Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm önöket, és folytatjuk munkánkat; miután azok a képviselőtársaim, akik halaszthatatlan közfeladataik ellátása miatt nem tudnak a továbbiakban az ülésteremben tartózkodni, elhagyják az üléstermet - csendesen. (Rövid szünet.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát soron következik a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációjával érintett törvények módosításáról szóló, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok együttes általános vitája. Az előterjesztéseket T/3623. és T/3622. számokon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3623/1-3. és T/3622/1-2. számokon kapták kézhez.

Elsőként megadom a szót Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úrnak, aki a T/3622. számú törvényjavaslat előterjesztője. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ugyan az előzetes megállapodás szerint a honvédelmi miniszter urat illette volna az elsőbbség, de természetesen készséggel szólok az alkotmánymódosításról.

Tisztelt Országgyűlés! Az 1989-es alkotmánymódosítás és az 1993-as honvédelmi törvény megteremtette a Magyar Honvédség polgári irányításának és ellenőrzésének alkotmányos alapjait. Az azóta felgyűlt tapasztalatok az idők során rávilágítottak néhány szervezetbéli és működési fogyatékosságra. E felismerés alapján a kormány 1998-ban programot alkotott, amely célul tűzte ki a hadsereg polgári irányításának és ellenőrzésének megerősítését, az ehhez szükséges szervezeti intézkedések megtételét. Alapvető célkitűzésként fogalmazta meg a honvéd vezérkar integrációját a Honvédelmi Minisztériumba.

Tisztelt Országgyűlés! Az integráció megvalósítása olyan döntő fontosságú lépés a honvédelem rendszerének átalakításában, amelyet a lehető legszélesebb politikai konszenzus alapján kell és üdvös megvalósítani. Ezért a kormány elengedhetetlennek tartotta, hogy az integráció előkészítésének minden szakaszában részt vegyenek a politikai pártok, és az Országgyűlés már a szükséges törvénymódosítások előtt döntsön az integráció szükségességéről magáról.

Ennek jegyében került elfogadásra a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól szóló országgyűlési határozat. Az ebben foglaltaknak megfelelően kezdődött meg az előttünk fekvő törvényjavaslatok kidolgozása. Ezúton is szeretném megköszönni a pártok képviselőinek és szakértőinek aktív közreműködését ebben a kiemelkedő jelentőségű munkában.

Tisztelt Országgyűlés! A Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációjának megvalósítása szükségessé teszi az alkotmány kisebb mértékű módosítását. Az integráció következtében ugyanis megszűnik a Magyar Honvédség parancsnoka funkció, továbbá gyökeresen átalakul a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar viszonya. Ez kihat az alkotmányban szabályozott Honvédelmi Tanács összetételére is. A Magyar Honvédség parancsnoka funkció megszűnésével a Honvédelmi Tanács tagjai közül értelemszerűen kimarad e tisztség viselője. A honvéd vezérkar főnöke pedig a megváltozott helyzetre tekintettel a Honvédelmi Tanács ülésein már nem szavazati joggal rendelkező tagként vesz majd részt, hanem mint kiemelkedő katonai szakértelemmel rendelkező felelős vezető, tanácskozási jogú tagja lesz a Honvédelmi Tanácsnak.

A honvédelem össznemzeti ügy, ezért az arra vonatkozó legfontosabb döntések mögött a legszélesebb politikai egyetértésnek kell meghúzódnia. Ezért a törvényjavaslat garanciális szabályként rögzíti, hogy az irányításra és vezetésre vonatkozó, legalapvetőbb szabályokat tartalmazó törvényjavaslat elfogadásához minősített többség szükséges. Az alkotmány alapján a kormány működésirányítási hatáskört gyakorol a Magyar Honvédség felett. Erre tekintettel a törvényjavaslat külön is felhatalmazza a kormányt arra, hogy a Magyar Honvédség irányítására és vezetésére vonatkozó részletes szabályokat megalkossa.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot vita után, az előzetesen kialakult politikai konszenzus alapján szíveskedjék elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszerűen a jogszabályi hierarchia adta azt a lehetőséget, hogy először az alkotmány tárgyában szólunk, úgyhogy csak és kizárólag ez a praktikum diktálta ezt a sorrendet.

Megadom a szót Szabó János honvédelmi miniszter úrnak, aki a T/3623. számú törvényjavaslat előterjesztője. Miniszter úr!

DR. SZABÓ JÁNOS honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy hosszú folyamat jelentős állomásához érkeztünk. A kormány beterjesztette az Országgyűlés elé a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációjára vonatkozó törvénymódosítási csomagot.

Az elmúlt tíz esztendő szemléltetéséhez engedjenek meg egy rövid visszatekintést. A Magyar Honvédség felső szintű vezetésének szervezeti átalakítására, ezen belül a Honvédelmi Minisztérium két különálló szervezetté történő szétválasztására a rendszerváltozást közvetlenül megelőző időszakban került sor. A szétválasztás következtében 1989. december 1-jével megalakításra került a tisztán közigazgatási funkciókat végző Honvédelmi Minisztérium és a katonai felső vezetési feladatokat ellátó Magyar Honvédség parancsnoksága. A minisztérium és a parancsnokság önálló szervezeteinek létrehozását követően rövid időn belül feszültségek keletkeztek a minisztériumi és a legfelsőbb szintű katonai vezetők között, amelyet végül az Alkotmánybíróságnak kellett feloldania.

Ezzel párhuzamosan a két szervezet együttműködésében több zavar keletkezett, amelynek következtében felmerült a két szervezet újbóli integrálásának szükségessége. Az évek során folyamatosan jelentek meg különböző elemzések, tanulmányok és kiadványok, de a vezető szervek integrációja megmaradt elméleti szinten.

(17.10)

A felső szintű irányítás-vezetés rendje alapvetően változatlan maradt.

1994-ig az integráció megvalósítása csak az előkészítés stádiumáig jutott el. Ezt követően szakmai vizsgálatok folytak 1997-ig. Azonban a végrehajtás mindkét esetben elmaradt, amely a mai napig nehezíti a honvédelem területén jelentkező kormányzati célkitűzések hatékony megvalósítását.

Felismerve a helyzet tarthatatlanságát, a Magyar Köztársaság kormányának 1998-ban elfogadott programja meghatározta: a kormány biztosítja a hadsereg polgári irányítását és ellenőrzését, megteszi az ehhez szükséges szervezeti intézkedéseket. E célok szerint sürgősen a Honvédelmi Minisztériumba integrálja a honvéd vezérkart, megerősíti a polgáriak jelenlétét és befolyását a biztonságpolitikai döntéshozatalban, mind a Honvédelmi Minisztériumon belül, mind az Országgyűlés honvédelmi bizottságában.

A kormányprogramban vállalt kötelezettség értelmében a cél egy, a jelenlegi szervezeteknél hatékonyabban működő, integrált minisztérium létrehozása. A felső szintű irányítási és vezetési rend tervezett átalakítása, illetve az integráció végrehajtása elkerülhetetlenné teszik az alkotmány, a honvédelmi törvény és más törvények szükséges mértékű módosítását.

A kormány, szem előtt tartva, hogy a honvédelem az egész nemzet ügye, a sikeres átalakítás érdekében 2000 június hónaptól egyeztető tárgyalásokat kezdeményezett a parlamenti politikai pártok képviselőivel, illetve szakértőivel. Ennek első szakasza múlt év november 21-én konszenzussal befejeződött. A politikai egyeztetés során a parlamenti pártok képviselői kinyilvánították a szükséges törvénymódosítások parlamenti támogatását. Ezt öt párt zárónyilatkozat aláírásával meg is erősítette.

A parlamenti pártok közötti konszenzus fontos eleme, hogy az integrált minisztérium szervezeti és működési szabályzata, valamint a honvédség felső szintű irányításának és vezetésének rendjéről szóló kormányhatározat-tervezet további hatpárti szakértői egyeztetés tárgyát képezte. Az egyeztetést még az integrációhoz kapcsolódó törvénymódosítási csomag elfogadása előtt szeretnénk lezárni.

A lefolytatott szakértői és politikai egyeztetések alapján a parlamenti pártoknak az integrációval kapcsolatban kialakított közös álláspontja a következőképpen fogalmazható meg: a Magyar Honvédség parancsnoki funkció megszüntetésre kerül. A honvédelmi miniszter általános jogkörben irányítja és vezeti a Magyar Honvédséget. A közigazgatási államtitkár és a honvéd vezérkar főnöke a minisztérium szervezetében azonos jogállású személy. Jog- és hatáskörük törvényben kerül szabályozásra. A honvéd vezérkar főnöke nem tagja a Honvédelmi Tanácsnak, de tanácskozási joggal részt vesz annak ülésein. A honvéd vezérkar egyidejűleg része a Honvédelmi Minisztériumnak és a Magyar Honvédségnek. A Honvédelmi Minisztérium a Magyar Honvédség felső szintű irányító és vezető szerve.

A fenti álláspontok érvényesítéséhez, és az új katonai vezetési struktúra kialakításához szükséges az önök előtt lévő törvénymódosítási javaslatok elfogadása.

Tisztelt Képviselőtársaim! A parlamenti pártok képviselőivel, szakértőivel az egyeztetést nem tekintjük befejezettnek. Támogató javaslataikra, észrevételeikre a továbbiakban is számítunk. Véleményükre nagy hangsúlyt fektetünk a tényleges végrehajtás feladatainak megtervezése és végrehajtása során is.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által benyújtásra került törvénymódosítási csomag előkészítése során bebizonyosodott, hogy a honvédelem kérdése valóban össznemzeti ügy. Mind a szakértői, mind a politikai egyeztető tárgyalások rendkívül konstruktív légkörben folytak. Ez biztosította a keretet a széles körű, konszenzuson alapuló előkészítő tevékenységnek, amely minden, a parlamentben jelen lévő politikai párt számára támogatható törvénymódosítási javaslatokat eredményezett.

Ezúttal is szeretnék köszönetet mondani a parlamenti pártok képviselőinek, szakértőinek az eredményes munkáért. Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem támogatásukat a haderő-átalakítás végrehajtásához szükséges törvénymódosítási csomag törvénybe iktatásához.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági előadók felszólalásaira kerül sor 5-5 perces időkeretben. A honvédelmi bizottság állásfoglalását a két előterjesztésről más-más előadó fogja ismertetni.

Elsőként megadom a szót Vidoven Árpád képviselő úrnak. Képviselő úr!

DR. VIDOVEN ÁRPÁD, a honvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem véletlen az, hogy a harmadik évezredben az első törvényjavaslat, amellyel a tisztelt Ház foglalkozik, maga az alkotmány, a Magyar Köztársaság alaptörvénye.

Példaértékű az az előkészítő munka, amely ezt a törvényjavaslatot megelőzte. Erről mind az államtitkár úr, mind a miniszter úr előttem részletesen beszámolt.

Ezek után számomra egyetlen dolog maradt: tájékoztatnom kell a tisztelt Házat arról, hogy az Országgyűlés honvédelmi bizottsága az előttünk fekvő T/3622. számú törvényjavaslatot 2001. február 7-ei ülésén megvitatta, azt egyhangúlag, gyakorlatilag vita nélkül általános vitára alkalmasnak találta, és elfogadásra javasolja az Országgyűlésnek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Szili Sándor képviselő úrnak, a bizottság másik előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

SZILI SÁNDOR, a honvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Itt előttem annyian elmondták, hogy tulajdonképpen az előttünk lévő törvényjavaslat hogyan készült, és milyen egyeztetések előzték ezt meg. Ennek kapcsán tulajdonképpen valóban a honvédelmi bizottságnak már más feladata nem volt, mint hogy vita nélkül jóváhagyja azt, és a tisztelt Országgyűlésnek ezt vitára és elfogadásra alkalmasnak ajánlja.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Mécs Imrének, az önkormányzati bizottság előadójának, a T/3623. számú előterjesztés tárgyában. Képviselő úr, öné a szó.

MÉCS IMRE, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Országgyűlés önkormányzati és rendészeti bizottsága február 7-ei ülésén megvitatta a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációjával érintett törvények módosításáról szóló T/3623. számú törvényjavaslatot, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely a T/3622. szám alatt található.

