Felszólalás adatai

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolója évről évre tükröt tart elénk, szembesíti az Országgyűlést, de a többi hatalmi ágat is azokkal az eredményekkel és hibákkal, amelyeket a kisebbségi jogok mint alkotmányos alapjogok érvényesítése során elérünk vagy éppen elkövetünk. Annak érdekében, hogy az országgyűlési biztos beszámolója többségében eredményekről szólhasson, keresnünk kell minden olyan lehetőséget, amelyekkel a kormány az e jogokért viselt alkotmányos felelősségének eleget tehet. A kisebbségi jogok kiteljesítése érdekében kiemelkedőek az alkotmányjogi szabályok és az azokra felépülő működés. Valóban elmondhatjuk, hogy úttörő munkával alakult ki a hatályos jogi alap, most pedig a gyakorlati jogalkalmazás tapasztalatai alapján elérkezett az idő a szabályozás felülvizsgálatára és a szükséges módosításokra.

A kisebbségi jogok országgyűlési biztosa számtalan kapoccsal kötődik a kormányzat jogvédő tevékenységéhez. Ebben a folyamatban az igazságügyi tárca kiemelt helyet és szerepet kap, így most a kormány nevében, de egyúttal igazságügyi államtitkárként is értékelhetem a magunk szempontjából a '98-as esztendőt, illetve a biztos úr beszámolóját. Elmondhatom, hogy partneri viszony jellemzi közös munkánkat.

Természetes, hogy az ombudsman elsősorban a visszásságokra hívja fel a figyelmet. Valóban ideális állapot lenne, ha a biztos úrnak nem is kellene érdemben beszámolnia, csupán arra utalhatna, hogy az adott időszakban mindent a lehető legnagyobb rendben talált; ez azonban csak egy illúzió, ezért tehát a biztos úr a tényeket őszintén, hitelesen feltáró és értékelő jelentésére egyfajta tételes reflexiót kísérelek meg adni.

Hadd kezdjem az értékelésnek azokkal a részeivel, amelyek a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal munkájához kötődnek. Egyrészt azért teszem ezt, mert, ahogy a biztos úr is utalt erre a beszédében, a hivatalnak kiemelkedő a jelentősége van a kisebbségi jogvédelem területén; másrészt pedig azért is, mert az új kormányzati struktúrában - ami most már nem is annyira új, hiszen ez az új kormány hivatalba lépése óta így van - az igazságügyi tárca közvetlen felügyelete alatt működik ez a hivatal.

Az elmúlt egy évben a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa és a NEKH-nak rövidített hosszú nevű hivatal között rendkívül pozitív szakmai együttműködés alakult ki a legfontosabb kisebbségpolitikai területeken. A kisebbségi választások kapcsán tapasztalt, itt már ugyancsak említésre került, néhány sajnálatos visszaélés miatt, azok elhárításában is szerephez kellett hogy jusson a hivatal; kezdeményezte e rendellenességek feloldását, amely tényt a beszámoló is híven rögzít. Hasonló együttműködésre volt példa a származási igazolások kiadása ügyében, illetve bizonyos részben a kisebbségi oktatás átfogó vizsgálata során is.

Miután a tavalyi évben és részben az idei év elején sor került az országos kisebbségi önkormányzati választásokra, az ombudsman úr is lefolytathatta az azokra vonatkozó vizsgálatát. Megállapításai alapján elkészült az a törvénymódosító javaslat, amely a Ház előtt fekszik, és amely elfogadását követően reményeink szerint lehetővé fogja tenni az országos román önkormányzat megválasztását is.

Ugyancsak esett már szó arról, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának ad hoc bizottsága megkezdte a kisebbségi joganyag teljes körű áttekintését. Ebbe a munkafolyamatba illik - azon túlmenően, hogy mind a kisebbségi hivatal, mind az Igazságügyi Minisztérium képviselői részt vesznek az ad hoc bizottság munkájában - talán az az újfajta fórum is, amelyet a kisebbségi hivatal elnöke hozott létre, és amely fórum keretében havi rendszerességgel találkozik valamennyi országos önkormányzat elnökeivel, megteremtve egyfajta informális véleménycsere lehetőségét. Rendkívül fontosnak tartjuk ezt a munkát. Ezek a megbeszélések természetesen érintik a kisebbségi törvény valamennyiünk által szükségesnek tartott módosításának kérdéseit is, az egyéb aktuális kisebbségpolitikai témák mellett.

