Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja, s ezt már Font Sándor képviselőtársam is kifejtette, üdvözli ennek a törvénytervezetnek a megszületését, és támogatja az elfogadását. Néhány javaslattal azonban szeretném kiegészíteni a javaslatot, s hangot adok szűkebb hazámban, Bács-Kiskunban, a Tisza mentén a gazdálkodók körében felmerült aggodalmaknak, kérdéseknek is.

A 15. § (5) bekezdése előírja, hogy vágjunk a közepébe, hogy az engedélyesnek külön jogszabályban meghatározott mértékű fenntartási díjat kell fizetnie. Ennek mértékéről nem az Országgyűlés dönt, azaz egy kitöltetlen biankó csekket nyújtunk át a végrehajtó hatalom számára. Ugyanakkor érzem, hogy nagyon sok dolog függ ennek a fenntartási díjnak a mértékétől, azaz véleményünket és igényeinket jelezni kell akkor is, ha ennek a konkrét összegnek a meghatározását nem is tekintjük a feladatunknak. Egyik képviselőtársam annak a véleménynek adott hangot, hogy az évi 30 ezer forintos megújítási díj alacsony, azaz bátorítani kellene a hatóságokat egy jelentősebb, akár tízszeres mértékű díjtétel emelésére is. Véleménye szerint a piacot uraló multinacionális cégek számára nem gond ennek az összegnek a megfizetése, és ily módon is csökkenthetnénk a növény- és talajvédelemmel foglalkozó hatóságok anyagi gondjait.

Én azoknak a szakembereknek a véleményéhez állok közelebb, akik úgy érzik, hogy a termékfenntartási díjak jelentős megemelése épp a piacot ma uraló cégek érdeke, hiszen ily módon állami segédlettel is meggátolhatják a kisebb tőkeerejű termékforgalmazók bejutását a növényvédő szerek piacára. Nem tartjuk egészségesnek az áremelkedés veszélyét hordozó monopolhelyzeteket a mai piacon, azaz éppen az elfogadható és szerény szinten tartott termékfenntartási díjak reményében fogadom el a végrehajtó hatalomnak nyújtott biankó csekket ebben a paragrafusban.

Ültetvényeiket, vetéseiket permetező gazdák gyakori panasza, hogy valamely bevált szer hatóanyag-tartalma több év alatt fokozatosan lecsökken, azaz a termék egyre inkább megbízhatatlan védőszerré válik. A burkolt áremelésnek ez egy megszokott formája volt, amikor a termék elnevezése megmaradt, de annak hatóanyag-tartalma mérséklődött.

A 16. § rendelkezéseit, amelyek arról intézkednek, hogy a minisztérium milyen esetekben vonja vissza a növényvédő szer forgalmazásának az engedélyét, javasoljuk kiegészíteni azzal az esettel is, amikor az engedélyes eltér a korábban engedélyezett hatóanyag-tartalomtól, és nem értünk egyet azzal a kiskapuval, amit ilyen esetekben a 29. § felkínál, azaz a központi szolgálat döntésére bízza a további forgalmazás engedélyezését.

A 33. § szabályozza a növényvédő szerek árusítását. Bár jómagam a fokozott állami szigor híve vagyok, egy ponton túlzottan szigorúnak ítélem a törvényjavaslatot. Nem értek egyet azzal, hogy önkiszolgáló rendszerben ne lehessen növényvédő szereket árusítani. Ma a gazdaboltok, növényvédő szereket is árusító barkácsáruházak, borászati szaküzletek túlnyomó többsége önkiszolgáló rendszerben működik, azaz felesleges terhet róna rájuk egy ilyen tilalom. Félő, hogy több szaküzlet inkább nem árulna ilyen szereket, csakhogy ne kelljen átalakítani a jelenlegi üzlet önkiszolgálásra kialakított szerkezetét. Legfeljebb azt tudom elfogadni, hogy különlegesen erős mérgek kiadását az üzletvezető vagy a helyettese engedélyezze, de az ilyen esetek nyilván a megszokott növényvédőszer-vásárlásoknak csak egy csekély hányadára vonatkoznának.

A törvényjavaslat indoklással foglalkozó része ugyan utal arra, hogy a 33. §-ra vonatkozó végrehajtási utasítás részletesebben szabályozza majd az árusítás feltételeit, de úgy gondolom, ha az Országgyűlés kategorikusan megtiltja a növényvédő szerek önkiszolgáló rendszerben történő árusítását, akkor ezt a tilalmat már nem lehet fellazítani egy alacsonyabb rangú jogszabállyal.

A 45. § előírja, hogy a termelő köteles a védekezés helye szerint illetékes jegyzőnek legkésőbb a védekezés megkezdését megelőző munkanap 9 órájáig írásban bejelenteni a vegyszeres kezelés tervezett helyét, megkezdésének és befejezésének a várható időpontját, valamint az alkalmazásra kerülő növényvédő szer megnevezését. Külterületen és nagyüzemi tábláknál a háziméhek védelme érdekében indokolt ez az előírás, de települések belterületén, úgy vélem, nem. A kiskerttulajdonosok többsége időjárástól függően végzi el a permetezési teendőket, többségük még aznap reggel sem tudja, hogy délután permetezhet-e. Néhány gyümölcsfa lepermetezése miatt előre gyanítható, hogy nem mennek majd el a jegyzőhöz bejelenteni növényvédelmi szándékukat. Az is kérdéses, hogy belterületen, elismerve a háziméhek egyébkénti hasznosságát, arányban állnak-e ezek az adminisztratív megkötöttségek a háziméhek ottani veszélyeztetésével és hasznosságával. Javaslom tehát nyomatékosan, hogy ez a bejelentési kötelezettség csak külterületen végzett növényvédelemre vonatkozzék.

A törvényjavaslat X. fejezete, a 48. és 58. §-ok részletezik a talaj- és növényvédelmi hatóságok feladat- és hatásköreit. Úgy érzem, hogy ezekben a feladatkörökben olyan átfedés keletkezik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat eddigi feladatkörével, ami csak felesleges jogvitákat és felelősség esetében gazdátlanságot okozhat. Mivel a törvény záró rendelkezései nem szüntetik meg az 1999. évben meghozott XCVI. törvény 4. §-át, amely szerint a talajjal kapcsolatos közegészségügyi követelmények és normák kimunkálása és érvényesülésük ellenőrzése az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat feladata, a jelenlegi törvényjavaslat számos rendelkezése ütközik egy korábbi törvényben megjelölt feladat- és hatáskörökkel. Nem kívánom az illetékes minisztériumok helyett eldönteni azt a kérdést, hogy ezekben az esetekben mely hatóság a valódi felelős, de fontosnak tartjuk felhívni figyelmüket erre a várható problémára.

(9.10)

Bács-Kiskunban is, de másutt is úgy vélik, hogy a növényvédelmi bírság nagysága és kiszabásának a változatos formái - előttem már több felszólaló egyébként kifogásolta -, ezek a kiszabható hatalmas bírságok nincsenek arányban a mezőgazdasági lakosság jövedelmeivel, nincsenek arányban a vélelmezett kár nagyságával, és olykor a bizonyíthatóságuk is kérdéses.

Gyakori eset például, hogy hiába végzi el a gazda a neki is érdekében álló növényvédelmi teendőket, akár a szer hibái, a széljárás vagy más időjárási okok, s még sok más tényező miatt sikertelen volt a fáradozása és a kiadása. Vajon lehet-e büntetni emiatt, vádolható-e mulasztással?

Ismételten felhívjuk arra a figyelmet, hogy ezek a nagy összegű bírságok azokra is vonatkoznának, akik nem jelentik be előre a jegyzőnek a méhekre is veszélyes növényvédelmi munkavégzésüket. Ezeket a kilátásba helyezett büntetéseket belterületen lakó kiskerttulajdonosok esetében ellenezzük és indokolatlannak tartjuk.

Az előttem elhangzott felszólalásokban felvetődött a büntetés és a pártatlanság kérdése. Valóban visszás helyzet alakulhat ki, ha a növényvédelem elmulasztásának okán gazdák sorát ítélhetik nagy összegű bírság megfizetésére, miközben az önkormányzat használatában álló területen lévő növények elhanyagoltságáért a bírságot kivető önkormányzat jegyzője nem von senkit sem felelősségre. Ilyen egyenlőtlenség a felelősségviselés terén elfogadhatatlan, azaz a törvény előterjesztőjének gondoskodnia kellene ennek a visszás helyzetnek a megoldásán.

S végezetül: a törvény számos engedélyezési, ellenőrzési és bírságolási jogkört ad a növényvédelmi igazgatásnak, ugyanakkor nem veszi számításba e jogosítványokkal automatikusan keletkező, korábban nem ismert összeférhetetlenségi eseteket.

Véleményem szerint az összeférhetetlenséggel foglalkozó korábbi jogszabályok nem vehették figyelembe eme új törvénnyel keletkező, előre nem ismerhető eseteket, ezért javaslom a törvény előterjesztőjének, hogy egy összeférhetetlenséget kimondó résszel is egészíttesse ki a törvényjavaslatot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Az elmondottak alapján a módosító javaslataimat írásban is előterjesztem.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)