Az önkormányzati és rendészeti bizottság megelégedéssel vette tudomásul, hogy a hatpárti egyeztetés során végül öt párt teljes egyetértésével kialakult normaszöveg megfelel az elvárásoknak. Ezért egyhangúlag azt általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 20-20 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében; majd őt követi Iváncsik Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónokaként. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. MÁTRAI MÁRTA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Úgy került most a parlament elé a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációjáról szóló törvénycsomag, hogy azt megelőzte egy kemény, de alapvetően szakmai jellegű hatpárti egyeztetés, ami sikeresen, konszenzussal zárult.

A mai napon általános vitára bocsátott alkotmány- és törvénymódosítási javaslatok a parlamenti pártok által elfogadott normaszöveg szerint kerültek benyújtásra. Megmutatkozott, hogy a nemzet egészét érintő kérdésekben - és a honvédelem ezek között is a legfontosabb - a pártok képesek felülemelkedni pártérdekeik fölé.

Azért is nagy jelentőségű ez a megegyezés, mert az integráció már tíz éve várat magára, és a rendszerváltozás óta kormányzati ciklusokon átívelő szándékok, kísérletek, törekvések most valósulhatnak meg. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a honvédelem területén most történik meg a rendszerváltás.

Szeretnék visszatérni azokhoz a kezdeti kérdésekhez, amelyeket a kormányprogram megfogalmazáskor tettünk fel magunknak: kell-e integráció? Ez volt az első kérdés. A többségi érvelés azt mutatta, hogy kell.

(17.20)

A mi véleményünk határozottan az, hogy kell. Ezért szerepelt a kormányprogramban is. Sőt, nemcsak hogy kell, hanem ezt ma is nagyon tempósan és határozottan szeretnénk végrehajtani.

Hogyan viszonyult ez a kormányzati ciklusokhoz? Egy rövid gondolat erejéig talán érdemes ezeket feleleveníteni, már csak azért is, mert így kaphatunk választ arra, hogy miért van meg most már minden feltétele - politikai, szakmai és kényszerfeltétele is - annak, hogy erre az integrációra végre sor kerüljön. Még az áttekintés előtt szeretném előrebocsátani, hogy az integrációra természetesen nem a NATO-csatlakozás miatt van szükség. Az elmúlt időben gyakran lehettünk szem- és fültanúi annak, hogy különböző kérdések kapcsán a végső érv a NATO-csatlakozás volt, amikor már minden érvből kifogytak. A kormányzat nem ért ezzel a gyakorlattal egyet, és ezzel az érvelési technikával sem.

Erre az integrációra azért van mindenképpen szükség, hogy sokkal ésszerűbb, áttekinthetőbb struktúra legyen. Felszámoljuk a párhuzamosságokat, és arra törekszünk, hogy a honvédelmi igazgatás mindenféle szempontból megfeleljen a polgári demokrácia alapjainak, gondolkodásmódjának, stílusának, szemléletének is, és ezzel együtt természetesen hatékony szervezeti és jogi feltételrendszer jöjjön létre. Az csak másodlagos kérdés és talán nem véletlen, hogy a fejlett polgári demokráciákban, azon belül a NATO-országok köreiben is hasonló szervezetek alakultak ki. Semmiképpen sem lehet célunk, hogy lemásoljuk egyik vagy másik vagy valami ötvözött belső szervezetet. Tapasztalatokat természetesen kell szereznünk, de elsősorban a saját érdekünk az, hogy ezt az integrációt végrehajtsuk.

Időrendi szempontból vizsgálva a kérdést: nagyon hibásnak tartom azt, amit Németh Miklós kormánya lelépése előtt végrehajtott a rendőrséggel és a hadsereggel. Sok és más nagyon pozitív kormányzati intézkedés mellett ez kellemetlennek és negatívnak minősül. Gyakorlatilag sok szempontból lehetetlenné tette az alakuló polgári demokráciában a civil kontroll intézményrendszerét, illetve nagyon gyors vagy ennél sokkal gyorsabb gyakorlati megvalósítását.

Ezzel rátérek arra a kérdésre is, amit a megelőző vitákban többen érintettek, hogy a civil kontroll szempontjából fontos-e ez az integráció vagy sem. Ez egy nagyon fontos lényegi kérdés. Az elmúlt nyolc évben ezzel a struktúrával egyfajta feketedoboz-effektusnak lehettünk a szemtanúi. Azt értem a feketedoboz-effektus alatt, hogy a hadsereg, a Magyar Honvédség mint egy fekete doboz jelent meg a civil szféra előtt. Ismert történeti okok miatt a katonatársadalom sajátos módon meglehetősen elkülönült a civil társadalomtól, és ennek még mindig vannak bizonyos következményei, több mint tíz évvel a rendszerváltó folyamat után. Ezt azt jelentette, hogy a civil szférának nem volt megfelelő információja a honvédelemről. Ez az új modell az integráció keretében lehetőséget fog arra teremteni, hogy ez a feketedoboz-effektus lényegében megszűnjön, vagy legalábbis sokkal kevesebb problémát vessen fel a civil kontroll szempontjából. Azt hiszem, hogy ez rendkívül döntő, mert a civil kontroll természetesen nemcsak azt jelenti, hogy civil ellenőrzés, hanem azt is, hogy civil irányítás, amelyhez információk kellenek, és mindig akkor a legérdekesebbek vagy a legkényesebbek, amikor valami vitás kérdés kialakul. A vitás kérdések, amelyek eddig a katonatársadalmon belül kialakultak, döntő többségükben benne is maradtak.

Az új modellben a felelősséget a katonák helyett a mindenkori honvédelmi miniszter és a mindenkori kormány viseli. Mind a két kormányzati ciklus alatt láthattuk, hogy más viseli a katonák helyett a politikai felelősséget, ami a hibás döntésekből származott, adott esetben a katonák hibás döntéseiből, és nem került ki a civil szféra megfelelő szintjeire. Nem lehetett ezekről eszmecserét folytatni, és nem lehetett jól előkészíteni, megalapozott vita után olyanok részére döntési helyzetet teremteni, akiket megválasztottak erre, és akiknek egészen más a felelősségük. Arról nem is beszélve, hogy ha mégis valami vitás kérdés vagy probléma napvilágot látott, akkor azt nagyon könnyen értelmezhették úgy, hogy a katonák úgymond politizálnak. A jövőben mindenképpen úgy kell a viszonyokat alakítani, hogy katonákat ne kelljen politikai állásfoglalásra szorítani vagy még a látszatát is elkerülhessék annak, hogy a politika mentén mozognak.

Az integrációt elsődlegesen a feladatok hatékonyabb ellátása, a honvédelem központi igazgatásának eredményesebb működtetése indokolhatja. Az integrációra vonatkozó politikai döntés megszületett. Feltártuk a jelenlegi rendszerben rejlő nehézségeket, és ezt követően arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek feloldását az integráció valóban elősegítené. Az elérendő célok között szerepelt a civil irányítás jobb érvényesítése, a katonai szakértelem eredményesebb bevonása a döntéshozatali folyamatokba, általában a jobb együttműködés és összhang biztosítása a civil és a katonai elemek között, a döntéshozatal gyorsítása és egyszerűsítése, a döntések minőségének javítása, a végrehajtás eredményesebb biztosítása érdekében.

A Honvédelmi Minisztériumnak jelenleg nincs saját katonai stábja. A katonai szakértelmet és információkat egy általa irányított, de mégis kívülálló és jogilag is önálló szervezettől, a honvéd vezérkartól szerezheti meg. A honvédelmi politika kialakítása és működtetése csak a civil és a katonai elemek közös feladataként és felelősségeként fogadható el, ez a helyzet azonban nemkívánatos. A nagyobb hatékonyság és a jobb együttműködés egy szervezeten belül biztosítható. A szóban forgó átszervezés azzal, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar széttagoltságából eredő problémákat megszünteti, a civil minisztérium tényleges működését teheti lehetővé, és ezzel hozzájárulhat a civil kontroll gyakorlati megvalósításának előmozdításához is. A Honvédelmi Minisztérium működésében problémát jelenthet a politikai koordináció gyengesége, a koncepciók hiánya, a hatásköri tisztázatlanságok, a szakapparátus nem megfelelő teljesítménye, egyes személyi feszültségek és rivalizálások. Ha ezeket a tényezőket nem tárják fel, és a lehetőségek szerint nem küszöbölik ki, akkor a működési nehézségek az integráció után is fennmaradnak, illetve újrateremtődnek, és ez a nagy erőfeszítések árán végrehajtott integráció érdemét kérdőjelezhetné meg.

Tisztelt Országgyűlés! A NATO szempontjából elsődlegesen annak van jelentősége, hogy mennyiben érvényesül Magyarországon a civil kontroll, azaz hogy a civil vezetés képes-e akaratát érvényesíteni a honvédségnél jogilag és a gyakorlatban. Az integrált védelmi minisztérium a NATO-tagországokban általánosnak tekinthető modell, és ehhez célszerű igazodni. Az alkotmány nem szabályozza sem a fegyveres erők béke idejű irányításának szervezeti kereteit, sem azok belső vezetési struktúráját, ezért nem vezethető le az alkotmányból. Az alkotmánymódosításra egy kisebb jelentőségű formai okból és egy, a tartalmát tekintve lényeges szempontból van szükség. A formai ok, hogy megszűnik a honvédség parancsnoka státus, ami azért formai, mert eddig összeolvadt a vezérkar főnökével. A lényeges tartalmi változás pedig az, hogy a vezérkari főnök nem fog szavazati joggal bírni a Honvédelmi Tanácsban, hogy ne adódhasson olyan helyzet, amikor valamely feladatot úgy kell végrehajtani, hogy azt megelőzően ellene szavazott.

A tervezett integráció minden tekintetben illeszkedik a jelenlegi alkotmányos rendszerünkhöz. A tág jogi határok ellenére a gyakorlati mozgástér nem korlátlan, a konkrét megoldás kiválasztásánál nyilvánvalóan figyelembe kell venni bizonyos célszerűségi szempontokat, a fegyveres erők szervezeti és működési sajátosságait, a nemzetközi tapasztalatokat, valamint a Magyar Honvédség méretét és egyéb sajátosságait.

A honvéd vezérkar jelenleg kettős funkciót lát el. Egyrészt a honvédség központi vezető szerve, élén olyan parancsnokkal, aki szolgálati elöljáróként az egész személyi állományt vezeti. Másrészt a parancsnoklási funkciók mellett elvi, elemző, tervező, döntés-előkészítő és a civil vezetés részére katonai tanácsadói szerepet is ellát. Ez utóbbi funkció zökkenőmentes és hatékony megvalósítása érdekében lehet szükség a honvéd vezérkarnak a Honvédelmi Minisztériumba való beemelésére, azaz az integrációra. Az integráció ellenére azonban a parancsnoki funkció nem szűnhet meg, azt a vezérkari főnök fogja gyakorolni. A honvéd vezérkarral kibővített Honvédelmi Minisztérium elvi, stratégiai jellegű utasításait ugyanis ezen a szinten lehet és kell a csapatoknak kiadott parancsokra és intézkedésekre lebontani és továbbítani.

(17.30)

Ezt a funkciót a civil vezetés nem veheti át. A megosztott vezetésnek nevezett változat egyaránt számol azzal, hogy a vezérkari főnök továbbra is a honvédség szolgálati elöljárója, a honvéd vezérkar pedig a honvédség központi vezető szerve marad, azzal az eltéréssel, hogy ez a beterjesztett változat bizonyos tételesen megjelölt területeken a vezérkari főnök jelenlegi feladatkörét szűkíti, a honvédelmi miniszterét pedig bővíti.

Elválaszthatók egymástól az úgynevezett katonai és nem katonai ügyek. A Honvédelmi Minisztérium civil blokkja tevékenységének feltétlenül át kell fognia a honvédelmi tevékenység és a politika egészét. A honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök oszthatatlan és közös felelősséggel tartozik a védelmi ügyek viteléért azzal, hogy a politikai felelősségre tekintettel a civil miniszter joga a vezérkart is magában foglaló minisztériumon belül a feladatok konkrét elosztása. A katonai kompetenciák kijelölése időben változhat, és a gyakorlat szükségleteinek megfelelően alakítható.

