Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudom, emlékszik-e még, amikor 1998 tavaszán egy belvárosi Fidesz-helyiségben tartott választási gyűlésen találkoztunk, amikor az államtitkár úr mint fideszes képviselő kampánygyűlést tartott, én meg ott ültem a hátsó sorokban (Sasvári Szilárd: Helyes, ott a helyed!), és érdeklődéssel figyeltem, hogy gazdaságpolitikai kérdésekben mit fog elmondani a mai államtitkár úr. Tanulságos is volt, mert természetesen sokkal reálisabb és visszafogottabb volt az, amit az államtitkár úr mint hozzáértő ember gazdaságpolitikai kérdésekben elmondott, mint amit, mondjuk, a Fidesz vezető politikusainak gyűlésén lehetett hallani, amiket szintén szerettem meghallgatni. (Derültség az MSZP soraiban.), és bizony akkor is elhangzott az, amit korrekt módon most is felidézett, hogy ellenzéki képviselőként pénzügyi kérdésekben a Fidesz vezérszónokaként hogy idézte fel azt, hogy az előző kormány hányszor módosította az adótörvényeket. Az volt az egyik fő mondanivaló, hogy micsoda állapot az, hogy évente hányszor módosultak az adótörvények.

Azt kell mondanom, hogy ez a kritika természetesen jogos volt; bár azt is el kell mondanom, hogy a saját pártomban én mindenkit óvtam az olyan ígéretektől, mielőtt kormányra kerültünk, meg amikor kormánypártként a következő ciklusban erről beszéltünk, hogy ezek után nem lesz az, hogy évente módosulnak az adótörvények. És talán emlékszik rá - már most, ebben a ciklusban is utaltam rá -, hogy bizony óvtam önöket azoktól az ígéretektől, hogy majd a ciklus elején egyszer csinálunk adótörvényeket, amelyek aztán nem módosulnak, meg a saját pártomat is óvtam az ilyen ígéretektől, mert ezek nem szoktak megvalósulni. De abban igaza volt az államtitkár úrnak mint ellenzéki képviselőnek, hogy azért egy éven belül többször módosítani az adótörvényt illetlenség - már úgy értem, hogy egy év alatt többször, vagyis ha év közben, ha év elején egyszer, a következő évben egyszer és még közben is módosítunk adótörvényt, az illetlenség.

(18.30)

Vannak persze kényszerhelyzetek. (Varga Mihály: Örökség!) Igen, tudom, vannak kényszerhelyzetek, amikor például a kormány - mondjuk, a mi kormányunkkal fordult elő csak, az önökével nyilván nem fog, hogy tényleg kénytelenek voltunk márciusban módosítani az adótörvényt - kénytelen módosítani, mert hibás adótörvényt fogad el a kormánytöbbség. De most itt ilyen nincs! Nincs kényszerhelyzet, államtitkár úr! Nincs kényszerhelyzet! Mert mit értünk kényszerhelyzeten? Kényszerhelyzeten azt értjük, hogy nagyon nagy kár keletkezik akkor, ha nem követjük el azt a súlyos illetlenséget, hogy év közben módosítunk. Ilyen kényszerhelyzet most nincs.

Nem véletlen, hogy az utánam következő felszólaló, az MDF-es Font képviselő úr sem tartotta alkalmasnak általános vitára ezt a törvényjavaslatot a költségvetési bizottságban. (Derültség az MSZP padsoraiban. - Göndör István: Most már annak tartja!) Tessék? (Göndör István: Most már annak tartja!) Én figyeltem ott, ki hogy szavaz...

ELNÖK: Képviselő urak, a monológot, a párbeszédet mellőzzük! Tessék a közönségnek beszélni!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Nem! Szerintem ez is mutatja, hogy mi odafigyelünk egymásra. (Keller László: Ez így van! - Taps a MIÉP padsoraiból.) Nincs szó arról, hogy ne figyelnének egymásra a kormánypárti és ellenzéki képviselők. Ott, a költségvetési bizottságban azért került kisebbségbe a kormány álláspontja, mert a kisgazda és az ... (Font Sándor: Maradjunk ennyinél!) MDF-es. Jó, elhiszem. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Bocsánat, nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a képviselő urat.