A biztos úr is megemlíti azt a közös együttműködésben megjelent kisebbségi önkormányzati kézikönyvet, amely már el is jutott az önkormányzatokhoz, mára pedig, hála istennek, már az utánnyomásáról kell gondolkodnunk és gondoskodnunk. Ez mindenféleképpen a kiadványt és a kiadvány szerzőit, szerkesztőit dicséri, az ebben való közreműködésért ezúton is köszönetet mondok az ombudsmani hivatal munkatársainak. Ki kell emelnem és feltétlenül meg kell említenem, hogy a kisebbségi biztos úr, Kaltenbach Jenő doktor érdemben segítette elő a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája és a kisebbségi keretegyezmény magyar megjelentetését is.

Tisztelt Ház! E hónap 25-én tartja alakuló ülését az igazságügyi miniszter által vezetett cigányügyi tárcaközi bizottság. Mint ismert, a kormány a közelmúltban elfogadta a cigányság élethelyzetének javításáról szóló középtávú intézkedéscsomagot, és ezen intézkedéscsomag végrehajtásának figyelemmel kísérése, megvalósításának elősegítése képezi a tárcaközi bizottság alapvető feladatát. A munkája nyilvánvalóan kapcsolódik majd a biztos úr tevékenységéhez is, hiszen tudvalévő, hogy az ombudsmanhoz kerülő panaszok, ügyek csaknem 70 százaléka roma vonatkozású. Remélem, hogy a tárcaközi bizottság hozzá fog járulni ahhoz, hogy megoldódjon néhány, ma még nyitva lévő szakmai vita is. Ilyen például az, amely az igazságügyi és a belügyi tárca szakértői, valamint a kisebbségi biztos úr között fennáll például az esetleges etnikai antidiszkriminációs törvény, illetőleg egy esélyegyenlőségi törvény lehetőségeit, szükségességét illetően.

Tisztelt Ház! Csak kisebb részben érintik a kormányzati munkát azok a gondolatok, amelyekkel a kisebbségi biztos úr a bíróságok tevékenységét értékeli, mégis szót ejtenék erről a témakörről is, hiszen ezek a jelzések eljutottak és eljutnak az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz. Mivel az igazságügy-miniszter tagja e testületnek, másfelől pedig felel a jogalkotás rendjéért is, óhatatlanul értékelnünk kell az országgyűlési biztos úr álláspontját az ítélkezés néhány kérdéséről, választ kell adnunk arra, hogy az ombudsman jelzései igényelnek-e jogalkotást, adnak-e jogalkotási tennivalót, illetve szükséges-e mindezekről az Országgyűlésnek számot adni.

Az alkotmány rögzíti, hogy a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve. Az ombudsman a vonatkozó törvény szerint a bíróságok kivételével bármely hatóság tevékenységét vizsgálhatja. Az érintett panaszosok persze csak kevéssé ismerik ezt a korlátozást, hiszen nagyon sok esetben nyújtanak be bírói ítéletekkel szembeni panaszt a biztos úrhoz. Mindazonáltal azokat a megkereséseket, amelyeket az OIT és a különböző bírói fórumok az ítélkezés tárgykörében kaptak, a fent idézett szabályok alapján el kellett hárítaniuk, minden más lépés ellentétes volna ugyanis a bírói függetlenség elvével és a törvény már idézett kifejezett rendelkezéseivel.

A kisebbségi biztos úr néhány esetben tételesen is hangot adott felvetéseinek, így például megkereste a Legfelsőbb Bíróság elnökét, jogegységi eljárást kezdeményezve.

(20.10)

Ennek lényege az lett volna, hogy a Magyar Köztársaság bíróságai a kisebbséghez tartozást határozataikban indokolatlanul ne tüntessék fel. Bár a jogegységi eljárásra nem került sor, az elnök úr, mármint a Legfelsőbb Bíróság elnöke ígéretet tett arra, hogy a bíróságok irányában ebben az értelemben figyelemfelhívással fog élni. Eszerint a bírósági eljárásban szereplő személyek származására utaló tényeket csak akkor kell, illetve szabad közölni, ha annak az ügy eldöntése szempontjából jogi jelentősége, úgy is szoktuk mondani idegen szóval: relevanciája van.

