Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A használati minták oltalmára vonatkozó szabályozás módosításáról szóló előterjesztés valóban egy igen alaposnak tűnő munka, és pláne, ha még valami, az oltalmat illető anyagi kedvezmény is társulni fog hozzá, biztosan jó hatást fog gyakorolni a hazai szellemi tulajdon megvédésére, és azok a sze­rény számok, amelyeket az elmúlt három évről ál­lam­titkár úr ismertetett, a későbbiekben, hasonlóan a magyar szellemi tulajdon gyarapodásához, növe­kedni fognak.

A használati minták oltalma a találmányoknál egyszerűbb műszaki fejlesztéseknek a szaba­dal­mak­hoz képest lényegesen gyorsabban megszerezhető és költséghatékony iparjogvédelmi oltalmi formája. A fideszes képviselő úr által már említett kor­mány­rendelet, amit szeretnek elnevezni és Jedlik-tervnek mondanak… - tévedés ne essék, Jedlik Ányos iránt én is rendkívül nagy tiszteletet érzek, de hogy az ő nevével illetnek egy ilyen dolgot, az már nem biztos, hogy annyira támogatható. Mindenesetre ez a kor­mány­határozat egy használható programot dolgozott ki, és ennek keretében előirányozták a hasz­ná­lati­minta-oltalmi rendszer továbbfejlesztését is és az ügy­felek igényeihez igazodó finomítását.

A jelen javaslat a célkitűzések megvalósításának szolgálatában pontosítja az oltalomképesség felté­te­leit, hogy mi minősülhet egyáltalán mintának, mi tar­tozik ebbe a körbe a technika mai állásához viszonyítva. Lényegesen áttekinthetőbbé teszi, a jog­intézmény sajátosságaihoz igazítja az eljárási sza­bályokat, ami nagyon fontos, mert nem sokat ér egy oltalom, ha kezelhetetlen az eljárási szabályrendje.

A használatiminta-törvény fogalomrendszerét a szellemi tulajdon fogalomköréhez is igazítja. A bir­tok­lási keresetek visszaélésszerű alkalmazását vissza­szorító rendelkezéseket vezet be, többek között megszünteti a használati minták birtoklásának bün­tetőjogi fenyegetettségét. Oltalmazhatósági véle­mény, intézmények bevezetését is tartalmazza. Ezt a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala újdonságkutatás eredményeként adja ki a törvény hatálybalépését követően.

Ahogy említettem, és az előterjesztői expozéban is szerepelt, itt most egy társadalmi egyeztetést követően került, nagyon helyesen, előterjesztésre ez a törvényjavaslat. Ezt az előterjesztést, illetve ennek a tervezetét már március 10-én közzétette az Igaz­ság­ügyi Minisztérium, és az indoklás szerint a sza­bá­lyozás kialakítását egy elég alapos kérdőíves felmérés előzte meg. Meglehetősen furcsa ugyanakkor a ja­vas­lat 21. §-ának azon rendelkezése, itt azért a hatalom­mánia azért előjön, miszerint a mintaoltalom szerinti eljárásban is vizsgálhatja a bíróság a mintaoltalom érvényességét - ez eddig jó -, azonban csak a felekre kiterjedő hatással. Tehát ha valaki bejelent egy problémát, akkor a két fél viszonyát megvizsgálhatja a bíróság, és dönthet valakinek a javára. Mindenkire kiterjedő hatállyal, azaz a mintaoltalom megerő­sí­téséről vagy megszüntetéséről továbbra is kizárólag a szellemi termékek nemzeti hivatala dönthet a jelen törvény alapján is.

Ezzel a közigazgatás és az igazságszolgáltatás a jogállami, vagy mondjuk úgy, angolszász gya­kor­latban szokásos viszonyát, nevezetesen, hogy a bíró­ság ítélete kötelezi a közigazgatási szerveket is bizo­nyos gyakorlat követésére, ez a javaslat áttöri. Tehát leszűkíti a bíróság döntését arra az egy esetre, amit ő ott két peres fél viszonyában megítél. Ugyanis két­sé­get nem hagy az előterjesztés afelől, hogy a szellemi termékek nemzeti hivatala a bírói döntésre tekintet nélkül megteheti, tehát esetenként meg is fogja ítélni a mintaoltalom érvényességét. Véleményünk szerint ez nem helyes. Az előterjesztés ugyanis maga szögezi le az indoklásában, hogy a bitorlási kereset eluta­sí­tá­sa nem jelenti azt, hogy a bíróság ítélete alapján a mintaoltalmat a szellemi termékek nemzeti hivata­lának automatikusan minden további eljárás és vizs­gálat nélkül törölnie kellene a lajstromból.

Felmerül a kérdés, miért nem dönthet a bíróság, ha tisztáz egy jogi helyzetet, a megsemmisítésről, ha a perben egyébként vizsgálja a megsemmisítés fel­té­teleinek fennállását. Mennyivel tud többet a szellemi ter­mékek nemzeti hivatala, hogy ezt követően eltér­hessen a bíróság meghozott ítéletétől? Miért féltik ennyire a hivatal hatáskörét? Mi úgy gondoljuk, hogy itt helyesebb lenne a szokásos jogállami eljárások követése, ha a bíróság egy kérdésről dönt, akkor annak általános hatása lehessen.

Ezzel együtt a javaslat mögött mi látjuk az ér­demi szakmai munkát, de ugyanakkor nem lehet azt szó nélkül hagyni, hogy még a találmányok beje­gyez­tetését is körüllengheti bizonyos furcsa, esetleg kor­rupciógyanús megoldás. Nem sokkal ezt megelőzően, illetve pont a kidolgozási szakaszban maga a mi­nisz­terelnök kabinetfőnöke is feltalálóként szerepel a digi­tális aláíráshoz kötődő találmánnyal össze­füg­gésben, az e-közigazgatás kiépítése kapcsán már komoly kormányzati hátszéllel dolgozó Hunguard Kft. tulajdonosai mellett a digitális aláírás szaba­dal­masai között; ami természetesen nem egy parla­men­ti vita tárgya, hogy megítéljük, hogy Rogán Antal milyen feltalálói képességekkel, illetve feltalálói tevékenységgel, eredményekkel bír, mindenesetre szegény Antinak a nyúzott ábrázatát látva nehezen lehet elképzelni, hogy szabadidejében még a digitális aláírás rejtelmeit garantáló szabadalommal is fog­lalkozik.

(15.40)

Tehát jó lenne, ha egy tiszta környezetben lenne megvalósítható egy ilyen előremutató szakmai cél a szellemi termékek oltalma területén.

Mindezek tekintetében mi úgy gondoljuk, hogy ellene semmiképpen nem fogunk szavazni ennek a törvényjavaslatnak. Köszönöm szépen, elnök úr.