Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én ennek a költségvetésnek azokkal a részleteivel szeretnék foglalkozni, amik véleményem szerint elsősorban és hangsúlyosan szociális természetűek. Három ilyen kérdést választottam ki. Az egyik a családtámogatások kérdése, a másik a munkanélküliség kezelésének a kérdése, a harmadik pedig a fogyatékos-ellátás, a fogyatékosprogramból adódó feladatok megoldásának a kérdése.

Ami a családtámogatásokat illeti, azt gondolom, hogy örömmel állapíthatjuk meg, hogy ebben a költségvetésben vannak pluszforrások erre a célra. Van egyrészt körülbelül 50 milliárd forintnyi összeg, amit a kormány, amit a Fidesz-kormány adókedvezmény formájában akar eljuttatni a családok egy részéhez, a gyermekek egy részéhez, ahogy miniszter úr, miniszterelnök úr fogalmazni szokott, a tisztességesen dolgozó családok egy részéhez. Van ezenkívül 36 milliárd forint gyedre, amiről éppen tegnap döntött a Ház, még nem a zárószavazás formájában, csak a módosító indítványok tekintetében, hogy újra be kívánja vezetni ezt az ellátást.

Igaz, ha az ember alaposabban megnézi a költségvetést, akkor ez a 36 milliárd forint valójában csak 16 milliárd többlet, hiszen 20 milliárdot a gyes összegéből vett el az előterjesztő, csoportosít át a gyed céljaira. Könnyű belegondolni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha a gyes összegéből, a jelenlegi, körülbelül 48 milliárd forintnyi gyesösszegből 28 milliárd forintot otthagyunk, akkor a jelenleg gyest élvező anyáknak a nagyobbik fele marad abban az ellátásban, amit korábban is kapott, és a kisebbik fele az, amely elmozdul a gyed irányába, hogy egy magasabb színvonalú ellátást kapjon.

A szabad demokraták már az adótörvények módosításakor is benyújtottak jó néhány módosító indítványt. Nagy fájdalommal és csalódottsággal vettük tudomásul, hogy a kormánypárti oldal ezeket a módosító indítványokat nem támogatja. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy sokkal igazságosabb felhasználását kínáljuk ezeknek a forrásoknak, ezeknek a tételeknek akkor, amikor azt mondjuk, hogy az adókedvezményre szánt 50 milliárdot inkább családipótlék-emelésre kellene fordítani, vagy ha már ezt az emelést semmiképpen nem akarja megcsinálni a kormány, akkor legalább kiegészítő családi pótlék juttatására is kellene fordítani, hiszen nyilvánvaló, hogy azok a családok vannak a legelesettebb helyzetben, ahova az adókedvezmény nem jut el. Ami a gyedet illeti, szívesebben látnánk, hogyha a gyes megemelésével szeretne segíteni az anyák helyzetén és az anyák sorsán a kormány.

Ha vesszük ezeket a számokat, akkor közel 60 százalékos emelésre lenne lehetőség ebből a plusz 16 milliárdból, szóval, a jelenlegi 15 ezer forintos ellátást lehetne minden anya számára körülbelül 9000 forinttal megemelni, hogyha nem azt az igazságtalan utat választaná a kormány, hogy differenciál az anyák között, és nagyobb támogatást juttat oda, ahol eleve jobb anyagi körülmények között él a család, az anya és a gyermek. Sajnos, ezeket a javaslatokat kezdettől fogva hiába hozzuk a Ház elé, hiába mondjuk a kormánynak, hogy szerencsésebb lenne ezen az úton járni. Az egy másik koncepció, amivel a Fidesz közelíti ezeket a kérdéseket, következésképp azzal kell szembenéznünk, hogy az elszegényedés, az elnyomorodás bizonyos rétegeknél egyre intenzívebb lesz.

Ez az a pont, ahol rátérnék a második témára, és ez a munkanélküliség kezelésének a kérdése. Miniszterelnök úrtól is, és jó néhány kormánypárti képviselőtől ilyen magasztos szavakat hallunk azzal kapcsolatban, hogy munkához kell juttatni, hogy önerőből kell boldogulni, érvényesülni. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezek a gondolatok a szabad demokratáktól nem idegen gondolatok; ha előveszik azokat a programokat, amiket mi korábban letettünk az asztalra, ezeket a gondolatokat, hogy tudniillik munkajövedelemből kell megélhetéshez jutni, hogy az önerőt mozgósítani kell, ezeket mi is valljuk. Én magam is arról szóltam tegnap is a Házban, hogy szegénységet megszüntetni segélyekkel, segélyezéssel nem lehet.

Ahhoz viszont, hogy fordulat tudjon előállni a munkanélküliek helyzetében, források kellenek. Nem biztos, hogy állami források kellenek, hiszen ez már nem állami gazdaság, hanem a piacgazdaság, nem az állam teremti a munkahelyeket, az állam csak olyan viszonyokat teremt közvetett eszközökkel, hogy munkahelyek keletkezzenek. Ebben van kompetencia az államnak. Ezenkívül lenne kompetenciája az államnak abban is, hogy támogasson munkahelyek létrehozását, támogasson közhasznú munkát, de azt gondolom, hogy itt elkövetkezik egy olyan pont, ami élesen különbözik a szemléletünkben. Mi tiltakozunk az ellen, hogy a segélyhez jutás feltétele legyen a kényszermunka, a meg nem fizetett kényszermunka.