A honvédelmi miniszter által kiadott belső szervezeti és működési szabályzat tartalmazhat részletesebb feladatmegosztási szabályokat. Itt jegyzem meg, hogy a hatpárti tárgyalásokon elhangzottak szerint a Honvédelmi Minisztérium előterjesztésében a Magyar Honvédség irányításának és felső szintű vezetésének rendjéről szóló kormányrendelet-tervezet, valamint a Honvédelmi Minisztérium új szervezeti és működési szabályzata elkészült. Ezeket a dokumentumokat az MSZP megkapta. Remélem, hogy velük együtt módunk lesz szakmai észrevételeket fűzni hozzájuk, amelyeket a Honvédelmi Minisztérium figyelembe fog venni. Ezeknek a dokumentumoknak kell aprópénzre váltani a most vitára bocsátott törvényjavaslatokat, melyek szerint a vezérkari főnök a honvédelmi miniszter közvetlen alárendeltségébe tartozik, illetve az általa vezetett honvéd vezérkar a minisztérium szervezetén belül működik, és nem ékelődik közéjük a közigazgatási államtitkár.

A közigazgatási államtitkár külön blokk vezetőjeként, továbbra is a helyettes államtitkárokon keresztül, megfelelő módon vezetné a zömmel civilekből álló minisztériumi részt, a vezérkari főnök pedig - mint a honvédelmi miniszter legfőbb katonai tanácsadója - a zömmel katonákból álló vezérkart. A "zömmel" szót azért tettem hozzá, mert itt nyilván egyfajta természetes keveredés lesz, illetve szerintünk kívánatos lenne a jövőben. Itt jegyzem meg, és ezt talán az elején kellett volna elmondanom, hogy e modell sikeres működésének, a civil kontrollnak az egyik legfontosabb feltétele az, hogy legyen megfelelő számú, megfelelően képzett civil, akik mind szemléletükben, mind szaktudásukban, gyakorlottságukban vitaképes, adott esetben döntésképes, megfelelően felkészült partnerei lehetnének a megfelelő felkészültségű katonáknak is. Azt hiszem, hogy ebből a szempontból nem lehetünk elégedettek, hiába telt el tíz év, sok tennivaló van, hiszen ez a modell feltételezi ezeknek a civileknek a jelenlétét.

A kényes kérdés tulajdonképpen nemcsak politikai, hanem viszonyrendszer szempontjából és igazgatási szempontból is az, hogy a vezérkari főnöknek és a közigazgatási államtitkárnak milyen az apparátushoz való viszonya. Határozottan az az álláspontunk, hogy egyfajta mellérendelt viszonyt, illetve adott esetben, úgy mondhatnám, definiálatlan viszonyt kell meghatározni. Nyilván a hatáskörök és az információáramlás különböző szervezeti és jogi szabályozásával lehet egyensúlyokat teremteni. A civil kontroll szempontjából nagyon fontos dolog, mint már említettem, a feketedoboz-effektus. Hol szűnik meg ennek a lényegi problémája? Ott, amikor a vezérkar szakmai elöljáró szerv marad, de a vezetés nem kifejezetten katonai, szakmai területein a minisztérium civil blokkja visz önálló szerepet. Ez azt is jelenti, hogy az imént említett két dokumentumtervezetben pontosan meg kell határozni, hogy melyek azok a nem kifejezetten katonai szakmai területek, amelyek vezetési aktusait a Honvédelmi Minisztérium civil blokkja érvényesítheti a honvédség felé. A most folyamatban lévő jogalkotási, szervezési, előkészítési felkészülés után az év első felében az integrációt kell megvalósítani.

Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy a rendszer működését megítéljük, három szempontot szoktunk figyelembe venni, illetve a garanciák szempontjából három szinten érdemes a nagy rendszerek működését valamilyen módon vizsgálni. Az egyik szint a jogi, beleértve a belső szabályozási kérdéseket is, mint legfontosabb garanciális elemet. A másik szintet a szervezeti felépítés és az ezt valamilyen módon megjelenítő, illetve alátámasztó szervezeti formák jelentik. A harmadik pedig a személyi szint. Ez utóbbi a személyi garanciákat és az egyes személyek belátását, szándékait vagy kritikai érzékét becsületességét fogja át.

Jól látható a kormány szándéka, hogy mindenekelőtt a jogi munkára helyezi a hangsúlyt, ez az első és a legfontosabb. A második rész lesz majd a szervezet, a harmadikat pedig a személyi garanciák szintjén próbáljuk megteremteni. Álláspontom szerint egy ilyen nagy átalakítás során meg lehet találni azokat a jogi, szervezeti és személyi döntési feltételeket, amelyek mentén sikeresen végig lehet vinni az integrációt. A kormányzat a tekintetben is elég elszánt, hogy nem fog figyelembe venni olyan törekvéseket, amelyek eltérítenék vagy akár csak lassítanák szándékának megvalósítását.

Az integrációval összefüggésben még egy kérdést tartok szükségesnek hangsúlyozni. Az elmúlt években sokan vetették fel, politikusok és szakemberek egyaránt, hogy a Magyar Honvédség szervezete fejnehéz. Az évek során az egyre csökkenő létszámú hadsereg vezető szervei rendkívül ötletgazdagon folyamatos átalakításon mentek keresztül, létszámuk azonban érdemben nem változott. Amikor látszólag csökken a Honvédelmi Minisztérium vagy a vezérkar létszáma, azt vesszük észre, hogy gomba módjára nőnek ki a csökkenés számánál nagyobb létszámú háttérintézmények. Ennek a folyamatnak véget kell vetni. A Magyar Honvédség nagyságával arányos, összehangolt minisztériumban szűnjenek meg a párhuzamos szervezeti elemek, és a jövőbeni civil, illetve katonai blokk ne akarjon olyan módon túlsúlyra szert tenni, hogy tekintélyes háttérintézményeket, szükségtelen parancsnokságokat hoznak létre. Ebben a kérdésben is egyetértés van a parlamenti pártok között.

Az integrációhoz szorosan kapcsolódik a haderőreform folytatása is. Új lendületet nyerhet a honvédség átalakítása, NATO-kompatíbilissé formálása. Kiemelném, hogy a szövetségesi speciális feladatokra való felkészülés nagyon fontos, szavahihetőségünk megtartásának záloga ez. Nem sodródhat azonban hátra a Magyar Honvédség alapvető feladata, nevezetesen, hogy legyen képes és kész hazánk megvédésére bármilyen támadással szemben, szövetségeseink támogatását is élvezve.

Végezetül a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében köszönetemet fejezem ki a többi parlamenti pártnak azért a konstruktív magatartásáért, amit az integráció megvalósításáért felmutattak. Elismerés illeti a Honvédelmi Minisztérium szakértőit a normaszöveg szerkesztéséért, nem kevésbé a pártok szakértőit, akik kitűnő munkát végeztek annak érdekében, hogy a most benyújtott törvényjavaslatok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szakszerűek legyenek, és az ezek alapján újjászerveződő minisztérium működése erősíthesse hazánk biztonságát.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezeket figyelembe véve a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációjának megvalósítása érdekében javaslom mind az alkotmánymódosítás, mind a benyújtott törvénymódosítások elfogadását.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig megadom a szót Iváncsik Imre képviselő úrnak, aki a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka; őt követi majd Atyánszky György képviselő úr.

Képviselő úr, öné a szó.

IVÁNCSIK IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Egy politikai párt vagy szervezet valós szándékait nem a nyilvánosságnak szánt, sokszor célzatosan megfogalmazott vagy hangzatos mondatok fejezik ki igazán, hanem mindenekelőtt a tettek minősítik. A több mint féléves szakmai és politikai egyeztetés után a tisztelt Házhoz benyújtott törvénymódosító csomag ékes bizonyítéka annak, hogy a Magyar Szocialista Párt - Kövér László elnök úr véleményével ellentétben - képes a szűk pártérdekek fölé emelkedni, fontosabbnak tekintve az ország tényleges érdekeit, a haza haladását, mint a pillanatnyi politikai előnyöket.

(17.40)

A most tárgyalt javaslat esetében nemcsak egyszerű konszenzusról van szó, hanem annál sokkal többről. Arról, hogy ha a felekben megvan a politikai szándék, ha képesek felülemelkedni a sokszor béklyóba verő presztízsszempontokon, akkor alkotó, az ország valós érdekeit szolgáló együttműködés jöhet létre.

Az elmúlt hónapokban az eddigi parlamenti gyakorlatban ritkán előforduló folyamat játszódott le. Amikor a hatpárti tárgyalások résztvevői első körben elvetették a kormányzati szervek által kidolgozott törvényjavaslatot - ennek okairól később szólni fogok -, a Szocialista Párt szakértői gárdája által kidolgozott koncepció került a tárgyaló felek elé, amelyet aztán, kisebb pontosításokkal, öt párt képviselői elfogadtak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az integráció szükségessége már az MDF-kormányzat időszakában felvetődött, annak a célját kormányhatározatban fogalmazva meg. A Horn-kormány megalakulását követően a hadsereg átalakításának a súlypontja, az egyébként mind a működési, mind a gazdasági stabilizáció érdekében szükséges pénzügyi szempontok miatt, a halaszthatatlan csapat- és intézményi-szervezeti átalakításra helyeződött át. A haderő-átalakítás a ciklus utolsó harmadában érte el a legfelsőbb szintű vezetést. Ekkor az Országgyűlés honvédelmi bizottságában reprezentált pártok, köztük a Magyar Szocialista Párt is, elkötelezték magukat az integráció jövőbeni végrehajtása mellett, s ezt követően a pártok között megkezdődtek az egyeztetések.

A kormányváltás után az integráció szükségessége megfogalmazódott a Fidesz vezette kormánykoalíció programjában is. Az integráció szükségessége nem azért merült fel, mert a jelenlegi konstrukció nem felel meg az alkotmányossági, a fegyveres erők demokratikus irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos követelményeknek, a fő indoka a vezetés racionalitásának és hatékonyságának a növelése volt.

Ahhoz, hogy jobban értsük a benyújtott javaslat lényegét, célszerű áttekinteni a jelenleg még működő, majd a kormány által kezdetben kidolgozott, és végül az elénk került konstrukciók legjellemzőbb vonásait. A jelenleg még működő forma keretében a Honvédelmi Minisztérium kettős feladatot ellátó központi közigazgatási szerv. E feladatai keretében végzi az ország védelmi felkészítésének irányításával kapcsolatos döntés-előkészítő és központi közigazgatási feladatokat, megállapítja a honvédség működését központilag meghatározó szabályokat, s részben e döntések végrehajtásának irányításával, részben a működéshez szükséges feltételek biztosításával gondoskodik arról, hogy a honvédség a kormányzat által meghatározott célt megvalósítsa. A kormányzat és a központi közigazgatás által meghatározott célok végrehajtása érdekében a honvédség parancsnoka széles körű jogkörrel rendelkezik. A parancsnoki hatáskör azonban nem ellenőrizetlen, mert végrehajtási rendelkezési joga csak a kormányzati és a miniszteri döntések céljából van, tehát a törvénytől vagy a kormányzati döntéstől eltérő feladatot nem állapíthat meg.

Az irányítás és a vezetés két önálló szervezet, a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar útján valósul meg. A két szervezet köteles együttműködni, de a miniszteren kívül a Honvédelmi Minisztérium különböző szintű vezetői a vezérkar, a honvédség vagy az egyes katonai szervezetek tevékenységét közvetlenül meghatározó rendelkezéseket nem adhatnak ki.

A minisztériumot természetesen megilleti az ellenőrzési jog, amelyet törvényességi felügyeletként gyakorol. A parancsnok köteles mindazokat a parancsokat és intézkedéseket kiadni, valamint végrehajtásuk megtervezését, megszervezését és irányítását ellátni, amelyek a fenti döntések megvalósítását biztosítják. A Honvédelmi Minisztérium által kidolgozott koncepcióknak, tervezeteknek nem sikerült megnyugtatóan megállapítaniuk az egységes, központi közigazgatási és egyben katonai vezetési feladatokat ellátó szervezet létrehozásához és működéséhez szükséges törvényi szabályokat. Ennek a fő okai közé tartoztak azok a presztízsviták, amelyeket elsősorban a korábbi közigazgatási államtitkár generált a tervezetek kidolgozása során.

A javaslatok kizárólag a jelenlegi hatásköri szabályok újrafogalmazására törekedtek, figyelmen kívül hagyva a hatályos szabályok szerinti szervezetek funkcióit. Így egy olyan szervezet képe rajzolódott ki, amelyben lettek volna irányítási, közigazgatási feladatokat ellátó szervezeti elemek és vezetési, végrehajtó funkciókat betöltő szervezeti elemek is. Ez tulajdonképpen súlyos működési zavarokkal küszködő, kétszintű szervezeti felépítést eredményezett volna.