ELNÖK: Mind a kettőjüket rendre utasítom, ha ilyen párbeszéd alakul ki!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, bár nem emlékszem a Házszabályból olyasmire, hogy nem szabad odafigyelni mások álláspontjára. (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Szóval a lényeg az, hogy egy ilyen módosítása, ilyen évközi módosítása az adózás rendjéről szóló törvénynek, mindenképpen sérti a jogbiztonság elvét és a jogalkotás illemszabályait. Néhány héttel ezelőtt, talán két hete - mert ritkán vannak üléseink - a Balaton-törvény kapcsán is el kellett mondanom azt, hogy mit tudom én, egy hónappal a törvény megszavazása után módosítani azt a törvényt, ez a jogalkotás alapvető elvével ellentétes. Kétségtelen, hogy a Balaton-törvény esetében egy nagyon nagy méltánytalanságot kellett orvosolni. Az is kétségtelen, hogy ott a méltánytalanság azért állt elő, mert a kormánykoalíció kényszerhelyzetbe hozta önmagát. Itt azonban ilyen kényszerhelyzet nincs. Itt azt kell mérlegelni, hogy egy új lehetőség megnyitása az adóhatóság számára olyannyira fontos és halaszthatatlan-e, hogy emiatt érdemes áthágni azt az alapvető követelményt, hogy adótörvényt egy évben csak egyszer, legfeljebb egyszer helyes módosítani.

Én azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy nem érdemes. Én azt gondolom, hogy még ha egyet is lehetne érteni mindazzal, ami a törvényben van, akkor is azt kellene tanácsolnunk a kormánytöbbségnek - miként ezt a bizottsági ülésen meg is tettük -, hogy most ezt a törvényjavaslatot vonják vissza, és majd tegyék bele abba az adózás rendje kapcsán esedékes törvénymódosításba, amelyet szeptemberben úgyis be kell nyújtaniuk. Gondolják csak végig, hogy ha mi csinálnánk ilyet, akkor mit mondanánk ránk itt, a parlamentben! Gondolja csak végig, államtitkár úr, hogy milyen szép beszédet tartana a kormány kiszámíthatatlanságáról, megbízhatatlanságáról és így tovább! Tudja ezt az államtitkár úr pontosan. (Derültség az MSZP padsoraiból.) És ha mi nyújtottuk volna be és itt lenne a földművelésügyi miniszter úr, ő miket mondana nekünk egy ilyen javaslatra! De önöknek, államtitkár úr, az a szerencséjük, hogy Torgyán képviselő urat sikerült bevonni a kormányba, ezért ilyen beszédeket nem kapnak tőle.

Még ha esély lenne rá, hogy a nyári szünetig ez a törvényjavaslat megszületik! De nincs esély, ezt önök is tudják. Ráadásul, mint tudjuk a házelnök úrtól, még szeptemberben sem fogunk rátérni a hetenkénti ülésezésre, így akkor is három hét lesz még a módosító javaslatokról történő szavazás és a végszavazás között. Jó tehát, ha szeptemberben megszületik ez a törvényjavaslat, miközben önöknek már be kell nyújtaniuk a következő törvényjavaslatot az adózás rendjéről szóló törvényhez. Hát méltó ez, államtitkár úr, ahhoz a Fideszhez, amely mindazt elmondta a választási kampányban kiszámíthatóságról, amit volt alkalmam hallani öntől a Fidesz V. kerületi irodáján?! (Sasvári Szilárd közbeszólása.) Nem méltó!

De ez csak az első pont, az első kérdés, hiszen van itt egy súlyosabb probléma is! Én ugyanis nem csak erre emlékszem ama választási gyűlésről. (Varga Mihály: Helyes!) Itt van nálam természetesen a kis biblia, a "Van más választás - polgári Magyarország", a Fidesz választási programja. Mi volt a Fidesz adózási filozófiája ebben a kampányban? És biztos vagyok benne, hogy erre nemcsak az államtitkár úr emlékszik, hanem valamennyi, itt jelen lévő fideszes képviselő is, aki a választási kampányát ennek az adózási filozófiának a jegyében folytatta le. Engedjék meg, hogy idézzem, mert hátha önök már elfelejtették. Én még nem. Mit mondott ez a brosúra? A 3. oldalt idézem: "A Fidesz-Magyar Polgári Párt célja megszünteti azt a helyzetet, hogy minden tisztességes munkával megtermelt száz forintból több mint hatvan forint az állam zsebébe vándoroljon, el kell érnünk, hogy minden száz forintból legalább hatvan a polgárokat gyarapítsa. A polgárok javára egyszeri, nagyarányú személyi jövedelemadó-csökkentést hajtunk végre."

