Felszólalás adatai

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy tűnik, eljött az igazság pillanata, és a kormányzó többség végre vagy nem végre letért a nemzeti együttműködés útjáról, ahhoz képest, hogy önök ez alatt mit értettek. Tudniillik erről az országgyűlési határozati javaslatról nem lehet úgy szólni, hogy nem szólunk arról a törvényjavaslatról és annak előterjesztési módjáról, sietségéről, amit ma kaptunk kézhez T/189. számon. Ennek a 2. §-a, ahogy az előbb Gyüre képviselőtársam már utalt rá, kiveszi a hatályos alkotmányból azt a rendelkezést, ami az alkotmány-előkészítési folyamatot négyötödös többségi körbe utalja. Ennek az alkotmányozást előkészítő határozatnak a felfogása azt jelenti, hogy önöknek eszük ágában nincs megegyezni sem az ellenzéki pártokkal, és a retorikai fogáson kívül önök a nemzeti együttműködést nem veszik komolyan. Ez pusztán egy fügefalevél, ami mögött önök korlátlanul érvényesíteni kívánják alkotmányozó többségüket.

Félreértés ne essék: az LMP az elmúlt egy hónapban soha nem vonta azt kétségbe, hogy önöknek jogukban áll kétharmados hatalmukkal élni. Mi nem kezdtünk el számmisztikába bonyolódni, hogy most a 68 százalék valójában 53 százalék lenne. Ugyanakkor annak idején, amikor az alkotmányozó atyák, Salamon László képviselőtársam és mások betették az alkotmány akkori szövetébe azt a négyötödös hozzájárulást, pontosan arra gondolhattak - megcáfolhat, Salamon képviselőtársam -, hogy van egy kritikus szabály, van egy nagyon alapvető normarendszer az egész magyar jogrendszerben, az alkotmány, amit jó, ha még nagyobb hozzájáruláshoz kötünk, még nagyobb hozzájárulást követelünk meg annak előkészítéséhez, mint amit egyéb jogalkotási tárgyaknál a magyar jogrendszer megkíván - és ezt helyesen tették.

Helyesen tették, mert lehet, hogy ha nem is teljesen, száz százalékban, de a legalapvetőbb jogelvek elfogadása, amelyeken nyugszik az egész alkotmányos berendezkedés, valóban jó, ha egy sokkal szélesebb egyetértésen nyugszik, mint amit egyébként akár a minősített többséget megkívánó jogalkotási tárgyaknál maga az alkotmány előír. Ha ez nem történik meg, újfent egy olyan alkotmányt lehet ácsolni, aminek a legitimitását akkor, ha változnak a politikai viszonyok, változik az Országgyűlés összetétele, újra meg lehet kérdőjelezni. Gondolom, önök sem annak szánják a leendő új alaptörvényt, amit 20 év múlva - 20 év múlva? -, adott esetben 4 év múlva, 8 év múlva újra elölről fel lehet fejteni. Ha komolyan gondolják azt, hogy itt egy olyan alkotmányozási folyamat indul meg, ami megerősíti, megújítja a magyar demokráciát, akkor az kell legyen a parlament célja, és az kell legyen az alkotmányozó többség célja, hogy ez az alkotmány fennmaradjon több évtizeden, urambocsá! akár évszázadon keresztül, úgy, ahogy ezt fejlett nyugati demokráciákban látjuk.

Ezért van arra szükség, hogy ez az új alaptörvény ne pusztán a kormánykoalíció egyetértését bírja, hanem bírja egyrészt azoknak a pártoknak a hozzájárulását, minél szélesebb körű egyetértését, amelyeket a választók meghatározott többsége delegált a Magyar Országgyűlésbe. De nem csak a pártok egyetértése szükséges, erről szeretnék mindjárt beszélni. Azt gondolom, azt gondoljuk, hogy alkotmányozási kényszer természetesen nincs Magyarországon, egy demokratikus jogállamban élünk. Önmagában az alaptörvény címe és preambuluma még nem lenne elégséges ahhoz, hogy úgy gondoljuk, feltétlenül egy új alkotmányra van szükség. Fontos azt hangsúlyozni, hogy a '89-es jogállami forradalom alapértékei, az emberi méltóság, az emberi önrendelkezés védelme, az emberi élet és szabadság védelme, a világnézetileg semleges állam és a szociális piacgazdaság olyan alapértékek, amelyeket az új alkotmányozási folyamatban is érvényesíteni kell.

