Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön határozunk.

Következik az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Az előterjesztést H/18068. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig H/18068/48. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a benyújtott országgyűlési határozati javaslat szerkezeti rendjére figyelemmel a részletes vitát nyolc szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Felkérem Vidoven Árpád jegyző urat, ismertesse az általam javasolt vitaegységeket.

(22.20)

DR. VIDOVEN ÁRPÁD jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az első vitaszakaszban a funkciók és alapelvek módosítását kezdeményező módosító javaslatok találhatók az ajánlás 2-4. pontjai szerint.

A vita második szakaszában az ajánlás 5. pontja található, amely 2020-ig az átfogó módosítást kezdeményezi.

A harmadik vitaszakaszt a 6-26. pontok alkotják, amelyek a középtávú célok 2013-ig terjedő módosítására irányulnak.

A negyedik szakaszban az intézmény- és eszközrendszer módosítását kezdeményező ajánlási pontok találhatók, az ajánlás 27-31. pontjai szerint.

Az ötödik vitaszakaszban az ajánlás 32-35. pontjai találhatók, amelyek a régiók fejlesztési irányainak módosítására irányulnak.

A hatodik szakaszban a 36. pont megvitatása következik, amely a záró rendelkezés módosítását kezdeményezi.

A hetedik szakaszban az 1-2. függelék elhagyására irányuló 37. és 38. pont megvitatására kerül sor.

Az utolsó vitaszakasz a preambulum módosítását kezdeményező 1. pontot tartalmazza.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy egyetértenek-e a javasolt vitaszerkezettel. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés az indítványomat elfogadta.

Kérem a felszólalni kívánó képviselőket, felszólalásuk kezdetén jelezzék, hogy a bizottsági ajánlás mely pontjaihoz kívánnak hozzászólni.

Most megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 2-4. pontjaira, a funkciókra és alapelvekre vonatkozóan. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni 5 perces időkeretben.

Megadom a szót Pap János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Merészelek hozzászólni akkor is, ha késő esti órán vagyunk, mert elmondtam, hogy sajnálatos módon lehet, hogy az én kapacitásom nem volt kellő mennyiségű e két anyag átnézéséhez, de csak az elsőt tudtam átnézni. Képviselőtársaim módosító indítványaival találkozva a bizottsági ülésen, bizony tapasztaltam, hogy az, amire az egyik koncepciónál, adott esetben a fejlesztési koncepciónál azt mondtunk, hogy követendő cél, sajnálatos módon másképp jelenik meg a területfejlesztési koncepciónál.

Akkor mindjárt, úgy látszik, ma egy ilyen nap, ilyen este van, amikor kormánypárti képviselőtársam mellé kell állni, ő pedig Wekler Ferenc. A parlamentben a vita szakmai vita, mindenféle politikai színezet nélkül zajlik - az sem baj egyébként, ha benne van, mert politikusok vagyunk -, és a vita során, ha kialakul, és tudunk egymásra hatni, egymást meggyőzni érvekkel, akkor az nem hátrányos dolog. Nos, akkor nézzük azt a pontot, amikor arról beszéltünk az általános vitánál, jól emlékszem, az előző napirendnél elmondtam, hogy közel azonos eséllyel jutnak emberek bizonyos dolgokhoz. Tisztelt miniszter úr, ez az a módosító, amit Wekler Ferenc képviselőtársam úgy adott be, hogy a város és a falu fejlesztése.

Ha valóban komolyan gondoljuk azt a dolgot, hogy azonos eséllyel jussanak alapvető lehetőségekhez, alapvető feltételekhez az emberek, akkor nem értem azt, hogy a területfejlesztési koncepcióban ez miért nem köszönhet vissza. Miért nem lehet támogatni ezt a módosító indítványt? Nyilván ennél a pontnál erről többet nem is kell, nem is lehet mondani. De ahogy fel van bontva a vita szerkezete, a későbbi pontokban nagyon szépen visszaköszön majd ez.

Amikor ahhoz a részhez jutunk, el fogom mondani, hogy tulajdonképpen a területfejlesztési koncepcióban már most, a módosító indítványokban megjelenő észrevételekre tudok elsősorban hivatkozni, bizony ez az ellentmondás megjelenik, hogy miközben egy nagyon jó, és lehet azt is mondani, hogy támogatható célt megfogalmaz a fejlesztéspolitikai koncepció, ehhez képest a területfejlesztés egy picit ezeket a részeket próbálja, nem tudom, hogy milyen szándékból egyébként, levenni. Hiszen koncepcióról van szó, egy koncepcióról mondható a későbbiekben az is, hogy jó, jó, ez mind szép, hosszú távra szól, és majd a lehetőségeinktől függően fogjuk kitölteni, illetve megvalósítani. De már eleve kihagyni, és azt mondani, hogy ez a város fejlesztésére vonatkozik elsősorban, és a falura nem, kérdezem akkor, hogy az agrár-környezetvédelmi program, a turisztika különböző válfajai, ami akár a népesség helyben tartását jelenti, miért is nem jelenhet meg. Úgyhogy tisztelettel ajánlom miniszter úr és az apparátus figyelmébe Wekler képviselő úrnak ezt a módosító indítványát. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni az első szakaszban. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, így a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 5. pontjára, ez a 2020-ig tartó átfogó célokra vonatkozik.

Megadom a szót Ivanics Ferenc képviselő úrnak, Fidesz.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A pontos cím úgy szól, hogy a területfejlesztési politika átfogó céljai 2020-ig. Az ebben szereplő 5. ponthoz adtam be az ajánlás 5. pontjában látható módosító javaslatot, amely a decentralizáció és regionalizmus kérdésével foglalkozik. Alapkérdés ez most már jó évtizede, összefügg sok más reformelképzeléssel, hallhattuk az előbb Baráth Etele miniszter urat, aki megtisztelően kollégájának nevezett, bár azt hiszem, hogy miniszter még nem nagyon vagyok, de remélem, egyszer majd csak elkövetkezik ez az idő is, vagy akár Pap János kollégám számára.

Tehát hallhattuk Baráth Etelétől is, hogy megfogalmazódik például az önkormányzati rendszer reformja, átgondolt változásra tesznek javaslatot. Így, ezekben az összefüggésekben, és nyilván sok leágazása van még ennek, érdemes átgondolni azt, hogy van-e decentralizáció vagy nincs, van-e regionalizmus vagy nincs. 2001-ben, amikor még a regionális fejezet nem volt lezárva az európai uniós csatlakozási tárgyalásokon, akkor alapkérdésként kezelte mindenki, hogy megvalósulhat-e az, hogy Magyarországon ténylegesen a hét fejlesztési régióban alkossunk programot, és ezek a programok a hét fejlesztési régióban is valósuljanak meg. Hidegzuhanyként jött az, amikor azt mondta az Európai Unió tárgyaló delegációjának vezetője, hogy nem lehetséges az, hogy Magyarországot így kezeljék, nem hét régió lesz, hanem egyetlenegy régióként kezelik ezt az országot, és a fejlesztési koncepciókat is így kell megvalósítani.

Ezt aztán a nemzeti fejlesztési terv első programjában már végigfuttatva láthattuk, érezhettük, hogy mit jelent. Ténylegesen nem a régiókban születnek döntések, vannak persze kivételek, de ez még eléggé ritka sajnos, és nagyon sok esetben látszatregionalizmus zajlik. Abban, azt hiszem, hogy mindenki, vagy remélem, hogy nagyon sokan egyetértünk, hogy ténylegesen a regionális operatív programokban önálló programok elkészítése lenne szükséges, hiszen ezzel tudjuk fejleszteni a vidéket, ezzel tudjuk fejleszteni az ország Budapesttől különböző részeit. Így tudjuk elérni azt, hogy Magyarországon a regionális központok, a regionális centrumok - inkább ezt a szót használnám, mert a központ félreérthető lenne ebből a szempontból -, a regionális centrumok tudjanak megerősödni.

Most az, hogy éppen fejlesztési pólusnak hívjuk vagy kulturális központnak, vagy a városhálózatban éppen minek, az egy másik kérdés, de alapvetően a vidék megerősítése, a vidéki városaink megerősítése rejlik ebben a mondatban. Azzal nem érünk el semmit, ha a vidéki regionális ügynökségeknél kitanulnak jó szakemberek, aztán a következő mozdulattal el kell menniük Budapestre, mert az a szakmai tudás, amivel rendelkeznek, már nem hasznosítható a régióban. Ezért tehát ez fontos lenne.

A másik fontos elem, most visszaidéznék az országos fejlesztéspolitikai koncepcióból, ami azt mondja a 2. pont d) szakaszában, a szubszidiaritás elve alapelv, a fejlesztéspolitikai döntések mindig a legalkalmasabb szinten szülessenek meg, biztosítva a helyi, a térségi, a nemzeti és a közösségi szintek közötti leghatékonyabb munkamegosztást. Ez is természetes módon indokolja, bárkivel beszélünk, pártállástól függetlenül, a fejlesztéspolitikai kérdésekről, a regionalizmus meglétét. Persze, ez nagy kérdés, nem mindig könnyű megbirkózni ezzel, ez az elmúlt időszakban nem nagyon sikerült egyik kormánynak sem. Remélem, hamarosan eljön az idő, hogy ez bekövetkezzen.

A bizottsági ülésen történtek azonban nem azt mutatják, hogy ez 2020-ig megtörténhet, hiszen ezt a módosító javaslatot leszavazták.

(22.30)

Márpedig a regionális döntéshozatalban kulcskérdés, hogy megszülethet-e. A regionális önkormányzatok jövőbeni létének kiváló alapja lehetne az a szakmai háttérbázis, amelyet a regionális fejlesztési tanácsoknál, a regionális fejlesztésben megerősödött szakemberek, hivatalok, ügynökségek tudnának mutatni.

Akárhogyan is vizsgáljuk, akárhonnan nézzük, ez a cél megfogalmazott, és úgy hiszem, hogy 2020-ig bátran kijelölhettük volna, és azt mondhattuk volna, hogy jó, lehet, hogy nem most, nem ebben a kormányzati ciklusban, hanem később, de megvalósulhatott volna. Sajnos nem fogadták el, így a decentralizáció megint csak üres lózung maradt, a következménye vagy a megvalósulása pedig olyan lesz, amilyenre éppen a politikai iszapbirkózás megengedi.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, így a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát az ajánlás 6-26. pontjaira: középtávú célok 2013-ig.

Megadom a szót Endre Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy téma mellett szeretnék szólni, és ez a Duna-Tisza közi homokhátság ügye, kérdése, problémája, megjelenítése az országos területfejlesztési koncepcióban, és ennek kapcsán szeretném a kormánypárti módosító indítványokat és ellenzéki módosító indítványokat, valamint a területfejlesztési bizottság módosító indítványait áttekinteni.

Azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb probléma, ha a Duna-Tisza közi homokhátsággal kapcsolatban területfejlesztésről beszélünk, az az, hogy ennek a problémának a kezelése gyakran csábít arra, hogy ez leszorítkozzon pusztán vízgazdálkodási, vízpótlási ügynek. Itt szeretném megjegyezni, hogy a módosító indítványokról szóló bizottsági vitára a kormány részéről is olyan elképesztően felkészületlen előadó érkezett, aki olyan fogalmakat sem tudott értelmezni, amelyeket korábbi kormányhatározatokban megtalálhatunk.

Azt gondolom, hogy ha akár a térség szociológiai, mezőgazdasági vagy vízrajzi, geográfiai problémáit tekintjük, akkor fontos, ha azokat a célokat kijelöljük, amiket meg kell valósítani. Ezek a célok a homokhátság tekintetében a mezőgazdasági termelés biztonságának növelése, természeti változások hatásainak mérséklése, a terület népességmegtartó képességének növelése, a hátság vízháztartásának javítása. Ez egy 2004-es, szám szerint 2095. számú kormányhatározatból származik, amelyet a miniszter úr a területfejlesztési bizottság 2005. novemberi ülésén mondott el.

Ennek szellemében, azt gondolom, értelmezhető az a módosító indítvány, amely a homokhátság problémáit országos jelentőségű, integrált fejlesztési térségnek tekinti. Erre vonatkozik egy módosító indítványom, ahol geográfiai, meteorológiai, vízrajzi anomáliák összehangolt rendezésére, mezőgazdasági, környezetvédelmi, rehabilitációs problémák megoldására és a szociológiai, településszerkezeti változások koordinálására teszek javaslatot. Azt gondolom, ez egybeesik azzal a szándékkal, amelyet ez a kormányhatározat is megfogalmazott.

