Felszólalás adatai

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az általános vita első szakaszában felmerült a gondja, hogy a kábítószer-probléma a helyes elnevezés, vagy pedig egyéb, például a kábítószer-fogyasztás elnevezés a helyes. Otthon is gondolkodtam ezen a problémán, és bár nagyon választékos a magyar nyelv, igazán jó megoldást nem lehet találni.

A kábítószer-fogyasztás önmagában nem jelenti ezt a gondolatkört, nem fedi le teljesen, ugyanis az országba történő bekerülésétől egészen a fogyasztásig, illetve a fiatalkorúakra, a fogyasztókra tett káros hatását, ezen keresztül a kapcsolódó bűnözés, illetve az egészségre, a családra és a társadalom egészére kifejtett káros hatását lehetséges, hogy ez a nem egészen tökéletes magyar megnevezés fejezi ki leghelyesebben.

Hozzászólásomban néhány olyan dologra szeretném felhívni a figyelmet, amely részben szerepel az anyagban, másrészt pedig anyagi eszközök felhasználására nincs szükség, tulajdonképpen a megelőzés, illetve a gyógyítás fontosságára hívnám fel a figyelmet. Sajnos, megállapíthattuk azt, hogy Nyugatról nemcsak a jó dolgok, hanem az igen káros dolgok is begyűrűznek. 1971-ben voltam elsőéves egyetemista, és akkor egy amerikai előadókörútjáról hazajött kémiaprofesszorom elbeszéléséből hallottam először arról, hogy az 1960-as évek végén, '70-ben az amerikai egyetemisták között már milyen óriási probléma volt a kábítószer-fogyasztás. A professzor úr akkor elmondta, hogy hallgatói közül szemmel láthatóan ki tudta szűrni azokat a diákokat, akik kábítószert fogyasztottak, illetve kábítószerfüggők.

Addig Magyarországon gyakorlatilag egy-két orvos, egy-két gyógyszerész vagy egy-két, a gyógyszer, kábítószer környezetében dolgozó személy válhatott a kábítószer rabjává. Ezek az akkori, még nem túl szigorú intézkedéseket kijátszva juthattak a kábítószerhez.

Később Magyarországon is megkezdődött, jött a szipu, majd jöttek a különféle oldószerek, és később jelentek meg a drogok. A kábítószer a legveszélyeztetettebb korosztályt, a fiatalkorúakat károsítja a legjobban. Magyarországon eddig elsősorban a nagyvárosokban jelentkezett ez a probléma, hála istennek, a kisvárosokban még elenyésző, Budapest és a nagyvárosok összességében mintegy 75 százalékát fedik le a kábítószer-fogyasztásnak.

Sajnos, a bűnelkövetésben is mutatkozik a kábítószer hatása. A jelenlegi felmérések szerint 1 százalék a bűnelkövetők közül a kábítószer miatt, illetve a kábítószer hatása alatt követi el ezt a cselekményét. Egy megyei adatot is hadd mondjak, hogy egy évben mennyit jelent: Csongrád megyében a szerzett adatok szerint 192 esetet regisztráltak, amikor a bűnelkövetés kábítószerrel kapcsolódott.

Külön említést kell tenni, hogy hogyan jut be az országba, illetve hogyan jut Európába. Sajnos, akármennyire is igyekszenek a pénzügyi szervek, a vámszervek, illetve a határőrszervek védekezni, a kábítószer tranzitországa, egyik legfontosabb tranzitországa Magyarország. Miután ebben nagy pénz van, az elkövetők minden trükköt és minden lehetőséget kihasználnak és kispekulálnak, amelyet a bűnüldöző szervek csak jó hosszú lemaradással tudnak követni.

A hétvégén határőrvezető tisztekkel volt szerencsém konzultálni erről a témáról, és elmondták, hogy abszolút profi módon a még Törökországban leplombázott kamionokba már be vannak téve a kábítószerek, és gyakorlatilag a sofőrök, akik ezeket a kamionokat vezetik, abszolút nem tudnak semmiről, annyira tökéletesen vannak izolálva, hogy a kábítószert észlelő kutyák sem tudnak rájönni.

Ezek Magyarországon simán keresztüljutnak, és amit elmondtak, tulajdonképpen az ebbe a szervezetbe történő beépülés az, amellyel fel tudnak göngyölíteni egy-egy hálózatot. Természetesen kisebb tételeket, bár azok is forintban meg súlyban kifejezve, a személygépkocsikban, kistehergépkocsikban behozott tételek óriásiak, de az igazi nagyok gyakorlatilag simán keresztüljutnak az országon.