Van valami bája annak, hogy akkor, amikor önök forradalomról szónokoltak az elmúlt hetekben, ezt követően elindítanak egy olyan alkotmányozási folyamatot, és persze ez így van rendjén, ahol ott ülnek azok az atyák, akik egymással szemben ültek '89-ben, Orbán Viktor és Pozsgay Imre. Azért azt remélem, hogy ennél talán szélesebb kör fogja meghatározni ennek az alkotmányozási folyamatnak a szellemiségét.

Amiért azt gondoljuk, hogy van mégis értelme tárgyalni egy új alkotmányról, annak ellenére, hogy alkotmányozási kényszer nem nyomja ezt az Országgyűlést, az a következő. A kormányprogram vitájában elmondtuk azt, hogy az önök helyzetértékelésével annyiban egyetértünk, hogy a magyar demokrácia sürgős megújításra szorul. Egyetértünk abban, hogy a magyar polgárok elég jelentékeny hányada, szavazzon bármelyik pártra itt a parlamentben vagy éppen maradt távol az országgyűlési választásoktól, mélységesen csalódott a magyar demokrácia elmúlt 20 éves teljesítményében. Egyetértünk abban is, hogy súlyos legitimációs kihívásokkal kell szembenéznie a magyar parlamentáris demokráciának.

Viszont ha ezzel egyetértünk, nem lehet elkövetni azt a hibát, hogy úgy indít el a Magyar Országgyűlés egy alkotmányozási folyamatot, hogy nem számol azzal, hogy a legsúlyosabb kihívás, amivel szembe kell néznünk, az, hogy a magyar polgároktól elidegenedett a parlamentáris demokrácia, egyáltalán az az egész intézményrendszer, amit a '89-90-es jogállami forradalom, az alkotmányozó atyák megálmodtak. Arról van szó, hogy ha újra akarjuk termelni ennek a parlamentáris demokráciának a legitimitását, ha azt szeretnénk, hogy az emberek újra közel érezzék magukhoz - vagy közel érezzék magukhoz - a parlamentáris demokrácia intézményeit, akkor mielőtt lefektetjük akár csak egy új alkotmány alapelveit, mielőtt itt egy alkotmányozó bizottság kidolgozza és parlament elé terjeszti egy új alkotmány tervezetét, először arról kéne beszélgetni, és erre kéne elindítani egy előkészítő folyamatot, hogy milyen lehet az az eljárás, ahol a leginkább, a legszélesebb körben lehet involválni a magyar embereket annak a törvénynek a megszövegezésébe, a törvény koncepciójának kitalálásába, ami hosszú távon, évtizedeken keresztül a társadalmi viszonyok alapját fogja képezni.

Ezért tettünk javaslatot arra, hogy itt most a Házban ne egy alkotmány-előkészítő bizottságról tárgyaljunk, hanem az alkotmányozási folyamatot előkészítő bizottságról. Természetesen tiszteletben tartjuk az önök abbéli szándékát, hogy lehetőleg ez az előkészítő folyamat jövő év júniusa végén véget érjen. Éppen ezért a mi javaslatunk arról szól, hogy az Országgyűlés rendeljen ki egy olyan paritásos bizottságot, ami október 31-ig lefolytatja azt a munkát, hogy hogyan lehet úgy egy alkotmány-előkészítő folyamatot útjára indítani, ami a korszerű, Nyugat-Európában, de Dél-Amerikában is bevált állampolgári technikákkal megpróbál minél több magyar polgárt bevonni ebbe az alkotmányozó folyamatba; hogy akkor, amikor új alapokra kívánjuk helyezni, meg kívánjuk újítani a magyar demokráciát, akkor ne pusztán erőből valakik diktálják azt, hogy a magyar emberek, akik szerződést kötöttek a bejutott kormányzó pártokkal, mit akarnak, hanem közvetlenül próbáljuk kinyerni az állampolgárokból azokat az elveket, értékeket, akaratokat, ahogyan ők el szeretnék képzelni a következő száz év Magyarországát.

(18.10)

Arra gondolok, hogy egy ilyen alkotmány-előkészítő folyamatban helye lenne olyan állampolgári technikáknak, mint például az állampolgári tanács. Ezek kipróbált technikák számos országban, hogy akkor, amikor alapvető életviszonyokat kis közösségekben, de akár tágabb közösségekben, egy nemzetben, egy társadalomban újra kívánnak fogalmazni, akkor hogyan lehet túlnyúlni a közvetett demokrácia intézményein, hogy minél közvetlenebbül tudjon ebbe az előkészítő folyamatba becsatornázódni az érintett polgárok véleménye.

Mi azt valljuk, hogy az állampolgárok joggal mondják azt, hogy "semmit rólunk nélkülünk". Ha van olyan törvény, amely több generációra előre meghatározza a magyar társadalom alapvető viszonyait, az az alkotmány. Ha van olyan törvény, ahol igazán indokolt az, hogy az előkészítés fázisába minél szervesebben becsatlakozzanak az állampolgári vélemények, az éppen az alkotmány előkészítése. Mi nem vesszük arra a bátorságot, hogy most itt kitaláljuk azt, hogy mi az ideális folyamat erre. Ezért javasoljuk önöknek, hogy egy olyan előkészítő bizottságot hívjunk életre, ahol paritásos alapon valamennyi, az állampolgároktól bizalmat, mandátumot szerzett párt képviselői kreatívan gondolkodnak azon, hogy mi lehet az a folyamat, mi lehet az a részvételi folyamat az alkotmányozási eljárásban, ami megóv bennünket, megóvja az alkotmányos demokráciát attól, hogy adott esetben 8-10-20 év múlva egy újabb kataklizma újfent aláássa a magyar demokrácia tekintélyét.

Ezért kérem önöket arra, hogy fontolják meg, hogy most ne magának a normaszövegnek vagy a normaszöveg alapelveinek előkészítéséről induljon meg a munka, hanem próbáljuk meg megtalálni azokat a csatornákat, amelyekkel hosszú távon a magyar demokrácia intézményeinek legitimitása biztosítható. Hiszen egy ilyen folyamatban lehet arról például értelmesen és megalapozottan beszélni, hogy egy új magyar alkotmányban hogyan lehet lehorgonyozni az állampolgári részvételt, hogyan lehet egy új magyar alkotmányban a jövő nemzedékek jogait biztosítani, hogyan lehet egy új magyar alkotmányban a környezeti és a generációs igazságosság elveit érvényesíteni. Ezekre a kérdésekre akkor tudunk választ kapni, ha egy picit kitekintünk a hatalom sáncai mögül, és megpróbálunk azon tanakodni, hogy miként lehet ezeket a tapasztalatokat érvényesíteni az alkotmányozási folyamatban. Miként lehet azokat a tapasztalatokat érvényesíteni az alkotmányozási folyamatban, amelyek biztosítják azt, hogy Magyarország a részvételi demokrácia elvei mentén újuljon meg. Erre szeretnénk javaslatokat tenni abban az esetben, ha egy ilyen típusú bizottság létrejön.

Ugyanakkor ez a határozati javaslat önmagában arra lesz képes, hogy a most, 2010 áprilisában kinyilvánított akaratnak megfelelő, alkotmányozó többség szándékait érvényesítse, de önök pontosan tudják, ugyanúgy, mint itt bárki ebben az Országgyűlésben, bármelyik frakcióban, hogy az, ami 2010 áprilisában kinyilvánított nagy népakarat - ami kétségkívül adott önöknek egy alkotmányozó felhatalmazást -, nem biztos, hogy az ugyanilyen erejű legitimáció akár csak három-négy év múlva. S mindannyiunknak az az érdeke, hogy a magyar alkotmányosság megújuljon és megerősödjön. Éppen ezért ezt a határozati javaslatot így, ebben a formában biztos, hogy a Lehet Más a Politika frakciója nem fogja tudni támogatni, de nyitottak vagyunk arra, hogy elinduljon egy olyan egyeztetési folyamat, ahol megpróbáljuk megteremteni a biztosítékait annak, hogy ne nézzen szembe olyan legitimációs kihívásokkal a magyar demokrácia, mint amilyenekkel az elmúlt években szembenézett.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP, a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)