A felszólalás szövege:

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most, hogy a koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzetből éppen csak felocsúdott az ország, és megkezdődött az éppen most három hónapig tartó, de a végtelenségig hosszabbítható járványügyi készültség időszaka, ideje számvetést csinálni. Egy évtizede egy politikaformáló erővé váló globális válság segítette elő annak a hatalmi formációnak a megalapozását, amit ma NER-nek neveznek. A 2008-ban erőre kapó és globálissá váló pénzügyi válságból levont tanulságként, minden választási jelszó ellenére, nem a válság sújtotta magyar társadalommal kötött szövetséget a Fidesz és Orbán Viktor, hanem a válságot állami támogatásokkal és pénztranszferekkel túlélő és abból gazdagodó nemzeti nagytőkésekkel és a multinacionális gazdasági szereplőkkel. Ez az alku a mai napig rendíthetetlenül működik, és ez határozta meg többek között a koronavírus-járvány okozta válság és következményeinek a hazai kormányzati kezelését is.

Ennek az alkunak a fényében látszik, hogy miért is utasította el a kormányzat az összes olyan javaslatot, amely a nehéz helyzetbe került magyar embereknek a közvetlen anyagi támogatását célozta. És persze tudjuk, hogy a miniszterelnök a kormányzati megmondóemberekkel a koronavírus-válság alatt is képes volt kórusban azt szajkózni, hogy nincs közvetlen anyagi támogatás a válságot elszenvedő magyaroknak, mert akkor hová lesz az emberek önbecsülése. Ezért Európa legszűkmarkúbb álláskeresési járadékrendszerén sem változtattak, hiába nőtt a válság hatására a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint is a nyilvántartott álláskeresők létszáma 43,4 százalékkal 363 ezer főre. Jól mutatja az is, hogy kik számítanak a kormánynak, hogy amikor a munkahelymegtartásra szánt korlátozott forrásokat a szokásos felesleges adminisztráció mellett és rosszul célozva próbálták elosztani, akkor nem a szakértők, nem a vállalkozók kritikája volt az, amely néhány napon belül változtatásra sarkallta a kormányt, hanem megint csak a multik aggályai voltak a perdöntőek. Persze ebben semmi meglepő nincs.

A hírekből megtudhattuk, hogy nem a munkájukat elvesztő emberek vagy a kényszerűen újratervező magyar vállalkozók vagy a járvány leküzdésében emberfeletti munkát vállaló egészségügyi dolgozók, akiket, ugye, nemcsak szavakban kellene megbecsülni, tanárok vagy szociális munkások problémáit kell a kormány szerint elsősorban megoldani, hanem a legfontosabb kérdések egyike önöknek egy olyan multi támogatása, mint az Audi, amely a beszámolói szerint az elmúlt tíz évben csaknem 2000 milliárd forint adózott profitot termelt, és ebből több mint 1800 milliárd forint osztalék formájában kikerült az országból, ezt egyszerűen kivitte az Audi. Nyilván ezt a céget kell a magyar adófizetők pénzéből tovább segíteniük, hogy töretlenül érvényesülhessen az az alapelv, hogy a kockázat közös, vagyis a számlát a magyar adófizetők állják, a haszon persze magán, és a cég tulajdonosainak zsebébe vándorol.

(11.20)

Tehát lássuk világosan: az Audit már megint nem azért támogatták meg költségvetési pénzzel, mert esetleg a gyár tönkrement volna és így csődbe ment volna a nyugat-magyarországi régió gazdasága, hanem mert Orbán Viktor rendszerében egy ekkora multicég gond nélkül érvényesíteni tudja az akaratát a kormánnyal szemben, hiszen a NER egyik alapvetése az, hogy a multiszereplőket megvásárolják, lényegében az ő jóindulatukat megvásárolják.

Tehát elhibázott az a kormányzati gazdaságpolitika, amely az autóipar kizárólagosságára és a magyar emberek bérének a tudatosan alacsonyan tartására épít mint versenyképességi eszközre, és így kiszolgáltatottá teszi Magyarországot. Világos, hogy a multik tulajdonosai egy pénzbőség időszakában gond nélkül úrrá tudnának lenni a cégek mai gondjain, csak éppen miért tennék bele a saját pénzüket, ha számíthatnak a magyar adófizetők pénzére is. Így a multiknak nem fájt a járvány, és még a munkahelyvédelem címét is el lehetett adni lényegében mint projektet a magyar választók felé. Ez nagyon álságos, hiszen a magyar kormány lényegében leírta a munkanélkülieket.

Teljesen világos, hogy a multik mellett a nemzeti tőkésekről is kell szólni, hiszen a multik mellett a magyarországi oligarchákat támogatja a válságban a kormány, ahelyett, hogy olyan kezdeményezéseket finanszírozna, amelyek a társadalom jólétét és megélhetését szolgálják. És hát igen, 2019 is rendkívül sikeresen zárult a NER emblematikus figurái számára, hiszen olyan nemzeti tőkések, mint Mészáros, Tiborcz, Garancsi, Szíjj cégei által döntően állami megrendelésekből termelt bevételekből az idén 26,5 milliárd forint osztalékot vettek ki, és ez még nem a teljes adat. Ha elfogadták volna javaslatunkat az osztalékadóról, akkor ebből ezek a szereplők 18,5 milliárd forint különadót fizettek volna be, amiből 115 ezer magyar ember munkahelyét lehetett volna megmenteni. S itt már nem is szólok arról a 18 milliárd forintról, amit Mészáros Lőrinc kapott, aki nem mellesleg 850 embert rúgott ki.

Tehát nyilvánvaló, hogy a mostani gazdaságpolitika nem folytatható, mert nem old meg nagy társadalmi kérdéseket, s kimeríti az ország és az emberek anyagi, szellemi és fizikai erőforrásait a mesterségesen alacsonyan tartott bérekkel is. Új gazdasági modell kell.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm, elnök úr. Abban a reményben, hogy esetleg államtitkár úrtól tartalmi választ fogok kapni, elfogadom az ő személyét. Köszönöm.

ELNÖK: Elfogadja, öné a szó, képviselő asszony.

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Az önök totálisan elhibázott gazdaságpolitikájával az elmúlt tíz évben teljes mértékben kiszolgáltatottá tették Magyarországot a multinacionális tőkének. Voltaképpen két pilléren nyugszik ez a politika: az autóipar kizárólagosságán és a magyar munkavállalók bérének tudatos alacsonyan tartásán. Csak szemléltetésképpen: önöknek annyira fontos a multinacionális tőke mindenáron való kiszolgálása, hogy például az Audi az elmúlt tíz évében a NER-nek 1800 milliárdnyi osztalékot vitt ki az országból, a tulajdonosok ennyi pénzhez jutottak. Tehát az önök politikája csak arról szól, hogy a magyar adófizetők pénzéből a multinacionális cégek tulajdonosait támogatják. A magyar gazdaságot ma kirívó egyensúlytalanság jellemzi, a kormányzati támogatások egyértelműen a multinacionális tőke és a NER nagykutyái felé irányulnak, miközben a hazai kis- és közepes vállalkozásoknak be kell érniük mindössze propagandaszöveggel. Önök nem egyszerűen magukra hagyták a magyar munkavállalókat, hanem elárulták őket. Önöknek semmi nem drága, hogy elnyerjék a multinacionális nagytőke jóindulatát, ennek során az sem számít, hogy a dolgozói szegénység sajnos tartóssá lett Magyarországon.

