Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Képviselő Úr! Köszönöm a napirend utáni észrevételét. Kérem, engedje meg, hogy néhány szóban összefoglaljam, hogyan is változott az asszisztensi képzés az elmúlt években, és az adott konkrét esetben mit tudunk javasolni a kérdezőnek.

Magyarországon a fogászati ellátás területén 1952 óta van szakképzés. A kiadott oklevelek megnevezéséről a szakma döntött; 1952-től '72-ig fogászati asszisztensi oklevelet adtak ki, 1972-től '95-ig ez fogorvosi asszisztensi képzésként működött. A fogászati ellátás területén 1995-től - a 37/1995. számú NM-rendelettel kiadott szakmai képesítési és vizsgakövetelmények alapján - két szakképesítés szerezhető meg: az egyik a fogászati asszisztens - ez egyéves képzés -, a másik a klinikai fogászati higiénikus, ez kétéves képzés. A szakképesítések megszerezhetők iskolai rendszerben és úgynevezett iskolai rendszeren kívüli képzési formákban. Közkeletűbb nevén ez a munka melletti képzés.

Az iskolarendszeren kívüli képzéseket azok számára működtetjük, akik valamilyen ok miatt nem szerezték meg korábban a szakképesítésüket, vagy esetleg más területen munkanélkülivé váltak, és vállalják a szakképesítés megszerzését.

A konkrét esetre hadd térjek vissza, képviselő úr! Ez esetben a képzés nem másfél éves, hanem egyéves, azaz egy tanév, ami 10 hónapnak felel meg. A képzés során csak azokat a gyakorlatokat kell a munkahelyétől távol letöltenie, amelyeket saját munkahelyén nem tud teljesíteni, mert olyan irányú szakmai munka ott például nem folyik.

Az iskolarendszeren kívüli képzést elsősorban a felnőttek számára működtetik, így természetes, hogy különböző életkorúakkal kell együtt tanulnia, akik között idősebb korúak is lehetnek, de úgy gondolom, hogy ez az egész életre szóló tanulásból törvényszerűen következik.

(19.30)

Engedjen meg egy megjegyzést fogorvosi végzettségű emberként. A fogorvosi szakmában az anyagok, a technológiák hihetetlen ütemben fejlődnek, tehát gyakorlatilag élete végéig tanulnia kell egy fogászati asszisztensnek is.

Az iskolarendszeren kívüli képzéseket a törvények, amelyek ezt szabályozzák, térítéskötelessé tették. Itt tandíjat, vizsgadíjat kell fizetni, és olyan tankönyveket kell venni, amelyeket az állam nem támogat. De: a képzés térítési díját részben vagy teljes egészében átvállalhatja a munkaadó. Amennyiben az egyén saját maga fizeti meg a költséget, akkor a képzőhely igazolása alapján pályázati úton visszakaphatja ezt az összeget.

A felszólalásából, képviselő úr, arra következtetek, hogy az illető egyén valójában nem a tandíjat fizeti meg, nem a teljes tandíjat fizeti meg, hanem csak a képzés költségéhez járul hozzá, ami természetesen egyes embereknek még így is nagy teher lehet, de azt tudni kell, hogy egy ilyen tízhónapos program költsége körülbelül 35-40 ezer forint. Feltételezem, hogy a költségek egy részét vagy a munkaadó, vagy az önkormányzat magára vállalta.

Az oktatásra és szakképzésre vonatkozó szabályok értelmében lehetőség van egyébként arra, hogy a képzésben részt vevő a képzést szervező intézmény vezetőjétől úgynevezett magántanulói lehetőséget kérjen, és ebben az esetben az előzetesen megszerzett ismeretek beszámítását is módja van kérni. A magántanulónak az előírt gyakorlatok letöltéséről szóló igazolást át kell adnia a képző intézménynek, a gyakorlatok pedig letölhetők saját munkahelyen vagy más területen, amennyiben az adott gyakorlathoz előírt feltételrendszer ott nem áll rendelkezésre. De akkor sem muszáj a képző intézménybe menni, hanem kiválaszthat egy lakóhelyéhez közelebb eső, megfelelő szintű intézményt.

Javasoljuk, hogy a kolléganő keresse meg a fogászatiasszisztens-képzést indító intézmény vezetőjét, és egy ilyen irányú kérelmet nyújtson be.

A '97. évi, az egészségügyről szóló törvény úgy rendelkezik, hogy az adott tevékenységet ellátók megfelelő szakmai képesítéssel rendelkezzenek, és a meglévő ismereteiket a kötelező továbbképzés keretében megújítsák. A fent leírt vagy az előbb elmondott törvény értelmében is csak azt tudom mondani önnek, hogy sem a háziorvosi, sem a házi gyermekorvosi, sem a fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. EüM-rendeletünket nem kívánjuk módosítani.

Köszönöm a képviselő úr figyelmét. (Taps.)