Felszólalás adatai

Szeretném, ha tudnák, nekem az a véleményem, hogy önmagában egy adatbázis létrehozása nem lehet cél. A cél mindenképpen ezen túlmutat, önök valamit szeretnének csinálni ezzel az adatbázissal, és ahhoz, hogy önök párhuzamosságokat szeretnének megszüntetni, illetve visszaéléseket szeretnének felszámolni, nem kell ez az adatbázis. Ahogy itt már előttem is elmondták, a mostani törvények garantálják azt, hogy ezek a párhuzamosságok kiiktathatók legyenek. A mostani módosításban, az iromány 3. §-ában úgy fogalmaznak, hogy a kormány által kijelölt szerv az ellátásokra való jogosultság fennállásának ellenőrzése céljából országos nyilvántartást vezet.

A szociális törvénynek már most van egy olyan felhatalmazó kitétele, amely úgy szól, hogy a települési önkormányzati képviselő-testület rendeletben szabályozza a hatáskörébe tartozó pénzbeli ellátások megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint ellenőrzésének szabályait. Látni kell azt, hogy egyik oldalról ott van, hogy a jegyző, a fővárosi és a megyei kormányhivatal járási hivatala, valamint a települési önkormányzat képviselő-testülete jogosult arra, hogy meghatározza az ellátásokat, ők megvizsgálják és meghatározzák a jogosultságot, és ellenőrzik a felhasználást. Most ehhez kapcsolódóan a törvények már most megszabják azt, hogy az egyes szerveknek milyen nyilvántartásokat kell vezetniük szerte az országban, pontosan azért, hogy kiszűrjék ezeket a párhuzamosságokat.

Igazából nem tudom, hány olyan eset történik, amikor valaki akarva vagy akaratlanul visszaél a rendszerrel. Nem tudom, önök tudják-e, mert szeptember elején, amikor készültem erre a vitára, akkor feltettem egy írásbeli kérdést, de az EMMI-től már megszoktam, hogy az utolsó pillanatig kihasználja a 15 napot, ami a rendelkezésére áll, sőt néha még rá is tesz 24 órát, tehát most itt a mai napon, szeptember 17-én nem tudom megmondani, mi lesz az EMMI válasza. De ha már itt mindannyian együtt vagyunk, akkor esetleg szeretném, hogyha önök elmondanák, hány visszaélésről tud a kormány akár a segélyezés, akár a személyes szociális szolgáltatások esetében éves szinten, illetve ellátási típusokra lebontva, ugyanis azt látni kell, hogy a mostani törvények alapján erről önöknek kell hogy legyen információjuk. Az nem magyarázat, hogy nincs vagy nem lehet, a törvényekre ezt nem szabad ráfogni, ugyanis e nélkül a nyilvántartás nélkül is meg lehet ezt a kérdést válaszolni.

Most azt látni kell, hogy a nyilvántartás önmagában nem cél, hanem egy eszköz valamire. Ha megnézzük a kormánypártok eddigi teljesítményét a szociálpolitikában, akkor teljesen jogosnak látható az ellenzéknek... - itt most konkrétan a Lehet Más a Politikáról beszélek, mert az ellenzék ilyen szempontból megosztott, tehát a Lehet Más a Politikáról beszélek; hogy miért van averziónk azzal kapcsolatban, hogy ez a kormány bármifajta adatbázist is létrehozzon, hogy a szegények, a szegény emberek, a rászoruló emberek juttatásait sorolják fel. Az államtitkár úr a bevezetőjében, ugye, tételesen sikerként sorolta fel azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyeket a pártom a legnagyobb kritikával szemlél, és nagyobb kritikával tud csak kommentálni. Van köztünk egy olyan vita, amely, azt hiszem, nem felszámolható vagy nem megszüntethető, teljesen máshogy látjuk a megoldást előre. Nagyon negatívan állunk ahhoz, ahogy önök állnak a rászoruló emberekhez. Amit ön itt sikerként vagy előremutató intézkedésként mutat fel, arról azt látom, hogy ez egy olyan ideológia eredménye, amely már nemzetközi szinten is megbukott, egész egyszerűen ezzel a szociálpolitikával társadalmat egybetartani nem lehetett, válságból, szegénységből kijönni senki sem tudott. Önök ezt most megpróbálják a kétharmados felhatalmazással, de előre borítékolható ennek a kudarca.

Muszáj kitérnem, az államtitkár úr is kitért rá, úgyhogy nekem is muszáj erre kitérnem, említette itt a 30 napos szabályt. Én elég sokat foglalkoztam azzal, hogy ez a 30 napos szabály mit okozott a magyar embereknek, hogyan váltak emberek teljesen talajtalanná, hogyan maradtak bármifajta ellátás nélkül azért, mert önök ezt teljesen meggondolatlanul és gyorsan bevezették, és a mai napig nem tudnak emberek arról, hogy egyáltalán ez létezik. Világos, hogy komplett társadalompolitikai területekről százmilliárdokat vontak ki, a segélykassza tízmilliárdokkal csökkent, mélyen a létminimum alatti ellátásokról van szó, amelyek a reálértékükből rohamosan veszítettek. Önök sikerként értékelik azt is, hogy kiterjesztették a természetbeni segélyezést. Mi pontosan ennek a kudarcát látjuk. Pontosan azt látjuk, amivel indokolta anno Pintér Sándor is, hogy ezzel az uzsorát majd felszámolja, ez nem valósult meg, viszont rengeteg problémát az emberek nyakába varrtak.

Szóval, az államtitkár úr is a bevezetőjében azt idézte, hogy ez a mostani adatbázis kísérlet, ez kapcsolódik a korábbi lépésekhez. Ha most ez az adatbázis ahhoz kapcsolódik, ahogyan a Fidesz-KDNP a szociálpolitikához viszonyul, akkor itt nagyon rossz idők fognak jönni, úgyhogy ennek megfelelően nagyon kritikusan szemlélem ezt a törekvést, és osztom azt az aggodalmat is, hogy önök most úgy hoznak létre adatbázisokat, hogy a párhuzamosságok megmaradnak benne, de nem az igénybevétel párhuzamosságai, hanem pontosan az adatgyűjtés párhuzamosságai, és innentől elkezdve itt nem az adminisztratív terhek csökkentéséről kell majd beszélni, hanem azoknak a növekedéséről. Ugye, hallgattam a bevezetőt, és ott is a fokozatosságról beszélt az államtitkár úr. Kíváncsi vagyok, hogy ennyi idő alatt, amennyi rendelkezésre áll, ezt hogyan fogják tudni megvalósítani.

(16.10)

Fontosnak tartom azt is megjegyezni, az aggodalmamat azért is érzem jogosnak, mert egy korábbi vitában ebben az ülésteremben, amikor a Jobbikkal beszélgetett az államtitkár úr, akkor egyáltalán nem tért ki az elől a kérdés elől, hogy a szociális kártyát a Fidesz-KDNP-kormány be akarja-e vezetni vagy sem. Sokkal inkább nem megnyugtató volt a válasza számomra, mintsem azt igazolta volna, hogy a Fidesz-KDNP képes reálisan gondolkodni ebben a kérdésben, és végre abbahagyja azt a politikát, ami bünteti a szegény embereket ahelyett, hogy valós felemelkedési lehetőséget adna számukra.

Mindezeket az aggodalmakat figyelembe véve, biztosíthatom arról az államtitkár urat, hogy továbbra is nagyon nagy aktivitással fogom figyelni a kapcsolódó tevékenységüket, de támogatni ezt így nem tudom.

Köszönöm.