A felszólalás szövege:

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön előtt is bizonyára ismert, hogy 2006. július 18-án tanúmeghallgatással folytatódott Keller László volt közpénzügyi államtitkár személyes adattal és hivatali visszaéléssel vádolt egykori politikai főtanácsadójának, Szőke Péter Szabolcsnak a pere.

Az üggyel kapcsolatban a Fővárosi Bíróság meghallgatta Keller László volt kabinetfőnökét, Maschl Miklóst is.

A tárgyaláson mind a kabinetfőnök, mind Szőke Péter Szabolcs arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a vádlott Keller László politikai főtanácsadója volt, de igazából nem osztott tanácsot, sőt Keller László egykori kabinetfőnöke azt is mondta a Magyar Távirati Iroda tudósítása szerint, hogy ez csak "egy jól hangzó titulus", ismétlem: "jól hangzó titulus", ami valójában azt jelentette, hogy a munkatársakat nem köztisztviselőként vették fel, hanem határozott időre tanácsadóként vagy főtanácsadóként foglalkoztatták őket. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Te is jelentkeztél?) Ha az MTI helyesen tudósított a bírósági tárgyalásról, akkor bizony felmerül a gyanú, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban kamuállásokra vettek fel politikai főtanácsadókat, valószínűleg nem kamupénzért.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi a véleménye arról, hogy Keller László egykori közpénzügyi államtitkár volt kabinetfőnöke jól hangzó titulusnak minősítette a Miniszterelnöki Hivatalban betöltött politikai főtanácsadói pozíciót? Ön szerint is csak az volt?

Milyen alapon osztogatták a Miniszterelnöki Hivatalban a főtanácsadói titulust, és a vele járó, gyaníthatóan szintén jól hangzó fizetést, ha tanácsokat nem kellett érte adni? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Mi a dolga egy politikai főtanácsadónak a Miniszterelnöki Hivatalban, ha nem az, hogy tanácsokat adjon? Hány politikai főtanácsadó és egyéb, jól hangzó titulusú személy dolgozott Keller László közpénzügyi államtitkárságán a Miniszterelnöki Hivatalban? Mennyibe került ez a magyar adófizetőknek?

Indított-e, ha nem, mikor indít vizsgálatot a minisztérium és a miniszter úr annak kiderítése érdekében, hogy vajon jogszerűen és indokoltan használta-e fel a közpénzeket a közpénzügyi államtitkárság; jogszerűen fizetett-e olyan tanácsadókat, akik nem is adtak tanácsokat?

Várjuk válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Bravó!)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az öltözködésért önöknek kell bocsánatot kérni egy ma, a későbbiekben elfogadandó törvény miatt, úgy érzem. (Moraj az MSZP padsoraiból. - Taps és közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Úgy van!)

Ami pedig a kérdést illeti, én egy konkrét ügyről konkrét kérdést tettem fel, amire egy nagyon egyszerű választ lehetett adni: ez az ügy kivizsgálás alatt van vagy kivizsgálás alá kerül a Miniszterelnöki Hivatalban. Nem arról kérdeztem az államtitkár urat, hogy mi a korábbi gyakorlatról a véleménye, hanem arról, hogy egy megtörtént esetben, amit egy bírósági jegyzőkönyv tanúsít, ami hivatalos dokumentumnak számít, azt mondta egy tanácsadó, hogy ő nem adott tanácsokat, és ez tulajdonképpen egy álállás volt.

Ezek után arról beszélni, hogy egyébként általában a politikai főtanácsadóknak mi a feladata, úgy gondolom, finoman szólva is modortalanság, ezért a válaszát elfogadni nem tudom.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból. - Közbeszólások ugyanonnan: Bravó! - Úgy van!)

(15.20)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság előadója: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság a benyújtott iratok alapján megállapította, hogy a mandátum igazolásának jogi akadálya nincsen, ezért a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság javasolja az Országgyűlésnek, hogy igazolja Geberle Erzsébet mandátumát.

Köszönöm szépen. (Taps.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem fogom kihasználni, csak három rövid gondolatban szólnék hozzá a vitához. Egyrészt azt nem szabad elfelejteni, hogy a kialakult helyzet túl azon, hogy egy törvényi szabályozási probléma és anomália, túl azon, hogy az ORTT maga is bizonyos döntéseivel hozzájárult ennek a helyzetnek az előállásához, itt már szó esett a Sláger Rádió díjáról például, a kereskedelmi televíziókról, de akár a Roxy Rádió esetéről is beszélhetnénk.

A második nagyon fontos kérdés, ami az ORTT költségvetésével probléma, hogy az alap pályáztatható pénze kevesebb, mint valaha, és folyamatosan csökken. Tehát egy nagyon fontos alaptevékenységet tulajdonképpen nem tud ellátni az ORTT. Ez inkább egy problémafelvetés, hiszen gondolom, hogy maga az ORTT is szeretne ennél többet ebbe az alapba csoportosítani, de erre egyelőre nincs lehetőség, és ezt egyszer át kellene gondolni, mert mondom, egyre kevesebb és kevesebb a pályáztatási célra jutó összeg.

Harmadrészt pedig a Pető elnök úr által elmondottakra reagálnék annyiban, hogy úgy emlékszem, hogy a bizottsági ülésen az okok tekintetében jelentős vita nem folyt, a megoldás tekintetében folyt vita, hogyan lehet azt elérni, hogy jövőre ne üljünk itt ugyanezzel a problémával szembesülve, vagy a következő esztendőben, hiszen valószínűleg mindegyikünknek az lenne a célja, az a közös célja, hogy olyan törvényjavaslat kerüljön ide, ami nem egy fennálló jogi szabályozás kikerülése vagy nem pontos értelmezése, hanem egy valódi megoldás. Kinek a feladata, felelőssége ennek a kérdésnek a kezelése? Úgy gondoljuk, hogy a kormányé, és a kormányé lenne a felelőssége annak is, hogy ideterjesszen a vonatkozó rendelkezéseket tekintve egy olyan módosító indítványt a költségvetéshez a médiatörvénnyel kapcsolatban, amely kezelné ezt a kérdést hosszú távon.

Ha a digitális átállás tekintetében megindult ilyen frakciók közötti egyeztetés, ha úgy tudjuk, hogy a médiatörvény egy-egy speciális rendelkezésével kapcsolatban szintén a közeljövőben lesznek ilyen egyeztetések, akkor talán a finanszírozás kérdésében is érdemes lenne áttekinteni a helyzetet.

Visszaemlékezhetünk arra is, akik a bizottság ülésén jelen voltak, hogy Jánosi alelnök úr mondta azt, ha jól emlékszem, hogy ő optimista abban a tekintetben, hogy talán a digitális átállásra vonatkozó szabályok megalkotásával egyidejűleg sorra kerülő médiatörvény-módosítás vagy új médiatörvény elfogadása lehet az esély arra, hogy az ebben a tekintetben kialakult rossz helyzeten is változtatni lehessen.

Azt gondolom, hogy ez a kormány, a különböző frakciók és az ORTT közös érdeke is, de a kezdeményezés ebben a tekintetben mindenképpen a kormányé kell hogy legyen.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Örülök, mert megijedtem, hogy már nemcsak a Hír TV-nek nem nyilatkozik, hanem a Fidesz-frakció egy azonnali kérdésére vagy kérdésére sem fog válaszolni.

Ön közpénzből kapja a fizetését, mint ahogy az ön minisztere is; nem is keveset. A közpénz pedig minden ember adójából adódik össze. Ezért önnek és miniszterének is vannak kötelességei mindenki, azaz minden ember, azaz minden adófizető polgár felé. Többek között kötelességük tájékoztatni az embereket arról, vagyis minden embert tájékoztatni arról, hogy milyen lépéseket tesznek és miért az egészségügy területén. Önnek nincsen joga válogatni, hogy kit tájékoztat és kit nem, merthogy a fizetését az összes adózó által előállított közpénzből kapja. Ehhez képest ön sorozatosan megtagadja a válaszadást a Hír Televízió stábjának, ezzel megtagadja a tájékoztatást a Hír Televíziót néző adófizető emberektől is.

Megértjük persze, hogy ön fél, fél az olyan interjútól, ahol esetleg kérdeznek is. De az államtitkári beosztással nemcsak autó s nemcsak titkárság jár, hanem bizony néha válaszolni kell előre nem egyeztetett kérdésekre is.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Hogy veszi ön a bátorságot ahhoz, hogy ne válaszoljon a Hír Televízió kérdéseire? Hogyan veszi ön magának a bátorságot ahhoz, hogy megtagadja a tájékoztatást a Hír Televíziót néző emberektől, miközben más televízióknak önfeledten nyilatkozik? Hogyan veszi ön magának a bátorságot ahhoz, hogy szelektáljon az adófizető polgárok között?

Köszönöm. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Így van! - Nagy taps ugyanott.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Ugyanazt tette velünk, velem, mint a Hír TV-vel: nem válaszolt a feltett kérdésekre. Ami elhangzott, ott egy sajtótájékoztató volt, a képek tanulsága szerint ön munkatársaival azt üzente, hogy nem hajlandó válaszolni. Tehát ne arról beszéljünk, hogy később mi történt. Volt egy konkrét eset, ön nem volt hajlandó - egyébként az én tudomásom szerint nem is egy alkalommal - válaszolni a Hír Televíziónak. Amikor erről megkérdezték a kormányszóvivőt, ő szó szerint azt nyilatkozta: "Számunkra minden magyar állampolgár nagyon fontos, és minden televíziós csatorna és média ugyanolyan fontos. Hiszen hírvivője azoknak az eseményeknek, amiről az állampolgárokat minden lehetséges fórumon tájékoztatni kívánjuk."

Úgy látszik, hogy ön nem egyeztette saját álláspontját a kormányszóvivővel, úgy látszik, hogy ön mást csinál, mint saját kormányának kormányszóvivője, és úgy látszik, azok után, hogy olyan intézkedéseket tesznek az egészségügyben, amit a választási kampányban, de egy részét még a kormányprogramban is elfelejtették említeni, azaz nem demokratikusan játszanak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), most még azt is el szeretnék dönteni, hogy kinek a kérdéseire válaszolnak, és kiére nem.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben szinte minden más ügynél többet foglalkozott a kormány a kormányzati negyed kérdésével. Ennek ellenére a kormányzati negyed kialakításával kapcsolatban jelenleg a nyilvánosság számára nem áll rendelkezésre semmilyen olyan információ, illetve nem ismert olyan hatástanulmány, amely annak gazdaságosságát bizonyítaná.

A sürgősségi indítvány indoklása: egy ilyen nagyságrendű gazdasági döntés végrehajtását megelőzően mindenképpen indokolt, hogy az Állami Számvevőszék minél hamarabb, még a végleges döntések meghozatala előtt célszerűségi, eredményességi és törvényességi szempontból is megvizsgálja a beruházás (Zaj. - Az elnök csenget.) létrejöttével kapcsolatos pénzügyi finanszírozási feltételeket, továbbá az azokból fakadó kötelezettségvállalásokat.

Remélem, a kormánypártok is partnerek abban, hogy minél hamarabb kiderüljön, hogy az új kormányzati negyed felépítése csupán egy ingatlanüzlet vagy valódi megtakarítást eredményez a költségvetés számára. Kérem, hogy ezért támogassák indítványomat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fiatalként, fiatal családapaként mi más lehetne a feladatom, mint hogy arról beszéljek, hogy a fiatalok, mikor döntenek a gyermekvállalásról, akkor milyen szempontok vezetik őket ebben.

A szempontok nagyon sokrétűek. Én négy különböző szempontrendszert határoznék meg. Az első a gyermekvállalás időpontjának kitolódása, ami az egyik probléma, hiszen szerencsére nagyon sokan továbbtanulnak ma már a fiatalok közül, és emiatt aztán az az idő, amin belül a gyermekvállalást megtehetik, leszűkül. Hiszen ha egy diplomát szerez valaki egy egyetemen, akkor is 23-24 éves korában végzi azt el, de gyakori már a másoddiplomás képzésben való részvétel. Ez azt jelenti, hogy 24-25-26 éves korában fejezi be az egyetemet, akkor elkezd dolgozni, és csak ezt követően gondol a családalapításra, illetve a gyermekvállalásra.

A társadalmi hozzáállás kérdése a másik szempontrendszer, milyen társadalmi közeg veszi körül a fiatalokat, ami meghatározza azt, hogy ők mikor és hány gyereket vállalnak. Sajnos, és ez nemcsak magyar sajátosság, hanem világtendencia is, a példakép ma nem a sokgyermekes család. Nem ez van beállítva a fiatalok elé példaképként, nem ez van beállítva sikeres életpályaként, életmodellként, karrierlehetőségként. Sokkal inkább csak a pénz vagy egy jó állás az, ami sikerként van a fiatalok között számon tartva, és nem az, hogy vállalnak-e gyermekeket vagy több gyermeket vállalnak-e esetleg. Ma sokkal inkább a fiatalok úgy érzik, hogy nem az a karrierlehetőség, ha gyermekeket vállalnak, hanem sokkal inkább az, ha egy jól jövedelmező állást foglalnak el, és maximum egy vagy két gyermekre vállalkoznak.

A harmadik a jövedelmi viszonyok kérdése, ami természetesen meghatározza azt, hogy a fiatalok tudnak-e, és ha tudnak, hány gyermeket vállalni. Ha 25-26 évesen valaki elkezdi a nagybetűs életet, állást vállal, akkor természetesen a jövedelmi viszonyai meghatározzák azt, hogy mikor tud lakást vásárolni, mikor tud olyan biztos jövedelemre szert tenni, hogy a családban - általában családban - az egyik fél legyen már csak a családfenntartó, míg a másik otthon maradjon, és gyermekeket neveljen.

A negyedik szempont az otthonteremtés kérdése, amit külön ki szeretnék emelni, hiszen nem mindegy, hogy az a gyermek hova születik, nem mindegy, hogy a lakhatási kérdések, problémák megoldottak-e, s itt van egy olyan vita, ami már hosszú ideje tart, amit úgy tudnék összefoglalni, hogy szerintünk, a Fidesz és azt gondolom, a KDNP szerint is, hiba volt az otthonteremtő program szétverése. Az a program, ami helyette létrejött, a Fészekrakó-program, sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Sajnos nem eredményez annyi lakásépítést, lakásvásárlást, ami szükséges lenne akár a gyermekvállalási problémák megoldására is.

Miután a probléma összetett, természetesen a megoldások is, úgy gondoljuk, hogy összetettek. A kérdés komplex, a politika egészének, a civil szervezeteknek, az egyháznak, de a médiának is nagyon komoly felelőssége és szerepe van ennek a problémának a megoldásában. Az államnak minden lehetséges eszközt meg kell ragadni, amivel a fiatalokat segíteni tudja a gyermekvállalási kedv növelésében. Mire gondolok pontosan? Gondolok egyrészt a családbarát jogszabályi környezetre, gondolok a családtámogatási rendszer biztonságára és stabilitására, az otthonteremtés feltételeinek megteremtésére, adókedvezmények biztosítására a gyermekvállalás segítése érdekében.

(15.00)

Befejezésül néhány gondolatot szeretnék a média felelősségéről szólni, hiszen azt gondolom, hogy beszélhetünk mi akármit itt a parlamentben, a fiatalok többsége nem bennünket néz, a fiatalok többsége a médiából tájékozódik, és abból a képből tájékozódik, amit ott sugallnak neki. Ha ez a kép rossz, akkor valószínűleg a következtetések is rosszak lesznek, és az a minta is rossz, amit a fiatalok követendőnek tartanak.

A média felelőssége és ezen belül különösen a kereskedelmi média felelőssége elkerülhetetlenül fel kell hogy merüljön, és azt gondolom, hogy ebben is, mint az egész kérdésben, közös gondolkodásra van szükség, hogyan tudjuk a médiát, a kereskedelmi médiát arra rávenni, hogy ne egy olyan képet sugározzon, ami rossz a nemzetnek, rossz az országnak rövid távon és hosszú távon is, hanem pont ellenkezőleg: egy olyan mintát, olyan példát sugalljon a fiataloknak, ami serkent a gyermekvállalásra és elősegíti azt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most én leszek az, aki a kormányt egy kicsit megvédi, aztán egy picit megdorgálja amiatt, hogy ma nincs itt.

Valljuk be őszintén, hogy nemcsak a kormány nincs ma itt, hanem a politikai pártok hozzáállását a médiaszabályozáshoz, az ORTT munkájához azért mutatja az, hogy körülbelül mennyien vagyunk ma itt a parlamentben. Ezen belül egyébként én sajnálom, hogy a kormányt nem képviseli senki, elsősorban azért, mert mégiscsak zajlik egy médiaegyeztetés a háttérben vagy az ORTT beszámolója mellett az új médiatörvényről, a digitális átállás kérdéseiről, a jogharmonizáció kérdéseiről, és ezért jó lett volna, azt gondolom, ha egyébként ezeken a tárgyalásokon viszonylag szakmai érvek alapján, jó hangulatban, tárgyilagosan zajlik a vita, a beszélgetés, az eszmecsere. Pont ezért jó lett volna, ha a kormány ma itt van, mert ezt a hangulatot talán tovább lehetett volna vinni.

De még egyszer mondom, az is látszik sajnos, hogy nem biztos, hogy a politikai pártok mindegyike kellő figyelmet fordít erre a kérdéskörre. Többet kellene ezzel a kérdéssel foglalkozni, többünknek kellene ma itt ülni és erről a kérdésről beszélgetni.

Ami az ORTT beszámolóját illeti, én is csatlakozom azokhoz, akik ezt az anyagot önmagában megköszönik, hiszen ez mindenképpen egy olyan, nagyon komoly, adatgazdag összeállítás, amit a médiával foglalkozó politikusok, szakemberek tudnak használni és hasznosítani a saját munkájuk során. Ezt még egyszer köszönjük. Évkönyvnek is tekinthető, talán Pető Iván mondta ezt a kifejezést. Azt gondolom, ez is helyénvaló.

Magának a beszámolónak a tartalmi kérdéseivel kapcsolatban én a kritikai észrevételeket két részre bontanám. Az egyik, hogy azokról a kérdésekről valóban nem érdemes kritikai hangon beszélni, ahol nem az ORTT-t terheli a felelősség, mert mondjuk, a médiaszabályozás rossz, nem kellően pontos, vagy mondjuk ki, hogy pontatlan, hiszen ezekben a helyzetekben az ORTT nem tud mit tenni. Itt a politikáé, a jogalkotásé a felelősség. Talán ha lesz egyszer új médiatörvény, vagy a médiajog a jelenlegi állapotokhoz képest egy kicsit továbbmegy, akkor ezeknek a kérdéseknek egy részét tudja rendezni. De egyébként azzal is egyetértek, amit többen említettek, hogy olyan médiatörvényt azért valószínűleg nem lehet alkotni, amely kapcsán ezek a viták ne lennének majd azt követően is lefolytathatók.

Tehát nem ezekről a kérdésekről van szó a beszámolóval kapcsolatban, amikor a kritikát megfogalmazzuk, hanem pont azokról a részterületekről, amelyekről úgy gondoljuk, hogy az ORTT-nek igenis van lehetősége, van jogi eszközrendszer a kezében, amivel tudna lépni vagy tudna élni, szerintünk annál hatékonyabban, keményebben és határozottabban, mint ahogy azt ma jelenleg, a kialakult helyzetben teszi. Például amikor azt mondjuk, hogy a hírek tartalma kapcsán az ORTT káros gyakorlatról beszél, tesz bizonyos megállapításokat, szomorú tényeket állapít meg évről évre, a 49. oldalon Budapest-centrikusságról beszél, az 53. oldalon elemzi a nők-férfiak arányát, az 51. oldalon a botrány-katasztrófa tematikáról beszél, azt gondolom, hogy nagyon helyesen, de itt bizony lennének szankciók is, lehetőségek is az ORTT kezében.

