Felszólalás adatai

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Különleges nép vagyunk mi, magyarok, hiszen nekünk az alkotmányosság nagyon-nagyon sokat jelent, és tulajdonképpen majdnem a magyar államisággal együtt járt ez a folyamat, mióta megpróbáljuk írásba foglalni az alkotmányunkat, és megpróbáljuk rendszerezni a törvényeinket alaptörvény formájában. Az egyik első ilyen alaptörvény volt gyakorlatilag már az Aranybulla kiadása 1222-ben, amelyben II. András összefoglalt bizonyos alapjogokat, és valahonnan innen keletkeztethetjük azt a folyamatot, amikortól írásban is megjelent a magyar alkotmányosság. Ez végigkísérte a magyar jogtörténeti folyamatot, amikor is mindig is nagyon nagy hangsúlyt helyeztünk erre; például Werbőczy Tripartituma, amely szintén megpróbálta már összesíteni az addigi alkotmányos szabályokat, és abból egy alkotmányt gyúrni.

Ez a történeti alkotmány, amely tulajdonképpen Magyarországon kialakult, kitűnően működött, és a társadalmi viszonyokat is megfelelő módon rendezte 1944-45-ig, a második világháború befejezéséig, amikor is a szovjet megszállással hatályon kívül helyeződött a magyar történeti alkotmány. Hát, akkor kaptunk egy alkotmányt, elég szépet, egy sztálinista alkotmányt, amit ránk oktrojáltak a Szovjetunióból, amely az 1949. évi XX. törvény számát kapta. Azt gondolom, elég szégyen ez ma, hogy attól függetlenül, hogy ez az alkotmány többszörösen is módosításra került, ehhez képest mind a mai napig 1949. évi XX. törvényként emlegetjük, és óhatatlanul is az ember eszébe jut az a kor és az az időszak, amelyben az alkotmány született. Természetesen eljött az a folyamat, amelynek eredményeként itt is bekövetkezett az, amit rendszerváltásnak neveznek ma, amit mi azért nem tartunk egy teljes rendszerváltásnak, hiszen nagyon sok hiányossága volt. Ez meg is látszott az alkotmányon, amelyet '89. október 23-i kihirdetett időponttal megváltoztattak, nagyon jelentősen módosítottak. Alapelvi szinten nyilván az egypártrendszerű diktatúrából áttértünk egy többpártrendszeres - az elmúlt 45 év után, az azt megelőző 45 év után - teljesen új rendszerre, és ezért minden nagyon sok tekintetben megváltozott.

Azonban azt kell látnunk, hogy az élet ezt az alkotmányt meghaladta. Nemcsak azért, mert a preambulumában, amelyre már mindenki hivatkozott, az akkori alkotók ezt egy ideiglenes alkotmánynak tekintették, hiszen sajátságos kor volt ez az 1988-89, amikor ennek a módosításnak az előkészítő folyamata lezajlódott, hiszen nem körvonalazódott ki még pontosan az, hogy milyen is lesz az az új rendszer, amelybe Magyarország át kíván lépni. S ennek ugyan voltak hagyományai, de azok olyan mértékben megszűntek 1944-45-tel, hogy gyakorlatilag egy egészen új rendszert kellett kiépíteni, kezdve a választásoktól, a demokrácia folyamatának minden egyes területét külön újra kellett szabályozni.

