Felszólalás adatai

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Történelmi pillanatra, a rendszerváltozás folyamatának leginkább jelképes mozzanatára emlékezünk most. Ma tíz éve ült először össze a szabadon, demokratikus módon megválasztott Országgyűlés. Bizonyos, hogy abban az ünnepi pillanatban valamennyien végiggondoltuk az odavezető utat, annak állomásait és tanulságait, és megfogalmazódtak bennünk reményeink, várakozásaink, mit várunk a független, demokratikus Magyarországtól, és mit kívánunk tenni érte. Ami ennél fontosabb: az ország népe is megfogalmazta, hogy mit vár a politikától, a politikusoktól, milyen életkörülményeket remél az új rendszertől, a demokratikus jogállamtól, a piacgazdaságtól.

A megalapozatlan illúziók nem teljesültek, nem is teljesülhettek. Néhány év alatt nem lehet több évtizedes, sőt több évszázados elmaradást behozni. Ám a reális várakozások sem váltak maradéktalanul valóra. Van tehát mit tennünk, s ehhez érdemes, sőt szükséges a tíz esztendő mérlegét megvonnunk, legfontosabb tanulságait megfogalmaznunk, nem a múlt, hanem a jelen és még inkább a jövő érdekében.

Tisztelt Ház! Az elmúlt tíz esztendő alatt hihetetlenül nagy utat tett meg az ország. Olyan változások mentek végbe, amelyekre nálunk szerencsésebb történelmű országoknak, nemzeteknek évszázadok álltak rendelkezésére. Létrejöttek és megszilárdultak a demokratikus jogállam intézményei, megfogalmazódtak és széles körben elfogadottá váltak normái. Magyarország a térség egyik legstabilabb államává vált. Létrejöttek a piacgazdaság intézményei, a gazdaságban meghatározóvá vált a magántulajdon. 1995 és '97 között sikerült helyreállítani a gazdaság egyensúlyát, és ezzel megteremteni a fenntartható fejlődés feltételeit. Élve a kedvező nemzetközi feltételekkel, Magyarország a rendszerrel együtt nemzetközi kapcsolataiban is irányt váltott. Tagja lett a NATO-nak, az Európa Tanácsnak, a fejlett gazdaságú országok szervezetének, az OECD-nek, és 1998 márciusában megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval.

Tisztelt Ház! A rendszerváltozás hosszú és bonyolult folyamatának elindításában, kibontakoztatásában, erőszakmentes végigvitelében döntő szerepet játszott, hogy a különböző értékeket, különböző irányzatokat képviselő politikai pártok már a Nemzeti Kerekasztaltól kezdve az ország, a nemzet jövője szempontjából meghatározó fontosságú kérdésekben, vitáik ellenére is megegyezésre törekedtek és jutottak. Az időnkénti konfliktusok ellenére is alapvetően a demokrácia konszenzuális, azaz megegyezésre törekvő formája jellemezte a mögöttünk hagyott időszak nagyobbik részét. Ez volt az egyik legfontosabb tényezője Magyarország kedvező nemzetközi megítélésének is, többek között ez nyitotta meg előttünk az euro-atlanti intézmények ajtaját is.

Tisztelt Ház! Az elmúlt tíz esztendő eredményeiért különös elismerés és köszönet illeti az embereket, a magyar népet, amely a jobb jövő reményében példás türelemmel és áldozatkészséggel viselte el a rendszerváltással együttjáró, illetve azt kísérő, időnként igen súlyos megpróbáltatásokat is. Hiszen, ne tagadjuk, az emberek millióinak személyes sorsa fordult átmenetileg vagy sajnos tartósan rosszabbra. Életpályák százezrei törtek meg méltánytalanul. Ma az ország talán legsúlyosabb problémáját a kettészakadás jelenti; az emberek fényűzően, de legalábbis gondtalanul élő kisebbsége, illetve a gondokkal, a lecsúszás veszélyével küzdő többsége és a már reménytelenül elszegényedettek helyzete közötti növekvő különbség.

A politika, a politikusok adósai az embereknek, azoknak, akik a rendszerváltozástól sorsuk jobbra fordulását remélték, és csalódottan tapasztalták, csalódottan tapasztalják az ellenkezőjét. A politika számára a legnagyobb, a legfontosabb kihívás, hogy megállítsa a kettészakadást, megállítsa a lecsúszást, az elszegényedést, hogy megteremtse a mindeddig vesztes többség felemelkedésének a feltételeit. Ez kell legyen a célja a gazdasági növekedésnek. Ez kell motiválja az Európai Unióhoz történő mielőbbi, minél jobb feltételekkel történő, minél harmonikusabb csatlakozást is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a kihívásnak megfelelni csak közös erővel lehet. Az elmúlt tíz esztendő kedvező és kedvezőtlen tapasztalataiból a legfontosabb következtetés, hogy vissza kell térni a konszenzuális demokráciához, a megegyezésre törekvő hatalomgyakorláshoz, hiszen elsősorban a kormánytöbbség magatartásán múlik a politikai légkör alakulása, s nemzeti ügyeket csak nemzeti egyetértéssel lehet megoldani. Meggyőződésem, hogy a Magyar Szocialista Párt, amely az előző ciklusban a parlamentben abszolút többséggel rendelkezett, és koalíciós partnerével, a Szabad Demokraták Szövetségével együtt a mandátumok jóval több mint kétharmadát birtokolta, joggal igényli ezt, hiszen egy pillanatig sem élt vissza erejével - nem határozatlanságból, nem az erő szégyenlése okán, hanem a demokrácia iránti elkötelezettsége miatt.

Parlamenti demokráciákban, tisztelt Ház, természetes a kormány és az ellenzék, a jobb- és a baloldal ellentéte. De a mai magyar politikában, a közéletben ezt átmetszi egy másik ellentét: a megegyezésre törekvők és a minden áron, akár öncélúan is konfliktust keresők szembenállása. Az ország, a nemzet jövőjét szolgálná, ha ez a szembenállás egyszer s mindenkorra a megegyezésre törekvők javára dőlne el. Mi, szocialisták minden kérdésben készek vagyunk a párbeszédre, a megegyezés lehetőségének közös keresésére.

Most előttünk áll egy rendkívüli jelentőségű feladat. Két hónapon belül meg kell választanunk itt, a parlamentben a Magyar Köztársaság elnökét. Meggyőződésem szerint nem csupán a Szocialista Párt véleménye, hogy olyan köztársasági elnököt kell választanunk, akinek életútja, eddigi közéleti tevékenysége, személyisége garanciát jelent arra: a legfőbb közjogi méltóságba emelve a nemzet javát, s ami ehhez elengedhetetlen, a nemzet egységének erősítését fogja szolgálni.

(10.30)

A jelölés formálisan 50 parlamenti képviselő kezdeményezésén múlik. Formálisan lehet koalíciós megállapodás eredménye, két párt vagy akár két vezető ügye. A valóságban azonban már a jelölés is az egész parlament felelőssége. Hiszen már a jelölés eldönti, hogy 50 százalék és néhány szavazattal, vagy meggyőző, konszenzusközeli többséggel választjuk-e meg a Magyar Köztársaság elnökét. Ezért a koalíción belüli jelöltállításról szóló megállapodást meg nem kérdőjelezve javasoljuk, hogy a legmegfelelőbb, a tisztségre a leginkább alkalmas és a leginkább méltó jelölt kiválasztása érdekében kezdjünk pártközi egyeztetést. Legyen ez a nagy fontosságú ügy az alkalom az első lépés megtételére a konszenzuális, a megegyezésre törekvő demokráciához történő visszatérés útján.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)