Ahogy én látom, a különbözőség abban van, hogy míg én arra törekedtem és az ellenzéki javaslatok arra törekedtek, hogy a Duna-Tisza közi homokhátság önállóan megnevezésre kerülő, önállóan lehatárolásra kerülő térség legyen, ezzel szemben a szocialista indítványok úgy akarják a homokhátság ügyét kezelni, hogy ezt a fogalmat próbálják letisztítani. Erre vonatkozott mind dr. Balogh László és Márfai Péter javaslata, amely csökkenti, tehát ki akarja venni azt, hogy a Duna-Tisza közi homokhátság releváns területei is megnevezésre kerüljenek, sajnos így azonban maga a homokhátság mint fogalom is kikerülne a területfejlesztési koncepcióból, csak a Duna mente maradna meg. Ugyanerre vonatkozik több szocialista képviselő módosító indítványa, amely a “relevánsö szót akarja kivenni a szövegből, ezáltal az egész homokhátságra kiterjeszteni ezt a problémát. A gond itt ugyanaz, vagyis az, hogy a homokhátság mint önálló pont megjelenne.

Végezetül a bizottsági módosító indítvány, ami született ebben az ügyben, próbálja a kettőt integrálni. Az én problémám, az én bajom az, hogy a homokhátság nem jelenik meg önálló fejlesztési kategóriaként itt a fogalmak szintjén sem.

Még egy dologról lesz időm beszélni, ez pedig egy olyan módosító indítványom volt, amely országos jelentőségű tématerületként jeleníti meg a megújuló energiaforrásokat, ennek speciális magyarországi bevezetési programját. Ezt nem támogatta a kormány. Én tisztelettel kérdezem a miniszter urat, hogy el tudja-e képzelni a XXI. század első negyedének fejlesztését anélkül, hogy a megújuló energiaforrások megjelenjenek, nevesítve legyenek ebben a koncepcióban. Azt gondolom, hogy ez nehezen képzelhető el, tehát fontos lenne, hogy ez megjelenjen. Ebben egyébként Gőgös képviselőtársam az MSZP részéről egy kapcsolódó módosító indítvánnyal meg is erősített. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Nos, Endre Sándor úr felvetéséhez és módosítóihoz kapcsolódva egy tényre szeretném fölhívni a képviselő úr figyelmét. Tulajdonképpen a Duna és a homokhátság problémája szorosan összekapcsolódik, és ezt valahol egységes komplexként kéne kezelni, hisz a homokhátság egyik fontos problémája, akárhogy is ellenkezik ez ellen a képviselő úr, a vízellátás problémája.

Márpedig vizet vinni a homokhátságra két úton lehetne. Vagy a Tiszából - mondjuk, egy csongrádi vízlépcső megépítésével -, vagy a hagyományos úton: Nagy-Duna, Soroksári-Duna-ág, Duna-Tisza-csatorna. Ezek összefüggő vízrendszerek, ez persze azért, hogy egy kicsit külön van véve, az nem véletlen, hiszen mindez a két terület önmagában véve is külön-külön projektet is megér, hiszen hozzá kapcsolódóan - mint ahogy a képviselő úr is mondta - kulturális, vagy mint a Duna-ági témában, mondjuk, rekreációs témák bőven kapcsolhatók, és mivel gyakorlatilag több megyére kiterjedően és milliós nagyságrendű embertömeget érint, ezért is szerepel itt ebben a témakörben.

Nekem egy kérésem van ellenzéki képviselőtársaimhoz, hogy a homokhátság ügyében - tény és való - több mint tíz éve létezik határozat, mezőgazdasági bizottsági albizottság is volt meg minden, most végre-valahára elindulhat egy kedvező folyamat, próbáljuk meg kitölteni, és például szerencse, hogy nem hangzott el mellette olyan érvelés, hogy nem értenek jelenleg egyet azzal, hogy például a Duna-Tisza-csatorna hajózhatóvá váljon. Egyelőre a minimálprogramokat próbáljuk meg teljesíteni, és talán majd egy következő ciklusú uniós terv esetén lehet ilyen távlatba nyúló témákat is megfogalmaznunk.

Köszönöm.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Endre Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ezt szerettem volna hangsúlyozni, ami az előbbi felszólalásban elhangzott, hogy nem vízgazdálkodás és nem vízpótlás, ilyenféleképpen a homokhátság ügyét nem szabad a Dunához, mint ahogy nem szabad a Tiszához sem kötni. Ennek természetesen egy része a vízgazdálkodás.

Elmondtam már, hogy a kormányhatározatban véleményem szerint nagyon helyesen szerepel. Sajnálom, hogy nincsenek itt a Bács-Kiskun megyei szocialista képviselők, mert ők is azt tudnák elmondani. Azt hiszem, ebben nincs pártpolitikai értelemben törés, tehát ez nem bal- és jobboldali értékválasztás különbözősége, hanem az, hogy ezt az ügyet komplex módon kell kezelni. Egyébiránt a kormányhatározat elmondja azt is, hogy további feladatok a szárazságtűrő növények termesztését elősegítő agrotechnológiai fejlesztések beindítása, tehát az agrárium; a homokhátsági tanyakataszter elkészítése, ezt most nem akarom kategorizálni, de ez megint egy teljesen más diszciplína; a három év óta folyó homokhátsági speciális célprogram folytatása. Nyilvánvaló, hogy van valami kontinuitás. Homokhátsági falusi turizmus program, termékfejlesztési marketing. Tehát azt hiszem, hogy ha a módosító indítványokat valóban koncepcionálisan akarjuk megítélni, akkor helyes, ha a korábbi dokumentumokhoz térünk vissza.

Amit pedig képviselőtársam arról mondott, hogy itt már valami elkezdődött, azért hadd tegyem hozzá, hogy a 2004. évi ígéretek sajnos csak kampányígéretek maradtak, ami az európai parlamenti választásban hangzott el.

(22.40)

Ezt Kolber miniszter úr a bizottsági meghallgatásra küldött anyagában ilyenféleképpen ismerte el, hogy ezt a keretösszeget, 400 millió forintot a Bács-Kiskun megyei önkormányzathoz utalta a kormányhatározat, miközben a feladatok ellátásának a felelőssége az egyes tárcákra hárult. Azok voltak a nehézségek, vagy finoman, némi eufémiával fogalmazva az, hogy nem sikerült ezt megcsinálni. Azt gondolom, hogy van lehetőség arra, hogy összefogjunk; tegyük ezt meg!

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban. - Domokos László: Úgy van!)

ELNÖK: Megadom a szót Mikes Éva képviselő asszonynak, Fidesz, ötperces időkeretben.

DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Örömmel tapasztaltam azt, hogy a kistelepülések működőképessége, a falvak életben tartása ügyében mindegyik frakcióból elhangzottak vélemények, reakciók, sőt módosító indítványok a bizottsági szakaszban is, és a módosító indítványok tekintetében is ez a vélemény eléggé általánosnak mondható.

A középtávú országos területi célok vitaszakaszban egy, az elmaradott térségek, külső és belső perifériák felzárkóztatása alponthoz nyújtottam be egy ilyen értelmű módosító indítványt, mégpedig azért, mert ugyan helyes ezeket a térségeket térségszemléletben fejleszteni, kétségtelen, hogy egyfajta kistérségi központ és periféria szemléletben ez egy kezelhető kérdés, de ugyanakkor a megfelelő életkörülmények, infrastrukturális feltételek, intézményi ellátottság tekintetében azt gondolom, hogy a magyar speciális vegyes településszerkezetben nem szabad elfeledkeznünk a kistelepülések működőképességéről, illetőleg a lakosságmegtartó erőről sem. Az elmúlt évtizedek magyar történelme sajnos már olyan időszakot tartalmazott, amikor a kistelepüléseknek megszűnt a lakosságmegtartó ereje, és talán emlékezünk ki-ki személyesen vagy történeti munkákból arra, hogy ez milyen problémákat jelentett egyébként körzetközpont városoknak, legfőképpen pedig a nagyvárosoknak. Úgyhogy azt gondolom, hogy kiegyenlítetten kell térségi szemléletben, kistérségi szemléletben, illetve a kistelepülések működőképességének fenntartása tekintetében végiggondolnunk ezt a problematikát.

Szeretném megköszönni azt, hogy több bizottság támogatta ezt a módosító indítványt; azért úgy halkan és zárójelben hozzáteszem, hogy azért a szakmailag leginkább idetartozó bizottságok, hiszen a területfejlesztési, önkormányzati és a környezetvédelmi bizottság volt az, amelyik talán leginkább ezt a problémát átlátta és belátta. Az előterjesztő ugyan, úgy emlékszem, nem támogatta ezt a módosító indítványt, de remélem, hogy az előterjesztőt mindazok az érvek, amelyek egyébként nem csak a Fidesz-frakcióból és legfőképpen nem csak tőlem hangzanak el, meg fogják győzni a további vita során.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Kocsis Róbert képviselő úrnak, Fidesz. Megnyomta a kétperceset is, de az ötpercesben is ön következik, képviselő úr.

KOCSIS RÓBERT (Fidesz): Először a kétpercessel szeretnék élni, elnök úr.

ELNÖK: Akkor hét percre megadom a szót.

KOCSIS RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen. Mikes Éva képviselőtársam hozzászólásához, illetve módosító javaslatához szeretnék hozzászólni. Történelmi példával élt, és engedje meg a tisztelt Ház, hogy még messzebb visszakanyarodjak, hiszen körülbelül ezer évvel ezelőtt, az Árpád-korban is problémát jelentettek ezek a területek, hiszen akkor úgy hívták, hogy gyepű vagy gyepű elve, amikor honvédelmi jelentőségük volt, és összefüggő erdős, mocsaras területekről volt szó, amik ritkán voltak lakva. El kell mondjam, hogy egyre nehezebb a megélhetés ma már az országhatárokhoz közelítve. Sajnos, a települések nagy részének a lakosságmegtartó ereje gondokat okoz, és azt gondolom, hogy ezek és az ilyen jellegű módosító javaslatok nagy jelentőségűek ahhoz, hogy a későbbiekben lehessen ez ellen tenni, és ne ismételje meg a történelem önmagát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Mivel több kétperces felszólaló nem jelentkezett, megadom a képviselő úrnak a szót ötperces időkeretben.

KOCSIS RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Vincze László képviselőtársam által beadott módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni, ami az ajánlás 14. pontjában szerepel. A módosítás így szól: a Tisza turisztikai, valamint személy- és teherhajózási lehetőségeinek környezeti szempontokat integráló megteremtése a kapcsolódó infrastruktúra hátterével együtt, kikötőfejlesztés, hajóépítés felélesztése. A Tisza különösen az utóbbi 10-15 évben fontos turisztikai tengelye lett Magyarországnak, azt hiszem, hogy fogalmazhatunk így. Személy szerint az észak-alföldi RIB elnöke voltam korábban, és számtalan tapasztalatom van ezzel kapcsolatban. Elég, ha a tiszai turizmusra, a tiszai vízi túrákra gondolunk, amelyek bizony komoly megélhetést jelentenek az ott élőknek, de akár a horgászturizmust is említhetném.

Ezért tartom rendkívül fontosnak ezt a módosító javaslatot, hiszen ezen a szinten már túl lehetne lépni akkor, ha komoly kikötőbázis épülne ki, illetve az ehhez járuló infrastruktúrát fölkarolná az állam legalább koncepcionális szinten. Vannak már arra törekvések, hogy nyugati cégek személyhajózás szempontjából személyhajókat indítanának turizmus céljára a Tiszán. Még inkább föl lehetne fűzni a folyó menti különböző települési, illetve turizmus szempontjából fontos attrakciókkal bíró adottságokat. Gondoljunk itt például északon a tokaji borvidékre, ami a Tisza mentén van, ezt egybe lehet kötni horgászattal, akár vadászattal, kulturális értékek megtekintése, a strandolás, és kapcsolható a gasztronómiai élvezetek mellé még a kulturális turizmus is, hiszen Szeged városa, ha csak Szeged városát említem, komoly értékekkel bír a Tisza mentén.

