Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lassan háromnegyed éve nagy vita dúl azon, hogy 2004-ben hogyan alakultak pénzügyi kapcsolataink az Európai Unióval, nettó befizető volt-e Magyarország, vagy pénzügyi előnyei származnak a csatlakozásból. A Pénzügyminisztérium 76,5 milliárd forintos pozitív, az Állami Számvevőszék a 2004. évi költségvetésben megjelenő pozitív és negatív tételek alapján 27 milliárdos negatív szaldót mutatott ki. Az Állami Számvevőszék anyagából az tűnik ki, hogy a PM számításai sok pontatlanságot tartalmaznak, s ennek következtében nem 76,5 milliárd, hanem csak 63 milliárd forint van a kincstári egységes számlán, ami annak pozícióját javítja, de ez nem jelenik meg a központi költségvetésben, arra hatást nem gyakorol, ezért az ÁSZ ezt a 2004. évi költségvetés helyzetének elemzésénél nem is vette figyelembe.

A vita oka abban keresendő, hogy kérésünk ellenére az Európai Unió pénzügyi kapcsolatok könyvelése nem kellően áttekinthető és nem eléggé hozzáférhető, ami feltételezéseink szerint nem véletlen. A zárszámadást olvasva és látva azt a példátlan lazaságot, ahogy a kormány a költségvetési törvénnyel bánik, ami a 2004. évet jellemezte, valamint követve azokat a példátlan trükköket, amelyeket a költségvetés valós helyzetének elkendőzésére bevetett, semmi okunk arra, hogy ebben a kérdésben ne fogadjuk el az ÁSZ álláspontját. S ehhez a véleményhez csak újabb adalék az Európai Unió pénzügyi biztosának szeptember 14-15-i látogatása, ami egyértelművé tette - amit a szakma már régen tudott -, hogy a kormány autópálya-építési trükkje elfogadhatatlan az Unió számára. A bajt azonban nem ez a könyvelési vita jelenti, hanem az, hogy a kedvezményezettek nem tudtak megfelelően hozzáférni az EU-tól származó pénzügyi forrásokhoz és az ezekhez tartozó hazai kiegészítésekhez. Ennek okait kell alaposan feltárni.

Az Európai Unió által folyósított összegeket azért nem tudták megjeleníteni a költségvetésben, mert a kormány nem tudta a kijelölt célokra a megfelelő mértékben elkölteni azokat. A támogatási rendszer befogadására kialakított intézményi kapacitás rosszul működik, kisebb a szükségesnél, ami tervezési hiba. Ellentmondásnak látszik, de az intézményeket és a vállalkozókat nem készítették fel kellő mértékben ezekre a lehetőségekre.

Az agrártámogatásokon kívüli EU-források koordinációjáért a Nemzeti Fejlesztési Hivatal felelős, amelynek hatékony működéséről a rendszer szereplőinek eltérő a tapasztalata. Idézet az Állami Számvevőszék jelentésének 138. oldaláról: többek között ennek tudható be a támogatások igénybevétele folyamatának hosszadalmassága. Ugyanígy negatív vélemények alakultak ki a hivatal által lassan épített informatikai alapú monitoringrendszerről, ami egyebek között a pályázatok hatékony feldolgozását is lassította.

A strukturális alapok támogatásával megvalósuló operatív programok pályázatainak rosszul ütemezett meghirdetése esélytelenné tette a pályázókat a támogatások tárgyévi igénybevételére. Ehhez járult a pályázatok elbírálásának több mint öt hónapos ideje. Az AVOP egyetlen előirányzatára sem volt teljesítés, a kohéziós és a schengeni alapból sem történt folyósítás. Az agrárterületeken sem volt jobb a helyzet. A SAPARD-program 2004. április 30-án lezárult, az utolsó hónapban adták be az utóbbi másfél év pályázatainak 90 százalékát. Az MVH nem volt felkészülve ekkora tömegű pályázat feldolgozására, ezért - az ÁSZ-jelentés tanúsága szerint - öa pályázatok közel felét érdemi bírálat nélkül elutasítottákö.

