Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy ezt a vitát érdemes lenne abbahagyni, és ígérem, hogy már ebben a témában nem fogok szólni. Hiszen lehet egy olyan olvasata a dolognak, hogy persze a szocialisták nem tudták megnyerni az egyházak támogatását, mert nem fizettek elég pénzt az egyházaknak. (Tóth István: Nem! - Dr. Latorcai János: Nem erről van szó!) Azért mondom, hogy lehet ilyen olvasata, államtitkár úr, annak, amit mondott. Ilyen szándéka pedig, meggyőződésem, hogy senkinek nem lehet. (Tóth István közbeszól.)

A politizálásunkkal nem nyertük meg az egyházak támogatását. De ennek semmi köze a költségvetési vitához! (Dr. Salamon László: Nem én beszélek erről, hanem te!) Az égadta világon semmi köze, mert nem is akartuk megvásárolni, és meggyőződésem - remélem -, hogy a jelenlegi kormány sem akarja megvásárolni az egyházak jóindulatát. Az a probléma, ami az egyházak finanszírozásával kapcsolatos volt az előző időszak alatt, nyilván egy csapásra nem volt megoldható.

És az a csúsztatás sajnos, Salamon képviselőtársam, abban, amit mond, hogy a ciklus elején kapott problémákat megpróbálja kivetíteni a ciklus egész időszakára. (Dr. Latorcai János: Csak az első két évre!) Tehát volt egy örökölt probléma, ami értelemszerű volt; súlyos történelmi örökséget kellett kezelnie az Antall-kormánynak is és nekünk is. Ennek az első időszakában lehetett finanszírozási probléma, de folyamatosan arra törekedtünk, hogy ezt a finanszírozási problémát megoldjuk.

Én úgy gondolom, hogy a megoldás megszületett, és ezt már nem lehet kifogásolni. Azt lehet vitatni, hogy ez kellő idő alatt történt-e meg vagy nem. Nyilván most már kedvezőbb helyzetben van a jelenlegi kormány, mert egy sokkal jobb induló pozíciót kapott ezen a területen is meg a gazdaság területén is, és a kettő együtt azt teszi lehetővé, hogy az egyházi finanszírozást is sokkal magasabb színvonalon tudják csinálni.

De ez nem jelenti azt, hogy a szocialista kormányzat ideje alatt ezeket a kérdéseket nem rendeztük volna. Éppen ezért én... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Csak még egy gondolatot, elnök úr.

ELNÖK: A következő kétpercesben, képviselő úr.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen; elnézést, elnök úr.