Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Dornbach Alajos frakcióvezető-helyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, "Kormányzati trükkök a törvényjavaslatok előkészítése során" címmel. Öné a szó.

DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Jól működő jogállamokban a jogkövető magatartás nem erény, hanem alapfeltétel. A hatalom birtokosai csak akkor várhatnak el jogkövetést az állampolgároktól, ha előttük jó példával járnak. Sajnos, a jelenlegi kormány és a kormánypártok gyakran megfeledkeznek a törvények szelleméről és betűjéről. Olyan gyakorlatot honosítottak meg a törvényalkotásban, amely figyelmen kívül hagyja a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseit.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szerint - idézem -: A jogszabály megalkotása előtt elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit; és minderről a jogalkotót tájékoztatni kell.

(9.40)

A jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szervezeteket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének előkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.

Az Orbán-Torgyán-kormány által vezényelt gyakorlat tökéletesen szembehelyezkedik ezekkel az előírásokkal. Nemhogy a benyújtott törvényjavaslatoknak nincs megfelelő előkészítése, nincs egyeztetés, nincs hatásvizsgálat, de állandó gyakorlat, hogy sem a közvélemény, sem maguk a képviselők nem ismerik a fű alatt zajló, úgynevezett műhelymunkát, amelynek eredményeként a törvények módosulnak, súlyosan beavatkozva milliók életébe.

Rendszeres gyakorlat, hogy a sokszor egészen más témáról szóló törvényjavaslat zárórendelkezései közé csempészik be egy másik törvény fontos módosítását. Másik módszer, hogy az eredeti kormány-előterjesztést kormánypárti képviselők módosító javaslatai, a kormány támogatása mellett, a parlamenti vita legvégén gyökeresen megváltoztatják. Újabban pedig - mint azt a költségvetési törvény vitája során tapasztalhattuk - kormánypárti képviselők már csak akkor adják be javaslatukat - nemegyszer kapcsolódó módosító javaslatnak álcázva -, amikor a törvényjavaslat részletes vitája már az utolsó stádiumba érkezett. Ezzel a törvényjavaslat gyökeresen megváltozik. A kormány által is támogatott trükkre lehet következtetni abból, hogy a kormány rendre támogatja ezeket a kormánypárti képviselői módosító javaslatokat. Így viszont ezekről érdemi vita nem zajlik, nem is beszélve a jogalkotási törvényben írt, és fentebb részletezett feltételek érvényesüléséről.

Lássunk néhány példát! A költségvetési törvény részletes vitája végén egy tollvonással beavatkoznak a felsőoktatási intézmények autonómiájába. A felsőoktatásról szóló törvény rendelkezéseit megváltoztatva törvényben szabályozzák a felvételi vizsgák rendszerét, a részletszabályokat kormányrendeletre bízva. Megkérdezték erről a felsőoktatási intézményeket, a diák-érdekképviseleteket?

Egy évvel ezelőtt az adótörvények vitájában, azokhoz beadott módosító javaslattal, most a költségvetési törvényhez benyújtott képviselői módosító javaslattal, kormánytámogatás mellett diszkriminálják a vallásfelekezetek egy nagy csoportját, kizárva őket olyan adókedvezmények igénybevételének a lehetőségéből, amelyre több ezer társadalmi szervezet akkor is jogosult, ha csak éppen formálisan felel meg a közhasznú szervezetekről szóló előírások feltételeinek, de tevékenysége nem igazán a közérdek szempontjából jelentős.

Ugyancsak a költségvetéshez sebtében beadott képviselői módosító javaslattal módosítják a privatizációs törvényt, és 19 állami gazdaság eddig eladni tiltott többségi részvényeit minden feltétel vizsgálata nélkül, nyilvános szakmai vita nélkül eladhatóvá teszik.

Nyilvánvaló, hogy az ilyen módosító javaslatok nagy súlyú kérdéseket érintenek, és a trükkel a kormány a számára kényelmetlen politikai vita és szakmai vita lehetőségét kívánja korlátozni.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető-helyettes úr. A kormány nevében megadom a szót Hende Csaba politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr!

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm képviselő úr felszólalását, nagyon sok elemével egyetértek, elsősorban is azzal, hogy a kormánynak is jogkövetőnek kell lennie, hiszen csak így várhat jogkövető magatartást az állampolgároktól. Ahol vita van köztünk, képviselő úr, az abban mutatkozik, hogy én a kormányt teljes mértékben jogkövetőnek tartom, önnel ellentétben.