Úgy gondoljuk, hogy bár él velük, de nem kellő eréllyel, és nem kellő fellépéssel, határozottsággal, például a közszolgálati televíziókkal, a közszolgálati médiával kapcsolatban nagyobb, komolyabb, határozottabb lehetőségei vannak annál, mint amivel jelenleg az ORTT bír vagy rendelkezik vagy amiket egyébként tesz. Mi ezt kritizáljuk, nem azt, és nem azokat a kérdéseket, ahol a törvényi szabályozás miatt egyébként nincs lehetősége fellépésre az ORTT-nek.

De mondhatnám, a választásokkal kapcsolatban több észrevétel elhangzott már. A helyi médiumokat is monitorozta az ORTT - nagyon helyesen, azt gondolom -, folyamatosan közzétette azt a honlapján, és elég negatív megállapításokat fogalmazott meg a helyi médiumokkal kapcsolatban. Több esetben kirívóan magas éppen akkori kormánypárti megjelenéseket jelenített meg, Salgótarján esetében ez közel volt a 100 százalékhoz.

De kérdezzük mi: hol maradtak a szankciók? Hiszen vannak fellépési lehetőségei az ORTT-nek, nem igaz, hogy nincs eszköz a kezében - ezekkel kellett volna élni. Lehet, hogy ezek sem lennének, sőt biztos nem lennének elegendőek arra, ezt megengedem, hogy ezeket a problémákat kezeljük, de arra igenis lehetőség lenne, hogy ezekben a kérdésekben azért hatékonyabban és határozottabban lépjen fel az ORTT.

Én itt őszintén szólva meg is álltam volna, de a Hír TV felmerült még egyszer, ezért egy-két szóval szeretnék arra reagálni, már csak azért is, mert azt gondoljuk, hogy az a különvélemény, ami megfogalmazódott ebben a kérdésben az ORTT ülésein, az az, ami a valóságot kifejezi, amikor azt mondja: "Az ORTT-nek sem kellő ideje, sem rálátása, sem kidolgozott módszertana nem volt arra, hogy tudományos alapossággal mondjon véleményt arról, hogy a zavargások, rendbontások idején mi tekinthető a médiatörvényben foglaltak szerinti megfelelő tájékoztatásnak. E körben sem televíziós műsorszolgáltató, sem gyakorló újságíró nem rendelkezett tapasztalattal."

Ezért mondjuk mi azt, hogy politikai döntés született, ezt a joghelyet az ORTT korábban ugyanis soha nem alkalmazta. Nem véletlen ezért, hogy a bíróság első fokon egyébként nem adott igazat az ORTT-nek, a bíróság szerint nem valósult meg a tényállás. Továbbá a Gönczöl-jelentés is sokkal megengedőbb, mint maga az ORTT volt, amikor azt állítja, hogy a bizottság ugyanakkor "nem talált olyan elemeket a közvetítésekben, amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy valamilyen módon a szándéknak megfelelően befolyásolják az események menetét". Ez is azt mutatja, hogy itt egy politikai döntés született. Azt gondoljuk, hogy ez politikai alapon született, és ez nem volt helyes, mert az ORTT-nek nem volt erre kialakult gyakorlata, belekapott valamibe, és ezért születtek azok a szakmailag nem védhető álláspontok, amiket egyébként a bíróság sem hagyott jóvá.

Amit záró gondolatként fontosnak tartanék, az az, hogy folyik a média kapcsán a jogi szabályozással kapcsolatban egy egyeztetés. Természetesen az elmúlt évek talán pesszimizmusra adhatnának okot, de a tárgyalások hangulata viszont azt mutatja, hogy azért van bizonyos remény arra, hogy bizonyos kompromisszumok megköthetőek. Ha pedig ez így lesz, akkor reményeink szerint azon kérdések legalább egy részére választ lehet találni, amely kérdések itt ma, teljesen jogosan, felmerültek, akár ellenzéki, akár pedig kormánypárti oldalról.

Az ORTT-től pedig azt kérnénk, hogy azokkal az eszközökkel éljen sokkal határozottabban, és szerintünk ezáltal hatékonyabban is, amelyeket egyébként a jelenlegi médiatörvény is lehetőségként biztosít a számára.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Jelezni szeretném, hogy amikor Tellér Gyula képviselőtársam a bizottságban kialakult kisebbségi véleményt ismertette, akkor nagy részben természetesen a Fidesz-frakció véleményét is ismertette, így az elkövetkező néhány percben csak kiegészíteni szeretném őt néhány gondolattal.

Amikor a Duna Televíziót felügyelő alapítvány 2004-es, 2005-ös beszámolóját áttekintjük, akkor abból kell kiindulnunk, hogy a televízió valóban az alapító okirat szerint meghatározott pályán halad-e, azaz teljesíti-e a Kárpát-medence és a világ magyarságát összefogó küldetését mind a kultúra, mind a hír és tájékoztatás tekintetében. Ezt vizsgáltuk meg az elmúlt hetekben, amikor a beszámolókat kézbe tudtuk venni. Az értékátadás tekintetében megállapítható, hogy még mindig kiemelkedő munkát végez a Duna Televízió más közszolgálati csatornákhoz képest, de azt is el kell mondanunk - amit Tellér képviselőtársam már meg is tett -, hogy látunk negatív folyamatokat a műsorstruktúra egészében, amelyek láthatólag a nézettség növelését tűzték ki célul, de szerintünk ez sok tekintetben egy kicsit az értékek átadásának rovására történt meg. Erre a szerintünk negatív folyamatra mindenképpen szerettük volna felhívni a figyelmet.

Amikor a beszámolóra tekintünk, és azt a megállapítást tesszük, hogy az értékátadás tekintetében bár még mindig kiemelkedő a Duna Televízió, azért vannak negatív folyamatok, akkor a nézettségi adatokat megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a nézettség azokban a társadalmi csoportokban, rétegekben nőtt, amelyek esetében megkérdőjelezhető, hogy biztosan az alapító okiratban meghatározott célok tekintetében lépett-e előre a Duna TV, vagy olyan műsorstruktúra-átalakításokat hajtott végre, amelyek ezeknek a céloknak kicsit ellentmondanak vagy azoknak a teljesítését megkérdőjelezik.

Problémát jelent - ahogy azt szinte mindegyik képviselőtársam oldaltól függetlenül elmondta - és megkérdőjelezi az országgyűlési vita komolyságát, hogy a 2004-es beszámolóról 2007-ben tárgyal az Országgyűlés, és függetlenül attól meg kell ezt jegyezni, hogy ki visel ezért felelősséget és ki nem, ez a mai vita komolyságát azért sajnos meghatározza. Ebben a tekintetben mindannyiunknak fontos célja kell legyen, hogy a 2006-os beszámolót jó lenne 2007-ben megtárgyalni, és arra mindenképpen sort keríteni.

A gazdálkodást tekintve éles szakadék húzódik a 2004. és a 2005. év gazdálkodása között. Megállapítható, hogy 2004-ben 518 millió forintos veszteséggel zárt a Duna Televízió, egyre kezelhetetlenebb mértékűvé vált a veszteség, és ez igen komoly feszültségeket is eredményezett. Ebben a tekintetben 2005-ben szerencsére komoly változás figyelhető meg, hiszen bár az üzleti terv 265,5 millió forint veszteséggel számolt, de végül - ahogy az a beszámolóban is szerepel - 15,6 millió forintos nyereséggel zárta a 2005. évet a Duna Televízió Részvénytársaság, ami - ebben egyetértek Schiffer Jánossal - mindenképpen komoly előrelépésnek tekinthető.

Összességében megállapítható, hogy évek óta, ha újabb pénzügyi támogatás nélkül, igen szűkös gazdasági keretek között is, de sikerült fennmaradnia a Duna Televíziónak, és szemben a másik közszolgálati televízióval, nagy veszteség helyett kis nyereséggel zárta az évet. A vitatható műsorváltozások mellett ez a nyereség persze egy kicsit megkérdőjelezhetővé válik, de ha önmagában csak a gazdálkodást tekintjük, akkor ezt mindenképpen előrelépésként lehet és kell is meghatározni.

Mit érzünk mi problémának? Problémának érezzük azt - és erre szeretném felhívni a figyelmet, amellett, hogy a Duna Televízió minden munkatársának, vezetőjének megköszönjük azt a munkát, amit ezekben az esztendőkben végzett -, hogy a televízió elnöke és a vezetése alatt álló menedzsment nem mindenben tette meg az elnöki pályázatban foglalt és a megválasztás alapjául szolgáló program megvalósításához szükséges intézkedéseket. Ezt fontos elmondani, mert amikor az elnöki pályázatról döntöttek az arra hivatottak, akkor arra a programra mondtak igent, amivel az akkori elnökjelölt pályázott, abban a hitben, hogy amikor majd elnökké válik, akkor ezt a programot fogja végrehajtani. Sajnos tudjuk, hogy ez nem mindenben valósult meg.

Az elnöki pályázattal ellentétben a hír és tájékoztatás területén a televízió nem valósította meg a stabil, következetes vezetési-irányítási technikát, ami az elnöki pályázat része volt. Nem tudjuk, mi volt az oka annak, hogy nem alakult ki 2005-re olyan műsorrács, amely stabil, értékes műsorokat hagyott volna meg, szemben azzal a tendenciával, hogy ilyenek sajnos megszűntek; és nem sikerült következetes koncepciót kidolgozni a hír és kultúra egyensúlyára, különösen a késő délutáni és az esti műsorok területén. Mi ezzel a probléma? Az, hogy az új elnök a pályázatáról a Heti Válasznak egyszer úgy nyilatkozott, hogy az elnöki pályázat nem egy operettlibrettó, attól el lehet térni, azt semmibe lehet venni. Mi nem értünk egyet ezzel az elnöki ars poeticával, hiszen a helyzet jogilag úgy néz ki, hogy a médiaelnök és az őt megválasztó médiaalapítvány között egy megbízási szerződés jött létre, amely szerződésnek természetesen a médiaelnök mint elnökjelölt pályázata részét képezi. Ez a pályázat tulajdonképpen egy szerződéskötési ajánlat, amelyet a médiaalapítvány mint megbízó elfogad, és ez alapján megbízza az ajánlattevőt a médiaintézmény vezetésével. Tehát jogilag és erkölcsileg is elfogadhatatlan, ha a médiaelnökre nem vonatkozik az ajánlati kötöttség elve, azaz ha nem tartja tiszteletben a saját pályázatát. Ezt mindenképpen el kívántuk mondani, mert sajnos vannak olyan elemek - természetesen olyan elemek mellett, amelyek megvalósultak -, amelyek az elnöki pályázat részét képezték, de az új elnök megválasztása után ezeket nem vagy nem a pályázatban meghatározottak szerint hajtotta végre.

Ezt követően még egyszer szeretném megköszönni a Duna Televízió minden munkatársának azt a munkát, amit az értékátadás tekintetében végez, mert úgy gondoljuk, ez még mindig példaértékű. A negatív tendenciákra nem azért hívtuk fel a figyelmet, merthogy más közszolgálati televíziókhoz képest itt olyan óriási baj lenne, hanem azért, mert azt szerettük volna jelezni, hogy látunk egy-két olyan döntést, amivel nem tudunk egyetérteni és azonosulni, de például a gazdálkodás tekintetében elért eredményeket elismerjük. Ezért mondjuk azt, hogy a beszámolók általános vitára alkalmasak, viszont a szavazásnál a Fidesz-frakció tartózkodni fog.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Igen, elfogadom, bár jobban örültem volna a miniszter úr válaszának.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Öné a szó, képviselő úr.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! 2007 a megélhetési válság esztendeje. Az emberekre nehezedő terhek rohamosan nőnek, de úgy tűnik, hogy a kormány legfontosabb kérdése továbbra is a kormányzati negyed ügye.

Eddig azt hittük, hogy a kormányzati negyed felépítését csak a saját kényelme miatt szorgalmazza a kormány. Persze az ország mai helyzetében ez sem lenne dicsérhető szándék, azonban mára kiderült, ennél több van a háttérben. A kormány lebukott. A kormányzati negyed felépítése Gyurcsány Ferenc és Szilvásy György újabb nagy ingatlanbiznisze lehet. Ezeknek már ismerjük a végét: az állam rosszul jár, ők jól járnak. Mára kiderült, hogy önök olyan embereket ültettek döntési pozíciókba a kormányzati negyeddel kapcsolatban akár a Miniszterelnöki Hivatalban, akár a MÁV Zrt.-nél, akik korábban vagy a KISZ vezérkarában, vagy pedig az Altus vállalatbirodalmon keresztül szoros kötődést alakítottak ki a gyurcsányi körhöz.

(15.10)

Kik ma ezek az emberek, és milyen döntési pozíciókban vannak? Rákosi Ferenc az új kormányzati negyed területére javaslatot tevő bizottság MEH által delegált tagja. Görözdi György az új kormányzati negyedért felelős miniszterelnöki megbízott, Kalicz Anita az új kormányzati negyed területi igényét kielégítő MÁV Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgató-helyettese, Sarlós Miklós a MÁV ingatlangazdálkodási igazgatója - mind-mind valahol korábban az Altus vállalatbirodalomhoz kötődött. A neveket és az összefonódásokat nézve tehát világos, mire ez a nagy sietség. Világos az is, hogy mért nem engedik hónapok óta, hogy ezt az ügyet az Állami Számvevőszék még annak megvalósulása előtt megvizsgálhassa.

Tisztelt Államtitkár Úr! Elérkezett egy újabb nagy ingatlanbiznisz? Nem gondolják úgy, hogy visszatetsző dolog a több tízmilliárd forintot felemésztő kormányzati negyed ügyével foglalkozni akkor, amikor az emberek többségének ma az is problémát jelent, hogy fizetik ki a számláikat? Mikor járulnak végre hozzá ahhoz, hogy a kormányzati negyed ügyét a nyilvánosság megismerhesse, az Állami Számvevőszék pedig vizsgálhassa?

Köszönöm a válaszait. (Taps az ellenzéki oldalon.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnos, a kérdésekre adott válaszokat nem tudom, nem tudjuk megköszönni, hiszen válaszok nem érkeztek, helyette arroganciát kaptunk. Megszokhattuk már mi is ezt sajnos, és az emberek is, de azt gondolom, ha egyébként ennyire tiszta lenne ez a kérdés, akkor december óra nem kellett volna minden hétfőn leszavazni azt az indítványunkat, amelyben kértük, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálja meg ezt az ügyet. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Ha itt minden tiszta lenne, és valóban megtakarítást jelentene ez az embereknek, a költségvetésnek, akkor ezt az Állami Számvevőszék már régen megállapíthatta volna, ha engednék, hogy az Állami Számvevőszék ezt megvizsgálhassa.

Maradnak tehát a tények, vizsgálatot nem engedélyeznek, miközben Szilvásy úr még valamikor az év végén azt mondja, hogy ezek az emberek nincsenek döntési helyzetben, majd most kiderül, hogy nincsenek döntési helyzetben, csak tagjai voltak például annak a bírálóbizottságnak, amelyik a helyről döntött. Tehát vizsgálat nem lehet, döntési helyzet van, Szilvásy úr minden állításával szemben. Marad tehát a gyanú.

Egyébként még hozzáteszem, hogy amikor 300 ezer forint/négyzetméter árakat hall az ember az építésnél, amikor tudja, hogy a feléből lehet ma építkezni, akkor ez a gyanú lehet, hogy több is, mint gyanú.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon. - Közbekiáltások ugyanott: Úgy van!)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A digitális átállás levezénylése megfelelően bonyolult gazdasági és társadalmi hatású folyamat, amely a lakossági szolgáltató és kormányzati szektort egyaránt érinti - áll az előttünk fekvő törvényjavaslat indoklásában. Azt gondolom, ez így van. Ezért örömteli az, hogy egy ötpárti egyeztetés során, több hónapos tárgyalássorozatot követően 2007. április 25-én négy párt aláírt egy megállapodást, amelyben azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat négypárti támogatást élvez. Ezt a törvényjavaslatot tárgyalhatja most a parlament, és van most a Ház asztalán. A Fidesz örül annak, hogy az Országgyűlés képviselőcsoportjainak delegáltjai között a médiaügyeket érintő jogalkotási feladatokról megállapodás jött létre. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy jogalkotási feladatokról és nem egy-egy törvényről van szó.

Jogalkotási feladat mindenképpen a jogharmonizációs feladatok teljesítése, a digitális átállásról szóló törvény és természetesen az új tartalmi szabályozás is, azaz az új médiatörvény elfogadása is. Ez a három összefügg, és bár természetesen megerőszakolva szét lehetne ezeket választani, de abban végig egység volt, mindenkinek hasonló volt a véleménye, amikor azt mondom, hogy ezek szétválasztása nem lehetséges, és talán nem is szükségszerű.

Ne menjünk el szó nélkül a mellett a manapság egyébként megszokottnak egyáltalán nem nevezhető eset mellett, hogy egy egyébként politikailag igen feszült légkörben egy kétharmados szavazásban tudott megállapodni a parlamenti pártok többsége. Összességében elmondható, hogy itt nem egy, más területeken talán jellemző, csak a sajtónak szóló, esetleg PR-szempontokat szolgáló egyeztetés, hanem valódi, érdemi egyeztetés folyt politikusok és az ő munkájukat segítő, azt alátámasztó szakértők részvételével.

Tanulságos lehetne ez az egyeztetési folyamat más területek átalakítása során is, hiszen itt is egy reformról van szó, mint más területeken, és itt tudtak érdemi párbeszédet folytatni a felek, még akkor is, ha természetesen voltak viták, voltak nézeteltérések, egyes kérdésekről másként gondolkodtunk, talán még most is másként gondolkodunk, de a kompromisszumokat sikerült megkötni. És ha vannak még nyitott kérdések, akkor talán azokban a következő napokban ez még megteremthető, és talán ötpártivá is tud válni a megegyezés.

A digitális átállás sikeres lebonyolítása Magyarország érdeke és kötelezettsége. A hírközlési és médiapolitikai szempontok együttes érvényesítése mellett fontos, hogy a digitális átállás, természetesen a tartalmi garanciák megteremtése mellett, mielőbb megtörténjen, amihez szükség van a piaci szereplők átlátható, a nyilvánosság előtt pályáztatására és annak mielőbbi eredményes lezárására. Végre egy terület, ahol talán nem sereghajtók leszünk az Unióban, hanem talán még példát is tudunk más országoknak mutatni.

Az ötpárti tárgyalások kezdetén célul tűzte ki a Fidesz tárgyalócsoportja, hogy a létrejövő digitális szabályozás biztosítsa a sokszínű és változatos tartalom létrejöttének követelményét, a médiapluralizmust, valamint garantálja a versenyt. Fontosnak tartottuk azt is, hogy a hozzáférés tekintetében esélyegyenlőség jöjjön létre az emberek között. A nézők helyett ne mások döntsék el, mit nézhessünk a televízióban, hanem magunk választhassunk. Kiemelt célnak tekintettük és tekintjük a pályáztatás során is, hogy a közszolgálati média valóban a közt szolgálja, összhangban az európai uniós szabályozással, a közszolgálat értékközvetítő legyen, valódi minőséget jelentsen a médiapiacon, finanszírozása pedig a mai kaotikus viszonyokhoz képest átláthatóvá váljék.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban külön kitérjek néhány gondolatra, természetesen csak kiegészítve Jánosi György gondolatait és szavait. Az első ilyen nagyobb csomópont a digitális piac elosztási szervezetrendszerének kérdése és egyáltalán a törvény elfogadása: kétharmados vagy feles törvény? Talán korábban voltak olyanok a kormányoldalon, akikben felmerült, hogy egy feles törvénnyel ezt a kérdést lehet rendezni. Azt gondoljuk, jogilag nem állt volna meg ez a vélemény, hiszen itt nem csupán egy technikai, sokkal inkább tartalmi szabályozásról is szó van. Álláspontunk szerint tehát jogszerű megoldás született akkor, amikor a digitális átállási törvény legfontosabb részeit a parlament kétharmados többsége fogadja el. Ha van is még ebben egy-két nyitott kérdés, azt gondoljuk, hogy a következő napokban itt is megszülethet a kompromisszum.

