Felszólalás adatai

ELNÖK: Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kis Zoltán frakcióvezető-helyettes úr, Szabad Demokraták Szövetsége.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lassan megjön a tavasz, elkezdődik a busójárás Mohácson, hogy elzavarják az ártó szellemeket, úgy, mint a miniszterelnök a koalíciós miniszterét. (Derültség az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) Ettől talán jobb lesz a világ, szebb lesz a világ, mindenki élvezi a tavasz dalát - de hát nem annyira egyszerű a dolog. Ők tudják, hogy mikor kell a tavaszt várni, tudják, hogy mikor kell az ártó szellemet elküldeni: minden évben. Minden évben tavasszal, ahogy annak sora van, és nem hagynak ki egy telet sem. Kettőt meg pláne nem, hogy eszükbe jusson három évre, hogy valami itt nem stimmel, valamit tenni kellene, hisz botrányok sorozatáról szól a történet.

Bár emögött is van valami! Ami a te botrányod, az nem az én botrányom. Amíg rólad szól a történet, nem velem foglalkoznak. Érdekes filozófia! Lehet nevetni kicsit kesernyésen, hogy dinnyét viszünk Japánba, meggyet hozunk Chiléből, a mákkal lerendeztetjük a paprikaültetvényeket, megoldjuk Columbia csodálatos problémáit. Igen, ezen nevetünk, fanyalgunk is, és közben nem figyelünk oda, hogy az a klientúra, amelyik itt szépen, csendesen hátul menetel, és időnként megpróbálja azokat a közpénzeket saját javára fordítani, amelyeknek talán legális elosztására lenne itt szükség, egyszerűen eltűnik; eltűnik a nyilvánosság elől, eltűnik a szemünk elől. Nem foglalkozunk azzal, hogy mi van a kayaibrahimokkal, mi van a josziptotokkal, mi van a vargatamásokkal, mi van a Postabankkal, mi van az autópálya körüli tendereztetéssel! Nem! Foglalkozunk azzal, hogy van egy miniszterünk, aki időnként talán nem a legmegfelelőbb és leghozzáértőbb dolgokat műveli, de aztán elmondja a miniszterelnök úr, hogy nem tragikus a helyzet. Ami igaz, valóban nem - ő találkozott már boldog gazdákkal is.

Én is. Olyan boldog gazdákkal, akik itt ülnek a parlamenti padsorokban, és boldog gazdák, mert bizony akkor is támogatáshoz jutnak, ha kétharmadának esetlegesen ez már nem juttatik, már az egyszerű pórnép közül - ők boldog gazdák. Valóban élvezik is ezt a helyzetet, és talán kicsit vissza is élnek vele. Én szeretném, ha több boldog gazda lenne. Mondjuk, annyi boldog gazda lenne, amennyi pályázati kiírásra beérkező igény van. Akkor azt mondanám, hogy valahol rendben van ez a dolog. De nem ezt látjuk, nem ezt tapasztaljuk! Mindig érdekes, hogy egyes területeken a térségmenedzserekkel, a falugazdászok kijelölésével kapcsolatosan felröppennek olyan hírek, amelyeket a kormánypártiak annyira nem is cáfolnak. Klientúraépítés? Persze, a hozzánk közel állókat rakjuk beosztásba!

(16.10)

Amikor arról beszélünk, kérem szépen, hogy az agrártámogatásokat elbíráló bizottságokban kötelező erővel ott vannak az illetékes megyei kisgazda vezetők! Hivatalosan vannak ott, nem bújtatva, és ők mondják meg, hogy kik kaphatnak a támogatásból. Le van ez a játék osztva! Megvan a kisgazda játéktér, és megvan a Fidesz-játéktér. A vidékfejlesztési pénzeket a Fidesz játékterén osztják, az agrárpénzeket pedig - már amíg van belőle - a kisgazda közeli köröknek juttatják, nem is titkoltan.