Ezért ezeket a megfontolásokat szeretném az önök figyelmébe ajánlani, amikor ezekről a módosító javaslatokról döntenek. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Megadom a szót szintén ötperces időkeretben Domokos László képviselő úrnak, Fidesz.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A IV. fejezet 4. pontjának a b) alpontjához, az ajánlás szerinti 13. módosító javaslatomhoz szeretnék néhány gondolatot még hozzáfűzni, illetve ebben a tárgykörben szintén a 21. ajánlás szerinti módosító javaslathoz, mely a d) alpontba került. A két módosítás között alapvetően a különbség az, hogy valóban komplex rendszerként kell kezelni a Tisza vízgyűjtőjét, és lehet az a megközelítés, hogy a Tisza és annak egyik fontos mellékfolyórendszere, a Körös folyó körüli városok és térségek fejlesztését helyezzük előtérbe.

(22.50)

Mint elhangzott, ha ez az MSZP képviselőinek jobban tetszik, akkor ezt is választhatják, de azért mi úgy gondoljuk, hogy miután a határon túlra még több mint 250-300 kilométerre vízgyűjtőként egészen az erdélyi vízgyűjtőig terjed, ezért Románia európai uniós csatlakozására is tekintettel, ami 2007-2013 között bizton állíthatjuk, hogy megtörténik, a gazdasági és logisztikai, víz-, belvíz, környezetvédelmi, táj- és ártéri rehabilitációs térségek együttes kezelését ajánljuk. Jó néhány olyan terület van, amelyben, ha úgy tetszik, az őskornak és az ókornak is a Körös-kultúrája mintegy önálló térként jelent meg.

Ami ma a XXI. századból nézve kevésbé érzékelhető, az az, hogy a trianoni határ jelentősen kettészakította ezt a teret, amelyben nagyon szoros közigazgatási, oktatási, mondhatnánk azt is, hogy munkaerő-vándorlási, munkaerő-képzési és gazdasági együttműködés volt. Ennek egyik kiemelt területe a klasszikus alföld és hegyvidék közötti együttműködés színtere, ezért önálló fejlesztési területként mint fenntartható felzárkóztatási területként határoztam meg. Ha a Tisza egységes térként kezelhető Tokajtól Szegedig, akkor ez a térség is, hiszen itt egy sokkal szorosabb összetartó erő van, s nemcsak vízügyileg, hanem gazdasági és más vonatkozásban is.

Áttekintve az anyagot, valamint egyeztetve és konzultálva az érintettekkel, igyekeztem a kapcsolódó módosító javaslattal tovább finomítani ezt a területet, és az egybetartozó, közös pontok meghatározásával kiegészíteni ezt a koncepciót, amely egységes közös minimumfunkciókat határoz meg. Külön érdemes kezelni azt, hogy Békés megye, illetve a Körös mente - amely Hajdú-Bihar, Szolnok, Csongrád és Békés megyei területeket érint - nyolcvan-kilencven évvel ezelőtt a Kárpát-medence középső területének számított, gazdaságilag és társadalmilag pedig a közepesnél valamivel fejlettebb térben helyezkedett el, mára pedig a legelmaradottabb térségek közé szakadt le. Ez mutatja azt is, hogy egyféle újjáépítésre, fejlesztésre, újraélesztésre van szükség.

Azt gondolom, az Európai Unió, illetve Magyarország olyan fejlesztési alapelveihez tud szorosan kapcsolódni ennek a térségnek a fejlesztése, amely olyan pótlólagos fejlesztések biztosítását tudja körvonalazni, amely akár 2013-at követően is nem egyféle támogatott terület lesz, hanem egy versenyképes terület, amely hozzájárulhat a gazdasági és társadalmi mutatók javulásához. Ehhez azonban egy kiemelt, úgynevezett újjáélesztő szakaszra van szüksége, erre irányulnak a módosító javaslataim, és ezt akár a 13., akár a 21. módosító javaslaton keresztül lehet elérni.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Endre Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Csak egy gondolat mindahhoz, amit Domokos László és Kocsis Róbert képviselőtársaim elmondtak. Valóban onnan kellene kiindulni, hogy a trianoni határrendezés magyar szerves régiókat vágott át. Valahogy így vagyunk ezzel a Dél-Alföldön is. Miközben azt látjuk, hogy egyes helyi érdekek nagyon helyesen szervesülnek politikai lobbivá - például a balatoni régió tekintetében -, ugyanez más fejlődésre váró térségekben nem igaz, például a Dél-Alföldön.

Ezért nagyon fontos az, amit Domokos László elmondott, mert a Körös mente önálló megfogalmazása nemcsak helyi ügy, nemcsak helyi politikai lobbi képződésére fontos, hanem az egész Dél-Alföld számára fontos ügy. Ugyanez a helyzet - amit Kocsis Róbert elmondott más módosító indítványokkal kapcsolatban - akár a tiszai folyamszabályozás kérdése, akár a Duna-Tisza csatorna megépítése tekintetében; a Dél-Alföld továbbfejlődése szempontjából ez mind-mind valamiféle multiplikátor lehet, szándékaink szerint olyan pozitív európai uniós folyamatok felerősítője, amely az ott élő emberek számára a boldogulást és a gazdasági fellendülést hozza. Ezért tartom ezt fontosnak és támogatandónak, és a magam részéről támogatni is fogom.

Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót ötperces időkeretben Pap János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy késő van, és tudom, hogy borzasztóan rossz lehet ott a túloldalon önöknek, de én a magam részéről legalábbis a vitának ezt a részét szakmailag élvezem. Természetesen még jobb lenne, ha tudnánk róla vitatkozni.

A 6. ponttal kezdem, amihez szeretnék hozzászólni. A területfejlesztési koncepciónak lényeges eleme kellene legyen az egész tekintése. Ha megnézik Magyarországon az infrastruktúra bármelyik részét, azt fogják látni, a probléma onnan adódik, hogy nem alakít ki egy kört, nem záródik be a kör, amit a szennyvízkérdés önmagában tökéletesen jelez. Ennek a tervnek és magának a fejlesztési koncepciónak is az az egyik legnagyobb baja, hogy nem tudjuk bezárni a kört. Ez régi probléma, mert valamikor úgy fejlesztett az ember, hogy valamilyen érdek érvényesült, egy másik pedig nem, a fenntartható fejlődésben pedig pontosan az a lényeg, hogy minden elv érvényesülni tud. Nem véletlen, hogy a környezetvédelmi bizottság támogatta ezt az indítványt - önök nem -, ez az agglomeráció és a térség kérdése. Jó volna tisztázni, hogy az agglomeráció és a térség azonos-e vagy sem. Gyanítom, hogy nem, és nem véletlenül támogatta ezt a környezetvédelmi bizottság. Egyébként kormánypárti előterjesztésről van szó, úgyhogy miniszter úr figyelmébe ajánlom.

7. pont. - Miniszter úr, itt egy nagyon érdekes probléma jön. Három példát szeretnék erre önnek mondani. Ön nagyvárosi környezeti problémákról beszélt. Való igaz, hogy a nagyvárosnak vannak környezeti problémái, ez nem lehet vita kérdése. Mosonmagyaróvár nem tekinthető nagyvárosnak, mégis komoly környezeti problémái vannak. De ezt csak a nagyvárosokra leszűkíteni nem szerencsés - ezért támogatandó ez a módosító indítvány -, mert máshol is van környezeti probléma. Mondok én önnek néhány olyan környezeti problémát, ami a falut nagyon sújtja. Ma már az első és a második vízadó rétegből nem lehet vizet venni, mert a szennyvíz elégtelen elvezetése miatt ez a réteg elszennyeződött. Ez nagyon lényeges pont, és ezt vihetjük akár az öntözésre is. Nincs megfelelő szilárd burkolatú út, ami egyrészt zajterhelést, másrészt rendkívül nagy légszennyezést okoz. A harmadik probléma pedig sajnálatos módon elsősorban a kistelepüléseken élőket sújtja, ez a parlagfű és az egyéb allergén növények problémája. A nagyváros váltja ki a problémát a maga szennyezésével, ami a falvakban, a kistelepüléseken csapódik le. Ez a módosító indítvány, amely a “nagyvárosiö szót kiemelné, és azt mondja, hogy “a környezeti problémák orvoslásaö, bizony egy nagyon helyes módosító indítvány, mert - már az előbb a fejlesztéspolitikai koncepciónál is szó volt erről - ha az azonos alapvető igények kielégítésénél egyenlőséget szeretnénk teremteni, akkor a nagyváros kiemelése nem helyes.

Aztán jön a 8. pont, amely helyesen azt mondja, hogy a lakosság helyben tartása, ezen belül is elsősorban a képzett csoportoké. Nos, miniszter úr, azért nehéz ma a lakosságot helyben tartani, mert a képzett csoportok már nincsenek ott. Ez kicsit olyan, mint amikor a természetes vegetáció kialakul, és a pionír fajok jelennek meg először; a településeken is elsősorban az ott élőknek kell olyan feltételeket biztosítani, hogy a képzettebb csoportok is oda menjenek. Szeretném elmondani, a Szigetközben - nagyon helyesen - nem egy településen lehet azt tapasztalni, hogy miközben elvándorolnak a faluból, a képzettebb csoportok, a képzettebb emberek viszont mennek ki a falura, mert a város bizonyos értelemben elviselhetetlen terheket ró az emberre. Tehát mennek ki az emberek, csak ehhez az kell, hogy a falu valamilyen szintre eljusson. Természetesen lehet iskoláról meg óvodáról szólni, de nem is elsősorban oda mentek, ahol ezek léteznek, bár azoknak a vonzereje, ahol ilyenek vannak, sokkal nagyobb, és sokkal biztosabban mennek oda.

9. pont. - Az alapvető elérhetőségről beszéltem az előbb és a 10. pontról, amit szintén Mikes Éva nyújtott be. Az a nagy kérdés, hogy elérhetőséget biztosítunk a kistelepüléseken élőknek, illetve a különböző helyen élőknek, vagy helyben biztosítjuk nekik azokat az alapvető igényeket, amelyekre ők rászolgálnak.

(23.00)

Tisztelt Miniszter Úr! A három-négy kilométerre a nagyobb településtől vagy várostól távol lévő faluból bejutni az iskolába, higgye el nekem, nagyon sokan járnak így, egyébként van, aki divatból; csak gondoljuk el: valaki a lakótelepről bemegy az iskolába, és bármilyen problémája van, mondjuk, lázas lesz, öt perc múlva hazaér, míg ha a faluból ment be, akkor ez neki fél napba kerül. Tehát teljesen más a lehetősége.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Farkas Imrének adom meg a szót.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ebben a szakaszban a 7., 8. és 9. módosító javaslatainkról szeretnék szólni, amelyeket Jauernik Istvánnal nyújtottam be. Pap képviselő úr az előbb ezek közül kettőt méltatott.

A 7. pontban valóban azt szeretnénk elérni, hogy ne csak a nagyvárosok szerepe erősödjön, ne csak a nagyvárosi környezeti problémák felszámolásával foglalkozzunk. Úgy gondolom, ha az ilyen pólustól távolabb eső térségekről van szó, és ezeket dinamizálni kell, nem biztos, hogy már mindenütt található egy nagyváros, de elképzelhető, hogy található egy olyan város, amelyik térségi vagy kistérségi szerepet tölt be, és ez a fejlődés szempontjából fontos.

Ugyancsak a nagyvárosi környezeti problémák helyett valójában a környezeti problémákról szeretnénk szólni, akár az ilyen városok esetében is, mint amit az előbb említettem. Vannak olyan programok, például a panelrehabilitációs ügyek, amelyek segítenek egy adott körben, de egy vidéki településen, egy vidéki városban a panelprogram önmagában nem sokat jelent. A miniszter úr is tudja, hogy a választókörzetemben, például Homok és Cibakháza esetében vannak olyan szőlős részek, amelyek korábban virágzó településrészek voltak, de ez ma már nem így van, hiszen a mezőgazdasági kultúra leépült, egy valós gettósodási folyamat indult el. Évek óta nem sikerül ide rehabilitációs forrást szerezni, mert az kizárólag a panelra korlátozódik. Tehát ezért fontosnak tartanám. Nem tartom kizártnak, hogy pontosítani kell, miről van szó, milyen településekről, de ilyen esetben ne csak a nagyvárosokról essen szó.