Fontos kérdés volt az is, hogy a Fidesz által elérendő célként megfogalmazott alapelvek megvalósuljanak, és ehhez egy szervezeti és eljárási rend kerüljön kialakításra a szükséges garanciális elemekkel. Ennek a garanciális elemnek a megvalósulása biztosíthatja ugyanis azt, hogy a pályáztatás egésze alatt, a pályázati feltételek meghatározásától kezdve a pályázati döntésig, érvényesüljön a nézők azon érdeke, hogy minél több és minél jobb televízió, rádió közül választhassanak majd a későbbiekben. Fontos kérdés volt az is, hogy ki és milyen eljárás során dönt a pályázati feltételekről, a pályázatok kiírásáról, a pályázatok eredményességének megállapításáról és természetesen magukról a pályázatokról. A kormány tervei szerint, az eredeti elképzelések szerint a kormány alá rendelt és teljesen tőle függő Nemzeti Hírközlési Hatóság pályáztatott volna, illetve ebben véleményezési joga lett volna az ORTT-nek. Ez a megoldás, az eredeti tervezetben rögzített megoldás számunkra nem volt elfogadható. Innen indultak azok a tárgyalások, amelyek aztán ahhoz a törvényjavaslathoz vezettek, ami most itt fekszik a Ház előtt.

Itt a Fidesznek volt egy alternatív, egy digitális testületre vonatkozó javaslata, amelyre törvénytervezetet is készítettünk, és ezt át is adtuk a kormány szakértőinek, képviselőinek; majd ezt követően kerestük meg közösen azt a kompromisszumot, ami aztán a parlamenti eseti bizottságban testesedett ki. A jelenlegi törvényszöveg szerint kompromisszumos megoldásként a digitális átállásról, a piacról, a pályázati kiírás tartalmának meghatározásáról, a pályázatok elbírálásának jóváhagyásáról is ez a parlamenti eseti bizottság dönt. Az eseti parlamenti bizottság pártonként egy-egy, azaz összesen öt szavazati joggal rendelkező képviselőből és mellettük öt szakértőből áll. Fontos garanciális elem, hogy a parlamenti bizottság a döntéseit ügyrendjének elfogadásától kezdve a pályáztatás egészének folyamata során kétharmados arányban hozza. A parlamenti bizottságban a tagok szavazati joga nem egyenlő, hanem mandátumarányos; azt gondoljuk, hogy ez is garanciális elemnek tekinthető.

A második komoly kérdéskör volt a piaci szereplők köre, azaz például kik lehetnek az új felületen terjesztők. Kiemelt célnak tekintettük a valódi verseny feltételeinek megteremtését, erről Jánosi György is szólt vezérszónoki hozzászólásában. Így lehetett azt a szabályozást elérni, azt gondolom, szintén kompromisszumként, hogy nem lehet földi digitális terjesztő, azaz nem pályázhat olyan vállalkozás, amelynek előfizetőinek száma meghaladja a 300 ezret, illetve műsorszolgáltatást végez. Ez persze nem jelenti azt, és nem is jelentheti, hogy a multiplexpályáztatásból kizárt vállalkozás tulajdonába tartozó tartalom ne kerülhetne a földi digitális felületre, viszont a megállapodás a vertikális, tehát a terjesztői tartalom integrációját korlátozza. János György szintén elmondta, hogy erre miért volt szükség.

(14.00)

A harmadik fontos kérdéskör a tartalompiaci szereplők köre, azaz mely televíziók kerülhetnek fel az új felületre. A megállapodás, azt gondoljuk, garantálja, hogy a legnagyobb lefedettségű, azaz első induló multiplexen, abban a csatornacsomagban, ahol körülbelül 8-10 szereplő lesz - itt a technika tudói mindig kétkedve fogadták, amikor a politikusok kimondták a 10-es számot, a 9-es számot vagy a 8-as számot, ezt azért megtanultuk az egyeztetés folyamatában -, az a három közszolgálati televízió, amelyről azt gondoljuk, hogy kulcskérdés, mindenképpen szerepelni fog.

Szerepelni fog legalább két darab, legalább négy éve működő hír-, illetve közéleti tartalomcsatorna, és a megállapodás szerint az első multiplexre a két országos kereskedelmi tévén kívül, természetesen, amennyiben ők szeretnének - megteremtve az esetleges további verseny szélesítésének lehetőségét -, újabb két piaci szereplő szintén csatlakozhat. Azt gondoljuk, ez is megnyit egy piaci felületet, amelyet szintén mindenki fontosnak tekintett.

Utoljára hagytam, de nem utolsósorban a tartalomszabályozás kérdését, amely az első pillanattól kezdve az egyik legfontosabb kérdés, garanciális kérdés is volt a tárgyalások során, és ahol egyébként a kereszténydemokraták ott ülő szakértői is mindvégig egyébként határozott álláspontot képviseltek, amely szerint a tartalomszabályozásnak meg kell előznie a digitális átállás kérdését. Ebben az a megállapodás, amely megszületett, és négy párt által jegyzett, ebben a frakciók kötelezettséget vállaltak - erről szól az országgyűlési határozati javaslat is -, hogy ezt a tartalomszabályozást az új médiatörvényben egyébként, tárgyalásokat követően, kompromisszumos formában szintén elfogadásra fogják venni.

Ez azért fontos, mert ez a szabályozás biztosíthatja azt, hogy a modern technika adta megsokszorozódó lehetőségek között megvalósuljon az olyan alapértékek védelme, mint többek között - a teljesség igénye nélkül - a kiskorúak, az emberi méltóság védelme, a diszkrimináció tilalma, és valljuk be, jelenleg sok szempontból hiányzó kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye is.

Ezt a kötelezettségvállalást szeretném kihangsúlyozni, hiszen itt reményeink szerint néhány hónap múlva nemcsak a digitális átállásról szóló, hanem az új médiatörvény vitáján is itt ülhetünk össze újra a Parlament falai között, és elméletileg újra egy olyan törvényt tudunk tárgyalni, amely kompromisszumok eredményeként nem négy, hanem lehetőség szerint öt frakció támogatásával kerül a Ház elé.

Természetesen a most előttünk álló törvénytervezetben lehetnek hibák, a rohammunka és a kompromisszumos megoldások keresése miatt egészen biztosan vannak is benne hibák, azt gondoljuk, ezeknek a megoldására az a módszer, amelyet szintén ez a megállapodás tartalmaz, hogy közös elhatározásokkal, módosító indítványokkal ezt a törvényt lehet még javítani, ezt tegyük meg. Ha pedig bárkiben felmerül bármilyen kétség, kérdés, észrevétel vagy olyan technikai vagy tartalmi jellegű módosítás, amely javíthatja ezt a törvényt - mint ahogyan tettük ezt az ötpárti egyeztetés során -, most is kérjük, hogy álljon vele elő, és terjessze egyrészt a plenáris ülés elé, másrészt pedig módosító indítványokkal mind az ötpárti egyeztetés fóruma, mind pedig a szakbizottságokon keresztül a plenáris ülés elé. Kerüljenek ezek az asztalra, mert sok mindent hall az ember, csak ezek egy jelentős része az ötpárti egyeztetés során egyszerűen nem jött nyilvánosságra. Azt gondolom, az lenne a helyes, hogyha ezeket addig tudnánk megvitatni, amíg lehetőség van a korrigálásra. Ha van a törvényben hiba - egészen biztos, hogy van -, mi is tettünk tartalmi, technikai jellegű módosító indítványokat, ezek egyeztetése folyik, és talán elérhető, hogy ahol esetleg hiba van a törvényben, azt módosító indítványokkal még lehessen javítani.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, önmagában az, hogy ma itt egy kétharmados szabályozásról tudunk beszélni, és arról tárgyalni, hogy ennek a törvényi lehetősége, illetve a kétharmados szabályozás miatt az ellenzék nagyobb frakciója ezt támogatásáról biztosítja, mindenképpen pozitívum. Még egyszer, azzal szeretném zárni, hogy remélem, néhány hónap múlva nemcsak a digitális átállásról szóló törvény, hanem az új médiatörvény tekintetében is ekkora lesz az egység. Akkor megérte ezt a digitális törvényt most elfogadni.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat a kormányzati negyed beruházásáról, fejlesztéséről szól. Engedjék meg, hogy néhány gondolatban kiegészítsem az itt folyó vitát. Kezdjük rögtön egy kérdéssorozattal! Azt már tudjuk, hogy miért jó a kerületnek ez a beruházás, azt el is fogadom, hogy képviselőtársam ennek megfelelően állt hozzá ehhez a kérdéshez, és ezt részletesen elmondta, ami hasznos volt mindenki számára, de mégiscsak azt kellene megvizsgálni, hogy miért jó ez a beruházás az országnak.

Azt gondolom, hogy néhány kérdést - még ha ezek költői kérdések is - mégiscsak fel kellene tenni. Biztos, hogy ez a legfontosabb kihívások egyike a kormány előtt? Megszorítások idején biztos, hogy ilyen beruházásokkal kell a kormánynak foglalkoznia? Amikor a miniszterelnök úr azt mondta, hogy a politika magán kezdi a megszorításokat, akkor biztos, hogy ilyen intézkedésekről beszélt, ilyen intézkedésekre gondolt? Vagy a kormányra nem vonatkozott miniszterelnök úrnak ez a kijelentése?

Sokaknak ez a beruházás nem azt a képet vázolja föl, amiről államtitkár úr beszélt, hanem sokkal inkább egy kicsit az urizálást, vagy mondjuk úgy, hogy rossz üzenetet hordoz. Amikor költségvetési megszorítások vannak egy országban, és az embereknek megélhetési problémáik vannak, akkor nem biztos, hogy egy ilyen megatervvel kellene a kedélyeket borzolni. Ez még abban az esetben is igaz lenne, ha egyébként minden kérdés, ami itt felmerül, számszakilag alá lenne támasztva. De tudjuk, hogy ez hónapok óta minden ellenkező híreszteléssel szemben nincs így. És nem két fillérről beszélünk, hanem jelen értéken nettó 142,5 milliárd forintról, amit azért nem nevezhetünk bagatell összegnek. Az előző napirendek, mondjuk, az egészségügy tekintetében is már ez az összeg még huszonöt éves futamidő alatt, az üzemeltetési költségekkel együtt is jelentős összeget tesz ki. Azt hiszem, ebben megállapodhatunk.

Államtitkár úr azt mondta, hogy önmagában a kormányzati negyeddel kapcsolatban nem, hanem sokkal inkább a megvalósítás módjával, a finanszírozással kapcsolatban voltak kérdések. Nos, az időszerűséggel is kétségek voltak, az időpontot illetően is kétségek merültek fel, mert nem látjuk be, hogy miért pont ebben a helyzetben kell egy ilyen kérdéskörrel foglalkozni. A korábbi kormányok bár tervezték, mégsem vágtak bele ebbe a beruházásba, és biztos, hogy ennek is volt oka, pedig a költségvetési helyzet sokkal jobb volt, mint jelen pillanatban. Az olcsóbb államot pedig nem látjuk, hatalmas összegű megtakarításokról hallunk, 140 milliárd forintos megtakarításokról, de amikor megnézi az ember a számokat, akkor kiderül, hogy a kormány nem ugyanazt a bázist nézi, nem ugyanazokat az adatokat hasonlítja össze, ebből következően nem látjuk igazán, hogy a 140 miért pont 140, miért nem 20, miért nem mínusz 10 s a többi. Nem látszanak ezek a számok.

Hogy is jutottunk el a mai tárgyalási napig, hiszen az ügy nem ma kezdődött, hanem hosszú hónapokkal ezelőtt, már közel egy évvel ezelőtt jelentette be a kormány eme szándékát. Akkor heteken-hónapokon keresztül semmilyen szakmai anyag nem került nyilvánosságra ebben a kérdésben, semmi olyan szakmai anyag, ami konkrét számszaki adatokat tartalmazott volna. És nemcsak a mi kérésünkre nem került ez nyilvánosság elé, hanem - ha visszaemlékeznek - gazdasági hetilapok is foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, kértek szakmai anyagokat, amelyek abban a pillanatban még nem álltak rendelkezésre, de azt már kijelentette a kormány, hogy ezt meg fogja valósítani. Tehetjük fel a kérdést, hogy ha nem voltak szakmai anyagok, akkor hogyan lehetett ezt ilyen nagy biztonsággal kijelenteni.

Majd később azt mondta a kormány, hogy ez tulajdonképpen nem is fog kiadást jelenteni a költségvetésnek, hiszen a meglévő minisztériumi épületek értékesítéséből származó bevétel bőven fogja ezt fedezni, de később kiderült, hogy mégsem az fogja fedezni, mert az belemegy egy nagy kalapba, aztán pedig egy másik finanszírozási móddal, a PPP-vel elkezdi finanszíroztatni az állam, és huszonöt év alatt kamatostul vissza fogja fizetni ezt a pénzt bérleti díjba, és minden olyan költséget, amely a beruházásnak ebben a szakaszában meg fog jelenni, plusz a profitot is. Itt semmi más nem történik, mint hogy a bank és az állam közé egy gazdasági szereplő be fog ékelődni, aki a bank profitjára természetesen rá fogja tenni a saját profitját is, ezt pedig az állam - mint a jól megszokott PPP-módszerben - huszonöt év alatt ki fogja fizetni. Még egyszer mondom, nem pár milliárd forintról van szó, hanem költségvetési tétel tekintetében is nagyon jelentős összegről.

A kormányzati negyed szükségességének kérdésében érdemi vitára egész sokáig nem is került sor, a kormány arról sem volt hajlandó beszélni, hogy hogyan lehet ellenőrizni ezeket a számokat, ezeket a számszaki adatokat, és nem is volt hajlandó arról tárgyalni, hogy ez az ellenőrzés valamilyen módon megtörténhet. December óta minden hétfői ülésnapon leszavazza a kormányoldal azt az előterjesztésünket, azt a javaslatunkat, melyben azt kezdeményezzük, hogy az Állami Számvevőszék még a beruházás megkezdése előtt vizsgálhassa meg különböző, a jogszabályok által lehetővé tett szempontok alapján ezt a beruházást.

(0.00)

Ezt minden esetben leszavazza a kormány, csak a kérdés marad. Ha itt minden rendben, ha nincs takargatnivaló, ha ez nem csupán egy újabb ingatlanüzlet, ha ez a beruházás valóban megtakarítást eredményez a költségvetés számára, ha valóban adóforintokat takarít meg, akkor miért nem fogadták el az ellenőrzésre irányuló indítványunkat a kormánypártok, miért nem lehetett erről még érdemi vita sem, hiszen még napirendre sem hajlandók tűzni ezt a kérdést egyébként, ezt az országgyűlési határozati javaslatot a kormánypártok. Ha minden rendben van, ha ez megtakarítás a költségvetésnek, akkor ez logikátlan lépés, hiszen akkor lehet, hogy hónapokkal ezelőtt ez az állami számvevőszéki vizsgálat megtörténhetett volna, és ma nem lenne ebben a kérdésben vita, mert mindenki azt látná, hogy ez valódi megtakarításokat eredményez. De ha ez nem történhetett meg, akkor természetesen az emberekben felmerül az a kérdés, hogy ennek vajon mi lehet az oka.

A választott konstrukcióval is baj van, ahogy az előbb már mondtam, hiszen ez a konstrukció eddig Magyarországon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nyugat-Európában is egyébként olyan beruházások esetében csak, ahol utána nem kizárólag az állam vagy az önkormányzat bérli vissza egyébként az adott beruházást, hanem egyébként az a beruházás más bevételeket is generál. Ebből következően egyébként nem a teljes összeg visszabérlésére történik kísérlet, mint ahogy egyébként ebben a konstrukcióban ez megtörténik.

Még egyszer: azt pedig logikátlannak érezzük, hogy a banki hitelben meglévő, értelemszerűen banki profit mellé még a beruházás profitja is rámegy, és ezt kell egyébként 25 év alatt kifizetni, ami olcsóbbá biztos nem teszi ezt a kérdést, mint egyéb más finanszírozási módoknál. Rövid távon lehet, hogy ez a módszer vagy ez a finanszírozási modell jó a költségvetésnek, de hogy a 25 év összességében, még akkor is, ha esetleg azt mondanánk, hogy szükség van erre a beruházásra, ez a legdrágább módszerek egyike, az teljesen biztos, ezt mutatta egyébként az az állami számvevőszéki jelentés, amely ezeknek a beruházásoknak a dolgát vizsgálta.

De ugye azt is elmondták itt többen, hogy a fejlesztések jelentős része a kormányzati negyedben valósulhat meg. Na de ezeknek a fejlesztéseknek egy jelentős része azon túl is megvalósulhatna! Hogy informatikailag össze lehet hangolni a minisztériumokat? Ennek semmi köze ahhoz, hogy fizikailag, földrajzilag egyébként egy helyre visszük-e az épületeket. A világ különböző részén, legyen bárhol ma egy multinacionális nagyvállalat, egyébként az egy informatikai hálózaton működik. Valahol a világ másik végén. Ehhez nincs szükség egy helyre telepíteni a minisztériumokat! Tehát ez szerintem egy kifejezetten rossz érv, aminek ehhez semmi köze; szükség van rá, de nem a kormányzati negyeddel függ össze. Mint ahogy remélem, a létszámleépítés sem a kormányzati negyed összefüggésében jelenik meg, mert Kékesi képviselő úr kétszer is elmondta, ami számomra, ahogy beszélgettünk, számunkra nem volt teljesen érthető, hogy a létszámleépítésnek a kormányzati negyedhez pontosan mi köze van. Ha azt akarta mondani ezzel a képviselőtársam, hogy a létszámleépítés után kevesebb hely is elég, jó, csak nem ezt mondta - vissza lehet olvasni, képviselő úr.

A következő kérdés a kormányzati épületek, minisztériumi ingatlanok értékesítése. Ingatlanpiaci szakértők is azt mondják, hogy ha egyszerre ennyi, egyébként sok tekintetben hasonló jellegű ingatlan kerül értékesítésre, azért összegszerűen nem fogja az állam megkapni azt a bevételt, amit egyébként akkor megkapna, ha ez nem egy egyszeri vagy körülbelül egy időben történő értékesítés. Könnyen belátható, hogy ennyi ingatlanra egyszerre fizetőképes kereslet piaci értéken ugyan lesz, csak ez a piaci érték alacsonyabb lesz, mint ha egyébként nem dömpingszerűen történne ezeknek az ingatlanoknak az értékesítése, ami azt kérdőjelezi meg, hogy biztos, hogy azzal a bevétellel számolhat-e reálisan az állam, mint számolhatna egyébként egy más módszer választása esetében.

Tisztelt Országgyűlés! Külön elvárás persze, hogy ha elindul a kormányzati negyed - hiszen úgy látjuk, ebben nagy az elszántság -, akkor hogyan történik ennek a folyamatnak az ellenőrzése. Azt gondoljuk, abban mindenki egyetért, hogy ez egy nagyon komplex, összetett finanszírozást igénylő projekt, ennek teljesen a nyilvánosság előtt kell, ellenőrzött módon zajlania mint folyamatnak. Ezért nyújtottunk be egy országgyűlési határozati javaslatot, amelyben kezdeményezzük egy eseti bizottság felállítását, amely ötpárti bizottságként nyomon követné ezt a folyamatot. Megint csak azt tudom mondani, hogy ha a kormánypártok úgy gondolják, hogy ez egy szükséges és jó beruházás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor azt gondoljuk, nincs miért megakadályozni ennek az eseti bizottságnak a felállítását, és akkor valószínűleg mindenki számára megnyugtatóbb lenne a következő időszak folyamata. Köszönöm szépen, elnök úr.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ami az Állami Számvevőszék vizsgálatára vonatkozó indítványunkat illeti: azt, hogy egy monitoringbizottság tagja az Állami Számvevőszék egy delegáltja, vagy azt, hogy körülbelül négy hónappal ezelőtt egy vizsgálatot lefolytatott volna maga az Állami Számvevőszék, azért ne tegyük egy bázisra, mert mégsem ugyanarról van szó.