Itt van egy újabb ötlet, erre szeretném felhívni a figyelmet, ugyanis egy friss kormányhatározat a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprészéből nyújtott képzési támogatások rendszerének beruházásösztönzési célú képzési támogatási rendszerré történő átalakításáról szól. Ezt gyorsan lefordítom, ugyanis nagyon kacifántos dolog. Lefordítva: éppen úgy alakítják át a szakképzési rendszert, hogy lényegében olcsó munkaerő-kibocsátási üzemmódra állítják, tehát a multik számára képzik a magyar embereket. A kormányhatározat persze magas hozzáadott értékű munkahelyekről beszél, de az összeszerelő üzemek mióta számítanak magas hozzáadott értékű munkahelynek? Inkább a szokásos pénzkiszerelő akcióról lehet szó.

Ezért államtitkár urat arról kérdezem: miért akarják már a magyar szakképzési rendszert is teljesen a multinacionális nagytőke szolgálatába állítani? Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm, elnök úr. Sajnos sejtettem, hogy államtitkár úr összevissza fog beszélni, ugyanis nem hajlandó válaszolni a kérdésre. Baromi kényelmetlen maguknak az, hogy megígérték a magyar embereknek, hogy őket megvédik, és ehelyett a multi cégeket szolgálják ki olyannyira, hogy lényegében közpénzből kiképzik a multik számára az embereket, és az EU leggyengébb munka törvénykönyvével odalökik őket a munkaerőpiacra úgy, hogy kifejezetten ezeknek a multinacionális cégeknek lökik oda ezeket az embereket. Lényegében a magyar emberek fizetik azt az alacsony bérükből, hogy a nagy multi cégek tulajdonosai elképesztő extraprofitra tesznek szert, amit a tulajdonosok kivisznek Magyarországról.Mi sem bizonyítja ezt másként, mint hogy egy adatigénylésemre egyébként a NAV-tól kaptam választ, ebből egyértelműen kiderül, hogy az elmúlt években, egyik évben harmad-, a másik évben pedig feleannyi adót fizettek a 750 millió eurót meghaladó árbevételű cégek, mint a korábbi években. Tehát a hiányzó adót megint csak a magyar adófizetők fizetik meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), vagyis ennyire nemzetiek önök. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egészen, még az eddig megszokottól is sokkal durvább törvényjavaslat fekszik előttünk, hiszen egyértelmű, hogy itt a választások előtti közpénzkiszervezés indult el. Ezt tényleg mondhatom azok után, hogy a Törvényalkotási bizottság ülésén próbáltam magam is pár kérdést feltenni ebben a témában, és érdemi választ sajnos nem kaptam. Azért meg fogok vele próbálkozni itt az ülésen is, de világosan látszik, hogy lényegében közvagyont juttatnak ezeknek a magánalapítványoknak úgy, hogy teljesen ellenőrizhetetlen lesz az, hogy ezek hogyan használják fel a közpénzt; tehát a magyar adófizetők pénzéről beszélünk.Megkérdezném, hogy miért nem azok a nemzeti nagytőkések, akiket egyébként vállaltan támogat a kormány  ugye, rengeteg közbeszerzést nyernek el ezek a személyek, cégek, és elképesztő állami megbízásokat kapnak sok száz milliárdos értékben, és van közöttük olyan, például Mészáros Lőrinc, aki csak az elmúlt évben 16 milliárd forint osztalékot vett ki , mégis miért nem ezek a nemzeti nagytőkések támogatják meg például Tombor Andrást és az ő alapítványát. Tehát azt mondják meg, hogy miért a magyar adófizetők pénzét adják oda ezeknek az alapítványoknak, miért nem ezektől a nemzeti nagytőkésektől várják el a hozzájárulást.

Feltettem azt a kérdést a bizottság ülésén, hogy vajon ennyire rosszul működike a magyar állam, hogy bizonyos feladatok ellátását egyébként ki kell szervezzék ilyen magánalapítványoknak, vagy pedig itt egyszerűen tényleg arról van szó, amit említettem már, hogy lényegében a közpénzt próbálják eltüntetni az emberek szeme elől és ellenőrizhetetlenné tenni annak a felhasználását.

Államtitkár úr belekeveredett abba a magyarázatba, hogy igen, az állam bizonyos szegmensekben nem működik jól, és ezek az alapítványok majd sokkal jobban ellátják a feladatot. Amennyiben elfogadnánk ezt az érvelést, én egyébként azt mondom, hogy valószínűleg mind a két esetről egyszerre szó van, ha ezt elfogadjuk, akkor szeretném megkérdezni, hogy például az állami cégek esetében vagy bármilyen más intézmény esetében, amelyről önök azt mondják, hogy azt a feladatot nem látja el jól, mégis milyen Kehi-jelentés vagy milyen ÁSZ-jelentés támasztja ezt alá. Ha nem látták el jól a feladatot, akkor vajon indítottake valamilyen belső vizsgálatot? Tetteke bármilyen átszervezést? Felelősségre vontáke azokat az embereket, akik az államnak abban az adott szervezetében dolgoznak vezető beosztásban, és ezek szerint nem látták el megfelelően a munkájukat?

Tehát amennyiben önök fenntartják azt, hogy bizonyos feladatokat akkor jobb kiszervezni magánalapítványoknak  amelyeket, itt szeretném megjegyezni, teljesen átláthatatlan módon választottak ki, mert a mai napig nem tudták megmondani, hogy miért pont ezeket az alapítványokat választották és egyébként miért pont most választották ezeket az alapítványokat; az utóbbira egyébként válaszolok: nyilvánvalóan azért, mert közelednek a 2022-es választások , amennyiben ezek jobban látnák el önök szerint a feladatot, akkor tényleg, az állami részen nem kellene rendet csinálni? Akkor ténylegesen várjuk azt, hogy felelősségre vonják azokat, akik ezek szerint nem látták el a feladatukat.

Továbbra is szeretném tudni azt, hogy a magyar állam delegále valakit ezekbe a kuratóriumokba, aki egyébként ellenőrizni fogja azt, hogy a cél szerint történike a pénz felhasználása, egyáltalán a döntési folyamatok hogyan néznek ki, merthogy egyébként a bíróságoknak nem feladata és nincs lehetősége ellenőrizni majd ennek a pénznek a felhasználását. Tehát mégis hogyan fog ez megtörténni? Erre továbbra is várjuk a választ. És egyébként lesze ott bárki olyan, aki megvétózza a folyamatot, amennyiben valamilyen más, eltérő célra szeretnék használni ezeket a pénzeket?

Teljesen világos tehát, hogy egy elképesztő pénzátrendezésről beszélünk, olyan vagyonról beszélünk, amit egyébként egyetemektől vesznek el, rendkívül értékes ingatlanokat vesznek el, adnak magánalapítványoknak, elképesztő pénzeket, kikötőket és sorolhatnánk, hogy mennyi mindent. Nyilvánvalóan sokkal nehezebb lesz ennek a pénznek és ennek a vagyonnak az ellenőrzése, és nyilvánvaló az is, hogy így akarják ezeket elrejteni az emberek szeme elől.