A 8. pontban az elmaradott térségekről van szó. Ezt a magam részéről nagyon támogatom, hiszen összességében a koncepció egyik hibájának azt tartom, hogy éppen a legnehezebb helyzetű térségekkel meglehetősen keveset foglalkozik. Itt foglalkozna ezzel ez a határozat. Sajnos, pontosítanunk kell, mert úgy gondolom, amikor az elmaradott térségekről van szó, azokban a térségekben nemcsak a különösen képzett csoportok megtartása a fontos, hanem a többi emberé is. Elhiszem, hogy egy kistelepülés esetében nagy szerepe van annak, hogy néhány képzett ember feltétlenül legyen a településen, de nem hiszem, hogy ezeket feltétlenül így, külön ki kellene emelni. Azt pedig az anyag egyedüli szempontjának tartom, hogy itt tudott példát mondani, a távmunka fokozott ösztönzését, amit helyesnek tartok, de összességében, ha egy ilyen szintű eszköztár felmerül, akkor az egész koncepciót tele kellett volna ilyen példákkal írni, mert ezt annyira egyedinek tartom ebben a kérdésben, és nem is oldja meg a teljes ügyet.

A 9. ajánlás alatt szintén az elmaradott térségekről van szó, és arról, hogy amikor itt a település lakossága számára az életkörülményeket biztosítjuk, akkor az miben merül ki. Kifogásolom, hogy ez az anyag nem helyez kellő súlyt arra, hogy elsősorban helyben kell biztosítani ezeket az eszközöket. Nem hiszem, hogy a térség felzárkóztatása szempontjából csak azt kell egy ilyen koncepcióban kiemelni, hogy valakik, akár egy kistelepülés lakossága elérhessen egy olyan települést, legyen az busz, vonat vagy közút, amivel be tud menni a városba. Szerintem ennél többről van szó, ezért beépítettük az anyagba, hogy lehetőleg helyben kell ezeket az ellátásokat biztosítani, és ahol arra már más lehetőség nincs - például olyan kistelepülésről van szó, ahol ezek az intézmények már eddig is leépültek -, de ahol még meg lehet tartani, ott igenis figyelembe kell venni, hogy ezek az emberek lehetőleg helyben maradjanak, helyben tudják ezeknek az igényeiknek egy jelentős részét kielégíteni.

Ezekhez kérem majd a képviselőtársaim támogatását.

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Ivanics Ferencé a szó.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Miniszter Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha már ilyen népszerű a 7. pont, én is ehhez szeretnék hozzászólni.

Érdekes volt, amit az imént hallottunk a 7. pontról, hogy mit jelent a városok szerepének a megerősítése. Én is azt gondolom, először is magunkban jól össze kellene raknunk azt a Magyarországot, ahol tisztázott, hogy mi a nagyváros és mi a város, és hol, mit akarunk elérni.

Az általános vitában is elmondtam, itt most megerősítem, mivel most a miniszter úr itt van: azt gondolom, egy óriási problémája van ennek a területfejlesztési koncepciónak, nevezetesen, hogy például nincs összhangban a közlekedésfejlesztési koncepcióval, amit 2015-ig fogadtunk el. Sőt, továbbmegyek: még azzal sincs összhangban, amit az országos fejlesztéspolitikai koncepcióként tárgyalunk mellette. Ugyanis mi történik? A nyugat-dunántúli régióról beszélek, ahol Győr van kijelölve fejlesztési központnak. Igen ám, de az elkövetkezendő 10-15 évben semmilyen Győrbe vezető út nincsen fejlesztve. Akkor hogyan lehet valami fejlesztési központ, ha nem javítunk az elérhetőségén? Hogyan történik egy fejlesztési központ kijelölése?

A második problémám, hogy Győrtől Zalaegerszeg 130 kilométerre van, Szombathely 100 kilométerre van. Akkor hogyan tud hatni 100-130 kilométerre levő városokra, ha már van egy 80 kilométerre kijelölt másik központ? Az teljesen mindegy, hogy ez esetben Székesfehérvár lesz vagy Veszprém, mert mindegyik 80 kilométerre van Győrtől. Hogyan lehet azt meghatározni úgy, hogy igazából a hatásmechanizmusok, az agglomerációs környezet, az elérhetőség a központtól meglehetősen azonos arányban történjenek?

Tehát hogyan lehet kialakítani egy olyan fejlesztési központot, ami (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) egy távolabbi városra jobban hat, mint egy közelebbire, úgy, hogy közben például a közlekedésben nem látunk konkrét fejlesztési célt ezzel kapcsolatban?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Bán Imre következik.

BÁN IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két megjegyzésem lenne. Ez elsősorban az országos területfejlesztési koncepció műfajára vonatkozik. Egy ilyen határozati javaslat nyilván nem fogalmazhat meg mindent alapvető részletességgel.

A koncepció feladata egyrészt az, hogy vagy több régiót és nagyobb területi egységeket, illetve az ország egészét érintő fejlesztéspolitikai, területfejlesztés-politikai irányokat fogalmazzon meg, vagy bizonyos település- vagy térségtípusok sajátos problémáinak a kezelését fogalmazza meg.

Ezért akár Endre, akár Domokos képviselőtársam jobbító szándékával messzemenően egyetértek mind a homokhátság, mind pedig a Körös mente tekintetében, de úgy gondolom, ezek a javaslatok nem ebbe a határozatba valók, egyszerűen a későbbi részletes kidolgozással külön kormánydöntések szükségesek hozzá, illetve ami a legfontosabb, hogy a regionális operatív programokban kell ezeket a célokat megfogalmazni, és ezekre a területekre átfogó elképzeléscsomagot megfogalmazni, még egyszer mondom, anélkül, hogy bármiféle módon ezt a jobbító szándékot megkérdőjeleztem volna.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Pap Jánosé a szó két percben.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészen biztos, ebben kétségem sincs, hogy mi az államtitkár urak szimpátiáját elnyerjük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A 12. pontról szeretnék szólni. Nagyon sajnálom, hogy ezt a miniszter úr nem támogatta, tudniillik egy nagyon fontos dolog van ebben. A fenntarthatóságról sokat beszéltünk, erről a két koncepció kapcsán beszélni kell. Ha e mellé odatesszük az agrár-környezetvédelmet, akkor bizony a természeti, földrajzi adottságokra épülő, hagyományokkal rendelkező ágazatokban tevékenykedő vállalkozások jövedelemtermelő képességének javítása, a környezetkímélő technológia energiatakarékos működésének az ösztönzése mind-mind fontos lenne.

(23.10)

Abban a térségben - és ha jól tudom, a miniszter úr pont abból a térségből származik -, azt gondolom, ezeket támogatni kéne, és azok a képviselőtársaink adták be, akik szintén ott élnek, úgyhogy én ezt nagyon ajánlanám az ön figyelmébe. Mint ahogy hasonlóképpen én az első parlamenti ciklusban Szarvas város ivóvízellátásáért küzdöttem rengeteget mint mosonmagyaróvári képviselő.

Azt gondolom, ezt az egész kört nézve, akkor bizony a Körösöknek a kérdését, amit Domokos képviselő úr fölvetett, igazából nem is értem, megmondom egész őszintén, ha az EU vízkeretirányelvét nézzük, amikor a vízgyűjtőkre alapozott vízgazdálkodásról van szó, akkor nem is tudom elképzelni a Tisza-völgy és az egész Tisza fejlesztését anélkül, hogy a Tisza jelentős mellékfolyóinak, adott esetben a Körösöknek a kérdését ebből kiemeljük.

Úgyhogy én azt mondom a miniszter úrnak - természetesen maga a képviselő úr is mondta -, hogy nem biztos, hogy abban a megfogalmazásban jó, ahogy ő azt elsőre megírta. Itt nem is azt kell nézni, hogy elsőre mennyire jó, hanem azt kell nézni, hogy odatartozik-e vagy sem, és amennyiben odatartozik, akkor úgy kell megfogalmazni, hogy passzoljon a Tisza-fejlesztéshez, de hogy a Körösöket ebből a játékból, ebből az egész fejlesztésből, ha egyáltalán lehet ezt játéknak, komoly játéknak nevezni, akkor nem szabad kihagyni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Ivanics Ferencé a szó.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm. Miniszter Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék most, a két percet sem kihasználva szólni a 10. módosító indítványhoz, dr. Mikes Éva módosító indítványához, aki a kistelepülések működőképességének és lakosságmegtartó erejének növelése mellett teszi le a voksot. Úgy hiszem, ez hihetetlen fontos, hiszen az elmúlt években láthattuk, milyen komoly problémák voltak a kormányzati intézkedések kapcsán a kistelepüléseken.

A módosító javaslat az elmaradott térségekre vonatkozik, és ha úgy nézzük, akkor a nyugat-dunántúli régióban, szűkebb pátriámban nem elmaradott térségben vagyunk, de a szemlélet miatt tartom fontosnak, hogy beemeljük ezt minden szinten, hogy az esélyegyenlőséget, az országban bárhol való letelepedéshez tartozó esélyegyenlőséget biztosítsuk, mert ezért tartom kiemelten fontosnak. És ha csak ennyiben is, 56 másodpercben is, de szeretném megerősíteni, és szeretném rábírni a minisztériumot arra, a miniszter urat és a csapatát arra, hogy támogassák ezt a javaslatot. Apró módosító indítványról van szó, de nagyon fontosról.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Domokos László következik.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megköszönöm Bán Imre képviselő úrnak, hogy ennyire foglalkozik a Tisza és mellékfolyói problémájával, de azért hadd világosítsam fel, hogy a térképen… - én közgazdász vagyok, nem tanárember, de nagyon szeretem a földrajzot, meg különösen a saját lakhelyemet, ahol élek. Tehát a Körös folyó nem egy régióhoz tartozik a mai hétrégiós felosztásban, hanem legalább kettőhöz, és ha a romániai régiókat is hozzávesszük, még további kettőhöz vagy háromhoz, most pontosan attól függ, hogy számoljuk.

Tehát azt kell mondanom, hogy amilyen regionális elvet önök megfogalmaztak és kiállnak mellette, az úgy nem működik, mert az egy közigazgatási, főleg az 1950-es megyék átszervezéséhez kötődő, akkor is igazságtalan megyei felosztási rendszernek egy továbbvitelére épül, semmi köze nincs a szerves fejlődéshez, ahogy annak idején szabadon a gazdaság, a közlekedés, a logisztika, a vízgyűjtők és más egyéb összefüggések eredményeként létrejöttek emberi közösségek, és azok a városok és települések, amelyekben most élnek ott az emberek. Ezért mi mindenféleképpen vagy az egész regionalizmus újragondolását gondoljuk emögé, de végül is nem ehhez nyúltunk hozzá, hanem itt most azt kell érzékelni, amit Pap János képviselő is elmondott, ami összetartozik, azt rakjuk össze együtt, és közös fejlesztési program alakuljon ki.

Egyébként Békés megye önkormányzata ebben egyhangúlag, pártállástól függetlenül pozitívan állt hozzá, és azt mondta, hogy kezdődjön el a kidolgozása, és ennek meg is kezdődött a kidolgozása, sőt kormányzati támogatás is van mögötte. Akkor pedig érdemes talán hozzátenni egy olyan dokumentumban, aminek, ha úgy tetszik, pénzügyi vonzata, következménye nincs, viszont jelzi mind a kormányzat törekvését, mind pedig az ott élők törekvését és talán még a Fidesz törekvését is, és ennek a befogadását ajánljuk figyelmükbe.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Ódor Ferencé a szó.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bán Imre képviselőtársam hozzászólásában azt mondta, hogy a koncepció nem tartalmazhat mindent, és a későbbiekben a szabályozás majd előhozza. Akkor van gond, ha nem tartalmaz bizonyos feladatokat, nem tartalmaz bizonyos fogalmakat, és később emiatt az elkövetkezendő időszak jogszabályi munkálataiban nem fog tudni megjelenni. Ezért Mikes Éva kollégánknak, képviselőtársunknak és Wekler Ferenc képviselőtársunknak a hozzászólásaiban még bizottsági ülésen is többször előjöttek a település-nagyságrendek, csak városról és mindig a városról, városkörnyékről; a területfejlesztésben el tudjuk képzelni, hogy vannak nagyobb lehetőséggel bíró települések, de ha a falu mint ilyen kikerül, illetve nem kerül be ebbe a koncepcióba, akkor a későbbiekben nagyon könnyű lesz azt mondani, hogy nem tudjuk értelmezni, mert nem szerepel a koncepcióban.