Meg kell mondani, hogy a jogalkotási törvény valóban 1987 óta, amikor is megszületett, érdekes módon egy olyan jól sikerült terméke a pártállami jogalkotásnak, hogy kisebb módosításokkal a mai napig hatályban tartható volt; tehát 1987 óta szerepel ebben a törvényben, hogy bizony, az ön által helyesen idézett módon hatáselemzéseket kellene végezni az egyes jogszabályok megalkotása előtt.

Nos, sajnálattal és önkritikusan kell megállapítanom, nemcsak a mostani kormány, hanem az összes, ezt megelőző kormány nevében is, hogy ez a rendelkezése a jogalkotási törvénynek mind a mai napig írott malaszt maradt. Ez nem tudott hatályosulni, és nem tudott átmenni a magyar jogszabály-előkészítési gyakorlatba. Talán javunkra írja, képviselő úr, hogy viszont a mi kormányunk volt az első, amely legalább kormányprogramjában ezt a követelményt megjelenítette, és ezt a törekvést próbálja is végrehajtani.

Ha az okokat elemezzük, hogy vajon mi vezetett oda, hogy ez az egyébként rendkívül jó rendelkezés, amely például Németországban valóban élő gyakorlat, nem tudott megvalósulni, akkor azt hiszem, hogy abban a jogszabálydömpingben kell megtalálnunk a választ, amely az elmúlt tíz év magyar jogalkotását jellemezte, hiszen tudjuk jól, csak törvényből mintegy 1500-at kellett megalkotni ebben az időszakban. Ennek természetesen az a magyarázata, hogy Magyarországon a rendszerváltozás nem véres forradalom, nem polgárháború, hanem jogi és alkotmányos forradalom útján ment végbe. Azt be kell látnunk, hogy a törvény-előkészítő apparátusnak és a törvényhozóknak is, bizony szűkös volt a - mondjuk így - kapacitása, a parlamentnek elég szűk volt az áteresztő képessége.

Boldogabb országokban, ahol több száz éves demokratikus viszonyok vannak, tudnak évekig vitatkozni egy-egy fontos törvényen, nálunk erre sosem volt mód, és éppen ez az oka annak, hogy sok esetben röviddel a megalkotása után módosítani kell fontos törvényeket is. Kérem képviselő urat, hogy írja javunkra azt is, hogy ez a kormány a kormányprogramjában a minőségi jogalkotás szempontjainak az érvényesítését is célul kitűzte, törekszünk erre véges erőnk szerint.

Ami mármost a különféle egyeztetési rendszereket illeti: meg kell mondanom, nem pontosan értem, képviselő úr mire gondol. A közigazgatási egyeztetés rendjébe a törvény-előkészítés során igenis bekapcsolódnak a feladattal érintett civil szervezetek, egyesületek, érdekképviseletek és köztestületek. Elő van írva, és ez meg is történik, hogy az előterjesztő minisztérium az adott kérdésben kompetenciával bíró vagy tagsága által érintett szervezet véleményét ki kell hogy kérje.

Ami pedig az ön által említett trükköket illeti, amelyeket a kormány szemére hányt: hadd mondjam azt, hogy ezek sok esetben a kényszer szülte megoldások. Ha sorra vesszük ezeket a példákat, maradva például az utolsónál, kétségtelenül nem szerencsés, de a szükség így hozta, hogy a privatizációs törvény módosításával most egy képviselői indítvány formájában kell megteremteni az állami gazdaságok privatizálásának a feltételeit. Ezt a módszert egyébként ma már napirend előtt a MIÉP képviselője is kifogásolta. Arról van szó azonban, hogy a kormánynak elhatározott szándéka, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonosok tíz éve húzódó, és valóban mondhatjuk így, alkotmánysértő helyzetet eredményező kálváriájának véget vet, és az ő üzletrészük kifizetéséről rendelkezik. Ehhez pénzügyi forrásokat kell teremteni, és ennek egyetlen forrása nyilvánvalóan az ágazaton belülről képzelhető el. Ez ma az állami gazdaságok privatizációja.

Ahhoz, hogy 2001. július 1. napjáig a kívülálló üzletrész-tulajdonosok, azok alanyi jogú része - tehát akik maguk vagy felmenőjük kapták meg az üzletrészt - megkaphassa az ellenértéket, arra van szükség, hogy ezt a privatizációt addig le tudjuk bonyolítani, és a bevételt realizálni sikerüljön.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)