A magunk részéről olyan súlyú szakmai-politikai kérdésnek ítéltük meg az integrációt, hogy a témát a pártelnökség elé terjesztettük. Az elnökség a vita során az integrációval kapcsolatban három fő szempontot határozott meg. Elsőként, hogy az új szervezet feleljen meg az alkotmányossági követelményeknek; másodikként, hogy biztosítsa a civil kontroll érvényesülését; harmadikként, hogy a jelenleginél hatékonyabban, racionálisabban működő szervezeti kereteket hozzon létre. Ennek alapján dolgoztuk ki a saját tervezetünket.

Először elméletileg kellett tisztázni azt, hogy valójában mit is értünk az integráción. Felfogásunk szerint az integráció olyan központi közigazgatási szervezet létrehozását jelenti, amely az ország kormányzati szervezeti rendszerébe illeszkedve ellátja a honvédelemmel összefüggő, legfelsőbb szintű állami szakigazgatási, s egyúttal a honvédség - mint az állam külső védelemre, s a szövetségi kötelezettségek teljesítésére létesített fegyveres szervezete - államirányításával és legfelsőbb szintű vezetésével kapcsolatos feladatokat. Ez a cél egy olyan szervezet létrehozásával érhető el, amely integrálja az állam igazgatásával, továbbá a honvédség rendeltetésszerű működéséhez szükséges valamennyi szervezeti, személyi, anyagi-technikai és pénzügyi feltételek biztosításával összefüggő közigazgatási, valamint a honvédség rendeltetésszerű tevékenységének irányítására és vezetésére alkalmas hadműveleti, tervezési és vezetési, harckészültségi, mozgósítási, kiképzési és felkészítési katonai szakértelmet. A létrehozott szervezet nem megkülönböztetett kormányzati és katonai vezető, hanem központi közigazgatási és egyben katonai vezető szervezet is, amelyben minden egyes szervezeti elemet, a saját feladatkörébe tartozóan, megilletnek a közhatalmi, valamint az irányítási és a vezetői jogosítványok.

Ezek alapján az integráció nem pusztán a jelenleg különálló és különböző funkciókat ellátó, különböző jogosítványokkal rendelkező szervezetek összeillesztését jelenti, hanem a két szervezet által ellátott feladat- és hatáskörök új munkamegosztási elvek szerinti csoportosítását, s az ennek megfelelő közhatalmi és vezetői jogkörökkel rendelkező szervezeti elemek létrehozását, annak a már előzetesen kinyilvánított kormányzati szándéknak a tiszteletben tartásával, hogy a katonai szakmai vezetési feladatokat a honvéd vezérkar főnökéhez kell átcsoportosítani.

A fentiek alapján az integráció megvalósítására általunk helyesnek tartott megoldás a közigazgatási és a honvédség működését befolyásoló szakirányítási, valamint a szolgálati elöljárói hatáskörök együttes megállapítása. Eszerint a legmagasabb szintű szolgálati elöljárói hatáskört a vezérkari főnök gyakorolja, s tőle kiindulva szervezeti és vezetési szintenként épül fel a szolgálati hierarchia. A szolgálati elöljárók azonban a szakintézkedésekben megfogalmazott szabályok szerint gyakorolják a hatáskörüket. A szakintézkedések kiadására pedig mind a vezérkar, mind a minisztérium szervei kötelesek és jogosultak. A vázolt megoldással a hadsereg működésének az irányítására vonatkozó, a polgári szakképzettséget és szakmai értékeket igénylő döntések nem katonai, hanem civil szakirányítási döntésként jelennek meg, s ebből a döntési pozícióból történik a végrehajtások tervezése, szervezése, irányítása és ellenőrzése is.

(17.50)

A szakirányítást folytató szervezetek tevékenységét alapvetően a közigazgatási államtitkár irányítja. A vezérkar mint minisztériumi szervezet, a kormányzat és a központi közigazgatás döntés-előkészítő és végrehajtást irányító tevékenysége során a katonai követelményeket közvetlenül képes megjeleníteni.

A vezérkar mint minisztériumi szervezet, a kormányzat és a központi közigazgatás döntés-előkészítő és végrehajtást irányító tevékenysége során a katonai követelményeket közvetlenül képes megjeleníteni. A vezérkari főnök az ország védelmi felkészítését szolgáló tervezési feladatok mellett ellátja a honvédség katonai vezetését, és ennek keretein belül irányítja az alárendelt szervezetek hadműveleti, tervezési, csapatfelderítési, harckészültségi, mozgósítási, kiképzési, katonai szervezési tevékenységét. A hadsereg működése, polgári és katonai irányítási feladatainak koordinációja a minisztérium egészének döntés-előkészítési eljárásában történik meg, és a miniszteri döntéshozatal során válik egységes, a vezetési és a minden oldalú szakmai irányítás igényeit kielégítő, befejezett döntéssé.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fenti elveket fogalmaztuk meg a beterjesztett törvénymódosító javaslatokban. Úgy ítéljük meg, hogy ezek révén a Magyar Honvédség irányításának és vezetésének új minősége valósítható meg, ezért a szocialista frakció nevében az előterjesztett javaslat elfogadását támogatom.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Atyánszky György képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Mécs Imre képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr.

ATYÁNSZKY GYÖRGY, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. A rendszerváltoztatást követő harmadik koalíciós kormányzat vett elég erőt ahhoz, hogy végrehajtsa a honvédelmi ágazat neuralgikus kérdését, a Honvédelmi Minisztérium és a magyar honvéd vezérkar integrálását.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Mindannyian emlékszünk arra, hogy ez a koalíciós kormányzat már a ciklus kezdetén elindította a honvédelmi ágazat két vezető szervének, a minisztériumnak és a Magyar Honvédség vezérkarának az integrációs folyamatát. De hogyan is kerültünk olyan helyzetbe, hogy most ezzel a nagyon fontos közjogi kérdéssel kell foglalkoznunk?

Az internacionalista kötelezettségek teljesítésére fenntartott Magyar Néphadsereg szerkezetileg egységes intézmény volt, az első és a legmagasabb rangú katona a miniszter, aki parancsokkal igazgatja, vezeti a szervezetet. Polgári demokratikus ellenőrzése nincs. Katonai vonatkozásban a Varsói Szerződés parancsait hajtja végre, politikailag egy szűk, nagy hatalmú pártelit alárendeltje. A Magyar Néphadsereg katonailag és politikailag is idegen hatalomtól függő, idegen doktrína által megfogalmazott részfeladatok végrehajtására fenntartott és kiképzett szervezet volt.

A szocializmus gyengülésével, a gazdasági erőforrások apadásával az 1980-as évek elején megindult egy néphadseregreform, amely nem jelentett többet egy jelentős létszámleépítésnél; nem érintette a struktúrát és a feladatrendszert. Az 1980-as évek végén a tarthatatlan belpolitikai helyzetben meginduló, kétségtelenül a demokratizálás iránya felé mutató társadalmi változások már elengedhetetlenné tették a valódi változtatásokat. Az úgynevezett sarkalatos törvények megszületésének az idején egyértelműsödött, hogy a Magyar Néphadsereget sem kerüli el ez a folyamat. Sorra születtek meg a társadalmi, politikai változást előkészítő törvények a szabad véleménynyilvánításról, a sztrájkról, a gyülekezési jogról, valamint a politikai pártok alakításáról és működéséről. Ez utóbbi törvény megszületését követően az úgynevezett reformtábornokok és -tisztek megértették és elfogadták, hogy a hadseregben nem működhet tovább pártszervezet. A nyílt pártbefolyás törvényalkotási folyamatban történt megszüntetése nem jelentette a polgári felügyeletet, amit a szakmai zsargon leszűkítve civil kontrollként emleget - automatikusan megjelent.

1989 utolsó hónapjában az akkori kormányzat elrendelte a Honvédelmi Minisztérium szétválasztását, mégpedig minisztériumi és parancsnoki szervezetre. Ez felszínesen megfelelt számos nyugat-európai ország szervezeti megoldásának. A honvédelmi feladatok közül az adminisztrációs és a politikai elemeket a kis létszámú, mintegy 120 fős minisztériumnak hagyták. A hadműveleti részleg, a hadsereg szervezésétől, az újoncozástól az ellátás megszervezéséig a gyorsan átszervezett Magyar Honvédség parancsnoksága hatáskörében maradt. A kormányzat tehát csak a szűk létszámú kormányzati szervet, a minisztériumot felügyelte. Az átszervezésnek nagyon lényeges eleme volt az, hogy a honvédség főparancsnoka a köztársasági elnök lett. A hatáskörök pontos tisztázása azonban elmaradt, ezért a rendszerváltás utáni első koalíciós kormány gyakran került összeütközésbe a főparancsnoki jogkört kritikus helyzetben gyakorolni kívánó köztársasági elnökkel és a Magyar Honvédség parancsnokával.

Miért tartom ezt az intézkedéssort a demokrácia intézményrendszere felszínes megjelenésének? Azért, mert:

1. Semmilyen módon nem kísérelte meg a polgári felügyelet megvalósítását és az intézményeinek bevezetését.

2. Kettős struktúrát hozott létre, ugyanazok a szervezeti elemek a parancsnokságon is létrejöttek, csak jelentősebb kihatással, hiszen a honvédelmi kiadások költségvetési részeivel önállóan gazdálkodtak.

3. A parancsnok a kormányt kikerülve számolt be a köztársasági elnöknek, így kikerülte a kormányzati felelősséget viselő kormányt az információk egy része. Ez azonnal magával hozta a bizalomhiány megjelenését és az ezzel járó intrika minden hátrányát.

4. A miniszter minden elvárást, intézkedést, kormányzati szándékmegvalósítást csakis parancsnoknak adott konkrét utasítással adhatott. A honvédség ellenőrzése is csak ezen a csatornán történhetett.

5. Mindezek valójában azt a látszatot keltették, hogy a hadsereg legfőbb irányítója nem a kormány, amelynek alkotmányos kötelezettsége a haza védelmének megszervezése, és ezért politikai felelősséggel is tartozik. A kialakított helyzet fonákságait az addigi kormányzatok is felismerték.

A rendszerváltoztatás utáni első honvédelmi kormányzat többször fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezése következtében tisztázódott a miniszter és a főparancsnok, a miniszter és a parancsnok viszonya. Ezek azonban csak a kormányzati felelősség körében tisztáztak néhány kérdést, de nem abban a fő kérdésben, hogy a civil kontroll intézményesen is megvalósulhasson, vagyis abban, hogy a Magyar Honvédség a vezető szervei útján közvetlenül kerüljön a kormányzati irányítás alá, békében és háborúban is. Ez a kérdés ugyanis csak a jogalkotással rendezhető.

Az első koalíciós kormány meghozta ugyan az 1005/97. számú kormányhatározatát a minisztérium és a parancsnokság összevonásáról, de az integrációt nem valósította meg. Volt azonban egy nagyon komoly jogi akadálya, a parlament ugyanis megalkotta az 1993. évi törvényét, ez a törvény pedig részletezi a miniszter és a parancsnok irányítási, illetve vezetési feladatait, a feladatok újraelosztása nélkül pedig nem jöhet létre az integráció. Ezt a törvényt pedig kétharmados szavazással lehet módosítani, hiába volt tehát meg a kormányzati akarat, hiába indult meg az átalakításhoz szükséges kidolgozói munka, politikai egyetértés hiányában kudarcra volt ítélve.

A rendszerváltoztatás utáni második koalíciós kormány a ciklus elején nem tartotta időszerűnek az integrációt, ezért a folyamatot leállította. Később felfigyelt a civil kontroll kiterjeszthetőségének azon akadályaira, amelyek az integráció elmaradásából eredtek. Tett is néhány szervezeti intézkedést, amely az integráció irányába mutatott, és több tudományos konferenciát is szervezett ebben a tárgykörben, és 1997-ben a NATO-kompatibilitás vezérkarrá alakította a parancsnokságot.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány T/3622. számú törvényjavaslata az alkotmánymódosítással, és a T/3623. számú javaslatcsomag a szervezeti változás lehetőségét teremti meg. Az integráció megvalósításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat az alkotmányos elveket és következtetéseket, amelyeket az Alkotmánybíróságunk a 48/1991. és a 63/1992. számú határozataiban fogalmazott meg. Ez az utóbbi határozat más mellett azt is tartalmazza, hogy az a körülmény, hogy az alkotmány 19/B. § (2) bekezdése ugyan külön-külön emlegeti a Honvédelmi Tanács tagjainak a felsorolásakor a Magyar Honvédség parancsnokát és a vezérkari főnökét, de ez nem zárja ki azt, hogy a beosztást ugyanaz a személy betöltse, és mi módon. Azonban nem alakítható ki az alkotmány módosítása nélkül olyan struktúra, amely bármelyik beosztást mellőzi.