Úgyhogy ezért örülünk, támogatjuk, és minden olyan képviselő, azt gondolom, aki olyan területekről delegálódott ide a parlamentbe, ahol sokan, sok településen kevés létszámban élnek, támogatólag tudja ezt a fölvetést venni, és kéri a kormányzatot, hogy amikor a végső koncepció elfogadására kerül sor, akkor ezt vegye megfelelő mértékben számba, illetve talán azt kellene fölvetnünk kérdésként, hogy miért nem tetszettek ezt beírni időben, ezek szerint akkor nem gondoljuk azt egy fejlesztési lehetőségnek, vagy csak a vissza előtaggal lehet ezt a fejlesztést érteni, akkor pedig elég szomorúak vagyunk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Endre Sándoré a szó.

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bán Imre képviselőtársam konstruktivitását már korábban is nagyra értékeltem, egy bizottságban dolgozunk, úgyhogy azt gondolom, ez fontos az együttműködés szempontjából. Azzal, amit mondott, vagyis hogy nem minden kerülhet bele egy koncepcióba, és így többek között a homokhátság ügyét is a regionális operatív programokban kellene szerepeltetni, ezzel viszont nem tudok egyetérteni.

Pontosan arra törekedtem a módosító indítványaimmal, hogy önálló módon jelenjen meg, ahhoz képest, amit a jelenlegi előterjesztés tartalmaz. Egyébiránt azért hadd mondjam el, hogy más módosító indítványok és éppen a szocialista oldalról érkező módosító indítványok, mint a dr. Balogh László, Márfai Péter által benyújtott módosító indítvány is az indokolás részében azt hangsúlyozza, hogy ez egy három régiót érintő probléma, tehát ilyenféleképpen nem kezelhető egy regionális operatív programban, ezért fontos az, hogy országos jelentőségű integrált fejlesztési térségként legyen lehatárolva. A mi célunk az, hogy a korábbi évek gyakorlatához képest, ahol valóban nem volt megnevezése, bár létező probléma volt, most ez valóban átugorhatatlanul, megkerülhetetlenül fogalmi szinten is megjelenjen.

Ugyanez a véleményem egyébiránt a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban is. Az a véleményem, hogy ezt is egy országos jelentőségű tématerületnek kell kezelnie egy területfejlesztési koncepciónak, e nélkül, azt gondolom, nem tudunk továbblépni.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Pap Jánosé a szó.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A két perccel talán sikerül bekorlátozni magunkat. A 17. pont azért érdekes… - és örülök, hogy Endre képviselőtársam beszélt a homokhátságról, illetve a Duna-Tisza közi vízpótlásról, vízellátásról, én szívesen beszélek mindig vízellátásról, ha a vízzel kapcsolatos dolgok jönnek elő. Itt van egy nagyon fontos probléma, azt gondolom, ha egy globális felmelegedésben vagyunk benne, amit ma már kevesen tagadnak, akkor nagyon el kell gondolkodni azon, hogy a kimenekülés vajon az öntözés és a különböző vízre alapozott gazdálkodás, amikor a víz van minimumban, vagy a másik út, amit ő is javasolt, amikor a szárazgazdálkodás felé indulunk el, és az egész növénynemesítést, az állattartást ebbe az irányba visszük.

Én azt gondolom, ez az a megoldás, ami sokkal közelebb visz bennünket a fenntartható fejlődés felé, illetve afelé, amit az adott tájpotenciálnak a legjobb kihasználásával tudunk elérni.

(23.20)

Tehát én nagyon finoman bánnék ezekkel. Itt van egy nagyon nagy adósságunk, ez egy kicsit a tudomány adóssága is, azt gondolom, amikor nincsenek olyan összehasonlító kísérletek vagy vizsgálatok, amikor nyugodt szívvel ki lehet mondani azt, hogy az egyik variációnak mi a következménye, és hova jutunk el, a másik variációnak mi a következménye, és hova jutunk el. Természetesen ezt szintén csak nem tudjuk majd megspórolni a jövőben.

Véleményem szerint teljesen rossz felfogású a 18., 19. és a 20. pont, pontosan hiba lenne ezeket a fejlesztéseket kiemelni. Tehát nem konkretizálva, hogy hajózható csatornát, milyen csatornát építünk, hanem hogy ennek a térségnek, a Duna-Tisza közi homokhátságnak a komplex fejlesztése nem kerülhető meg, az egészen biztos, de hogy ennek a kihagyása hiba, az egészen biztos. Az lehet, hogy vita lesz köztünk, hogy most ezt milyen úton-módon oldjuk meg, ez a dolog másik része, de azt gondolom, hogy kísérletekre alapozva kell ezt kimunkálni, és bizony ebben előre tudunk jutni.

Nem fértem bele a két percbe, majd legközelebb megpróbálom. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Domokos Lászlóé a szó.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Továbbfolytatva a gondolatot: bizony látni kell, hogy a kormányzat - a 13. ponthoz szólok, ha valakinek esetleg problémája van a hozzászólásom irányával - a Duna, a Tiszta és a Balaton térségét a kormányzat valamilyen oknál fogva kiválasztotta, mert a szívéhez biztos közel áll. Azt gondolom, az a felismerés viszont értékelendő, hogy nem egy városhoz igyekszik, az előző időszakban a pólusokat jelölte meg, mert ha vannak pozitív pólusok, akkor vannak fekete lyukak, lehetne ezt is mondani, egy térségben, ami valószínűleg nincs, bár vágyódni lehetne rá, hogy ilyenek legyenek. Sokkal inkább tér van, egy olyan társadalmi, gazdasági, földrajzi tér, amelynek együttes folyamatait érdemes együtt kezelni.

Miért gondoljuk azt, hogy nem egy regionális operatív programon keresztül kell kezelni? Mert ha így kezeljük, mindig pályázni kell - egyik elemét megnyerik, másikat nem, az egyik megvalósul, a másik nem. Mint ahogy a Balatonnál is, ha nincs átfogó szervezettsége vagy akár egy Körös mentében - gondoljunk csak bele, az egyik helyen éppen hulladékelhelyezést szerveznek, a másik helyen meg éppen a turizmust akarják fejleszteni, az egyik helyen égetőművet akarnak, a másiknál a biokertészkedést akarják. Ha nincs átfogva és komplex rendszerben végiggondolva egy tér fejlesztése, és annak a főbb infrastrukturális részei nincsenek összefogva, akkor félbehagyott fejlesztések vannak. Ráadásul a közigazgatási hatékonysága, a térfejlesztési hatása se fog kifejtődni, hiszen nincs egy rendszerben átgondolva az egész fejlesztése. Ezért gondoljuk, hogy térben kell együttesen gondolkodni ebben.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Pap János képviselő úr beváltotta ígéretét, újabb két perc. Öné a szó.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Megpróbálom a körítést elhagyni, és beleférni ebbe a két percbe. A Duna-rehabilitáció és a holtági revitalizáció kérdése. Nagyon jó, hogy ezt a módosító indítványt nem támogatta a miniszter úr, mert teljesen más dologról van szó. Azt gondolom, hogy a Duna mente rehabilitációja sokkal több és más, mint a holtági rehabilitáció. A kettőt együtt kell megvalósítani. Tehát az, ha a Duna-rehabilitáció mellé hozzátesszük a holtágak revitalizációját, ez így helyes, de hogy megcserélni kettőt, ez nem, ezért azt gondolom, nagyon helyes, hogy önök ezt így látták.

A Körösök innen is hiányoznak, tehát itt is az a módosító indítvány, ami benne van… Ugyanúgy, ahogy a Rába kell a Duna mellett, kell a Körös is. Tehát ez nem kerülhető meg.

A megújuló energiáknál: nem hagyható ki egy ilyen koncepcióból a megújuló energiák kérdése. Nem szabad azt az energialobbit beengedni, amelyik azt mondja, hogy szélenergiával nem tudjuk megoldani. Kérem szépen, ma a szélerőművek öt és fél év alatt megtérülnek. Mi akadályoz bennünket abban, ha valakinek van pénze, szélerőműparkot építsen ott, ahol akar? Persze nem úgy lehet a szélenergiát használni - most látom, jó, hogy itt van az államtitkár úr -, mint más energiaforrásból, de használjuk, ahol lehet, ne tiltsuk meg annak, aki ezt szeretné csinálni, ez a jövő útja, meg vagyok győződve. Persze erről lehet vitatkozni, különböző lobbik teljesen mást képviselnek, de itt a megújuló és az alternatív, mert a kettő nem ugyanaz, azt gondolom, hogy ezeket egymás mellett kell vinni.

Amikor ön azt mondja vagy azt mondják, hogy később foglalnak állást, akkor megint csak félek, hogy a “későbbö majd negatív irányba szól.

Az agrár-szerkezetváltást igazából nem értem, hogy mit jelent. Ez növénytermesztésben a növényi vetésszerkezet-váltást jelenti, vagy az állattenyésztésre vonatkozik? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

És akkor még egy mondat, és ha nem muszáj feltétlenül, akkor nem kérek még egyszer szót, ez pedig a Velencei-tó és a Vértes kérdése. Balsay képviselőtársam adta be azt a módosító indítványt, megint csak lehet támogatni.

Megköszönöm türelmét, elnök úr. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megyünk tovább, ugyanis nincs több jelentkező, és ezért a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita negyedik szakaszát az ajánlás 27-31. pontjaira, intézmény- és eszközrendszer. Kérdezem, ki kíván felszólalni.

Két percre Mikes Éváé a szó.

DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Sokan érveltek már itt a kistelepülések lakosságmegtartó erejének és működőképességének fenntartása érdekében, nem óhajtom ezeket az érveket tovább szaporítani. Szeretnék még annyit elmondani, hogy a kistérségi szint megerősítése címszó alatt szeretném megint, ha mód lenne annak a módosító indítványnak az elfogadására, ami erről szól. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a kistérségi szint megerősítése, a kistérségi integráció, intézményi vagy szolgáltatási integráció az egyik pólusként, a kistelepüléseknek az életben tartása a másik pólusként jelentkezik az én értelmezésemben ebben az esetben.

Ezt a módosító indítványt megint a három leginkább szakmainak nevezhető bizottság támogatta, az önkormányzati, a területfejlesztési és a környezetvédelmi bizottság. Az előterjesztő megtörni látszik, mert az előterjesztő képviselője a három bizottságban támogatta, négyben pedig nem támogatta. Nem tudom, hogy ez mennyiben konzekvens a tárgykör megítélésében, de remélem, hogy lassú, ámde fejlődő folyamatnak vagyunk tanúi, és mód van arra, hogy az előterjesztő teljes egészében minden szinten támogassa majd az erre irányuló módosító javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Szintén két percre jelentkezett Domokos László képviselő úr.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A 31. pontban Farkas Imre és Jauernik István képviselők benyújtottak egy olyan módosító javaslatot, amely elég érdekes helyzetet teremthet, hiszen pont az előbb elmondottaknak megfelelően a kormányzat által létrehozott, részben működő, részben igencsak vitatott módon működő kistérségeket megnevezni mint egyféle fejlesztési területet, ez ma inkább úgy tűnik a gyakorlatban, hogy egy-egy nagyobb város a többi település rovására magát fejleszti. Tudnék konkrét példákat is mondani, de nyilván nem véletlenül nincsenek jelen azok, akik ezzel vitába tudnának szállni, mert nincs itt például Orosháza polgármestere. De bizony azok a települések, amelyek nem az ő közvetlen városához tartoznak, de mégis a kistérségben helyezkednek el - de mondhatnám Gyulát is, csak hogy Békés megye további kistérségeit említsem -, eléggé úgy élik meg, hogy nem biztos, hogy számukra egy jó közösséget teremt ez a kistérség. Ezért alapvetően felmerül az a dilemma, hogy a területfejlesztés egységeként alkalmas-e ennyi darabra szétbontva az ország ilyen részekre, hiszen csak a foglalkoztatásra gondoljunk, annak a hatótávolsága nem 10-20 kilométeres, hanem általában egy-egy nagyobb térnek több városához kapcsolódva helyezkedik el, azt hiszem, a legkritikusabb társadalmi mérőszám a foglalkoztatás és az ehhez kapcsolódó életminőségi kérdések. De ha belegondolunk, akár az egészségügyi ellátás vagy bármely más tekintetben, ezek az egységek nem biztos, hogy nagy többségében megfelelnek annak a kritériumnak, hogy abban az eszközrendszerben képes fejlődni és fejleszteni, hanem inkább úgy tűnik, mintha a stagnálását vagy abba való beágyazását tovább erősítené. Ezért megfontolásra ajánlom a kormánynak.