Gondolom, sokan már elfelejtették, én még emlékszem rá! "Kiszámíthatóvá, tervezhetővé és stabillá tesszük az adórendszert." Ugye, még emlékeznek rá?! (Varga Mihály: Négyéves program!) De ha az első két évben ennyit változtatgatnak rajta, akkor már négy évre sincs stabilitás! (Varga Mihály: Örökség!) De menjünk tovább! "A reális mértékű adójárulékokat és adókat a vállalkozók és a bérből élők sem tartják méltánytalannak. Ésszerű mértékű adó mellett nem érdemes energiát, időt fektetni abba, hogy jövedelmeinket eltitkoljuk. A kispénzűek így majd kevesebbet adóznak, és a nagyobbaknak is érdemes lesz befizetni az alacsonyabb adót és járulékot. A több bevallott jövedelem összességében több járulék- és adóbevételt hoz. Ez a növekedés további forrásait szabadítja fel. Ilyen adópolitikát - most figyeljenek! - természetesen csak olyan állam gyakorol, amely megbízik polgáraiban. A Fidesz a bizalomra építi politikáját."

Ez volt az az adófilozófia, amit úgy lehet összefoglalni: csökkentjük az adókat, ettől mindenkit kedvet kap adófizetésre, a bizalom jellemzi az állam és az adófizető polgár viszonyát. Ez tartott - meddig? Május 29-e volt a második forduló, ugye? - a második fordulóig. Mi történt a kormányalakítás után? Elkezdtek számolni. És kiderült, hogy egyszeri, nagy adócsökkentés nincs. Tudom, azt mondták az első évre, '99-re, hogy ez még nem az önök éve, ez még a miénk, ez még az örökség - "örökség", ezzel kezdte az államtitkár úr -, no de majd 2000-ben jön az adóreform! Azóta ismerjük az adóreform irányelveit, bár Csúcs képviselő úr azt mondta, hogy ez már darabokra esett szét. (Varga Mihály: Ha rajta múlik, akkor biztos!) Ezekbe a belső vitákba én most nem akarok belemenni, ez illetlenség lenne.

Ami azonban a lényeg, tisztelt Országgyűlés, hogy a 2000-es adóreform irányelvei sem tartalmaznak egyszeri, nagy adócsökkentést. A személyi jövedelemadó csökkentése lekerült a napirendről. Ebből mi következik? (Sasvári Szilárd: Miről beszél?) Adótörvényről van szó, és én adókról beszélek, bizony! (Sasvári Szilárd: Nem is látott még adótörvényt! Ilyen adótörvény nem volt még! Be sincs nyújtva!) Tehát az egyszeri nagy adócsökkentés lekerült a napirendről. Az adócsökkentő filozófiát, amellyel megnyerték a választást - no meg a 7 százalékos növekedéssel, ugye, amiről szintén nem esik szó -, az adócsökkentő filozófiát a Fidesz-kormány elfelejtette (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szerinted!), tehát azt is elfelejtette, hogy azért fognak a polgárok adót fizetni, mert a méltányos mértékű adót már van kedvük befizetni. Ennek a filozófiának vége. A bizalomra építő adófilozófiának vége!

Ehelyett egy másik filozófia jött elő: az adórendőrség, az adózás rendjéről szóló törvény többszöri módosítása. Az a módosítás, amelyről az ősszel vitatkoztunk, amely - ugye - kimondja azt, hogy mindazzal szemben, amit az adóhatóság nem minősít rendeltetésszerű adógyakorlásnak, azzal szemben másképp állapíthatja meg az adót. Ebből nem lesz bizalom! (Varga Mihály: Az talán mégsem baj, ha nem az adócsalókat védjük!) Nem, nem az adócsalókat védjük, csak az a szöveg, amellyel kampányoltak a tisztelt képviselő urak, azt mondta, hogy az állam bízik a polgáraiban, az a szöveg pedig, amelyre most utal közbeszólásában az államtitkár úr, és amelyre az egész filozófiája, a Fidesz jelenlegi adópolitikája épül, az a bizalmatlanság filozófiája; ez minden adózóban adócsalót lát, és ezért módosítja állandóan az adózás rendjéről szóló törvényt.

(18.40)

A bizalom adópolitikájától a bizalmatlanság és az adórendőrség adópolitikájáig - ezt az utat tette meg egy év alatt a Fidesz. Nem tudom, hogy ellenzéki pártként egy pillanatig is komolyan gondolták-e azt, amit a kampányban képzeltek, és csak kormányra kerülve jöttek rá, hogy ezek megalapozatlan ígéretek voltak, vagy eleve csak blöff volt az, ami a választási programban állt.