(18.00)

Mivel a parlamenti pártok között a legteljesebb egyetértés van abban, hogy a Magyar Köztársaság első katonája a vezérkari főnök, a honvéd vezérkar főnöke, és a parancsnoki beosztás megszűnik, az alkotmányunkat ennek megfelelően módosítanunk kell.

Politikai kérdés, hogy az első katona, aki a szakember, és nem politikus, ennek kapcsán a felelőssége sem lehet politikai, tagja legyen-e egy olyan politikai testületnek, amelynek a tagjai csakis politikusok. Úgy gondoljuk, hogy a felelősségi szabályok tiszta elkülönítése érdekében nem lehet a vezérkari főnök a Honvédelmi Tanács tagja. A politikai testület funkciója azonban megköveteli, hogy a szakmai véleménye megjelenjen a döntésekben. Ezért támogatjuk az új javaslatot, hogy csak tanácskozási jogú tag lehessen.

Tisztelt Ház! Az említett 48/1991. számú alkotmánybírósági határozat tisztázta egyértelműen a fegyveres erők irányítására és vezetésére vonatkozó elveket, vagyis aki irányít, az a szervezeten kívül, de afölött, aki vezet, az a szervezeten belül, de annak csúcsán helyezkedik el. Az integrációval egységes szervezetet hozunk létre, amelynek egyaránt része a miniszter és a vezérkar főnöke is.

Szükséges tehát olyan alkotmányos felhatalmazás, amely egy szervezeten belül is megoszthatja az irányítási és vezetési funkciókat. Erre vonatkozik az a módosító javaslat, amely az alkotmány 40/B. § (3) bekezdését is módosítja. Magától értetődik ez a feladat, hogy ilyen alkotmányos változásnak meg kell jelennie, csúnya kifejezéssel, le kell képződnie a speciális törvényben, vagyis a honvédelmi törvényben is.

Ebben a kétharmados törvényben tehát mindenekelőtt szabályoznunk kell a fegyveres erők fő feladatának megfelelően a Magyar Honvédség szervezeti rendszerét. A hatályos törvényi szabályozás a szervezeti rendet abban a természetes felfogásban határozza meg, ahogyan a feladatok elkülönülnek. Ez a felfogás a haderőnemek, a fegyvernemek és a szakcsapatok szerinti tagozódást tartotta meghatározónak, és ezen belül határozta meg a vezető szerveket, a csapatokat, intézkedéseket és az igazgatási szerveket.

A NATO-csatlakozással összefüggően készített haderőreform következményeként a haderő struktúráját a szövetségi rendszerben közösen végrehajtandó feladatokhoz igazodva határoztuk meg. Minthogy a közös feladatrendszerben nem a haderőnemek - a szárazföldi, légi erők és a fegyvernem, a gépkocsizó, lövész, tüzér, repülő s a többi - hadművelete domináns a harcra, hanem a szövetségi erőkhöz illeszkedő kisebb méretű katonai egységek művelete, a javaslat az erők alkalmazásának mikéntje szerint határozza meg a haderő struktúráját. Ennek megfelelően a harcoló, harctámadó, kiszolgáló és egyéb katonai szervekről rendelkezik. Nagyon fontos, hogy e funkciók szerinti felosztáson belül helyezi el a vezetői szerveket, a csapatokat és intézkedéseket s a többi.

Meggyőződésem, hogy ez a szabályozási mód kielégíti a szövetségi rendszerrel kapcsolatos jogharmonizációs igényeket, egyúttal hosszú távra is korszerű jogi alapját képezi a haderőstruktúrának.

A javaslat 10. §-a a Hvt. 39. §-ának módosítására vonatkozik. Azzal, hogy a honvédelmi törvény a 11. §-ban felhatalmazza a honvédelmi minisztert a 40. és a 41. § szerinti megkötésekkel, az irányítás mellett a vezetési funkciókat is leképezzük az alkotmány 40/B. § (3) bekezdésének az előírásán. Egyúttal megoldottuk az egy szervezeten belüli vezetés és irányítás közjogi problémáját.

Mivel az integrált minisztérium részére a honvéd vezérkar tekintetében új alapokra kell tenni a munkamegosztást, a közjogi, igazgatási feladatokat ellátó szervezeti egységének éppúgy el kell látnia a honvédség működési körében felmerülő ilyen problémákat, mint a közigazgatási szervezeten belüli katonai jellegűeket.

A honvédelmi törvény 41/A. és 41/B. §-ainak javasolt módosításai a feladatok megosztására vonatkoznak úgy, hogy a közigazgatási államtitkár feladatkörébe utalt hatáskörökben a honvéd vezérkar főnökének közreműködését teszik kötelezővé. A honvéd vezérkar főnöke pedig a hatásköre gyakorlása során együttműködik a közigazgatási államtitkárral, ahogyan ezt a 41/B. § (5) bekezdése kötelezettségükké teszi.

A közhatalom gyakorlásának az ágazatra eső feladataiért a közigazgatási államtitkár, a katonai-technikai feladatok megoldásáért pedig a honvéd vezérkar főnöke felel a miniszter felé. Mivel ebben a sajátos szervezetben ezek a feladatok átszövik egymást, a szakmai felettesek lesznek azok, akik az együttműködést a gyakorlatban lebonyolítják.

A törvényjavaslat 11., 12., 13. és 14. §-a szerint a megjelölt szabályozások lényege tehát a következő: összességében az irányítói és vezetői munkamegosztást taglalja, a Magyar Honvédség irányítása és vezetése a honvédelmi miniszter hatáskörében összpontosul. A Honvédelmi Minisztérium hivatali szervezetének a vezetője a közigazgatási államtitkár, aki szakirányítást gyakorol a Magyar Honvédség nem katonai működésében. A honvéd vezérkar főnöke átruházott hatáskörben látja el a Magyar Honvédség katonai vezetését mint első számú katona, szolgálati elöljáró.

A közigazgatási államtitkár és a honvéd vezérkar főnöke egymásnak mellérendelt vezető, és a Magyar Honvédség szakirányítása és katonai vezetési kérdéseiben együttműködésre kötelezettek.

Tisztelt Ház! Ez az utóbbi kitétel kivételes helyzetet alakít ki a magyar közigazgatásban. Más minisztériumok közigazgatási államtitkárai a vezetési feladataikat csakis a minisztériumok hivatali szerveiben gyakorolhatják. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára speciális helyzet alapján ezen túl kell hogy terjeszkedjen, ezért szükséges a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról, felelősségéről szóló törvény ezen kívánalmainak megfelelő módosítása.

Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalás alatt levő, az alkotmányt és a hat törvényt érintő módosítási csomag elfogadása döntően kétharmados többséget igényel. A Független Kisgazdapárt irányítása alatt lévő Honvédelmi Minisztérium meg sem kísérelte volna az előterjesztésüket, ha előtte nem teremti meg az elfogadásához szükséges hatpárti egyetértést.

Az integráció kérdésében megtartott hosszú egyeztetés sikerre vezetett. Ez most négy szakmai területen sikerült, mégpedig a Magyar Honvédség parancsnoka és vezérkari főnöke státusát, a minisztérium és a honvéd vezérkar és a haderőnemi vezérkarok jogállását, a honvédelmi ágazat irányítását, a Magyar Honvédség irányítását és vezetését és végül a minisztérium hivatali szervezetének és a honvéd vezérkar vezetését illetően.

A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja elismerését fejezi ki mindazoknak, akik a kormányprogram e részének megvalósítását megszervezték, előkészítették és majd végrehajtják.

A Független Kisgazdapárt az előttünk fekvő T/3622. és T/3623. számú törvényjavaslatot módosító javaslatok benyújtása nélkül elfogadja és megszavazza. A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja kéri az Országgyűlés valamennyi pártját és képviselőjét, hogy fogadják el ezt az ajánlatot, és a törvényjavaslatokat hasonló módon szavazzák meg.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Lezsák Sándor képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr.

MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Atyánszky György képviselőtársam igen nagy ívű, szinte már történelmi fejtegetésbe kezdett, igen sok érdekes dolgot elevenített fel, amelyre most nem tudok teljes mélységében reagálni, de úgy gondolom, hogy valóban nagyon nagy utat tettünk meg, míg eljutottunk ehhez a törvénymódosításhoz.

1990-ben egy, a magyar történelemben egyedülálló új jogállam vette kezdetét. Soha nem volt még ilyen demokratikus jogállam, nem volt ennyire szabad választás, és a köztársasági elnöki intézmény is új volt, hiszen csak részben alapozódott a '45. évi köztársasági elnöki intézményre. Éppen ezért ez az időszak, az első két-három év, ahogy akkor tréfásan neveztem, a hatalmi ágak elfészkelődésének az ideje volt.

(18.10)

Azok a konfliktusok szükségszerűek voltak, azoknak a kihordása helyes volt, és jó volt, hogy akkor az Alkotmánybíróság mindezeket a kérdéseket rendezte. Ez a mostani megállapodáscsomag is tulajdonképpen az Alkotmánybíróság akkori iránymutatásainak a figyelembevételével született, amelyek közül a leglényegesebb az volt, hogy a véderő, a fegyveres erő a végrehajtó hatalom immanens része, teljes fokú ellenőrzést és irányítást kell gyakorolni felette, azonban a törvényhozó döntésétől függ, hogy a katonai jellegnek megfelelően milyen önállóságot ad magának a haderőnek. Ez az a nagy probléma, amit körül kellett járnunk, és amit végül ki kellett hordanunk.

A Magyar Honvédség és a honvéd vezérkar integrációja az elmúlt évek történésének egyik rendszeresen visszatérő és mindenképpen megoldásra váró problémája volt. A Magyar Honvédség hosszú távú átalakításáról szóló 86/1995. számú országgyűlési határozat végrehajtását a jelenlegi kormány 1998-ban nem folytatta, ami ismét elodázta a honvédség felső szintű vezetésének rendezését. Ami még ennél is súlyosabb: tovább növelte a honvédség amúgy is sűrűsödő gondjait, problémáit, és 2000-re gyakorlatilag válságközeli helyzetet idézett elő.

A Magyar Honvédség több mint tíz éve az állandó átszervezés állapotában volt, de ha régi katonákkal beszélünk, akkor azt mondják, hogy az elmúlt húsz évre ez volt a jellemző. Amikor mi kézhez vettük a Néphadsereget 1990-ben, akkor 165 ezer volt a létszáma, ezt lecsökkentettük közös akarattal 95 ezerre, majd a következő ciklusban 60 ezerre, végül úgy tűnik, beállt az az európai és a nem létező NATO-normáknak megfelelő szint, ami a 45 ezer fős hadsereget - illetve pontosabban a 37 ezer fős tényleges és a háttérintézményeivel együtt 45 ezer fős hadsereget - célozza meg. Ugyanakkor a személyi állomány hihetetlenül sok hányattatáson ment keresztül, és e helyről is szeretném megköszönni azoknak a kitartását, akik végig a Magyar Honvédség tagjai maradtak és erősítették a magyar véderőt. Úgy gondolom, most már rendet kell tenni és a végső átalakítást kell megejteni, hiszen igen nagy számban mennek el jól képzett tisztek, tiszthelyettesek, százával a Magyar Honvédségből, ami nem megengedhető.

A kormány csak az ellenzék erőteljes szorgalmazására és a NATO-harmonizáció parancsoló szükségére határozta el magát és végezte el az úgynevezett stratégiai átvilágítást, és benyújtotta az Országgyűlésnek a honvédség átalakításának folytatásáról rendelkező határozati javaslatot. Az átalakítás kétéves késéssel, az elmúlt év második felében beindult, illetve folytatódott, de az eltelt néhány hónap tapasztalatai egyáltalán nem megnyugtatóak, amelynek alapvető oka az, hogy a kormány nem végezte el döntéseinek hatáselemzését, és emiatt főként a humán területen, vagyis emberi vonatkozásban komoly hiányosságok és váratlan nehézségek mutatkoznak, és a kormányfő időnkénti kézi vezérlései, különösképpen az átalakítást irányító vezetés és vezetők tekintetében csak tetézték a zavart, és fokozták az amúgy is tapasztalható bizonytalanságot a személyi állomány körében.