Köszönöm.

ELNÖK: Pap Jánosnak adom meg a szót.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy ne csak nekünk legyen jó, hanem önöknek is, ezért nyomtam kétpercest, és még ezt sem szeretném kihasználni.

(23.30)

A 30. pontban Mikes Éva képviselőtársunk a lakosságmegtartó képességet emelte ki. Szintén szeretném megerősíteni, miniszter úr, meg vagyok róla győződve, hogy enélkül területfejlesztésről nem is lehet beszélni. Ha mi igazából a szolgáltatás területén szeretnénk munkahelyet teremteni, és szeretnénk a vidék éléskamra szerepét visszaállítani, a turizmus különböző válfajait, elsősorban az ökoturizmust, akkor, ha azt mondom, hogy szolgáltatás, foglalkoztatás, egészséges élelmiszer, ez elképzelhetetlen anélkül, hogy a kistelepülések lakosságmegtartó képességét fokozzuk. Na jó, azt azért lehet tudni, hogy ehhez sokkal több pénz kell, sokkal nagyobb anyagiakat kell ráfordítani, mint mondjuk, a városi vagy nagyobb települések esetében. No de hát itt több évtizedes lemaradásunk van, és ezért aztán nem lenne szerencsés, ha ezt kihagynánk a koncepcióból.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Ivanics Ferenc következik.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Miniszter Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szintén a 30-ashoz szeretnék hozzászólni. Azt hiszem, hogy egy különös ponton fogja meg a kistérségi rendszert, hiszen az, amiről korábban hallhattunk, hogy egy kistérség működése, ahogy Domokos képviselőtársam mondta, bizony nagyjából a meghatározó város működésén múlik, az nem azt jelenti, hogy maga az egész kistérség jól működik.

Sajnos a kistérségi rendszer szétverte azt a fajta együttműködést, ami Győr-Moson-Sopron megyében megvalósult, nevezetesen, hogy 8-10 település működött együtt, és ténylegesen valós, közös problémákkal rendelkező települések alkottak egy kistérséget. Ehelyett létrejöttek a statisztikai térségek, ahol Sopronhoz, a 60 ezres városhoz 35 másik település tartozik. Ez meglehetősen nehéz a többi település számára, nagyon nehéz a többi településnek összeegyeztetni az érdekeit. Meglehetősen komoly viták vannak, de úgy hallom, az ország más részében is.

Ezért különösen fontos, hogy a kistelepülések egyensúlyban lehessenek egy ilyen kistérségi együttműködésen belül, ők is tudják képviselni az érdekeiket, az ő számukra is nevezzünk meg olyan pontokat, olyan fejlesztési lehetőségeket, amelyekben megtalálják a szerepüket. Hiszen ha összeomlik ez a rendszer, akkor gyakorlatilag Magyarország, úgy hiszem, sokkal alacsonyabb színvonalon tud működni, mint ahogy most működik. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy akik kis falvakban élnek, azok is hasonló módon tudják leélni a mindennapjaikat, mint akik a nagyvárosban élnek. Ha valaki elmegy egy ilyen térségbe, láthatja, hogy ez a fajta igény megvan, az emberek próbálnak eszerint élni, de sokkal nehezebb az ő számukra.

Tehát ezért én is kimondottan azt szeretném kérni, hogy ezt a fajta vitás állapotot, ami a támogatottságból látható, döntsék el, mégpedig a támogatás javára. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: A részletes vita negyedik szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita ötödik szakaszát a 32-35. pontokra. Kérdezem, ki kíván felszólalni. (Jelzésre:) Mikes Éváé a szó.

DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A régiók fejlesztésének, jövőképének megfogalmazása tárgyában, mint ahogy ez kiderült, Wekler képviselő úrral egy teljesen azonos módosító indítványt is benyújtottunk, ami egyszerűen elhagyni javasolja ezeket a megfogalmazásokat.

Én ezt azért javaslom, mert az egy másik kérdés, hogy mennyire építünk vagy nem építünk a régiók által felépített programokra, de mégis egy középtávon élő területfejlesztési koncepcióban a természetszerűleg elnagyoltan vagy szlogenszerűen megfogalmazott programelemeket vagy programelemek leegyszerűsítését nem tartanám szerencsésnek ilyen módon, ha nem is kőbe, de legalábbis időtállóbb anyagba vésni. Azt gondolom, hogy a legtámogathatóbb és a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha ez a megfogalmazás egyszerűen elmaradna.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy a ’98-as területfejlesztési koncepcióban fogalmazódott meg először ezeknek a régióknak a területe, hiszen ott szerepel ez a leírás. Ezt most mintegy megerősíti a felosztása szerint az anyagnak, a határozati javaslatnak ez a része.

Arra is szeretnék rámutatni, hogy már a fejlesztéspolitikai koncepcióról folytatott vitánkban is, a fejlesztési pólusok ügyében is és részben a területfejlesztési koncepcióról folytatott általános vita keretében is kiderült, hogy a vita menetében is, és sajnos azt kell mondanom, hogy jó néhány képviselőtársam is a régióközpont, fejlesztési pólus, illetve a megyeszékhely, alközpont, városhálózat fogalmakat nem úgy értelmezi, ahogy ez az anyag értelmezi azokat. Azt gondolom, hogy nagyon fontos külön tartanunk a régióközpont, illetve fejlesztési pólus fogalmakat, és felhívni arra a figyelmet - más kérdés, hogy ebben ki ért egyet velem, és ki nem -, hogy ebben a vitában megint tetten érhető, hogy a régiófelosztás egyáltalán nem biztos, hogy ilyen módon megerősítendő és kőbe vésendő, hanem igenis időszerű lenne ezen tűnődni, azoknak a tapasztalatoknak a leszűrésével, amelyeket idáig szereztünk - először ’99 előtt a szabadon választott, már természetesen nem politikai értelemben véve, hanem területi értelemben véve szabadon alakított régiós együttállások után ’99 után a kötelezővé tett regionális területfejlesztési tanácsok révén megrajzolt régiótérkép. Azt gondolom, hogy most, ha valós régióközpontok lehetőségéről, avagy valós fejlesztési pólusok kijelöléséről beszélünk, akkor nagyon rosszul vizsgázik, és máris tetten érhetőek ennek a hibái.

De folytatva a módosító indítványok melletti érvelést, szeretném elmondani és feloldani azt a látszólagos ellentmondást, hogy minekutána javasoltam azt, hogy ez az egész maradjon el, tehát mind a hét régió esetében a definícióval együtt ez a felsorolás maradjon el, mégis egy olyan módosító indítványt is beadtam, amely a dél-dunántúli régió öndefinícióját igyekszik módosítani. Tettem ezt azért, mert nyilvánvalóan majd a módosító indítványokról való szavazás menetében derül ki, hogy a tisztelt kormánypárti képviselőtársaink melyik módosító indítványt támogatják, melyiket nem, és ha és amennyiben a szavazás menetében mégiscsak az az álláspont alakul ki, hogy a régiók megfogalmazása kapjon helyet ebben az anyagban, akkor nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a dél-dunántúli régióról szóló, végletekig szimplifikált és leginkább a falusi turizmusról szóló röplapok hátsó oldalára tartozó mondatot egy ennél cizelláltabb és a dél-dunántúli régiót méltóbb módon leíró mondat váltsa fel.

Szeretném azt elmondani, hogy mint ahogy az önök előtt is ismert, Wekler képviselőtársunk is benyújtott egy másfajta megfogalmazást, de hogy a választék teljes legyen, kapcsolódó módosító indítványként egy közös módosító indítványt is együttesen Wekler, valamint Toller képviselő úrral benyújtottunk, úgyhogy a választék e téren önök előtt áll, ha és amennyiben legnagyobb sajnálatomra ennek az egész anyagrésznek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az elmaradását nem tudják támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Két percre Domokos Lászlóé a szó.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, a régiók kérdése kapcsán alapjaiban kérdéses, hogy ezzel a hét régióval lehet-e így térséget fejleszteni. Picit úgy tűnik, hogy a régiók leginkább a régióközpontoknak kellenek, az összes többinek inkább akkor már a kistérség kell, mert a kistérség központjai többesen vannak, a városok számai, és általában ezekből adódnak a régió delegáltjai is az önkormányzati vagy a helyi szint felől. Tehát általában a kis- és középvárosok delegálják ezt, mindazon túl, hogy persze deklarálva van, talán megfontolandóan is, hogy a megyeszékhelyek, illetve a megyei jogú városok, illetve a megyék közvetlenül is ebben az eszközrendszerben, ebben a régiószervezetben elhelyezkednek.

Gyakorlóként is részt vettem ennek az egésznek a működtetésében. Nyugodtan állíthatom, hogy nem egy szerves egységként kezelhető, a legfinomabb szavakkal sem, még a tervezés szintjén sem. Én most csak a Dél-Alföldet szeretném említeni, csak azért, mert most elsősorban a Dél-Dunántúlról beszélt képviselőtársnőm, de tulajdonképpen, ha megnézzük, hogy a Dél-Alföld tekintetében mennyire értelmes - közösen gondolkodunk, miniszter úr - a határ menti helyzetből adódó előnyöket tudatosan kihasználni. Hol vannak a legelmaradottabb kistérségek? Nem éppen pont a román-magyar határ mentén? Mit akarunk ott kihasználni?

(23.40)

Vagy mondhatom a másik határt, hogy a szerb-magyar határ. Ha valahol most a legzártabb egész Magyarország körül a határzár, ha úgy tetszik, vagy a legkevésbé van meg az átjárhatóság gazdasági, társadalmi szempontból - sajnos, teszem hozzá -, az pont a szerb-magyar határ. Ennek a régiónak a kitörési pontjaként megfogalmazni azt a két, egyébként depressziós térséget, amely pont a határt és annak közvetlen környezetét jeleníti meg, ráadásul az Európai Unió pont szűkíti a határátkelők számának a szaporítását, pont önök válaszolnak mindig azzal, hogy nem tudnak további határátkelőt tenni, akkor látni kell, hogy ez járhatatlan út, és valószínűleg a szövegezéssel gond van.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Normál felszólalásra jelentkezett Endre Sándor képviselő úr.

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Ebben a szakaszban én is ahhoz az indítványhoz szeretnék hozzászólni, amit dr. Mikes Éva és más helyen Wekler Ferenc tett meg, amely arra irányul, hogy “A régiók fejlesztési irányaiö című fejezetet hagyjuk el. Erre többféle érv és vélemény gyűlt már itt össze az előbbi hozzászólók megnyilatkozásában, ezt én hadd ne ismételjem meg.

Szeretnék idézni abból az anyagból, amelyet a miniszter úr, Kolber miniszter úr az országos területfejlesztési bizottság részére készített novemberben, és ebben az országos területfejlesztési koncepció kidolgozása kapcsán azt hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a decentralizálás, majd később, a területfejlesztési koncepció tartalmi megalapozásánál a társadalmi legitimitás megteremtését hangsúlyozza. Most pedig szó szerint idézek ebből a dokumentumból, így fogalmaz a miniszter úr: “A fejlesztéspolitikai dokumentumokban foglaltak sikere nagy részben azon múlik, hogy a helyi, regionális, ágazati és társadalmi csoportérdekek a lehető legteljesebb mértékben megjelenjenek és érvényesüljenek.ö

Én azt gondolom, hogy pontosan ez az egyik gyenge pontja a területfejlesztési koncepciónak, mert sem a kistérségek, sem a régiók mint fejlesztési instrumentumok mögött nincs politikai legitimitás. Tehát mindaddig, amíg ezt meg nem előzi az a fajta önkormányzati, államigazgatási, választójogi reform, amely megteremtheti azokat a döntéshozó testületeket, amelyek a választópolgárok felé felelősséget tudnak vállalni, és ilyenféleképpen meg tudják a választóik politikai akaratát fogalmazni, addig ezeknek a régiófejlesztési irányoknak valóban inkább korlátozó szerepe, mintsem a területfejlesztést előremozdító szerepe lehet. Tehát én is azt gondolom, hogy ezt el kellene hagyni, és a kistérségek szerepe is ilyenformán értelmezendő és újragondolandó.

