Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az igazságügyi szakértőkről szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A kormány-előterjesztés T/9782. számon és az ahhoz érkezett bizottsági nem önálló irományok a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, mindösszesen 15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, a bizottság előadójának, legfeljebb nyolcperces időkeretben.

DR. VAS IMRE, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a Törvényalkotási bizottság 2016. április 21-én megtárgyalta a T/9782. számon benyújtott, az igazságügyi szakértőkről szóló törvényjavaslatot, és ahhoz a bizottság 20 igen szavazattal, 5 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést nyújtott be. A Törvényalkotási bizottság tárgyalta az Igazságügyi bizottság 49 pontos módosító javaslatát, a Jobbik képviselői által kezdeményezett hét darab egypontos módosító javaslatot és a kormánypárti képviselők által kezdeményezett egy darab 19 pontos javaslatot. Ebből a Törvényalkotási bizottság az Igazságügyi bizottság 49 pontos javaslatából azokat támogatta, amelyek nem a regionális kamarákra vonatkoznak, hanem attól eltérőek, ez 5 vagy 6 darab módosító indítvány volt, és támogatta a kormánypárti képviselők 19 pontos módosító indítványát, úgyhogy az összegző módosító javaslatba és az összegző jelentésbe ezek a módosítások kerültek bele.

Úgy gondolom, hogy szakértői közreműködésnek nagy jelentősége van a legtöbb eljárásban, legyen szó polgári perről, közigazgatási hatósági eljárásról, büntető szabálysértési vagy fegyelmi ügyről. A korábbi ülések alkalmával képviselőtársaim elmondták már, hogy jelenleg nem túl impozáns szabályok vonatkoznak az igazságügyi szakértőkre, amelyeket a forráshiányos kamarákhoz igyekeznek igazítani. A javaslatban számos innovatív rendelkezés megtalálható, amely a XXI. században szükségeltetik. Az igazságügyi miniszter szakpolitikai programjában kiemelten szerepel az igazságügyi szakértői rendszer reformja, amelyet kérem, támogassanak ezen törvényjavaslat elfogadásával. Köszönöm, hogy meghallgattak.

(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Jó estét kívánok mindenkinek. Folytatjuk a munkánkat, méghozzá kisebbségi vélemény ismertetésével, amely kisebbségi véleményt két felszólaló ismertet összesen hétperces időkeretben. Elsőként megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a bizottság ülésén fogalmazódott meg kisebbségi vélemény, és nagyjából azt lehet mondani, hogy mivel a módosító javaslatok a törvényjavaslat, az előterjesztés érdemét érintették, ezért számos olyan álláspont ismét az asztalra került, amelyet az általános vitában fogalmaztak meg kritikaként ellenzéki képviselőtársaim. Megfogalmaz­tuk például azt, hogy teljesen mindegy, hogy a kor­mányzat eredeti előterjesztése, avagy az Igazságügyi bizottság által megfogalmazott háttéranyagban szereplő módosító javaslatokat fogadja el az Országgyűlés, végül csak odajutunk, hogy a kormányzat ismételten egy korábban autonómként működő testületet a saját hatásköre alá kíván vonni, és afölött a mi meglátásunk szerint meg nem engedett módon, illetve alkotmányellenes módon felügyeletet gyakorolni.

Az igazságügyi szakértői kamarával kapcsolatban a háttéranyag azt tartalmazta, ahogy erre Vas Imre képviselőtársam is utalt, hogy ne jöjjön létre egy országos kamara, hanem ahelyett három regionális kamara felügyelje ezt a tevékenységet. Egyébként a bizottság ülésén végig nem derült ki az, próbáltam ezzel kapcsolatban kérdést feltenni, hogy a három regionális kamara esetén egyébként létezne-e egy afölött működő országos testület, vagy pedig csak a regionális kamarák léteznének, és országos testület nem. Ez egy elég furcsa szervezeti megoldást jelentett volna. Végül az Igazságügyi Minisztérium képviselője nem mondott erre semmilyen választ, ami annyiból érthető, hogy végül is ezt a javaslatot nem támogatta a minisztérium. De azok, akik előterjesztették, KDNP-s képviselőtársaim, szintén nem válaszoltak erre. Egyébként azt is megkérdeztük, hogy a szakértői kamarával egyeztetésre került-e az, hogy egy ilyen irányú, már a regionális átalakításra vonatkozó javaslatot támogatnának-e. Erre azt a választ kaptuk az igazságügyi tárca részéről, hogy mivel ők ezt nem támogatták, ezért nem is egyeztették, nem is kérdezték meg a szakértőket erről.

