Felszólalás adatai

NÓGRÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miután az előző tárgyalási napunkon a hajnali órákban, a mai napon a késő esti órákban végighallgattam a határozati javaslatunkkal kapcsolatos hozzászólásokat, vitát, csak megerősítette azt a hitemet, hogy jó úton járunk, szükséges volt ezt a kérdést elővenni és napirendre tűzni.

Mielőtt reagálnék néhány felvetett kérdésre, szeretném biztosítani képviselőtársaimat magával a határozattal kapcsolatos kijelentéssel. Mi valóban kérdéseket tettünk fel, és nagyon rossz azt hallani, amikor kétségbe vonják a kérdések mögött a kérdőjelet, és ezt egyesek mintegy állításként vélik hallani.

Az indokolást is több kritika érte. Én azt hiszem, nagyon nehéz egy ilyen rövid határozati javaslat indoklásának a méreteit és a hangsúlyát eltalálni.

(22.50)

Jómagam talán - ha egyedül terjesztem be - megelégedtem volna az első négy vagy öt sorral. (Dr. Géczi József Alajos és Veres János tapsol.) És arra gondoltam, hogy a későbbi vitában - mint ahogy ezt meg is tettem - részletesen elmondom a véleményemet. De még egyszer mondom: azt hiszem, nagyon nehéz ennek a tényleges határait és terjedelmét megszabni.

Sok kérdés hangzott el a vita során, ilyenek: miért kellett ezt a határozati javaslatot beterjeszteni; miért most; kinek jó; jó-e vagy rossz-e a vállalkozóknak? Megpróbálok ezekre röviden reagálni.

Hogy miért? Majdnem minden hozzászóló szájából elhangzott, hogy egyik oldalon a közvéleményben, a vállalkozók körében, nagyon negatív ma a kamarák megítélése. (Dr. Géczi József Alajos: Az Országgyűlésé is negatív!) A másik, hogy a törvény hatálybalépését követően döcögve indult a kamarák sorsa, és - ez nemcsak kormánypárti, ellenzéki sorokból is elhangzott - nem nagyon kapták meg a forrásokat, nem nagyon kapták meg a segítséget, sőt a feladatokat is csak nagyon zötyögve és az utolsó percekben kezdték átadni.

Ez önmagában véve válasz arra, hogy miért. Úgy gondolom, a kamaráknak is szükségük van egy ilyen bizonytalan helyzet feloldására, de a vállalkozóknak is szükségük van arra, hogy valamilyen módon pont kerüljön a kamarák kérdésére. Reményeink szerint a kamarák megerősödve és feladataikban megerősítve fognak kikerülni ebből a polemizálásból.

Itt térnék ki arra, hogy nagyon fontos különbséget tenni, hogy nekünk, előterjesztőknek az volt az eredeti szándékunk, hogy rávilágítsunk egy kérdésre, és az előterjesztés magyarul kimondja: tekintse át a gazdasági kamarákra vonatkozó törvényi szabályozást. Célunk nem a leszűkítés volt, amikor megadtunk hat szempontot, hiszen így kezdtük: "ennek keretében vizsgálja meg." Tehát nem leszűkíteni akartunk, hanem szempontokat akartunk kiemelni, amelyek mint vizsgálati szempontok nehogy kimaradjanak ebből a felülvizsgálatból. De egyáltalán nem volt szándékunkban csak ezekre a szempontokra korlátozni a vizsgálatot.

Miért most? - hangzott el a kérdés. Úgy gondolom - pontosan a kérdés súlyára való tekintettel -, hogy a célunk az volt: minél előbb. Most nyakig vagyunk a költségvetési vitában, a kormány is le van terhelve ezzel, de joggal vetették fel egyesek, hogy miért nem vette fel a törvényalkotási programjába. Erre most nem tudok válaszolni, de mi, előterjesztők fontosnak tartottuk ezt a kérdést, és egyszerűen kényszerpályára akartuk helyezni a kormányt, hogy miközben gazdasággal kapcsolatos törvénycsomagok születnek, új szemlélet alakul ki, lezárult egy kormányzati ciklus, új indult el, úgy gondoltuk, hogy nem lehet a gazdasági életben - akár a kormányzati struktúrában vagy bármi más módon - új utakat kezdeni, ha a gazdasági élet ilyen fontos szereplőit, a kamarákat nem tesszük bele ebbe a kérdéskörbe, és nem együtt vizsgáljuk meg az új struktúra kialakítása kapcsán.

Úgy gondolom, a válasz arra, hogy miért most: az volt a szempontunk, hogy minél előbb, tehát a lehető legkorábbi időpontban, és erre mi a költségvetés elfogadása utáni időszakot gondoltuk a legkorábbinak.

Kinek jó? - hangzott el szintén a kérdés. Az előző mondataimban is benne van már burkoltan a válasz. Reményeink szerint jó a kamaráknak, mert stabilizálódik a helyzetük, reményeink szerint jó a vállalkozóknak, jó a gazdasági élet szereplőinek, és talán nem patetikus, ha azt mondom: reméljük, hogy jó lesz az egész magyar gazdaságnak.

Most néhány részletkérdésről: többen felvetették az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogkörét és szerepét. Mi ezt is kérdésnek tekintettük. Nem azt kérjük a kormánytól, hogy találja ki, hogy az Állami Számvevőszék hogyan ellenőrizhetné, mi csak rá akartunk világítani: a kamarák tagdíjat szednek be, a tagdíjat kvázi adók módjára behajtandó dolognak tekintjük, innentől fogva közpénz, a közpénzek felhasználását, elköltését pedig valakinek ellenőrizni kell. Azt várjuk, hogy jelöljék meg az ellenőrzés módját és szereplőit.