A másik oldala a visszaút, amikor kiszerelve, dozírozva, expediálva, dílerek útján terjesztik. Meg kell említenem, hogy Magyarországon a legveszélyeztetettebb hely a diszkó, amely véleményem szerint a legközönségesebb szórakozóhely, és tulajdonképpen a diszkók, illetve a diszkók környékének az ellenőrzése lenne a legfontosabb feladat. Ebben több hatóság közreműködésére lenne szükség, így az ÁNTSZ-nek, a rendőrségnek a közreműködésére. Ugyanakkor el kell mondanom azt is, hogy óriási feladata van a családnak, illetve a családvédelemmel foglalkozó személyeknek, szerveknek, a családvédelmi prevenciós munkának, mindazon személyeknek, illetve hivatásukból eredően részt vevőknek, akik ezzel a problémakörrel foglalkoznak: iskolaorvos, családorvos, iskolai és ifjúsági védőnők, körzeti védőnők.

A másik probléma, hogy ezek a fiatalok esetenként felügyelet nélkül vannak, és lehet, hogy nem túl szimpatikus feltevése a kérdésnek, de vajon 14 év alatti fiatalok mit keresnek a diszkókban, 14 éven aluli fiatalok éjszakánként csapatokba, bandákba verődve miért sétálhatnak, csellenghetnek, kószálhatnak az utcákon, miért mehetnek egyik településről a másikra. Itt felvetődik elsősorban a szülők felelőssége, de felvetődik az egész társadalom felelőssége. Természetesen ez jelzi azt, hogy a társadalom alapegységével, a családdal esetenként baj van. A családban mindenkinek megvan a saját problémája, a családok egy része szétesett, a családoknak esetenként az anyagi helyzetével is gond van, és emiatt gyakorlatilag a gyermekek ellenőrzés nélkül maradnak, és ennek az ellenőrzésnek a hiánya arra vezet ki, hogy a megmaradt idejüket, a szabad idejüket nem tudják kellően fegyelmezetten, illetve hasznosan eltölteni.

A fiatalokkal meg kell szerettetni a sportot, amely a fizikai erőnléten túl segíti a mentális fejlődést, a sport erősíti a csapatszellemet, az összetartást, a közös célért való szellemet.

A társadalomnak nagyobb figyelmet kell fordítania az alacsonyabb iskolai végzettségű, hátrányosabb helyzetű fiatalokra, fel kellene készíteni őket a társadalmi egyenlőtlenségek elfogadására, ugyanakkor lehetőséget kellene biztosítani, hogy a képességüknek, képzettségüknek megfelelő munkahelyet találjanak. Azok a fiatalok, akik munkás életüket munkanélküliként kezdik, kizökkennek abból az életritmusból, abból a rendszerességből, amelyet az iskolábajárás jelentett számukra, hozzászoknak a semmittevéshez, könnyebben kerülnek rossz társaságba, nehezebben illeszkednek vissza a mindennapi élet normális kerékvágásába.

Nagyon fontos lenne a fiatalokat úgy felkészíteni az életre, hogy értelmes, elérhető célokat tűzzenek ki a maguk számára, az irreális, elérhetetlen célok sok esetben elveszik a fiatalok kedvét a küzdelemtől, és az érte folyó harcot feladják.

(23.10)

Számolni kell azzal, hogy a preventív munkával nem lehet megakadályozni a drog terjedését. A törvény szigorával kell fellépni a terjesztők ellen, akik a busás haszon reményében nem riadnak vissza még a tíz év alatti korosztály megfertőzésétől sem.

Nagyobb segítséget kellene nyújtani a már bajba jutott fiataloknak, növelni kellene az addiktológiai szakrendelések, a rehabilitációs és reszociációs intézmények számát. A szülők önkéntes segítőiből drogellenes csoportokat kellene létrehozni a kisebb településeken is. A középiskolás korú fiatalok körében kortárs segítő csoportokat kellene létrehozni, akik saját korosztályukat könnyebben tudják megszólítani. Mindemellett - miután az idő elfogy - szerettem volna megjegyezni az egyházak szerepét, valamint azt, hogy össztársadalmi összefogás szükséges a család, a hatóságok, a társadalmi szervezetek, a civil szervezetek és mindannyiunk részvételével.

Köszönöm a figyelmet.