Felszólalás adatai

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hát én el tudom mondani Lamperth Mónikának, hogy miért nem támogatták a javaslatot: azért, mert nem jó helyen ül Mónika. Jártunk így másikkal is, amelynek a tartalmában nem volt vita - ez Tóth András javaslata volt -, mindenki azt mondta, hogy remek; itt ül, gondolom, majd el fogja mondani, hogy mit gondol erről. Az történt ebben az ügyben, hogy szó szerint egy ugyanilyet benyújtottak bizottsági javaslatként, csak azért, hogy ne szoci javaslat legyen. Esetleg azt kellene felajánlani, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy ha a bizottsági többségnek az kell, hogy ez bizottsági javaslat legyen, ám legyen közkincs ez a mi tudományunk, ha ez az ára annak, hogy átmenjen.

Azért jelentkeztem hozzászólásra, hiszen a Szocialista Párt részéről én voltam megbízva azzal, hogy ezeken a hatpárti konzultációkon, megbeszéléseken részt vegyek, és úgy gondolom, hogy annak az igénynek, amivel nekifutottunk, nevezetesen, hogy a számunkra legfontosabb témakörökben legyen elmozdulás az előterjesztők részéről, ennek az igénynek sikerült is eleget tenni. Így el lehet mondani azt a vita elején, hogy megszülettek ezek a hatpárti módosító indítványok, mi magunk is, szocialisták ezeket támogatjuk; természetesen nálunk a frakciófegyelem nem azt jelenti, hogy akkor mindenki elfelejt a továbbiakban gondolkodni és írni sem fog már, ezért születtek még más módosító indítványok is, ugyanakkor úgy gondolom, hogy amelyek születtek, ezek nagyon is tarthatók. Szakmailag szót ejtenék majd ezekről is.

Az a négy téma, ami nekünk a legfontosabb volt, az viszont megjelenik a hatpárti módosító indítványokban. Ezek közül az első a büntető törvénykönyv és egyáltalán a joganyag-szabályozás, amelyben végül is én azt egy nagyon komoly elmozdulásnak tartom, hogy vállalta a kormány, hogy a 2001. évi őszi ülésszakon ezt az egész anyagot újra áttekintjük; kapunk egy alapos tájékoztatást, hogy mi történik az egészségügyi intézményrendszerben és másutt is, kapunk egy első jelentést 2001-ben, és a teljes joganyagot, ami a prekurzorokat és a büntető törvénykönyvet is magába foglalja, ez a 2001. őszi ülésszakon áttekintésre kerül. Úgy gondolom, hogy ez egy komoly előrelépés, lesz módunk arra, hogy immáron a Fidesz-kormány által megváltoztatott büntető törvénykönyv hatásait a parlament nyilvánossága előtt megvitassuk, és nagyon bízom benne, ha úgy látjuk, hogy azok akkor nem tűnnek nagyon ésszerűnek, akkor ezen változtatni is lehet.

A másik ilyen, számunkra nagyon fontos módosítás, a támogatáshoz nélkülözhetetlen javaslat, ez a megelőzés, amelynek két területe van. Az egyik a határidő, hogy ez bekerüljön az úgynevezett rövid távú célok közé, ami azt jelenti, hogy még ebben a ciklusban bevezetésre kerülne. Úgy látom, hogy bár jelenleg ez a megelőzésinormatíva-dolog hatpárti egyetértést bír, de a költségvetés nem tartalmazza. Én magam is nyújtottam be a költségvetéshez módosító indítványokat e tárgyban, azokat a többség egyelőre nem támogatta, mondván, hogy sem a Nemzetbiztonsági Hivataltól, sem az Országimázs Központ jó néhány tíz milliárdjából nem lehet leakasztani azt a néhány milliárdot, amit erre a célra én szándékoltam átirányítani, de bízom benne, hogy majd akkor a kormánytöbbség nyilván talál valamilyen forrást, amelyből ez megoldható, hiszen ma abban egyetértés van, hogy ez a bizonyos megelőzési normatíva, ami azt a célt szolgálja, hogy a tanórán kívüli keretek közötti megelőző programokra a közoktatási intézményekben forrás álljon rendelkezésre, meglesz. Tehát ezt mi magunk szerettük volna, és úgy látom, ezt sikerült is elérni.