Végül, ahogy látni lehet, a Ház elé az egységes országos kamarai modell fog kerülni. Ezzel kapcsolatban azonban még egyszer szeretném hangsúlyozni azt, hogy itt valóban az igazságszolgáltatás függetlenségét érinti, és itt csak visszautalok az általános vitában elhangzottakra, az, hogy a minisztérium egy eltúlzottan erős felügyeletet tud gyakorolni a kamarai működés felett a főtitkárral, illetve az elnökkel kapcsolatban is. De idő hiányában erre majd egy következő felszólalás keretében fogok visszatérni. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Staudt Gábor képviselő úr, a kisebbségi vélemény másik része, parancsoljon!

DR. STAUDT GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vas Imre képviselőtársam azt mondta, hogy innovatív megoldásokat tartalmaz a törvényjavaslat. Ez sok esetben alaptörvény-ellenes javaslatokat jelent. Tehát ha önök így hívják, vagy ez az újabb kommunikációs tér, ami adott esetben ebbe a körbe esik, az alaptörvény-ellenességben azt nevezzük innovatívnak, akkor ez igen, akkor ezt sikerült jól összerakni. Én el is mondanám, hogy mi az, ami ebbe a körbe tartozik, és egyébként a Törvényalkotási bizottság ülésén is benyújtottunk valóban hét módosító javaslatot, amellyel ezt próbáltuk korrigálni.

Sajnos, a kormány részéről jelen lévő állam­titkár részéről érdemi válaszokat nem kaptunk, pedig Isten látja a lelkemet, hogy technikai vagy olyan, nem technikai, de az egész törvényjavaslatnak a szellemét vagy az irányát azért nem alapjaiban leromboló javaslatokról beszéltünk, amelyeknek az elfogadását nyugodtan, nagyvonalúan megtehették volna. Itt például arról van szó, amit én egyébként továbbra is alaptörvény-ellenesnek tartok, mondok erre példát, hogyha már megszüntették a területi kamarákat, és a fellebbezési rendszer ennélfogva szintén megszűnt, egyébként nem feltétlenül kellett volna, hogy ez együtt járjon, tehát vannak olyan szervezetek, ahol a fellebbezés lehetősége anélkül megvan, hogy területi szervezettség is vagy területi szervezetrendszer is járulna ehhez. Tehát lehet egy kis tanács, nagy tanács, hadd ne én adjak tippeket, a minisztériumban biztos vannak kiváló kodifikátorok és rendszerszinten gondolkodó emberek, akik ezt meg tudták volna oldani.

Tehát attól még, hogy egy országos kamara van, attól még egy fellebbezési rendszert meg lehetett volna tenni, vagy be lehetett volna építeni a javaslatba. Arról beszélünk, hogy a fegyelmi tanács határozatai, amelyek akár kizárással is büntethetnek egy szakértőt, vagy akár egy alkalmatlanná minősítés, ezek a döntések súlyos, adott esetben az egzisztenciáját a leghatározottabban és a legsúlyosabban érintő kérdések, és ezekben a kérdésekben nincs helye fellebbezésnek.

(20.10)

Az hagyján, hogy fellebbezésnek nincs helye, de ha egy bírósági felülvizsgálatot kér az érintett szakértő, akkor még azt a lehetőséget sem kapja meg, hogy legalább addig ne lehessen végrehajtani. Egyébként a 7. számú módosító javaslat, amelyet benyújtottam, de az Igazságügyi bizottság elutasította azt, majd TAB-módosítóként is benyújtottam, az arra vonatkozott volna, hogy ameddig a bíróság abban a kérdésben dönt, hogy felfüggeszti-e a végrehajtásában ezt a határozatot, amit egyfokúan meghoz a kamara fegyelmi tanácsa, mondjuk, addig legalább ezt ne lehessen végrehajtani. Tehát még arról sincs szó, hogy a bíróságot meg kellene várni, amíg végigmegy, hanem amennyiben felfüggesztési kérelemmel él az adott delikvens, akit esetleg az egész egzisztenciájától megfosztanak, még azt sem várnák meg, amíg a bíróság ebben a kérdésben döntene. Úgy gondolom, ez nem felel meg az Alaptörvénynek, hiszen ebben az esetben tulajdonképpen fellebbezés nélkül lehet alapvető jogaitól, illetve a megélhetésétől is megfosztani valakit.

