Felszólalás adatai

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Két dologról szeretnék e szakasz kapcsán szólni.

Az egyik a Hírközlési Főfelügyelet helye és szerepe ebben a törvényben. Úgy gondolom, hogy ha egy ellenzéki képviselő hozzászól, és gyakran él kritikai észrevételekkel bizonyos passzusok kapcsán, akkor el kell azt is mondani, akkor járunk el tisztességesen, ha jelezzük, hogy ebben a törvényben az európai gyakorlatnak megfelelően, a piac igényeit figyelembe véve került szabályozásra a Hírközlési Főfelügyelet szerepe. Két apró megjegyzésünk van, amit kérünk, hogy még egyszer fontoljon meg az igen tisztelt kormány és a kormánypárti képviselők. Az egyik az, hogy ha igaz az, hogy az uniós direktívák arról szólnak, miszerint ezen a területen a piacra lépést nem kell vagy nem lehet korlátozni, elfogadva azt, hogy ma még a piac és a környezet állapota miatt Magyarországon tudomásul vesszük a HÍF ilyen típusú szerepvállalását, de mindenképpen csökkentsük ennek az eljárásnak a bürokratikus jellegét. Ezért azt javasoljuk, hogy az itt rögzített 60 naphoz képest késztessük vagy kényszerítsük a hatóságot arra, minél gyorsabb eljárásban tegye lehetővé azt, hogy aki ezen a piacon meg kíván jelenni és megfelel minden feltételnek, ezt meg is tehesse.

A másik ilyen, szerintem inkább csak egy félreértelmezésre és félreértésre okot adó kitétel a bírságok megjelölése kapcsán, arról szól, hogy ha valaki nem jól működik együtt ezzel a magas hatósággal, akkor bírság szabható ki. Nagyon szubjektívvá válik egy dolog, ha a hatóság minősíti azt, hogy az eljárásában rendesen szólították-e őt meg avagy sem, tisztességesen beszélnek-e vele vagy sem. Értjük, miről van szó a meghatározás előző részében; ennek a félmondatos beszúrásnak sem értelmét, sem szükségét nem látjuk.

Ebben a szakaszban van azonban szerintünk a törvény egyik legfontosabb részére vonatkozó módosító csomagja a Magyar Szocialista Pártnak. Ha Márton képviselőtársam az első szakasz vitája kapcsán érvelésében - szerintem nagyon helyesen - arról beszélt mint az egyik fontos alapelvről, hogy nem szabad kötelezővé tenni, a másik pedig az, hogy lehetőség szerint érjük el azt, hogy minél többen akarják használni ezt az elektronikus aláírást, mert fontosnak tartjuk, hogy ez elterjedjen Magyarországon.

Úgy gondolom, hogy a kormány és a parlament a saját maga által szabályozott területeken meg kell teremtse azt a kínálati helyzetet, hogy érdemes legyen használni ezt az elektronikus aláírást. Mi arra számítunk, hogy rövid távon kevesen fognak arra vállalkozni, hogy egy pluszbefektetéssel, egy pluszeszköz, pluszprogram megvásárlásával egy olyan szolgáltatást vegyenek igénybe, ami nélkül könnyedén meg tudnak élni, hiszen a sima aláírásukkal minden egyes helyzetben jól elboldogulnak. Ha azonban az a lehetőség felvetődik számukra, hogy gyorsabban, hatékonyabban, kulturáltabb módon el tudják intézni ugyanazt az ügyet, és mindehhez egyszer be kell fektetniük valamilyen összeget a beszerzésekre, a hitelesítésre, akkor ez már mérlegelési szempont lehet. Ezért a következő a javaslatunk lényege.

Azt szeretnénk, ha a kormány által ma oly nagyon kedvelt köztisztviselői kör számára lehetővé tennék, hogy ingyen megkapják az elektronikus aláírást. Tehát használják ők, legyen egy kör, amelyik biztosan, anélkül, hogy a saját pénzét erre kellene fordítani, rendelkezzen azzal a lehetőséggel, hogy használja az elektronikus aláírást. És én nem félnék attól az érvtől, amit a bizottsági vitában hallottunk, hogy akkor majd magáncélra is fogják használni. Hát ez természetes, hogy fogják magáncélra használni; azt gondolom, sok olyan kedvezmény van a köztisztviselők számára, amit - nagyon helyesen - használnak az életük minden egyes szakaszában és területén, mert ha úgy gondoljuk, hogy egyébként a munkájuk ellátásához fontos, akkor fontosnak kell lennie az élet más területén is.

A másik dolog, amit nagyon fontosnak tartunk: a kormány tegye lehetővé azt, hogy az általa felügyelt szervezetek rövid időn belül tegyék lehetővé, hogy az eddig papír alapú dokumentáció mellett legyen lehetőség elektronikus alapon is velük kommunikálni. Gondolunk itt az adóhivatalra, a vámszervekre, a rendőrségre, és természetesen hosszabb távon, egy következő szakaszban gondolunk az önkormányzatokra. Jelenjen meg tehát ez a szereplő a nem piaci szférában; mert a piac majd el fogja dönteni, hogy használja-e vagy sem, de arra a szférára, amelyikre tudunk, próbáljunk meg olyan módon hatni, hogy tegye lehetővé, hogy a fogadókészség az ő oldaláról megjelenjen. Ha egyik oldalról ott lesz a törvényi lehetőség, ott lesz egy bizonyos kör, amelyiknek már van elektronikus aláírása, és megjelenik az a lehetőség, hogy van értelme ezt használni, hiszen gyorsabban, kulturáltabban tudom az ügyeimet intézni, akkor gondolom azt, hogy ez a piac megindul, ez a piac elkezd fejlődni, és ezt a pluszbefektetést - ami egyébként nem is tűnik olyan nagyon nagy befektetésnek az információs társadalom összköltségeire vetítve - meg kellene tenni.

Nagy tisztelettel kérem még egyszer a kormány képviselőit, a kormánypártokat, abból az alapelvből kiindulva, amiben teljesen egyetértünk, vagyis hogy miért van szükség erre a törvényre, mi ennek a törvénynek a vélhető hasznosulása a jövőben, ebből a szempontból gondolják ezt még egyszer végig. Nyilvánvalóan elfogadjuk, ha azt mondják, hogy rövidek a határidők, elfogadjuk, ha azt mondják, hogy esetleg a kör szűkítendő vagy precízebben megfogalmazandó.

Természetesen hajlandóak vagyunk minden ilyen típusú kompromisszumra; azt az alapelvet próbálják meg megérteni, hogy a szándékunk egy volt: jelenjen meg az állam által, a közhatalom által felügyelt területeken a kínálati lista.

Ezt tartalmazzák azok a módosító indítványok, amelyeket benyújtottunk, és még egyszer kérem önöket, amennyiben lehetséges, fontolják meg e javaslatok elfogadását.

Köszönöm szépen.