Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor pár nappal ezelőtt az új német külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier budapesti tárgyalásain kijelentette, miszerint fel kell ismerni, hogy az Európai Unió válságba került, tulajdonképpen csak megerősítette azt a közvélekedést, hogy az Európai Unióval valami baj van, hogy valami növekvő ellentmondás feszül a meghirdetett szép célok és az azok gyakorlati megvalósítását szolgáló eszközrendszer között. Újabban sajnos leginkább az európai alkotmánytervezet népszavazásának franciaországi és hollandiai kudarcával, valamint a 2007-13 közötti uniós költségvetés súlyos nézetkülönbségeket feltáró, nehéz vitáival azonosítják az EU-t.

Európa súlyos gondokkal küszködik, gazdasága stagnál, munkanélkülisége magas, energetikailag egyre kiszolgáltatottabb, s technológiai versenyhátránya sem csökken. A fejlődés fenntarthatóságát célzó önkorlátozó példamutatását pedig versenytársai sokkal kevésbé követni, mintsem inkább kihasználni igyekeznek. Nem könnyíti a helyzetet, hogy az EU költségvetése és intézményrendszere önmagában is már jó ideje reformra szorul, szorulna, mert jelen állapotában nagy lábon élő adminisztrációjával, a különféle igazgatóságokon szétfolyó pénzekkel, a mezőgazdasági támogatások túlméretezettségével, a speciális brit visszatérítés rendszerével maga jelenti a problémák gyökerét.

Azonban egy olyan reformot, mely ezen évek óta halmozódó külső és belső problémák következményeit és árát épp a legutoljára csatlakozott, legkevésbé tehetős tagországokkal kívánja megfizettetni, nem lehet elfogadni.

(9.00)

Az eddig megismert brit javaslat ugyanis rossz Magyarországnak, rossz a nemrég taggá vált többi kilenc országnak, de rossz a régi 15-öknek is, hiszen onnan szívja el a leginkább a pénzeket, ahol arra a legnagyobb szükség lenne, az új tagországok felzárkóztatásától és az egész Európai Unió versenyképességét javítani képes és hivatott iparágak fejlesztése elől.

A tagországok hosszú ideig nemzeti össztermékük 1,27 százalékát fizették be a közös kasszába. A 2007 és 2013 közötti költségvetési javaslatot tevő Európai Bizottság ezt először 1,24-re, majd az Európai Parlament 1,18-ra és most az angol elnökség 1,03 százalékra kívánná csökkenteni. Így az eredetileg 1022 milliárd euró a legutóbbi brit javaslat szerint már csak 846 milliárd lenne, anélkül azonban, hogy a legfőbb ballasztot, az EU költségvetésének közel 50 százalékát felemésztő mezőgazdasági támogatások rendszerét ez a legkisebb mértékben is érintené.

Épp ezért a szabad demokraták támogatják a miniszterelnök urat abban, hogy a Tanács holnapi ülésén határozott, de a megegyezést lehetővé tevő álláspontot képviseljen mind a magyar, mind a közös európai fejlesztési, versenyképesség-javítási szempontok érdekében. Egy magányos, egyedi vétót azonban nem találnánk sem szerencsésnek, sem támogathatónak. Egyedül maradva, magányos vétónk mögé sáncolódva ugyanis többet veszíthetnénk még az eddigieknél is. Mi, szabad demokraták azt tartjuk fontosnak, hogy a 25 tagállam minél előbb konszenzussal állapodjon meg a költségvetésben, hogy az Európai Unió ne a felzárkózást és versenyképességet elősegítő alapokat csökkentse, hogy a mezőgazdasági támogatások és a brit visszatérítés rendszeréről mielőbb kezdődjék az EU-n belül átfogó vita, hogy egységesebb és versenyképesebb Európához vezessen a költségvetés.

Tisztelt Képviselőtársaim! “Egy pénzügyi megegyezés sürgető és szükséges. A kudarc nem alternatíva. Egyszer megbukni szerencsétlenség, kétszer megbukni viszont felelőtlenség lenne.ö - üzente Barroso bizottsági elnök a napokban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Blairnek. Magunknak is ezt kéne szem előtt tartanunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)