Az átalakításról szóló 61/2000. számú országgyűlési határozat mindössze egy rövid utalással rendelkezik arról, hogy a 2000. év végéig végre kell hajtani a honvéd vezérkarnak a Honvédelmi Minisztérium szervezetébe történő integrálását. A megfogalmazás szűkszavúsága és a minden alapot nélkülöző rövid határidő az integráció kérdéskörének elnagyolását tükrözte. A HM csak később döbbent rá arra, hogy a honvéd vezérkar integrálása nem egyszerű rutinművelet, hanem tekintettel az alkotmány és a hadtörvény módosítására, kétharmados parlamenti döntést igényel, mely csak a pártok konszenzusa alapján képzelhető el, és ehhez elengedhetetlenül szükséges egy alapos hatpárti egyeztető tárgyalássorozat. Erre végül is sor került, amiért ezúton is szeretném becsülésemet kifejezni a Honvédelmi Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium illetékeseinek, valamint szakembereinek. Ennek eredményeként egy mindenki által elfogadható kompromisszum született, amelynek normaszövegét az Országgyűlés napirendjén lévő két törvényjavaslat tartalmazza.

Ma már bizonyosság, de két évvel ezelőtt is vélhető volt, hogy a honvédség ilyen nagyszabású átalakításához, annak sikeres vezényléséhez stabil, határozott felső szintű irányító és vezető szervre van szükség, ezért célszerűbb lett volna az integrációt hamarább megvalósítani, illetve a honvédség jelenlegi átalakítását ezzel a feladattal kezdeni. Számunkra egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az egyre növekvő létszámú és burjánzó szervezetű Honvédelmi Minisztérium nem tud hatékonyan működni, és a kialakult belső feszültségek, hatásköri problémák és villongások, személyi ellentétek immár nem előrevivői, hanem egyre inkább hátráltatói az új helyzetből fakadó, mind sokrétűbbé váló vezetési követelmények teljesítésének, valamint a honvédség átalakításának.

Az SZDSZ, tapasztalva és érzékelve a honvédség felső szintű irányításának és vezetésének gondjait, az egyre feszülő ellentéteket, a szervezetek párhuzamosságát és az alacsony fokú hatékonyságot - különösen, ami a minisztériumot illeti -, már az 1998. évi programjában részletes elgondolást dolgozott ki az irányítói és a vezetési rendszer egyesítésére, problémáinak megoldására. Véleményünk az volt, hogy mindenképpen sort kell keríteni a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar szervezeti egyesítésére, az integrációra. Olyan integrációban, illetve minisztériumi struktúra létrehozásában voltunk és vagyunk érdekeltek, amely képes biztosítani az ország hatékony védelmét, és egyaránt szolgálja a honvédség feletti civil kontroll erősítését, ugyanakkor a honvéd vezérkar klasszikus katonai vezetési feladatainak maradéktalan végrehajtását. Véleményünk szerint olyan új egységes, az államigazgatás rendjébe tagolódó, de egyúttal a felső szintű katonai vezetést is megvalósító, kettős rendeltetésű minisztériumra van szükség, amely a jelenlegi két szervezetnél kisebb, áttekinthetőbb, egyszerűbb, párhuzamosságoktól mentes, kevésbé bürokratikus; melyben a vezető beosztások száma csökken - reményeink szerint -, de ezen belül nő a valódi köztisztviselők aránya.

Rendkívül fontosnak tartottuk és tartjuk a jog- és hatáskörök pontos leírását és elhatárolását, főként a miniszter, a vezérkari főnök és a közigazgatási államtitkár, valamint a minisztérium közigazgatási, illetve vezérkari blokkja között. Az alá- és fölérendeltségi viszonyoknak egyértelműeknek, az irányítási és vezetési láncnak egyszerűnek és egyenes vonalúnak kell lennie, és az egyes vezető személyek felelősségéhez megfelelő irányítási, illetve vezetési hatáskörök, jogkörök kell hogy társuljanak. A szakirányításnak és a szakintézkedésnek megfelelő teret kell engedni és annak formáit kidolgozni.

Nem engedhető meg, hogy a politikai felelősség, a katonai szakmai felelősség és a büntetőjogi felelősség összekeveredjen. Teljesen világosan el kell határolni a civil vezetés politikai jogait és felelősségét; ahogy a NATO európai parancsnoka mondta nekem: van civil felelősség, civil kontroll, és ugyanúgy van katonai felelősség, és van bizony katonai hatáskör.

Lényegesen csökkenteni javasoltuk a Honvédelmi Minisztérium és a vezérkar közvetlen szerveinek, háttérintézményeinek a számát és létszámát és a vezetési lánc felesleges lépcsőinek kiiktatását. A felső szintű vezetési rendszer és a vezetett honvédség arányát javítani szükséges; ahogy mondani szokás, a fejéről a talpára kell állítani a 37 ezer főre csökkent honvédséget.

(18.20)

Elvi kérdésnek tekintettük, hogy az integrációval létrejövő új Honvédelmi Minisztérium és benne a vezérkar helyét, szerepét, vezető tisztségviselőinek feladatait, jog- és hatáskörét kétharmados törvényekben kell szabályozni, és a részletes szabályokat tartalmazó, a honvédelmi miniszter által jóváhagyott SZMSZ-t erre alapozva kell és szabad csak kidolgozni.

Megelégedéssel nyugtázom, hogy javaslataink közül a legtöbb, némi kompromisszummal ugyan, de elfogadásra került. Azt is tudomásul vettük, hogy néhány gondolatunkat, sajnálva ugyan, de mellőzni kellett. Ehhez tartozott a rendkívüli állapotban funkcionáló honvédelmi tanács operativitásának javítása, létszámának csökkentése, a honvéd vezérkarról szóló részletes törvényi szabályozás, különös tekintettel a vezérkarok klasszikus hármas funkciójára. Azonban nem történt végzetes veszteség a részünkről, hiszen figyelembe kell venni, hogy a minősített állapotokra vonatkozóan az Országgyűlés kötelezettséget fogadott el még 1992-ben, hogy belátható időn belül kétharmados törvényben fogja szabályozni, és ebben az esetben a Honvédelmi Tanács részletes szabályozására is sor kerül.

Természetesnek tartottuk, hogy az előterjesztők a törvénymódosítás során eleget tettek egy sor új fogalom NATO-harmonizálásának, újszerű szabályozásának, amelyek közé a honvédség készenlétével, összetételével és más igen jelentős témákkal összefüggő kérdések tartoznak. Ezért ismét köszönet illeti az előkészítő minisztériumokat.

Meggyőződésünk, hogy a törvények elfogadásával megalapozható az integráció megvalósítása, de ez csak akkor vezet sikerre, ha a Honvédelmi Minisztérium az eddigi rögtönzések, át nem gondolt lépések helyett végre ütemesen hajtja végre a már korábban az Országgyűlés által előírt feladatokat. Akkor reményeink szerint egy hatékonyabb, racionálisabb irányító és vezető szervezet léphet működésbe, mely nagyrészt mentes lehet az előzőekben említett hiányosságoktól és ellentmondásoktól. Erősödni fog a civil kontroll - reméljük -, és egyúttal gyorsabbá, megalapozottabbá és szakszerűbbé válik a döntések előkészítése és a vezetési rendszer gyakorlati működése.

Mindez azonban csak akkor lehetséges, ha a most készülő részletes szervezeti és működési szabályzat, a teljes körű hatásköri lista, a HM új szervezeti és létszámstruktúrája előttünk, a honvédelmi bizottság előtt is ismertté válik. Ezért szeretnénk e dokumentumokat mielőbb áttanulmányozni, és ez nem bizalmatlanság, ténylegesen meg kell győződnünk arról, hogy az integrációs célkitűzések és az általunk is megfogalmazott követelmények a valóságban hogyan jutnak érvényre. Csak minderről meggyőződve, ennek tudatában tudjuk jó szívvel támogatni a kétharmadosságot igénylő törvényjavaslatokat és szavazatunkkal hozzájárulni azok elfogadásához.

Természetesen jól tudjuk, hogy még a legjobb jogszabályok, törvények érvényesülése is az ott dolgozók tényleges hozzáállásán, a köztisztviselők és a katonák felkészültségén, együttműködési készségén múlik, azon, ha nem a kiskapukat keresik, ha nem önös érdekek és presztízsszempontok vezérlik őket. Reméljük, hogy az ehhez szükséges személyi feltételek megteremthetők, különösen azért, mert a racionális létszámcsökkentés ehhez kedvező feltételeket biztosíthat.

Az Országgyűlésnek, de mindenekelőtt a honvédelmi bizottságnak jelentős feladata lesz a törvények megvalósulásának rendszeres figyelemmel kísérése, az általa megvalósított civil kontroll hatékonyabb érvényesítése.

A honvédelem közös nemzeti ügyünk. A szabad demokraták mindig is fontosnak tartották, és már az első ciklustól kezdve a konszenzus kialakítását szorgalmaztuk, így születtek meg a biztonságpolitikai és a honvédelmi alapelvek, a honvédelemmel kapcsolatos törvények és az ehhez szükséges alkotmánymódosítások. Ez a konszenzusszellem tovább tartott a második ciklusban, és ebben a ciklusban is igyekeztünk tovább folytatni, bár a kormányoldal részéről ezt sok minden akadályozta. Gondolok itt a kétharmados törvénykezések jogi csűrés-csavarásokkal történő kikerülésére, az alkotmányosság számtalan alkalommal történő megsértésére; hogy továbbra is erőltetik a háromhetes országgyűlési ülésezést, amely mindazon céloknak a negligálása, amelyek a kerekasztal-tárgyalásokon közösen kialakított demokratikus jogállam szelleméből és az írott posztulátumaiból fakadnak.

Hadd tegyem hozzá, megengedhetetlennek tartjuk az olyan szélsőséges megnyilvánulásokat, mint amilyenekkel a legnagyobb kormánypárt elnöke fertőzte a közszellemet, többek között azzal a kijelentésével, hogy az ellenzék nagyobb kárt okozott az országnak, mint a tiszai árvíz, vagy amikor en bloc nyüveknek nevezett bennünket. Ezek a nyüvek azonban hajlandók a nemzet érdekében megszavazni ezeket a törvényeket.

A miniszterelnök úr napirend előtti nagyon korrekt felszólalásában megemlítette, hogy az előző évben 80 törvényből 45-öt az ellenzék is megszavazott, több mint a felét, köztük egy sor kétharmados törvényt. Tehát úgy gondolom, hogy amikor konszenzust keresünk és sikerül is megtalálnunk és tényleg közösen ünnepelhetnénk ezt a jelentős eseményt, akkor bizony üröm keveredik az örömünkbe, és jó lenne, ha a legnagyobb kormánypárt elnöke módot találna arra, hogy megkövesse azokat, akiket megsértett.

Mindezekkel együtt a szabad demokraták annyira fontos nemzeti ügynek tartják a magyar véderő jó és hatékony működését, hogy mind a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló T/3622. számú és a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációjával érintett törvények módosításáról szóló T/3623. számú törvényjavaslatot támogatják és azokat a Ház számára elfogadásra javasolják. Köszönöm a türelmüket. (Dr. Hende Csaba és Lezsák Sándor tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Kapronczi Mihály képviselő úr.

Öné a szó, képviselő úr.

LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tábornok Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum is támogatja mindkét törvényjavaslatot. Véleményünk, értelmezésünk szinte egybehangzó az eddigi megszólalásokkal, és ennek oka talán az, hogy a tisztelt Ház asztalán fekvő két honvédelmi témakörű törvénymódosító javaslatot a hatpárti aláírást követő sajtótájékoztatón többen "történelmi" jelzővel illették. A megkülönböztető jelző használata teljesen indokolt, hiszen bármelyik oldalról nézzük, vizsgáljuk, az előterjesztések nagy jelentőségű megállapodást rögzítenek.

