Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság javasolja az Országgyűlésnek, hogy az interpellációra adott választ a kiegészítéssel együtt, a Házszabály 117. § (4) bekezdés b) pontja alapján fogadja el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 197 igen és 2 nem szavazattal a választ elfogadta.

 

Interpellációk

következnek. Elsőként Kuncze Gábor úr, az SZDSZ képviselője interpellációját hallgatjuk meg, aki az igazságügy-miniszterhez nyújtotta be "A málenkij robot és a nyugdíj-kiegészítés" című interpellációját. Képviselő urat illeti a szó.

 

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 1944-45-ben választókörzetem több településén, például Taksonyban - de az ország más településein is számos helyen - a Vörös Hadsereg parancsa alapján német származású magyar állampolgároknak jelentkezniük kellett valamilyen közmunkára.

A taksonyiaknak azt mondták, hogy a ceglédi repülőtéren kell építési munkálatokat végezniük, öt napig. Kötelező volt jelentkezni, mindenféle megtorlásokat helyeztek számukra kilátásba. Megjelentek. Aki nem jelent meg, az utcán összefogdosták, majd ezek az emberek öt év múlva jöttek vissza Magyarországra. Amikor elmentek, 18 évesek voltak, amikor visszajöttek, 23 évesek.

Bányában dolgoztatták őket, esetenként 15-16 órán keresztül, férfiakat, nőket egyaránt. Amikor hazajöttek, tapasztalták, hogy a családjukat kitelepítették az országból, házaikba pedig máshonnan Magyarországra telepítetteket költöztettek be. El lehet képzelni, hogy milyen feltételekkel indultak az életben, hogyan hatott ez az eseménysor az egész életükre, milyen lehetőségeik voltak vagy nem voltak ennek következményeként, és hogyan hat ez ma az életükre, a háború után 56 évvel, amikor mindnyájan 75-80 év között vannak.

A kormány 2000-ben kiadott egy rendeletet, ami a 3-5 év közötti, illetve utáni, többek között szovjet munkatáborban töltött idő után nyugdíj-kiegészítést állapít meg. Ezért ők abban hittek, hogy legalább a hátralévő éveikben - remélem sok évük van még hátra - valamelyest könnyebb lesz számukra az élet. Beadták az igényüket. Általános megdöbbenésre visszautasították őket azzal, hogy nem volt bírósági ítélet.

Tisztelt Államtitkár Úr! Rendben van ez így? 1944-45 volt Magyarországon a jogállamiság csúcsa, amikor bírósági ítéletek alapján hurcoltak embereket munkatáborokba, táborokba, málenkij robotra?

 

(15.00)

 

Vagy egyszerűen rossz a rendelet, amit önök hoztak, vagy rosszul értelmezi ezt a nyugdíj-főigazgatóság. Ezért aztán ezen változtatni kell.

Ezért kérdezem az államtitkár urat, hogy önök szerint ez a rendelet elérte-e a célját. És ha nem, a nyilvánvalóan meglévő hibát szándékozik-e a kormány korrigálni?

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Az interpellációra Hende Csaba államtitkár úr válaszol.

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Mindnyájunk előtt ismertek azok a mérhetetlen szenvedések, amelyeket a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltaknak el kellett szenvedniük.

Éppen ezért a rendszerváltoztatást követő első szabadon választott kormány erkölcsi és jogi kötelességének érezte a diktatúrák áldozatainak a kárpótlását, így a málenkij robotra hurcoltak sérelmeinek az orvoslását is. Részükre a már korábban meghozott kormányrendelet, illetve a kárpótlási törvény - melyet, megjegyzem, önök akkor nem szavaztak meg - tartalmaz rendelkezéseket (Bauer Tamás közbeszól.), a következők szerint. 1991. január 1-jétől a mai napig is a kényszermunkára elhurcolt személyek, a szabadságvesztés, illetve -korlátozás idejétől függően, havi nyugdíj-kiegészítésben részesülnek. A sérelmet szenvedett halála esetén a túlélő házastárs a nyugdíjemelés 50 százalékára jogosult.