S amikor azt mondjuk, hogy az eredmények jók vagy rosszak az ágazatban, akkor olvassuk már el azt a jelentést, amelyet maga a minisztérium tett az elmúlt év decemberében a tisztelt képviselők asztalára, s amely jelentés úgy fogalmaz, hogy az exporttermelésünk egyharmaddal esett vissza! Ez pénzügyileg azt jelenti, hogy 1 milliárd dollárral kevesebb lett az agrárexportunk, mint korábban volt; 10 százalékkal csökkent az állatállomány; ennek az ágazatnak a jövedelemtermelő képessége közel 40 százalékkal csökkent. Nem tudom, hogy akkor miről beszélünk?! Nem tudom, mi az a hozsannázás, amire azt lehet mondani, hogy igen, már elértük a Kánaánt, és menetelünk a reményteli, szebb jövő felé?

Az ember valóban úgy gondolja, hogy egyszer csak megjött valakinek az esze, valamit tett és pezsgőt bont. S lám, mit tapasztal a pezsgőbontás után: nem nagyon reménykedhet - ha a hírek igazak, hogy ki is veszi át a továbbiakban az irányítást, és milyen úton fog menni.

Azt gondolom, a hatpárti tárgyalásokra igazán szükség van, ahogy azt a miniszterelnök úr említette. Az SZDSZ megírta ezt a levelet a miniszterelnök úrnak. Várjuk azt a kezdeményezést, ami úgy szól - az ő földtörvénye után szó szerinti megfogalmazással -, hogy a legfontosabb kérdés a föld ügye? Igen! Kié legyen a föld? A helyben lakó, főhivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkozó családoké. Ezt mondja most a miniszterelnök úr, szó szerint ugyanúgy, mint ahogy azt tettük mi 1999 februárjában. Sajnálattal vettük, hogy ez az Országgyűlés azt a törvényt bizony még csak a napirendjére sem tűzte, nem volt hajlandó tárgyalni róla. Most van egy ilyen fogadókészség a miniszterelnök részéről - akkor uccu neki, kezdjük el, barátaim!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: A kormány nevében Hende Csaba államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az ártó szellemeket minden lehető alkalommal ki kell űzni, és nem szabad engedni, hogy ezek az ártó szellemek megzavarják a gondolkodásunkat.

Én tisztelettel üdvözlöm az ön tárgyalási készségét, azt a felajánlkozást, hogy az SZDSZ hajlandó együttműködni a kormánnyal és a kormánypártokkal egy új földbirtok-politika megalkotásában. A miniszterelnök úrral együtt magam is úgy gondolom, hogy ez a falu, ez a mezőgazdaság alapkérdése; nemcsak ma, mindig is az volt, és mindig is az marad. Kérem, hogy ez a partneri szándék, ez az együttműködési akarat maradjon fenn a jövőben is.

Ami pedig az ön által elmondottakat általánosságban illeti: úgy hiszem, a politikai döntéseket általában a hatalmon lévők szokták hozni. Amikor önök voltak kormányon, akkor önök hozták meg ezeket a bizonyos döntéseket, amelyeknek jó része persze pénzosztással járó döntés. Nem kellene felróni, hogy most, amikor a magyar nép szabad választásokon kinyilvánított akaratából önök ellenzékben vannak, most nem önök osztják ezeket a pénzeket! A kérdés az, hogy a célok vajon hasznosak-e, vajon ezek az összegek a közjó és a közérdek mentén kerülnek-e felosztásra. (Dr. Kis Zoltán: Ha így lenne, nem is szóltam volna!) Úgy gondolom, e tekintetben az ország által elért eredmények visszaigazolják a kormány tevékenységét, és kérem, hogy ön ne legyen teljes egészében vak ezek előtt az eredmények előtt.

Minderről a miniszterelnök úr részletesen szólt, ismétlésekbe bocsátkozni nem kívánok. Ezért csupán még egyszer megköszönöm az ön konszenzuskereső és tárgyalásra, kompromisszumra kész megnyilvánulását. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)