És mit látunk ma? Azt, hogy ezekben nagyon apró változás volt, de tulajdonképpen alapjaiban a '89-es megmaradt. Én azt látom, hogy a legnagyobb probléma, amely mindenféleképpen időszerűvé teszi az alkotmány megváltoztatását, az az, hogy kiderült, hogy a rendszerek nem tökéletesen működnek. Elsősorban mire gondolok itt? 2006. szeptember 17-ére, amikor tulajdonképpen belecsúsztunk egy alkotmányossági válságba; amikor kiderült, hogy Magyarországon hatalmon van egy olyan kormány, amely mögött már gyakorlatilag semmilyen társadalmi támogatottság nincsen, sőt olyan a társadalom közhangulata, amely elítéli, sőt nemzetellenesnek tartja azt a kormányt, amely abban a pillanatban hatalmon volt Magyarországon; és kiderült az, hogy nincsen törvényes eszköz a kezünkben, nincs alkotmányos lehetőség arra, hogy egy ilyen hatalmat az ország, a közakarat leválthasson. Úgy gondolom, ezt mindenképpen egy alkotmányossági válságfolyamatnak kell tekintenünk, hiszen nem volt semmilyen megoldás erre, hogy ezen változtassunk.

(17.50)

Nem volt lehetőség arra parlamenti többség hiányában, hogy a parlament bizalmatlanságot szavazzon a kormány ellen, nem volt lehetőség arra, hogy a köztársasági elnök úr visszahívhassa a kormányt, vagy feloszlathassa a parlamentet, nem volt arra a nemzetnek, nem volt arra az állampolgároknak joga, hogy akár népszavazást kezdeményezzenek, vagy bármilyen folyamattal megpróbálják a kormányt eltávolítani az ország éléről. Ezt bizonyította 2006. szeptember 17-én, hogy tulajdonképpen egy három vagy négy hónappal azelőtt esküt tett kormány, amelynek még hátravan gyakorlatilag a teljes négyéves időszaka, továbbra is akként vezetheti az országot, hogy nincsen mögötte társadalmi elfogadottság.

Tehát ez már mindenképpen azt jelezte, hogy alapjaiban rossz az az alkotmány, és ma már a megfelelő rendeltetését nem tudja betölteni. Hiszen nyilván az senkinek nem célja, hogy akár itt a Kossuth téren, akár máshol folyamatosan egy tüntetési hullám, egy demonstráció, egy polgári engedetlenségi mozgalom alakuljon ki, amely egy anarchiába vagy egy anarchia felé sodorja az országot, hiszen teljesen kétfelé húz a nemzet, vagyis más irányba húz a nemzet, illetve más irányba húz a kormány, és már nem volt meg a társadalmi elfogadottság.

Ez is egy olyan alappillére volt, ami azt mutatta meg, hogy mindenféleképpen szükség van egy új alkotmányos folyamatra, egy új alkotmányra, amely például ezt a kérdést is fogja tárgyalni. Illetve, ha már itt tartunk, akkor kiemelném itt a kormány felelősségét, a miniszterek felelősségét és magának a parlamentnek a felelősségét, amely nincsen megfelelően deklarálva a magyar alkotmányban. Hiszen éppen az előbb világítottam rá arra, hogy egy kormány mennyire nem vonható felelősségre, de ugyanúgy a miniszterek sem a nép által, a választók által, illetve maga a parlament sem, hiszen nem visszahívhatóak a képviselők, nem oszlatható fel a parlament és a többi; nincsenek meg azok az alkotmányos garanciák, amelyek legalább elvi szinten ott lennének a választópolgárok kezében, hogy a népfelség elvét közvetlenül tudják gyakorolni. Vagy például a köztársaságielnök-választásnál sincsen meg az a lehetőség, hogy közvetlenül tudja a népfelség elvét gyakorolni, azaz, hogy például közvetlen legyen az elnökválasztás.

Mindezek azt mutatják, hogy az élet azt mondja, hogy szükségünk van egy új alkotmányra. Nagyon örülünk annak, hogy a Fidesz-KDNP ezt már a ciklus elején megfogalmazta, és létre kíván hozni ennek az előkészítésére egy bizottságot. Külön örülünk annak, hogy legutóbb, amikor az alkotmányhoz is hozzányúlva a választójogi törvénynél tartottunk - ami szintén egy kétharmados alaptörvény a magyar jogszabályok között -, akkor egy albizottságot hozott létre a tisztelt Ház, illetve arra történt javaslat a Fidesz-KDNP soraiból, hogy egy albizottságot hozzunk létre.