A javaslatok a Magyar Honvédség új szerkezetéről, működéséről szólnak, melyek más dokumentumokkal együtt jelentős költségcsökkentést és létszám-megtakarítást is lehetővé tesznek. Más oldalról a biztonság- és a védelempolitika szempontjából garanciát jelentenek, mert eleget tesznek az e témában elfogadott országgyűlési határozatnak, melyből csak egy pontot kiemelve: a köztársaság biztonságát két alapvető pillér jelenti, a nemzeti önerő és az euroatlanti integráció; egy kicsit a Magyar Demokrata Fórum értelmezésében az erős és nyugodt nemzeti önerő és az ésszerű és megfontolt euroatlanti integráció. A nemzeti önerő akkor jelent biztonságpolitikai garanciát, ha a költségvetésben finanszírozható, és szerkezete megfelel a kor követelményének, korszerű felszerelésű, a hadseregben jól kiképzett, anyagilag és az uniós szinten is megbecsült állomány teljesít szolgálatot; azaz működőképes. A másik pillérnek, az euroatlanti integrációnak pedig akkor felel meg, ha a nemzeti erő szerkezete, működése megfelel a szövetséges államok haderőinek, azok alapvető szerkezeti és működési sajátosságának, azaz az együttműködés szervezetileg és a tevékenység szempontjából is biztosított.

(18.30)

Hosszú út vezetett a két törvényjavaslat hatpárti támogatásáig, és most is, mint a legtöbb esetben, 1989 decemberéig kell visszamennünk: több mint tíz éve, 1989. december 1-jén lépett hatályba az a kormányhatározat, amely elválasztotta a minisztériumot a Magyar Honvédségtől; ekkor különült el a haderő a politikai szférától. Az elkülönítés eredményeként azonban olyan visszás helyzet alakult ki a kilencvenes évek elején, hogy az akkori vezérkari főnök kétségbe vonta a miniszter hatáskörét a haderő irányításában. A helyzet tisztázására ama nevezetes alkotmánybírósági határozat kellett, mely elkülönítette a békeidőszaki és a minősített helyzetekben a haderő irányításának sajátosságait és felelőseit.

A tíz évvel ezelőtti nehéz, átláthatatlan helyzet megoldására csak egy út kínálkozott: hatpárti egyetértéssel létre kell hozni egy új honvédelmi törvényt, amely sok más szempontból fontos kérdés mellett rendezi a minisztérium és a Magyar Honvédség, valamint vezetőik helyzetét, egymáshoz való viszonyát.

E törvény hatálybalépése után 1994. január közepén született meg az a kormányhatározat, amely az integráció végrehajtásáról rendelkezett. A kormányhatározat szellemében a minisztérium és a vezérkar ki is dolgozta az integráció stratégiáját és az új minisztérium szervezeti felépítését. El kell mondanom, ha a mai törvényjavaslattal hasonlítjuk össze a hét évvel ezelőtti elképzeléseket, a korábbit bizony többször kellett volna módosítani, hogy a mai előterjesztésnek megfeleljen. Ennek okát az MDF szakértői abban látják, hogy az elmúlt időszakban az aláíró pártok saját bőrükön tapasztalták, hogy milyen nehézkes és kilátástalan fenntartani a korábbi áldatlan, megosztott, bizonytalan állapotot.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a legalapvetőbb változást az jelenti, hogy a miniszter általános jogkörben irányítja és vezeti a Magyar Honvédséget. Értelemszerűen a Magyar Honvédség parancsnoki beosztása megszűnik; úgy is fogalmazhatnék, hogy a parancsnoki funkciót a miniszter tölti be. A korábbi két személyt, a minisztert és a honvédség parancsnokát illető felelősség egy személyre, a miniszterre száll. Első közelítésben elmondhatjuk, hogy az összes többi változás, melyet a javaslatok tartalmaznak, szinte ebből a változásból vezethető le.

Az előbb részleteztem, hogy a miniszter általános hatáskörben irányítja és vezeti a haderőt, ezért logikátlan az általa irányított és vezetett két szervezet különállása, azaz sokak véleménye szerint nincs értelme fenntartani külön minisztériumot és külön vezérkart, mert a napi működés során ezer szállal kapcsolódnak össze, egyik a másik nélkül nem képes működni. Ez az integráció sok és nehéz problémát vetett fel. Például ha a két szervezet összevonásra kerül, milyen viszony legyen a minisztérium vezetője, a közigazgatási államtitkár és a vezérkart vezető vezérkari főnök között.

Ha most visszagondolunk az elmúlt három évre, nem volt véletlen, hogy az integráció folyamata e kérdés miatt futott többször zátonyra, mert e kérdés nemcsak stratégiai fontosságú, hanem magas beosztású vezetők hatáskörének és jogállásának kérdése is. A javaslat megnyugtató megoldást talált: e két fontos beosztás azonos jogállást takar. A közigazgatási államtitkár nem katonai szakmai kérdésekben meghatározó a Magyar Honvédségben, míg a vezérkari főnök katonai kérdésekben vezeti a haderőt. A jó működés, a félreértések, és úgymond, átnyúlások elkerülése érdekében törvényben került meghatározásra mind az államtitkár, mind pedig a vezérkari főnök jogállása és hatásköre.

Az előbbiek szerint tehát a honvéd vezérkar státusa különleges. A vezérkar nemcsak a Magyar Honvédség egy részét képezi, hanem szerves része a Honvédelmi Minisztériumnak is. Nem kell logikai ugrás, ebből a tényből és a korábban elmondottakból - miszerint a miniszter általános jogkörben irányítja és vezeti a minisztériumot, a közigazgatási államtitkár a honvédség nem katonai jellegű működésének szakmai irányítója - következik, hogy a minisztérium amellett, hogy a közigazgatásból eredő feladatokat is ellátja, formálisan szintén a Magyar Honvédség részeként működik. A közigazgatási államtitkár nem katonai jellegű szakmai irányítása csak a minisztériumi apparátus tevékeny előkészítő, kidolgozó, értékelő, ellenőrző munkája eredményeként jöhet létre.

Az integráció következményeként létrehozandó minisztérium jelentős létszámú megtakarítást eredményez. Szükségtelenné válnak olyan szervezeti egységek, melyek különálló szervezetek hatékony működése érdekében nélkülözhetetlenek voltak. Csak mást ne említsek: a jogi, a külkapcsolatokat ápoló főosztályok, osztályok.

A törvényjavaslat a Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint nemcsak a magyar haderő korszerűsítését, irányítási rendszerének XXI. századi kialakítását oldja meg, hanem euroatlanti szövetségeseink részére is üzenet jellegű. Azt sugalmazza, hogy országunk kész és képes elemezni helyzetét, levonja a szükséges következtetéseket, alapvető változtatásokat hajt végre annak érdekében, hogy az ország biztonságának megerősítésével egy időben hozzájáruljon a szövetségi rendszer közös haderejéhez jól szervezett, finanszírozható, hatékonyan működő hadseregével.

A törvénymódosítási javaslat következménye a szükséges alkotmánymódosítás, hiszen a haderő alapvető kondíciói alkotmányban rögzítettek; "a Magyar Honvédség parancsnoka" beosztást az alkotmány rögzítette, tehát a státus megszüntetését is ott kell átvezetni.

E témakörhöz tartozik a Honvédelmi Tanács összetételének változtatási igénye is. Jelenleg mind a parancsnok, mind a vezérkari főnök tagja a tanácsnak. A Magyar Demokrata Fórum védelmi szakértői kifogásolták, hogy a választott személyekhez - a köztársasági elnök, a teljes kormány, a parlamenti pártok frakcióvezetői közé - az alkotmány delegálta a két kinevezett katonát; a hangsúly itt most a "kinevezetten" van.

Mélységesen egyetértünk az előterjesztéssel, mely szerint a vezérkar főnöke tanácskozási joggal kerül be a tanácsba, ahol katonai szakmai tudására feltétlenül szükség van. A miniszter, aki irányítja és vezeti a honvédséget, természetesen a tanács teljes jogú tagja. Véleményével, szavazatával a tárca megfelelően képviselve van.

Az alkotmánymódosítás másik fontos kérdése, hogy kimondja: a fegyveres erők irányítására és a honvédség felső szintű vezetésére vonatkozó átfogó szabályokat törvénynek, a részleteket viszont a kormánynak kell meghatározni. Ez a módosítás az MDF álláspontja szerint illeszkedik a tavaly megszületett alkotmánymódosításhoz, mely szerint az ország biztonságára vonatkozó törvények szigorúan kétharmadosak. A honvédség egészére alkalmazandó törvények a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával léphetnek hatályba; a részletkérdések viszont a kormány hatáskörébe tartoznak.

A törvénymódosítások harmadik területét a szigorúan katonai szakmai kérdések alkotják. A korábbi harckészültség fogalmát a NATO-szabályok szerint definiálja, ezzel a magyar katonai terminológiába is bevezeti a készenlét és a készenlét fokozásának fogalmát. A törvényjavaslat más fegyveres erőkre vonatkozó törvényekben is átvezeti az alkotmányban és a honvédelmi törvényben foganatosított változásokat.

Tisztelt Ház! Összefoglalóan a Magyar Demokrata Fórum nevében megállapíthatom, hogy a kormányprogramban megnevezett honvédelmi feladatok a törvényhozási folyamat eddigi menetében folyamatosan megvalósultak. A biztonság- és védelempolitikai alapelvek elfogadása és NATO-tagfelvételünk után az alkotmány és a honvédelmi törvény szükségszerű módosításaival kialakulhat a jelenleg optimálisnak tekinthető hadsereg, mely képes feladatait ellátni, eleget tenni a vele szemben támasztott hazai és szövetségi követelményeknek.

A parlament kormánypárti és ellenzéki pártjai, úgy tűnik, biztosítják a törvényi hátteret; most már a tárca és a felső katonai vezetők feladata és felelőssége, hogy parlamenti támogatással valóban a lehető legjobb körülményeket biztosítsák annak érdekében, hogy az átszervezések, leépítések után kezdődjék meg az új szerkezetnek megfelelő korszerűsítés, mind technikai, mind pedig kiképzési területen.

Ehhez a Magyar Demokrata Fórum nevében kívánok minden katonának és polgári személynek eredményes, sikeres munkát, a nyugalmunk és biztonságunk érdekében pedig minden katonának és polgári személynek anyagilag is megbecsült, nyugodt életkörülményeket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(18.40)

ELNÖK: Jó estét kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Kapronczi Mihály képviselő úrnak, a MIÉP képviselőjének.

KAPRONCZI MIHÁLY, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tisztelt Ház előtt fekvő T/3622. számú törvényjavaslat, mely az alkotmány módosításáról szól, és a T/3623. számú javaslat, mely a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációjával érintett törvények módosításáról szól, rendkívül nagy jelentőségű változásokat jelentenek hazánk védelmének, biztonságának rendszerében. Ezek a módosítások a már elkezdett folyamat részét képezik Magyarország honvédelme NATO-ba integrálódásának útján.

A hadsereg modernizálásának tulajdonképpen minden politikai erőnek örülnie kellene, ha egyben ezek a változások teljes bizonyossággal hazánk védelmének erősödését jelentenék. Nem lenne ekkora jelentősége a változásoknak, ha a harmadik évezred elején a világot belátható időn belül valóban nem fenyegetnék olyan érdekütközések, konfliktusok, amelyek magukban hordják a helyi, a regionális, sőt sajnos a világháború veszélyét is.

Hogy mennyire kiszámíthatatlan a világ, ezt elsősorban a fejüket ingató képviselőtársaimnak mondom. Merte volna-e valaki még 1986-ban kijelenteni, hogy öt év múlva nemcsak szovjet megszállás nem lesz, de még Szovjetunió sem fog létezni? De sorolhatnám a berlini falat és a jugoszláviai eseményeket is. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy még közvetlen környezetünkben, a Balkánon sem lehet hosszú távon álmodozni a kiszámítható biztonságról. De említhetném az izraeliek által elkövetett arab-iszlám ellenes összetűzéseket is, melyeknek több száz áldozata között sok a fiatal, s a nők közül is sokan áldozatul estek a faji és vallási intoleranciának. A legutóbbi választás eredménye vajon nem világháborús veszélyt hordoz-e közép- vagy hosszú távon?

Meg kell állapítanunk tehát, hogy igen nagy jelentősége van a Ház előtt fekvő törvényjavaslatoknak; a kérdés csak az, hogy elfogadásuk esetén erősödik vagy gyengül hazánk védelmi ereje. Mint ismeretes, a MIÉP-nek végig eltért a véleménye a többi öt pártétól a NATO-ba való belépéstől kezdve egészen a jelen törvényjavaslatokig.

