Felszólalás adatai

Sok helyen ennek ellenére a normaszövegezést viszont túl terjedelmesnek tartjuk, meg is fogom fogalmazni, hogy miért. Ez nem azt jelenti, hogy túlságosan részletszabályokat szabályozna a tervezet, de például a javaslat 1. §-ában - ha az értelmező rendelkezéseket megnézzük - már egy kicsit "róka fogta csuka" szituációt érezhetünk, hiszen egy törvényben az értelmező rendelkezéseknek általában akkor van helye, ha az adott törvény valamilyen kifejezést a közismert jelentéstől eltérő jelentéssel kíván használni, tehát a pontosítás legfőképpen ekkor indokolt.

Most itt az értelmező rendelkezésekből megtudhatjuk, hogy a gyámhatóság kifejezés tulajdonképpen pont a gyámhatóságot jelenti, illetőleg a támogatott döntéshozatal valóban a támogatott döntéshozatal, a támogatott személy is támogatott személy, tehát tulajdonképpen semmi eltérés nincs attól, és nem kellene ezeket megmagyarázni. Úgy gondoljuk, hogy ebben a formában az 1. § tulajdonképpen egy mondatban leírható lenne. Ilyen formában ez egyfajta túlterjeszkedő és fölösleges megmagyarázása ezeknek a fogalmaknak.

A javaslat 2. §-a szerint támogatóul az a személy rendelhető ki, aki személyesen a gyámhatóság előtt megjelenik. Megmondom őszintén, ez számomra azért volt nehezen érthető, mert gyakorlati szempontból néhány aggályt felvet, amit talán önök is oszthatnak, ha átgondolják a következőket.

Egyrészről ezekben az esetekben, sok esetben előre láthatja, aki mondjuk, idős kora felé közeledik, hogy esetleg szüksége lehet egy támogatóra, tehát a legtöbb esetben fel lehet készülni erre a szituációra, van idő arra, hogy megnevezzen egy olyan személyt, akiben ő oly mértékben megbízik, hogy támogatóként nevezi meg; ez általában családtagok, rokonok körére terjed ki.

Viszont azt, hogy ezt nem teheti meg, mondjuk, egy közjegyzői vagy mondjuk, egy ügyvéd által ellenjegyzett, teljes bizonyító erejű okiratban, én bizonyos szempontból túlzásnak érzem, és ráadásul az egyébként is nagyon leterhelt gyámhatóságokra, a nagyon nagy ügyteher és munkavégzési teher alatt lévő gyámhatóságokra olyan munkaterhet ró, amit tulajdonképpen jogilag nem indokolt hozzájuk telepíteni, vagy csak legfeljebb olyan esetekben, amikor indokolt személyesen is meghallgatni az illetőt, amikor esetleg más módon nem tisztázható a valódi akarata.

Bár hozzá kell tenni, hogy a közjegyző és az ügyvéd is nemcsak hogy jogosult, hanem köteles is, amikor ellenjegyez egy iratot vagy közokiratba foglal, meggyőződni arról, hogy az a nyilatkozó valódi akaratát tartalmazza, és azt befolyásmentesen teszi. Ezáltal nem látom, hogy miért kap többet vagy miért lenne nagyobb biztonság, ha a gyámhatóság előtt ő személyesen megjelenik, viszont - ahogy mondtam - a gyámhatóságot indokolatlanul leterheli. Tehát ezért kérem az előterjesztőt, hogy ezt mérlegelje, hogy esetleg ezt a rendszert bele lehetne venni a törvénybe. Hatékonyabb lenne, és mindenki számára rugalmasabb is, és a jogintézmény is könnyebben elérné a célját.