A kamarák összevonásáról: sok szempontot lehet felsorolni ellene, mellette. Megértem a történelmi szempontokat, megértem azt is, ami elhangzott, hogy a gazdaság eltérő rétegeiről van szó a három kamara állományában, és elképzelhetetlen ezek összevonása egy egységes kamarába. Úgy gondolom, hogy a magyar gazdaságról beszélünk. Az ezt megelőző időkben is elfogadott fogalom volt a gazdasági kamara, és attól, hogy pontosan és elsősorban az én nézetemben financiális szempontból - mert én sem értek egyet azzal, hogy különböző forrásátcsoportosítások lehetőségét vessük föl különböző kamarák között - a kamarák összevonásában burkoltan benne van a túlélés lehetősége, ha szakmai tagozatokban gondolkodunk.

Tehát egy egységes struktúrában - és ezt elsősorban jogi formának tekintem -, míg az önálló szakmai tevékenységet - még egyszer mondom - önálló ágazatokként el tudnám képzelni, miközben pont az előbb említett kézműves kamarák egyfajta pozitív diszkriminációban részesülhetnének, hiszen mindaddig, amíg megyékre vannak bontva, olyan kicsi a tagdíjfizető bázisuk, hogy vannak megyék, ahol bizony a kamarák nem tudják a tagdíjból - a legpozitívabbnak ítélt tagdíjfizető morál mellett sem - az alapvető funkcióikat ellátni. Úgy gondolom tehát, hogy anyagilag is fontos kérdés lenne a kamarák összevonása, és nem biztos, hogy tényleg mindhármat. Az előző beszédemben is elmondtam, hogy és/vagy kapcsolattal meg lehet gondolni, hogy milyenfajta összevonásról beszélünk. Sokkal fontosabbnak tartom talán a területi összevonást, mert Magyarország kis ország, és a 19 megye önállóan külön-külön kis gazdasági potenciált képvisel, hogy fenn bírjon tartani három különböző kamarát.

Végezetül: elhangzott a felkérés, hogy ne adjuk a nevünket egy ilyen javaslathoz. Azt hiszem, boldogan és bátran felvállalom, hogy ez a javaslat jó javaslat, hiszen ne a sorok mögött olvassunk, hanem azt olvassuk, ami ide le van írva! Mi azt mondjuk, hogy megérett az idő arra, hogy felül kell vizsgálni a kamarákat, az eddigi tapasztalatokat, és ez elsősorban a kamarák érdeke is. Itt reagálnék arra, hogy a kamarák nem kaptak lehetőséget arra, hogy ebbe belefolyjanak.

Azt hiszem, máris elkezdtek dolgozni, és az érdemi vita majd a vizsgálat lefolytatása alatt és annak eredményeképpen a törvényjavaslatok idején lesz. Nem gondoltuk, hogy ez a javaslat ekkora nagy vitát kavar, mint amekkora volt, hiszen csak a "lenni vagy nem lenni" kérdést tettük fel: vizsgáljuk-e meg a kamarákat, vagy ne vizsgáljuk meg a kamarákat? Azt hiszem, pontosan az a vita, ami itt kialakult, indokolja azt, hogy a kérdés fontos, felül kell vizsgálni a kamarák működését, meg kell találni a kamarák számára azt a segítséget, azt a jogi környezetet, ami a további működést biztosítja. Hangsúlyozom: nem dolgozhatnak a kamarák a vállalkozók érdekében a vállalkozók ellenére.

Meg kell tehát teremtenünk - és ez az egyik legfontosabb célunk - azt a fajta egységet és harmóniát, hogy a vállalkozók, akik a kamara tagjai, maguk érezzék fontosnak és magukénak a kamarát, és legyenek büszkék arra, hogy a kamarák tagjai lehetnek. Amíg ide nem jutunk el, addig nem tudnak igazán hatékonyan működni a kamarák.

Persze én már az előző alkalommal is elmondtam, hogy nem csak a kamarák tehetnek arról, a kamarák is... Kényelmesek voltak a kamarai vezetők, biztosnak érezték a pozícióikat, ugyanakkor az első években nem tudtak - még egyszer mondom, önhibájukon kívül sem tudtak - megfelelő szolgáltatásokat nyújtani, miközben tagdíjat szedtek. Úgy gondolom tehát, hogy szívesen adom a nevemet egy ilyen előterjesztéshez, felvállalom, és az igazi érdemi vitának akkor kell lefolyni, amikor már túlvagyunk a felülvizsgálaton, és látjuk azt, hogy a kormány milyen típusú javaslatokat tesz a kamarák megerősítése érdekében.

(23.00)

Remélem, hogy azt a célt, amit most elértünk, hogy tulajdonképpen egy közös cél érdekében felsorakoztak az országgyűlési képviselők, felsorakoztak a kamarák, és elkezdtek dolgozni, és a kormány szakemberekkel, megfelelő szinten részt vesz ebben a munkában, felvállalja ennek oroszlánrészét, akkor ezzel az együttgondolkodással mind a kamarák, mind a magyar gazdaság győztesen kerülnek ki ebből a vitából.

Ezt kívánom képviselőtársaimnak is a hátralévő s ezt követő törvényalkotási időszakban! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)