Felszólalás adatai

IVÁDY GÁBOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az államtitkár úrnak annyit azért mondanék, hogy társadalmi egyeztetésre mindig szükség van. Minden egyes törvénymódosításnál vagy egy törvény elfogadásánál új helyzet alakul ki, ráadásul ennek a törvénynek az elfogadása esetén, illetve, talán tudjuk azt, önök is tudják, hogy ez egy kis része a teljes koncepcióban való gondolkodásnak, tehát ezeket a társadalmi egyeztetéseket a jövőben is folytatni kell.

Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy teljesen egyetértek az előterjesztővel és az államtitkár úr mondanivalójának körülbelül a 80 százalékával. Egyrészt - ezt még tegnap említette államtitkár úr - az önkormányzatokat tehermentesíteni kell. Egyszerűen koncepcióba sem lehet berakni azt, hogyha a településeket, az önkormányzatokat terhelik azok a vízkár-megelőzési feladatok, hiszen az egyik település jobban áll, a másik kevésbé áll jól.

(14.40)

Ha a fölöttem lévő település nem végzi el a munkát, akkor én hiába végzem el, hogyha ott elakad a víz. Hogyha fordítva van, én elvégzem a munkát, azzal csak megnehezítem az alattam lévő település helyzetét, ha neki erre nincs lehetősége, hiszen sokkal nagyobb kárt kell elszenvednie. Tehát ez nem is illik bele a koncepcióba, hacsak nincsen valami olyan egységes önkormányzati finanszírozás, amelyik erre kifejezetten külön elkülönítve, célirányosan biztosítja a forrásokat.

Sokszor hallottam tegnap azt, hogy hova ez a sietség, hogy tűzoltás jellegű ez a törvénymódosító javaslat. Nem, kérem! A tűzoltás az, amikor kiszivattyúzzuk a vizet a pincékből meg a garázsokból, meg amikor megpróbáljuk még azelőtt kimenteni a bútorokat a házból, mielőtt a víz tovább emelkedik - ez a tűzoltás. A sietség: persze, sokan mondják azt, hogy miért nem kezdtek korábban neki ennek a munkának. Azt már nagyon unom egyébként, hogy vajon az elmúlt 8 évben miért nem kezdtek neki, és mondhatnánk, hogy az elmúlt 20 évben mit csináltak. De egyébként elmondanám, itt rengeteg nagyon jó szakember ül. Tehát elismerően kell nyilatkoznom a képviselőtársaimról, hogyha a tegnapi vitát is meghallgattuk.

Kérem szépen, a kormánynak is, a kormánypártnak is kötelessége lett volna már korábban elkezdeni dolgozni vele, de kérem, az ellenzéknek is ott a lehetősége, hogy lerakjon egy koncepciót. Én nem láttam egyik ellenzéki pártnak sem a részletesen kidolgozott koncepcióját a választási programjában ezzel kapcsolatban. Álljanak neki dolgozni - tehát ezt most pozitívan próbálom mondani - közösen! Amennyire a vitában láttam, a kormányoldal és a kormánypárt is nyitott egyébként az együttműködésre.

A másik dolog: a víz, az valóban jön, egyet kell értenem a képviselőtársammal. Amikor azt fogják mondani vagy azt mondják, hogy két-három hetet vagy két-három hónapot még nyugodtan várhatunk, akkor jöjjenek el Ivádra, és nézzenek az emberek szemébe akkor, amikor ott állnak tehetetlenül, és nem sarkítok, meg nem demagóg akarok lenni: öt centi hiányzott ahhoz, hogy a víz elvigye a hidat, és ott állt a falu népe, és nézte azt, hogy vajon emelkedni fog a víz, vagy sem, és semmit nem tudtunk csinálni, semmit az égvilágon. Na, nekik mondják azt, hogy nincs szükség sietségre!

A koncepcióban való gondolkodással teljesen egyetértek. Az egészet lehet, hogy ki kell bővíteni, ez csak egy szelete az egésznek. De az nem jelenti azt, hogy ez a szelet rossz, hogy a tortának ez a szelete ehetetlen. Utána dolgozzanak együtt, és tegyenek köré egy egész tortát, de ha egyszerűen ezt el kell végezni azért, mert - hogyha a tortaszeletnél tartunk - az éhhalál fenyeget bennünket, és kell valamihez hozzányúlni, akkor el kell végezni ezt a munkát, akkor is, hogyha nem tetszik.