Az LMP adott be módosító javaslatot, amely egy konkrétan Pécset érintő módosító javaslat. Ehhez, most mondom, szeretném kérni a támogatásukat, de azt gondolom, egyébként nincsen illúziónk, hogy fogjáke ezt támogatni. Mi egy szándékot szeretnénk ezzel is kifejezni, mint ahogy olyan törvényjavaslatunk is egyértelműen bent van a Ház előtt, amely egyébként nem engedné azt, hogy az állami vagyont ilyenformán kiszervezzék, elidegenítsék, és odaadják tényleg magánköröknek. Egyébként teljesen ellenőrizhetetlen innentől kezdve, hogy mi történik ezzel.

Úgyhogy továbbra is szeretnék választ kapni arra, és a magyar emberek joggal várják el a választ  mivel egyébként százmilliárdjaikról beszélünk összesen, amit odaadnak ezeknek az alapítványoknak , hogy mi alapján választották ki pontosan ezeket az alapítványokat, hogy lesz ellenőrizhető ezeknek a pénzeknek a felhasználása, és mégis hogyan fogják felelősségre vonni azokat a szereplőket, akik ezek szerint az államszervezetben nem látták el jól a feladatukat, hogyan világítják át azokat a cégeket, hol van az a Kehi-jelentés, ÁSZ-jelentés, amely alátámasztja például azt, amit Dunai képviselő asszony is elmondott, hogy az állami tulajdonú cég akkor ezek szerint, utalt rá, nem megfelelően látta el a feladatát.

Akkor várjuk ezekre a kérdésekre a választ, és a leginkább egyébként a magyar emberek várják a választ erre. Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök politikája miatt a magyar gazdaságot kirívó egyensúlytalanság jellemzi, ami abban nyilvánul meg, hogy a kormányzati támogatások szinte kizárólagosan vagy a multinacionális cégek felé irányulnak, vagy pedig és emellett, inkább így mondom, a NER úgynevezett nagytőkései, de mondhatjuk, hogy inkább nagykutyái felé irányul, miközben a hazai kis- és közepes vállalkozásoknak be kell érniük a propagandagépezet maszlagjával. És a helyzet nemhogy javult volna, de súlyosbodott, hiszen a Nemzeti Bank és a KSH járványidőszaki jelentéseiből látszik, hogy az infláció jövőre is elsősorban a kispénzű aktív háztartásokat és nyugdíjasokat fogja leginkább sújtani, hiszen az ő fogyasztási szerkezetük van leginkább kitéve az áremelkedésnek. Az élelmiszerek ára pedig folyamatosan nő, egy év alatt 7,3 százalékkal nőtt, az idényáras élelmiszereké több mint 18 százalékkal, a párizsi, kolbász 17 százalék, cukor több mint 11 százalék, liszt 11 százalék, tojás 9,1 százalék. És idén az árak az összes háztartást figyelembe véve átlagosan 3,5, a nyugdíjasháztartások körében pedig 4 százalékkal emelkedtek.

(18.30)

Mindennek eredményeképpen, míg az alma kilója tavaly augusztusban átlagosan 305 forintba került, addig most augusztusban már 624 forintot kellett érte fizetni. Felmerül a kérdés, hogy hogy lesz ebből meg a Müller Cecília által felírt napi háromökölnyi gyümölcs, államtitkár úr. A pékáruk esetében is ugyanez a helyzet: a fehér kenyér kilójáért tavaly 312 forintot kellett fizetni, idén augusztusban már 367 forintot.

Nem véletlenül kezdeményezte az LMP az alapvető élelmiszerek áfájának 5 százalékra történő csökkentését, hiszen ez szolgálná az emberek érdekét. Az pedig látszik, hogy a fideszes kétharmad nem tesz mást, mint a multikat és a saját milliárdosait támogatja, nem pedig a dolgozó embereket, és a magyar emberek minden egyes alkalommal megfizetik Európa legmagasabb adóját vásárláskor.

Tehát a kérdésem, államtitkár úr: akarnake változtatni ezen a következő másfél évben? Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tehát a Pénzügyminisztérium is aktív részese annak a kormányzati politikának, annak a megvalósításának, hogy kizárólag a nagytőkét, a multinacionális cégeket támogatják, miközben a hazai kkv-k senyvednek, miközben az emberek folyamatosan magasabb adót fizetnek, magasabb áfát fizetnek minden vásárláskor, magasabb árakat fizetnek Európa legmagasabb áfája miatt. Felhívnám az államtitkár úrnak a figyelmét arra, hogy adatigénylésemből kiderült, hogy a 750 millió euró árbevételt meghaladó cégek az elmúlt években először feleannyi, majd harmadannyi adót fizettek be Magyarországon, mint korábban. Tehát folyamatosan ezek a multicégek viszik ki Magyarországról a pénzt, miközben a magyar embereknek nem lesz jobb, és az árak pedig emelkednek.

Ezért a kérdésem az, hogy változtatnake azon a politikán, amely egyébként most összeszerelő üzemnek tartja Magyarországot, miközben a zöldség- és gyümölcsárak 46 százalékkal emelkedtek az elmúlt évben, és a magyar emberek egyre nehezebben veszik meg az alapvető élelmiszereket. Fognake változtatni ezen a politikán? (Taps az ellenzék soraiban.)

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy én is azzal kezdjem a felszólalásomat, hogy szeretnénk kifejezni a részvétünket az Ausztriában történt tragikus, aljas terrortámadás áldozatai családjainak, és a sebesülteknek mielőbbi gyors felépülést kívánunk. Teljesen egyértelmű, hogy a terrorizmus ellen minden eszközzel a lehető legszigorúbban és legkeményebben kell fellépni.Tisztelt Ház! Remélném, hogy vitán felül áll az, hogy mindent meg kell tegyünk a gyermekeink biztonságáért, és azért, hogy megvédjük őket a sérelmükre elkövetett bűncselekményektől. Ezek közül talán a legsúlyosabbak a pedofil és a pornográf bűncselekmények. Ahelyett viszont, hogy a politika a létező legszigorúbb szabályokat állapítaná meg ezekre az esetekre, következetesen is a törvény legnagyobb szigorával lépne fel és a nyilvánosság erejével lesújtana az említett bűncselekményeket elkövető senkiházi pedofil bűnözőkre, a kormány részéről sajnos csak a titkolózás és a hallgatás a válasz, és azt kell mondjam, hogy sokadik alkalommal, hisz maga Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is tovább titkolózik a pedofil Kaleta Gábor volt perui nagykövet ügyében.

Mielőtt felmentené magát a kormány a felelősség alól Kaleta-ügyben, szeretném felhívni a figyelmet néhány tényre és megválaszolatlan kérdésre, és csak remélem azt, hogy most már a kormány is érti, hogy teljesen másképp kellett volna fellépnie az ügyben, és nem követi el még egyszer ezeket a hibákat.

Az ügyet a külföldi szervek nyomozták ki. Hol voltak a magyar hatóságok? A magyar titkosszolgálatoknak nem sikerült észrevennie a Kaleta által vásárolt és a hivatali laptopján tárolt 19 ezer pedofil képet. Mint ahogyan a titkosszolgálatok munkájának gyengeségét jelzi az is, hogy egy pedofil ember ennyi éven keresztül tudott fontos és bizalmas állami munkaköröket betölteni.

