A felszólalás szövege:

HANÓ MIKLÓS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 1999. november 3-ai ülésén a gazdasági kamarákról szóló T/1610. számú törvényjavaslatot kijelölt bizottságként megtárgyalta. A bizottság a törvényjavaslatot 15 igen, 8 nem szavazattal az Országgyűlésnek általános vitára ajánlotta.

A törvényjavaslat bizottsági vitája során az előterjesztő képviseletében a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára az alábbiakkal indokolta a törvényjavaslat benyújtását: "a gazdasági kamarákról szóló törvény elfogadása és hatálybalépése óta eltelt évek tapasztalatainak figyelembevételével szakmailag indokolttá vált a szabályozás újragondolása". Bár a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések közül az önkéntes kamarai tagság bevezetése kapta a legnagyobb publicitást, az előterjesztő a törvényjavaslat legfontosabb elemének a kamarák köztestületi jellegét tartotta. A törvényjavaslat meghatározza a kamarák feladatait, alapszabályuk kötelező tartalmi elemeit, rendelkezik törvényességi felügyeletükről, az érdekképviseleti jogok gyakorlásának szabályairól.

(10.30)

Gazdálkodásuk ellenőrzése az Állami Számvevőszék hatáskörébe kerül. Az előterjesztő megítélése szerint a legtöbb gondot az átmeneti időszak alatt jelentkező bizonytalanságok okozhatják, ennek elkerülése érdekében ezt az időtartamot igyekeztek a lehetőségek szerint rövidre szabni.

A bizottsági vita során egyetértés alakult ki abban a tekintetben, hogy a gazdasági kamarák működésének tapasztalatai alapján el kell végezni bizonyos korrekciókat a jogi szabályozáson. A törvényjavaslat mellett érvelő hozzászólók kiemelték, hogy a gazdasági kamarákról szóló törvénynek a kötelező tagságra vonatkozó rendelkezését érte a legtöbb kritika. Ez nem ösztönzi jobb munkára és színvonalasabb szolgáltatásra a kamarát és annak vezetését. A kamarai tagok egy részének kapcsolata a kamarával csupán a tagdíjfizetésre korlátozódik. A törvényjavaslat elutasítása mögött pozícióféltés is meghúzódhat, tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat 2000. december 31-éig soron kívüli kamarai választásokat ír elő.

A gazdasági kamarákra vonatkozó törvényjavaslat benyújtása azt jelzi, hogy a kötelező tagság elvetésére vonatkozó igényen túl szükség van a jól működő, a felismert érdekek alapján szerveződő gazdasági kamarákra.

A bizottsági vita során a törvényjavaslattal szemben kritikaként hangzott el, hogy a kötelező kamarai tagság megszűnésével szétzilálódhat a regisztráció, a kamara szolgáltatásaihoz pedig éppen az erre leginkább rászorultak nem jutnak majd hozzá. Ebben a helyzetben megoldást jelenthetne a kötelező tagság fenntartása, tagdíjfizetési kötelezettség nélkül, illetve differenciált tagdíjfizetés mellett, amellyel szemben megfelelő kamarai szolgáltatás áll. A gazdasági kamarák a születő piacgazdaság körülményei között meglehetősen nehéz feltételek között kezdték meg tevékenységüket, s a működésükhöz szükséges hátteret a mai napig nem kapták meg. Mára megteremtették működésük tárgyi és személyi feltételeit, bővült szolgáltatási körük, és jelentkezik igény a kamarai tagságra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Kis Zoltán volt államtitkár úrral egy dologban egyetértek, hogy a parasztot földhöz kell juttatni. Majd a leendő felszólalásomban erről szeretnék én is szólni. Avval viszont nem értek egyet, hogy az agráriumban a túlsúlyos sertés van támogatva, meg egyéb olyan negatív támogatások vannak, ami nem a piac irányába tendál.

A legnagyobb gond az, hogy a piac és a mezőgazdasági termelés közt lévő élelmiszeripar elszakadt. Itt volt egy úgynevezett rossz privatizáció, az élelmiszeripart úgy privatizálták ki az előző nyolc év alatt, hogy a magyar paraszt az élelmiszeriparnak nem tulajdonosa, nem részese. Ettől kezdve teljesen kiszolgáltatott, amiről Járvás képviselőtársam is beszélt. Ott monopolhelyzetben lévő növényolaj-feldolgozó játszik velünk. Tehát hiába termelünk egyszer jól, jó a termelési adottság, jó a lehetőség, végre egyszer jó a termés minősége is, akkor is tudnak velünk szórakozni.

Azt hiszem, hogy egy kettős présben vagyunk, mert az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkor kvótákat fognak felállítani. Tehát nekünk most nem lehet a termelést beszűkítenünk. Tehát egyik oldalról termelnünk kell, mindegy a termelési forma, csak jó minőség legyen, evvel én is egyetértek, de a másik oldalon pedig ott van az, ha túl sokat termelünk, akkor meg esik az ár. Támogathatunk mi bármennyit, ha alacsony az ár. A legnagyobb, súlypontozott része a termelésünknek az, hogy mennyiért tudjuk eladni ezeket a termékeket.

Tehát mi a megoldás? Valahogy bele kell vonni az élelmiszeriparba a termelőket, ami a dán példa, ugye, ahol egy vágóhídnak 5000 paraszt a tulajdonosa, és az ott termelt jó minőségű hasított sertésből képződött eredményből maga a vágóhíd is fejleszt, fejlődik, de a termelésbe is visszaoszt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő eléggé leszűkült, de véleményemet azért elmondanám a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséhez.

Csatári József képviselőtársammal, Koppánné Kertész Margittal és Zsikla Győzővel több részletre bontva beadtunk kapcsolódó módosító indítványokat, amelyek együttes összege 93,3 milliárd forint, amellyel szeretnénk növelni az FVM támogatási keretét. Csatári József képviselőtársam ezelőtt vagy két órával elég részletesen kifejtette ezen kapcsolódó módosító indítványok tartalmát. Én három tételt ismételten kiemelnék: a beruházások támogatásához igényelt pluszösszegünk 20,8 milliárd forint, piacrajutási támogatás 15,6 milliárd forint és agrártermelés támogatása 25,3 milliárd forint.

Ezeknek a jövő évi költségvetésbe való beépítését szeretnénk, és most megpróbálom egy más irányból megközelíteni ennek a fontosságát. Ezt a költségvetés alkotásakor a jövő év rendszerébe akarjuk beépíteni. De én azt mondom, hogy ha az európai uniós belépésünket vesszük magunk elé és tűzzük ki célul, akkor az agráriumot el kell egy olyan szintre juttatni, hogy versenyképesek legyünk. Azt hiszem, mindnyájan erről beszéltünk, erről szóltunk, hogy megteremtjük azokat a feltételeket, amivel a nemzetgazdaságnak ezt az ágazatát biztos pontra tudjuk helyezni, és ezáltal az itt élő embereknek biztosan megfelelő élelmiszereket tudunk előállítani, és mindazok mellett exportra is tudunk termelni jó minőségben, és ezáltal növeljük a nemzeti bevételünket.

A legnagyobb gondnak azt látom, hogy a magyar mezőgazdaságban - és most mindegy, hogy ez családi gazdaság vagy társas vállalkozás vagy szövetkezeti forma - nem igazán képződik jövedelem. Ennek az okát, ha megnézzük, elég sokrétű, de azt hiszem, a legnagyobb gond most a piac problémája. Az előzőekben a kétpercesben már említettem, nagy gondnak látom azt, hogy kiesett a vertikumból az élelmiszeripar, a mezőgazdaságnak ez az élelmiszeriparral egységes rendszere sajnos szétaprózódott, és az élelmiszeripar nagyon nagy része nem magyar kézben van, ami nem biztos, hogy a magyar termelők érdekeit szolgálja. Lásd például a rengeteg mezőgazdasági importot, úgymond, élelmiszer-ipari importot, aminek alapanyaga Magyarországon is megtermelődhet, de mégsem ez következik be.

Úgy gondolom, hosszú távon és mint az előbb említettem, nekünk stratégiai kérdés, hogy marad-e egy stabil lábakon álló versenyképes mezőgazdaság, vagy pedig a mezőgazdaság leépülésével, tönkremenetelével, az Európai Unióba való belépésünkkel megnyílik a lehetőség arra, hogy a magyar föld is veszélybe kerüljön. Úgy érzem, hogy az általunk benyújtott módosító indítványoknak ez az átgondolása is fontos dolog, mert ha mi a parasztokat vagy a termelőket, a mezőgazdasági termelőket nem tudjuk feltőkésíteni, akkor nem adjuk meg azt az esélyt, hogy a magyar föld magyar kézben maradjon. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert az a nemzet, ahol nem a mezőgazdasági termelők kezében van a föld, úgymond, hontalanná válik. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy emiatt igenis minél több pénzt juttassunk az agráriumba. Hogy annak mi a módja, az már szakmai vita, az egy belső megbeszélése a dolgoknak, de egyáltalán pénzt kell oda pumpálni, hisz ezt megtettük már közel 500 milliárd forint értékben a bankok konszolidálásánál, és ott nem vitatta senki - jobban mondva vitatták, de mégis megtörtént a dolog.