Az, hogy az eseti bizottság felállhat, azt gondolom, hogy mindenképpen megnyugtató. Hangsúlyoznám, hogy azon szakmai szervezetek, testületek, bizottságok mellett működne az, amelyek egyébként egészen más típusú munkát tudnak elvégezni ebben a projektben, mint mondjuk, egy parlamenti eseti bizottság, aminek mégiscsak az ellenőrzés a fő feladata.

Azt, hogy a meglévő kormányzati és minisztériumi épületekkel mi történik, bocsánat, nem mi vetettük fel, erről beszéltünk, nyáron ez a mondat állandóan elhangzott, hogy abból lesz finanszírozva. Most ez számomra teljesen új, hogy akkor most nem is biztos, hogy el kell adni őket, meg majd hasznosítás meg nem hasznosítás. Akkor mégiscsak felvetődik az a kérdés, hogy hónapokkal ezelőtt miért hangoztak el ezek a mondatok. Ha pedig akkor még nem volt kiérlelt kormányzati álláspont, akkor miért kellett a döntést azt megelőzően meghozni, kinyilvánítani, nyilvánosság elé tárni, amikor egyébként még lehet, hogy nem minden tudás birtokában volt a kormány.

Azt pedig, hogy esetleg van olyan minisztérium, amire már van érdeklődő, meg sem hallottam - ez, gondolom, csak freudi elszólás volt.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak szerettem volna megköszönni Mécs képviselőtársamnak a hozzászólását, mert azt gondolom, olyan kérdéseket vetett fel, amelyeknek nem frakciók melletti megosztásban kellene felmerülniük ilyen projektnél, hanem pont a gondos előkészítés és mérlegelés tekintetében. Azt a szempontot pedig külön köszönöm, hogy koncentrálni kell-e éppen manapság ezeket a kérdéseket, vagy nem biztos, hogy ez az az út, amit egyébként sok helyen követnek. Azzal pedig külön egyetértek, lehet, hogy egyszer érdemes lenne egy olyan nagyvárosban főleg, ahol egyébként a közlekedési káosz nap mint nap megtörténik... - biztosan mindent itt kell-e összpontosítani egyébként egy belvároshoz nagyon közel lévő területen, ahol akármennyi új trolibusz- és villamos-összekötés lesz, értelemszerűen a forgalom meg fog nőni, hiszen egy kormányzati negyed, a minisztériumok épületei mindig forgalmas útszakaszokat eredményeznek, tehát akármi történik, itt a forgalmi terhelés egyébként még nagyobb lesz, mint adott esetben ebben a pillanatban.

Ezeket a kérdéseket kérjük mi, hogy meg kellett volna vizsgálni az elmúlt hónapokban. Ezeknek egy részére kaptunk választ azokban az anyagokban, amelyek nyilvánosságra kerültek, de sajnos még mindig rengeteg a nyitott kérdés, amire viszont nem kaptunk választ.

Azt pedig a központosítás kérdésénél vetném fel, hogy központosítani nem csak egy új kormányzati negyed létrehozásával lehet. Ha a létszám csökken, akkor azokat meg kell gondolni, hogy össze lehet-e vonni; lehet, hogy egy-egy minisztériumot kell összevonni, és nem biztos, hogy önmagában a kormányzati negyed létrehozása mellett ez egyébként érv, hiszen lehet azt mondani, hogy egy vagy két, vagy három minisztériumot összpontosítok egy mostani olyan épületben, ahol összesen csak egy minisztérium működik. Tehát számos megoldás lehet, ami valamilyen koncentrációt természetesen ugyanúgy eredményez, de lehet, hogy egyébként sokkal kevesebb pénzből meg lehet tenni.

Még egyszer: az időszerűségével van problémánk, a finanszírozási megoldásokkal pedig különösen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A múlt héten már vezérszónokként elmondtam a Fidesz-frakció álláspontját erről a törvénytervezetről, és akkor nemcsak én, hanem mindegyik vezérszónok jelezte a négypárti megállapodásnak megfelelően, hogy biztos, hogy lesznek a törvényben még olyan technikai, tartalmi kérdések, amiket módosító indítvánnyal kell és lehet is jobbá tenni.

Csak azt szeretném bejelenteni, hogy ma lezárult az egyeztetés következő állomása. 32 vagy 33 módosító indítványban a négy párt megállapodott, és benyújtásra került a parlament elé. Azt gondoljuk, reméljük, hogy ez a tartalmi-technikai, pontosítási kiegészítési kérdéseknek a jelentős részét tudta rögzíteni, hiszen voltak hiányok a törvénytervezetben, illetve a jövő héten pedig azokat a módosító indítványokat is át fogja tekinteni ez a tárgyalócsoport, amelyeket nem a négy párt nyújtott be, hanem egyéni képviselői módosító indítványként érkeztek a törvényhez.

Csak annyit mondanék, hogy a Kránitz képviselő úr által felvetett, szinte fogyasztóvédő hozzászólás és szempontok nagyon fontosak. Azt gondoljuk, hogy ebben biztos, hogy érdemes egyfajta reklámkampányban, hirdetési kampányban is gondolkodni, hisz az emberek tekintetében itt a félretájékoztatás lehetősége bizony nagyon jelentős és nagyon nagy, a veszélye is nagy ennek.

A vevő-dekóder kérdéséről egyébként szól a törvény és a pályázati felhívási rendszer is, hiszen ott előnyben részesítik például azt a pályázatot, amely erre a kérdésre finanszírozási és egyéb megoldási javaslatokat tesz; pont azért, mert mindegyik frakció fontosnak tartotta, hogy mind a tájékoztatás, mind pedig utána a vevő-dekóderek beszerzése kérdésében az információt is nyújtsa is az emberek számára, illetve lehetőség szerint ennek az anyagi vonzatát is ne az embereknek kelljen állni, hanem azoknak a pályázóknak, akik a multiplexek tekintetében pályázóként meg fognak jelenni.

Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani. Háromnegyed egykor talán ez is elég. Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! A Magyar Televízió Zrt. 2007 januárjában hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást hirdetett meg a Magyar Televízió székház és gyártóbázis számára hosszú távon elhelyezést biztosító ingatlan bérletére, és ahogy az várható volt, egyetlenegy ajánlattevőt hívott meg, tehát a pályázat során a nyilvánosság, a verseny is ki volt zárva. Természetesen, nem meglepő módon ez az egy ajánlattevő aztán meg is nyerte a pályázatot, ez a Wallis érdekeltségébe tartozó Millennium Média Szolgáltatóközpont Kft. A Magyar Televízió Közalapítvány ellenőrző testülete márciusban egy célvizsgálatot rendelt el az ügyben, majd ezt követően megállapításokat tett, és az Országgyűlés elnökéhez és az Állami Számvevőszékhez fordult.

Aggályosnak találhatjuk - azt hiszem, hogy talán közösen - a nyilvánosság kizárását, a verseny lehetőségének a kizárását is és magát a választott közbeszerzési eljárási formát, amely eljárási forma, mondjuk ki, erre a fajta közbeszerzésre, erre a fajta beszerzésre nem volt alkalmazható. Ráadásul a választott eljárási típusnál a Magyar Televízió vezetése egy kormányhatározatra, egy 2004-es kormányhatározatra hivatkozik. A probléma kettős: egyrészt eddig úgy tudtuk, hogy a Magyar Televízió Közalapítványnak és a Magyar Televízió Zrt.-nek nem irányító szerve a kormány; másrészt pedig a kormányhatározat 2005. december 31-ei határidőt szabott, ez pedig régen lejárt.

Több kérdés is felvethető az ügyben, én csak néhányat említenék. Egyetért-e a kormány a nyilvánosságot és a versenyt kizáró eljárással? Milyen intézkedéseket kíván tenni az ügyben? És hajlandó lenne-e támogatni a kormány egy olyan országgyűlési határozati javaslatot, amely alapján az Állami Számvevőszék kötelező jelleggel és soron kívül vizsgálná az üzletet?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! A válasz végével egyetértek. Azt gondolom, hogy ennek közös célnak kell lenni. De azt gondoljuk, és talán én abban reménykedtem, hogy ebben is egyet fogunk érteni, hogy ennek egy nyilvános, átlátható, nyilvánosság előtt zajló pályáztatási folyamatban kell kialakulni, hiszen ekkor lehet elérni azt, hogy az egyébként más területeken a kormány által is hangsúlyozott, fontos célok megvalósuljanak.

Ebben az eljárásban ez nem valósulhatott meg, hiszen egyszereplős volt a pályáztatás. Egy olyan közbeszerzési eljárási fajtát választottak, amely minimum több, mint aggályos. Ebben a tekintetben egy nagyon drága konstrukcióról van szó, ami lehet, hogy pont azokat a célokat nem fogja megvalósítani, amely célokról egyébként a pénzügyminiszter úr nagyon helyesen a hozzászólásának a végén szólt. Viszont egy olyan eljárást eredményezhetnek, amely rendkívül drága lesz, átláthatatlan és a nyilvánosság előtt teljes mértékben elfedett. Ezért kérdeztem azt, hogy a kormány hajlandó-e egy állami számvevőszéki vizsgálatot, ha nem is kezdeményezni, de amennyiben ilyen országgyűlési határozati javaslat érkezik, akkor támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormányzatinegyed-beruházás olyan összetett finanszírozást igénylő projekt, amelynek előkészítése és megvalósítása során mindenképpen biztosítani kell a megfelelő szakmai és gazdaságossági kontrollt. A beruházás hatékony kontrolljának biztosítására a parlamenti ellenőrzés eszközei is rendelkezésre állnak.

Az általunk javasolt eseti bizottság felállítása folyamatossá, szakszerűbbé és hatékonyabbá teheti a beruházás feletti ellenőrzéssel kapcsolatos ügyek intézését, és ez biztosíthatja a demokratikus társadalmi kontrollt is. Fontos, hogy az eseti bizottság minél hamarabb felállhasson, ez indokolja a sürgősségi indítványt, hogy minél hamarabb megkezdhesse ellenőrző tevékenységét, hiszen a kormányzatinegyed-beruházás már folyik, ennek az előkészítése megkezdődött.

Ha nincs mitől félniük a kormánypártoknak, akkor egészen biztos, hogy mind az eseti bizottság felállítását, mind pedig a sürgősségi indítványt támogatják, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a parlament ellenőrizni tudja a kormányzati negyed kérdését. Ha már az Állami Számvevőszék vizsgálatához nem járultak hozzá, kérjük, hogy legalább az eseti bizottság felállításához járuljanak hozzá.

Köszönjük szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(17.10)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Országgyűlés! A Dunakeszi Városi Bíróság megkeresésében kérte az Országgyűlés állásfoglalását Sándor István országgyűlési képviselő mentelmi joga felfüggesztése tárgyában, mivel ellene Kovalcsik Tamás, Göd város önkormányzati képviselője feljelentést tett becsületsértés vétsége miatt.

A feljelentő szerint Sándor István országgyűlési képviselő, az időben Göd város polgármestere, a kocsmák közelségére célozva személyét érintő becsületsértő, valótlan kijelentéseket tett (Derültség.) a helyi televízió ciklusértékelő műsorában 2006. szeptember 29-én.

A mentelmi bizottság az ügyet 2007. május 21-ei ülésén tárgyalta. (Zaj. - Az elnök csenget.) Sándor István előadta, hogy a sérelmezett kijelentések tulajdonképpen egy őszinte nyilatkozatot tartalmaznak a feljelentő önkormányzati munkájával kapcsolatban (Derültség.), de helyi politikusként kritizálta képviselőtársa tevékenységét, becsületében megsérteni nem állt szándékában. A képviselő úr a mentelmi bizottság tagja egyébként, fenti nyilatkozata megtétele, illetve bizottsági tag kérdésére történt válasza után az üléstermet elhagyta, a döntéshozatalban nem vett részt.

A bizottság az eset összes körülményének mérlegelése és a magánvádas mentelmi ügyekben követett eljárások alapján megállapította, hogy két közszereplő egymás közti ügyéről van szó, ahol az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata szerint módosított képviselői jogállási törvény 4. §-a szerint az országgyűlési képviselőnek közszereplőt érintő közügyek megvitatásával kapcsolatos értékítéletére kiterjed a felelősségmentesség.

(18.00)

Mindezek alapján a mentelmi bizottság 8 igen és 1 tartózkodó szavazattal azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy Sándor István országgyűlési képviselő mentelmi jogát az adott ügyben ne függessze fel.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők által képviselt országgyűlési képviselőcsoportok között egy ötpárti egyeztetés után négypárti megállapodás jött létre, ahogy a digitális átállás szabályairól szóló törvényben, az ott meghatározott pályázati eljárás országgyűlési ellenőrzése tekintetében is; a határozati javaslat erről, egy eseti országgyűlési bizottságról szól.

Annyit röviden a tárgyalások kezdetén képviselt álláspontokról, hogy a kormányoldal egyfajta közigazgatási szervezetrendszeren belüli megoldásban gondolkodott, az ellenzék pedig egyfajta, a digitális átállást levezénylő külön testület létrehozásában. Végül kompromisszumként született meg az országgyűlési eseti bizottság gondolata és az a határozati javaslat, amely most itt fekszik a Ház előtt általános vitaként.

Képviselőcsoportonként egy-egy képviselő kerülne ebbe a bizottságba - amennyiben a parlament ezt jóváhagyja -, illetve állandó meghívottként képviselőcsoportonként egy-egy szakértő venne részt a munkában. A szavazati arányok a mandátumok arányában oszlanak majd meg a képviselők között, a bizottság állásfoglalásait és ügyrendjeit, illetve az egyéb speciálisan meghatározott szabályokat pedig kétharmados többséggel fogadhatja el majd a bizottság, illetve a kétharmados szabály fog érvényesülni.

Röviden ennyit szerettem volna mondani, és azt gondolom, hogy önmagában az példaértékű - és sok példa biztosan nincs rá ebben az időszakban a parlament életében -, hogy ebben a kérdésben, mint ahogyan a digitális átállásról szóló törvénytervezetben is ötpárti, érdemi egyeztetést követően négypárti megállapodás született.

Köszönöm szépen a szót. (Taps.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak annyit szeretnék hozzátenni a vitához, bár ezt a vitát már régóta folytatjuk az egyeztetéseken, illetve a kulturális és sajtóbizottság plénumán, hogy ha törvénybe lenne foglalva, sajnos olyan törvényről is tudunk, amelynek voltak hasonló típusú rendelkezései, és egyébként nem tartotta be őket a Ház. Ez ugyanúgy igaz lehet egy országgyűlési határozati javaslatra is természetesen.

Arra hívnám csak fel a figyelmet, hogy amikor a digitális átállásról szóló törvényjavaslatról elkezdődtek az ötpárti egyeztetések, akkor mindenki legyintett, hogy ebből sem lesz semmi, nemhogy médiatörvény nem lesz, hanem digitális átállásról szóló törvény sem lesz. Ehhez képest úgy néz ki, hogy talán abból lesz valami, így bízunk abban, hogy ez azon országgyűlési határozatok közé fog sorolódni, amelyek végrehajtása is megtörténik. Azt gondolom, hogy ez mind az öt frakciónak a közös felelőssége lesz.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Pesti Központi Kerületi Bíróság kérte az Országgyűlés állásfoglalását dr. Fodor Gábor országgyűlési képviselő mentelmi joga felfüggesztése tárgyában, mivel ellene dr. Damó Éva pótmagánvádló eljárást kezdeményezett nemzeti jelkép megsértésének vétsége és más bűncselekmény miatt. Ezt sajtóban megjelent nyilatkozatokra alapozta. A mentelmi bizottság az ügyet szeptember 18-ai ülésén tárgyalta. Fodor Gábor képviselő úr egyéb közfeladatai ellátása miatt nem tudott a bizottság ülésén részt venni, de tudatta, hogy a bizottság döntését tiszteletben tartja.

A bizottság a megküldött iratok alapján megállapította, hogy azok nem pontos, tényállásszerű adatokat tartalmaznak, nem jelölik meg Fodor Gábor politikai nyilatkozatának helyét, idejét, forrását. Így az sem állapítható meg, hogy Fodor Gábor politikai véleménynyilvánítása alkotmányos határt átlépett volna. Mindezek alapján a mentelmi bizottság 9 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy dr. Fodor Gábor országgyűlési képviselő mentelmi jogát az adott ügyben ne függessze fel.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ügy furcsaságát jelzi az, hogy az évekkel ezelőtti eset mentelmi jogi tárgyalására csak most került sor; a fellebbezés kelte 2005. november 21-ei, tehát majdnem kétéves. Ez mutatja ennek az eljárásnak a több mint furcsaságát.

Amikor a feljelentők a feljelentést megtették, megfogalmazták, hogy egyikük sem állt a Szatmári-házaspár egyik tagjával sem rendszeres kapcsolatban, ennek alapján Tóth András akkori államtitkár, most képviselő úr kijelentései és az általa leírtak, több helyen elmondottak valótlanságot tartalmaznak, és ezt ráadásul nagy nyilvánosság előtt követte el.

A sajtóban éles viharokat kavart ez a történet, ha visszaemlékszünk rá, akkor ez néhány nappal, héttel azt követően elhangzott állítás volt, hogy kiderült, hogy a Szatmári-házaspár egyik tagja, hölgytagja bizony kormánypárti vezető politikusokkal tartott, tarthatott fenn bizalmi jellegű kapcsolatot. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ezt követően került ez a mondat bejelentésre, ami egyértelműen a felelősségnek a kiterjesztését volt hivatva szolgálni, legalábbis ez volt megállapítható a bizottság kisebbségének véleménye alapján.

Mit is mondott ugyanis Tóth András képviselő úr? Azt mondta, hogy a dokumentumokból, amelyek rendelkezésre álltak, tényeket fogalmazott meg, és erről tájékoztatta a miniszterelnök urat. Csak éppen a bizottsági ülésen, amikor egy kormánypárti képviselő egyébként feltette a kérdést, hogy mi szerepelt a Nemzetbiztonsági Hivatal erről szóló dokumentációjában, akkor egyértelműen kiderült, hogy ott az "eseti" szó szerepelt például az egyik parlamenti képviselő esetén, tehát semmi esetre sem rendszeres és bizalmi, és az eseti szót valószínűleg ezzel összekeverni nem lehet.

A jogállási törvény pedig azt mondja, hogy akkor nem kell a mentelmi jogot felfüggeszteni, ha a képviselőnek nem volt tudomása arról, hogy a közlés a lényegét tekintve valótlan; márpedig itt ezekből a tényekből ez így megállapítást nem nyerhetett. Ezért azt mondjuk, hogy az ügy nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos magatartása Tóth képviselő úrnak rosszindulatú és rosszhiszemű volt, ezért nem alkalmazható a magánvádas ügyekben követett mentelmi jog fenntartását biztosító gyakorlat, hanem a mentelmi jog felfüggesztése javasolt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van! Bravó!)

(19.00)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezt a vitát tavaly is lefolytattuk, és szinte ugyanazokat a szavakat lehetne elmondani, hiszen közben sajnos a helyzet nem sokat változott, hiszen ugyanazok a körülmények határozzák meg ennek a vitának a helyzetét, mint tavaly vagy tavalyelőtt, illetve az előző években.

