Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Már megint abba a helyzetbe kerülünk, hogy nem gondoljuk, hogy hozzá kell majd szólnunk, és aztán a végén úgy alakul a helyzet az Országgyűlés plenáris ülésén, hogy kénytelenek vagyunk hozzászólni. Így volt ezzel több képviselőtársam, és így vagyok ezzel én is.

Salamon képviselő úr - mint előterjesztő és mint fideszes képviselő - azt mondja, hogy ne minősítsük az ő véleményüket. Néhány perccel korábban ő mondvacsináltnak minősítette a mi indokainkat. Mondvacsináltnak, és őszintén szólva - egyes napirend utáni felszólalásaim címével - azt kell mondanom, azt szeretném csak tudni, hogy hiszi is, amit mond, vagy csak mondja. Salamon képviselő úr, aki tizenegyedik éve képviselője a szabadon választott Magyar Országgyűlésnek, és mindig is foglalkozott a parlament működésével, a Házszabállyal, hol mint az alkotmányügyi bizottság elnöke, hol mint az Országgyűlés MDF-es alelnöke, nyilván pontosan tudja, hogy mi minden történt tizenegy év alatt ebben a Magyar Országgyűlésben. Bizonyára pontosan tudja, hogy ami itt két és fél éve folyik, az szöges ellentétben áll azzal, ami korábban folyt.

A javaslat, amely előttünk fekszik, megítélésem szerint egyáltalán nem technikai javaslat, egyáltalán nem egy technikai pontosítás. A javaslat ugyanis egy alapjogot, egy alkotmányos alapjogot érint, a közérdekű adatokhoz való hozzáférés alkotmányos jogát. Az, hogy hogyan tarthat az Országgyűlés és tarthatnak a Országgyűlés bizottságai zárt ülést, hogyan férhet hozzá bárki, a képviselők és a nagyközönség ezekhez az adatokhoz, ez egy alapjognak a szabályozása, nem nevezhetjük ezt technikai jellegű kérdésnek.

A következő kérdés pedig az, hogy hogyan kezelheti az Országgyűlés ellenzéki oldala egy ilyen alapjog szabályozását a Házszabályban. Azt gondolom, teljesen érthető, hogy egy ilyen kérdésben bármiféle megállapodásra jutni, ennek előfeltétele az, hogy meglegyen egyfajta elemi bizalom. Salamon képviselő úrnak egy dologban biztosan igaza van: sokkal jobban meg kellett volna fontolnia már korábban is a két ellenzéki párt képviselőinek, hozzájárulhatnak-e ahhoz, hogy a Házszabály egészéből kiszakítva ezt a kérdést, most egy kétharmados döntés megszülessék, miközben a parlament egésze úgy működik, ahogy, és miközben a Házszabály más, ennél sokkal fontosabb kérdéseiben az Alkotmánybíróság által előírt újraszabályozás nem történt meg, és a Fidesz tudomásul vette azt, hogy ha egyszer az ellenzék nem hajlandó elfogadni a mi álláspontunkat, akkor nem lesz újraszabályozás, hiszen az újraszabályozás elmaradása nekünk, Fidesznek, többségi oldalnak kedvező.

Így van ez a vizsgálóbizottságokkal kapcsolatban, így van ez a frakciólétszámmal kapcsolatban. A Fidesz jelenlegi politikai céljainak kedvező, hogy nincs szabályozás, neki nem kell az új szabályozás. Ebben az esetben úgy tűnik, hogy a Fidesznek kellene az új szabályozás, akkor legyen szíves az ellenzéki oldal behódolni. Erről szól ez a jelenlegi helyzet.