Én azt mondom, legalább olyan stratégiai fontosságú, hogy a magyar mezőgazdaságban élőket is megfelelő helyzetbe tudjuk juttatni, és főleg az, amit Kis Zoltán SZDSZ-es képviselő is említett, hogy a földet azok szerezhessék meg és alakuljon ki egy olyan optimális termelési viszony, aminek során nem egy-két hektáros, nem úgymond, szociálisan termelő, hanem 50-100 vagy a fölötti megfelelő méretekben gazdálkodó mezőgazdasági vállalkozások alakulnak ki. Ehhez azt a feltételt kell biztosítani, hogy tőkeerős legyen, tehát képződjön valamilyen jövedelem a mezőgazdaságban, és még egyszer mondom, a formáját többféleképpen lehet megtalálni, egy a lényege, hogy a termelőhöz jusson oda. Nagyon fontosnak tartom, mert ha nem a paraszt vásárolja meg a földet, akkor sajnos eljön az, amit már más területen is tapasztalunk, a bérmunka. Ettől kezdve utána ránk szabadul majd még jobban az élelmiszerimport, ránk szabadul még jobban az olyan többszörös áron történő élelmiszereknek és mezőgazdasági termékeknek a vásárlók felé történő áremelkedése, ami hosszú távon negatív hatás ránk nézve. Ezért tartom fontosnak, hogy az agráriumba mindenféleképpen pénzt juttassunk.

Ezzel kapcsolatban még annyit szeretnék elmondani, hogy a kvótarendszer, ami a mi magyar mezőgazdaságunknak megint csak egy olyan kihegyezett pontja, bizonyos termékszerkezetekben többlet-, úgynevezett túltermelés van, de muszáj ezt véghez vinnünk és ezt is meg kell finanszíroznunk, sajnos, mert ha ezt nem tesszük, akkor utána az európai uniós belépésünkkel elveszítjük annak esélyét is, hogy ha egy jól működő, fejlett mezőgazdaságunk van, akkor termelhessünk, és ha egy jól működő, fejlett mezőgazdaságunk van, akkor a vidéken élő embereknek is életteret biztosítsunk.

Azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy támogassák a beadott kapcsolódó módosító indítványainkat, hiszen azt szeretnénk vele elérni, hogy hosszú távon az agrárium helyzetbe kerüljön, jó minőségben tudjunk termelni, és az itt élő embereknek megfelelő élelmiszert tudjunk előállítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Interpellációm hasonló az előbb elhangzottakhoz, de azért elmondom. A szolnoki Solami Húsipari Rt. szerződésszegés következtében eddig több mint 200 millió forintot nem fizetett ki az állattartó gazdáknak. A felelőtlen gazdálkodás és a csaló magatartás jelei mutatkoznak a Solami Húsipari Rt.-nél, amelyet az előző kormányzat idején virágzó Fázis Rt. tulajdonosi köre vásárolt ki a nemzeti vagyonból.

Az állattartó gazdák becsapásán túlmenően a Solami Rt. 1998-ban és 1999-ben összesen 580 millió forintot vett fel a Postabanktól. A bank kintlevőségeit kezelő Reorg-Apport Rt. az elmúlt évben két alkalommal is pályázat útján keresett vevőt az adósságállomány megvásárlására, ám vevőt nem talált. Időközben az üzemi tanács képviselője bejelentést tett a hiteleket kezelő Reorg-Apport Rt.-hez, hogy a Solami tulajdonosa egy nagy értékű gépet szállított el Szolnokról a Tolna-Hús Rt.-hez. A további vagyonvesztés megelőzése érdekében a Reorg-Apport Rt. ez év januárjában végrehajtási jogot jegyzett be a cég vagyonára, és zárolta a Solami Rt. 200 millió forint értékre becsült eszköz- és gépjárműparkját, illetve a cég szolnoki, kunhegyesi, kispesti és bükfürdői ingatlanjait. Az elmúlt év telén tanulók dolgoztak kisegítőként a cégnél. Az ő bérükkel is, közel 1 millió forinttal tartozik a Solami.

Kérdezem a miniszter urat, hogy a mezőgazdasági tárca kezdeményezi-e az igazságügyi miniszternél a hatályos büntető törvénykönyv módosítására vonatkozó törvényjavaslat elkészítését annak érdekében, hogy a mezőgazdaságban a gazdákat rendszeresen becsapó szélhámosok, olyanok, mint a húsipari kontár "zöldgyulák", mielőbb az általuk kiérdemelt hosszúságú időtartamra lakat alá kerülhessenek, hogy ezzel is meg tudják kímélni a parasztságunkat a további csalássorozatoktól.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. A választ elfogadom, és annál is inkább fontosnak tartom azt, hogy a csődtörvénynél igenis előbbre kerüljenek a gazdák, hogy hozzájuthassanak ahhoz az általuk megtermelt értéknek az ellenszolgáltatásához, amihez egyébként a bankok mint információt felvevők könnyen hozzájutnak, a kisemberek nem. De én mint a jogban laikus, azt mondanám, hogy volna egy olyan javaslatom, hogy vissza kellene állítanunk az adósok börtönét, és egy ilyen 300 millió forintos csalás vagy tartozás esetén egy tízes osztóval 30 évet egyszerűsítve kiosztanánk. Azt hiszem, hogy ezt követően az ilyen kóbor, ipart meggyalázó cégek nemigen csapnák be a termelőket.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás az FKGP soraiból: Úgy van! Igaza van! - Taps az FKGP soraiból.)

(15.10)

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottságnak volt egy határozata, ami előttünk van, a mezőgazdasági termelők beszállítását, biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról, és a kormányt kéri fel, hogy erre próbáljon valami jó megoldást találni. Elég sokan hozzászóltak, hozzászóltak a koalíció részéről is, az ellenzék részéről is.

Azt hiszem, ezt a határozatot egy kormányüléssel vagy egy olyan gondolat megalkotásával, amit várnánk, nem lehet megoldani. Ez sajnos egy hosszú folyamat, ez egy stratégiai folyamat, sőt, két részre bontanám: van egy azonnali tűzoltási folyamat, tehát a mostani körülmények között egy olyan pénzügyi dolgot létrehozni, ami valahol úgynevezett bankgaranciát jelentene a termelőknek, mint ahogy exportálunk, és ott megpróbálunk bankgaranciát találni. Ezért igazság szerint a pénzügyi vonalat látnám szívesen itt a kormánypárt részéről, mert ez elsősorban oda szól. A másik dolog, ami hosszabb távú: itt mindenki '90-et emlegeti, Karakas és Jauernik képviselőtársam is a '90-es évek problémáját emlegeti, hogy a termelők itt lehetetlenülnek el; én nem... Azt mondja egy idős ember, ha már valamit kitaláltak, azt még egyszer nem kell kitalálni, csak jól kell tudni alkalmazni. Nézzünk meg egy dán példát, nézzünk meg egy nyugat-európai példát!

Nem '90-től, a rendszerváltástól van itt gond, hanem én az előző 40 év problémáját is felvetem, hiszen a társadalomban és a mezőgazdasági társadalomban, a termelés szerkezetében sem voltak magángazdák; azt mondták, hogy a magángazdák a '90-es évektől kezdtek rosszul járni, előtte nem voltak magángazdák, volt egy kis háztáji, ahol egy korlátozott mennyiségben lehetett termelni. Nyugat-Európában mitől van nagyobb biztonságban egy termelő, amit már száz évvel ezelőtt vagy még korábban kitaláltak? A dán típusú szövetkezések beszerző-értékesítő szövetkezések, amelyeknek tulajdona a feldolgozó - ez a lényeg -, így már nincs, aki becsapja őt, mert önmagát csapná be. Tehát mi itt a mi feladatunk hosszabb távon? Az, hogy a feldolgozóiparba a termelőket vigyük be. Ehhez mi kell? Pénz. A mi mezőgazdasági minisztériumunk szeretett is volna erre pénzt előteremteni, de a mostani körülmények között, nehéz gazdasági helyzetben - árvíz, belvíz, egyebek - a kormány nem azt a döntést hozta, hogy ide még több pénzt adjunk.

