Felszólalás adatai

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Az indítványomnak az a lényege, hogy rávilágítson arra a problémára, amiről az általános vita kapcsán volt szerencsém nekem is, másnak is szólni. Tudniillik a kormány, a központi kormányzat egyre több hatáskört ragad el a parlamenttől, tőlünk, és egyre inkább rátelepszik most már azokra az intézményekre is, azokra a fejezetekre, amelyek a parlament döntése alapján a költségvetési törvényben önálló fejezetgazdaként működnek. Tehát lényegében a parlament által átruházott jogkörben közpénzeket kezelnek, és ezeket a közpénzeket nekik lenne joguk elkölteni.

A kormány két tételben, két csoportban von el, zárol, némi eufemizmussal, de azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy ebből a zárolásból a végén elvonás lesz. Két tételben történik ez. Az egyik tétel már megtörtént, erre utalás volt itt az előbbi hozzászólásban is, egy kormányhatározattal mintegy 190 milliárd forintot zárolt a kormány, és ennek a zárolásnak a tételes visszatervezésére kerül majd sor a következő egy-két hónapban. És ahogy erre Tukacs képviselőtársam utalt, a költségvetési bizottságban egy nagyon nem jellemző kooperációban vagy konszenzussal sikerült azt elérni, hogy a kormány be fog számolni ennek az intézkedési csomagnak az összetételéről. Ez az egyik nagy tétel. Ezt a kormány a maga területén megtette, nagyon lakonikusan, három sorban indokolta.

A másik tétel, ami most napirenden van a költségvetési törvény módosításával, azok az intézmények, amelyek a parlament égisze alá tartoznak, tehát direkt módon a kormány nem nyúlhat hozzá költségvetési előirányzatokhoz. Ezen lényegében túl vagyunk az előző törvényjavaslattal. Tehát az én javaslatom tulajdonképpen arra vonatkozik, hogy azon túlmenően is lehetnek még fel nem használt előirányzatok, hogy a zárolásra sor kerül, részben a kormány égisze alatti döntéssel, részben pedig a parlament jóváhagyásával, ami nyilván meg fog történni, nincsenek kétségeim. A normál élet olyan, hogy nem minden előirányzatot használnak fel a gazdálkodó szervezetek, költségvetési szervek. Mondjuk, az év végén vannak olyan helyzetek, amikor egy szerződést felbontanak, egy megbízást megszüntetnek, és az az előirányzat, az a kötelezettség már nem érvényes, miközben még elkölthetné azt a pénzt az intézmény, amire végül nem fog sor kerülni. Ne adj' isten, még olyan értelmes és korrekt intézményvezető vagy gazdálkodószervi vezető is lehet, aki nem költi el, nem pazarolja el azokat a közpénzeket, amiket rábíztak, nem vesz újabb telefongarnitúrákat vagy újabb gépkocsit azért, mert éppen van még előirányzata.

Na most, ennek az el nem költött összegnek az elköltését akarja a kormány a maga hatáskörébe vonni vagy a felhasználásáról dönteni. Tehát azt is el akarja venni, amit az intézmények egyébként a parlament felhatalmazása alapján saját maguk költhetnének el. Az én javaslatom arra vonatkozik, hogy ha van maradvány, kötelezettségvállalással nem terhelt maradvány, az áramoljék vissza a központi költségvetésbe, és csökkentse a költségvetés hiányát. Na most, ugye, ez az európai gyakorlat egyébként, ha valaki megnézi az Európai Unió költségvetését, ott az el nem költött, fel nem használt kötelezettségeket a Bizottság nem költheti el, hanem azok visszakerülnek a költségvetésbe, és a parlament dönt róla a következő évi költségvetés készítése során. Tehát, ha úgy tetszik, ennyivel több pénzzel indul a következő évi költségvetés. Ez nagyon jelentős összeg, az Európai Unió költségvetésében ez akár a 10 százalékot is elérheti.

Tehát az én indítványom valóban, ahogy ezt a bizottsági ülésen jelen lévő államtitkár úr érzékelte, a kormány mozgásterét szűkíti. Azt a mozgásteret szűkíti, amely növekedni akar. Az a centrális erőtér mindkét irányban növekedni akar. Egyrészt elszívja a hatásköröket a parlamenttől, másrészt rátelepszik azokra a jogosítványokra, amiket a parlament felhatalmazásával a különböző intézmények, költségvetési szervek kaptak. Ez nem jó tendencia. Ez nem jó tendencia! Ha ezt meghosszabbítom, némi túlzással persze, nem szó szerint értem, akkor visszajuthatunk valahová az 1848-as rendi Országgyűléshez, amikor a parlamentnek nem volt más joga, mint az adókat megajánlani, életünket és vérünket, és utána elköltötte bölcsen a király vagy a nádor, vagy a kormányfő ezeket a pénzeket. Mindent a kormány akar elkölteni. Hová lesz a parlament költségvetési joga? Minek vagyunk mi akkor itt? Gombokat nyomogatunk?

(13.30)

Tehát, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, én azt remélem, hogy a nyáron elénk terjesztendő új közpénzügyi törvényben ez a jogosítvány is a helyére fog kerülni, és nem a kormány nyújtózik itt túl a takaróján, hanem a józan ész szerint fogjuk ezeket a közpénzeket kezelni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)