A módosító javaslatoknál, illetve a tegnapi hozzászólásoknál is sokan mondták azt, hogy a tájgazdálkodást, az ökogazdálkodást figyelembe kell venni. Valóban figyelembe kell venni, de ugye, senki nem gondolta komolyan azt, hogy ezzel a törvénnyel fogják a tájgazdálkodás kérdését megoldani. Hát egészen más helyre kell nyúlni, ez valóban csak egy kis szelet. Figyelembe venni lehet, de nem itt kell megoldani.

Az agrárium résztvevőivel kapcsolatban a következőt tudom mondani. A józanabb paraszti ész mindig is megmondta: nem építünk olyan helyre, amit elönt a víz. Nem gazdálkodunk azon a területen, amit elönt a víz. Mert amikor nem önti el, még azt is el tudom képzelni, hogy az a földterület termékenyebb, mert mondjuk, vízben gazdagabb, de amikor elönti a víz, akkor senki ne sírjon azért, hogy lám, engem micsoda kár ért. Van nagyon sok koncepciótlan dolog egyébként, még a saját településemen is - engedjék meg, hogy ezt példának mondjam -, Ivádon is egy utcát oda építettek, ami egy vizenyős-lápos terület volt, és az emberek folyamatosan panaszkodnak, mert a belvíz, a talajvíz olyan magas, hogy a pincéik folyamatosan víz alatt állnak. Nem szabadott volna oda építeni, és nem lehet mit csinálni, nem lehet őket kártalanítani. Kártalanítani egyféleképpen lehetne, ha máshova építenénk a házat. Nem lehet folyamatosan szivattyúzni a vizet. A józan paraszti ész logikáját követve azokra a területekre, amelyeket most nagyvízi medernek fognak hívni, eddig sem szabadott volna semmit építeni, és gazdálkodni sem szabadott volna; illetve szabad, csak mindenki a saját kockázatának a figyelembevételével.

Arra szeretném kérni önöket, vegyék figyelembe azt is, hogy rengeteg olyan ember van... Na jó, mielőtt még ezt a gondolatot befejezem: tehát vajon a kártalanítás mértéke mikor nagyobb? Akkor nagyobb-e, hogyha most itt vacakolunk még a törvény elfogadásával, nem indulhat meg a záportározók építése, és esetleg ingatlanokat, sőt családok életét kellene valahogy kártalanítani, vagy pedig arról van szó, hogy néhány agrárszereplő kártalanítása? Hát priorizáljunk már egy kicsit, amikor életekről van szó, amikor egzisztenciáról van szó, egy élet művéről van szó, és arról egyébként, hogy az agráriumban dolgozókat hogyan fogják kártalanítani.

Ráadásul abban is van közmegegyezés, hogy létre fognak hozni egy alapot. Sőt, továbbmegyek: hát nagyon jó az a koncepció meg kell vásárolni ezeket a földeket, a záportározók esetében mindenképpen. Egyszerűen járhatatlan lenne az az út, hogy folyamatos kárigény lenne. Tegnap elmondtam a vitában: amikor kiderült az, hogy Ivád fölé is terveztek egy záportározót építeni, a záportározó fölötti részen, tehát amelyik majd nem állandó vízfelülettel rendelkezne, de időszakosan elönti a víz, fölment az ára azoknak az ingatlanoknak. Az, hogy pontosan miért? Vagy azért, mert úgy gondolták, hogy állandó vízfelület van, és majd amikor ott horgásztó lesz, akkor az ingatlan értéke megnő, vagy pedig azért, mert tulajdonképpen szinte gazdálkodni sem kell rajta, hanem egyszerűen, amikor jön a víz, és elönti a területet, akkor egyszerűen kártalanítással be lehet hozni azt a pénzt, amit meg egyébként munkával és normális gazdálkodással lehet megszerezni.

Azt kérem önöktől - minden képviselőtől -, hogy konstruktívan álljanak hozzá ehhez a vitához. Dolgozzanak együtt, legyen egy sokkal átfogóbb, sokkal inkább mindenkinek a koncepciójába beleillő törvényi szabályozás, de azt ne itt és ne most próbáljuk megoldani. Most próbáljuk meg megmenteni azokat az ingatlanokat, amiket valószínűleg egy-két hónapon belül elönthet a víz.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)