Tehát a régiók szintjén meg kellene találni azt a lehetőséget, ami a nálunk kialakuló piacgazdaságban... - mert azt mondom, hogy ez átmeneti állapot, nincs meg az a dinasztiáról átszálló tisztesség, mint ami Nyugat-Európában adott, vagy nincs meg az a termelői érdekeltség a feldolgozóiparban. Mert mihelyt mi oda bekerülünk mint termelők, abban a pillanatban valamivel nagyobb a biztonságunk arra, hogy nem leszünk becsapva, de ez még nem jelenti azt, hogy a termékeinket el is tudjuk adni.

Tehát nem könnyű a feladatunk, mindamellett - itt többen emlegették - ma a magyar mezőgazdaságban a volument is tartanunk kell, amíg nem lépünk be az EU-ba; mihelyt beléptünk az EU-ba, akkor az már egy adott kvóta lesz és utána minden erőnket arra fordíthatjuk, hogy a technológiánkat arra a szintre hozzuk. Amíg valamilyen termékcsoportból, lehet, hogy helyileg vagy országos szinten túltermelés van, és nem biztos, hogy az exportot úgy tudjuk támogatni, ahogy azt az EU-ban megteszik más formában, és nekünk azzal kell versenyezni, addig sajnos egy csomó pénz arra megy el, hogy ezt a volumenszintet tartsuk.

Ha még közben bejönnek ilyen kóbor apácák, Zöld Gyula-félék... - kimondom a nevét, aki a Fázis Rt.-ben, az elektronikában nagyon remek volt, most bejött a húsiparba, itt is megtalálta a remek megoldásait, megtalálta a szolnoki Solaminál, megtalálta a Tolnahúsnál, és több egység az övé. Kérdezem én, hogyan keveredhetnek ide ilyen emberek, ilyen szakmai szakbarbárok, vagy nem tudom, mit gondolunk, hogy a mostani élelmiszeriparba bárki bejöhet. Itt olyan fontos termékeket állítunk elő, ami nekünk stratégiai szempont kell hogy legyen, ha azt akarjuk, hogy a mezőgazdaságban jövedelem képződjön, és hosszú távon stratégiát akarunk ebben megteremteni. Tehát nagyon fontosnak tartom, hogy ezzel foglalkozzunk, de sajnos egy kormánydöntéssel ezt nem lehet megoldani. Tény, hogy ez most nagyon nagy probléma.

A rövid távú dolgot viszont a pénzügyi vonalnak kellene úgy megtalálni, hogy legyenek szankciók. Igen ám, de ha kis egységek vannak, ezt nem könnyű nyomon követni, de valamilyen törzstőkeszintig, tehát a nagy cégeknél, igenis nyomon követhető legyen, vagy jelentés szintjén, havi szinten elemzésben valahol kimutatható legyen, hogy még nincs csőd előtt.

(12.00)

Igen, az is igaz, hogy az adó tartozok-követelek dolgot is össze kell fésülni, tehát ez nem könnyű dolog, de valamilyen bankgaranciaszerű dolgot le kell tenni a termelőknek, mert nagyon sokan lemondtak, és azzal egyetértek, hogy minden egyes termelő nem tud jogi átvilágítást tenni az egyes cégekre, főleg, hogyha ott van a túlsúlyos sertése, vagy főleg, ha a tejet nem veszik át tőle, örül, ha valahová leadhatja.

Ami a lényeg, hogy dolgozzunk ki közösen - és az pártsemleges - olyan pénzügyi lehetőséget, én nem vagyok pénzügyi szakember, amely addig, amíg itt a tisztességes piaci magatartás nem jön létre, az ilyen szakmai kontárok, az ilyen percemberek nem keverednek ki az élelmiszeriparból, ami nekünk a felvevőágazatunk, akkor addig a termelőnek legyen valamilyen jogbiztonsága. Nem könnyű a probléma, és valahol rengeteg pénz kell ahhoz, hogy ezeket a lenullázott, tönkrement vagy szándékosan tönkretett élelmiszer-ipari egységeket újraindítsuk és minél magasabb fokon feldolgozzuk a termékeket.

Én azért még mindig elmondom, és többen akkor kinevettek, de most is mondanám, hogy addig, amíg ez a rendszer nem tudna felépülni, én igenis visszahoznám az adósok börtönét, egy-két ilyen Zöld Gyulát beültetnék harminc évre, utána a többiek elgondolkoznának, hogy szórakozzanak-e a mi pénzünkkel.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiból.)

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Dr. Lentner Csaba és Göndör István felszólalásához kapcsolódva szeretnék azért reagálni. A mezőgazdasági bizottság tegnap este is ülésezett, és bizottsági javaslatként volt egy előterjesztés, amit egyébként a kormány is támogat, tehát kormányjavaslatként volt a bizottság előtt. Hogy az ellenzéki képviselők és az MDF ezt nem szavazta meg, az egy dolog, tehát 13:13 patthelyzettel záródott a megbeszélés, ami több órán keresztül tartott.

Azért azt itt elmondom, hogy a szövetkezeti külső üzletrésznél egy olyan jogsérelem van '92 óta, hogy ennek a megoldását valamilyen módon rendezni kell. Az eredeti előterjesztéshez képest a kormány azzal a javaslattal állt elő - és gondolom, ezt Lentner úr is tudja -, hogy privatizációs bevételekből az alanyi jogú külső üzletrészesek, akik a '92. évi I. törvény alapján lettek külső üzletrész-tulajdonosok, kifizetését átvállalja egyéves, úgynevezett kamatmentes hitel formájában a szövetkezetektől, ami meghosszabbítható. Tehát az előterjesztésben ez így szerepel, és ez elég jelentős összeg, hisz az össz külső üzletrésztulajdon felmérések szerint 50,5 milliárd forint érték, aminek jelentős részét a szövetkezeti vezetők által történt 5 százalékos kivásárlással és a szövetkezetek átalakulásával már úgymond felhasználták vagy jobban mondva leforgatták az átalakuláshoz, tehát a becsült érték 20-25 milliárd körüli összeg, amit az állam a privatizációs bevételekből fedezne is a szövetkezeteknek, pont azért, hogy ne szűnjenek meg munkahelyek, és a szövetkezet, ha életképes, akkor továbbmehessen ezzel. Tehát ez igen pozitív szándék.

Abban volt még jelentős vita, hogy a vásárolt üzletrésznél, ahol 5-10 százalékkal történt a vásárlás, és nem történt meg az átalakulás, és bizonyos személyek kezében halmozódott ez föl, ott ne történjen névértéken... - ja, és az előbb nem mondtam, az alanyi jogúaknál természetesen névértéken történne a kifizetés. Azt hiszem, ez elég komoly gesztus, igaz, hogy a '92. évi esetében névértéken, az inflációt nem figyelembe véve, de mégis nem 10-20 százalékon történne a megvásárlás. Tehát a kormánynak ez az elképzelése, és mire döntésre kerül a sor, kapcsolódó módosítóval remélhetőleg meg is történik ennek a pontos papírra vetése. A nem alanyi jogúaknál vagy inkább úgy fogalmazok, a vásárolt... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Letelt. Bocsánat.

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót. Lentner úr teljes tévedésben van, itt szó nincs arról, hogy a belső üzletrész-tulajdonosokat, akikből külső lesz vásárlás révén, akarná az állam megfinanszírozni és megvenni, hanem az alanyi jogút, aki 1992-ben külső üzletrésztulajdont kapott, vagy annak örököse. Itt szó nincs arról, hogy azt, aki itt vásárolt, a kormány akarná támogatni. Én is pontosan azt mondom, hogy ezzel nem kellene foglalkozni, mert ez spekulatív dolog, és a kormány is ezt mondja, erről szó nincs, nem tudom, honnan veszi ezt, de erről nem volt szó a bizottsági módosítóban sem.

A tőkekivonásról pedig csak annyit, hogy a tőkekivonás nem mostani állapot, már 40 éve folyamatosan folyik a mezőgazdaságban a tőkekivonás, sajnos egy nagy sarca volt a mezőgazdaságnak, elég szomorú, hogy ezt az állapotot kellett továbbvinni egy osztrák paraszttal szemben, akinek nem kell újra az összes tárházát, az egyéb eszközeit megteremteni, mint nekünk, sajnos még a családi gazdaságokban ez a probléma is van. És azért azt ne felejtsük már el, hogy külső üzletrésztulajdonnal rendelkező parasztember a szövetkezeti tárházba nem tudta bevinni a búzáját, amikor be akarta vinni, hiába volt külső üzletrésztulajdona, ehhez nem tudott hozzáférni, tehát a külső üzletrésztulajdonával nem tudott mit kezdeni. Az ilyen exlex-állapotokat talán a régiek tartották fenn, és nem a mostani gondolat.