Az 1992. évi kárpótlási törvény alapján a sérelmet elszenvedett havonta életjáradékban vagy egyösszegű kárpótlási jegyben fizetendő kárpótlásban részesül. A havi életjáradék 1997 óta 10 százalékkal megemelt mértékben jár. A túlélő házastárs, amennyiben házastársa a szabadságkorlátozás ideje alatt halálozott el, a kárpótlás 50 százalékára jogosult.

Az a kormányrendelet, amely idén január 1-jén lépett hatályba, és amelyre ön is hivatkozik, nem kárpótlási jellegű juttatást állapít meg, s a meghozatalának az indoka az volt, hogy csak azok legyenek jogosultak erre, akik cselekvő közreműködést vállaltak a kommunista diktatúra elleni, az ország szabadságáért és függetlenségéért vívott harcban. A kormányrendelet a demokratikus államrend megteremtéséért vívott küzdelmet és áldozatot azok esetében ismeri el, akiket a diktatúra igazságszolgáltatása a tettükért három évet elérő, vagy azt meghaladó szabadságelvonással sújtott.

Úgy érzem, a rendelet elérte a célját - hogy válaszoljak a kérdésére -, mivel az első három hónap alatt a jogosulti körből kétezer főt meghaladó igénylő részesült juttatásban. Én is sajnálatosnak tartom, hogy a jelenlegi költségvetési keretek között juttatásban csak a sérelmet szenvedettek egy érdemdús, ám szűk köre részesülhet, és hogy a nyugdíj-kiegészítés bevezetésével a kormány nem tudott többletjövedelmet nyújtani az egészen más okból, ám hasonló sérelmet elszenvedett személyeknek. Egyébként a juttatásra jogosultak köréből nemcsak az ön által említett sértetti kör, hanem más, sérelmet szenvedett személyek is kimaradtak.

Ismételten leszögezem azonban: a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy az 1945 és 1963 között a személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt, illetve az '56-os forradalommal és szabadságharccal összefüggésben tartósan elítéltek élethelyzetén kézzelfogható módon és mértékben úgy javítson, hogy az ne csak az érintettek múltbéli szenvedéseihez legyen méltó, de a magyar szabadságért kifejtett, gyakran hősies magatartásukhoz is.

Egyebekben tájékoztatom a képviselő urat és a tisztelt Házat arról, hogy az igények felmérése folyamatban van, s azok számának a konkrét ismeretében a jövőben esetlegesen sor kerülhet a kormányrendelet felülvizsgálatára. Ennek a terjedelméről és az irányáról azonban ez idő szerint sajnos még nem áll módomban tájékoztatást adni.

Kérem válaszom szíves elfogadását. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem az interpelláló képviselő urat, elfogadja-e az államtitkár válaszát.

 

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Hogy ne áruljak zsákbamacskát, közölnöm kell, hogy ez a válasz teljességgel elfogadhatatlan a számomra. Elfogadhatatlan egyrészt azért, mert a rendelet nem arról szól, amiről ön most itt beszélt. Szíveskedjen elolvasni! - azok a kitételek, feltételek, kritériumok nincsenek benne, amelyekről ön beszélt.

Másrészt elfogadhatatlan azért is, mert az az érvrendszer, amit ön használt, megbukott, hiszen május 25-én a Fővárosi Munkaügyi Bíróság egy ítéletében ezt elutasította, és jogerős ítéletben kötelezi az államot arra, hogy a megfelelő összeget annak, aki ezt a pert indította, fizesse ki. Miért kell perrel kényszeríteni egy - ezek szerint a szándékok szerinti - rendelet végrehajtására a kormányzatot?

Nem fogadom el a választ azért sem, mert cinikus magatartás az, hogy majd megvizsgáljuk, aztán majd lesz vele valami, mert, államtitkár úr, költségvetési szempontokra hivatkozni a 80 éves emberek esetében, és arra játszani, hogy hátha meghalnak addig, és nem kell nekik fizetni, elfogadhatatlan.

Ezért a választ elutasítom, ne fogadja el azt a tisztelt Ház sem! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Az interpelláló képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 137 igen szavazattal, 84 nem ellenében, 10 tartózkodás mellett elfogadta az államtitkár válaszát.

Az ülés vezetését átadom Szili alelnök asszonynak.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

 

Felszólalások:   126-148   148-154   155-161      Ülésnap adatai