ha erre forrást is fognak találni. Az meg nem jó, hogy ezt megint úgy akarják megvalósítani, hogy kirúgják ebből a rendszerből, a beleszólás lehetőségét megtagadják azoktól, akiket megválasztottak Budapesten és megválasztottak a XI. kerületben.

Én értem, hogy nem tetszik önöknek, hogy van egy ellenzéki polgármester, aki esetleg nem a kormány szája íze szerint táncol, hanem a választói érdekeit nézi. Megértem, hogy ez önöknek probléma, de mégiscsak ez a helyzet, szerintem éljenek vele együtt. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy egy törvényben elveszik azt a lehetőséget a kerülettől vagy a fővárostól, hogy beleszólása legyen meghatározó műemléki területek kezelésébe, hanem az a megoldás, hogy le kell ülni és egyeztetni kell, bármilyen fárasztó is ez önöknek időnként, és bármennyire is nincs hozzá kedvük. Nagyon hasonló a helyzet a budai Várral is. Magyarán szólva: hogy, hogy nem, ez a két törvényjavaslat akkor került elő, amikor elvesztették az I. kerületet is, a XI. kerületet is, meg Budapestet is, akkor lett fontos, hogy ezt rendezzék. Korábban csak a Városligetre volt olyan szabály, mert ott volt ellenzéki önkormányzat.

Szerintem ennek nincs értelme, ez nem egy jó kultúra, és pont a Városliget példája mutatja azt, hogy milyen módon vezetnek az ilyen típusú döntések olyan helyzetekhez, amik egyébként szerintem hosszabb távon az önök által tervezett és kedvelt beruházások megvalósulását sem szolgálják, hanem  hogy mondjam?  áldatlan állóháborúhoz vezetnek.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy ezt a törvényjavaslatot a Demokratikus Koalíció nem tudja támogatni, egyrészt azért, mert gyengíti a műemlékvédelem szintjét, hozzájárul ahhoz, hogy üzleti érdekek miatt el lehessen herdálni a nemzeti örökséget, másrészt pedig azért, mert a XI. kerületet és az I. kerületet, illetve Budapestet érintő, jelentős felújítások, jelentős változások esetében nem teszi lehetővé azt, hogy a választók által ott helyben megválasztott képviselő-testületek belebeszéljenek ezekbe a dolgokba. Nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr.