Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk jól, hogy a munkavédelem ügye milyen kiemelt figyelmet élvez az Európai Unióban, az európai uniós együttműködésben. Ha ezt a tényt ismerjük, akkor ehhez képest ez a program rendkívül óvatos és visszafogott hangvételű. Talán az is jól érzékelhető, hogy az előterjesztő nem kívánt konfliktusokat gerjeszteni, de még azt is el tudom képzelni, hogy az előzetes egyeztetések során sikerült kilúgozni a programot. Ez annál is inkább furcsa, mert követve a vitát, a képviselőtársaim is számos oldalról megvilágították, hogy a magyar gazdaság egyik neuralgikus pontja a munkavédelem, annak nem túl magas színvonala, és amelynek lényeges kihatásai vannak a lakosság egészségi állapotára, a megbetegedési és halálozási mutatókra.

Az is szóba került már, hogy a program jelzi: a végrehajtás során figyelemmel kell lenni a költségvetés helyzetére. Ez egy nagyon visszafogott megfogalmazás, ez két dolgot jelezhet. Én csak erősíteni szeretném ezzel kapcsolatban, amit Molnár Albert képviselőtársam az előbb mondott. Az egyik, hogy a költségvetés talán nem kíván jelentős összegeket áldozni most erre a kérdésre, a másik, hogy jelentős összegek állnak rendelkezésre, de erről az Országgyűlést nem kívánják tájékoztatni. Azt gondolom, hogy akkor el kellene dönteni, hogy melyik az igaz.

Az előterjesztésnek vannak vitathatatlan erényei. Biztos, hogy vitathatatlan erény az is, hogy a munkavédelem szinte minden területét vállalja, ugyanakkor ez egyben hiányossága is az előterjesztésnek, mert nem jelöli ki egyértelműen, hogy milyen problémák megoldását tartja sürgetőnek, mi a prioritási rend. Erénye a helyzetértékelésnek a foglalkozási megbetegedésekkel foglalkozó része. Ezt azért emelem ki, mert ez az a terület, ami nagyon szorosan kapcsolódik egy új népegészségügyi programhoz, amely készül. Tudjuk, hogy Mikola István egészségügyi miniszter úr egy népegészségügyi offenzívát tervez, hogy az ő szavajárását idézzem. De akkor tisztázott-e, hogy ennek a munkavédelmi programnak mi lesz a viszonya ehhez a népegészségügyi offenzívához és ehhez a programhoz, amely, úgy tudom, rövidesen a kormány, majd a parlament elé kerül.

De mondhatok egy másik példát is. 1997-ben a Magyar Országgyűlés egy hat évre szóló környezetvédelmi nemzeti programot fogadott el, ennek részeként vagy függelékeként ugyancsak hat évre szóló környezet-egészségügyi akcióprogramot. A környezet-egészségügyi akcióprogram tíz kiemelt területe közül az egyik kifejezetten része a munkavédelemnek, munka-egészségügyi vizsgálatokról, akciókról szól. Szomorú persze, hogy az elmúlt egy-két esztendőben fokozatosan sikerült ennek a forrásait csökkenteni, de ez a program még mindig működik, és úgy érzem - s erre képviselőtársaim közül többen utaltak -, hogy ennek a környezet-egészségügyi programnak a viszonya sem tisztázott a munkavédelem országos programjához. Tehát ha vannak ilyen kezdeményezések és programok, akkor azért jó lenne valamiféle harmóniát teremteni közöttük, mert különben a sok bába között elvész a gyerek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A program időtartama öt év, de a saját elemeit ez a program nem helyezi el az idősávon, a feladatok végrehajtását teljes egészében a kormányra bízza azzal, hogy a program befejezését követő fél éven belül, vagyis öt év múlva majd számoljon be a végrehajtásról. Ezzel én nem tudok azonosulni, mert ha ebből az aspektusból közelítünk a javaslathoz, akkor azt láthatjuk, hogy az országgyűlési határozat konkrétumokat nem tartalmaz, a keretek elnagyoltak, erről már többen szóltak, az egész kérdés a kormány kompetenciájában van. Ezt így is lehet csinálni, de akkor mi szükség van az országgyűlési határozatra? Az embernek picit az az érzése, hogy ez az előterjesztés formálisan kíván csak eleget tenni a törvényi követelménynek.