A kulturális és sajtóbizottság legutóbbi ülésén tárgyalta az Országos Rádió és Televízió Testület 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság 9 tagja szerint az előterjesztés általános vitára alkalmas, 9 tagja viszont nem tartotta az általános vitára alkalmasnak azt. A nemmel szavazók szavazatukat az előző évekhez hasonlóan több érvvel alapozták meg.

Először is: ismeretes, hogy a hatályos médiatörvény szerinti finanszírozás az ORTT feladatainak ellátására sajnos nem elégséges. Ezért évek óta az a gyakorlat alakult ki, hogy az ORTT költségvetése jelentős összegeket csoportosít át saját feladatainak fedezetére a Műsorszolgáltatási Alapnak a médiatörvény által egyébként más célra rendelt összegeiből.

Ebből fakad a második probléma és a második ellenvetésünk, miszerint az átcsoportosítással egyebek között a műsortámogatást rövidíti meg, és ami különösen elfogadhatatlan, hogy egyebek között a közszolgálati műsorok támogatását is. Ezt is minden évben elmondtuk ebben a vitában.

Harmadik probléma, hogy tudvalevő, hogy az alaphiányhoz maga a kormány is hozzájárult, ezért nem osztom egyébként a Keller úr által elmondott bizottsági véleményt, mert a kormány akkor, amikor az üzemben tartási díjat átvállalta, nem az egész díjról rendelkezett, hanem annak csak néhány százalékáról, pontosabban 60-70 százalékáról, a többit nem pótolta, tehát az alaphiányhoz ezáltal nem most, természetesen nem ebben a esztendőben, évekkel ezelőtt, de mégiscsak a kormány is hozzájárult. Természetesen maga az ORTT is hozzájárult a saját alaphiányához, amikor milliárdos nagyságrendű bevételkiesést jelentő döntéseket hozott álláspontunk szerint a Műsorszolgáltatási Alapnál a Danubius Rádió és a Sláger Rádió műsorszolgáltatási díjának részbeni elengedésére, de ugyanígy nagyon komoly, milliárdos bevételkiesést jelent a két nagy kereskedelmi televízió változatlan feltételekkel való szerződéshosszabbítása 2005 nyarán.

Mindez a bevételkiesésen keresztül és a hiány állami forrásokból való pótlásán keresztül jelentős jövedelemátcsoportosítást is jelentett egyrészt a kereskedelmi médiumok között, másrészt - ami igazán elfogadhatatlan - állami forrásokból is a kereskedelmi médiumok javára, és persze ezáltal kicsit hiteltelenné válik az ORTT azon érve, hogy ő nem tehet a kialakult jogi-pénzügyi helyzetről, legfeljebb azzal lehet ezt megengedni, hogy nem kizárólag, vagy mondjuk úgy, hogy nem csak felelős ezért a helyzetért.

Ötödik probléma: súlyos formai probléma, hogy egy egyébként kétharmados törvényt mindig egy feles törvénnyel felülírja az Országgyűlés.

Természetesen erre a problémára, hogy ne álljunk itt jövőre, és ne ugyanezt a vitát szinte ugyanezekkel a szavakkal kelljen lefolytatni, az igazi megoldást egy új médiaszabályozás és a finanszírozásnak az ezen belül történő valódi rendezése jelenthetné. Tudjuk, hogy az ötpárti egyeztetések folynak, ezek a tárgyalások azonban még az elején tartanak, tehát nem lehet megmondani, csak reménykedni abban, hogy a jövő esztendőben ezt a vitát így ebben a formában, ezekkel a szavakkal és érvekkel, ellenérvekkel már nem kell újra lefolytatni. Most viszont a tény tény marad: a kulturális és sajtóbizottság 9 tagja szerint ez az előterjesztés nem alkalmas általános vitára.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én sem fogom kihasználni a öt percet sem, csak néhány másodpercet.

A kulturális és sajtóbizottság, megtárgyalva az előterjesztést, azt általános vitára nem tartotta alkalmasnak. Ugyanazt a vitát szerintem nem sok értelme lenne lefolytatni, amit már a tavalyi esztendőben is lefolytattunk, illetve amit az előző évi ORTT-költségvetés végrehajtásával kapcsolatban itt a Műsorszolgáltatási Alapon belüli átcsoportosítás, illetve a kétharmad és a feles törvény kérdéséről. Inkább egy olyan dologra hívnám fel a figyelmet, ami eltérést mutatott a tavalyi évhez képest, hogy az ORTT nem egy, hanem két variánst készített a költségvetésével kapcsolatban.

Jónak találtuk volna, ha a B-variánsról is, ami nem az alapon belüli átcsoportosítással, hanem egyéb módon rendezte volna ezt a kérdést, hogy folyjon erről érdemi vita a Házban, ezért ezt módosító indítványként be is nyújtottuk a mai nap folyamán.

Azt gondolom, így megnyílik az a lehetőség, hogy azt a kérdést persze nem tudjuk kezelni ezzel sem, hogy egy kétharmados törvényt lehet-e feles törvénnyel módosítani, mert szerintünk nem, de azt, hogy egyébként a médiatörvény ama rendelkezését, hogy mire kell fordítani a Műsorszolgáltatási Alapot, ne szegje meg évről évre az Országgyűlés, azt gondoltuk, hogy érdemi vita akkor folyhat, ha az ORTT által elkészített mindkét variánsról vita folyik az Országgyűlés előtt. Erre majd természetesen nem az általános vitában, hanem a részletes vitában kerülhet sor. Ezeket a módosító indítványokat a mai nap délutánján benyújtottuk, és így helyreállhat az a rend, amire azt mondták akkor a bizottság ülésén kormánypárti képviselők, hogy ez nemcsak a kormány és a kormánypártok felelőssége. Azt gondoljuk, azáltal, hogy ők csak az egyik variációt terjesztették a Ház elé, ezt a felelősséget egyébként szerintem vitatni nem lehet, de alkalom nyílik majd a részletes vitában mind a kettőről érdemi vitát folytatni.

Még egyszer: azt a vitát, amit már korábban is, tavaly is lefolytattunk, szerintem nincs értelme lefolytatni, a végleges megoldást pedig az új médiaszabályozás hozhatja meg. Miután a digitális törvény módosításában is létrejött a kompromisszum, én bízom benne, hogy nagyon hamar, viszonylag rövid időn belül az új médiaszabályozásról, azon belül pedig a finanszírozás kérdéseiről is megszületik a megállapodás.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Míg Magyarország 2002-ben még az európai uniós csatlakozásra váró országok csoportjának éllovasa volt, és a legdinamikusabban fejlődő és felzárkózó országok között is az élen járt, addig mára minden szempontból sajnos sereghajtóvá vált. A kormány intézkedéseivel kifejezetten mélyíti a válságot, amelynek fő kárvallottjai a nyugdíjasok mellett sajnos éppen a gyermekes, különösen a többgyermekes családok. Álláspontunk szerint az államnak minden lehetséges eszközzel - gondolok itt akár szabályozási, akár pénzügyi eszközökre - elő kellene segíteni a családok támogatását. Családbarát jogszabályi környezetre lenne szükség, a családtámogatási rendszer biztonságára kellene törekedni, illetve adókedvezmények rendszerének a kialakítására, amely elismeri és anyagilag jutalmazza, támogatja a gyermekvállalást és a gyereknevelést. Ismerve a jövő évi adóváltozásokat és a költségvetés tervezetét, tudjuk, hogy a kormány pont ellentétes utat jár. Az adótörvények változásai, a költségvetés számai egyértelműen a családok terheinek további drámai emelkedését eredményezik majd 2007 után 2008-ban is.

Tisztelt Országgyűlés! Közben más sajnálatos folyamatokat is megfigyelhetünk ezen a területen. Miért is fizetnek az emberek adót? Hogy hozzájáruljanak, de egyben részesüljenek is az állam nyújtotta szolgáltatásokból, az adójukért cserébe nyugodtan számíthassanak például arra, hogy biztosítani tudják gyermekeik számára a tanulás, a továbbtanulás lehetőségét. Vegyünk például egy két közalkalmazott szülőből álló családot. Akik két gyermeket nevelnek, legyen természetes számukra, hogy a két gyermeküknek biztosítani tudják a továbbtanulás lehetőségét is, akár egyszerre, akár egy időben is. Ez az élethelyzet, ami eddig természetes volt, a jövőben sajnos nem lesz az. A kormány ezt a biztonságot szünteti meg a tandíj bevezetésével. Ma arról kell gondolkodni két közepes jövedelemmel rendelkező szülőnek, hogy melyik gyerek tandíját tudják kifizetni, ha a kettő egyébként egy időben járna egyetemre, és mit tegyenek azzal a gyermekkel, akinek tandíját a jövedelmükből fedezni nem tudják.

Ne felejtsük el, hogy a családok számára eddig sem volt ingyenes a tanulás a felsőfokú intézményekben, mert azt a szülők, nagyszülők által befizetett adókból finanszírozta eddig is a kormány. Ma pedig mit látunk? Emelkedő családi adóterhek mellett csökkenő, sokak számára egyre kevésbé elérhető közszolgáltatásokat. A kormány tagjai közben bátran, büszkén és határozottan beszélnek arról a tandíjról, amely - mondjuk ki - becsukja a kaput a szegényebb családokból érkező fiatalok előtt. A tanulmányaikat most megkezdő fiatalok hamarosan újabb terhet kapnak, több mint százezer forintot fognak tandíjra fizetni. Ennek a negatív hatása már most is érzékelhető, hiszen amíg 2006-ban még 132 ezren jelentkeztek egyetemre, ma már csak 108 ezren. Különböző nemzetközi kimutatásokból az is kiderül, hogy Magyarországon azoknak a családoknak a helyzete a legnehezebb, akik a gyermeküket felsőoktatási intézménybe kívánják járatni, különösen két-három gyermek esetén. Tudjuk, hogy már ma is nagyon drága az egyetemre, főiskolára járás költsége, körülbelül 78 ezer forint havonta gyermekenként szállásköltséggel, étkezéssel, könyvekkel, jegyzetekkel és utazással számolva, tandíj nélkül.

(8.40)

Önök szerint ezt két gyermek esetén hogyan, miből fizeti majd a jövőben egy átlagos jövedelmi helyzetű család? Önök azt mondják, hogy a versenyt segíti a felsőoktatásban bevezetendő tandíj. Komolyan gondolják ezt? Önök valójában nem versenyt hirdetnek, hanem éppen megakadályozzák azt. A tandíj a szerényebb körülmények között élő családok gyermekeit egyszerűen elzárja a felsőfokú tanulmányoktól.

Tisztelt Országgyűlés! Azt, hogy semmibe veszik a családokat a kormányzó erők, mi sem bizonyítja jobban, hogy a kormány egy roadshow keretében akarja elmagyarázni, miért jó az, hogy fizetni kell azért, amiért eddig - legalábbis tandíjat - nem kellett. Tandíj nélküli felsőoktatásra nincs pénz, de az értelmetlen felsőoktatási reformtúrára azért csak akadt újra 24 millió forint. Ismerjük a receptet: amikor nem megy a kormányzás, jön a PR és a kommunikáció.

De talán nem lesz ez mindig így. A magyar családoknak egyszer már egy rövid, átmeneti időszakban fizetniük kellett tandíjat. Egyetemistaként átéltem azt, hogy milyen volt évfolyamtársaknak összeadni a tandíjat. Sajnos, ma sem lesz ez másként. De a tandíj akkor sem tartott örökké, ahogyan az önök kormányzása sem, csak egy rövid ideig. Ma sem lesz ez másként.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én nemcsak az együttműködésre való hajlandóságát emelném ki Borsos képviselő úrnak, hiszen a hozzászólásában ez egy hangsúlyos rész volt, de azt gondolom, helyesen - és talán ebben is mindenki egyetért egyébként, függetlenül attól, hogy a patkó melyik oldalán ül - kiemelte, és én magam biztosan egyetértek vele, hogy a Btk.-ban való szabályozást, a jogi norma kérdését, ami jogi keretet ad ennek az egész kérdésnek, amiről beszélünk, azt bizony tisztázni kell, hiszen az elmúlt időszakban is felmerültek - nem tudjuk, hogy mennyire megalapozott - hírek arról, hogy milyen szándékok vannak ebben a tekintetben. Jó lenne tisztázni, hogy mi ebben az öt parlamenti párt álláspontja, mi a véleménye ezekről a kérdésekről, mi a kormány álláspontja ebben a kérdésben, változott-e a korábbiakhoz képest vagy nem.

Azt gondolom, hogy az eseti bizottság lehetne egy olyan fórum, ahol ezt a kérdést akár külön bizottsági ülést is megérő módon tárgyalnánk, hiszen ez teremtheti meg azt az alapot, ami valóban együttműködéshez vezethet el. Azt gondolom, az eseti bizottság minden tagja erre törekedett az elmúlt hónapokban, de hogy ez fenn is tudjon maradni, ezekben az alapkérdésekben dűlőre kell jutnunk, meg kell ismernünk egymás álláspontját, mert akkor tudjuk felmérni, hogy pontosan honnan és hova tartunk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők nevében Jánosi György már elmondta a törvényjavaslat rövid összefoglalóját. Annyit tennék csak hozzá, hogy ennek a törvényjavaslatnak akkor van értelme, ha a következő egy-két esztendőben az új médiaszabályozást is megalkotja a lehető leggyorsabban az ötpárti egyeztetés nyomán létrejött konszenzus, ami ehhez szükséges lenne.

Az előterjesztést és a törvényjavaslatot a kulturális és sajtóbizottság megtárgyalta, és egyhangúlag elfogadásra javasolja az Országgyűlés számára. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kékesi képviselőtársunk úgy fogalmazott, hogy rendkívül rövid, tömör a javaslat és az indoklás. Hát ez egy elég diplomatikus megjegyzés erre az országgyűlési határozati javaslatra, mert egy olyan, mondjuk, finoman szólva is sikertelen beruházás lezárására, amire jelenértéken egyébként 142 milliárd forintot akartak elkölteni, ezt a határozati javaslatot tömörnek és rövidnek is lehet nevezni, de más jelzőket is lehetne valószínűleg találni.

Tudjuk azt, hogy erre a kormányzati negyedre - szintén egy korábbi országgyűlési határozatból idézve - jelenértéken 142 milliárd forintot akartak elkölteni, ami a 25 éves futamidőt nézve egyébként ennél sokkal nagyobb terheket jelentett volna a költségvetés számára. Ez elfogadhatatlan volt akkor, legalábbis az ellenzék számára mindenképpen. De azt is tudjuk, hogy sajnos, ebből több mint 10 milliárd forintot a kormány egyébként már elköltött, függetlenül attól, hogy mi lesz ennek az egész ügynek a vége. Hiszen 7 milliárdot költöttek a telekvásárlásra, 2,7 milliárdért működtetik a már nem létező projektigazgatóságot, és több mint 600 millió forintért kötöttek különböző megbízási szerződéseket.

Ez egy nagyon jelentős összeg, amiről jó lett volna, ha minél hamarabb - ahogy sürgettük is már hónapokkal ezelőtt -, de legalább ennek az országgyűlési határozatnak a keretében elszámol a kormány, hiszen azt gondoljuk, hogy valószínűleg ezt könnyen meg is tehette volna. És akkor nem kerülne arra sor, hogy Kékesi képviselőtársam egyébként szerintem helyesen sorol fel olyan dolgokat, amelyeket meg kell valósítani például az elszámolás tekintetében. Semmi akadályát nem láttuk volna, hogy ezek az országgyűlési határozatban is szerepeljenek, és sokkal megnyugtatóbb helyzetet nyerhettünk volna így.

(19.20)

Főleg, ha visszatekintünk arra, hogy ebben az ügyben egyébként egy eseti bizottság felállítását is kezdeményezte az ellenzék, amit napirendre sem volt hajlandó venni a kormánypárti többség, mint ahogy azt sem volt hajlandó még napirendre sem venni és megtárgyalni - szintén ellenzéki javaslatként került ide a Ház falai közé -, hogy mielőtt a döntések megszületnek, az Állami Számvevőszék a törvényi keretek között vizsgálja meg ennek a beruházásnak az alapszámait. Ezek érthetetlen módon nem kerültek még napirendre sem, tehát így sajnos, nagyon sok olyan dolog veszi körül ezt az ügyet, ami bizalomra biztosan nem ad okot.

Remélem, hogy a már benyújtott és a lehet, hogy még benyújtásra kerülő módosító indítványok, amelyek azt a célt szolgálják, hogy az elszámolást tegye meg és készítse el a kormány, meghallgatásra kerülnek a kormányoldalon, mert azt gondolom, hogy erről a 10,1 milliárd forintról is el kell számolni, és nem kellenek ehhez újabb hónapok, ezt 2008. június 30-áig minden további nélkül meg lehet tenni. Remélem, hogy ezt a kormánypártok is így gondolják.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Jánosi György sok mindent elmondott a problémák felvázolása közben arról is, ami a kisebbségi vélemény részét képezi. A többségi véleménynél is elmondott sok mindent, ami talán ilyen összefogottan nem is jött elő a bizottsági ülésen. De tudjuk, hogy ezek olyan problémák, amelyek évek óta kísértik ezt a témát, és gyakorlatilag minden vitában, amikor az ORTT beszámolója a parlament elé megtárgyalásra kerül, akkor elő szoktak jönni.

Abban egyetértettünk, azt gondolom, mindenki, aki részt vett a bizottsági ülésen, hogy ez a beszámoló egy átfogó képet nyújt a médiahelyzetről, egy olyan munka, amit akár kézikönyvként is a kezünkbe lehet venni, ha kíváncsiak vagyunk arra vagy valaki kíváncsi arra, hogy mi történt ebben az időszakban a médiában, melyek azok a tények, adatok, problémák, amelyek ezt a területet jellemzik Magyarországon 2007-ben; de azt gondolom, mondjuk ki, ezek még 2008-ban is jellemzik természetesen ezt a területet. Tehát abban, hogy ez egy átfogó képet nyújt, abban nem hiszem, hogy vita lett volna közöttünk.

A kérdés és a vita elsősorban a problémák felvetésén túl az okok és a megoldások kérdésében volt, másrészt abban, hogy mi az, ami kimaradt ebből a beszámolóból, tehát mi az, ami nem került felvetésre, ezáltal az okokat és a probléma megoldását sem tárgyalta ez a beszámoló. És természetesen igaz, hogy azok a problémák, amelyek felvetésre kerültek, azok az elmúlt években mindig felvetésre kerültek, és azokat most sem tudta az ORTT sem a beszámolójában, sem a munkájában megoldani, sem pedig a kulturális és sajtóbizottság megoldani.

Mik ezek? Finanszírozási kérdések. Tudjuk, hogy ez ennek a területnek régi problémája. Az átcsoportosítás kérdése, a kétharmados-egyharmados vita, ez mind-mind évről évre visszatérő vita, nem is hiszem, hogy lenne értelme ebbe most bővebben belemenni. Nemcsak azért, mert ezt már minden évben megtettük, mind a kormányoldal, mind az ellenzék, hanem azért is, mert erre a valódi megoldást - és ebben egyetértettünk - egy új médiaszabályozás tudná megteremteni.

Ebben a tekintetben mindenképpen egyetértek Kovács György elnök úrral, aki maga is beszámolójának a vége felé arról beszélt, hogy bizony időszerű és talán az egyik legfontosabb feladat ezen a területen az új médiaszabályozás megalkotása. Ezen vannak a frakciók, hiszen régóta folyik egy ötpárti egyeztetés, amelynek részeredményei vannak is, nemcsak a digitális átállásról szóló törvényre, hanem ha éppen egy tegnap elfogadott törvényjavaslatra gondolunk, akkor ezt megállapíthatjuk.