Hadd mondjak el egy példát: az én választókörzetemben van egy kistelepülés, az a neve, hogy Kömpöc, ez választójogi szempontból Kiskunfélegyháza választókörzetéhez tartozik, területfejlesztési szempontból Kiskunmajsához tartozik, egyébiránt az emberek földhivatali ügyekben Kiskunhalasra járnak be, és Kömpöc részese egy olyan iskolafenntartó társulásnak, amely pedig Soltvadkerthez köti.

Tehát én azt gondolom, hogy ilyen példát a teremben sokan tudnának még mondani, amelyek a kistelepülések magukra maradottságát jelzik, azt jelzik, hogy milyen különböző kényszereknek kell megfelelniük, és jelzik azt, hogy a kistérségek szerepének újragondolása, a kistérségek mögé a politikai felelősség megteremtése mennyire fontos lehet és legyen, ezt ennek a területfejlesztési koncepciónak a vitája is felveti. Én a magam részéről is szeretnék ebbe az irányba haladni, dolgozni, hogy ezt minél hamarabb át tudjuk lépni, meg tudjuk ugorni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Két percre Domokos Lászlóé a szó.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tovább szeretném még ezt a kérdést folytatni, igyekszem két percen belül maradni. Köszönöm a szót, elnök úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát mondtam, hogy mi nem jó ebben a dél-alföldi megfogalmazásban. Az pedig, hogy a színvonalas életkörnyezet és életlehetőség meg bejön szinte mindegyik megfogalmazásban, rámutatott arra a problémára, amit Mikes Éva képviselőtársam mondott, hogy lehet, hogy ez a szövegezés túlságosan sablonos ebből a szempontból.

Ha már egyedi ízeket akarnánk megfogalmazni, akkor a Dél-Alföldön talán, ahogy mondtam is, a trianoni határnak az a hatása, amely akár a déli, akár pedig a délkeleti határokat jeleníti meg, sokkal inkább egy infrastrukturális problémát kell megfogalmazni, tehát azt, amelyik a kapcsolatoknak a szétvágásából adódó hátrányokat jelenti, és annak egy újragondolása, újraépítése jöhet. Ennek persze kétféle megközelítése van: vagy az országhatárt befelé próbáljuk pótolni, de ez nyolcvan év alatt nem sikerült, vagy pedig akkor azt mondjuk eleve, hogy vannak olyan térségek, amelyeknek nyilvánvalóan a vonzáspontja a határon túl van, tehát eleve oda próbáljuk ezt a hiányt pótolni.

De hogy addig is mi legyen, mert azért ezek nincsenek az Európai Unióban, és Szerbia meg nem tudjuk, hogy pontosan mikor, de a tradicionális értékek, amelyek korábban létrejöttek ezekben a térségekben, egy erre alapozott fejlesztéspolitika, egy revitalizációs politika, területfejlesztési politika és azokon az értékeken alapuló XXI. századi munkakultúra és szervezeti kultúra, együttműködési kultúra újraépítésére törekedne, akkor valószínűleg ez életképesebb lenne.

Talán ez is mutatja, hogy nem biztos, hogy egy ilyen dokumentumban kell egyébként ezt megfogalmazni, hiszen maguknak a térségeknek kellene igazából megfogalmazni, hogy ők miben definiálják magukat, és kevésbé fölülről megmondani ezt Budapestről, ezért javaslom Mikes Éva javaslatát megfontolni az eltörlésről.

Köszönöm.

ELNÖK: Bán Imréé a szó.

BÁN IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mikes Évához kapcsolódnék, én a személyes véleményemet szeretném elmondani.

Én azért bízom a jelenlegi fejlesztési, tervezési-statisztikai régiós lehatárolásban. Ebből a szempontból én támogatnám azt, hogy ez azért nevesítve kerüljön az anyagba. Abban önnek teljesen igaza van, és ha jól emlékszem, a területfejlesztési bizottság első körben, azt hiszem, támogatta is ezt a javaslatot, hogy olyan jellegű megfogalmazásbeli problémák vannak ezzel kapcsolatosan, amelynek azért én jobban örülök, hogy egy ilyen csiszolással, többlépcsős csiszolással azért helyre lehet tenni.

Azért a tervezési-statisztikai régióknak adjunk még esélyt, hiszen már most is egy jelentős előrelépés történik a decentralizációban, és ez még erősebb lesz az elkövetkezendő években. Itt kapcsolódnék Endre képviselőtársamhoz is, ezt, azt hiszem, az általános vitában is elmondtam, hogy én azt gondolom, hogy a decentralizáció erősödése egyrészt a régiók belső kohézióját fogja erősíteni, másrészről pedig biztos vagyok benne, hogy azt a fajta politikai legitimitást, annak a fajta önkormányzati regionalizmusnak a kialakulását is katalizálni, felgyorsítani fogja, amely egyébként valóban hosszú távon nélkülözhetetlen lesz a területfejlesztési politika érvényesítéséhez.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ivanics Ferenc következik.

IVANICS FERENC (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nyugat-dunántúli régióval kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy az élénk helyi és nemzetközi együttműködések, hálózatok régiójának definiált terület mennyire komoly problémákkal küszködik. Sokszor, sok helyen elmondtam már, akik az Országos Területfejlesztési Tanácsban ültek, azok is hallhatták, korábban itt ült volt régiós elnöktársam, sokat beszélgettünk, úgy hiszem, hogy megértőleg beszélgettünk.

De itt is fontos kiemelni, hogy bizony az a régiós kiemelés - több régiós elnöktársunk is itt ül -, ami itt van, az nagyon leegyszerűsített, lecsupaszított, és valójában a régióknak a szándékai csak nehezen tükröződnek. Van egy olyan szerep, ami mindig is probléma volt - és azt hiszem, hogy itt talán érdemes egy megjegyzés erejéig megállni, még ha az éjfélhez közelítünk is -, az az, hogy a nyugat-dunántúli régió, amikor arról beszélünk, hogy nemzetközi együttműködési hálózatokban dolgozik, akkor figyelembe kell venni azt, hogy a határ túloldalán állókkal kell szemben állnia.

(23.50)

Ezért mi azt szeretnénk, hogy az új területpolitika az eszközrendszerével csökkentse a különbséget Ausztria és a fejlettebb nyugat-magyarországi régiók között. Ezt azért tartjuk szükségesnek, mert bizony a versenyképességünk meglehetősen nehezen értelmezhető ebben a viszonyban, sokkal erősebb egy burgenlandi gazdaság, mint egy nyugat-dunántúli gazdaság. Úgy hisszük, hogy erre mindenképpen oda kellene figyelni. A másik az, hogy a nyugat-dunántúli eredményeket esetlegesen, reményeink szerint, ha vannak ilyenek, és elismer a területfejlesztés, a területpolitika ilyesmit, akkor azt érdemes a keleti országrészekben is meghonosítani, de érdemes ezeket a tapasztalatokat továbbvinni.

Csak jelzésértékben mondanám, hogy a klaszterekben hihetetlenül elöl állunk a gazdasági, közlekedési tudás és kommunikációs tengelyek formálójaként, azt hiszem, jól jelzi mindazt a tudást, ami egyébként a kutatás-fejlesztés bázisban nincs meg, de a nyugat-dunántúli régió tudásához hozzátartozik. Köszönöm.

ELNÖK: Endre Sándornak adom meg a szót.

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bán Imrének igaza van, amikor arról beszél, hogy a régiók szerepe erősödni fog, és azt gondolom, ezt itt nem is lehet vitatni, nem is szabad, nem tehetjük meg. Azon lehet vitatkozni, hogy a régiók hogyan jöttek létre, és hogy ez a lehatárolás mennyire életképes, és mennyire szolgálja az ott élő embereket. Abban is igaza van Bán Imrének, hogy a belső kohézió hogyan és mi módon fog erősödni. Ami miatt én mégis támogatom Mikes Éva, valamint Wekler Ferenc egy-egy javaslatát, amely a régiók fejlesztési irányaira és felsorolására vonatkozóan azt javasolja, hogy ez maradjon el, azért van, mert azt gondolom, hogy egy kicsit azért a koncepcióhoz képest felhígul.

Hogy mást ne mondjak, a Dél-Dunántúlnál ez a kis kitétel a mondat végén, ami elég sok korábbi hivatkozásban is szerepelt, ahogy mondani szokás, kiverte a biztosítékot. Idézem: a dél-dunántúli régió az, ahol íze van az életnek. Ez turisztikai szlogennek vagy arculatépítésnek, vagy nem is tudom, minek lehet egy jó vezérgondolata, de nem ebbe a koncepcióba illeszkedik. Ilyenféleképpen szerintem, ha ezt lefordítjuk más nyelvekre, lehet, hogy nem is értelmezhető.

Ugyanezt szeretném elmondani a Dél-Alfölddel kapcsolatban is. Itt teljesen egyértelműen az együttműködési hálózatok kialakításáról van szó, ezt az általános vitában Domokos László is elmondta, jómagam is, hogy ott a networkszerű, a települések, a városok közötti hálózatos együttműködés képzelhető el. Itt ezzel szemben, azt gondolom, a fejlesztési pólus a régiót egy városnak teszi mégis nyerővé.

Én tehát támogatom a két indítványt.

ELNÖK: Normál felszólalásra Mikes Évának adom meg a szót.

DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem áll szándékomban az 5 percet végigbeszélni, annál is inkább tartózkodnék a részletes érveléstől, mert azt gondolom, egy olyan vitába fogunk belekeveredni, amit biztos, hogy nem most, nem így kell végigbeszélnünk. Ez pedig a régiók helyzete. Csak néhány mondatban azért reagálnék, hogy esetleg az én mondandóm világosabb legyen, ha nem elég világosan fogalmaztam. Szeretném leszögezni azt a véleményemet, hogy a Kárpát-medencének vannak valós régiói, a jelenlegi Magyarországnak nincsenek. Tehát mi kísérletezünk azzal, hogy ezt a beosztást életben tartsuk; hogy ez hogyan fog majd a következő években vizsgázni, sajnos az a félelmem, hogy nem jobban, mint eddig.

Másrészt, mint ahogy említettem is, ha európai középváros szisztémában gondolkodunk, vagy csúnya kifejezéssel élve valós régióközpontnak való nagyvárosokban gondolkodunk, ami kétségtelenül az európai középváros definíciója, ebből három, esetleg négy van ebben az országban. Direkt nem sorolom fel, hogy melyek, mert az újabb, hajnalig tartó vitát indukálna. Egyébként kiváló és abszolút politikamentes publikációk vannak több szakmai műhely tollából erre nézvést. Nem utolsósorban azt is le kell szögeznünk, hogy ha kimaradna ez a felsorolás és meghatározás a határozati javaslatból, illetve az országgyűlési határozatból, akkor még emlékeim szerint, bár nehéz időnként követni, mert annyiféle mutációja elénk került a területfejlesztési törvénynek és a mellékletének, de emlékeim szerint végül is benne maradt a területfejlesztési törvény mellékletében a régiók felosztása, illetve a megyék besorolása, csak éppen a régióközpont megnevezése veszett ki belőle, ha emlékeim nem csalnak.

Ez annál is inkább érdekes, mert ez a határozati javaslat régiókra, megyékre és kistérségekre épít. Ebből a mai jogrendben a megyék meghatározása egy 1990-es országgyűlési határozat, a régiók meghatározása, ha jól emlékezem, a területfejlesztési törvény melléklete, illetve, ha ez így életben marad, ez a határozati javaslat; a kistérségi szint pedig a többcélú kistérségi társulások sanyarú sorsú mellékleteként, egy alkotmánybírósági eljárás után landolt a törvény mellékletében. Ezért azt gondolom, nem kell nagyon igényes jogásznak lenni ahhoz, hogy ki merjem mondani, hogy előbb-utóbb ebben is, már csak az igényesség és követhetőség okán is rendet kellene rakni. Természetesen ezt az érdemi vitának is meg kellene előznie mind a régiók, mind a kistérségek, de még odáig is el merek menni, talán túl nagy indulatokat így éjfél előtt néhány perccel már nem tudok támasztani, hogy a megyék tekintetében is, természetesen annak függvényében, hogy mit akarunk kezdeni a megyékkel.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Domokos László képviselő úr kétperces felszólalása következik.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bán Imre képviselő úr szólt arról, hogy nem kellene bántani a hét tervezési-statisztikai régiót. Azt gondolom, hogy valószínűleg nem itt, a parlamentben fogjuk ezt a kérdést valójában majd eldönteni, hanem valahol az élet dönti el, ezen belül is az Európai Unió, hogy elfogadja-e azt az intézményesülést, amit három és fél év alatt sem sikerült szerintem kellő kiterjedtséggel, megalapozottsággal kialakítani. Úgy tűnik, hogy a központi államigazgatás sem feltétlenül érdekelt abban, hogy a regionalizmus ilyenformán megjelenjen, hiszen a decentralizáció, a jogkörök lefelé hozatala a centrumokból helyeződik előtérbe. Tulajdonképpen mi történt? A megyéktől került át a régióhoz a tervezési szint, a megyékből lett összefogva.