Kaletát titokban hozták haza a magyar hatóságok, és az egész ügy újságírók oknyomozó munkája révén került a nyilvánosság elé. A botrányos ügyet a kormányzat zárt parlamenti bizottsági ülésen próbálta eldugni a nyilvánosság elől, tíz évre titkosítva a részleteket. A külgazdasági és külügyminiszter az ülés jegyzőkönyvének nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos levelemet azóta sem méltatta válaszra. Sem akkor, sem azóta nem hajlandóak érdemben válaszolni a kormány képviselői egyetlen kérdésre sem az ügyben. Az ügyészség olyan vádiratot állított elő, amivel garantálható volt, hogy Kaleta a legenyhébb büntetést kapja majd. Az ügyészség nem fellebbezett az ítélet súlyosbításáért.

A Fidesz és a kormány a társadalmi felháborodást látva próbálta felmenteni magát a felelősség alól, közben sajnos a mai napig nem hajlandóak annak a megválaszolására, hogy mégis miért nem járt el a magyar állam szigorúan és következetesen a pedofil bűnözővel szemben. A kormányzati szervek nem hajlandóak azt sem megválaszolni, hogy a mai napig is rendelkezike a volt perui nagykövet érvényes és kockázatmentes nemzetbiztonsági szakvéleménnyel, vagyis megismerhete államtitkokat.

(9.20)

A magyarországi jogszabályi háttér hiányosságai és az ügyészség vádiratának eredményeképpen Kaletát pedig sem a közügyektől, sem pedig a gyermekekkel kapcsolatos munkaköröktől és munkavállalástól nem tiltották el. Ez felháborító!

Elfogadhatatlan a helyzet, és csak tovább súlyosbítja az, hogy a volt perui nagykövet mindösszesen 500 ezer forint pénzbüntetést kellett fizessen 19 ezer pornográf felvétel birtoklásáért. 500 ezer forintot, képviselőtársaim! Magyarországon ugyanebben az évben az is megtörténhet, hogy a szabad véleménynyilvánításért, azért, mert egy zsák krumplit akart a miniszterelnöknek átadni, a Jobbik frakcióvezetőjétől 4,4 millió forint büntetést szednek be. Önök szerint a szabad véleménynyilvánítás majd kilencszer súlyosabb megítélésű, mint egy pedofil bűncselekmény?

Képviselőtársaim! A Kaleta-ügy rámutatott, hogy a helyzet tarthatatlan. A jelenlegi jogbizonytalanságban a pornográf felvételeken szereplő gyermekek nem minősülnek sértettnek, így bár nem lehetetlen, a pedofil bűnözők közügyektől és gyermekekkel kapcsolatos munkaköröktől való eltiltása mégis nehezebben valósítható meg a gyakorlatban.

Azért, hogy változtassunk ezen a felháborítóan igazságtalan helyzeten, olyan törvénymódosítást nyújtunk be az Országgyűlésnek, amely szerint a gyermekek minden esetben sértettnek minősülnek, így garantálva mindenkor számukra az áldozatvédelmet, és azt, hogy a bűnözők ne úszhassák meg pénzbüntetéssel, azokat kötelező legyen mind a gyermekekkel kapcsolatos munkaköröktől, mind a közügyektől végérvényesen eltiltani. Önök támogatjáke ezt a törekvésünket? Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Megdöbbentem, őszintén szólva, hogy ismét a Ház előtt van ez a bizonyos törvény, ami hadd mondjam el, hogy a 2016. augusztusi hatálybalépése óta tizenkettedik alkalommal kerül módosításra. Egyébként mi sem mutatja jobban azt, hogy teljesen fölösleges, szükségtelen ez a törvény, és sokkal inkább zavart kelt az egész külügyi szolgálati rendszerben, mint hogy megoldást nyújtana, hogy ennyi technikai módosításról beszélünk, és már megint tele van  a módosítások 90 százaléka  technikai módosítással. Szórendet cserélnek föl, és mindenféle apró technikai dolgokat rendeznek el.

Mi az, amire ténylegesen szükség lenne? Hát, biztos, hogy nem erre a törvényre. Úgyhogy én ezt itt előirányoznám a vitában is, hogy amennyiben lehetőségünk lesz rá, ami a külügyi területet érinti, az elsők között lesz ez a törvény, amit hatályon kívül kell helyezni azonnal, mert hogy nemcsak, hogy teljesen fölösleges, de leginkább még meg is nehezíti a munkát.

Hiszen mit csináltak? Az eddigi külszolgálati kormányrendeletet emelték törvényi szintre. Nem tudom, hogy ez kinek volt a vesszőparipája a kormányzaton belül vagy akár a Külügyminisztériumban, hogy egy ilyen végtelen könyvelői szemlélettel, mindenképpen a szorgos munka látszatát keltve, nagy tisztelettel, lehet, hogy éppen valakinek nem volt jobb dolga, úgy gondolta, hogy szükség van egy ilyen törvényre.

Külügyi törvényre és külügyi szolgálati törvényre igenis szükség lenne; semmiképp nem erre, ami most itt előttünk van. Ugyanis nem törvényi szabályozást érintő kérdések vannak benne, így biztosítva azt, hogy lényegében a napi gyakorlat amit megmutat tapasztalatot, azzal rendszeresen ide kell hogy jöjjenek a Ház elé, és rendszeresen valamit finomítgatni kell rajta. Ami egészen odáig megy, hogy egyébként bizonyos szabályok már most, ebben a törvényben sincsenek összehangolva, és egyébként más törvényekkel sem, mint például a kormányzati igazgatásról szóló törvényből nem egyértelmű, hogy egyáltalán mit kell alkalmazni ezzel a törvénnyel összefüggésben, illetve a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel sincs ez összehangolva.

Úgyhogy érdemes lenne tényleg az egészet áttekinteni; mi azt javasoljuk, hogy hatályon kívül helyezni ezt a törvényt, és tényleg egy érdemi, rendes megfontoláson, a gyakorlaton alapuló és nyilván az érintettekkel egyeztetett külügyi szolgálati törvényre lenne szükség.

Néhány apró példát még hadd említsek, ami ezt alátámasztja. Így például most, ahelyett, hogy egyébként a kormány valamilyen külügyi stratégiájáról beszélnénk  sajnos egyébként nem látszik ilyen, egyáltalán külpolitikája sem látszik a kormánynak, sajnos csakis a kalmárszemléletű külpolitika látszik , ezek helyett olyanokat rendeznek, mint hogy ha valakit kihelyeznek, akkor a vele utazó családtagnak hogyan számfejtik az illetményét, és sorolhatnánk. És én pár törvénymódosítással ezelőtt jeleztem azt, hogy lassan tényleg ott tartunk, hogy a függöny színe  hogy azt hogyan kell kiválasztani a külképviseleten  benne lesz ebben a törvényben. Tényleg, kis túlzással lassan már itt tartunk.

Azt gondolom egyébként, hogy óriási koncepcionális hiba volt például az uniós állandó képviselet kivétele az egységes külképviseleti körből, és világosan látszik, hogy mik ennek a következményei, és ezzel a törvénnyel most próbálják egyébként ezeket valamelyest összehangolni, de lényegében egy sokkal átláthatatlanabb működés, átláthatatlanabb szabályrendszer jön létre. Ez tartósan abszolút tarthatatlan lesz.

A felmerült konkrétumok itt az expozéban is, illetve képviselőtársaim is említették például ezt a pontot, amely szerint a kormánytisztviselő úgy nem helyezhető ki, ha állampolgára vagy korábban állampolgára volt egy adott országnak, és ez alól lehet felmentést adni.

(9.10)

Tényleg komolytalan egy szabály, ha ilyenformán felmentést lehet adni. Akkor oldják meg! Ha ez a szándék, ami egyébként lehet egy helyes szándék, akkor innentől kezdve, aki állampolgára volt korábban, azt vissza kell hívni, akkor azt meg kell oldani, de az, hogy már rögtön kibúvókat keresnek, felmentést adnak, ez egyszerűen komolytalan, és így nem működik.

Ott van például a vendégoktatók helyzete, a beemelése ebbe a törvénybe külön bekezdéssel. Ez is teljesen rendben van, viszont abszolút nem tisztázza, hogy nekik mi a viszonyuk egyáltalán a Külgazdasági és Külügyminisztériummal mint a kulturális diplomáciáért felelős intézménnyel. Tehát megint egy fércmunkát láthatunk.

Ha a kirendelésről beszélünk, Dudás képviselőtársam is említette ezt, illetve Balczó képviselő úr is: itt például, miniszterhelyettes úr, semmilyen külszolgálati dolog nincsen megemlítve. Tehát itt egyáltalán nincs megemlítve, hogy ez a külszolgálatra vonatkozna, amit beleírtak a törvénybe. Lehet, hogy ez volt a szándék, viszont erre akkor szeretném felhívni a figyelmét, hogy nem ez a törvény szövege. Tehát jelen pillanatban ez nem külszolgálatra vonatkozik, hanem lényegében belföldre vonatkozik.

Összességében azt szeretném újból hangsúlyozni  és azt gondolom, hogy a 12. módosítás még semmi ahhoz képest, ahány módosítását látni fogjuk ennek a törvénynek itt a következő másfél évben , hogy nem erre van szükség. Bizonyára önök is látják, hogy folyamatosan a Ház elé kerül, mert mindig előkerül valami új dolog, ami egyébként nem megfelelően működik, nem megfelelően van szabályozva. Ezeknek a technikai dolgoknak semmi keresnivalója egy törvényben, semmi. Tehát ha volt olyan, aki ezt esetleg erőltette, hogy erre mindenképpen szükség van, akkor vele, azt gondolom, érdemes lenne, hogy már csak a gyakorlat okán is közöljék, hogy ez így nem működik. Egy egységes, jól működő, a tapasztalatokat összegző külügyi szolgálati törvényre van szükség.

Éppen ezért, ahogy magát az eredeti törvényjavaslatot és az azóta meglévő módosításokat sem támogattuk soha, ezt sem fogjuk most támogatni. És még egyszer hangsúlyozom, az elsők közt lesz ez a törvény, amit a külügyi területen hatályon kívül fogunk helyezni, és egy megfelelő, jól működő, egységes külügyi szolgálati törvényt fogunk alkotni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Zsigmond képviselő úrnak a külügyi területet érintő megjegyzéseire nem szeretnék reagálni, mert látszik, hogy  nem tudom  nem beszélget a Külügyminisztérium munkatársaival, nem figyeli feltétlenül ezt a területet, azt viszont nagyon javaslom önnek, hogy beszéljen azokkal, akik a külképviseleteken dolgoznak, és kérdezze meg, hogy mit gondolnak egyébként erről a törvényről, amelynek a vitája folyik éppen itt a Ház előtt, és hogy az ő életüket nagyjából milyen irányba terelte, merthogy nagyjából az ingatlan-bérbeadástól az -adásvételen át mindennel foglalkoznak, csak egyébként külügyi képviseletre lényegében nem is marad idejük. Úgyhogy érdemes lenne velük beszélgessen. Viszont ha már idekerült a járvány elleni védekezés, azt azért hangsúlyozni kell, hogy most úgy van ennek a törvénynek a vitája itt a parlamentben, és úgy dolgoztak a minisztériumban vagy isten tudja, hol ezen a törvényen, hogy ide behozzák ezeket az apró-cseprő technikai módosításokat, amiket egyébként nem is kellene törvényi szinten szabályozni, hogy egyébként a kormánynak abszolút nem ezzel kellene foglalkoznia, hanem a járvány elleni védekezéssel. És ez az egész hét azért borzasztó, és azt mutatja meg, hogy egyébként mennyire érdekli a magyar emberek sorsa a kormányt, mert közel száz, és sajnos voltak napok, amikor több mint száz ember halt meg a koronavírus-járvány miatt, és ahelyett, hogy a kormány egyébként ezzel lenne elfoglalva, hogy hogyan lehet minél több magyar embert megmenteni, hogyan lehet mind az egészségügyben, mind a gazdaságban olyan lépéseket tenni, hogy megkönnyítsék az emberek helyzetét, hogy biztosítsák az egészségüket, a lehető legjobb ellátást és a legtöbbet, amit meg lehet tenni egy ilyen helyzetben, mert tényleg veszélyhelyzetről, vészhelyzetről beszélünk, ahelyett idehozzák a parlament elé egyébként ezt a törvényjavaslatot.

Eleve semmi keresnivalója itt, de most aztán pláne nincs sem az alaptörvény-módosításnak, sem a választásitörvény-módosításnak, semminek, még akkor sem, hogyha egyébként iszonyatosan félnek attól, hogy 2022-ben elvesztik a hatalmukat. Akkor talán az emberekért kellene dolgozni, nem pedig törvényekkel megpróbálni buherálni; és pláne nem ebben az időszakban, merthogy ezeknek sajnos semmi köze nincsen a járvány elleni védekezéshez.

És hogyha a járvány elleni védekezésről beszélünk, akkor viszont amihez van a Külügyminisztériumnak kapcsolata, államtitkár úrnak, miniszterhelyettes úrnak szeretném mondani, például a gazdasági intézkedések. Itt van a ThyssenKrupp. Ön adta át a magyarországi leánycég ügyvezetőjének 2020. május 25-én a támogatási szerződést, amellyel próbálnák mérsékelni a koronavírus-járvány gazdasági hatásait, nyilvánvalóan megpróbálták volna azt elérni, hogy egyébként kevesebb ember legyen elbocsátva. Hát, nagyon úgy néz ki, hogy ez nem működik, meglátjuk.

Viszont hogyha ön itt van, akkor szeretném ezúton is megkérni  ez mai hír egyébként, hogy a ThyssenKrupp ötezer fős leépítést hajt végre azon a hatezren felül, amit már egyébként bejelentettek, és még nem lehet tudni, hogy a magyarországi leányvállalatnál mennyi embert fognak elküldeni , hogy tegyenek meg mindent, államtitkár úr, hogyha innen kimegy, akkor az legyen az első dolga, hogy mindent megtesz azért, hogy ne bocsássanak el itt, Magyarországon embereket ettől a cégtől, hiszen önök adtak ennek a cégnek pénzt, nem is keveset. És egyébként ez már nem az első alkalom, hogy megint a multi cégeket, megint a nemzeti nagytőkéseket támogatják meg, mint ahogy  már tényleg én unom előhozni  muszáj megemlítsem Mészáros Lőrincet, aki úgy kapott közel húszmilliárd forintot, hogy 850 embert elküldött a tavaszi koronavírusjárvány-hullám kellős közepén, elbocsátotta ezeket az embereket, és közel húszmilliárd forinttal díjazták, plusz egyébként a multi cégeket. Nem ez a helyes politika. Nem ez a helyes politika!

Az embereket kell támogatni, a kis- és közepes vállalkozásokat kell támogatni, amelyek egyébként most szenvednek a járvány alatt, és borzasztó veszélybe kerül ezeknek a kisebb cégeknek, egyéni vállalkozóknak a működése. Tudjuk azt, hogy bizonyos régiókban, hiába települ oda egy multi cég, hiába teremt ötszáz-hatszáz munkahelyet, ami persze nagyon jól hangzik így egyben, és bizonyára vannak is helyben, akik örülnek ennek, ez tény, az az ötszáz-hatszáz ember ott el tud helyezkedni, csak egyrészt ezek nem válságálló munkahelyek, és megint itt vagyunk egy válságnak a kellős közepén, és látszik az, hogy egyébként sajnos ilyen a XXI. század, egyelőre legalábbis, hogy válság válságot ér, erre fel kell készülni; akkor olyan gazdasági szerkezetet kell csinálni, abba kell tenni a pénzt, amivel igenis ténylegesen meg lehet védeni a munkahelyeket.

De az igazi megtartóerő ezekben a régiókban nem ez a pár, úgymond csomókban, frekventáltan elhelyezkedő munkahely, hanem pontosan a kis- és közepes vállalkozások lennének, hogy a fiatalokat ott tartsuk azokban a megyékben, régiókban, ők ott tudjanak családot alapítani, ott tudjanak dolgozni, ott tudjanak más embereket foglalkoztatni, ne kelljen még öt vagy hat településsel, faluval se arrébb utazni valakinek ahhoz, hogy lehessen munkahelye. Kapjanak hozzá megfelelő szakképzést, legyen megfelelő iskola, a multi cégek vállaljanak szerepet a képzésben! Feltételhez kötötték ezt, államtitkár úr. Amikor a ThyssenKrupp állami támogatást kapott, akkor milyen feltétellel kapta, mit vártak el ettől a cégtől, milyen feltételeket szabtak?

(9.40)

Mert igenis lehet feltételeket szabni ezeknek a nagy cégeknek, sőt kutya kötelessége a XXI. században egy kormánynak az emberek érdekében szabni feltételeket. Úgyhogy, ha a járvány elleni védekezésről beszélünk, ott is sajnos borzasztó nagy hiányosságok vannak. Óriási a felelőssége a kormánynak, hogy egyébként x időt azzal töltöttek például, hogy ezt a külügyi, már nem is tudom, miről szóló törvényt  mert egyébként tényleg technikai dolgoknak a gyűjteménye, lexikona ez, és semmilyen gyakorlati dologra nem jó  megalkossák vagy módosítsák, ezzel töltötték az időt, és nem pedig azzal, hogy még hatékonyabb legyen a járvány elleni védekezés.

Úgyhogy, államtitkár úr, arra kérem, hogy a magyar emberek érdekében ebben a konkrét esetben is, amit említettem, a ThyssenKrupp esetében, de az összes többi esetben, ahol megtámogattak ilyen nagy multi cégeket, vagy pedig fognak támogatni, mert biztos, hogy a továbbiakban is ez lesz a kormánynak a prioritás  gondolom, ez az ára valami másnak , legalább annyit várjanak el, ha nem változtatnak ezen, mert úgy látszik, nem változtatnak, majd másfél év múlva, azt gondolom, lesz lehetőség változtatni ezen, és fogunk is, de addig is igenis feltételeket szabjanak, és akadályozzák meg, hogy ez a cég konkrétan magyarokat küldjön el. Köszönöm. (Bősz Anett tapsol.)

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Azt szeretném kérni, elképzelhető, hogy csak a jegyzőkönyv számára sajnos, de azt szeretném kérni, hogy a miniszterhelyettes úr legyen kedves, tegye meg, hogy a vitában reagál az elhangzottakra. Zsigmond képviselő úrnak megismerhettük az álláspontját és a véleményét, a felszólalásainkról leginkább, és az általános politikai helyzetről, viszont jó lenne, ha a Külügyminisztériumtól hallanánk valamilyen reakciót. Azért szeretném ezt itt elmondani, mert nagyon rossz gyakorlatnak gondolom, hogy lényegében amikor már lezárják a vitát, akkor a zárszóban mond bármit is a kormány képviselője az elhangzottakról, és mi arra már nem tudunk reagálni. Tehát ha itt ültünk egyébként másfél órát ezzel a törvénnyel, és vitatkoztunk, és egyébként, azt gondolom, érdemi elemek felmerültek, tehát konkrét szakmai kérdések is felmerültek akár a kihelyezéssel kapcsolatban és más konkrétumokkal, állampolgársággal, egyebekkel kapcsolatban, akkor tényleg tegye meg, hogy azokra érdemben reagál, hogy ha olyan a helyzet, akkor mi még tudjunk erre válaszolni. Köszönöm szépen.

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amíg naponta közel száz magyar ember veszti életét a koronavírus-járványban, addig a kormány a védekezés helyett csak azzal van elfoglalva, hogy tovább szűkítse alaptörvényi szinten is a közpénz fogalmát, és a közös vagyonunkból, a magyar emberek évtizedes munkájának az eredményéből újabb százmilliárdokat szervezzen ki fideszes magánalapítványokhoz.Az egyik ilyen alapítványnak például kuratóriumi elnöke egyben a Miniszterelnökség államtitkára is. Ez is egyébként jól mutatja, hogy nagyjából mi a célja a kormánynak: egyértelmű, hogy a közpénzek privatizálása zajlik gőzerővel – és a törvények átírásával – a 2022-es választások előtt. Hiába remélik a jelenlegi kormányoldalon azt, hogy ilyen húzásokkal végleg bebetonozzák az alapítványaikba a magyar embereknek a pénzét, mert amint lehetőségünk lesz rá, az állami vagyont, az emberek pénzét vissza fogjuk szerezni az emberek számára, és mindenkit, aki részt vett a közvagyon kiszervezésében és privatizációjában, felelősségre fogunk vonni.

S a válság valódi kezelése helyett, ahelyett, hogy az emberek biztonságát tartanák önök szem előtt, csak annyira futja a kormánynak, hogy az iparűzési adó machinálásával próbálják nehéz helyzetbe hozni a városi önkormányzatokat, nem törődve az emberek érdekeivel. Mert addig már nem terjed az ötletbörze, hogy a közfeladatok finanszírozásának évtizede megoldatlan problémáira is javaslatok szülessenek a kormányzati megmondóemberektől. Tíz éve kormányoznak önök, és még mindig csak kicsinyes machinációkig jutottak el. És még tetézik is, hiszen a mai válsághelyzetben továbbra is azt kockáztatják, hogy megnehezül például az egészségesivóvíz-hozzáférés az emberek számára, és az eddig is gyakori csőtörések még sűrűbben keserítik majd meg az életüket. Például a víziközmű-szolgáltatás is csődbe kerülhet az országban. Az egyik nagy szolgáltatóról például pont most olvashattuk, hogy elérte a működőképességének a határát.