Folytatni fogom a hozzászólásomban, de ezért sem tudjuk támogatni a javaslatot. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem az előterjesztőt, tisztelt Országgyűlés, az államtitkár urat, hogy kíván-e most szólni. (Dr. Völner Pál: Nem.) Jelzi, hogy nem. Ebben az esetben, tisztelt Országgyűlés, most képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretekben. A vita során kétperces hozzászólásra nincs lehetőség.

Első, normál szót kérő felszólalóként Staudt Gábor képviselő urat illeti a szó, Jobbik. Parancsoljon!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én azért végigmennék ezeken a mó­dosító javaslatokon, hogy legalább az államtitkár urat arra kötelezzem, hogy utoljára hallgassa meg ezeket. Ha később ebből probléma lenne, és visszakerül az Országgyűlés elé a javaslat, mert attól tartok, hogy ezekből azért lesznek gondok, akkor legalább emlékezzen rá, hogy mi ezekre felhívtuk a figyel­met. Higgye el, tényleg a lehető legjobb szándékkal teszem.

Azt is el kell mondanom, ezt a bizottságban is megtettem, így az államtitkár úrnak ez nem lesz újdonság, viszont ha a parlament plenáris üléséről beszélünk, illetve erről jegyzőkönyv is készül, akkor hadd erősítsem meg, hogy nem azzal van gond, hogy hozzányúlnak a rendszerhez. Hozzá kellett nyúlni, mindenki elismerte, hogy az igazságügyi szakértői rendszer felülvizsgálatra, átalakításra szorul, de ez ne jelentse azt, hogy a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket. Ne jelentse azt, hogy nem egy életképes rendszert fogunk felépíteni, és ne jelentse azt, hogy az egész rendszer a minisztertől és ez alapján a kormányzattól függ, és nemcsak financiálisan sok esetben, hanem a kinevezéseken keresztül is. Mert az egyik módosító javaslat pont erre vonatkozott.

A Törvényalkotási bizottság előtt már csak arra tettem javaslatot, hogy legalább a kamara elnökét ne miniszteri hozzájárulással lehessen kinevezni, ha már a főtitkárt igen. Ebben a javaslatban, amely holnap elfogadásra fog kerülni, mert nem kétharmados a törvény, az van, hogy a főtitkárt és magát az elnököt is meg lehet választani, de miniszteri jóváhagyás kell ahhoz, hogy betölthesse a pozícióját. Legalább a kamara elnöke legyen szabadon megválasztható ember, ha már önkormányzatról, önkormányzatiságról vagy önigazgatásról beszélünk az igazságügyi szakértőknél, tehát legalább a kamara elnöke legyen olyan, aki ebben az esetben nem a miniszterhez van kötve.

Annál is inkább így van ez, hiszen nemcsak hogy a főtitkár személyéhez és kinevezéséhez kell hozzájárulás, hanem a közgyűlés vagy az elnökség minden gazdasági kihatással járó döntését a főtitkárnak kell jóváhagynia. A mai világban pedig nagyon kevés olyan döntés van, amelyre akármilyen módon vagy szempontból ne lehetne azt mondani, hogy gazdasági kihatással járna. Tehát azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen mindenhez a főtitkár hozzájárulása fog kelleni.