Ezt nem fogadja el az Európai Unió, lehet ennek becézni, de valójában az egy régió–egy ország elvét fogadta el a 2004-2006-os nemzeti fejlesztési terv végrehajtásának színtereként az Európai Unió. Valószínűleg a viták jó részéről a miniszter úr többet tudna elmondani, de szintén ma is ez a legfőbb vita tárgya, hogy a magyar régiók felkészültek-e erre, most szervezeti szempontból. Nem az, amit ön mondott, hogy önkormányzati választhatósági szint, mert ez nem kritériuma egyébként, más országokban sem feltétlenül vannak tervezési-statisztikai régiók ehhez kötve.

Lehetne nyugodtan, a közigazgatás feldúlása nélkül is egy regionális tervezési-statisztikai régiót csinálni, csak ott sokkal több befektetés kellett volna ezekbe a térségekbe, és sokkal több minisztériumtól kellett volna levenni a tervezési szintet. Ezt nem tették meg, kár ezért, és azt gondolom, 2007-2013 előkészítése előtt nem sok esélyt látok, hogy ez meg fog történni néhány hónap alatt.

Köszönöm.

ELNÖK: A részletes vita ötödik szakaszát lezárom, egyúttal megnyitom a hatodik szakaszt az ajánlás 36. pontjára. Ez a zárórendelkezés. Kérdezem, ki kíván felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, ezért ezt a szakaszt is lezárom.

A vita hetedik szakaszát nyitom meg, az ajánlás 37. és 38. pontjaira. Az 1-2. függelék elhagyásáról van szó. Kérdezem, ki kíván felszólalni. (Nincs jelentkező.) Nincs jelentkező. A részletes vita e szakaszát is lezárom.

Megnyitom a vita utolsó szakaszát az ajánlás 1. pontjára, a preambulumra. Kérdezem, ki kíván felszólalni. (Nincs jelentkező.) A részletes vita e szakaszát és magát a vita egészét lezárom.

Megadom a szót Kolber István miniszter úrnak. Öné a szó.

DR. KOLBER ISTVÁN tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi napon kezdtük a részletes vitát, a mai napon fejezzük be, közben kedd lett. Nagyon szépen köszönöm az elhangzott észrevételeket. Komolyan mondom, élveztem ezt a konzultációt, noha késői időpontban beszélgethettünk a területfejlesztésről.

(0.00)

Mindjárt szeretném leszögezni, hogy a nem támogatott javaslat önmagában nem jelenti azt, hogy az a javaslat nem lenne bizonyos feltételekkel helyénvaló és támogatható, de valóban fölmerül egy műfaji kérdés egy országgyűlési határozatnál, hogy mi az, amit rögzíthetünk: terjedelmi korlátoktól elkezdve azok a megfontolások, amelyek koherenssé tesznek egy ilyen határozatot. Úgy gondolom, hogy ugyanakkor nyilván helyes ez az aggály, hogy ha valami nem fogalmazódik meg egy ilyen határozatban, akkor lehet, hogy elvész az a gondolat, elvész az a lehetőség, tehát valahogy meg kell találnunk azt a középutat, ami biztosítja ezeknek az értékeknek a kiteljesülését.

Nagyon fontosnak tartom a szinkront az országos fejlesztési koncepcióval. A módosító indítványokat is össze kell fésülnünk, természetesen.

Fölmerült a falufejlesztés kérdése. Megvallom őszintén, én magam is kerestem, keresem ezt a szót, hogy hol lehet jelezni. Mert az anyagban nyilván több helyütt szerepel, és úgy érzem, hogy helyén van a falufejlesztés kérdése, mégis talán az országgyűlési határozat bizonyos pontján is célszerű, hogy ez szerepel; ebben én partner lennék.

Az önálló regionális operatív programok kérdését, ha nem is az alapelvekben, de azért ezek a dokumentumok rögzítik. Önálló regionális operatív programok első ízben lesznek Magyarországon, sőt már el is kezdték ennek a kialakítását, a tartalmát, az intézményrendszerét, ami fejlesztési tanácsokra, ügynökségekre alapul, döntően vagy éppen a források indikálásában, elosztásában vagy éppen a szabályozásában. Azt gondolom, hogy ez közös érdekünk, és most már nem az egy ország–egy régió elv az érvényes, legalábbis a kormányzat politikájában, de ezt most már Brüsszel is elismeri.

A vitában a legtöbb hozzászóló a kiemelt térségeket érintette. Úgy tűnik, mintha az lenne a meggyőződés, hogy pusztán az a térség fejlődhet, amelyik kiemelt. Pedig azt gondolom, hogy erről szó sincs, hiszen számtalan olyan lehetőség biztosítja a térségek fejlesztését az ágazati szektorális programoktól az operatív programokig bezárólag, amelyek komplex értékelést követően jelzik, mutatják meg, hogy mire is juthat egy-egy térség.

Én magam meg vagyok fertőzve a homokhátság problémájával Balogh László, a megyei közgyűlés elnöke által, és mondhatom, hogy azért az elmúlt két esztendőben léptünk előre. Éppen ma értékeltük ezt, Glatz Ferenc elnök úr is részt vett ezen a tájékoztatón. A napokban írtam alá azt a határozatot, ami 26 pályázót támogat a homokhátság területéről, döntően beruházásokat, részben pedig tervezőmunkát több mint 400 millió forint értékben. Két év alatt ez körülbelül 800 millió forintot ér el, de azt gondolom, az is nagyon fontos dolog, hogy kiemelt kormányzati nagy projekt indult el a homokhátsági feladatokkal kapcsolatosan.

Nos, úgy gondolom, hogy a Dunához és a Tiszához is tartozik, mert vízgazdálkodási kérdés, ugyanakkor mégsem a Duna, mégsem a Tisza problémája a homokhátság, hanem ahogy a hozzászólásokban elhangzott, egy önálló, komplex probléma, ami önálló megoldást igényel. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ha a kiemelt térségekben helyezzük el, akkor egy ötödik önálló térség lenne ez, tehát a Balaton, a Duna, a Tisza és a termálprogram mellett ötödikként kellene. Ámbár fölmerült az, hogy ezentúl a Rába-, Velence-, Vértes- és a Körös-régió is tartozzék a kiemelt térségek közé. Ha lelki szemeink előtt látjuk az ország térképét, bizony alig marad akkor olyan terület, amit nem emelünk ki. Ebben a helyzetben nem emelnénk ki semmit, nem lennének prioritások, nem lennének súlyok, és noha támogatom azt, hogy vannak területek, amelyeket ki kell emelni, ez a kiemelés nem jelenti a teljes körű kiemelést, mint ahogyan a Duna, a Balaton és a Tisza esetében is meghatároztunk bizonyos fajta kiemeléseket, bizonyos fajta prioritásokat.

A Körös kérdése nagyon sokszor előkerült. A szándékaink szerint ez a regionális operatív programok körébe tartozhatna, de nyilvánvaló, hogy lehetnek, lesznek olyan ágazati operatív törekvések, programok, amelyek érintik - vagy éppen a határmenti együttműködés kérdése -, és a dél-alföldi régió megfogalmazott célkitűzését illetően: való igaz, hogy ha a szűk határ menti együttműködést tekintjük, a depressziós térségek, a szűk lehetőségek kérdése mind-mind fölmerül, ugyanakkor ha egy tágabb, a trianoni határok által átvágott nagy térséget, tájat tekintek, akkor Arad, Temesvár és hasonló területek dinamikus fejlődésével állunk szemben, olyannyira, hogy ez bizony kihívója a dél-alföldi területnek, és tulajdonképpen a versenyképességi pólusok tekintetében ezt tartom a legfontosabb dolognak, hogy állják-e a sarat majd ezek a hazai nagyvárosok Kassa, Nagyvárad, Arad, Temesvár és más hasonló városokkal szemben. Ez pedig nagyon fontos nemzeti érdekünk és térségi érdekünk nyilvánvalóan.

Nos tehát, valóban, ahogy elhangzott, tér van, és ebben a területfejlesztésben, azt gondolom, hogy a térben való gondolkodás, a térségi szemlélet, ami a leginkább imponáló és leginkább érdekes; és teljes mértékben egyetértek azzal, hogy komplexnek kell lenni ennek a fejlesztésnek. Ezt a komplexitást persze ez az egész anyag adja együtt, minden egyes gondolatában és sorában. Ezért is mondtam ott az elején, hogy az elhangzott gondolatok jelentős részével nem is szállnék vitába, hanem inkább fűzném tovább, folytatnám tovább, de úgy érzem, hogy a döntő hányada ebben a dokumentumban megtalálható.

Felmerült a települések működőképességének és lakosságmegtartó képességének kérdése, amiről ugyancsak úgy gondolom, hogy bent van. A működőképességet azonban én itt költségvetési kategóriaként érzem inkább. A fejlesztés, működés korábbi kettőssége jön vissza inkább számomra, noha abban egyetértek, hogy a fejlesztés során nagyobb figyelmet kellene fordítani a működőképesség figyelembevételére, mint ahogy nem igazából kalkulálnak előre az adott intézmény, beruházás fenntartásával a fejlesztők.

A különböző intézményi szolgáltatások helyben történő elérése olyan kérdés, amit, úgy gondolom, érdemes még átgondolnunk, hiszen a törekvésünk magunknak is ez volt. Lehet, hogy valóban a módosító indítványok ezt talán jobban tükrözik; ígérem, hogy ezt meg fogjuk tenni, meg fogom tenni.

A nagyvárosi környezeti ártalmak azonban nem zárják ki a többi város vagy többi település környezeti ártalmával kapcsolatos feladatok teljesítését, hiszen ez a pólusokhoz kötődő szövegkörnyezetben található.

A legfontosabb kérdésként merült föl a szervezeti, intézményi résznél a régiók programjának a szerepeltetése vagy nem szerepeltetése. Nos, sok kritika érte és érheti is ezeket a mondatokat, ezek valóban eléggé szimbolikus mondatok. Én inkább amellett lennék, hogy hagyjuk meg, mert azért jelentős váltásnak vagyunk a tanúi, a régiók megerősödésének. Egyébként itt öndefinícióról van szó, nem mi határoztuk ezt meg, a régióktól kértük. És magam is perlekednék néhány megállapítással vagy célkitűzéssel, hogy nem teljesen tükrözi az adott régió lehetőségeit, adottságait, jövőképét.

Mégis abból a szempontból fontosnak vagy úttörő jelentőségűnek vélem, hogy ezzel indítottunk el a régiókat egy olyan úton, aminek a vége lehet az a megfogalmazott igény, hogy a régiók rendelkezzenek választott testülettel, erősebb legitimitással; bár a másik oldalon, megjegyzem, persze nem csupán a választott testületekkel bíró szervezetek azok, illetve a választás útján lévő szervezetek azok, amelyek legitimek nyilvánvalóan, hiszen ezek konstituálnak különböző egyéb más szervezetet, ami legitimnek tekinthető.

Egy biztos, hogy a régiók felkészültsége olyan fontos kérdés és olyan közös feladat, amire az elkövetkezendő időszakban óriási nagy figyelmet kell fordítanunk, hiszen a II. nemzeti fejlesztési terv, az önálló regionális programok lebonyolításának talpkövét jelentik a régiók, és ez egy közös feladat, közös munka.

(0.10)

Szeretném megköszönni a vitában elhangzottakat, a kapcsolódó módosító indítványokkal gazdagítsuk tovább ezt az anyagot. Magam nyitott vagyok erre, és sok tekintetben tudom zárszóként is azt mondani, hogy a felvetett gondolatok valamiképpen szerepelnek ebben a dokumentumban, úgyhogy hiszek abban, hogy közös platformot tudunk találni a szavazás során, de pláne majd a program közös végrehajtása során, hiszen ez nemcsak a régiók, hanem az egész ország érdekét is szolgálja.

Köszönöm szépen a véleményeket. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)