Engedjenek meg néhány részletes észrevételt! A program stratégiai alapelveket vázol, de itt is az a bajom, hogy ezek olyan mértékben általánosak, hogy azok kielégítenék egy nemzetközi szerződés követelményeit is, azaz ebbe a stratégiai elvgyűjteménybe szinte bármit bele lehet magyarázni. Némi meglepetéssel érzékeltem a javaslatnak azt a pontját, amely úgy szól az V. fejezetben, nagyon egyértelműen és félre nem érhetően, hogy el kell különíteni a munkahelyi egészségkárosodások és balesetek biztosítási ágát.

Tisztelt Elnök Asszony! Az a helyzet, hogy ez a kérdés az egészségügyi reformnak is egy régóta vitatott ügye és kérdése. Számomra aggályos, hogy szabad-e egy munkavédelmi határozat keretében dönteni egy ilyen fontos ügyről, arról nem beszélve, hogy semmiféle hatástanulmány ezzel összefüggésben nem készült, és egy alapvető kérdése az egészségpolitikának az, hogy Magyarországon a kötelező egészségbiztosítás kockázatközössége vajon megbontható-e. Svájcban vannak most óriási viták arról, hogy sikerül-e a baleset- és betegbiztosítást úgy elválasztani, hogy koordinációs és elhatárolási problémák ne keletkezzenek. Azt gondolom, hogy itt nagyon alaposan elemezni kell ezt a kérdést; ahhoz képest, hogy egy rövid, odavetett mondat van erről, azt hiszem, ez teljeseggel elégtelen.

(11.20)

Tehát azt hiszem, hogy erről nagyon alapos elemző vitát kell folytatni; nem tudom azt támogatni, hogy erről a kérdésről a munkavédelmi program keretében határozzunk.

Ugyancsak van egy kívánalom itt az V. fejezetben, amely úgy szól, hogy ki kell alakítani a foglalkozási rehabilitáció hatékony gyakorlatát. Ez a kérdéskör is alaposabb elemzést érdemel, én nem tartom valószínűnek, hogy ezen belül az a legfajsúlyosabb kérdés, hogy a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok és a munkaügyi központok között milyen színvonalú az együttműködés.

Ezzel összefüggésben nem lehet megkerülni, tisztelt képviselőtársaim, a rokkantnyugdíjazás rendszerével kapcsolatos problémákat - ezt az elmúlt két-három esztendőben sikerült a kormánynak a szőnyeg alá söpörnie. Biztos vagyok abban, hogy az orvosszakmai elbírálás szigorítása messze nem meríti itt ki a reform kritériumait, arról nem beszélve, hogy a rokkantnyugdíjazással, a foglalkozási rehabilitációval kapcsolatban van egy hatályos országgyűlési határozat, amelynek teljesítési határideje már réges-régen lejárt.

Azt gondolom, hogy ezzel az üggyel is alaposabban kellene foglalkozni, ennek is nagyon sok, a munkavédelemmel kapcsolatos összefüggése van. Itt nem tartom kielégítőnek ezt a jámbor óhajt.

Elnök Asszony! Azt gondolom, hogy a munkavédelmi programhoz mindenképpen indokolt néhány módosító indítvány benyújtása, én most csak háromról szeretnék befejezésül szólni. Mindenképpen indokolt, hogy a 2. pont szövegét szigorú megfogalmazásokkal egészítse ki a tisztelt Ház, például azzal - erről is szólt Molnár Albert képviselőtársam -, hogy a kormány számára konkrét határidőt kell megállapítani a végrehajtási ütemterv elkészítésére, és ezt legyen köteles a kormány tájékoztatásul az Országgyűlésnek megküldeni, így legalább az illetékes bizottságok előtt ezekről a kérdésekről be kell számolni.

Megfontolandó az is, hogy az országgyűlési határozat kötelezze a kormányt arra, hogy ennek a programnak a végrehajtását hangolja össze a készülő népegészségügyi programmal, illetőleg a hatályos környezet-egészségügyi programmal.

Végül pedig azt hiszem, elfogadhatatlan - tekintettel az itt elhangzottakra is -, hogy a program végrehajtásáról csak öt év múlva számoljon be a kormány, ezért a 3. pontot abban az irányban indokolt módosítani, hogy legalább kétévenkénti beszámolási kötelezettséget tartalmazzon.

Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)