Ezzel kapcsolatban már akkor Balczó Zoltán és Farkas Gergő jobbikos képviselőtársaim jelezték azt, hogy amikor az alkotmányt érinti egy ilyen téma, akkor talán jobb lenne, ha nem egy albizottságot, hanem egy eseti bizottságot állítanánk fel, hiszen annak sokkal nagyobb a méltósága, sokkal nagyobb a jelentősége. Éppen ezért talán célszerűbb lenne, ha az alkotmánynál minden esetben eseti bizottság kerülne felállításra. Nagyon örülünk annak, hogy Balsai István képviselőtársam már jelezte azt az előterjesztők nevében, hogy ezt a fajta igényt az előterjesztők is elfogadják és akceptálják, és ők is egyetértenek velünk abban, hogy nem albizottságot, hanem eseti bizottságot hozzunk létre.

Azonban néminemű félelmeim vannak, amiket azért szeretnék elmondani, az eseti bizottsággal, illetve ezzel az alkotmány-előkészítő bizottsággal kapcsolatosan. A mai napon az alkotmányügyi bizottság ülésén beterjesztésre került egy törvénymódosítási javaslat, amely egyben alkotmánymódosítási javaslat is, amely álláspontom szerint beleillik egy folyamatba, amit már itt folyamatosan látunk a kormánypárt részéről, amikor előterjeszti a törvényeket, mégpedig az alaptörvényeket, a legfontosabb törvényeket, amikben azt látjuk, hogy folyamatosan a jelenlegi parlamenti struktúrának megfelelően nyirbálja meg a demokrácia jogait például az önkormányzati választások során, vagy félünk tőle, hogy majd esetlegesen a parlamenti választások során.

Ennek a megnyilvánulása történt a mai napon, amikor is megkaptuk az alkotmánybírákról szóló módosító javaslatát az alkotmánynak, és ebbe úgymond bele volt csempészve egy paragrafus, amely az alkotmány, a '49. évi XX. törvény 24. § (5) bekezdését lenne hivatva - amennyiben elfogadásra kerül majd itt a parlamentben - módosítani. Első ránézésre úgy tűnik, mintha nem sok jelentősége lenne, hogy ez az új törvény a 24. § (5) bekezdést hatályon kívül helyezi. De miről is szól ez a 24. § (5) bekezdése az alkotmánynak? És itt válik érdekessé a dolog. Ezt idézem: "Az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges." Ez az egyetlen olyan terület, az alkotmány előkészítése, amelyre a jelenlegi alkotmányunk egy négyötödös többséget ír elő.

Miért van ennek hatalmas nagy jelentősége? Azért - és ez is elhangzott az alkotmányügyi bizottság ülésén éppen egy Fidesz-KDNP-s képviselőtársam szájából -, mert tulajdonképpen egy alkotmány nem is kétharmados többséggel kellene hogy elfogadható legyen, vagy elfogadott legyen, hanem arra lenne szükség, hogy gyakorlatilag száz százalék fogadja el, mert ez az országnak, a nemzetnek az ügyeit olyan széles körben fogja érinteni, hogy ehhez mindenkinek kellene az elfogadása.

Ehhez képest, amikor erről döntünk, és erről beszélünk, hogy a jelenlegi alkotmány szerint négyötödös többség kell ahhoz, hogy az előkészítést elfogadjuk, akkor a Fidesz-KDNP tulajdonképpen már itt módosítani akarja előzetesen az alkotmányt, hogy ehhez elég legyen a kétharmad, hiszen akkor önmagában elegendő a Fidesz-KDNP parlamenti többsége ahhoz, hogy megszülessen maga a határozat. Tehát már itt azt látjuk, hogy ha már egy ilyen alkotmánymódosítást akarunk előtte elfogadni, akkor számomra kérdésessé válik annak a komolysága, hogy a Fidesz-KDNP az alkotmány-előkészítő bizottság munkájában valóban kíváncsi lesz-e az ellenzéki pártok véleményére, és valóban figyelembe fogja-e venni az ellenzéki pártok módosítási javaslatait vagy javaslatait, vagy pedig a kétharmados többséggel, gyakorlatilag az ellenzék véleményének a kizárásával fog döntést hozni, mert mindenféleképpen ezt alapozza meg ez a fajta jogszabály-előkészítés.