Amit még el akarnék mondani, az a privatizációval kapcsolatos. A 18 aranykoronás föld nem igazán jó föld, nálunk, Békésben a 40 koronás, a 40 fölötti aranykoronás földek az igazi jó földek, de itt senki nem a földet akarja eladni, sőt itt a funkciót, a tevékenységet akarná privatizálni, nem pedig a földeknek az eladását. Tehát itt megint tévedésben van, de senki nem mondta azt a külső üzletrésztulajdonnál, hogy a vásárolt spekulatív üzletrészeket akarná az állam kifizetni, azokat nem, hanem az alanyi jogút, aki kapta, vagy annak az örökösét.

Köszönöm.

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Solymosi képviselőtársamnak mondanám, szó nincs arról, hogy a vásárolt üzletrészt akarná kifizetni a kormány, és az elképzelésben ez van benne - ezt nagyon jól elmondhatta volna neki Gráf úr, aki a bizottság tegnapi aktív munkájában felvetette -, és ezt mi támogattuk. A bizottsági módosítót úgy tettük fel szavazásra, hogy ezek egyértelműen ki legyenek mondva, tehát véletlenül se szerepeljen, hogy bármilyen állami forrásból ki lehessen ezt fizetni, csak a '92-ben külső üzletrész-tulajdonossá vált személyeket és azok örököseit. Így tettük fel szavazásra a bizottsági módosítót, ennek ellenére a szocialista és az SZDSZ-es képviselők és az MDF nem szavazta meg és így lett 13:13-as patthelyzet. Azt a magyarázatot kaptuk, hogy ezt a dolgot azért nem tudjuk dűlőre vinni, mert szocialista képviselőtársaim már megszavazták volna, ha mi nem akarnánk kifizetni a vásároltakat, a spekulatívot. Persze hogy nem akarjuk, szó nincs erről. Tehát ez a magyarázat rossz magyarázat, valami mást kellene találni.

Az állam pontosan azért száll be, és a tervezetben úgy van, hogy ne menjen tönkre a szövetkezet, amely életképes, csak az a baj, hogy a szövetkezetek nagy része már nem életképes, már tönkrement, mert nem biztos, hogy azt ott lévő vezetők a szövetkezeti érdeket nézték, hanem a saját spekulatív dolgaikat, az üzletrész felvásárlása is azért történt, hogy megvehesse a tárházat, vagy az egész szövetkezeti részből kétharmados átalakulással négyen-öten tulajdonosok legyenek, a többi meg bérmunkás legyen. Nincs az az igazi szövetkezet, amelyről ön beszél, Szalay Gábor úr. A törvény pedig nem döglődik, megpróbáljuk olyanra megcsinálni, hogy ebből pont ez a probléma ne legyen, amit ön is feszeget. Ha ön ezt döglődésnek nevezi, akkor nem tudok erre mit mondani.

Köszönöm. (Szórványos taps az FKGP és a Fidesz soraiból.)

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. A Tóth Imre képviselőtársammal közösen beterjesztett, aszálykárral kapcsolatos javaslatunkhoz kiegészítésképpen - mert Imre elég bőven kifejtette - pár gondolatot én is szeretnék elmondani.

Az alapvető gond az, hogy aszály sokszor előfordul, és kisebb-nagyobb mértékben jelentkezik, de ez most olyan nagy volt és egész évet átölelő, hogy a csapadék hiánya azt eredményezte, hogy a tavalyi évi talajmunkákat, a szántásokat és az egyéb ősszel elvégzendő munkákat idén januárban és februárban végeztük el a mi térségünkben, főleg azért, mert most volt annyi csapadék, hogy egyáltalán lehessen szántani, hogy az eke ne menjen tönkre, és ne másfélszeres gázolajfogyasztással lehessen ezt elvégezni. Többen mondták, hogy rossz gazda az, aki most szánt. Ezt nem mondanám így most, mert a nagyüzemek is ugyanezt tették, például Mezőhegyes is leállította a szántást, tehát ezt nem csak a kistermelők végezték, ezt megint csak hektártól függetlenül és gazdálkodási formától függetlenül végezték. De ez megint csak azt jelenti, hogy lehet, hogy ez a talaj már nem lesz olyan tavasszal, mert nem fog úgy szétfagyni, laza lesz, lehet, hogy már a talaj előkészítésénél is többletmunkákra lesz szükség, mert ha nem lesz még elég csapadék, akkor göröngyös marad, és a többi.

Hála istennek, most volt egy kis csapadék a megyénkben is, ahol egyébként az aszály a legjobban érintett minket, de ez még mindig nem elégséges ahhoz, hogy az altalajban ez a nedvesség összeérjen. Tehát lehet, hogy egy tavaszi vetés után, ha újra száraz időszak jön, akkor a növény megfakad, megserken, de utána ezt követően nem tudja a gyökereit leengedni, mert nem lesz nedvesség. Mindenesetre az aszállyal sújtott részeknél, zömmel azon a területen, ahol aszály volt, belvíz is jelentkezett, és ez azt jelentette, hogy az 1999 őszén és a 2000. év elején lévő belvíz folytán nem tudtak időben vetni, tehát ami az aszálynak az eredményeképpen késve lett vetve, utána szinte nem került aratásra. Tehát olyan területek is vannak, ahol előző évben, 1999-ben a belvíz miatt, a következő évben, 2000-ben pedig az aszály miatt szinte nem tudtak semmit aratni. Közben pedig hitelből gazdálkodnak, a hitelnek a visszafizetése pedig ketyeg.

Tehát olyan gondok vannak, hogy a harmadik évben, ami most következne, szinte már vannak olyan gazdálkodók, akik nem tudják miből megfinanszírozni, a bankok pedig már nem szívesen adnak hiteleket. Gazdahitelekre, egyebekre pályáznak, ez tény, tehát erre van lehetőség, de akkor is annyira tőkehiányos lett az ágazat, a növénytermesztés emiatt, hogy most itt mindenféleképpen az tény, hogy a kormány háromezer forinttal támogatta azoknál az aszálykárt, ahol bejelentés történt - kettővel, hárommal, én azt mondom, hogy egyébként erre ez mód is -, aki annak idején megtette a bejelentést az aszályra, azt most is vissza tudjuk keresni, tehát hogy milyen formában lehet a pénzt elosztani, amit a miniszter úr mondott, erre már valahol ez azért megoldás.

(23.10)

Mert aki bejelentette a kárt - van, aki nem tette, azt mondta, hogy 2-3 ezer forintért nem teszi -, annál ez nyomon követhető, tehát azért ebből lehetne valamit látni.

Még egy gondot elmondanék, és ez ebben az évben korrigálva lett: tavaly a földalapú támogatás miatt szerződési kötelezettség volt arra, hogy földalapú támogatást lehessen felvenni. Ennek okán bizonyos fokú pénzügyi kötöttség volt, azaz például a kukoricánál 1700 forint körüli szerződésekkel hátrányos helyzetbe kerültek elég sokan, ráadásul az aszály miatt nem termett csak fele vagy harmada, és ha el tudta volna adni 3000-3500 forintért a kukoricáját, talán valamennyire mérséklődött volna ez az aszálykár, ahol aszály volt, mert ahol nem volt aszály, a magasabb árfekvés miatt szinte lehet, hogy még jövedelme is volt. A mostani földalapú támogatásnál tudtommal ez már nem szerepel, ez a probléma kiküszöbölésre került. Ez is valahol akadályozta azt, hogy ne legyen akkora vesztesége a termelőnek.

Úgy látom, hogy hektáronként a 15-20 ezer forint, ahol ilyen súlyos aszály volt, igenis szükséges lenne, hogy ezt az évet valamilyen módon meg tudjuk finanszírozni, és ez nem másról szól, csak hogy egyáltalán ezt az évet el tudják kezdeni, tehát ne legyen az, hogy esetleg területek üresen maradnak, mert annyira nincs pénzük már a két év problémája miatt.

Még egy dolog: igaz, hogy a mezőgazdaságban növekedtek az árak, de azért az ilyen magas takarmányárak mellett az állattartásnál viszont nem biztos, hogy eredmények képződtek, mert nem követte teljesen a magas alapanyagár, tehát az abraktakarmányok, a hús és az élőállat eladásában ezek nem kompenzálódtak. Tehát ez is úgymond veszteséget gerjesztett.

Úgy gondolom, hogy valamilyen módon itt mindenféleképpen be kellene avatkozni, mert vannak olyan körzetek a kistérségben, ahol ezeknek a gazdálkodóknak az abszolút megélhetési lehetősége az a 20-30-50 hektáros földterület vagy az ennek kapcsán történő állattartás. Tehát teljesen el tudnak lehetetlenülni, főleg ezeken a kis falusi területeken, ahol szinte más munkalehetőség nincs. Tehát valamilyen szintű támogatást én is mindenféleképpen javasolok.

Köszönöm szépen.

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem könnyű feladat a mezőgazdasági termelők beszállítási biztonságát garantáló rendszer létrehozása egy piacgazdaságban. Itt lehet feladatot kiadni, a mi bizottságunk, a szakmai bizottság is egy-két mondatot leírt, hogy erre legyen valami kidolgozva, de igazából nem tudott kidolgozni semmit, tehát nem tett le olyan konkrét javaslatot, amellyel ez előbbre vihető.

Természetesen a termelők nagy kockázatnak vannak kitéve, főleg amikor a különféle ágazatokba olyan kóbor apácák is belekeverednek, akik csak tőkét vagy pénzt akarnak ebből kiszedni, hosszú távon termelni nem akarnak. Itt Zöld Gyulát is fölemlítem; annak idején mi már óvtuk tőle a termelőket rendesen, és be is bizonyosodott, mert úgy tudom, Zöld Gyulát már előállították, vagy előzetesben van. Egy a lényeg, hogy ott milliárdos síbolás történt, természetesen a termelők kárára.

Van egy javaslatom, ezt a múltkor is elmondtam. Lehet, hogy sokan - főleg a jogászok - azt mondják, hogy nem vihető véghez, de én bevezetném az adósok börtönét. Igenis el tudnám azt képzelni, hogy aki 300 milliót lopott, egy tízes osztóval 30 évet kapna; ha 10-20 ilyen embert vagy kezdő vállalkozót, aki így akar gazdagodni, leültetnénk, példát tudnánk statuálni. Legalábbis erősen felgyorsítanám ennek a dolgát. Lehet, hogy ez volna a leghatásosabb, mert egyébként biztos, hogy tönkre lehet menni a versenygazdaságban. De vannak, akik nem is arra törekednek, hogy normálisan gazdálkodjanak, és ebből olyan eredményt hozzanak ki, amely előbbre visz, hanem eleve be akarják csapni a termelőket, tehát nem könnyű ezt meghozni.

Valami olyan rendszert valóban föl lehetne állítani, ami úgymond egy pénzügyi alapot teremtene, és esetleg ezzel kártalanítani lehetne a termelőket, de akkor megint azt mondják, hogy azok helyett, akik azt a pénzt ellopják, az állam megoldja a problémát. Nem nagyon látom, hogy milyen előremozdító dolog van ebben.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)

(0.10)

HANÓ MIKLÓS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság megtárgyalta az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény módosítását. Az előttem szóló államtitkár úr részletezte e törvény módosításának szükségszerűségét. Pár gondolatot ismertetnék, ami a bizottsági ülésen elhangzott, és aminek okán mi is úgy látjuk, hogy szükség van erre.

A magyar élelmiszerjog EU-harmonizációja egyrészről megtörtént, átvettük Magyarországon, hatályban van az EU élelmiszer-joganyaga, másrészről nem történt még meg a régi központosított állami irányítású gazdasági rendszerből örökölt rendszer változása, aminek a lényege az, hogy előzetes engedélyhez kötik a termékek, élelmiszerek piacra jutását. Az 5. § megszünteti az úgynevezett új termék fogalmát, és ehhez kapcsolódva megszünteti azt a kötelezettséget, hogy új élelmiszert csak előzetes engedély alapján szabad előállítani, és előzetes kötelező minőségi vizsgálat alapján szabad az országba behozni. Még egy ilyen változás van: megszünteti az élelmiszer-előállító hely létesítésének engedélyezését, mert ez párhuzamosan az építési engedély keretében már biztosítva van.

A diétás élelmiszereket és a genetikailag módosított élelmiszereket az Európai Unióban is minden piacgazdaságban engedélyeztetni kell, és az előállítás engedélyezése mellett a forgalmazási engedélyezést is előírják. Ezen szempontok lényegében a törvénymódosítás gerincét teszik ki, de a bizottságban lefolytatott szakmai munkánál azért különféle olyan vélemények is elhangzottak, amelyek hosszabb távon ezen törvény további módosítását vagy korrekcióját igénylik, mindamellett, hogy az Európai Unióban is az élelmiszertörvény mostanság folyamatában is módosítás alatt áll, és ehhez igazodva nekünk is ezt majd meg kell lépnünk.

Mik merültek fel véleményként a szakmai munka alatt? Elsősorban például a gyártmánylapok szükségessége vagy nem szükségessége. Ezen módosítás mellett a hazai termékeknél a gyártmánylap fennmarad, a gyártmánylapot egy célszerű dolognak tartottuk, de mindemellett a külföldről importként bejövő termékeknél ez azért nincs meg, tehát ez úgymond a hazai termékek előnyére létezik, de az importnál nem, tehát nem minden nyomon követhető az importélelmiszernél. Felmerült az ionizáló energiával való kezelés mértéke és ennek engedélyezése is. Ezen kör most egyelőre csak a fűszerek köre. Nem igazán vált ki népszerűséget ezen kezelési mód, és jó lenne ennek a visszaszorítása.

Elég komoly vitát váltott ki, és megint csak továbbgondolásra javasolja a bizottság az adalékanyagok, különféle tartósítószerek, állományjavító szerek és az élelmiszerekbe kerülő egyéb adalékanyagok feltüntetésénél, hogy ne csak az Európai Unióban alkalmazott "E" különféle számozású megnevezések legyenek, hanem valahol a kémiai összetételt is fel kellene tüntetni, vagy valami olyan megoldást találni, ami az élelmiszerek esetében az egyre inkább jelentkező allergiás tüneteknél esetleg egyértelművé tudná tenni azt, hogy az adott élelmiszerben milyen olyan kiegészítő vagy adalékanyag van, ami esetleg valaki számára káros lehet.

A monitoringvizsgálatot is jónak tartjuk, hisz nem elég az, hogy az engedélyeztetés folyamán megkapja a gyártó az engedélyt az élelmiszer gyártására és azt követően nincs egy folyamatos vizsgálat, tehát igenis a gyártásközi ellenőrzés, a HCCP-nek megvalósítása, az ISO-rendszerek bevezetése egy bizonyos biztonságot jelent hosszabb távon, de azért volt egy olyan felvetés és érzés a bizottságon belül, hogy a Magyarországon alkalmazott jelenlegi élelmiszertörvény az Európai Unióhoz képest szigorúbb, erősebb, és ha megnézzük az előző évek gyakorlatát, azért különféle (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) élelmiszerbotrányok nem voltak. Mindamellett a bizottság az elhangzottak kapcsán 13 igen és 8 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartja a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Élelmiszerekről lévén szó, egypár dolgot azért hadd tisztázzunk. Ha közfogyasztásra gyártjuk vagy állítjuk elő az élelmiszert, ha otthon, a családunkat se veszélyeztethetjük. Vannak olyan dolgok, amelyek az Európai Unióból ránk nézve pozitívak, előrelépést jelentenek, és van egy-két dolog, ami nem biztos - ezt majd egyébként ki fogom fejteni. Konkrétan az a tény, hogy ne a góréajtón vágjuk a sertést, hanem legalábbis olyan higiénés körülmények között, ahol nem szennyezzük higiénés szempontból, tehát valami kólifertőzést nem idézünk elő - ha natív termék, tehát nem kerül hőkezelésre, akkor ez fertőződhet tovább.

A másik oldala pedig az, hogy állat-egészségügyi szempontból ne lehessen olyan fertőzést emberre átvinni - még a saját vágásnál se -, ami mondjuk, trichinellás fertőzést idézhet elő. A román határ mentén elég sok helyen lehetett ezt észlelni, ami a házi sertésbe is bekerülhet. Az Európai Unióban az a szabályzat, hogy minden egyes élelmiszernek - ha házi, ha közfogyasztásra kerül - állatorvosi vizsgálaton át kell esnie, azaz az otthon vágott sertést is bevizsgáltatják. Ezt pozitívnak tartom. Ez nem azt jelenti, hogy otthon ne dolgozza fel, és a hagyományos ízeket és egyebeket ne állítsa elő, de ne veszélyeztesse a családját se, ha, mondjuk, kolbászt csinál. Mondok egy példát: vaddisznóból állít elő kolbászt, és azt megeteti a családjával. Ezt se tartom korrektnek, mert a saját családját hozza olyan helyzetbe, amitől megbetegszenek. Vannak olyan dolgok, amelyek pozitívak.

Azt mondjuk, hogy egy bontott csirke esetleg szalmonellás lehet vagy nem - annál a terméknél, ami egyébként hőkezelésen esik át, nincs ilyen veszély. Nagyobb veszélyben látom azt, ahol natív, nyers fogyasztásra kerül az élelmiszer. A családi gazdaságoknál, őstermelőknél is egyetértek azzal, hogy legyen kedvezményük a családi gazdaságokban előállítottaknak, de az alap higiénés és járványügyi feltéteknek ott is meg kell felelni. Ehhez a vitához csak ennyit fűznék hozzá.