Annak idején a NATO melletti propagandakampány központi jelszava az volt, hogy a NATO olcsóbb lesz, mint ha saját magunk védenénk meg magunkat nemzeti hadsereggel. Ehhez képest tanulságos a vadászgépek ügye. A NATO eleve deklarálta, még a felvétel előtt, hogy nekik nagyon megfelelnek még hosszú ideig a MiG-29-esek. A felvétel után rögtön elkezdték kritizálni - elsősorban amerikai részről - a MiG-29-eseket. Nem beszéltek már a gépekbe építendő barát-ellenség felismerő rendszerről, sőt még az amerikai kormányt is erősen befolyásoló Lockheed társaság által sugalmazott budapesti amerikai nagykövetjelölés lobbizása három politikai államtitkár nyaktörésébe került. Semmi értelme nem volt a botránynak. A lelépő jelenlegi USA-nagykövet ugyanis - mint kiderült - annak a cégnek a lobbistája volt, hiszen a magyar kormányzat, mikor igen okosan a MiG-29-esek 20 milliárd forintért való felújítására és NATO-kompatibilissé tételére egyezményt írt alá egy német-orosz céggel, követ úrnak azonnal Taszáron lett fontos dolga, ahol az egybegyűlt amerikai katonák előtt keményen minősítette a magyar kormány döntését, és az egyedül üdvözítő utat a Lockheed cég F-18-as vagy F-16-os gépeinek megvásárlásában látta. Hogy milyen háttérnyomások eredményeképpen, azt nem tudom, de tény, hogy ma már úgy, mint a régi szép időkben, ismét a nagy testvérnek lett igaza, és az amerikai bálabutikokból F-16-osokat béreltünk, tizenötszöröséért a magyar MiG-ek árának, hozzávetőlegesen 300 milliárd forintért. Csak remélhetjük, hogy ezek a használt F-16-osok nem azokból a javíthatatlan F-16-osokból kerültek hozzánk, amelyek ezelőtt húsz évvel negyven kiváló amerikai pilóta halálát okozták, melyről egy nagyszerű filmet is láthatott a magyar közönség.

Az is kérdés, hogy a 300 milliárdon felül mennyi lesz ezeknek a gépeknek a felújítása, és érdemes lesz-e felújítani egy negyedszázados, elavulóban lévő géptípust. Hát ennyit az olcsó NATO-ról és az ígérgetésekről!

Ami sokkal nagyobb gondot okoz, az az, hogy ezek a hatalmas összegek csak akkor áldozhatók a birodalmi hadiipar profitjának a növelésére, ha a magyar hadsereg minden más területen lefaragja a költségvetését szinte a működési lehetőség szintje alá. Mi ennek tudjuk be a magyar hadsereg trianonizálását; arra még gondolni sem merünk, hogy a NATO szándékosan gyengíti le trianoni szintre az országot.

A MIÉP véleménye szerint Magyarországon még sokáig fent kell tartani a teljes körű hadrafoghatóságot, ami a megfelelő idejű sorkatonai szolgálat nélkül nem biztosítható. Ennek elsődleges oka, hogy olyan térségben élünk, ahol környezetünkben még mindig a tömeghadseregek dominálnak, és ez minimum tíz évig közvetlen szomszédainknál is így lesz; mindaddig, amíg ők is nem válnak NATO-tagokká, nekünk is olyan erőt kell fenntartanunk, ami alkalmas arra, hogy egy esetleges tömeghadsereg támadása esetén az ország elözönlése megállítható legyen. Néhány kimustrált F-16-os géppel ezt nem lehet biztosítani, csak fegyelmezett, kiképzett, hadra fogható lakossággal.

A NATO-szövetségesek védelmi készségét mi nem vitatjuk. De a politika általában szövetségek megkötéséből és szövetségek megszegéséből áll. Távol álljon tőlünk, hogy feltételezzük, ami a múlt században megtörtént, hogy védelmi szövetségesünk támadt ránk túlerejével 1956-ban. Mindaddig, amíg teljes mértékben nincs leszögezve konkrétan, minden alternatívára kiterjedően, hogy adott támadás esetén milyen konkrét védelmet kap az ország a szövetségeseitől, addig nem szabad jelképessé tenni a hadsereget! A 30-40 ezer főre zsugorított hadsereg hadra fogható hátország nélkül képtelen teljesíteni a honvédelemnek az alkotmányban előírt kötelességeit.

A konkrét alkotmánymódosítással kapcsolatban az alkotmány 19/B. § (2) bekezdésének módosítása esetén megállapítható, hogy az ellenzék jelenléte csak a képviselőcsoportjainak vezetőin keresztül biztosított, és csak törpe kisebbséget jelent a Honvédelmi Tanácsban, hiszen az Országgyűlés elnöke is kormánypárti, a miniszterelnök is és a miniszterek is. Ez azért aggályos, mert az Országgyűlés helyett mégiscsak kisebbségi döntés születik.

A 40/B. § (3) bekezdésének módosítása után úgy tűnik, hogy ha a nemzetközi szerződés másképpen rendelkezik, a nemzetközi fegyveres erők irányításának kérdésében nem az alkotmányban meghatározott keretek között, hanem más módon történhet a hadsereg irányítása.

Az új alkotmányszöveg előírja azt is, hogy az országgyűlési képviselők kétharmadával elfogadott törvény állapítja meg az alapvető szabályokat. Az aggályaink, úgy érezzük, ezért jogosak, mert a részletes szabályozás a kormány kezébe kerül, és a legutóbbi alkotmánymódosításnál a 40/C. § törlésével a kormány kezébe került a nemzetközi katonai szerződések megkötésének joga is. Tehát a kormány köti meg a szerződéseket, melyek feltételei megelőzik az alkotmányos kereteket, és a hadsereg irányításának részletes szabályait ugyanez a kormány határozza meg, és súlyos konfliktus vagy háború esetén ugyanez a kormánytöbbség a Honvédelmi Tanácson keresztül irányít is. Márpedig ha alkotmányértelmezésünk helytálló, akkor ezt egy kicsit túl sok jogosítványnak tartjuk.

A T/3623. számú törvényjavaslatban a vezérkar integrálásnak elveivel egyetértünk. Lényegében a hadsereg szervezettsége javul a centralizált vezetéssel. Jelentős lesz az anyagi megtakarítás is, és egységesen átláthatóbb és kisebb létszámú tisztikar sokkal hatékonyabb lehet a jelenlegi szerteágazó, komplikált, fölösleges és párhuzamos tiszti állásokat fenntartó rendszernél. A Magyar Igazság és Élet Pártja mégsem tudja elfogadni ezt a törvényjavaslatot, mivel eszköze és végrehajtása a trianonizációnak, melyet bizonyítanak az alábbi azonosságok és eltérések.

A trianoni békeszerződés meggátolta az általános hadkötelezettség bevezetését, Magyarországon csak toborzáson alapuló, 35 ezer fős zsoldos hadsereg felállítását engedélyezte.

A másik lényeges közös pont a trianoni békeszerződés előírásai, valamint a folyamatban levő haderőreform átalakítása között nem a katonaság méretében, hanem jellegében van. Mind a trianoni békeszerződés, mind a jelenlegi haderőreform elveti az általános hadkötelezettséget, és toborzáson alapuló zsoldos hadsereg felállítását írja elő. Mivel pedig ezek anyagi feltételei szűkösek, így könnyen előfordulhat, hogy a tisztek katonák nélkül maradnak.

(18.50)

Tehát nem csupán méreteiben, hanem jellegében is kimutatható a hasonlóság.

A harmadik lényeges közös pont a trianoni békeszerződés előírásai, valamint a jelenleg folyamatban lévő haderőreform között annak következményeiben mutatható ki. Mind a trianoni békeszerződés, mind a jelenleg folyamatban levő haderőreform koncepciója nagymértékű haderő-leépítést eredményezett. Mivel a jelenlegi haderőreform napjainkban is folyamatban van, ezért mostanság további haderő-leépítés várható. Az akkor élt emberek általában nem szívesen álltak be önként katonának, viszont ha behívót kaptak, akkor kevés kivételtől eltekintve természetesnek vették, hogy menniük kell. A helyzet manapság is hasonló. Manapság sem tolakodnak szerződéses katonának állni a fiatalok, még a munkanélküliség ellenére sem, hiszen akármelyik őrző-védő cégnél jóval magasabb a munkabér. Csak amikor nemzetközi nyomásra Magyarországnak valamilyen békefenntartó akcióban kell részt vennie, van lehetőség sokmilliárdos kiadás mellett nagyobb illetmény kilátásával összetoborozni egy zászlóaljnyi katonaságot. Erre a kiemelt bérezés miatt általában kalandvágyó fiatalok szoktak jelentkezni. Egy nemzeti véderőt azonban ezekre alapítani nem lehet.

A trianoni békeszerződés előírásainak, valamint a manapság tíz éve tartó haderőreformnak további közös hasonlósága a nemzeti véderő tartalékos állományában bekövetkezett tetemes veszteség. A békeszerződés 1921-ben történt aláírásától a katonai ellenőrző bizottság 1927-ben bekövetkezett távozásáig a véderőrendszer elveszített hét évfolyamot, akiket így nem hívhattak be katonai szolgálatra.

A trianoni békeszerződés honvédségre vonatkozó rendelkezései és az azt utánozni akaró jelenlegi haderőreform lényegi azonossága mellett kimutathatók bizonyos eltérések is. Ezek az eltérések a következők.

Az egyik ilyen eltérő körülmény, hogy a trianoni békeszerződés egy borzalmasan súlyos háborúvesztés következménye volt. A győztesek egy más, részleteiben is súlyos békeszerződés keretében erőszakoltak rá Magyarországra egy haderő-korlátozást. Mivel akkoriban még őszintébben nyers viszonyok uralkodtak, nem is akarták ezt feltüntetni haderőreformnak. A győztesek nem reformálni akarták a magyar véderőt, hanem korlátozni. A jelenlegi haderőreformot - ami lényegét tekintve a trianoni békeszerződés vonatkozó előírásainak az átültetése napjainkra - nem előzte meg ilyen súlyos háborúvesztést követő békeszerződés.

A másik lényeges eltérés, hogy a trianoni békeszerződés megkötése után a politikai vezető réteg a békeszerződés honvédségre vonatkozó részeit a békeszerződés egészéhez hasonlóan egyértelműen kényszernek tartotta; mindent megtettek annak érdekében, hogy ahol csak lehet, kijátsszák az előírásokat.

A győztesek katonai ellenőrző bizottsága többször le is leplezte őket, és ilyenkor személyüket tisztázva, visszavonuló fújására kényszerültek; ezt követően óvatosan ott folytatták, ahol abbahagyták.

Napjaink haderőreformnak titulált haderő-leépítési folyamatával kapcsolatban a jelenleg uralmat gyakorló politikai elit részéről nincs ilyen teljes egyetértés. Nagyon sokan kötelezték el magukat egy zsoldos hadsereg működtetése és az általános hadkötelezettség feladása mellett. A sorozott katonaság azonban kevesebbe került, mint a zsoldos hadsereg, és hatékonyabb is volt annál. Egy ilyen koncepció keretében a toborzáson alapuló zsoldosok amúgy is csak bizonyos elit alakulatok létrehozásakor kerültek szóba. Az elit azonban mindig kisebbséget képez a többségen belül, tehát nem alkothatja egy szervezet gerincét. Ezeknek az egyszerű szempontoknak az átlátása akkor teljesen világos volt. Ma ez nem mondható el.

A fentiekben elmondottakra tekintettel a Magyar Igazság és Élet Pártjának frakciója nem a most tárgyalt törvénytervezetben látja a haderő kérdésének a lényegét. Csekély ugyanis annak a jelentősége, hogy egy leépülőben levő haderőnek milyen az irányítási konstrukciója. A kérdés lényege a haderő tényleges értékében rejlik. A jelenlegi haderőreform trianoni elképzelései pedig nem alkalmasak a véderő értékelésének, értékének a növelésére. Ezért a két törvényjavaslat szavazása során a tartózkodás lesz a Magyar Igazság és Élet Pártjának a szavazata.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, amennyiben van jelentkező. Megkérdezem, ki kíván felszólalni. (Keller László: Elnök úr...) Keller László ügyrendi kérdésben? (Keller László: Igen, de ha majd ezt a témát lezártuk.) A képviselő úr ügyrendi javaslatot kíván tenni vagy felszólalni kíván?

ELNÖK: Megkérdezem tehát, hogy ki kíván felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Felszólalni kívánó jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Dr. Szabó János nemet int.) Most nem kíván reagálni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor. (Keller Lászlóhoz:) Képviselő úr, ügyrendi felszólalásra adok lehetőséget.