Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai vitanap vége felé, persze elég szűk a rendelkezésünkre álló időkeret, szeretnék néhány nagyon fontos kérdésre kitérni.

A miniszterelnök úr a délelőtt folyamán több mint hatvan percben próbált választ adni az ellenzéki megszólalásokra. Nyilvánvaló, hogy egy furcsa helyzet kerekedett itt ma délelőtt, hiszen az ellenzéki képviselőknek nem volt lehetőségük - a Házszabályra tekintettel - olyan hosszan elemezni a miniszterelnök úr beszédét, és nyilvánvaló, hogy abban a szituációban azt nagyon nehéz lett volna végrehajtani. De minél inkább lehetőségünk van tanulmányozni ezt a beszédet, annál inkább rá kell jönnünk arra, bár én már délelőtt is felhívtam a figyelmet, hogy a miniszterelnök úr megszólalása erősítette azt az érzésünket, hogy ez a benyújtott, két évre szóló költségvetési törvényjavaslat bizonytalan lábakon áll.

Most már, hogy módom volt a szó szerinti jegyzőkönyvet áttanulmányozni, ez az érzésem még inkább erősödött, és az a nagy gondom ezzel a délelőtti beszéddel, hogy nagyon szépen becsomagolva kelthet hamis illúziókat a választópolgárokban. Csak egy példával szeretném illusztrálni: az 1999. évi hiányról beszélt a miniszterelnök úr, amikor azt mondta, hogy az ellenzéki képviselők '99 elején milyen drámaian szóltak a várható hiány mértékéről, és lám, lám, milyen jól alakult a hiány. Itt megállt a miniszterelnök úr és nem mondta el, hogy milyen áron állt meg, és az ellenzéki képviselők megszólalását csak odáig olvasta el vagy odáig figyelte vagy hozta vissza itt a Házba, ameddig számára az kedves volt és az ő vágyát alátámasztotta. De - a hiánynál maradva - nem mondta el azt a miniszterelnök úr, ez a hiány azért alakult olyan kedvezően, mert voltak rendkívüli bevételek, koncessziós bevételek, amit nem terveztek meg a költségvetésben, amelyek egyébiránt folyó kiadásokra kerültek felhasználásra, volt egy nagyon jelentős burkolt megszorítás a költségvetésben 1999-ben, volt egy jelentős beruházás-visszafogás, és a gazdálkodó szervezetek nagyon jól alkalmazkodtak a helyzethez.

Tehát ebből az egész problémakörből a miniszterelnök úr elmondott egy elemet, amely az ő állítását alátámasztotta, vagyis azt az állítást, hogy ez ellenzék nagyon rosszul becsülte meg a hiány mértékének alakulását, és nem tette hozzá mindazt, amit itt a második részben mondtam. (Dr. Latorcai János: De rosszul becsültétek meg!) Igen, mert a kormány nem vallotta be. Azt mondja itt Latorcai képviselő úr - csak azért, hogy a rádióhallgatók is tudják, hogy miről folyik a vita, mert ő nincs kihangosítva -, hogy rosszul becsültük meg. Nem becsültük meg rosszul, tisztelt képviselő úr, csak az történt, hogy a kormányzat nem beszélt világosan a választópolgárokkal, nem mondta meg azt, hogy megszorításokat fog alkalmazni, hanem egyszerűen ezt a kormányzati többség burkolt módon beszavazta a költségvetésbe. Nem mondta meg azt, hogy majd csak 2000 júniusában-júliusában fog elindulni az autópálya-építés, tehát azokat az előirányzatokat, amiket az Országgyűlés jóváhagyott, nem használta fel, és ebből keletkezett egyfajta relatív többlete a költségvetésnek.

Ezt a hiány körüli problémakört azért hoztam elő, mert számos olyan állítása volt a miniszterelnök úr, amely féloldalas volt, és ha valóban alaposan feltárta volna azokat a problémákat, amelyeket előhozott a Házban 62 percben, akkor egészen más kép alakulhatott volna ki a hallgatónak vagy az éppen a parlamenti ülést figyelőnek az agyában. De most már nem szeretnék csak és kizárólag a miniszterelnök úr beszédével foglalkozni, hiszen számos kritikai észrevételt lehetne hozzáfűzni, és azt gondolom, hogy feltehetőleg hozzá is fogjuk a kritikai észrevételeinket tenni a holnapi nap során és a részletes vitában is, amikor a Házszabály szerint lehetőségünk lesz olyan terjedelmű megszólalásra, amire lehetőséget kapott a miniszterelnök úr.

