Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Harminc évvel ezelőtt a magyarok a saját kezükbe vették a sorsukat, immáron sokadjára hazánk történetében, és ez a politikai nyilatkozat, amely önök előtt hever, illetve amely reményeink szerint még a héten minél nagyobb összhangban elfogadásra kerül a magyar Országgyűlésben, mégiscsak egy ünnepre hív mindannyiunkat; ha nem is feltétlenül az újonnan, 40 év elnyomó kommunista diktatúra után megalakult, szabadon választott parlament alakuló ülésének ünnepére, hanem a szabadság, a szuverenitás, illetve az alkotmányosság és a demokrácia ünnepére hív bennünket. Fontos ez azért is, mert egyidejűleg emlékezünk meg azokról, akik megalapozták ezt az eredményt, megalapozták hazánk történetében azt az újabb fordulópontot, amely bevezette Magyarországot az újkorba, bevezette úgy a modern korba, hogy az európai kontinens szívében megtaláljuk újra a jogállami keretek között is a helyünket. Felhívja a figyelmet azokra is, akiknek a helytállása, hűsége és bátorsága elengedhetetlen volt ehhez, és felhívja a figyelmet azokra is, akik még a vértanúságot is vállalták a nemzetiszocialista vagy a kommunista időkben azért, hogy a megszálló hatalmak ellen fellépjenek.

Arra is felhívja a figyelmünket, hogy a magyarok mindig hittek abban, még a legnehezebb időkben is, még a legnehezebb idők végén is, hogy részt kell venniük az ország megújításában, és ez a hit volt nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ezt a demokratikus forradalmat végigvigyék. Éppen ezért köszönet és tisztelet jár a felsoroltakon túl, a vértanúságot, az áldozatot, a személyes felelősséget vállalókon túl azoknak is, akik hazánk sorsát a kezükbe vették, így köszönet és tisztelet jár sok más mellett a lakitelkieknek, az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőinek és a szabadon választott Országgyűlés 1990. május 2-án megalakuló ülése tagjainak is.

Fontos kiemelnünk, hogy hosszú évtizedek után az első demokratikusan kinyilvánított szabad akaratból jött létre ismét ez a testület, és fontos ezt kiemelni azért is, mert 1949 környékén, amikor Magyarország kiiratkozott Európából, és a szovjet érdekszférába való évtizedes betagozódása által elvesztette a függetlenségét, 1989-90-ben szakítottunk ezzel, és mielőtt a feledés homályába vész, egyáltalán nem természetes, ami történt. Hiszen a kommunisták több mint négy évtizednyi uralma során lepusztított és elszegényített, súlyos adóssággal terhelt és szellemileg, lelkileg is megnyomorított ország helyreállítása történelmi súlyú kihívást jelentett, és történelmi léptékű döntést jelentett az ezzel való leszámolás is.

Ugyanakkor arra is szeretném a vitában felhívni a figyelmet, hogy bár a rendszerváltozás ténye olyan eredmény, amire minden, hazánk szuverenitását, szabadságát, demokráciáját, alkotmányosságát komolyan vevő ember büszke lehet, a rendszerváltozás utáni eredménytelenséget az élet néhány területén sok ideig még viták övezték, sőt talán még övezik ma is. Ennek egyik fontos fordulópontja volt, hogy az 1989-ben átmeneti alkotmányként elfogadott szabályozás, amely mögött választott népakarat nem lehetett, még nem tudott leszámolni az 1949. évi XX. törvénnyel, a sokáig még hatályban lévő alkotmánnyal, éppen ezért fordulópontnak tekinthetjük a rendszerváltozás óta eltelt időszakban az új magyar Alaptörvény megalkotását is, ami teljesen világossá tette, hogy milyen magyarországi értékek, hazánk története iránti milyen tisztelet és milyen egymás iránti hűség mellett akarjuk élni az életünket a XXI. században.

Arra is szeretném felhívni a figyelmüket, hogy az új Alaptörvényünk immár méltóképpen fogalmazza meg a Nemzeti hitvallásunkat, és méltóképpen fejezi ki minden magyar ember összetartozását és Magyarország felelősségét a nemzet valamennyi tagja iránt. Ideértve természetesen azt is, hogy az új alkotmány kifejezi, hogy a határon kívül élő magyarság nemzetünk teljes értékű része, és kifejezi azt is, hogy mindannyian felelősek vagyunk a jövőnkért, éppen ezért bátran mondhatjuk, hogy az 1990-es eredmény és az annak az évfordulójára való emlékezés nem egy önmagában megálló ünnep, hanem felhívás arra is, hogy mindazok a vívmányok, amelyeket az 1990 előtti rövid időszakban és azóta a magyar demokrácia, a magyar parlamentarizmus elért, azok megóvandó értékek is.

(15.00)

Tehát mindannyiunk, akik ma tagjai vagyunk a magyar Országgyűlésnek, közös felelősséggel kell hogy tekintsünk a szabadság, szuverenitás, alkotmányosság és demokrácia értékeire.

Ugyanakkor arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, és bízom benne, hogy túl nagy politikai vitákat nem vált ki ez a javaslat, hogy a rendszerváltozás utáni időszak politikai megosztottságából következően, illetve a kommunista és az egykori szocialista diktatúra fenntartóinak munkásságából következően azért az eredmények jelentős részben elmaradtak. Tehát amikor egy pillanatra belekényelmesednénk abba, hogy nem kell a rendszerváltozás értékeinek megóvásáért újra és újra megküzdenünk, akkor azért jó arra emlékeznünk, hogy nemcsak a rendszerváltozás utáni egy évtizedben, hanem jóformán azóta is köztünk élnek azok, akik micisapkának titulálták a Szent Koronát, és köztünk éltek azok, akik a privatizáció trükkjein keresztül olyan pártállami vagyonokat mentettek át, amelyek a demokratikus, az európai hagyományokat figyelembe vevő demokratikus átalakulást nehezítették.

Éppen ezért a mi számunkra, és engedjék meg, hogy most, a legvégén talán személyes oldalról is beszéljek, az én korosztályom számára az 1990-es értékek kivívása vagy az arra való emlékezés nemcsak egy ünnep, hanem az arra való helytállásra is felhívás, hogy mindezekért meg kell küzdenünk. Nem vagyunk nyugodtak afelől, hogy mindenki, aki ma a magyar Országgyűlésbe vagy a politikai elitbe tartozik  és nem szeretnék messzire visszamutogatni az utódpártokra , meg van arról győződve, hogy ez a demokratikus átalakulási folyamat számukra is megfelelő. Mi viszont arról vagyunk meggyőződve, hogy Magyarország jövője, Magyarország hagyományainak tisztelete, Magyarország tradícióinak erősítése, Magyarország nemzeti hitvallása, a határon túl élő magyarokkal való teljes nemzetközösség vállalása jövőnk egyetlen záloga, és mindannyian mindent meg fogunk tenni a mai kormányoldalon azért, hogy ez a következő évszázadokban is így maradjon.

Személyesen is büszke vagyok arra, hogy az 1990. május 2-án megalakuló Országgyűlés két frakciót alakítani tudó pártja ma adja a magyar kormányzó szövetséget, arra is személyesen büszke vagyok, hogy tagja lehetek a nagyobbik kormánypártnak. Én akkoriban, 1990. május 2-án szinte napra pontosan 9 éves voltam, éppen ezért legfőképpen a történelmi ismereteimből vagy olvasmányélményeimből tájékozódhattam, de büszke vagyok arra is, és erre hívom minden korosztályombeli vagy nálam fiatalabb magyar polgártársamat, hogy legyen büszke arra, hogy ma még köztünk élnek azok az emberek, akikre nemcsak példaképként tekinthetünk, hanem akik azért is rengeteget tettek személyes munkájukkal, áldozatvállalásukkal, hogy mi már egy szabad, alkotmányos, szuverén országban élhessünk.

Éppen ezért én azt szeretném kérni a magyar Országgyűlés valamennyi tagjától, hogy ezt a politikai nyilatkozatot ne csak ünnepnek tekintse, hanem a jövő évekre, évtizedekre való felhívásnak is, annak megerősítéseként álljunk hozzá, fogjuk fel, hogy ez az a küzdelem, a hazánkért folytatott küzdelem, a hazánk értékeiért folytatott küzdelem, amely egy politikust elsősorban mindig, mindenkoron kell hogy motiváljon, és bizony, minekutána még köztünk élnek az előbb említettek nagy számban, akikre támaszkodhatunk, akik példaképként járnak előttünk, éppen ezért fordulhatunk hozzájuk is bizalommal, ha hazánkról, ha a hazánk sorsáról való vitákban tanácsokról van szó.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Én kérek minden parlamenti frakciót, hogy elismerve hazánk közös értékeit, az 1990-es szabadon választott Országgyűlés megalakulásának évfordulójára való emlékezés jegyében fogadják el ezt a politikai nyilatkozatot, és legyünk mindannyian büszkék arra, hogy ma már egy olyan Magyarországon élhetünk, amelyről apáink, nagyapáink még talán nem is álmodhattak, csak reménykedhettek benne, és megtehettek érte mindent. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)