A közszolgáltatások elérhetősége és minősége számos helyen csökken. A jövőjét nehezen látó Posta is például bemenekül most egy éppen jelentős erőkkel támogatott bankhálózatba, hogy valamilyen szolgáltatás maradhasson az embereknek, közben pedig a háttérben ott a nemzeti nagytőkések szokásos, Mészáros Lőrincet is magába foglaló csapata. Az iparűzési adó elengedésével veszélybe sodorják a közösségi közlekedést, a közvilágítást, a vízszolgáltatást, az egészségügyi alapellátást, az óvodai, bölcsődei működést, a helyi közutaknak a működését, állapotát és a köztemetőknek a működését is. Tehát most már jó lenne, ha felébrednének, hogy ez a politika nem működik, ez a politika az emberek kárára van. És szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ezeken a településeken, ezekben a városokban ugyanúgy az önök szavazói is ott vannak, de azt gondolom egyébként, nem lehetne kérdés, hogy ki milyen szavazó, a közszolgáltatások működését biztosítani kell.

És persze olyan a kormány, mint a Bourbonok: semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek. És itt lett volna a lehetőség legalább most átgondolni az eddigi hibás gazdaságpolitikát, és egy teljesen új modellt kialakítani, de önök ezt természetesen nem tették meg, hanem továbbhaladnak azon az úton, amely kizárólag a bérek alacsonyan tartására alapozza az ország versenyképességét, és a támogatásukat szinte kizárólag a multi cégek és a kormány által kinevezett nemzeti nagytőkések kapják.

És már természetesnek mondható a multiérdekek kiszolgálásának a folytatódása, hiszen a kormány nemcsak sokszorosát adja nekik támogatásként egy munkahely létrehozására, mint a hazai kkv-knak, de egy kormányrendelettel még a szakképzést is kizárólag ezen nagy cégek érdekeinek rendelik alá. Hogyha pedig valóban segíteni szeretnének a hazai kkv-kon és a munkavállalókon, akkor rendes összegű bérpótlékot fizetnének a bajba került munkavállalóknak; a mikro, kis- és közepes vállalkozásoknál csökkentenék vagy elengednék a szociális hozzájárulási adót; az egyéni vállalkozások számára is biztosítanák a nullaszázalékos vagy vissza nem térítendő hitelt.

(12.10)

Nem a multik támogatására költenék az adófizetők pénzét, hanem sokkal inkább a hazai kkv-k támogatására, 9 hónapra terjesztenék ki a munkanélküli-ellátás idejét, és megemelnék annak az összegét is, valamint inkább pótolnák az önkormányzatok kieső bevételeit, nem pedig tovább fosztogatnák őket, hiszen ők ismerik a helyi vállalkozásokat, és ők tudnának nekik a leghatékonyabban segíteni. Ehelyett pedig tovább folyik az ötletelés az iparűzési adóról, de az is úgy, hogy a kormány még felvállalni sem meri a saját javaslatát, nyilván sejtve, hogy egyébként ez milyen felzúdulást vált ki, és inkább megkéri a baráti kamaraelnököt az önkormányzatokat fosztogató ötlet elővezetésére.

Tehát érdemes tisztázni azt, hogy az iparűzési adó elengedése a multiknak és a nagyvállalatoknak jó kizárólag, senki másnak nem, sem az embereknek, sem a hazai kkv-knak. Mindezt látva pedig joggal merül fel az a kérdés, hogy mi a fontosabb önöknek: az emberek vagy a félelem a hatalom elvesztésétől. (Taps az LMP soraiból.)

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! November 28-án 152 fő hunyt el a koronavírus miatt, 6268 beteget regisztráltak mint új fertőzöttet. November 29-én 6819 honfitársunknál mutatták ki a koronavírus-fertőzést; elhunyt 156 beteg. November 30-án 5595 fővel emelkedett a beazonosított fertőzöttek száma, és 151 beteg vesztette életét. Ezzel az elhunytak száma 4823-ra emelkedett. Ezek most Magyarországon a szomorú és kérlelhetetlen tények a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. És fontos hangsúlyozni, hogy minden egyes szám mögött ott van egy családapa, egy családanya, egy nagyszülő, egy gyermek, egy jó barát vagy egy jó kolléga.Amíg a megbetegedések száma kérlelhetetlenül és drasztikusan emelkedik, és ezzel együtt sajnos sokasodnak a személyes és a családi tragédiák, addig a kormány azzal van elfoglalva, hogy az adófizetőknek a százmilliárdjait szervezze ki fideszes magánalapítványokhoz, ami nem más, mint a közpénz privatizációja a 2022-es választások előtt. Világosan látszik, a kormány retteg attól, hogy elveszíti a hatalmát, és retteg a felelősségre vonástól, ami pedig  mondom  elkerülhetetlen lesz.

A Miniszterelnökség államtitkára, aki egyben az egyik ilyen alapítvány kuratóriumi elnöke is, valahogy nagyon szűkszavú volt a közvagyont magánosító törvény vitájában, de azért világosan tudható és látható, hogy vitorláskikötőtől kastélyig, szállodától volt munkásőrbázisig, na és persze a MOL-részvényekig elképesztő vagyonokat juttat a kormány és a kormánytöbbség ezeknek az alapítványoknak.

Sőt, ennél is tovább mennek, mert most már a minisztériumi tulajdonú cégeknek osztogatják a közpénzt újabb 445 milliárdos csomagban, és nem pedig a válságban vergődő magyar mikro-, kis- és közepes vállalkozásoknak és az embereknek segítenek ebből a pénzből.

Vajon miért ez a nagy igyekezet, csak nem megint esetleg Mészáros Lőrincet kellene finanszírozni, aki a tavaszi vírushullám esetén is 850 embert kirúgott, és közel 18 milliárdos jutalomban részesült a kormányzat részéről?

Elismétlem újra, hogy ne felejtsék el: amint lehetőségünk lesz rá, akkor felelősségre fogunk vonni mindenkit, aki részt vett a közpénz privatizációjában, és vissza fogjuk szerezni a magyar emberek pénzét mind a strómanoktól, mind pedig az alapítványoktól, amelyekhez most önök kiszervezik ezt a pénzt.

És még arcpirítóbb, amit most csinálnak, ez a közpénzkiszervezés, hiszen teljesen világos, hogy többek között ezt a pénzt azok az emberek is befizették kemény munkájukból adók formájában az államháztartásba, akik most a kórházi ágyakon fekszenek, és azt várnák el önöktől, és a családjuk is azt várná el, hogy az ő védelmükre, biztonságukra, gyógyulásukra fordítsák ezt a pénzt, és a családjuk megsegítésére, akik elvesztették nagyon sokan a munkájukat. De sajnos nem ez történik, hanem a kormányzati gazdaságpolitika buldózere tovább robog változatlanul, a nagy multi cégeket és a nemzeti nagytőkéseket tömik tele pénzzel.

Ráadásul az iparűzési adó tervezett felfüggesztésével még a közszolgáltatásokat is veszélybe sodorják. Lényegében egy egészségügyi vészhelyzet közepén kockáztatják azt, hogy veszélybe kerülhet az ivóvízellátás, az egészségügyi alapellátás, akár a közvilágítás.