Most azzal szeretnék foglalkozni ebben a rendelkezésemre álló nagyon rövid időben, hogy mit javaslunk mi a költségvetési törvénnyel. A miniszterelnök úr azzal kezdte a bevezető gondolatait, hogy nagyon sok módosító javaslatot elolvasott. Valószínűleg azért volt tájékozatlan, mert mi még nem nyújtottuk be, és ezt a javaslatot nem olvashatta el, éppen ezért nem is ismerhette meg a legnagyobb ellenzéki frakció véleményét. (Göndör István: De azért a kiegészítő családtámogatást tudta!) A kiegészítő családtámogatást azért tudta - felhívja a figyelmemet Göndör István képviselőtársam, hogy a kiegészítő családtámogatásról már szerzett információt -, mert úgy tűnik, a megszólalásokat, vagy legalábbis egy részét figyelemmel kísérte, és mivel mindennap elmondtuk, hogy elmozdítsuk a kormányzatot a kiegészítő családi pótlék irányába, ezért ez valószínűleg a miniszterelnök úr vagy éppen a szakértők figyelmét megragadta, és örömmel hallottuk, hogy például ezt az intézményt valamilyen formában bevezetik, persze nem biztos, hogy éppen olyan formában, ahogy azt szeretnénk.

Az a legnagyobb gond, hogy az általános vita utolsó napja lesz holnap, és nem tudjuk, hogy mire gondolt a miniszterelnök úr. Az a nagy gond ezzel, hogy megint úgy fogunk járni, mint a kis- és középvállalkozások támogatásával. A miniszterelnök úr, amikor indította az őszi ülésszakot - akkor volt az ötletroham -, akkor felállt és elmondta, hogy már benyújtotta a kormányzat az adótörvényeket, de arról megfeledkeztek, hogy a vállalkozásokat támogatni kellene - ezt nem mondta, de ki lehetett érezni a beszédéből -, és most már a kormány támogat egy olyan csomagot, amelynek a költségvetési kihatása 70 milliárd forint. Akkor mi, ellenzéki képviselők körbenéztünk, hogy mire gondolt a miniszterelnök úr, és vártuk, hogy majd csak elmondják a kormánypárti képviselők az általános vitában, hogy mire számíthatunk az adótörvények módosításánál. Aztán lezajlott az általános vita, és a költségvetési bizottsági ülésen nagy megdöbbenésünkre azt hallhattunk, hogy lefogyott a 70 milliárdos támogatás 30-32 milliárdra. Csak nehogy így járjunk a kiegészítő családi pótléknál is - itt indítottam a gondolatot.

Most megpróbáltam 14 pontba csoportosítani a Szocialista Párt módosító javaslatait. Lényegesen több módosító javaslatunk lesz, de úgy gondolom, illő tisztelettel talán érdemes nekünk is 14 pontba sűríteni az elgondolásainkat.

(22.20)

Nyilván a legfontosabb változtatás a benyújtott törvényjavaslathoz... - mert azt már a miniszterelnök úr is, a kormánytöbbség is elismerte, hogy úgy nem maradhat a nyugdíjemelési rendszer, ahogy azt beterjesztették, hiszen akkor a nyugdíjasok összesen csak 7,3 százalékos nyugdíjemelést kapnának, tehát ezen változtatni kell. A mi javaslatunk egy körülbelül 14,8 százalékos nyugdíjemelésről szólna. Ugye, hallottuk a kormány javaslatát, hogy ők 10,3 százalékban gondolkodnak. Miközben mi a módosító javaslatunkban egy 14,8 százalékos nyugdíjemelésre teszünk kísérletet, minimumkövetelményként fogalmazzuk meg azt a kormánypártoknak, hogy miután hallottuk a pénzügyminiszter úr expozéját, legalább - legalább! - 13 százalékot, 12,8-at módosító indítvánnyal kormánypárti képviselők biztosítsanak. Ne hozzák hitelezői pozícióba a nyugdíjasokat! Azt gondolom, ez minimális elvárás. Most már teljesen világos az, hogy a 2000. évi 9,5 százalékos inflációs rátát nem lehet 6 százalékos inflációs rátára, egy mérsékelt ütemű csökkenés mellett produkálni. Ha ez így van, akkor most már értelmetlen azon vitáznunk, hogy hogyan tervezte a kormányzat a jövő évi inflációs rátát. Megítélésem szerint rövid időn belül kell látnia a kormányzatnak, hogy a 6 százalékos inflációval megtervezett jövő évi költségvetés nem tartható.