A harmadik olyan téma, amit Lezsák képviselő úr is érintett, a drogadatbázis kérdésköre, amely azt célozta, hogy az engedélyek, az ellenőrzések és a nemzetközi adatszolgáltatás egy kézben legyen. Még csak nem is ragaszkodtunk hozzá, hogy mi akarjuk javasolni, hogy ez melyik kéz legyen; legyen, amelyik akar, csak a kormány keze legyen, állami hivatal legyen, és legyen arra garancia, hogy amit a nemzetközi szervezeteknek mondunk, az a valóságban is így van, és végre az az áldatlan állapot, hogy olyan dolgok történnek itt nálunk, ami mondjuk, az ENSZ előtti nyilvánosságot nem bírja, szűnjön meg. Nagyon bízom benne, hogy azzal, hogy létrejön egy egységes adatbázis, ez azt is jelenti, hogy kialakul egy olyan felelősségi kör, amely önmagában eléri ezt az általunk célzott módosítást.

A negyedik olyan dolog, ami nekünk fontos volt és végül is megjelent a módosító indítványokban, hogy a DADA-program nevesítve rendőrségi feladat legyen. Úgy látom, hogy ez - mondjuk így -, ha nem is kellő intenzitással, de terjed az országban, és bízom benne, hogy ez egy olyan lökést ad ennek a programnak, ami átsegíti ezen.

Ezenkívül szocialista javaslatok születtek még.

(23.50)

Lamperth Mónika ismertette a sajátját, Tóth András képviselőtársam itt ül, és ő is fogja ismertetni, és Kökény Mihály és Vágvölgyi János nyújtott még be, amely az országgyűlési határozati javaslat kiegészítését és pontosítását tartalmazza azzal a céllal, hogy még a cikluson belül valósuljon meg néhány olyan feladat, és persze erre legyen is garancia, amelyet mi magunk megvalósítani tervezünk. Tehát nem alapvetően megváltoztatná, hanem ezeknek a sorrendiségét és a garanciális elemeit bővíti ki.

Tehát én úgy gondolom, részben azzal, hogy támogattuk a hatpárti javaslatokat, pontosabban kezdeményeztük is ebből a néhány javaslatból csaknem a felét, részben pedig nyújtottunk még be szakmailag kellőképpen megalapozott javaslatokat, azt hiszem, elmondható az, hogy a Magyar Szocialista Párt teljes mértékben átérezte azt a felelősséget, amiről itt képviselőtársaim beszéltek, hogy ez bizony nem egy politikai kurzushoz kötődő probléma, hanem kurzusonként - úgy tűnik - egyre nehezedő probléma, amelynek a megoldásával így is késésben vagyunk. De mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy legalább ennek csíráit és majd valamilyen, vélhetőleg gyorsuló ütemben a megoldását is próbáljuk meg szolgálni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy fogjuk támogatni magát az indítványt, és el is fogja fogadni a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja is. Nem jelenti azt, hogy ne maradnának olyan aggályaink, amelyekről ne kéne beszélni. A legfontosabb aggályunk, és ezt jó néhányszor hangsúlyoztuk is, most is elmondtam, hogy ez a nemzeti stratégia abban például különbözik az előző kormány által elkészített - igaz, a parlament elé idő hiányában még be nem került - javaslattól, hogy az a feladatokat, felelősöket, forrásokat és határidőket tartalmazta. Nos, ez nem tartalmazza. Tehát pénzügyileg megalapozatlan, hiszen arra a két évre, amire most a költségvetés tervez, mindösszesen körülbelül 2,7 milliárd forintot irányoz elő ilyen feladatra. Ahogy mi ezt számolgattuk, illetve ahogy az Ifjúsági és Sportminisztérium is állítja, hogy három év alatt 17 milliárdot kéne erre rákölteni, ez azt jelenti, hogy ebből hiányzik 7,3 milliárd időarányos forrás. Többek között úgy gondolom, hogy ennek egy része a költségvetésbe ma még be nem állított úgynevezett megelőzési normatíva az iskolák részére. Bízom benne, hogy lesz elmozdulás. Hozzáteszem, hogy az ügyet nem biztos, hogy fogja szolgálni, mert szocipárti módosító indítványokat ez a parlament nem nagyon szokott támogatni. De amit mi készítettünk alternatív költségvetést, abban például benne van az erre a célra szolgáló 10 milliárd is.