(16.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha végignézik azokat az adatokat, amelyek a költségvetésben szerepelnek, hogy tudniillik a munkanélküliség problémájának a kezelésére milyen források vannak, akkor azt látják, hogy néhány címen van valami csekély mértékű növekedés, például képzésre, átképzésre, mintegy 800 millió forintos összeg - ugye érzik, hogy, mondjuk, egy nullával kisebb nagyságrendű szám ez, mint amire jó esetben szükség lehetne. Vagy foglalkoztatásra, fejlesztésre plusz 1,3 milliárd van a munkanélküli ellátásnál. Néhány ilyen tételt lehet találni a költségvetésben, de a másik oldalon a jövedelempótló támogatás összegét tekintve több mint 7 milliárd forintos csökkentést tervez a kormány azoknak a beharangozott, a parlament által még nem tárgyalt intézkedéseknek a nyomán, amelyekkel az eddigi rendszert - ami gyakorlatilag három évig nyújtott a munkanélküli számára valamilyen szintű állami segítséget, támogatást - háromnegyed évi ellátásra akarja visszavonni.

Mielőtt félreértenének, képviselőtársaim, arról van szó, hogy a munkanélküli-segély csak háromnegyed évig járna, a munkanélküli jövedelempótló pedig, ami két évig járt vagy jár még ma is, megszűnne. S közhasznú munkavállaláshoz kötnék, hogy egyáltalán kapjon valamilyen támogatást az illető, vagy ne. Tennék ezt olyan módon, hogy a közhasznú munka messze nem piaci színvonalon lenne megfizetve, hanem mélyen a piaci színvonal alatt. Szóval, a kiszolgáltatottság végletekig történő kihasználása van előkészítve a Fidesz-kormány által.

A harmadik kérdéskör, amiről nagyon röviden szeretnék beszélni, a fogyatékosügyi programmal kapcsolatos feladatok elindítása, egyáltalán a fogyatékoskérdés kezelése. Abban a programban, amit a múlt alkalommal kezdett tárgyalni a Ház, nem voltak források rendelve a feladatokhoz. Ezt akkor súlyosan kifogásoltam, és módosító indítványt is megfogalmaztam azzal kapcsolatban, hogy legyen a programban valamilyen forrás. Kormányülésen hozott döntés állítólag az, amit a sajtón keresztül tudhattunk meg, hogy 30 milliárd forint van a költségvetésben erre a célra. Megmondom őszintén, nekem ezt a 30 milliárd forintot nem sikerült összeadnom, pedig tényleg nagyon alaposan és hosszan búvárkodtam a kötetben, sőt mi több, a bizottsági ülésen még a Pénzügyminisztérium képviselőjének a segítségét is kértem, hogy adjuk már össze, hol vannak ezek a tételek. A jó szándékú, jóindulatú segítséggel is csak 15 milliárdig tudtunk elszámolni.

Ha azokról a témákról, tételekről szólok, amelyeket én magam megtaláltam a költségvetésben, akkor ezek egyik legjelentősebbike, a mozgáskorlátozottak támogatása például egy forinttal sem kerül megemelésre. Tudom, hogy visszafogott inflációs politika van, szóval hogy legfeljebb 6-7 százalék inflációra lehet számítani, de azt hiszem, mindannyian érezzük, hogy reálérték-csökkenés következik be, ha egy forint emelés se rakódik hozzá ehhez a tételhez.

A vakok személyi járadéka a másik nagy tétel: 3,9 milliárd forint, ami 400 millió forintocskával megemelkedik.

De teljesen érintetlenül és változatlanul marad a fogyatékosszervezetek számára juttatott támogatás. A négy nagy országos fogyatékosszervezetről van szó: az értelmi fogyatékosok az idén is 91 milliót kaptak, s jövőre is ennyire vannak beállítva; a Hallássérültek Országos Szövetsége 116 milliót; a mozgáskorlátozottak egyesületei 101 milliót; a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége 137 milliót kapott az idén és a tervezet szerint jövőre is.

Mi több, ha a részletes költségvetést veszik a kezükbe, képviselőtársaim, azt látják, hogy 2001-ben és 2002-ben is ugyanezek a számok szerepelnek benne, szóval mintha szándékosan befagyasztaná a tárca, illetve a pénzügyi kormányzat ezeket az ellátásokat. Teszi mindezt abban az évben, amelyikben hatályba lépett a fogyatékos személyek jogairól, esélyeik egyenlőségének biztosításáról szóló törvény. Hogyan van ez? Verbálisan, frázisokban támogatunk valamit, amihez utána gyakorlatilag nem fűzünk semmiféle konkrét cselekvési programot, intézkedést?

Megmondom őszintén, hogy ezek miatt a kérdések miatt rendkívüli mértékben csalódott vagyok, és semmiképpen nem tudom támogatni ezt a költségvetést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)