(10.10)

De önmagában nem lehet mindent erre a médiatörvényre, a hatályos médiatörvényre fogni. Ott van a vita a többségi és a kisebbségi vélemény között elsősorban - itt most nem elveszve a részletkérdésekben -, hogy valóban van a hatályos médiatörvénynek sok problémája, valóban fakadnak ebből további problémák, amelyek megoldására nem az ORTT hivatott, de mégis nem lehet mindent a hatályos médiatörvényre fogni. Vannak olyan problémák, amelyekre lehetett vagy kellett volna megoldást keresnie, találnia az ORTT-nek. Ennek az arányában van elsősorban a vita, azt gondolom, a többségi és a kisebbségi vélemény között. Ezért fogalmaztunk úgy, hogy nem az az alapvető probléma, amely ebbe a beszámolóba bekerült, hanem sokkal inkább az, ami ebből a beszámolóból kimaradt.

Abból a szempontból próbáltuk vizsgálni az ORTT beszámolóját, hogy melyek azok a lehetőségek, amelyek már most az ORTT rendelkezésére álltak volna, és élhetett volna ezekkel, és melyek azok, amelyek valóban nem álltak rendelkezésére. Ez az, amit egy új médiaszabályozásban meg lehet és meg is kell oldani, és ez természetesen már nem az ORTT, hanem a jogalkotók és az ezt a munkát előkészítők felelőssége. Itt állapítottuk meg azt, hogy igenis lett volna több lehetősége a most hatályos médiatörvény szerint is az ORTT-nek.

Példálózó jelleggel mondanék néhány olyan példát, amelyek előjöttek a kulturális és sajtóbizottság ülésén. Azt gondoljuk, hogy ezek jellemzik ezt a beszámolót, az ORTT tevékenységét vagy annak bizonyos területeken éppen a hiányát. Egyrészt a finanszírozás tekintetében csak annyiban utalnék vissza egy régi vitára, hogy persze fakadnak problémák a hatályos médiatörvény erre vonatkozó részéből, utána a kormányzati lépésekből, de akadnak az ORTT döntéseiből is, gondolok itt például a két kereskedelmi televízió szerződéshosszabbítására, amelynek vannak a finanszírozásra is kiható döntései is, és természetesen ezek is okok, amikor arról beszélünk, hogy finanszírozási nehézségek vannak, de erről az előző évben szerintem már bőven beszéltünk.

Tudjuk azt, hogy vannak olyan műsorszolgáltatók problémái, amelyeket talán a mai, a rendelkezésre álló szankciórendszer alapján is megoldhatott volna az ORTT, például a Cool TV kérdése, amely most már 2005 óta észlelhető, azt gondolom, nemcsak a tv-nézők számára, hanem különösen kellene hogy érzékelje azt az ORTT. Úgy érzékeltük, ebben 2007-ben, 2008-ban sem volt képes mit tenni az ORTT, nem tudott fellépni ez ellen a műsorszolgáltató ellen, illetve az ennél a műsorszolgáltatónál bizony megfigyelhető tartalmi problémák - pornográf tartalom, kiskorúak védelme - tekintetében elkövetett problémák kapcsán. Szerintünk többet kellett volna tenni az ORTT-nek, mint ahogy többet kellett volna tenni a kiegyensúlyozottság vagy a kiegyensúlyozatlanság tekintetében is, elsősorban természetesen - bár nem kizárólagosan - a közszolgálat tekintetében is, hiszen egyébként a beszámolóból kiderül, hogy bizony ebben az aránytalanságok megfigyelhetők, tetten érhetők, és nem láttuk, nem érzékeltük azokat a konkrét lépéseket, amelyekkel próbált volna az ORTT fellépni ezen problémák megoldása vagy legalább kezelése tekintetében. Természetesen itt nehezebb feladata van, lehetett az ORTT-nek a kereskedelmi média tekintetében, ami viszont tanulság természetesen az új médiatörvény, médiaszabályozás megalkotása tekintetében.

De mondhatnánk szintén a bizottsági ülésen élesen előjövő, egyébként az ORTT által is előhozott példaként az egyik kereskedelmi rádió reggeli műsorsávjában elhangzó műsorszámok tekintetében azt a rengeteg kritikát, panaszt, amely e tekintetben érkezett. Itt a Sláger Rádió Bumeráng című műsoráról van szó, amellyel kapcsolatban azt gondolom, talán azt is elmondhatjuk, hogy pártállástól függetlenül sok tekintetben egyetértünk. Maga az ORTT is egyébként egy vizsgálat során foglalkozott ezzel a kérdéssel. A mi vitánk az ORTT-vel annyiban van, ott van, hogy ők azt fejtették ki egyébként a bizottsági ülésen is, hogy bizonyos tárgyalásokat követően ebben előremozdulás volt tapasztalható. Mi ezt az előremozdulást nem tapasztaltuk, és ezért vetjük fel, hogy miért került 2007 augusztusában egy határozattal megszüntetésre az az eljárás és az a vizsgálat, amely egyébként ezzel a műsorszámmal, illetve műsorral kapcsolatban az ORTT-nél nagyon helyesen egyébként korábban megindult és folyt.

Ugyanúgy felmerült az erőszakos jeleneteket is tartalmazó műsorelőzetesek kérdése és ezeknek a különböző műsorsávok közötti eltolása, a reklámokban való megjelenése, mind az adott esetben előzetest adott műsorszolgáltatóknál. Itt bizony szintén azt tapasztaljuk, hogy eltér a tv-nézők által megállapítható valóság attól, amit egyébként a beszámolókban érzékelni lehet. Ez egy olyan terület, ahol - ha a kiskorúak védelméről beszélünk és komolyan gondoljuk - egészen biztos, hogy előre kellett volna lépni. Sajnos nagyon sok esetben azt tapasztalhatjuk, hogy itt feszegetik azokat a határokat, elsősorban a kereskedelmi televíziók, amely határok szerintünk nem lenne szabad, hogy feszegetve lennének. Itt igenis lehetett volna, fel is kellett volna lépni az ORTT-nek. Az pedig nem lehet válasz, hogy ezeket egyébként ezek a műsorszolgáltatók már eleve beterjesztik vagy eleve betervezik a költségvetésükbe, és gyakorlatilag számolnak a szankciókkal, hiszen vannak olyan keményebb szankcionálási lehetőségek is, amelyekkel lehet, hogy élni lehetett volna, és talán akkor egy idő után ezek a jelenségek megszűntek vagy legalábbis ritkulhattak volna.

Nagyon fontosnak tartjuk a gyermekműsorok vizsgálatának a kérdését, amely vizsgálatot egyébként maga el is végzett az ORTT. Ennek az elemzése, amely egyébként nagyon tanulságos olvasmány, megtekinthető az ORTT honlapján, de nem látjuk, hogy az ezen vizsgálatokból levonható következtetések nyomán valódi lépéseket tett volna az ORTT, pedig lehetett és kellett is volna tenni megint csak, ha komolyan vesszük, komolyan gondoljuk a kiskorúak védelmére vonatkozó kijelentéseket.

Nagyon élesen előjött az, amiről itt Jánosi György is beszélt, a pártpolitika és az ORTT kapcsolata elsősorban, mondjuk úgy, hogy valamelyik oldalhoz közelebb álló műsorszolgáltatók támogatása tekintetében. Ez is egy évről évre előjövő probléma, amelyre egyébként az ORTT ott helyben egy választ is adott. Gondolom, ez ma is el fog hangozni. Az biztos, hogy ezt a problémát is kezelni kell, meg kell oldani, és az is valószínű, hogy ezt a hatályos médiatörvény nem tudja kezelni. Ezt is egy új törvény, egy új szabályozás tudná kezelni.

Amit fontosnak tartottunk megállapítani, még egyszer röviden összefoglalva, az, hogy vannak olyan problémák, amelyekért nem tehető felelőssé az ORTT - ebben maximálisan egyetértünk a többségi állásponttal és az azt mondó Jánosi Györggyel -, amelyek elsősorban a hatályos médiatörvényből fakadnak. Vannak viszont olyan problémák, amelyekre úgy gondoljuk, hogy lehetett, sőt kellett volna megoldást találni a jelenleg hatályos médiatörvényben is. Ennek az egyik fő feladata felelősként az ORTT-t terhelte, illetve illette volna, és ebben láttuk azt, hogy nem tett meg mindent az ORTT, a rendelkezésére álló keretek között sem használt ki minden lehetőséget e jelenségek visszaszorítása érdekében.

Elismerve és természetesen megköszönve az ORTT munkáját, a hivatal munkáját és a testület munkáját is, ezt a kritikát ott is és itt is elmondtuk. Összességében ezt a beszámolót annak átfogó jellege miatt mindenképpen általános vitára alkalmasnak tekintettük, viszont az elfogadását mi a magunk részéről nem javasoltuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Urak! Tisztelt Országgyűlés! Amiről Pető Iván beszélt, az már sok tekintetben valóban az ötpárti egyeztetés témája, hiszen ezekről folyik hétről hétre az egyeztetés. Én csak azt az elemet emelném ki mind Pető Iván hozzászólásából, mind korábban Pettkó képviselőtársam hozzászólásából, ami arra vonatkozik, hogy az ORTT múltjában hosszú-hosszú éveken keresztül a munkájában megnyilvánuló tendenciák és folyamat elemzésén túl nagyon fontos azt látnunk, hogy most, amikor mindenki arról beszél ezen a területen, hogy folyik az ötpárti egyeztetés, és valamikor lesz egy hatályos médiaszabályozás, nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy ez persze egyfajta bénultságot is eredményezhet az ORTT-nél, akár a testület személyi állományát tekintve az újraválasztást követően is, mindaddig, amíg az új médiaszabályozás hatálybalépési időpontja és tartalma nem kerül meghatározásra.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ezért arra a közös felelősségre figyelmeztetnék, hogy tartósan ezt a piacot azért sem szabad hagyni, mert közben a piaci folyamatok zajlanak, és sok tekintetben meg is előzhetik a jogalkotást, mint ahogy megállapítható, hogy az elmúlt évtizedben meg is előzték. Azt javaslom, hogy ezt a szempontot vegyük figyelembe. Igaz, ez nem pontosan ehhez a beszámolóhoz tartozik, de az ebből is kirajzolódó tendenciákhoz mindenképpen.

Köszönöm szépen. (Taps.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az általános vitában lefolytattuk már a vita jelentős részét, én csak néhány szóval azt a módosító indítványt szeretném indokolni, amit benyújtottam, bár az általános vita során erre már részben sor került.

Tudjuk, hogy az 1010/2008-as kormányhatározatával a kormány felfüggesztette egy korábbi döntését, és felhatalmazta a pénzügyminisztert arra, hogy a kormányzati negyed előkészítésével kapcsolatos kiadások egy részét átcsoportosítsa a költségvetésen belül, illetve felhívta a pénzügyminisztert, hogy az előkészítő feladatok ráfordításaival tételesen számoljon el a kormány irányába. Szükségesnek tartjuk azonban, hogy ez ne csak a kormány irányába történjen meg, hanem az eddig megvalósult munkálatokról, a költségvetésben biztosított források felhasználásáról, a jövőre is kiható esetleges kötelezettségvállalásokról a kormány pontosan és tételesen számoljon be az Országgyűlésnek, hiszen mindezek szakmai, gazdaságossági és törvényességi kontrollját is a leghatékonyabban a parlamenti ellenőrzéssel lehet megvalósítani.

Erre vonatkozik a módosító indítvány, amely egy határidőt is célul tűzne ki, ez a 2008. június 30-ai határidő, eddig az időpontig kellene tételesen elszámolnia az Országgyűlésnek a módosító indítvány alapján a kormány részéről a kormányzati negyed beruházás részeként létrejövő kormányzati épületegyüttes megvalósítását célzó közbeszerzési eljárás eddigi eredményeiről, az elvégzett munkáról, a forrásokról, a ráfordításokról, illetve a fennmaradó kötelezettségvállalásokról és azok finanszírozási és pénzügyi vonatkozásairól.

(17.50)

Azt gondolom, hogy ennek akadálya nem lehet; az általános vitában, úgy emlékszem, ennek a módosító indítványnak a kormány részéről történő támogatására ígéretet is kaptunk. Remélem, hogy továbbra is áll ez az ígéret, hiszen azt gondolom, hogy mindenkinek érdeke az, hogy az Országgyűlés pontos és tételes elszámolást kapjon a ráfordításokról a kormánytól, illetve a Pénzügyminisztériumtól.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! (Zaj. - Az elnök csenget.) A Debreceni Városi Bíróság kérte az Országgyűlés állásfoglalását Tasó László országgyűlési képviselő mentelmi joga felfüggesztése tárgyában, mivel ellene Sarudi Sándor feljelentést tett rágalmazás vétsége miatt.

A feljelentés szerint Tasó László 2007. december 28-án a Vámospércsen tartott közmeghallgatáson a feljelentő személyét sértő kijelentéseket tett, amikor is azt mondta: "Üzenem minden kormánypárthoz közel álló embernek, hogy szégyellje magát, ha nem segíti saját városát." Beszédében tett még egy olyan kijelentést, amelyből közvetve és helyben valószínűsíthetően beazonosíthatóvá vált a feljelentő, a feljelentő álláspontja szerint. A feljelentő az állítást objektíve valótlannak tartja, mivel több alkalommal is támogatta a települést, és lobbizott a város érdekében.

A mentelmi bizottság az ügyet 2008. április 1-jei ülésén tárgyalta. Többször fölmerült a tárgyalás során, hogy talán ezekkel az ügyekkel jó lenne, ha nem kellene foglalkoznia az Országgyűlésnek. Többen fölvetették azt, hogy itt semmi más nem történt, mint egy olyan kötelességére lett felhívva a figyelme egy közszereplőnek helyben önkormányzati képviselőként, ami esküje következtében kötelező rá, azaz, hogy lobbizzon kormánypárti szimpatizánsként a települése érdekeiért.

A mentelmi bizottság megállapította ezen túl, hogy Tasó László közmeghallgatáson elhangzott politikai véleménynyilvánítását alkotmányos védelem illeti meg. Az is elhangzott, hogy egyébként személyiségi jogi per is indult az ügyben, ezért sem mindenki értette, hogy miért indult ez az eljárás is azzal párhuzamosan.

Ugyanakkor a bizottság egyes tagjai megjegyezték, hogy Tasó László kijelentése súrolta a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányosan védett határát, másrészről, miután nagy nyilvánosság előtt hangzott el, talán stílusában is kifogásolható. A bizottság más tagjai ezzel nem teljes mértékben értettek egyet.

A vitát követően a mentelmi bizottság 7 igen szavazattal, 3 tartózkodás mellett azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy Tasó László országgyűlési képviselő mentelmi jogát az adott ügyben ne függessze fel.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Mesterházy Attila egy kicsit szemérmesen, de utalt egy évfordulóra, tegyük meg mi egy kicsit bátrabban, és emlékezzünk arra, hogy pont ma, két évvel ezelőtt hangoztak el a következő mondatok, ismerősek és hírhedtek, a hazugságpolitika szimbólumai Magyarországon. Gyurcsány Ferenc szavai.

"Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban.), hogy amit mondunk, az nem igaz. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este." (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.)

Arra is emlékezhetünk, kedves képviselőtársaim, hogy ebben a beszédben a sajtó szerepéről és feladatáról is szólt néhány szót Gyurcsány Ferenc. Ezért sem meglepő tehát, ami az elmúlt napokban, mindennapjainkban történik a média területén, elsősorban a közszolgálati média területén. Pedig kevés dolog van ebben a Házban, amiben teljes egyetértés van, de abban talán igen, hogy a hatályos médiatörvény elavult. Sok hibája közül az egyik éppen az, hogy nem képes megvédeni a közszolgálati média függetlenségét.

Talán ezért is gondolták úgy a frakciók, hogy egyeztetést kezdenek a médiaszabályozás területén. Országgyűlési határozat jelölte ki a célt és a feladatot kormánynak és frakcióknak egyaránt: létrehozni egy új médiaszabályozást.

Az egyeztetések közel egy esztendeje kezdődtek, és ugyan elhúzódtak, de egészen az elmúlt hetekig úgy tűnt, hogy sikeresek is lehetnek. Minden jel arra mutatott, hogy a digitális átállásról szóló, egyébként kétharmados törvényt követően létrejöhet az új médiaszabályozás, az új médiatörvény és az ahhoz szükséges megállapodások.

A tárgyalók között lassanként kialakult a porcelán kényességű bizalom. De aztán elefántként bedübörgött valaki, és valakik törni, zúzni kezdtek, ahogy teszi ezt minden más területen Gyurcsány Ferenc és kisebbségi kormánya. A média területén tett számos erőszakos lépésükkel felrúgták a megállapodás lehetőségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt már hetek óta tudjuk, hogy a társadalmi támogatottsága után a parlamenti többségét is elvesztő Gyurcsány-kormány összetákolt módon, de semmilyen eszköztől nem elriadva végzi és folytatja hatalmát. Nem sajnálnak százmillió forintot az emberek pénzéből, hogy kettővel megnöveljék a miniszterek és államtitkárok számát. Külön minisztériumot és miniszteri posztot hoznak létre, csak azért, hogy egy független szavazatot megszerezzenek.

13.50

Tisztelt Országgyűlés! Most már azt is láthatjuk, hogy egyre nyíltabban veszik semmibe a demokráciát, s azon belül is az egyik legfőbb értéket, a sajtószabadságot. Botrányos, az Unió szabályait semmibe vevő döntések az ORTT MSZP- és MDF-delegáltjai részéről. Teljes letámadás a média területén személyi ügyekben is. Hallani közpénzből épülő médiabirodalmakról is. Közben pedig a törvényi lehetőséget törvényi kötelezettségként kívánják feltüntetni, s rátenni kezüket a közszolgálati médiára.

Tisztelt Országgyűlés! Mondjuk ki, a kisebbségi kormány a hatalom megtartása érdekében a lehető leghatározottabban korlátozni akarja a vele szemben álló kritikák megjelenését, ezért médiadiktatúrát akar kiépíteni. Újabb átlátszó romboló akciót végez. Tette ezt a múlt héten, amikor megakadályozták, hogy elnöke legyen a Magyar Televíziónak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy azért nem vettek részt a kuratóriumi ülésen az MSZP kurátorai, hogy erről majd azt követően lehessen dönteni, hogy nevetséges módon, a társadalmi támogatottságukat vagy a parlamenti mandátumarányukat tekintve egyszerűen nevetséges módon kétharmados többséggel tudjanak elnököt választani, és le tudják zülleszteni a közszolgálati médiát, rátéve a kormány kezét arra. Olyan kétségbeesett helyzetben van már Gyurcsány Ferenc, hogy úgy látszik, az eszközökben nem válogat, és már a látszatra sem ügyel - menteni a még menthetőt, lenyúlni, amit még le lehet.

A valódi ellenzéknek azonban még számítanak ezek az értékek. Újra és újra kiderül tehát ezekben a napokban - ma is ki fog -, hogy melyik a valódi ellenzéki párt, és melyik nem. Van-e titkos összejátszás MSZP és SZDSZ között, például a média területén? Közösen fogják-e lenyúlni a közszolgálati médiát, vagy egyébként az ellenzéki létet választó SZDSZ is kész ennek a elkerülésében együttműködni velünk? A valódi ellenzéknek, azt gondoljuk, mindenben meg kell akadályoznia azt, hogy a közszolgálati médiára rátehesse Gyurcsány Ferenc és összetákolt kisebbségi kormánya a kezét. Kétségbeesésükben minden lépést megtettek, a mi dolgunk az, hogy figyelmeztessünk; figyelmeztessünk arra, hogy a sajtószabadság veszélyben van. El a kezekkel a közmédiától!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Pesti Központi Kerületi Bíróság kérte az Országgyűlés állásfoglalását dr. Karsai József országgyűlési képviselő mentelmi joga ügyében. Ellene Schmidt Gábor és Schmidt Mária battonyai lakosok tettek feljelentést rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt. Mind Schmidt Gábor, mind Schmidt Mária egy tv-adás mondatait kifogásolta, ami 2008. január 30-án a TV2 egyik reggeli műsorában hangzott el, szó szerint így: "Van valami baja, nincs vele valami rendben, mindenhonnan elküldték, azért nincs neki munkája, illetőleg azt várta el tőlem, hogy kirúgjanak valakit azért, hogy őneki állása legyen." Kifogásolták továbbá még azt, hogy rájuk, azaz a feljelentőkre nézve sértő az az utalás, hogy egy vudu-babát küldött a képviselő úrnak, a rágalmazás vétségét valósítja meg a feljelentők szerint. (Derültség az MSZP soraiból.)