Aztán próbáltam elérni a Törvényalkotási bizottság előtt a képzettségi követelmények módosítását is. Ha már a főtitkárnak elég vaskos képzettségi követelményeket írnak elő, az is felmerült sokunkban az ellenzéki szektorban, hogy nem esetleg valakire próbálják-e kiírni ezt a pozíciót. Mert ilyet nem tapasztaltunk az elmúlt hat évben nyilvánvalóan. De azt mondtam, hogy jó, rendben van, legyen jogász, bár sok esetben ‑ és ezt jogászként mondom ‑ nem­csak az tud egy főtitkári posztot megfelelően ellátni, aki feltétlenül jogi végzettséggel rendelkezik. Az Igazságügyi bizottság előtt volt egy ilyen javaslatom, amely a jogászi kritériumot is kihúzta volna. De jól van, itt már ehhez sem ragaszkodtam, csak legalább azt az előírást szerettem volna módosítani, hogy nyolc év közigazgatási gyakorlat, amelyből legalább öt vezetői jogviszony. Ezt öt év közigazgatási gyakorlatra javasoltam volna levenni, ami szintén elég szigorú kategória, mert nem elég az, hogy valaki jogászként, ügyvédként, ügyészként, bíróként dolgozott, mondjuk, a fél életén keresztül, még ő sem tölthetné be ezt a pozíciót. De a közigazgatási gyakorlatot legalább öt évre le kellene venni, nem pedig nyolc évet előírni, amiből öt év vezetői gyakorlat kellett volna. De ezt sem fogadta el a Törvényalkotási bizottság és a kormány.

Aztán beterjesztettünk egy másik javaslatot, amely szintén nem ment át. Ez az ügyvédi törvényhez igazította volna azt a szabályrendszert, amely egy automatikus kamarai tagsági felfüggesztést jelentene a szakértőknek. Itt arról van szó, hogy ha valaki ellen megindul egy büntetőeljárás, akkor bármilyen súlyú az ügy, fel kell függeszteni. Természetesen itt nem a szakmai működésével összefüggésben lévő bűncselekményekről beszélünk, hanem például egy ittas járművezetésről, és számtalan kisebb bűncselekményt is el lehetne mondani. Nos, az ügyvédi törvényben meg van határozva, hogy abban az esetben, ha ötévi szabadságvesztésnél súlyosabb, akkor kötelező felfüggeszteni. Fel lehet függeszteni akkor is, ha ez ennél enyhébb, de olyan az elkövetett cselekmény, hogy ezt indokolja. Az azonban kicsit szigorú, hogy kivesszük a kamara és a fegyelmi tanács kezéből azt a jogot, hogy eldönthesse: mondjuk, egy ittas járművezetésért valakit fel kell-e függeszteni, tehát ez azzal jár-e, hogy nem tud dolgozni, és a megélhetését veszítheti el adott esetben, ez megint egy kicsit szigorú. Vagy ha közvádra üldözendő szándékos bűncselekményről beszélünk, akkor az lehet akár egy rágalmazás is, amit nem egy magánszeméllyel, hanem mondjuk, valamelyik állami vezetővel szemben követett el valamelyik igazságügyi szakértő, vagy az ügyészség úgy gondolja, hogy elkövette. Mert lehet, hogy a bíróság fel fogja menteni egyébként. Évekig pereskedik, közben kötelezően felfüggesztendő az állásából, és a kamara még azt sem mondhatja, hogy álljon meg a menet, az ügyészség vádat emelt, de ez annyira koncepciósnak tűnik, hogy nem függesztjük fel. Fel kell függeszteni, mert törvényileg egy ilyen szabályt iktatnak bele.

Most persze lehet azt mondani, hogy akik írták a törvényt, erre nem gondoltak, de ha már ellenzékből ez így elhangzott, kérem, vegyék figyelembe. Ellenzéki képviselőknek úgyis feladatuk, hogy felhívják a figyelmet ezekre a körülményekre. Sajnos lesznek olyan méltánytalan esetek, ha ez a javaslat elfogadásra kerül, amelyeket ki lehetett volna küszöbölni, ha valóban érdemben átgondolták volna, hogy mit is szerettünk volna ezzel a javaslattal elérni.