Úgy hiszem, hogy a másik olyan probléma, amiről föltétlenül szót kell ejteni, és maradó probléma, ez a személyiségi jogokhoz fűződő álláspontja ennek a stratégiának. Ez nem változott meg. Tehát nem született olyan hatpárti módosító indítvány, amely ezen változtatott volna. Úgy gondolom, azt a kérdést ma már részben a gyakorlat feszegeti, hogy a kezelőhelyeken megjelenők rendőrségi zaklatásával - ha fogalmazhatunk ebben így - hogyan is állunk, mit jelent az, hogy az ambulanciákon az újonnan megjelenők száma csökken. Mit jelent az, hogy a pedagógusok tudják vagy nem tudják, hogy az iskolában megjelenő kábítószer, és általuk tetten ért kábítószer-fogyasztás közben nekik milyen konkrét lehetőségük van, mikor vádolhatók és mikor nem vádolhatók? Van-e bejelentési kötelezettség vagy nincsen bejelentési kötelezettség?

És ha már itt tartunk, azért egy szóval emlékezzünk meg dr. Rácz József és munkatársai új könyvéről, amelyre ma sikerült itt szert tennem. Csak ilyen humorosan mondom, hogy miután megírták - nagyjából ugyanez a kör - a nemzeti drogstratégiát, most "A drogkérdésről őszintén" címmel jelentettek meg egy könyvet. Nem akarnám mondani, hogy annak pandanjaként jelentették meg, de ebben például jó néhány olyan kérdés tisztázva van, hogy mi a pedagógus lehetősége. Inkább azért mondom, hogy aki ilyen késői órában figyelemmel kíséri a parlament munkáját, ennek a műnek szeretnék egy kis nyilvános reklámot csapni. Nézzék meg, próbálják meg megszerezni ezt a kötetet, gondolom, ha máshonnan nem, akkor az Ifjúsági és Sportminisztérium drogügyi helyettes államtitkárságán meg lehet tudni, hogy hol szerezhető be a könyv. Államtitkár úr gesztusaiból és kedves mosolyából úgy ítélem meg, hogy telibe találtam.

Úgy hiszem - visszatérve a hozzászólás témájára -, hogy a személyiségi jogokhoz fűződő viszony tekintetében bizony van benne néhány olyan aggály, amelyre a gyakorlat majd pontot tesz. Ma az ezzel foglalkozó társadalmi szervezetek azt mondják, hogy ez így nincs jól, ahogy benne van. Én azt mondom, hogy nekem vannak kétségeim, azt meg mondhatom, hogy hatpárti egyezség nem tudott születni ebben az ügyben. Meglátjuk, hogy a gyakorlat, ha máskor nem, akkor 2001 őszén nagyjából lehetőséget biztosít majd, hogy visszatérjünk erre.

A harmadik olyan aggályunk, amelyet szeretnék megosztani önökkel, hogy a stratégia alapvetően a sportot kínálja, vagy helyezi előtérbe alternatívaként a drogfogyasztásra, mint valami azt kiváltó dolgot. Mi, szocialisták úgy gondoljuk, hogy alternatívát az emberi közösségek nyújtanak. Ennek persze lehet egy eleme a sport, meg lehet még bármi más. Mondjuk így, hogy a bélyeggyűjtők közössége, ha jó, éppoly komoly alternatíva lehet a kábítószer-fogyasztás elkerülésére, mint, mondjuk, a kézilabdázók közössége. Az a lényeg, hogy emberi közösség legyen. Általában a közösségek támogatásában van ennek a kormánynak komoly lemaradása, de bízom benne, hogy előbb-utóbb ez is változni fog.

Ugyanakkor érdemes azt megemlíteni, ami itt, az általános vitában is elhangzott, hogy az emberi közösségek mellett a másik nagyon fontos alapegység a család. Ma nem tisztázott, hogy a családokhoz ez a dolog hogyan jut el, milyen szerepet szánunk benne a családoknak, és hogyan próbáljuk meg elősegíteni, hogy a családok aktívabban vegyék ki a megelőzésből a részüket.