Köszönöm.

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Elnök Asszony! Akkor a további étvágygerjesztésre egypár gondolatot. Sok mindenben nem értek egyet Kis Zoltán volt államtitkár úrral (Dr. Takács Imre: Volt államtitkár, és lesz!), de most vele értek egyet. Vagy lehet hogy lesz, nem tudom! Most egy-két gondolatban vele értek egyet.

Amiről beszélni szeretnék: az őstermelőkön nem azzal kell könnyíteni, hogy esetleg olyan terméket állít elő a tudtán kívül, amivel embereket fertőzhet, vagy a közfogyasztásban káros cselekményt hozhat létre. Én nem voltam Kis Zoltánnal és Csatári úrral a mezőgazdasági bizottsággal külföldön még egyáltalán, tehát ha engem is vittek volna, biztos én is többet látok. De a tévében láttam, hogy Ausztriában csak orvosi vizsgálat és egyéb feltételek mellett engedélyezik a sertésvágást.

Amit Dögei Imre úr mondott, arra is azt tudom mondani, hogy Békéscsabán csinálunk közvágóhidat, Békéscsaba város csinál, pont azért, hogy bevihessék a termelők, levághassák a sertést, 1-2 ezer forintos bérvágásért, és utána feldolgozhassák otthon. Nem biztos, hogy azoknak a feltételeknek a szigorítása az, ami akadályozhatja az őstermelőt, hogy állat-egészségügyi szempontból bevizsgált termékeket dolgoz fel tovább. Más egy tojás, meg más egy gyümölcs, de más egy olyan élelmiszer, amelyik, mondjuk, hús jellegű.

Úgy lehetne ebben könnyíteni, hogy ezeket a vizsgálati díjakat, mondjuk, az állam vállalja át. Lehet ilyeneket tenni, de hogy én a közfogyasztást veszélyeztetem olyan dolgokkal, mint amit Orosházi György mondott, hogy az a sertés, amelyik folyamatosan biológiai takarmányt kap, és nem különféle gyorsítókkal etetik, az nem betegedhet meg... Megbetegedhet: megeszik egy patkányt, és a rágcsálón keresztül a trichinella bekerül a szervezetébe. S ha ebből kolbászt csinálunk, akkor vége, mert bárkit megfertőzhetünk vele.

Tehát az alapfeltételeket igenis meg kell teremtenünk, az őstermelőket viszont úgy kell támogatnunk, hogy a továbbfeldolgozásban könnyítéseket tehessünk. A higiénés és az állat-egészségügyi feltételek szigorítását az EU-ból - térjünk vissza erre a törvényre - nagyon fontos dolognak tartom. Ez nem az őstermelők rovására működne, mert azt az őstermelőt, akiről kiderül, hogy olyan terméket állított elő, amitől megbetegedtek, eltiltják a további termeléstől. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Tehát pontosan ellenkezőleg hat ez a dolog.

Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Annyit beszéltünk már itt kétpercesben, hogy a lényeget kibeszéltük, de azért megpróbálom én is összefoglalni az 1995. évi XC. törvényt, az élelmiszertörvény módosítását.

Tulajdonképpen azzal kezdeném a felszólalásomat, hogy Magyarország ezer évének egyik legnagyobb hagyománya az élelmiszertermelés. Nekünk erről szinte külön kultúránk van, s van egy élelmiszertermelés, amit most az Európai Unióba, az ahhoz való jogharmonizációba próbálunk beilleszteni. Vannak olyan dolgok, amit én személy szerint úgy látok, hogy előbbre vivő, előremutató, s ezért is tartom elfogadhatónak, hogy bizonyos fokig módosítjuk, de ez nem egy lezárt folyamat.

Viszont vannak olyan dolgok, amelyeket a mi jelenlegi élelmiszertörvényünk és élelmiszertermelő kultúránk előbbre tart, s legalább is olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amit majd valószínűleg az Európai Unió is átvesz. Ezek a biológiailag előállított termékek, tehát a biotermékek. Nyugat-Európában egy felfokozott élelmiszertermelés volt, tömegtermelés, amely arról szólt, hogy minél nagyobb tömeget előállítani. Nem biztos, hogy olyan ízekben hozták ezt ki mert tömeget állították elő, de jól nézett ki. Voltak az úgynevezett élénkítő, frissen tartó színek, tehát piros volt a hús, csakhogy az milyen adalék mellétételével maradt piros, nem az eredeti pirossága volt a frissessége, hanem egy antioxidáns hozzátétele.

Vannak olyan dolgok, amelyek előbbremutatók, s vannak olyan dolgok, amik a mi oldalunkról úgymond szigorúbbak és jobbak. Pogácsás Tiborral kicsit ellentétben azt mondom, hogy nem biztos, hogy a mi élelmiszertörvényünk, élelmiszer-szabványaink nem szigorúbbak bizonyos területeken a nyugat-európainál. Hogy mi előtte engedélyeztettük, és hogy eddig is volt gyártmányközi ellenőrzés, ezt kell szigorítani, ezt kell fokozni, ezt még inkább előre kell hozni.

Azzal, ami most ebben a módosításban szerepel - hogy folyamatos ellenőrzése, monitoring rendszere legyen a dolgoknak - ezzel egyetértek, de vannak olyan dolgok, amelyek a nyugat-európai élelmiszergyártás kultúrájából nem biztos, hogy hosszabb távon a világ számára követendők. Itt gondolok az olyan adalékokra, antioxidánsokra, olyan tartósító szerekre, amiknél egyre inkább a világ most afelé kezd fordulni, hogy inkább hőkezelt legyen a termék, de ne tartósítószerekkel tartósítsuk, vagy ne rakjunk annyi adalékot, inkább a hagyományos gyártási technológiákat hozzuk elő. Példának okáért mondom, hogy mi szárazkolbászt állítunk elő hagyományosan konyhasóval, fűszerekkel, míg Nyugat-Európában különféle színkialakító nitrites keverékeket tesznek mellé, aminek távlatokban, háttérben rákkeltő hatása is lehet, amelyet hosszabban még nem vizsgáltak.

Nem tudjuk azoknak a vizsgálatoknak az eredményét, hogy az adalékanyagok hozzáadása hosszú távon, öt, tíz év múlva az emberiségre milyen hatással van. Azt mondják, hogy bevizsgáltuk, erre külön van egy szervezet, amely ezt vizsgálja; nem tapasztaltak dolgokat. De hogy a hosszú távú hatás, vagy a génmanipulált élelmiszerek hosszú távú hatása az emberre milyen, azt nem igazán tudjuk még most követni, majd valószínűleg az utódaink.

Nálunk ez a kultúra a hagyományos gyártási technológiák mellett van az élelmiszereknél zömmel. Viszont mindenféleképpen - amit már a felszólalásom közben is mondtam - fontosnak tartom, hogy az alaphigiéniés feltételeket - az állat-egészségügyi, járványügyi feltételeket - amelyek Nyugat-Európában a különféle élelmiszerek elsődleges feldolgozásánál, vágásánál, a baromfinál, a sertésnél, a nagy vágóállatnál történnek, ott igenis legyen kötelező az állat-egészségügyi vizsgálat.

A magyar lehetőségeknél, tehát hogy a hagyományos magyar ízekre, magyar élelmiszer-előállításokra vonatkozó őstermelői vagy családi gazdaságban történő élelmiszer-feldolgozásokon könnyítsünk, lehet ezt támogatni. Békéscsabán jó példa, hogy a városi vágóhidat újítjuk fel, s ott a közcélú, közvágóhídon működő vágást biztosítunk az úgynevezett bérvágás révén, de Nyugat-Európában ez a vizsgálat már kötelező. Ezt ránk vetítve pozitívnak tartom. Ezért úgy gondolom, hogy az élelmiszertörvény jelenlegi módosítása nem egy befejezett dolog. A világ egy bizonyos irányba elindult. Nyugat-Európában a tömegfogyasztástól most már inkább a biotermékek irányába kezdenek a vásárlási és a fogyasztási szokások eltolódni. Ez Magyarországon nagy hagyománnyal meglévő szokás.

Fontosnak tartom azt is, hogy nálunk is folyamatában vizsgálták a különféle szervmaradványokat az élelmiszerekben. A felfokozott, föltuningolt állatok előállítása, egy gyorsított, intenzív szakaszban nevelt állatoknál a megbetegedés is sokkal könnyebb. Gyógyszeres, s egyéb hozzáadással próbálják a betegségeket leküzdeni. A mostani vizsgálatok eredménye azt tükrözi, hogy ezeknek inkább káros hatása maradhat, ezért megint csak a hagyományos tartós technológiával nevelteknek lesz előnye. Tehát a mi oldalunkon vannak előremutató dolgok, ezért szerintem a mostani törvénymódosítást jónak tartjuk, de nem befejezettnek. Itt mindenféleképpen további lépésekre lehet számítani.

Amit Kis Zoltán mondott... - (Közbeszólás: Azt mondta, hogy jó a kolbász.) Igen, meg lehet ilyenre nőni tőle, nem alultápláltak vagyunk.

Az Amerikai Egyesült Államokba és egy Európai Unióba történő beszállítás... - nem jogharmonizál, a kettő nem ugyanaz, amit beengednek az Európai Unióba, azt az Egyesült Államokba valószínűleg nem engedik be.

(12.20)

Ennek kapcsán is elgondolkodtató, mi az az európai szabvány, ami bizonyos körökben szigorúbb, mint az amerikai, vagy fordítva. Tehát az élelmiszer úgymond egy folyamatosan fejlődő valami, mert mindig új termékek jönnek létre, új élelmiszerek. Ezelőtt 10-20 évvel ilyen gyümölcsös joghurtokat nem nagyon láttunk, vagy egyéb, habosított termékeket, amik nem voltak. Igenis, ezeknek a korszerűsítése folyamatos.

Egy biztos, hogy az alapfeltételeket, a higiénés, állat-egészségügyi, járványügyi dolgokat szigorúan kell tartani, és az Európai Unióba történő átvételt fontosnak tartom. Vannak olyan értékek, amik a magyar élelmiszergyártásban adottak. A szabványaink is jók voltak, lehet, hogy túlbiztosítottak, mert valahol itt a piacra jutásnak úgymond a könnyítését is jelentik. Viszont avval nem értek egyet, hogy a Nyugat-Európából érkező importnál a könnyítés olyan szintűvé süllyedjen - ugyan most már nem kell külön engedélyeztetni -, hogy valami kiskapuk maradhassanak olyan dolgokra, hogy olyan nyesedékek vagy bármik jöjjenek, amik értékcsökkent vagy lejárt szavatosságú termékek, és bekerüljenek az élelmiszerbe. Tehát itt igenis, ami a javaslatban szerepel, a vizsgálatok szigorítása, sűrítése ezt talán kiküszöbölheti.

Én úgy fogalmaznék, hogy minden egyes tétel vizsgálata kötelező legyen. Tehát ne az legyen, hogy beérkezik x tonna és abból szúrópróba-vizsgálat van, mert azokon a tételeken belül is lehetnek olyan eltérések, amik más tulajdonsággal rendelkeznek.

Összességében én úgy gondolom, erre a törvényjavaslatra szükség van, egyetértek vele, de folyamatában ez továbbdolgozást igényel. Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Dr. Lentner Csaba felszólalásához csak egy dolgot: a mostani törvényjavaslat-módosítás nem szabad út a Nyugat-Európából érkező termékeknek. Pontosan van egy olyan rész benne, ami a folyamatos ellenőrzést jelentené, hogy ne az legyen, hogy egy mintavétel után tételesen jöhet be a különféle termék. Én sem örülök annak, hogy elárasztja Magyarországot a különféle félkész vagy egyéb olyan alapanyag, ami utána élelmiszer-feldolgozásra kerül, de a piacgazdaságban, ha mi blokkoljuk az import beérkezését, a mi exportunkat sem engedik. Evvel lehet, hogy nagyobb kárt okoznánk az itteni termelőknek. Például most a sertést nem engednénk tovább, vagy az exporttámogatás megvonásával megállítanánk ennek az úgymond most újra feljövő ágazatnak a létjogosultságát.

Tehát ennek a törvénynek az a része - ha azt figyelmesen elolvasta -, ahol a vizsgálatok folyamatossá tételét erősíti, előbbre vivő, pontosan azért, hogy ha mégis olyan termékeket akarnak ránk zúdítani, ami azért olcsó, mert gyengébb minőségű, azt ki tudja szűrni, és ennek a kiszűrésével már mondhatjuk azt, hogy nem azért nem engedjük be, mert csak, és mert vámot akarunk rászorítani vagy bármi mást, hanem azért, mert a minősége nem felel meg a mi előírásainknak.

Tehát úgy érzem, hogy ezt ez a mostani módosítás tartalmazza, és ezt így azért vissza kell hogy utasítsam, ez nem viszi hátrányba a termelőt. Az, hogy a piacgazdaságban nyomnak ránk olyan termékeket, amit kint, mondjuk, egy intenzív tartási technológia mellett olcsóbban tudnak előállítani, vagy olyan támogatás mellett állítanak elő, hogy ennek a kieső részét felénk olcsóbban tudják továbbpasszolni, az lehet, hogy a termelőnek káros, de ebben nekünk most egyelőre még a saját önerőnket kell használni, hisz EU-tagok nem vagyunk, a mezőgazdaság külön nincs támogatva, hanem kormánypénzekből kell támogatnunk. Ez a verseny hátrányos oldala.

Köszönöm.

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Ahhoz szeretnék hozzászólni, hogy a dr. Lentner Csaba által elmondottakkal valahol én ott értek egyet, hogy én sem örülök annak, hogy a magyar élelmiszeripar így lett privatizálva, ahogy. Tehát egy piacszerző privatizációval én sem értek egyet. Ennek nem sok köze van a mostani élelmiszertörvény-módosításhoz. Sőt, inkább az import sűrűbb ellenőrzése; ezt nem érzi valahogy Lentner képviselőtársam, hogy sűrűbben, folyamatosan, tételesen akarunk ellenőriztetni ezzel a módosítással, mert pont az a gond, ha egy szállítmánynak van egy előmintája, ez olyan, mint amikor a Tenkes kapitányában a hordóból mintát vettek, és csak a kulacsban volt a bor, mert Buga Jakab vagy a Tenkes kapitánya vagy valaki ott bujkált, most nem tudom melyik, nem emlékszem vissza.

Ez ugyanaz a játék, az importból bejövőből levesznek egy mintát, elküldik, az nagyon flott, utána jönnek az ilyen generálpépek, és nem tudjuk - és ez a gond, ez a gondom vele -, hogy miből lett az a pép, mert ha egy hús jön, akkor azt tudjuk, hogy mi, de hogy a pépbe mit dolgoznak bele... - inkább rosszabb. Tehát itt folyamatos vizsgálatot kell eszközöljünk, és a folyamatos vizsgálattal az olcsó termékek utána kiszűrődnek, mert azok az olcsó termékek jönnek felénk, mert hallottam én ilyet, és emiatt tettem is panaszt az FVM-ben ezelőtt pár hónappal, hogy keveregtek az országban a dioxinos csirkecombok, amiknek nem itt lenne a helyük. Azt mondták, hogy nem nyomon követhető, nem tudják kimutatni. Márpedig voltak olyan helyek - és nem nevezem meg, hol -, ahonnan olyan információim voltak, hogy harmadáért adták a csirkecombot. Valami oka volt annak, hogy ez így történt. Amikor odamentünk, hogy ezt megnézzük, addigra már természetesen nem volt. Ott is egy mintát levettek a kamionból, rendben van minden, hadd szóljon, és utána tíz kamionnal idezúdítanak ránk. Miközben minden egyes tételt vizsgálunk, akkor ezt már nem tudják megtenni.

Tehát ez a részét nem érzi szerintem Lentner képviselőtársam, és az a lényeg, hogy az élelmiszeripart (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a vertikumot - rögtön befejezem - szétszedték, ez természetesen rossz ránk nézve, monopolhelyzet teremtődött. Világos, hogy ezzel mi sem értünk egyet, mert így nekünk hátrányos helyzetünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) van, hiszen diktálnak, és az, hogy most olcsóbb, meg kevesebb terméket állítunk elő, az az aszálynak is köszönhető.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)

HANÓ MIKLÓS, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Eme három termőföldcsomagról szeretnék véleményt mondani, és elsősorban a módosító gondolataimról szeretnék beszélni.

A nemzeti földalapról szóló törvény mindenféleképpen szükséges, hiszen a jelenlegi szétaprózódott földterületek koncentrálása mindenféleképpen fontos, csak nem mindegy, hogy milyen módon történik ez, és kiket támogatunk, milyen formában.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a törvény is rendelkezik ez ügyben, hogy a családi gazdaságokat preferáljuk, emeljük ki, és ezen családi gazdaságok földkoncentrációját segítsük elő. Elsősorban arra gondolok, nem mindegy, hogy a családi gazdaságok megfogalmazása miképpen történik. Ugyanis a jelenlegi körülmények között, a jelenlegi helyzetben a törvény által javasolt megfogalmazásban: elsősorban legalább egy fő főállásban tevékenykedjen a családi gazdaságban az agráriumban. Ez nagyon beszűkíti ezt a fogalmat. Én úgy gondolom, hogy a mostani törvényben ezt módosítani kell, méghozzá az őstermelők azon csoportját is ide sorolnám, akik szeretnének ennek a formának megfelelni, azaz szeretnék növelni a föld nagyságát, és szeretnék azt elérni, hogy ma a magyar mezőgazdaságból a családjukat el tudják tartani.

Alapvetően a gondot ott látom, hogy a földterület nagysága majdnem mindegy a mostani körülmények között, mert az agráriumban, úgymond, rossz a piaci helyzet.

(11.40)

A törvényhez kapcsolódva egypár gondolatot hadd mondjak el, hogy miért látom fontosnak azt, hogy a családi gazdaságok körét kibővítsük, és ne egy szűkebb csoport, hanem egy nagyobb csoport legyen, hogy majd később a családi gazdaságok kialakulási formáiban vagy folyamatában is, közben is termékpályás értékesítő szövetkezéseket tudjanak létrehozni, és ezt kellene kiemelten támogatni. Meg is mondom mindjárt, hogy miért.

A jelenlegi körülmények között, akár a búzát nézzük, akár a kukoricát, nyomott áron van piaci értékesítési lehetőség. Ezt nem a kormány, ezt nem a földművelési miniszter idézi elő, hanem az a gabona-, agrár-nagykereskedő lobbi, amely egyébként a terméktanácsba is szépen belehelyeződött, amely nyomott áron tartja ezen termékek piaci árait. Ha a termékpályás értékesítő szövetkezés nagyobb létszámban volna jelen, és önálló piaci tevékenységet tudna végezni, ezen nagykereskedői lobbicsoportokat, keveréktakarmány-üzemeket, egyebeket, jobban vissza lehetne szorítani, vagy legalábbis nem tudnának így játszani az árakkal. Mert ma Magyarországon 3-4 megyében igen jó kukoricatermés volt, a többi területen nem biztos, hogy ekkora kukoricatermés volt, de azt harsogva, hogy a kukoricatermés igen magas, ezért nyomott piaci árat kell alkalmazni, azaz 1400 forintot... - tehát Karsai Józsefnek nem az FVM-miniszter ellen és a kormány ellen kell tüntetni, hanem az agrárlobbi ellen kell tüntetni, jó lenne, ha ezt ő is észrevenné. (Mayer Bertalan közbeszól.)

Ami a módosításokat illeti, mindenféleképpen a családi gazdaság fogalmába sorolnám a testvért is és az unokát is, tehát nemcsak azt, akivel egy közösségben éli az életét, hanem az úgymond rokonsági vonallal is a családi gazdálkodásban azért még együtt gazdálkodhat. Mindenféleképpen fontosnak tartom tehát, hogy a családi gazdaságok körét az őstermelők jelentős részével növeljük, a jelenlegi megfogalmazást módosítókkal, módosító indítvánnyal tegyük olyanná, hogy befogadja a családi gazdaságok fogalmába ezen köröket is. És mivel az elkövetkező és az eddigi támogatások is a családi gazdaságokra épülnek - az agrártámogatások, a kiemelt támogatások különösen -, én úgy gondolom, hogy a résztevékenységben dolgozókat, de a termőföldet művelőket és a gazdálkodókat, akik még nem tudnak főállásban dolgozni az előbb elmondottak alapján, mivel nincs jövedelem a mezőgazdaságban, akik szeretnének ebbe a körbe tartozni, ezeket támogassuk kiemelt pénzeszközökkel és kiemelt támogatási formával, hogy bekerülhessenek a családi gazdaságok ezen fogalmába.

Remélhetőleg ily módon... - hiszen nyugat-európai példát véve ott száz évbe tellett, mire ezek a termékpályás értékesítő szövetkezések létrejöttek, nekünk itt rövidebb az idő, de nekem az a kérésem, hogy ebbe az irányba vigyük az agrártámogatásoknak és a termőföld módosításáról szóló törvényben a családi gazdaságok megfogalmazásának az irányát.

Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyéb elfoglaltság miatt egy ideig nem voltam itt a Házban, de lehet, hogy jobb is, mert Francz Rezsőnek ezeket a kirohanásait nem biztos, hogy tudtam volna kellően értékelni. Délelőtt is tett már kijelentéseket, édesanyámmal foglalkozott, ahelyett, hogy a mezőgazdasággal. Ő mindkét rendszert megélte, mert a téeszesítésben is benne volt, meg azt mondja, hogy az édesapja gazdálkodó is volt.

Ha nem lett volna az ilyen szocialista típusú szövetkezeti forma, akkor lehet, hogy a magyar mezőgazdaság és a termelők nem itt tartanának, hanem, mondjuk, az osztrák parasztot jóval megelőznénk, ugyanis a fő baj az a magyar mezőgazdaságban, és ez a törvénycsomag abban próbál segíteni, hogy a magyar parasztot újra feltőkésíthessék - és ezt állami pénzből tesszük. Sajnos... (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Fel kellene tőkésíteni, ezért plusztámogatást kapjon a családi gazdaság. Világos!

A fő probléma az, hogy a piaci oldalon, amit elmondtam, a szocialista képviselők közül elég sokan benne vannak abban az agrárlobbicsoportban, abban a nagy agrárkereskedői csoportban, amelyek nyomott áron tartják ma a magyar mezőgazdaságban a termények és egyéb termékek árait, azt szándékosan leverik. Ami a lényeg, hogy ma Magyarországon kukoricatúltermelésről beszélünk, miközben három-négy megyében van túltermelés kukoricából. Vannak olyan megyék, ahol gyengébb a kukoricatermés, ennek ellenére 1400 forintos árakat hirdetnek meg. Nem az FVM hirdeti meg, hanem azok a nagybani felvásárlók, akik szórakoznak a magyar paraszttal. Miközben a magyar kukorica nem génmanipulált, jól eladható - és jó áron el is fogják adni fél év múlva -, most ezt, hogy a magyar paraszt jövedelemhez jusson, kipréselik, és a parasztot teljesen padlóra teszik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Francz Rezsőnek ezt kellene látni!

A tárházak és a takarmánykeverők (Az elnök ismét csenget.) - rögtön abbahagyom, elnök úr! - szocialista kézben vannak, és ők nyomják ezeket az árakat.

Köszönöm. (Taps az FKGP és a Fidesz soraiból.)

(17.40)

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Az ajánlás 35. pontjával kapcsolatban Francz Rezső úr is felemlítette a vásárlási lehetőséget, és jó lenne, ha a szövetkezeti formában működő egységek is hozzájuthatnának földhöz. Ennek semmi akadálya, a szövetkezeti tagok vásárolhatnak földet, és bevihetik, ha ez a rendszer olyan jól működik. Családi gazdaságként 300 hektárig vásárolhat, és szépen ebbe beveszik. Egyébként nagyon sok olyan szövetkezeti formát tudok, vagy bt.-t, kft.-t, ami már átalakult, hogy akik vezetik, külön van családi gazdaság, és külön van az úgynevezett szövetkezeti forma. Akkor ilyenkor itt mi van? Úgy érzem, itt egy kicsit mellébeszélünk.

Francz Rezső bekapcsolta ide a családi gazdaságok dolgát is. Nagyon fontos, és osztom Pap képviselőtársam véleményét, hogy a családi gazdaságokat fejlesszük, és minél több legyen belőle, amelyek álljanak össze termékpályás beszerző-értékesítő szövetkezéssé, mert így lehet kivédeni azokat a dolgokat, amit úgynevezett szövetkezeti forma is megtesz, hiszen Francz Rezső úr tudja a sertés dolgát, a kukorica, árpa, búza ára alacsony, a táp ára mégsem csökken. Tehát a keverőüzemek, amelyek nagy része sajnos szövetkezeti formában működik...

ELNÖK: Képviselő úr, ez melyik módosító javaslatban található?

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Amit Francz Rezső úr az előbb felsorolt, arra reagálnék, a 35. módosítóval kapcsolatban. Rögtön befejezem.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a családi gazdaságok igenis fejlődjenek, és ők vásárolhassanak földet, és szövetkezzenek, mert így piaci biztonság lesz, nem lesz meg az agrárlobbinak az a lenyomó szándéka, ami most is van, és Karsai utána meg ordibál, hogy a kormány meg fizesse ki a különbözetet. Miért? Pontosan a termékpályás szövetkezéseknek kellene fejlődniük, és ezeknek exportjogot adni, ez piaci biztonságot jelent.

Köszönöm. (Dr. Kis Zoltán: '97 február!)