A javaslat 7. §-a szerint a támogató fő szabályként legfeljebb harminc személy támogatójaként járhat el. Ezt már az előttem szóló Szél Bernadett is sokallta, ha jól emlékszem a felszólalására, és ezzel jómagam is így vagyok. Úgy gondolom, amikor bevezetünk egy új intézményt, és valóban nem tudjuk, hogy milyen módon fog ez megvalósulni, akkor - és ezzel kezdtem, még a harminc személy hagyján, de ezt bizonyos esetekben negyvenötre ki lehet bővíteni, amikor valaki hivatásosként dolgozik. Ebben a körben maximum a harminc személynél - ami lehet, hogy még így is sok lesz - maradnék, és nem adnék arra lehetőséget, hogy harmincnál több személynek valaki elláthassa akár a hivatalos támogatói pozícióját is. Természetesen ha a gyakorlati bevezetés abba az irányba fog mutatni, hogy ez megvalósítható, és nem jelent nagy leterhelést - bár ha aktív munkáról beszélünk, azért harminc személy ügyeinek az ellátása vagy segítése is komoly feladat lehet -, akkor lehet esetleg ezt a számot emelni, de nem gondolom, hogy a gyakorlatban errefelé mennének a dolgok, inkább még ennek a csökkentése lehetne indokolt.

Egyébként néhány szövegpontosításra most nem térnék ki, ezt módosító javaslatokban be fogjuk terjeszteni.

Viszont még kitérnék néhány szakaszra, amit egyrészt jónak tartok, tehát előremutatónak. Itt gondolok egyrészt a 4. §-ra, amely megfogalmazza, hogy a közigazgatási, polgári és büntetőeljárási cselekményeknél is jelen lehet a támogató, és segítségére lehet a támogatott személynek. Ez azért fontos megállapítás, mert külön meghatalmazás nélkül, vagy olyan esetekben, amikor nem lehetne jelen akár, mondjuk, egy büntetőeljárási vagy szabálysértési cselekménynél, vagy számtalan olyan, akár közigazgatási eljárás is van, ahol nem kivitelezhető, hogy segítőként más esetben, mondjuk, ügyvéden kívül akár családtag is jelen legyen, ebben az esetben a támogató ezt meg tudja tenni, jelen lehet. Ez valódi segítség és valódi olyan jogosítvány, amivel a támogatott személy életét könnyebbé tehetjük.

Az 5. §-ban benne foglaltatik, hogy a gyámhatóság a támogatót határozatlan időre rendeli ki, fontos kitétel azonban, hogy a szükségességét ötévenként felülvizsgálja. Ezek inkább eljárási vagy bizonyos szempontból garanciális korlátok is lehetnek.

Viszont itt továbbhaladva egy kérdésem is lenne az államtitkár úr felé, amit nyilván meg tudnak válaszolni. Első körben azt nem értettem, hogy amikor a 11. §-ban leírják, hogy a nyilvántartás nem hatósági és nem közhiteles nyilvántartás, ezt mi indokolja vagy mennyivel lesz ez hatékonyabb, rugalmasabb, vagy mi az akadálya annak, hogy ez akár közhiteles nyilvántartás legyen. Itt a gyámhatóságnak a támogatók és a támogatott személyek meghatározott adatairól szóló nyilvántartását kérdezem. Tehát lehet, hogy megvan az oka, de akkor kérem, hogy esetleg egy válaszban erre térjen ki.

Mindent összevetve - ahogy Vágó Sebestyén képviselőtársam elmondta -, én a pozitív, előremutató jegyeket többnek tartom ebben a javaslatban, mint amit kritika tárgyává lehet tenni, bár ahogy elmondtam, a módosító javaslatainkat be fogjuk terjeszteni.

(15.20)

Lehet azon vitatkozni, hogy a különböző gondnoksági rendszernek, illetve a cselekvőképtelenség, korlátozott cselekvőképesség rendszerének mennyire van ma még létjogosultsága, valószínűleg folytatni is fogjuk ezt a vitát, viszont az, hogy egy új rendszert bevezessünk, ezek mellé egy kiegészítő rendszert létrehozzunk, ennek véleményünk szerint nincs akadálya. Ha egy pluszlehetőséget adunk a rászoruló embereknek, ezt bevezetjük, és a gyakorlatban ki fog derülni, hogy ez mennyire hatékony, abban az esetben, úgy gondolom, vissza lehet térni azokra a vitákra is, hogy akár a teljes cselekvőképtelenségnek, tehát a kizáró gondnokságnak milyen formában lehet elképzelni a jövőjét. De addig is, úgy gondolom, bele kell vágni, létre kell hozni ezt az egyébként valóban hasznos jogintézményt, viszont valószínűleg a közeljövőben majd el kell végezni ennek az áttekintését, és ehhez képest átalakítani esetleg más tényállásokat is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)