A tény azonban az, hogy az egész filozófia, az egész kormányzati viselkedés homlokegyenest ellentéte annak, amit adózás ügyében a választások előtt mondtak. Adócsökkentés és bizalom helyett bizalmatlanság, adórendőrség, új adó bevezetése és a meglévők megtartása. (Varga Mihály: Ez nem igaz!) Az új adók bevezetéséről szól! Azelőtt az államtitkár úr azt mondta, hogy adókat csökkentünk (Varga Mihály: Így lesz!), most azt mondják, hogy átcsoportosítunk az élőmunkáról a tőkejövedelmek adóztatására, mert már tudják azt, hogy nem tudnak adót csökkenteni, és már nem is akarnak. (Sasvári Szilárd: Dehogynem! Fogunk!) Ha viszont nem csökkentenek adót, akkor mitől jönne az a bizalom, akkor mitől változna az adófizetési kedv, attól mi változna a feketegazdaság elleni fellépésben. Nem változik a világon semmi!

Úgyhogy ezért mondom azt, hogy ez a javaslat is azt tükrözi, hogy az egész választási ígérethalmaz megbukott, és egészen mást csinálnak, mint amit a választások előtt ígértek. (Varga Mihály: Ne reménykedj, Tamás!) Mármint miben ne reménykedjek? (Sasvári Szilárd: Semmiben sem! Neked már nincs reményed! - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő Úr!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Bocsánat, csak tiszteletben tartom az államtitkár úr közbeszólásait, és megpróbálok válaszolni.

ELNÖK: De most nem az államtitkár úr szólt, hanem egy képviselőtársa. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Hát ez az!)

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Előtte ő is!

ELNÖK: Plenáris ülést tartunk, ezért ne egy bizottsági ülés légköre alakuljon ki itt, e szűk létszámú képviselők között, hanem tényleg tessék betartani, képviselő úr!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a figyelmeztetést, elnök úr. Itt csak emberi légkör alakult ki közöttünk, amit én nem tekintek főbenjáró bűnnek.

Végül szeretnék szólni röviden arról is, ami maga a javaslat részletei. Ugyanis kétségtelen tény, hogy ez a törvényjavaslat ebben az új, valóságos kormányzati Fidesz-koncepcióba illik, amit a kormány megalakulása óta tapasztalunk, a bizalmatlanság, az ellenőrzés, az adórendőrség koncepciójába, amelynek - mint erről az adózás rendjéről szóló törvény előző vitájában is volt alkalmam beszélni - fő iránya az, hogy terjesszük ki az adóhatóság lehetőségeit, és ezáltal fokozzuk az adózó állampolgár bizonytalanságát.

Az adózó állampolgárban, bármilyen tisztességesen adózik is, egy bonyolult adórendszerben mindig van egy kis bizonytalanság. Ez így van a világon mindenütt. Éppen ezért az adórendszerek védik is az állampolgárt az adóhivatal tévedéseivel, melléfogásaival, önkényével szemben, többek között azzal, hogy azt mondják, hogy egyszer ellenőriz az adóhivatal, és utána az állampolgár nyugodtan alhat. Az, amit ez a javaslat tartalmaz, azt jelenti, hogy nem alhat nyugodtan, az egyszer elvégzett ellenőrzés után ha valahonnan valami új információhoz jut az adóhivatal, bármikor újrakezdheti a dolgot.

Vannak példák szerte Európában arra, hogy hosszabbak a határidők, mint Magyarországon? Igen, vannak. Tudjuk, hogy mindenre lehet külföldi példát hozni, és az ellenkezőjére is. Ezért ha önök visszavonják ezt a javaslatot, és az esedékes őszi javaslatba majd valamilyen formát beletesznek, akkor érdemes komolyan vitatkoznunk arról, komolyan megfontolnunk akár az idei adózás rendjéről szóló törvénymódosításba, akár a jövő évibe, akár az azután jövőbe, mert biztos, hogy minden évben lesz, hogy jó javaslatot tesznek-e, méltányos javaslatot tesznek-e, avagy sem. Ez a javaslat azonban azon kívül, hogy időszerűtlen és ellentétes az önök választási programjával, szerintem még méltánytalan is, mert indokolatlanul kiterjeszti az adóhivatal meg a vám- és pénzügyőrség - amely szintén adóhivatallá is vált, nemcsak rendőrséggé - utólagos úgynevezett felülellenőrzési lehetőségeit, és ez szerintem nem indokolt, nem méltányos, nem helyes.

Ezért Torgyán Józsefet szabadon idézve azt javaslom önöknek, hogy vonják vissza ezt a javaslatot. Megismétlem, amit a bizottságban mondtunk: legyenek egyszer egy kicsit nagyvonalúak, várjanak vele három-négy hónapot, tegyék bele az őszi csomagba, akkor vitassuk meg alaposan, közösen a bizottságban és a plenáris ülésen is, és talán akkor sikerül egy olyan megoldást találni, amit önöknek sem kell szégyellni, és mi is - ha le is szavazzuk - azt gondoljuk, hogy ennél sokkal rosszabbat talán mi sem csináltunk volna, ha mi lennénk kormányon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)