Aztán el kell mondanom, hogy még egy pont volt, amivel biztosan nem jutottunk dűlőre. Ez nem más, mint a továbbképzési követelmények előírása. Ez nem lenne gond, írjuk elő, rendben van, még a részvételt is ellenőrizni lehessen, hogy az igazságügyi szakértő elment-e a továbbképzésre, ez rendben van. Még vizsgáztathatjuk is belőle, hogy megtanulta-e azt a tananyagot, amit neki leadtak. Vizsgázzon is belőle, de az az előírás, hogy őt alkalmatlanná lehet nyilvánítani, ha a szakmai továbbképzés eredményeit nem tudja integrálni a munkájába, azért brutális ‑ és hangozzék el itt újra ‑, mert tulajdonképpen nem fogjuk tudni, hogy ki szervezi ezeket az oktatásokat, nem tudjuk, hogy mit fognak oktatni, viszont azt elvárnák önök, hogy az ott hallott tudást építse be automatikusan a szakvéleményeibe, mert ha nem, akkor alkalmatlan.

Ezt meg lehetne úgy oldani, államtitkár úr, hogy adjanak ki iránymutatásokat, bármilyen kötelező jellegű lefektetett, leírt iránymutatásokat, szakmai leveleket, nevezhetjük akárhogy, amit be kell építeni és alkalmazni kell. De egy továbbképzésnek, egy képzésnek esetleg egy dián kivetített, esetleg szóban elmondott eredményét nagyon nehéz adott esetben számon kérni. Megint csak a szankció a probléma: emiatt valakit alkalmatlanná lehet nyilvánítani úgy, hogy tulajdonképpen le sincs írva, hogy mit kérünk rajta számon.

(20.20)

Arról meg nem is beszélve, hogy így a szakmai viták vagy ha meghaladottá válik egy oktatási anyag, mondjuk öt év múlva, ki fogja azt mondani, hogy ez felülvizsgálatra került, ha egy másik előadás vagy egy másik szakmai képzés van, ami ennek ellentmond, akkor melyiket fogja integrálni szegény igazságügyi szakértő. Nincs ez kellőképpen végiggondolva, pedig nagyon jó lett volna, ha ezt megtesszük, mert így a törvényjavaslat még mindig komoly szakmai hibákban szenved, és problémákat fog okozni a gyakorlati alkalmazása. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólalónk Bárándy Gergely képviselő úr, MSZP, parancsoljon!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kritikák egy részét elmondtam már a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor, azokat nem ismételném, és csak utalnék arra, amit Staudt képviselőtársam szintén elmondott már a szakmai kifogásokat illetően.

Amiért, ha úgy tetszik, egy körben maradtunk az általános vitában is, és most sem térek ki akár a benyújtott módosító javaslatok szakmai részletes bírálatára, illetve értékelésére, az az, hogy a mi meglátásunk szerint kár szakmai vitát folytatni egy olyan törvényről, amelynek az alapja elfogadhatatlan.

Egy másik törvénynél mondtam azt, ha jól emlékszem, de ide is pontosan illik, hogy két pavlovi reflexe van a Fidesznek, amikor valamilyen területet átalakít, akár egyébként szükséges ezt átalakítani, akár nem. Az egyik a centralizáció, a másik meg a lopás, esetleg a centralizált lopás; az így a legjobb. Ez, ami mindenről eszébe jut, és ez a két szempont az, amit mindig érvényesít is.

Itt lehet, hogy majd később fölfedezünk valamilyen elemet, ami a lopásra utal, ezt még nem tudom megmondani, de a centralizációra viszont azonnal meglátjuk a példákat. Az, amit az előttem szóló Staudt képviselő úr is elmondott a főtitkárral kapcsolatban, pontosan ugyanígy gondoljuk, és ugyanígy látjuk mi is. Az, amikor látjuk azt, hogy hogyan működik ez az egyetemeknél, az egyetemi autonómia csorbításánál és más helyeken, ahol hasonló módszerekkel éltek, akkor pontosan látjuk azt is, hogy itt mi lesz ennek a szerepe, és mi volt az önök célja ezzel. Valóban, minden olyan tevékenység, ami egy kicsit is jelentőségteljesebb, az gazdasági kihatásokkal jár, ebben az esetben pedig a kormány által delegált főtitkár egyetértésére lesz szükség. Azt is látjuk, hogy önök egyébként sorra hajtják kormányzati iga alá az egyébként addig független, akár szakmai, akár más jellegű személyi csoportosulásokat, testületeket, intézményeket. Itt is erről van szó.