Éppen ezért mi úgy gondoljuk, minimumkövetelményként megfogalmazható az, hogy 9,5 nyugdíjemelés következik abból, hogy a hatályos törvényeket betartják. És még ehhez van egy 3 százalékos ígéret, tehát így jön ki az a 12,5. Ami bizonytalanságot okoz a mérték pontos meghatározásában, az a gázáremelés kezelési módja. Tehát olyan szerencsétlen módon nyúlt ehhez a kormányzat, hogy miközben azt próbálja elhitetni az emberekkel, hogy az ő irányukban nem emelkedik a gáz, aközben egy nagyon szerencsétlen intézkedéssel bizony inflációs hatásokkal kell számolni a gázáremelés miatt. Tehát a nyugdíjrendszert mindenképpen tisztességesen kell megoldani, ebben a tisztességes megoldásban a minimumkövetelmény a kormány általános vitában elhangzott ígérete.

Az egészségügyben szükséges változtatásokról Göndör István képviselőtársam az imént szólt, én ezzel túl sokat nem kívánok foglalkozni. Elkerülhetetlen a többletforrások biztosítása, már csak azért is, mert a kormányzatnak nincsen határozott - nemhogy határozott, nincsen - koncepciója arról, hogy az egészségügyet milyen módon változtassa meg. Itt két irányba fog hatni a módosító javaslatunk. Egyrészt a társadalombiztosítás költségvetésében ahhoz, hogy a 20 százalékos ígéret megvalósuljon, többletforrásokra van szükség, és az egészségügyben a gép-műszer fejlesztésekre, beruházásokra is többletforrásokat kell biztosítani.

A családtámogatási rendszer a következő nagyon lényeges elem, ez a harmadik olyan pont, amit mi módosító javaslatunkkal kezelni szeretnénk. Itt mi feltétlenül bevezetésre javasoljuk a kiegészítő családi pótlékot azok számára, akiknek van munkajövedelmük, de nincsen annyi adójuk, hogy igénybe tudják venni azt az adókedvezményt, amit a kormányzat biztosít. A megemelt szintű családi pótlékot pedig azoknak tartjuk szükségesnek folyósítani, akik munkajövedelemmel nem rendelkeznek.

A 4. pontban az önkormányzati bérlakásépítést és a kollégiumfejlesztési programot szeretnénk megvalósítani, 5. pontban az önkormányzati rendszer tudatos alulfinanszírozását szeretnénk helyre tenni módosító javaslatunkkal. A közoktatásnak biztosítani azt a forrástöbbletet, amire szükség van, az egészségügyi normatívát szeretnénk bevezetni. A közművelődési törvényből fakadó feladatok ellátásához szükséges forrásokat biztosítani kell. És nem sorolom, itt bizony nagyon sok tennivalónk van, és összegyűjtöttük mindazokat a problémákat, amelyeket a benyújtott költségvetési törvényjavaslat nem tud kezelni. A társadalom hátrányos helyzetű csoportjairól is sokkal szolidárisabban kell gondoskodni, a közmunkaprogramokra nagyobb forrásokat kell biztosítani, és a kábítószerről nemcsak koncepciót kell megfogalmazni, hanem hozzá kell rendelni az intézményrendszer működéséhez szükséges feltételeket.

A 7. ilyen nagyon fontos pont az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által beterjesztett költségvetési elgondolás megtámogatása, a 8. pont a minimálbér következtében előálló foglalkoztatási helyzet kezelése, a kiegyenlítő rendszer megteremtése. A 9. pont a 45 év feletti munkanélküliek foglalkoztatásának elősegítése. A 10. pontban Göndör képviselőtársam részletesen szólt arról, hogy az ÁPV Rt.-nek vannak olyan kiadási előirányzatai, amelyeket nekünk most már a központi költségvetésben kellene kezelni.

Mindenképpen szükséges - 11. pontként - változtatni azon a helyzeten, amit a kormányzat a Miniszterelnöki Hivatalban az országimázs-építés körül keletkeztetett. Itt most már olyan dinamikusan növeli az előirányzatot, ami megítélésünk szerint a jelenlegi helyzetben nem tartható; az a kezelési mód sem, ahogyan ezt a törvényjavaslat megfogalmazza.

12. pontként az ÁPV Rt. kiadási előirányzataiban megjelenik egyfajta Regionális Fejlesztési Holding, azt gondolom, hogy a tevékenységéről a parlamenti képviselők vajmi keveset tudnak, szükséges kezelni módosító javaslatokkal. A Gazdasági Minisztérium különböző támogatási előirányzatai jelentősen bővültek, de szabályrendszert nem fogalmaztak meg hozzá. Úgy gondolom, az EU-normákat most már meg kellene jeleníteni a költségvetésben. És végül szükséges kiemelten foglalkoznunk az informatika fejlesztésével, egészen más módon, mint ahogy azt a kormányzat elővezette.

Azt gondolom, itt be kell fejeznem, mert még képviselőtársaim szólni szeretnének, és sajnos a rendelkezésünkre álló idő a házelnök jóvoltából meglehetősen kevés, éppen ezért tisztelettel köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Göndör István tapsol.)