A mentelmi bizottság az ügyet a 2008. május 27-i ülésén tárgyalta, meghallgatta Karsai Józsefet, aki elmondta, hogy a tv-műsorban a riporteri kérdésre úgy válaszolt, hogy a neveket nem említette, a kijelentéseit nem tartja rágalmazásnak, de akár az Országgyűlés, akár a mentelmi bizottság döntésének aláveti magát.

A bizottság a rendelkezésre álló iratanyag áttanulmányozását követően a feljelentést zaklató jellegűnek tekintette, ezért egyhangú szavazattal azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy dr. Karsai József mentelmi jogát az adott ügyben ne függessze fel.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

(17.10)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Múlt kedden egy napirend előtti felszólalásában Világosi Gábor képviselőtársam a székesfehérvári Vörösmarty Színháznál bekövetkezett vezetőváltásról beszélt. Azzal indokolta felszólalása országos jelentőségét, hogy az elmúlt időszakban több városban is színházigazgató-választásra került sor, amiből szerinte országos tanulságokat lehet megfogalmazni. Talán ebben igaza is volt, de abban már meggyőződésem szerint nem, amikor a szakmaiság hiányáról, a szakmai szervezetek, a színház színészeinek, közalkalmazottainak semmibevételéről beszélt. Meg kell említenem, hogy Csák Ferenc államtitkár úr akkori válaszában korrekt, a lényegre és a jogszabályi környezetre koncentrált választ adott.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, ha valaki egy helyi döntésből akar országos politikai tanulságokat levonni, akkor jó, ha pontosan idézi fel a történteket. Így lehet elérni ugyanis, hogy ne kerüljön sor téves következtetések levonására, főleg, amikor előkészítés alatt van egy színháztörvény.

Tisztelt Országgyűlés! Egy megválasztott igazgató alkalmasságát nehéz kétségbe vonni, ha az megfelel az alkalmazási feltételeknek, a vonatkozó jogszabályok, valamint a pályázati kiírás tartalmának. Ha valaki annak megfelel, akkor jogilag alkalmas, hiszen másként nem lehetne alkalmazni igazgatóként. Másrészt: mielőtt valaki egy számára kedvezőtlen helyi önkormányzat döntését egyébként a Fidesz országos politikájának támadására akarja felhasználni, akkor jó, ha figyelembe veszi, hogy sajnálatosan ugyan, de Fehérváron szocialista polgármester vezetésével MSZP-SZDSZ-MDF-koalíció működik. A jobboldal 14 tagú, tegnap óta, egy sikeres önkormányzati választást követően 15 tagú ellenzéki frakciója nem lett volna képes a szükséges 17 szavazattal igazgatót váltani, ha nem lett volna akár több olyan MSZP-s vagy SZDSZ-es képviselő is, aki szintén változást akart. Ha az SZDSZ-nek ez nem tetszik, ha Világosi Gábornak nem tetszik, vagy másnak nem tetszik, akkor beszélje ezt meg a koalíciós partnerével. Ebben az esetben talán mégsem beszélhetünk országos fideszes összeesküvésről.

Magam tiszteltem azt a munkát sok tekintetben, amit Szurdi Miklós nehéz időszakban végzett a fehérvári színház élén, de ettől még nem szabad elfeledkezni a kétségtelenül meglévő problémákról és az egyébként a múltból fakadó tényekről. Mik ezek? Most a szakmai szervezetek véleményének semmibevételéről beszélők nem szólnak arról, hogy öt évvel ezelőtt a szakmai szervezetek nem Szurdi Miklóst támogatták, aki ezek szerint - a mostani érvek szerint - akkor politikai döntés eredményeképpen lett Fehérváron színházigazgató. Öt éve a szakmai szervezetek tévedtek volna? Ha igen, akkor mi a biztosíték arra, hogy most nem tévedtek?

Szóba került itt a parlamentben a kulturális bizottság szerepe is. Itt zárójelben jegyezném meg, hogy nem túl ízléses és korrekt dolog kulturális bizottsági elnökről úgy beszélni, hogy tudjuk, hogy nem parlamenti képviselő lévén nem tudja magát itt a Házban megvédeni.

De arról talán fontosabb megemlékezni, ha országos jelentőségű kérdésekről beszélünk, hogy bizony a kulturális bizottság Fehérváron öt évvel ezelőtt nem javasolta Szurdi Miklóst igazgatónak, sőt, nem javasolta azon személyek között sem feltüntetni, akik közül a közgyűlés akkor igazgatót választott, mégis Szurdi Miklóst választotta igazgatóvá az a közgyűlés. Vajon akkor is politikai döntések születtek? Csak nem azért, mert akkor éppen számukra kedvező, egyébként szintén politikai döntés született?

Azt is hallottuk, hogy a döntéshozóknak nem számított a színészek véleménye, de arról nem hallhattunk, pedig igaz, hogy a társulat egyébként öt évvel ezelőtt nem Szurdi Miklóst, hanem az akkor regnáló igazgatót támogatta majdnem egyhangúlag. Akkor miért nem tiltakoztak azok, akik most tiltakoznak a színházigazgató-választás ellen? Csak nem azért, mert akkor éppen számukra kedvező, ezek szerint véleményük szerint politikai döntés született, s akkor nem számított a színészek, közalkalmazottak véleménye? Akkor nem aggódtak színészekért, közalkalmazottakért?

Hallhattuk azt is, hogy országos politikai döntés született most. Igen, mi is hallottunk arról, hogy öt évvel ezelőtt is voltak szocialista-szabad demokrata miniszterek telefonjai, most is megtörténtek ilyen telefonok. Úgy látszik, hogy nem mindenkire hatottak az MSZP-s és az SZDSZ-es képviselők között.

Tisztelt Országgyűlés! Egy politikus részéről álszent dolog azt üzenni a nyilvánosságnak, hogy egy politikai testület a szakmai érvek mentén nem politikai döntéseket hoz, hiszen egy politikai testület politikai döntéseket tud hozni. Most valakik alul maradtak egy személyi döntésben egy önkormányzatnál. Nem szabad azonban olyan tényeket, féligazságokat főleg itt, az ország Házában ezzel kapcsolatban elmondani, amik félreviszik azt a szabályozási folyamatot, ami az új színháztörvénnyel megszülethet. Azt gondolom, maradni kell a tényeknél, mert a tények makacs dolgok.

Köszönöm a figyelmet.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Országgyűlés! A Pesti Központi Kerületi Bíróság megkeresésében kérte az Országgyűlés állásfoglalását dr. Deutsch Tamás országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában, mivel ellene Polgár Tamás budapesti lakos feljelentést tett rágalmazás vétsége miatt.

A feljelentés szerint Deutsch Tamás a 2008. április 11. napján tartott tüntetés kapcsán rágalmazó nyilatkozatot tett. A nyilatkozat többek között azt tartalmazta - idézet -: "Az újfasiszta mocsokkal szembeni fellépés sokkal fontosabb annál, semhogy szabad lenne felmennünk arra a hátsó szándékból kialakított politikai csatatérre, ahová a baloldal akar rángatni bennünket."

A mentelmi bizottság az ügyet 2008. szeptember 16-ai ülésén tárgyalta. A bizottság megállapította, hogy dr. Deutsch Tamás nyilatkozata az üggyel kapcsolatos politikai véleményt tartalmazza. Országgyűlési képviselők esetében ez alkotmányos védelem alatt áll, ezért nem indokolt a mentelmi jog felfüggesztése.

Erre tekintettel a bizottság egyhangú szavazattal az Országgyűlésnek azt javasolja, hogy dr. Deutsch Tamás mentelmi jogát az adott ügyben ne függessze fel.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Székesfehérvári Városi Bíróság indítványozta Bencsik János országgyűlési képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését különleges személyi adattal visszaélés büntette miatt folyamatban lévő büntetőügyben, Szentirmai Ferenc feljelentése alapján, aki a képviselő urat már többször, többféle ügyben feljelentette.

A Székesfehérvári Városi Ügyészség beadványa alapján Bencsik János 2003. június 13-án a Nap-kelte című műsorban Szentirmai Ferenc büntetett előéletére vonatkozó különleges adatot hozott nyilvánosságra, és ezt kifogásolta Szentirmai Ferenc. A bizottság álláspontja szerint a közszereplők átláthatóságához fűződő társadalmi érdek miatt a politikai morál eltér a különleges személyes adat nyilvánosságra hozatalának büntetőjogi tényállásától, ezért egyhangúlag azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy Bencsik János mentelmi jogát ebben a konkrét ügyben ne függessze fel.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez egy olyan vita, amit minden évben lefolytatunk, szinte szó szerint ugyanazzal a tartalommal, legfeljebb most elnök urat, az ORTT elnökét, Majtényi urat nem tudjuk köszönteni, bizonyára azért, merthogy azt a költségvetést, amiről most beszélünk, és aminek a végrehajtásáról beszélünk, még egy előző elnök hajtotta végre, de amennyire ott volt a bizottsági ülésen, és nagyon operatívan szólt hozzá a kérdéshez, lehet, hogy itt is jó lett volna, ha ez megtörténik. Maga a vita egyébként ugyanazokat a tartalmi elemeket tartalmazhatja, mint az előző években, nagyjából ugyanazt lehet elmondani, talán egy-két olyan dologra térnék ki, amik eltérnek az előző évekhez képest.

Tudjuk, ismerjük, hogy a hatályos médiatörvény nem biztosítja az ORTT megfelelő finanszírozását, feladatainak ellátására nem elégséges az a pénz és az a finanszírozás, amit megteremt. Évek óta az a gyakorlat alakult ki - szerintünk helytelenül -, hogy az ORTT költségvetése jelentős összegeket csoportosít át saját feladatainak fedezésére a Műsorszolgáltatási Alaptól. Szerintünk ez nem felel meg a médiatörvény vonatkozó rendelkezéseinek, hiszen ezt a pénzt, ezt a forrást egészen más dolgok megvalósítására kellene fordítani. Tudjuk azt is, hogy a műsortámogatást kurtítja meg ugyanis ez az átcsoportosítás, amire egyébként az alapból ezeket az összegeket fordítani kellene.

Azt is tudjuk, hogy ehhez a helyzethez hozzájárult a kormány korábbi intézkedéseivel, de azt is tudjuk, hogy hozzájárult maga a jogalkotás is azzal, hogy ezt a kérdést, ezt a problémát jogalkotási szinten évről évre nem tudja kezelni és megoldani. De azt is tudjuk bizony - ez is elhangzott az előző években -, hogy hozzájárult ennek a helyzetnek a kialakulásához maga az ORTT is, hiszen a kereskedelmi televíziók, illetve korábban a kereskedelmi rádiók szerződéshosszabbításai tekintetében hozott, sok esetben nem feltétlenül jogszerű döntések is hozzájárultak olyan bevételek kieséséhez, amik most hiányoznak. Hiányoznak, bár ezek a döntések akár évekkel ezelőtt történtek, de gyakorlatilag minden évben hiányzik az az összeg, ami ezeknek a döntéseknek a következménye. Tudjuk azt is, hogy ez az átcsoportosítás bizony komoly formai hibákat is von maga után, hiszen egy kétharmados jogszabályt feles törvénnyel módosít és ír felül így mindig az Országgyűlés. Ezeket a problémákat mind-mind elmondtuk az előző esztendőkben is.

Mi az, ami más, ami eltér ebben az évben? Elsősorban az, hogy a tavalyi évben - ha elolvassa valaki a tavalyi jegyzőkönyveket, látja - a bizakodás hangját lehetett hallani a hozzászólások szinte mindegyikén, azokon is, akik elfogadták, és azokon is, akik nem fogadták el az előző évi beszámolót, illetve az ORTT költségvetésének végrehajtását. Bármelyik téma is volt napirenden, mindenki a bizakodás hangját ütötte meg, elsősorban azok miatt az ötpárti egyeztetések miatt, amelyek az új médiatörvény megalkotásáról szóltak. Akkor még bizakodott mindenki, hogy ezek eredményre vezethetnek rövid távon is, és ebben az évben már a probléma megoldásáról tudunk számot adni az Országgyűlés előtt.

Tudjuk, hogy sajnos ez nem történt meg. Tudjuk, hogy ezért ugyanazt a vitát gyakorlatilag szinte szó szerint lefolytathatjuk, mint az előző esztendőben, és megint csak a remény hangján tudunk szólni, amikor azt mondjuk, hogy reméljük, hogy a jövő esztendőben már a probléma megoldásáról tudunk számot adni itt, a parlament előtt.

Ami viszont számomra örömteli volt a kulturális és sajtóbizottság ülésén, Majtényi úrnak azok a kijelentései, amelyekben ő azt mondta, hogy érzi, tudja a felelősségét annak, hogy milyen döntések előtt áll az ORTT, például a kereskedelmi rádiók szerződés-, illetve frekvenciahosszabbítása tekintetében.

(18.30)

Hiszen azt mondta, hogy tudja, a korábbi döntések kritikája - amiért ő maga a felelősséget vállalni nem tudja, hiszen akkor nem volt elnök - egyúttal viszont felelősséget jelent a jövőre nézve, amikor majd ezeket a döntéseket meghozzák, hogy jövőre ne újabb problémákkal egészüljenek ki a már idén is meglévő problémák.

Maga a Fidesz, a Fidesz frakciója, illetve a kulturális és sajtóbizottságban elhangzott kritikai elemek is egyértelműen jelezték azonban, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk, de elfogadni nem tudjuk ezt a beszámolót, az előbb elmondott okok miatt. Persze, beszélhetnénk arról, hogy elválik a beszámoló, és elválik a költségvetés az ORTT tekintetében, de tudjuk, hogy az ORTT tevékenységéről szóló beszámoló, azaz a tartalmi kérdések, a tartalmi döntések bizony meghatározzák a finanszírozás kérdését, és meghatározzák a költségvetés és a költségvetés végrehajtásának kérdését is.

A problémák tehát adottak, a megoldás is sokrétű lehet, egyrészt a jogalkotó részéről, de másrészt az ORTT részéről is, hiszen az ORTT is jelentkezhetett volna, és jelentkezhet a jövőben is megoldási alternatívákkal. Ezt várjuk, és reméljük, hogy a jövő esztendőben nem kell újra - akár szó szerint - ugyanezt a vitát lefolytatni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Rövid lesz a hozzászólás, egyrészt a késő esti órára tekintettel, másrészt azért, mert érdemi vita a kulturális és sajtóbizottság ülésén gyakorlatilag nem volt, mert csak a Fidesz és a KDNP képviselői érveltek amellett, hogy ez a törvény szakmailag nem éri el azt a színvonalat, hogy általános vitára alkalmas lehetne, hogy általános vitát lehetne róla folytatni. A kormánypárti képviselők, illetve az SZDSZ képviselője pedig nem szólt hozzá a vitához.

Sok szakmai javaslatunk, illetve szakmai kifogásunk is lehetett volna ezzel a törvénnyel kapcsolatban, többek között például az, hogy törvényt csinál a törvényből, de úgy gondoljuk, hogy nem ez a lényeg. Ahogy államtitkár úr is beszélt róla, a megoldás nem egy egyedi, egy-egy pici apró területet kivevő és azt szabályozó törvényjavaslat, hanem egy átfogó új médiatörvény.

Ezenkívül a benyújtás körülményeit is kifogásolta a kulturális és sajtóbizottságnak az a nyolc képviselője, aki nem támogatta általános vitára ezt a törvényjavaslatot. Hiszen miközben ez a törvényjavaslat benyújtásra került, aközben zajlott egy ötpárti egyeztetés az új médiatörvényről, és az ötpárti egyeztetés semmivel sem látta előbb ezt a törvényjavaslatot, mint bárki más, gyakorlatilag az internetről és a sajtóból értesülhetett róla. Azt gondoljuk, az ötpárti egyeztetés, amely hosszú-hosszú hónapokig folyt, megérdemelte volna, hogy először ott kerüljön szó erről a szerintünk felesleges törvénymódosításról. Ez nem történt meg, mint ahogy társadalmi vitára sem került ez a törvényjavaslat. Amikor megkérdeztük a bizottsági ülésen az előterjesztő képviselőjét, hogy milyen szakmai fórumokon járt ez a törvényjavaslat, akkor kiderült, hogy gyakorlatilag ilyen szakmai fórumon ez a törvényjavaslat nem járt.

Számos probléma fogalmazódott meg a törvényjavaslattal kapcsolatban. A lényeget úgy fogalmaznám meg - mert talán tényleg ez a legfontosabb része, és örülök, hogy államtitkár úr is ezzel fejezte be gondolatait -, hogy nem ez a törvény a megoldás, a megoldás egy új átfogó médiaszabályozás lenne. Sokáig úgy tűnt, hogy most nem ezt a médiatörvény-módosítást, hanem az új átfogó médiaszabályozást tárgyalhatja a parlament. Sajnáljuk, hogy az MSZP végül másképp döntött, de reméljük, hogy ezen az álláspontján hamarosan változtatni fog, és valóban az új médiatörvényt tudjuk tárgyalni. Addig is a bizottság álláspontját tudom ismertetni: a bizottság 8:8 arányban általános vitára sem tartotta alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csatlakoznék Alexa képviselő úrhoz abban a tekintetben, hogy így persze kérdés, hogy a részletes vita tekintetében az a benyújtott módosító indítvány mit tartalmaz, és mennyiben lehet tárgyalási alap kormány és ellenzéki oldal között. Ez a törvény ebben a formájában elfogadhatatlan, de nézzük meg a részletes vitát és a benyújtott módosító indítványok tartalmát.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Bár korábban tagadták, hogy létezne, az elmúlt napokban már egy szocialista politikus is nyíltan beszélt a szociális válság tényéről.

Az emberek jelentős része valóban egyre rosszabb körülmények között, egyre nehezebb körülmények között él. Ilyenkor különösen fontos, hogy milyen magatartást tanúsítanak a kormány tagjai. Tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc is szívesen tesz ígéreteket ilyenkor, de azt is tudjuk, hogy ezekből általában kevés valósul meg. Megszorító csomagjai bejelentésének idején mindig megfogalmazza: a kormányzatnak magán kell kezdenie a spórolást. Ezek az ígéretek azután persze általában csak üres ígérgetések maradnak.

Gyurcsány Ferenc nem olyan régen újabb ígéretet fogalmazott meg. Azt mondta: a kormánytagok autóhasználatának esetében a politikusoknak önmérsékletet kell mutatni, például a felszereltség vagy a motorteljesítmény tekintetében. Úgy látszik azonban, hogy Gyurcsány Ferenc szavait már nem csupán az ország jelentős része, hanem saját beosztottjai, azaz a kormány tagjai sem veszik komolyan. Korábban a pénzügyminiszter autóbeszerzése miatt tört ki botrány, az utóbbi napokban pedig Molnár Csaba közpénzből finanszírozott autóügye került a lapok címlapjára.

Molnár miniszter úr azonban - igaz, sajtónyomásra - lemondott a luxusautójáról, sőt a hírek szerint belső vizsgálatot rendelt el, közben kiadott egy közleményt, illetve nyilatkozott a sajtónak: a gazdasági válság idején indokolatlan és érthetően megütközést kelthet az új autó beszerzése - mondta ezt a minisztérium.