Érdekes volt a Törvényalkotási bizottság ülésén az a kis történés, amikor a bizottság ‑ egyébként értelemszerűen fideszes ‑ elnöke, Gulyás Gergely megkérdezte a kormányt arról mintegy mellékesen, hogy a miniszteri hozzájárulás a kamara elnöke esetén diszkrecionális jogkört jelent vagy pedig egyfajta törvényességi felügyeleti jogot. Hozzátette azt is akkor elnök úr, hogy mert ha az előbbi, azaz diszkrecionális jog, akkor ez egy új koncepciót és modellváltást jelent, amivel nem feltétlenül tud ő azonosulni.

Államtitkár úr nagyon egyértelműen megválaszolta, hogy igen, ez diszkrecionális jogot jelent a miniszter részéről. Magyarán szólva, az, ami eddig jól bevált modell volt, hogy a miniszter törvényességi felügyeletet gyakorol az ilyen köztestületek fölött, ez megváltozik, és valójában egy olyan, indokoláshoz sem kötött jogkört ad a miniszternek, hogy ha nem tetszik neki akár a szeme színe annak, akit megválasztottak kamarai elnöknek, nem járul hozzá az ő kinevezéséhez, azaz hiába választotta meg a testület, belőle sosem lesz elnök.

Én nem hallottam sem az eredeti vitában, sem pedig most a Törvényalkotási bizottság ülésén arra való érvelést, hogy vajon mi az az ok, ami miatt ezt a jogkört a miniszter meg kell hogy kapja. Mert teljesen más ez, mint a törvényességi felügyeleti jog, még egyszer mondom. Az egyik koncepció alapján a kamara önállóan választ tisztségviselőket és abba senkinek beleszólása nincsen, a miniszter csak azt nézni, hogy ha úgy tetszik, a dolgát a törvényeknek megfelelően végzi vagy nem; és ha az látja, hogy súlyos hiátusok vannak ebben a körben, akkor közbe tud lépni. Míg a másik azt jelenti, hogy ha uniós fogalomrendszert használnánk, akkor egyfajta együttdöntési eljárásban választják meg a kamara elnökét a kamarai tagok és a miniszter. Hiszen értelemszerűen, ha nem hagyja jóvá, akkor, még egyszer mondom, sosem lesz elnök.

Kíváncsi lennék, államtitkár úr, hogy mi indokolja ezt azon kívül, hogy egyébként ‑ még egyszer mondom ‑ pavlovi reflexként vagy zsigeri okokból önök centralizálnak, ha kell, ha nem, mert biztos, ami biztos, az a jó, ha a kormányzati mozgástér mindenhol nagyobb lesz, és lehetőség szerint a kormányzat az élet minden területén rátelepszik a közösségekre és az egyénekre.

Éppen ezért, mivel alapvető problémánk volt ezzel, ezért választottuk azt a megoldást, először is, hogy nem nyújtottunk be módosító javaslatokat a törvénytervezethez; másodszor, hogy a Jobbik által benyújtott javaslatokat, amivel és mondom most szóban, hogy egy kivételével, ha jól emlékszem, az a 7. számot viseli vagy a 6-ost, már nem emlékszem pontosan rá, szakmai szempontból egyetértünk azzal, ezért ott tartózkodtunk.

Egyetlenegy módosító javaslatról szavaztunk igennel a Jobbik által előterjesztettekből, fölülírva ezt a gondolatmenetet és elvi hozzáállást, amit az előbbiekben megfogalmaztam; azt az egyet, ami a miniszteri diszkrecionális jognak a megszüntetését javasolja, hiszen ez a módosító javaslat pont hogy nem a szakmai részletkérdésekben kívánt változtatni, hanem azt az alapot próbálta megváltoztatni, ami miatt jórészt mi nem tudjuk, nem is akarjuk még csak érdemileg sem a szakmai álláspontunkat részletesen ebben a témában kifejteni.