A másik félelmem pedig az - tulajdonképpen ez is elhangzott az alkotmányügyi bizottság ülésén -, hogy mivel az Országgyűlés feladata és hatásköre az új alkotmány elfogadása, ez teljesen egyértelmű, és valóban így szól a törvény, azonban azt nem látjuk, hogy megfelelően elő lenne-e készítve ez. Értem ez alatt azt, amit már több hozzászóló is jelzett, hogy a megfelelő civil szervezetek, a társadalmi csoportok, az érdekképviseletek hol jelennek meg, hiszen ebben az előkészítő bizottságban csak parlamenti képviselők lesznek. Ebből úgy tűnik számomra, hogy a társadalom egyéb rétege, amelyet nagyon szükséges lenne hogy meghallgassunk, ebből ki fog maradni. Mindenféleképpen szeretnénk látni a garanciákat, hogy ezek is bevonásra kerüljenek ebbe a munkába, ne pedig csak azok a szakértők, akikről már itt beszéltünk.

Ha már itt tartunk a bizottságnál, én azt gondolom, hogy egy eléggé méltányos felajánlás lehetett volna a kormánytöbbség pártjai részéről, ha ennek az eseti bizottságnak az összetételét, amely létrejön, úgy határozták volna meg, mint ahogy már az országgyűlési választási eljárásról szóló törvényt előkészítő albizottság összetételét meghatározták, aminek az volt a lényege, hogy paritásos bizottság lenne, és egyenlő arányban kerülnek bele a kormánypárti, illetve az ellenzéki képviselők. Ez mindenképpen azt sugallná, hogy sokkal nagyobb lesz a társadalmi elfogadottsága annak az új alkotmánynak, amely létrejön, hiszen maga az előkészítő bizottság egyformán venné figyelembe a kormánypártnak és az ellenzéknek az érdekét.

Az új alkotmány megalkotása, illetve előkészítése során nagyon sok fontos dolgot kell tisztáznunk, itt elhangzottak már, én ezeket nem akarom újra elmondani: valóban nagyon szükséges a hatalmi ágak szétválasztása; az, hogy maga a politikai hatalom valóban ne tudjon befolyást gyakorolni az olyan szervek munkájára, mint például a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, amelyek sajnos, tapasztaltuk, nem voltak mentesek minden esetben a politikai befolyástól. Az emberi jogok, a gyülekezési jog megfelelő gyakorlása érdekében, ezeknek az érvényesülése érdekében mindenképpen szükség van arra, hogy ezen államhatalmi funkciók egy részéből, ahol nem kell érvényesülni a politikai befolyásnak - mert természetesen az Országgyűlésben igen, de a végrehajtói hatalomban másként... Tehát hogy megkapjuk a megfelelő garanciát és biztosítékot arra, hogy ne vesszenek el az emberi jogok a politikai befolyás oltárán.

(18.00)

Nagyon fontos a család, az emberi jogok, a nemzeti vagyon, a termőföld védelme, a többpártrendszer, a megfelelő parlamenti demokrácia védelme. Azt gondolom, remélem és bízom benne, hogy a kétharmados többséget nem fogja úgy kihasználni a kormányzati többség, hogy oly módon módosítsa az alkotmányt, hogy az esetleg nem a demokráciát szolgálná a jövőben.

Mindamellett az eseti bizottság felállítását a Jobbik Magyarországért Mozgalom a maga részéről támogatja. Kérjük azt az előterjesztőktől, hogy fontolják meg javaslatainkat, fontolják meg esetleg a paritásos bizottság felállítását. De egyebekben a bizottság felállítását támogatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)