Olyan konkrét ügyekről is olvashattunk a beszámolóban, amelyben például az egyik tekintélyes önkormányzati vezető kéri munkaügyi peres vitájában az országgyűlési biztos állásfoglalását. Egy másik esetben egy elítélt fordult levelében az ombudsmanhoz, vélelmezve azt, hogy feltételes szabadságra bocsátási kérelmét bizonyosan származása miatt utasították el. Ezekben az ügyekben a kisebbségi biztos úr természetesen csak a törvény keretei között járhatott el. Így tájékoztathatta az érintett személyeket a saját jogértelmezéséről, amelynek magától értetődően az eljárásra nem lehetett kihatása. A második általam említett esetben azonban észlelte az ügy indokolatlan elhúzódását is, ezért a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez és a legfőbb ügyészhez megkereséssel fordult.

Tisztelt Ház! A beszámoló kiemelt témaköre az 1998-as helyi és országos kisebbségi önkormányzati választások. Mint már említettem, az Országgyűlés előtt fekszik az a törvényjavaslat, amelyet éppen e választások tapasztalatai és az országgyűlési biztos úr által levont, az ajánlásaiban megtestesülő indokok indokolt. Ez a módosítás eltörli a kisebbségi pótválasztás intézményét, megteremti viszont a kisebbségi időközi választás lehetőségét. Így a jövőben nem fordulhat elő olyan eset, hogy netán elektori meg nem jelenés és határozatképtelenség miatt nem tud megalakulni és létrejönni kisebbségi önkormányzat.

Ami pedig a passzív választójogot érinti, vagyis, hogy miként lehet valaki kisebbségi képviselő, ezzel a kérdéssel hangsúlyosan foglalkozik az Országgyűlés ad hoc bizottsága Hargitai képviselő úr vezetésével. Megjegyzem, hogy kialakulóban van egy olyan álláspont - és ez reflexió is kíván lenni az ombudsman úr által itt elmondottakra -, amely szerint a jelölőgyűlésen kellene a jelen lévő jelöltnek írásban nyilatkoznia arról, hogy a maga részéről az adott kisebbség képviseletét vállalni kívánja. Ez egyfajta szűrő szerepet tudna betölteni, és mindenképpen lehetővé tenné, hogy olyan személyek, akiket az adott kisebbségi közösség nem ismer, akik a kisebbségi közéletben soha nem vettek részt, ilyen módon ne lehessenek jelöltek a jövőben.

Mindenféleképpen egyetértünk abban, hogy át kell tekinteni a kisebbségi önkormányzatok hatáskörét és a települési önkormányzatokkal való együttműködésük kérdését, továbbá meg kell teremteni az országos kisebbségi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésének intézményes kereteit is, hogy semmiféle szürke zóna a jövőben ne létezhessen. Hangsúlyoznám, hogy lesz módunk a Ház falai között ezekről a kérdésekről részletesen is szólni, hiszen a kormány már benyújtotta a kisebbségek helyzetéről szóló, az elmúlt két évet felölelő beszámolót, amelynek az elfogadását majd az őszi ülésszak során fogjuk kérni. Ezért én a hazai kisebbségpolitika valamennyi aktuális kérdését most idő hiányában sem szeretném a vitába behozni.

Tisztelt Ház! A beszámoló az igazságügyminiszterhez címzett ajánlások körében kitér a polgári perrendtartás egyik szabályának módosítására. Jelentem, hogy az ajánlásban foglaltak időközben már megvalósultak. A mostani ajánlás alapvetően azt célozza, hogy 2000. január 31-éig szükséges lenne elemezni a módosítás hatását, illetve, hogy az OIT-nél kezdeményezni kellene egy speciális bírósági adatgyűjtést a foglalkoztatási diszkriminációra vonatkozóan. Álláspontom szerint ez a terminus nem teljesen elegendő a megfelelő hatásvizsgálatokra, koraiak lennének még talán a következtetések is. Célszerűbb lenne megítélésem szerint a jövő év folyamán visszatérni erre a témára.

Tisztelt Országgyűlés! A parlamentben és a kormányzati munkában természetesen nem kizárólag a biztos úr beszámolója hívja fel a figyelmet a kisebbségi jogok érvényesítésére. Erre a napi kormányzati és a helyi önkormányzati tevékenység során a hivatalok és a hatóságok jogalkalmazó munkájában folyamatosan törekedni kell. Az is kétségtelen, hogy az országgyűlési biztos intézménye és kiemelkedő tevékenysége nélkül e jogalkotási és végrehajtási munka mindenképpen több hibával volna terhes. Mindannyiunk számára megnyugtató, hogy az állampolgárok alapjogainak, ezen belül a kisebbségi jogoknak működik egy olyan őre, aki egyben az őrzőket is őrzi.

Tisztelt Ház! A kormány támogatja a beszámoló, illetve a határozati javaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)