Felszólalás adatai

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tulajdonképpen a vitának egy ilyen késői szakaszában az ember juthatna arra a következtetésre is, hogy előtte már a mondanivalójának a jó részét elmondták, mégsem lépek vissza a felszólalási lehetőségtől, mert részese voltam egy folyamatnak, képviseltem a szocialista frakciót, képviseltem az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi munkacsoportot, és úgy gondolom, hogy az ismétlés árán is az álláspontunkat még egyszer indokolt összefoglalni.

Nem tartjuk érinthetetlennek az 1990. évi IV. törvényt sem. Úgy gondoljuk, hogy tizenegy év jogalkalmazási tapasztalatai felvethetik a módosítás szükségességét, és hogy milyen körben tudjuk ezt elképzelni, arra tájékoztatást ad az az egyéni képviselői indítvány, amit benyújtottunk.

Illendőség szerint most meg kell köszönnöm azt, hogy az előkészítés szakaszában a miniszter úr toleráns és együttműködésre kész volt, de mégiscsak azt kell mondjam, hogy egy kétharmados törvény esetében a minimális módosításban való egyetértés is politikai bizalom kérdése, márpedig ezt a politikai bizalmat sajnos eljátszották akkor, amikor a költségvetési vitában elfogadták az elfogadhatatlant, azt a bizonyos Sasvári-féle módosító indítványt.

Némileg az összefoglalás igényével azt szeretném végigtekinteni, hogy milyen illúziók kapcsolódnak ehhez a törvénymódosításhoz, és miért hiábavalóak ezek az illúziók.

Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon vannak valóban olyan fájdalmat, feszültséget okozó társadalmi jelenségek, amelyek együtt járnak az átmeneti társadalommal, együtt járnak a szakadozó emberi kapcsolatokkal, hiszen felbomlanak hagyományos kötelékek, és új igény jelenik meg, valamiféle újfajta transzcendencia vagy új közösségi kötődések iránt. Természetes, hogy ezekben a feszültségekben megjelenhet bizonyos új vallási közösségekhez való tartozás igénye is. És vannak tragikus sorsok és értelmetlen halálok, de nem csupán az új vallási közösségekhez való tartozás miatt, hiszen Zámbó Jimmy halála után vonat elé vetette magát egy fiatal lány. Ha olyan egyszerű lenne a dolog, hogy egyszerű bejegyzési eljárással ezeket a tragédiákat meg lehetne előzni, akkor, azt hiszem, nagyon könnyű lenne a sorsunk, de senkinek nem jutott eszébe, hogy azt mondja a popzenekaroknak, hogy kérjenek új működési engedélyt. (Bauer Tamás: Így van!)

Meggyőződésem, hogy az a panácea, amelyet ez a törvény ajánl, ugyanúgy illúzió, mert mindaddig, amíg nincs közösségi erkölcsön alapuló társadalmi cselekvés, addig a fogalommeghatározás vagy a negatív taxáció nem fogja újra összekötni az elszakadozott szálakat, nem fogja újra összekötni a megromlott családi kapcsolatokat, és nem fogja megakadályozni a tragikus végkimenetelű eseményeket sem.

Ön, miniszter úr, lehetséges gazdasági visszaélésekről beszélt. Bauer Tamás az előző kétperces hozzászólásában elmondta, hogy amit át lehet világítani, átvilágították, nagyítóval megnézték, és külön hálás vagyok önnek, hogy most nem mondta el, hogy karburátort kegytárgyként be lehet hozni ebbe az országba. Ha ilyen megtörténik, fel kell jelenteni azt, aki megteszi, és utána az igazságszolgáltatás működik. Ha pedig nemzetbiztonsági szempontból aggályosan működő vallási közösségek vannak, akkor, könyörgöm, tessenek szólni a nemzetbiztonságot felügyelő miniszternek! Ebben az országban a megfigyelők megfigyelőit is megfigyelik. Ma délelőtt a köztisztviselői törvényt tárgyaltuk; ha a rendőrök megfigyelésére külön törvényi tényállást létre lehet hozni, akkor miért nem lehet a nemzetbiztonság eszközeivel kiszűrni a nemzet biztonságát veszélyeztető esetleges vallási közösségeket? Azt gondolom, hogy ennek semmi akadálya nincsen.

Ez a törvénymódosítás nem alkalmas a visszaélések megelőzésére, és alkotmányos keretek között nem ad többletlehetőséget a tettenérésre vagy a szankcionálásra sem. Amit ajánl, az alkotmányos szempontból aggályos - csak ismételni tudnám, amit képviselőtársaim elmondtak. A fogalommeghatározásról én egy másik alkotmánybírósági helyet szeretnék idézni, az állam éppen azokban a kérdésekben nem foglalhat állást, amelyek a vallást vallássá teszik. Ez a törvényjavaslat pedig erre tesz kísérletet.

Akkor mit szolgál a javaslat? Attól félek, még rosszabbat, mint amiről képviselőtársaim beszéltek, hiszen nem csupán a múlt századvégi jogalkotás reminiszcenciái térnek vissza, hanem valahogy beúszik a rendszerváltást megelőző történelmi időszak árnya is, amikor a hatalom elismerése legitimálta a vallási közösségeket.

Valós társadalmi szerepről nagyon sok szó esett. A valós társadalmi szerep valóban legitimál, és ez egyezik az Alkotmánybíróság véleményével. Ha egy egyháznak intézményei vannak, ha iskolát tart fenn, ha szociális szolgáltatást végez, ha műemlékeket kell karban tartania, vagy ha katonaköteles korú hívői érdekében tábori lelkészi szolgálatot nyújt, akkor ezek olyan társadalmi szerepek, amelyek az állam részéről különös eljárást igényelnek, de könyörgöm, egy alkotmánybírósági határozatot, amely in concreto egy különbségtételre vonatkozott, beemelni a főszövegbe és főszabállyá tenni, azt hiszem, nem kell bizonyítanom, hogy enyhén szólva alkotmányos szempontból aggályos. Hogy mi lesz majd ez a különbségtétel, arról taktikai hibát elkövetvén a kormánytöbbség árulkodott akkor, amikor megszavazta a Sasvári-féle indítványt. Ennek semmi köze a valós társadalmi szerephez, hiszen itt adózók számáról van szó, százéves honosságról és 30 éves bejegyzési időről, 22 éves nyugvó idővel, azzal az indokolással, hogy a '48 és '90 közötti idő jogon kívüli idő volt Magyarországon. Miniszter úr, a hatályos alkotmányt 1949-ben fogadták el! Ha ez jogon kívüli idő, akkor Magyarországnak nincs hatályos alkotmánya.

Ez a törvényjavaslat visszamenőleg módosít a bejegyzés feltételein, hiszen ezzel a puha szabállyal, a fogalommeghatározással és a negatív taxációval lehetővé teszi bármelyik egyház legitim működésének felülvizsgálatát.

(19.00)

Nem az Európa Tanács által ajánlott utat járja, ahol egészen konkrét javaslatokat tesznek nekünk arra, hogyan kell információt biztosítani, hogyan lehetne regionális információs központot létrehozni, hogy mindenkinek elegendő információja legyen arról, hogy a vallási közösségek tevékenységét megismerje. Ezért kénytelen vagyok azt mondani, hogy látszatintézkedésekkel kerüli vagy megkerülhetővé teszi az Európai Unió által ajánlott lépéseket.

Lehet, hogy az iróniám fájóan kemény, de nem alaptalan. Ha ezt a törvényt elfogadnánk - nem fogjuk elfogadni -, akkor tulajdonképpen amellett törtünk lándzsát, hogy lehetnek ebben az országban emberi kapcsolatokat ziláló vallási közösségek, csak egy a fontos, hogy a nekik adott adományt ne lehessen az adományozónak leírnia az adójából. Azt hiszem, ez cinikus gondolkodás, és semmiképpen nem azt a társadalmi hasznot szolgálja, amire itt mindannyian hivatkozunk.

Úgy gondolom, Bulányi páter figyelmeztetése mindannyiunknak szól, aki azt mondja, hogy mindannyian szekták voltunk, és azt mondja a ma szektának minősített új vallási közösségeknek, hogy maradjanak szekták, mert amíg szekták maradnak, addig szabadok. A szocialista frakció nem tud hozzájárulni ahhoz, hogy a nem szekták szabadságát bármilyen módon korlátozzuk. Ezt a törvényt, mint ahogy azt előre is megmondtuk, tárgyalási alapnak nem tartjuk, tehát elfogadni nem tudjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)