A Demeter Szilárd-jelenségből pedig jól látni, hogy tudatos botránykeltés zajlik annak érdekében, hogy a hangzavar elfedje a valódi problémát, azt, hogy a kormányzat teljesen képtelen kezelni a válságot. De ne gondolják, hogy ezzel el lehet terelni a figyelmet a valóságról, ez már nem válik be. Pontosan azt várják az emberek a kormánytól, hogy megoldja a mostani helyzetet, de látszik, hogy erre képtelenek. De legalább ne bújjanak mindig valaki vagy valami mögé, hanem szembe kell nézni a felelősséggel, álljanak ki bátran! Ehelyett gyáva módon az emberek érzelmeivel játszanak, és arról sóhajtoznak, hogy szeretnénk, ha mindenki korlátozás nélkül tudna találkozni karácsonykor. Szeretnék? Mi ez, kívánságműsor? Talán meg kellett volna hozni időben azokat a hatékony és bölcs döntéseket, amelyeket egyébként elmulasztottak, amivel nem lenne kérdés az, hogy az emberek együtt tudjáke tölteni a karácsonyt. Csak ezt bizonyára félnek bevallani a magyar embereknek.

És nyilván a kommunikációs stábjukban sem túl boldogok, hogy a magyar emberek egyre inkább látják, hogy mi zajlik, és hogy képtelenek érdemi és hatékony intézkedéseket hozni a járvány kezelésével kapcsolatban. Talán dolgozni kellett volna. Mert azt önök is jól tudják, hogy ha a magyar családok nem ünnepelhetik együtt a karácsonyt, akkor az javarészt az önök mulasztása miatt lesz. (Moraj a kormánypárti padsorokban.)

Mindezeket látva joggal merül fel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mindenkiben a kérdés: mi a fontosabb önöknek, az emberek (Az elnök ismét csenget.) vagy pedig a félelem a hatalom elvesztésétől? (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! December 13-án 4153 fővel emelkedett a beazonosított fertőzöttek száma, és elhunyt 181 magyar ember. December 14-én 3470 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki a koronavírus-fertőzést, ezzel 283 870 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma, elhunyt 165 beteg, így az elhunytak száma 7130 főre emelkedett. Ezek a tragikus tények a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban.És ahogy már említettem e Ház falai között, minden alkalommal emlékezzünk rá, hogy minden egyes szám egy családapát, egy anyát, egy nagyszülőt, egy gyermeket jelent.

Míg a megbetegedések száma kérlelhetetlenül és drasztikusan emelkedik, és ezzel együtt sokasodnak a személyes és a családi tragédiák, addig a kormány azzal van elfoglalva, hogy az adófizetők százmilliárdjait szervezze ki fideszes magánalapítványokhoz, ami nem más, mint a közpénz privatizációja a 2022-es választások előtt. Nem fukarkodnak közpénzből: van ott vitorláskikötő, MOL-részvény, kastély, szálloda, volt munkásőrbázis, és nyilván a Miniszterelnökség államtitkára sokkal többet tudna erről mesélni. Csak hogy ne felejtsék el, itt újra szeretném elismételni, hogy amint lehetőségünk lesz rá, vissza fogjuk venni az emberek pénzét mind a strómanoktól, mind pedig az ilyen fideszes magánalapítványoktól, és mindenkit felelősségre fogunk vonni, aki részt vett a közpénz privatizációjában.

Ahelyett, hogy azon siránkozik a kormányzat, hogy nem tudja elhelyezni a nemzetközi sajtóban a miniszterelnök nagy ívűnek szánt gondolatait és írásműveit, talán inkább a járvány elleni védekezéssel kellene foglalkoznia. De nem ezt teszi, mert az idejük nagy részét kitölti a figyelemelterelés a tragikus hazai koronavírusjárvány-helyzetről, ami kialakult, és a sikertelen kormányzati válságkezelésről való figyelemelterelés. Közben pedig robog tovább az a hibás kormányzati gazdaságpolitika, amely megint csak a multi cégeket tömi pénzzel, és a nemzeti nagytőkéseket, miközben legyalulja a hazai kis és közepes vállalkozásokat.

És persze a mostani helyzetet megpróbálják úgy beállítani, mintha siker lenne. Ennek keretében a miniszterelnök nem mást állít, mint hogy megvédte a magyarok pénzét. Akkor bizonyára nem jelenthet problémát, hogy minden hónapban itt be is számoljon ennek a pénznek az elköltéséről a parlamentben, mert fontos tudni azt az embereknek, hogy mire költik a helyreállítási alapból beérkező pénzeket. Nagyon remélem, hogy nem kell ezekkel kapcsolatban is közérdekűadat-igénylések garmadáját benyújtanunk; természetesen amennyiben nem számolnak be, meg fogjuk tenni.

De ugye, még csak véletlenül sem a nemzeti nagytőkések zsebében köt majd ki ez a rengeteg uniós pénz? Ugye, nem megint Mészáros Lőrinc fog ebből gazdagodni, aki, megint csak emlékeztetnék, a koronavírus-járvány első hullámában 850 embert bocsátott el, és önök ezt közel 18 milliárd forinttal jutalmazták? Ugye, még csak véletlenül sem a fideszes magánalapítványokba folyik majd el a pénz, tovább folytatva a közpénz privatizálását, amit nagy pánikban találtak ki így másfél évvel a választások előtt? Pedig egyébként volna bőven helye ennek a pénznek a magyar embereknél, azoknál a munkavállalóknál, akiket elbocsátottak a munkahelyükről, azoknál a mikro-, kis- és közepes vállalkozásoknál, amelyek rendkívül megsínylik ezt a válságot.

A kormány nem mutogathat mindig valakire vagy valamilyen társadalmi csoportra, amikor nehéz helyzetben a döntéseiért felelősséget kell vállalnia. A felelős kormány a XIX. századi magyar polgári átalakulás hatalmas eredménye volt, egy forradalom és szabadságharc teremtette meg a történelmi alapjait annak, hogy a mindenkori magyar kormánynak politikai és erkölcsi felelősséget kelljen vállalni a tetteiért és a mulasztásaiért is a magyar nemzet előtt. Már csak a nemzeti önbecsülés is megköveteli, hogy ne takarózzanak most azzal, hogy minden döntés pusztán szakmai döntés az operatív törzs részéről, mert önök kormánytagként mindannyian osztoznak a felelősségben, és ugyanígy terheli a felelősség a miniszterelnököt is, ugyanis ezek mind-mind kivétel nélkül politikai döntések, és számot kell tudniuk adni majd ezekről a döntésekről és a mulasztásokról is a magyar embereknek.

Egyértelmű, hogy a válságkezelésben önök alapozhatnának a magyar emberek felelősségvállalására és áldozatkészségére, csakhogy eljátszották a bizalmukat azzal a képmutatással, ami a Szájer-ügy révén a nyilvánosság előtt beigazolódott, azzal a gerinctelenséggel, amit a Kaleta fémjelezte pedofília rejtegetése jelent, és a mérhetetlen urizálással.

(9.20)

Közben pedig az út szélén hagyják a magyar embereket, a kegyenceik zsebét pedig tovább tömik. És bizonyára jól érzik, igen, önök bajban vannak. Mindezeket látva joggal merül föl a kérdés: mi a fontosabb önöknek (Az elnök megkocogtatja a csengőt), az emberek vagy a félelem a hatalom elvesztésétől? Készüljenek az elszámoltatásra! Boldog karácsonyt! (Szórványos taps a DK soraiban.  Németh Szilárd István: A várakozás nemes pillanatai!)