Az egységes területalapú támogatások és az ehhez kapcsolódó 30 százaléknyi hazai kiegészítő támogatások kifizetésének történetét és problémáit a gazdatüntetések mindannyiunk számára világossá tették. A határidőt a kormány tartotta, de a célszerűségi szempontok mindenképpen sérültek. Ezeket a kifizetéseket számos okból nem lett volna szabad 2005 közepéig elhúzni. Ha későn is, de az agrárterületen a kormány levonta a konzekvenciát. Az agrárbomba azonban tovább ketyeg, a 2005. évi költségvetésben a top-up-támogatások több mint 90 milliárd forintos előirányzata nincs betervezve - külön soron kellett volna -, holott erre a hiányosságra a költségvetési vita során az MDF felhívta a figyelmet. Ki, kik a felelősök mindezért? A kérdés megválaszolható.

Összegzésképpen: melyek a 2004. évi zárszámadás tanulságai, mit lehetne javasolni, hogy a költségvetési fegyelem javuljon? Valamelyik lap a zárszámadás kapcsán úgy írt, hogy a költségvetés Magyarországon katasztrófa sújtotta terület. Ezzel a megállapítással egyetértünk. A zárszámadásból egy gyenge kormány és egy erőtlen parlament képe rajzolódik ki. A 2004. év ugyanúgy, mint az azt megelőző, valamint az azt követő 2005. év is, a vergődés és a koncepciótlanság éve. Rossz terveket nem lehet jól végrehajtani, és ez a zárszámadás erről szól. Az államháztartási törvény fellazítása következtében a költségvetés végrehajtását ellenőrizni is nehéz, a költségvetés átláthatósága hét éve rohamosan romlik. Mint már mondtuk, először is újra kellene gondolni az államháztartási törvényt, és ki kellene gyomlálni belőle azokat az ésszerűtlen és egy demokrata számára elfogadhatatlan módosításokat, amiket az elmúlt évek során átvezettek rajta. A normativitást ezen a területen emelni kell.

Szeretném felhívni a figyelmet arra - ez a választások előtt különösen időszerű -, hogy a népszerű döntések nem mindig finanszírozhatók. Ez a költségvetési politika mára egyértelműen csődhelyzetbe vitte az egészségügy intézményeit, a kultúrát és az agrárgazdaságot, és válságos helyzetbe került az államháztartás. A kormány maradványtervezési politikája katasztrofális. 2005-re a koalíció törvényi szintre emelte a maradványkövetelések előírását. Ez így nevetségessé teszi a költségvetési terveket, a maradványgazdálkodás, a maradványgörgetés egy költségvetési bomba, ami öt-hat éve a kiadások 6-8 százalékát teszi ki.

(10.20)

Az Állami Számvevőszék többször kérte, és ezzel a Magyar Demokrata Fórum mindig egyetértett, hogy szükség lenne egy államháztartási számviteli rend kialakítására. A jelenlegi szabályozás és liberalizálás mellett a helyzet egyre áttekinthetetlenebbé, kockázatosabbá válik. A Magyar Demokrata Fórum aggasztónak tartja, hogy ma már nincsen olyan nemzetgazdasági adat, származzék ez a KSH-tól, az MNB-től, a Pénzügyminisztériumtól, az Eurostattól vagy másoktól, amit felelős kormányzati tényezők vagy ellenzéki politikusok ne vonnának kétségbe. Ha a közhiteles adatforrásokkal baj van, az elfogadhatatlan egy demokráciában. Amennyiben tényleg ez a helyzet, ebben is lépni kell.

Ma már a parlamentben vagy bárhol nagyon nehéz a nemzet alapvető problémáiról, az ezt tükröző számokról vitatkozni, mert mindenki más-más számokat idéz, kap elő innen-onnan. Következmény, hogy a kérdésben a legilletékesebb, a magyar társadalom, vagy ahogyan ma a nemzet szót helyettesíteni szokás, az emberek végképp képtelenek tájékozódni a saját ügyeikben.

Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy az elmondottak alapján a Magyar Demokrata Fórum a 2004. évi zárszámadást nem fogja elfogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)