Így tehát, tisztelt képviselőtársaim, függetlenül attól, hogy milyen módosító javaslatokat fogad el végül majd az Országgyűlés, ezt a javaslatot mi a zárószavazásnál támogatni nem fogjuk tudni. Sajnálatos a dolog azért is, mert mi is úgy látjuk, úgy gondoljuk, és ebben, azt gondolom, nagyon sok szakértővel is egyetértünk, hogy ez a terület újraszabályozásra érett, és lehetett volna egy olyan jogszabályt alkotni, ami egyébként megfelel a jogállami kritériumoknak, biztosítja az igazságszolgáltatás függetlenségét, azon belül értelemszerűen a szakértői függetlenséget garantálja, és egyébként megtartja a szakértőknek, a szakértői kamarának az autonómiáját. Lehetett volna ilyen törvényt létrehozni, ha a kormánynak, még egyszer mondom, nincs ez a zsigeri változtatási igénye vagy reflexe, hogy ha kell, ha nem, egy kicsit centralizálunk, bármihez nyúlunk hozzá.

Éppen ezért, még egyszer mondom, a javaslatot támogatni nem fogjuk tudni. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a fennmaradó időkeretben kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Megállapítom, hogy nem. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a vitát lezárom.

Megkérdezem az előterjesztőt. Völner államtitkár úr jelzi, hogy kíván szólni, parancsoljon!

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! Csak röviden, elhangzott néhány kérdés, ezekre reagálnék. A regionális kamarai javaslatot mi úgy értelmeztük, hogy a kétszintű kamarai rendszert hozta volna vissza a korábbihoz hasonló módon, tehát ezért nem tudtuk támogatni ezt a koncepciót.

Elhangzott az igazságszolgáltatás függetlensége, tehát a bírói hatalom függetlenségét ennek a jogszabálynak az elfogadása nem érinti, tehát továbbra is ugyanúgy a hatalmi ágak szétválasztásán alapul a magyar igazságszolgáltatás, tehát ilyen értelemben jogszabály nem befolyásolja.

(20.30)

Az elnökkel és a főtitkárral kapcsolatban az elhangzott kérdésekre: tehát a főtitkárra az elnök tesz javaslatot, illetve ő nevezi ki. A miniszternek valóban van egy olyan jogköre, hogy ezzel kapcsolatban kifogást emelhet. Itt talán arra utalnék, hogy mind a minisztériumban, mind a miniszterrel szemben egy fokozott igény jelenik meg mindig, amikor különböző eljárásokról ír a sajtó. Most ha semmilyen eszköze nincs abban, hogy hogyan tudja befolyásolni a megfelelő személyek kiválasztását, akkor gyakorlatilag egy olyan elvárás érvényesül vele szemben, amellyel szemben nincsenek eszközök, ahol ki tudja fejezni a véleményét, mondjuk, egy ciklust kitöltő elnök egy újraválasztás esetén. Tehát ezekre az esetekre is gondolnunk kell.

A Jobbik módosító javaslataival szemben az Igazságügyi bizottságban volt azért olyan módosító, amit támogatni tudtunk, ez beépítésre is került a javaslatok között.

A fegyelmi ügyeknél a kizárással kapcsolatos kérdéskörre a bizottságban is választ adtunk. Tehát ha valamelyik eljárásban a kizárás megül, a későbbiek folyamán éppen, mondjuk, a szakvélemény is megkérdőjeleződik, és esetleg a perekben is kihatása legyen ezeknek az ügyeknek.

A centralizáció kérdésére még annyit, hogy nyilvánvaló, hogy ha egy terület nem kellően szabályozott vagy túl liberalizált, akkor ahhoz képest az centralizációnak minősül, amikor itt rendet teszünk. Remélem, hogy ez a centralizáció nem terjed túl azokon a kereteken, amelyek a jogállamiság kritériumainak megfelelnek. Tehát erre próbálunk minden esetben figyelni a jogalkotás során.

A képviselő uraknak nagyon köszönöm a hozzászólásukban, hogy mindannyian támogatták azt, hogy ez a terület újraszabályozásra kerüljön. Nyilván különbözőképpen látjuk a pártállástól vagy a kormányoldaltól, ellenzéktől függően. Kérem mindenkitől, hogy amennyiben tudja, támogassa ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Dr. Vas Imre és Vargha Tamás tapsol.)

Felszólalások:   263-280   281-292   293-300      Ülésnap adatai