A negyedik dilemmánk, amely nekem személyes dilemma is, komoly dilemma, lehet-e hinni annak, hogy a kormány ezt a drogstratégiát komolyan gondolja. Ezt azért mondom, hiszen a mi jó miniszterelnökünk, Orbán Viktor az idei év tavaszán azt állította egy jogászoknak megjelentetett kiadványban, egy újságban, hogy minden fogyasztó egyben potenciális kereskedő is, ez ennek a dolognak a természete. Úgy hiszem, ha ő ezt állítja úgy, hogy a büntető törvénykönyvet egy sajátos szigorítással abban az irányban változtatták, hogy az alkalmi drogfogyasztót akár börtönbüntetés is fenyegeti, míg aki ugyanezt a dolgot rendszeresen követi el és függővé válik, az persze betegnek minősül, és nem fenyegeti börtön, ez a megközelítés legalábbis kétségessé teszi, hogy ez a szándék, amely alapvetően nagyon helyes szakmai alapokon nyugvó, jó irányba mutató szándék, valóban így valósul-e meg, ahogyan ebben a stratégiában van.

Azok a médiakampányok, amelyek eddig folytak - gondolok itt a gigantposzterekre, amelyeken persze lehet vitatkozni, hogy 10 milliót vagy 100 milliót költöttek rá, minisztériuma válogatja, hogy mennyit költött erre -, és amelyeknek az eredménytelenségét végül is ez a drogstratégia is megemlíti, hiszen nem annak a célcsoportnak szólnak, akik alapvetően kábítószer-fogyasztásra adják a fejüket, mutatják a miniszterelnök úr kijelentésével együtt, hogy bizony itt van egy olyan helyzet, hogy míg a papírban komoly és jó dolgok szerepelnek, addig a gyakorlatban egy picit más dolog is történik. Vagy mondjuk így, hogy alapvetően más dolog történt eddig.

Én bízom benne, ezt a kétségemet kifejezve, hogy képviselőtársaim és a jelen lévő államtitkár úr is, nem úgy élik meg, hogy itt áskálódnék a kormány kitűnő szándékai ellen. Csak arra szeretnék rávilágítani, hogy az eddig működtetett gyakorlat és az ebben a papírban lefektetett szándék bizony nincs szinkronban jelenleg egymással. Támogatjuk ezt a javaslatot, és el fogjuk fogadni, nagyon remélem, hogy a parlament konszenzussal fogja elfogadni, annak reményében, hogy ezentúl ez a kormányzati gyakorlat ebben a stratégiában lefektetett szándék szerint alakul, és közösen tudunk tenni valamit ennek a problémának nem a visszaszorítására, hanem a megoldására.

Azzal a gondolattal szeretném zárni, hogy szívesen láttam volna, ha néhány helyen bátrabb ez a stratégia. Tehát azt kitűzni célul, hogy ebben az országban a drogfogyasztás megszűnjön, mondjuk így, nyilván irreális cél; ezt talán nem is lehet. Ugyanakkor az, hogy a büntetés-végrehajtási intézményekben megszűnjön, úgy gondolom, nem tekinthető irreális célnak, hiszen az egy zárt közösség. Ott például akár még egy kapcsolódó módosító indítvánnyal is szívesen partner lennék abban, hogy legalább célul tűzzük ki, ne fogadjuk el, hogy a börtönökbe bejut a kábítószer. Hiszen csak úgy juthat be, ha oda valaki beviszi.

(0.00)

Egy államot nem lehet lezárni hermetikusan, de azt hiszem, például egy börtönnek az a dolga, hogy ilyen módon az oda bekerülőket elzárja a külvilágtól, többek között a kábítószertől is. Tehát reméltem volna, hogy egy-egy ilyen területen bátrabb lesz.

Összességében mégis azt ajánlom minden képviselőtársamnak, hogy minden hibájával együtt, bízva abban, hogy lesz korrekciós lehetőség 2001 őszén, fogadjuk el ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen.