Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Óriási volt az előttem elhangzó felszólalás, minden egyes lényeges elemet tartalmazott abból, ami rendszerszinten, filozófiailag a bajunk azzal, amit rozsdaövezetek helyzetének rendezése kapcsán  ugye, ez a fedőneve vagy fedősztorija az egész történetnek  a Fidesz-KDNP csinálni szeretne.Honnan indult a történet? 2010-ben bejutott a Jobbik a parlamentbe, egy 47 fős, igen terebélyes frakcióval  ugye, akkor még dupla létszámú parlamentről beszéltünk , és az első ülések egyikén felmerült nemcsak a lakhatás kérdése, de egyáltalán a rozsdaövezeti témakör, tehát azon lepusztult iparterületek, korábbi, már nem használt területek rendezésének szándéka. Ugye, itt lehetséges barnamezős beruházások tömegéről esett szó a Házban, és hát nem igazán érkezett ezekre kormányzati reakció. De azt láttuk, hogy két problémakör találkozik egymással. Egyrészt Budapesten, nagyvárosokban, környékükön óriási, hektárszámban mérhető, hasonló lepusztult iparterület, környezetvédelmi szempontból kármentesített vagy még nem kármentesített, de mindenképp hasznosítható, jó helyen található terület ismeretes. A másik oldalon pedig adott egy lakhatási, szociális kataklizma, illetve krízishelyzet.

Ha az előterjesztőre vagy kormánypárti képviselőtársaimra nézek, muszáj őket egy folytatólagos, évtizedes önfeladással, jövőfeléléssel vádolnom, hiszen tétlenül nézték, tétlenül szemlélték, hogy ez a lakhatási kataklizma lesújtson százezrekre, külföldre zavarjon tízezreket kényszerűségből. Nem volt ennek a kormánynak semmiféle észszerű elgondolása azt illetően, hogy ki és hogyan fizessen ki 160 ezres albérleti díjakat. Tehát önök egy ilyen piaci zavart, disszonanciát úgy néztek tétlenül, hogy a magyar fiatalok, családosok, nehéz szociális helyzetben lévők kényszerből brutális, hardcore albérleti díjakat kellett hogy fizessenek éveken, évtizedeken keresztül, mert a kormányunk nem is értette azt a problémakört, ami ezt a válsághelyzetet előidézte.

Ugyanilyen tétlenül szemlélte nemcsak a kínálati oldal szűkösségét, tehát hogy kevés a bérelhető lakás, nem tudnak a magyar fiatalok hova menni, ez pedig felnyomja az árakat, hanem az Airbnb megjelenését is.

(12.40)

Azon modern, XXI. századi, internetes hátterű, közösségi típusú megoldások tengerentúli városokban, San Francisco példája volt talán az állatorvosi lova ennek, ahol 2000 ingatlant vettek ki a piacról, mindez az albérletárak másfélszeresére, kétszeresére növekedését okozta. Magyarországon több mint 3500 ingatlant vettek ki a piacról ezek pusztán az első időszakban, amikor elkezdtünk erről a parlamentben vitatkozni, és Magyarország Kormánya nem tett semmit, nem ismerte fel a problémát megint csak, felzabálva a saját jövőnket, tétlensége által konkrét tízezreket engedett kényszerűségből külföldre menni, akik itt egyszerűen nem tudták a lakhatási céljaikat megvalósítani.

Mit szokott erre mondani a kormány? CSOK. Én a CSOK támogatója vagyok, ezt el szeretném mondani, az ellenzéki térfélen lehet, hogy nincs mindenki így ezzel, én a családtámogatások minden értelmes formáját támogatom. A CSOK-kal egy bajom van: jelenlegi működési modellje neoliberális. Az út szélén hagy komplett társadalmi csoportokat, szegényebbeket, rosszabb jövedelmi helyzetűeket, és száz százalékon kedvezményezi azokat, akik nem szorulnának rá feltétlenül a kedvezményekre. Tehát újépítésű lakóparki lakáshoz teljes támogatási spektrumot ad a CSOK, viszont egy albérlő magyar fiatal számára semmilyen lehetőséget nem nyújt az égvilágon. És a CSOK-nak azért volt egy belépő, besurranó pályája, kedves képviselőtársaim. Ez az volt, hogy az albérletben lakó, dolgozó, gyűjtögető magyar fiatal állami támogatással, lakhatási célú előtakarékossággal, egy Fundamenta- vagy akármilyen szerződéssel össze tudta évek alatt rakni a CSOK-nak az önrészét, és ezt a lehetőséget Magyarország Kormánya megszüntette, bedózerolta, megsemmisítette a jövőfelélés egy másik elemeként. És így jutottunk el a rozsdaövezetekhez és a lakhatási problémakör találkozásához.

Most, tíz év elteltével Magyarország Kormányában talán nem fogalmazódott meg ez a gond, de valamelyik lobbistában biztos, hogy hát azért, barátaim, itt van Budapesten több tíz hektár hasznosítható terület, valakinek ehhez hozzá kell nyúlni, hiszen a közpénzek kicsatornázása most már iparszerűen folyik, teljes iparágak kerültek kormányközeli oligarchák kezébe, de itt van még egy szűz terület, akkor nyúljunk hozzá ehhez. És Magyarország Kormánya nem azt csinálja meg, amit tíz éve már meg kellett volna, a Jobbik kidolgozta a programot is hozzá, csak el kellett volna venni és saját név alatt benyújtani. A „Mi várunk” program ugyanis, a miénk, állami hátterű bérlakásépítési program, központi anyagbeszerzéssel, vállalható árakon, tömeges bérlakásépítések mentén, az üresen hagyott ingatlanállomány felújításával és bérleményként kiadásán keresztül éves szinten 5-10 ezer új ingatlant, lakható bérlakást tudna behozni a magyar piacra. Ez a kínálati oldal olyan szélesítését tenné lehetővé már egy kormányzati cikluson belül, hogy érezhető lenne mindez egyrészt az albérleti árak csökkenésén, másrészt a lakhatási válság is enyhülne, pár év után pedig bekerülési áron megvásárolhatóvá kellene tenni ezeket az ingatlanokat.

Magyarország Kormánya nem ezt csinálja. Nem kedvezményes árú bérlakásokat biztosít, amelyeket a piaci bérleti díjak feléért, harmadáért lehetne a Jobbik modellje szerint bérelni, hanem kedvezményes lehetőséget biztosít nagyvállalkozók számára, hogy hasznosítsák a különböző rozsdaövezeti területeket, hogy saját szakállukra az adófizetők segítségével beruházásokat foganatosítsanak, építkezzenek, és az ő kegyükre bízva talán a megépített ingatlanok 10-20 százaléka bérlakásként is funkcionálhat. Nincs ennek semmiféle kötelező kikötése, természetesen piacgazdaságról van szó, tehát nem is kell magáncégek életébe beleerőszakoskodni, de olyan klímát igenis ki lehetne alakítani, hogy lehessen megfizethető árú bérlakást találni a fővárosban és a nagyvárosokban.

Ez a változtatás, ez a módosító csomag nem efelé mutat, egyértelmű célja olyan nagyvállalkozók, feltételezhető kormányközeli oligarchák kedvezményezése, akik célja eddig ki nem használt iparterületek lakhatási és egyéb célú hasznosítása. És ha ebbe beleférnek a magyar fiatalok és a magyar jövő, akkor ez a kormány örülni fog, hogy ezt a 10 százalékot majd fel tudja tenni óriásplakátra, de az biztos, hogy rendszerszinten a lakhatási kataklizmán nem tud változtatni ez a javaslat. Nem tud enyhíteni azon a katasztrofális helyzeten, hogy tízezrek, százezrek kényszerülnek a szüleikkel élni, mert anyagi okokból nem tudnak  még a családalapítási szándék megfogalmazódása után sem  önálló otthonra szert tenni. És a rendkívül alacsony, megalázóan alacsony bérszínvonal mellett a második ok, amiért magyar fiatalok tömegével vándorolnak el, egyértelműen a lakhatási válság, az önálló otthon megszerezhetetlen mivolta, pontosabban az, hogy ha átlagfizetésből valaki igyekszik félretenni, akkor 6-12 évig csak arra kell kuporgatnia, hogy egy lakáshitelhez az önrészt ki tudja fizetni. Ezt követően még hitelfizetésre, törlesztésre van kárhoztatva, az ismert banki feltételek mellett további évtizedes vagy akár két évtizedes távlatban, és közben várja el Magyarország Kormánya ettől a helyzettől, hogy adott esetben a demográfiai krízis is csillapodjon.

Én viszont elébe mennék ezen problémáknak, és egy valódi nemzetmentő bérlakás- és otthonteremtési programmal, a kínálati oldal szélesítésével, évente 5-10 ezer bérlakás átadásával, ezeknek később megvásárolhatóvá tételével igyekeznék motivátorokkal és ösztönző eszközökkel itthon tartani fiatalokat, hogy ne kelljen kényszerűségből más országban boldogulniuk. Hiszen a magyar hazához tartoznak, kutya kötelességünk minden életlehetőséget biztosítani számukra, ami ahhoz szükséges, hogy a XXI. században itt, a szülőföldjükön boldogulhassanak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)