Miért változott - ha változott - a két ellenzéki párt magatartása? Hát azért, mert önök voltak szívesek újra ráébreszteni bennünket arra tegnapelőtt meg ma, hogy milyen viszonyok között élünk ma a Magyar Országgyűlésben. Megvan az a hibája az ellenzéki oldalnak - én azt gondolom, hogy ez hibája az ellenzéki oldalnak -, hogy hajlandó időnként megfeledkezni erről, képes időnként félretenni azt, hogy milyen viszonyokat teremtett a Fidesz ebben a Magyar Országgyűlésben. De hála istennek, Salamon képviselő úr, önök ismét ráébresztettek erre bennünket, ráébresztettek tegnapelőtt, amikor megint a plenáris ülés egyszerű többségével túltették magukat a Házszabályon, akkor, amikor Pokol képviselő úr nyilatkozott az össze nem hívott alkotmányügyi bizottság helyett.

Túltették magukat a Házszabályon, túltették magukat már megint - hangsúlyozom: már megint - az első nyolc év egyértelmű konszenzusos szokásjogán; ami ugye az volt, ön is, amikor alelnök volt, még úgy értelmezte a Házszabályt, hogy ha bárki, bármelyik frakció kéri a házbizottság összehívását, akkor az ülést meg kell szakítani, és a házbizottságot össze kell hívni. Ezt tette Szabad György is és Gál Zoltán is, ezt tette Dornbach Alajos is és Kóródi Mária is, sőt ezt tette Salamon László is, ha alelnökként ilyen helyzettel került szembe mint kisebbséghez tartozó országgyűlési alelnök.

Mi történt ezzel szemben most az Országgyűlésben? Talán még emlékszik rá: az történt, hogy amikor egy ellenzéki frakcióvezető kérte a házbizottság összehívását, akkor felálltak a kormánypárti frakció képviselői, és elkezdtek érvelni amellett, hogy miért nem kell összehívni a házbizottságot. Mintha vitakérdés lenne, hogy össze kell-e hívni a házbizottságot, ha egy frakcióvezető kéri! Elkezdtek érvelni - és nem hívták össze a házbizottságot. Áder elnök úr alakította ki az elmúlt két és fél évben ezt a gyakorlatot, szembefordulva a megelőző nyolc év konszenzusos gyakorlatával. Természetesen azzal zárja le az ügyet, hogy az ellenzéki pártok fordulhatnak az ügyrendi bizottsághoz, mert pontosan tudja, hogy az ügyrendi bizottság mindig a kormánytöbbségnek ad igazat. Alkotmánybírósághoz nem lehet menni, mert a Házszabály értelmezésével az Alkotmánybíróság nem foglalkozik.

(14.00)

A Házszabály értelmezése nem egy független intézmény feladata, hanem a parlamenti többség feladata ebben az Országgyűlésben. Természetesen léteznek a világon olyan parlamentek, és Magyarországon is nyolc éven keresztül létezett olyan parlament, ahol a többségnek volt szégyenérzete. És nem tette túl magát azon, hogy amikor ügyrendi kérdésekben dönt, ügyrendi kérdésekben értelmez, akkor nem a saját pillanatnyi többségi érdekei mentén kell értelmeznie.

Salamon képviselő úr - úgy is, mint fideszes képviselő, úgy is, mint az ügyrendi bizottság elnöke, akinek mérhetetlen személyes felelőssége van ennek a helyzetnek a kialakulásában -, hogy lehet, hogy ön csodálkozik azon, hogy egy ilyen helyzetben az ellenzéki pártok, mind a két ellenzéki párt nyolcszor is meggondolja azt, hogy milyen házszabály-módosításhoz járul hozzá? Hadd hívjam fel önnek a figyelmét - itt Tóth András képviselő úr említette -, hogy például a médiatörvényből is következik egy házszabályi szabályozás szükségessége. Két éve Pető Ivánnal benyújtottuk az erre irányuló házszabály-módosítást, amit a kormánytöbbség nem is tűzött napirendre. Mi a kifogásuk ellene, hogy ezt a házszabály-módosítást elvégezzük?

Úgyhogy a csodálkozása engem őszinte csodálkozásra késztet. És még egyszer mondom: nem tudom eldönteni, sem ma, sem az elmúlt két évben bármikor, hogy ön felkészült jogászként, kipróbált parlamenti képviselőként hiszi is azt, amit mond, vagy csak mondja.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)