Engedje meg, hogy ezek után megkérdezzem, államtitkár úr: követik-e Molnár Csaba miniszter úr példáját? Egyetért-e Gyurcsány Ferenc, és egyetért-e Molnár Csaba szavaival, illetve tettével? Egyetért-e azzal, hogy nem indokolt a gazdasági válság közepette ilyen autóbeszerzés? Ha igen, a pénzügyminiszter úr követi-e minisztertársa példáját, avagy két miniszter, két út?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Csak a kérdésre nem válaszolt, vagyis azt is mondhatnám, hogy válaszolt. Azt mondta, hogy két miniszter, két út. Ön gumicsontról beszél, de erről a gumicsontról az önök egyik minisztériumának minisztere azt mondta, hogy gazdasági válság idején indokolatlan és érthetően megütközést kelthet az új autó beszerzése. Mindenesetre ezt nem ellenzéki politikus, hanem egy másik miniszter mondta. Tehát azok után, hogy ezek szerint a főnökükre, Gyurcsány Ferencre nem hallgatnak, úgy látszik, már a minisztertársukra sem hallgatnak, illetve az ő tettét sem figyelik.

Egyébként a miniszterelnök úr, azok után, hogy először bagatellizálni próbálta az ügyet, tegnap vagy tegnapelőtt, Molnár miniszter úr válaszát követően azt mondta, még a látszatát is kerülje annak, hogy nem belátó, tisztességes, érzékeny módon intézi az ügyeit. Ha jól látom, a Pénzügyminisztérium nem belátó, nem tisztességes és nem érzékeny módon intézi az ügyeit.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A sor folytatódik: több minisztertársa után most Szilvásy miniszter úr korábbi autóügyeitől hangos a sajtó, azon keresztül pedig a közvélemény. Szilvásy György 2007-ben összesen négy, egyévesnél fiatalabb luxusautót használt. Az első egy vadonatúj autó volt, amivel 2006 februárjától 2007 januárjáig járt. 2007-ben Szilvásy úr ezt az autót lecserélte egy újabb luxusautóra. Ezt egészen májusig, tehát összesen három hónapig használta, majd ezt követően egy kombi személygépkocsira váltott, még mindig 2007-ben járunk, majd ezt követően novemberben újra egy nem kombi autóra váltott, azaz egy éven belül négy autót használt a miniszter úr.

Szociális válság idején különösen fontos, hogy milyen magatartást tanúsítanak a kormány tagjai. Megszorító csomagok bevezetésénél hasonlóképpen fontos, s látjuk azt, hogy 2007 egy ilyen időszak volt; ahogy látjuk azonban, nem mindenkinek. Tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc megszorító csomagjai bejelentésének idején mindig megfogalmazza: a kormányzatnak magán kell kezdenie a spórolást. Ezek az ígéretek 2007-ben és 2009-ben is üres ígérgetések maradtak azonban csupán.

Gyurcsány Ferenc nem olyan régen azt is mondta, hogy a kormánytagok autóhasználatának esetében a politikusoknak önmérsékletet kell mutatni például a felszereltség vagy a motorteljesítmény tekintetében. Ismert, hogy a miniszter urak közül különböző utakat követtek az érintettek. A pénzügyminiszter nem, Molnár miniszter úr azonban - igaz, sajtónyomásra - lemondott a luxusautójáról, sőt a hírek szerint vizsgálatot is elrendelt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

Engedjék meg, hogy megkérdezzem: önök folytatták-e a 2007-es gyakorlatot 2008-ban és 2009-ben? Ön egyetért-e Gyurcsány Ferenc azon ígéretével, hogy egyébként a kormánytagok autóhasználatában önmérsékletet kell tanúsítani? És egyébként ön mint államtitkár úr - illetve miniszter úr mint főnöke - Veres úrral vagy Molnár úrral ért egyet ebben a kérdésben? Azaz: mennyi autót használ még el egy éven belül Szilvásy miniszter úr? (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön első példájával ellentétben ott nem közpénzből, itt viszont közpénzből került sor az autók beszerzésére (Dr. Molnár Csaba: Az is közpénzből...), azért ez egy kicsit nagy különbség, alapvető különbség.

Másrészt, ha jól értem, akkor ön azt nem tagadja, hogy egy éven belül ugyanaz a miniszter négy különböző luxusautót használt, és azt sem tagadja, hogy ez egy minisztériumra vonatkozó gyakorlat. Kérdezem én: ha ez ön szerint tényleg üzletileg ennyire megérte, akkor miért nem ugyanezt a gyakorlatot folytatja valamennyi minisztérium a beszerzések tekintetében? Másrészt: ha ez a gyakorlat így van, akkor Magyarország összes vállalkozása, önkormányzata, de magánszemélye is pont ugyanezt a gyakorlatot folytatná, ha ez egyébként a leghatékonyabb és a mindenki számára legolcsóbb megoldás. De, államtitkár úr, nincs így. Ezzel szemben marad a tény, hogy miközben megszorítások vannak, szociális válság van, önök semmi mással nem foglalkoznak, mint újabb és újabb autók beszerzésével.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Olcsó demagógia! Valami újat kellene kitalálni!)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tudjuk, hogy a múlt héten is nagyon nehéz és szomorú adatok kerültek napvilágra a gazdaság állapotáról. Elég csak az építőipar teljesítményéről beszélni, amelyik januárban 17 százalékkal esett vissza, de beszélhetnénk a nettó átlagkereset 6,9 százalékos vagy a bruttó átlagkereset 5 százalékos csökkenéséről. Azt is tudjuk, hogy az uniós források nehezen érkeznek meg Magyarországra, és nehezen jutnak el vállalkozásokhoz, önkormányzatokhoz vagy valósulnak meg belőlük különböző beruházások.

(15.50)

Most mégis azt látjuk, hogy vannak kivételek. Vannak kivételek, akik még a megszorítás időszakában is bizony hozzájuthatnak állami vagy uniós forrásokhoz, ráadásul vissza nem térítendő támogatásokhoz. Tudjuk, hogy vannak közöttük olyan cégek is, amelyek tulajdonosai között találunk kormánypárti képviselőt. Nem tudom, hogy maga a tény a megdöbbentőbb-e, vagy az, hogy napok óta a kormány erre a kérdésre nem reagál, az üggyel nem foglalkozik, és nem tudjuk, hogy mi az álláspontja.

Ezért joggal tehetjük fel a kérdést, hogy elfogadhatónak tartja-e a kormány, illetve akár az államtitkár úr személyesen is, hogy miközben az emberek egyre nehezebben élnek, idáig alig látszanak az uniós források, közben vannak, akikhez ezek az uniós források közel félmilliárd forint értékben jutnak el. Morálisan, politikailag ez felvállalható-e? - kérdezem, államtitkár úr.

Ön nem ismerős Fehérváron, vagy nem tudom, mennyire ismerős, nem tudom, hogy tudja-e, hogy ettől néhány száz méterre van egy másik ingatlan, amit nemrégen kapott vissza az önkormányzat az államtól, és amely szintén egy nagyon szép műemléki ingatlan, amely régen szintén szállodaként működött. Évek óta a szocialista városvezetés nem pályázati úton, adott esetben forrást szerezve ennek a felújításán töri a fejét, hanem értékesíteni szeretné azt.

Helyesnek tartja-e a kormány, hogy nem egy ilyen köztulajdonban lévő ingatlanra kér és kap pályázati forrásokat egy önkormányzat, hanem magánvállalkozások projektjeit finanszírozzuk, ahol ráadásul egy kormánypárti képviselő a tulajdonos?

Köszönöm előre is a választ. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdések zömére nem kaptam választ, hiszen én nem egy jogi kérdést tettem fel, hanem morális, politikai kérdéseket feszegettem. Morálisan megszorító intézkedések, gazdasági válság közepette elfogadható-e, hogy miközben vállalkozások tucatjai - vagy akár több száz - egy adott településen, egy adott régióban nem jut uniós forrásokhoz, közben egy olyan gazdasági társaság, amelynek egy országgyűlési képviselő a tulajdonosa, bármilyen, egyébként nemes célra bármilyen arányban ilyen fejlesztési forrásokhoz jut? Erre vonatkozott a kérdés, és elsősorban politikai és morális természetű volt a kérdés. Erre sajnos választ nem kaptam.

Nagyon nem lepődöm meg, de megadnám a lehetőséget az államtitkár úrnak még egyszer, hogy hogyan vélekedik erről a kormány, hogyan vélekedik erről az államtitkár úr. Még egyszer: maga az, hogy nagyon sok műemléki jellegű ingatlan felújításra kerül, szerintem ennek minden fehérvári örül, de néhány száz méterre volt egy önkormányzati tulajdonú ingatlan, amelyet ahelyett, hogy felújítana az önkormányzat, értékesíteni kívánna, pedig arra is lehetett volna (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) forrásokat pályázni ezek szerint.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A hatályos médiatörvény 55. § (5) bekezdéséből és az azt értelmező alkotmánybírósági határozatból is egyértelműen következik, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók tulajdonosaiként működő közalapítványok kuratóriumi elnökségében a kormánypártoknak és a parlamenti képviselettel rendelkező ellenzéki pártoknak egyenlő arányban kell részt venniük. A kormány-ellenzék aránya a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Hungária Televízió esetében is felbomlott az utóbbi időszakban, a testületek tehát nem a törvény előírásai szerint működnek. Egyrészt nem történtek meg az MDF-frakció megszűnése miatt szükséges intézkedések, valamint az SZDSZ is - meglepő módon - továbbra is ellenzéki pártnak tekinti magát.

Tisztelt Országgyűlés! Nézzük meg kicsit az MDF kérdését bővebben! 2009. március 20-án szűnt meg az MDF-frakció, de érdemi lépésre a házelnök asszony részéről és a frakciók részéről ez idáig nem került sor. Míg tavaly Szili Katalinnak az MSZP-SZDSZ-koalíció ideiglenes megszűnésekor még elegendő volt két hét a szükséges intézkedések megtételéhez, most még az elkezdéséhez sem volt elegendő egy hónap időtartam. Micsoda véletlen, hogy közben az MDF egyébként - zárójelben jegyezzük meg - éppen Szili Katalint támogatja a pécsi választások során polgármesterjelöltként.

Tisztelt Országgyűlés! Nézzük meg egy kicsit az SZDSZ kérdését is! Ma már sajnos ismert tény, hogy újra összeállt a reménytelenség és a változatlanság koalíciója. Tudjuk, hogy Bajnai Gordon több ízben ennek érdekében elment a Szabad Demokraták Szövetségéhez, nem is eredménytelenül. Az MSZP és az SZDSZ koalíciós együttműködésben választotta meg Bajnai Gordont miniszterelnöknek, azaz megszavazta az SZDSZ a miniszterelnököt. Megszavazta azt a kormányprogramot is, amit Bajnai Gordon a Ház elé tett, és azt is támogatta, amely kormányösszetétel létrejött, hiszen lehet tudni, hogy a miniszterjelöltek személyéről is történtek egyeztetések. Sőt, azt is tudjuk, hogy az MSZP és az SZDSZ képviselői aláírásukkal támogatták azt a politikai nyilatkozatot, amit kvázi egyébként koalíciós megállapodásként is értékelhetünk.

Miközben pedig ilyen politikai apróságokban együttműködik az MSZP és az SZDSZ - miniszterelnököt választ, kormányprogramot fogad el, minisztereket támogat -, közben pedig úgy tekinti magát, és azt a hazug látszatot akarja kelteni, hogy ő egyébként nem kormánypárt. Ezt persze maguk sem hiszik el, hiszen az SZDSZ képviselői többször szólják el magukat televíziós interjúkban akkor, amikor nagyobbik kormánypártként beszélnek a szocialistákról, vagy éppen a "beléptünk" szót használják a helyzet leírására.

Az SZDSZ magatartásával a valódi ellenzék lehetőségeit veszi el itt - az ellenzéki jogkörök csorbításával - a Házban, valamint egyébként a médiatestületekben is. Kinek az érdekeit védi ezzel az SZDSZ? Milyen meglepő: az MSZP-ét. Hová tűnt a média területén régen oly harcias SZDSZ, amely korábban egy miniszterelnököt, kormányprogramot meg nem szavazó ellenzéki pártot kormánypártnak, most pedig a miniszterelnököt, minisztereket, kormányprogramot támogató kormánypártot ellenzéknek tart.

És hogy milyen gyakorlati jelentősége van ennek a kérdésnek, álljon itt a Magyar Televízió egyik kuratóriumi döntése: a szocialista-szabad demokrata többség pár hete újabb, 149 milliós megrendelést adott a Wallis-csoporthoz kötődő Navigátor Informatika Zrt.-nek az MTV új székháza - zárójelben: közel 150 milliárdba fog kerülni ez a bizonyos székház - és gyártóbázisa műszaki beruházása kapcsán. Meglepő, hogy egyébként ez a bizonyos kedvezményezett cég egy bizonyos Wallis tulajdonában lévő cég.

Tisztelt Országgyűlés! A helyzetnek azonban nem elsősorban az SZDSZ a haszonélvezője, hanem a Szocialista Párt. Ugyanis az MSZP volt az, amely 2008 májusában csak kurátorokat választatott az Országgyűléssel, tehát elsősorban az MSZP-nek áll érdekében a mostani helyzet fenntartása például a médiakuratóriumok és médiatestületek tekintetében. Egyébként már most, az SZDSZ kormánypártivá válása előtt is kiegyensúlyozatlanok ezek a testületek az MDF kérdésének rendezetlensége miatt, tehát már most is törvénysértő állapotokat figyelhetünk meg.

Bajnai Gordon, az MSZP miniszterelnöke tegnap a bizalom fontosságáról beszélt, és önmérsékletet kért a pártoktól itt a parlamentben. Ha nem csupán beszélt erről, hanem komolyan is gondolja, akkor kérjük - vagy akár azt is mondhatnánk, hogy felszólítjuk -, hogy az MSZP-t, az SZDSZ-t és az MDF-et ebben a kérdésben szólítsa fel önmérsékletre, ami nem jelent mást ebben a tekintetben, mint a hatályos jogszabályok betartását, azaz a demokrácia megvédését.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból. - Göndör István: '98 és 2002 között mi volt?)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök úr! Állítólag kaszinóváros épül a Velencei-tó északi partján. Sukoró külterületén, a Velencei-tó északi partján egy befektetőkből álló csoport állítólag turisztikai centrumot szeretne felépíteni - állítólag. A szükséges területet tavaly a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től csereszerződéssel szerezték meg. Így szólnak a tervek és így szólnak a magyarázatok.

De a tények arról tanúskodnak, hogy újabb hatalmas ingatlanspekuláció készül a szokásos hátsó, szocialista kormánytámogatás mellett, a Velencei-tó tönkretételével. A recept a szokásos: hangzatos ígéretek munkahelyteremtésről, idegenforgalomról, közben pedig komoly kormányzati segítség a háttérben a semmihez. Jogszabályváltozások és kormányhatározatok a konkrétumok nélküli és egyre inkább az ingatlanspekuláció jellemvonásait magán hordozó környezetromboló beruházáshoz.

Vajon milyen érdeke fűződik az ilyen teljesen bizonytalan és zűrzavaros üzlet támogatásához a magyar kormánynak? Vajon mi indokolta, hogy Gyurcsány Ferenc kormányának végnapjaiban még kormányrendeletben nemzetgazdaságilag jelentős beruházásnak minősít, és kiemelt üggyé nyilvánít egy beruházást, amiről azóta sem tudunk jóformán semmit? Amivel kapcsolatban azóta nyomozás van, nyomozás nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel és közokirat-hamisítással kapcsolatban. Nem gondolja-e, ha a kormány ilyen mértékben támogat egy beruházást, amiről ma még nem tudunk semmit, az bizony felvet kérdéseket? Nem gondolják-e, hogy az ilyen tolvajszellemre utaló, kormánytámogatást élvező beruházások miatt mondják ma az emberek, hogy elég? Mi az oka annak, hogy a szocialista kormány már megint nem az emberek, nem az állam, hanem egy szűk befektetői kör érdekét képviselte?

Miniszterelnök úr! Gyurcsány Ferenc kormányának utolsó napjaiban támogatta ezt a beruházást. Ön kormányzásának első napjaiban támogatja-e vagy visszavonja a teljesen értelmetlen állami támogatást, a teljesen értelmetlen állami jogszabályváltozásokat az üggyel kapcsolatban?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt miniszterelnök úr, a kérdésre igazából nem válaszolt. Ugyanis nem sejtetésekről van szó, hanem ügyészségi nyomozásról, a magyar államot érő kárról, hűtlen kezelésről, ráadásul különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelésről és közokirat-hamisításról. Ez nem sejtetés, hanem tény, hiszen az ügyészség ezt a tényt nyilvánosságra is hozta.

Másrészt ön azt mondja, az derülne ki, hogy ilyen vagy olyan a beruházás. Nem azt követően kellene egy beruházást nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségűvé nyilvánítani, ha pontosan tudjuk, hogy mit takar az a beruházás? Nem kellene először egy gondos, felelős kormánynak meggyőződni arról, hogy mi készül a Velencei-tó északi partján egy környezetvédelmileg is kiemelten fontos területen, mielőtt különböző módokon - jogszabályváltozásokkal vagy kormányhatározatokkal - elkezdik támogatni? Szerintem de. Ha tudjuk, hogy miről van szó, akkor lehet dönteni. De ahogy miniszterelnök úr is jelezte, senkinek fogalma nincs arról, hogy miről szól a történet, miről szól a beruházás. Egy biztos, hogy önök már most támogatják. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Európa kormányai adót csökkentenek, ösztönzik a fogyasztást, és segítik a gazdasági növekedést, ellentétben a magyar kormánnyal.

Bajnai Gordon mindenfajta társadalmi felhatalmazás nélkül adót emel, vagy éppen új adónemet vezet be. Az elmúlt hét év bebizonyította az emberek számára, hogy a Magyar Szocialista Párt nem az, aminek mondja magát, megszorítások megszorításokat követtek az elmúlt években - ma már tudjuk, mindenfajta eredmény nélkül. Mutatja ezt a 6,4 százalékos gazdasági visszaesés és az is, hogy 568 ezer munkanélküli regisztrált álláskereső van Magyarországon, ez 130 ezerrel több, mint volt ősszel. Mára pedig az is egyértelművé vált, hogy a kormány a hiánycélt sem képes tartani, közben pedig a Bajnai-kormány adócsomagjában számtalan bizonytalanság van. Ami azonban régi, az a szocialista recept, azaz: adócsökkentésről beszélnek, de valójában adóemelés van - ez az egyetlen konkrétum -, gondoljunk az áfaemelésre vagy pedig az ingatlanadó bevezetésére.

Több ok miatt is szimbolikusnak és elfogadhatatlannak tartja a Fidesz az ingatlanadó bevezetését, amely egyébként az MSZP 13. új adóneme lesz. Magyarország az Európai Unió tagországai közül a második helyen áll már most is, az átlagbér adóterhelését tekintve csak Belgium előzi meg. A Fidesz szerint ebben a súlyos gazdasági helyzetben a vállalkozások támogatására és nem új adónemek bevezetésére lenne szükség.

Azt is tudjuk, hogy Magyarországon speciális a lakásállomány jellege, 90 százalékban ugyanis az ott lakó személyes tulajdona az ingatlan, a bérlakások száma igen alacsony. A lakástulajdon nem egyenlő a jómóddal, államtitkár úr. A legtöbb család egyetlen tulajdona az a lakás vagy ház, amiben a család egyébként él. Egész élete munkájának gyümölcse, amit adózott jövedelméből vásárolt, és általában magas hitellel terhelt az ingatlan. Jól mutatja a helyzetet, hogy a több mint 4 milliós magyar lakásállomány 1,3 milliós lakásrészén jelzálogteher van. Azt is tudjuk, hogy körülbelül 600 ezer devizahiteles van Magyarországon, akiknek ez az intézkedés tovább fogja nehezíteni a helyzetét.

A kormánynak álláspontunk szerint segítenie kellene azokat a magyar családokat, amelyek nem vagy alig képesek ma törleszteni a hiteleiket, nem újabb terhekkel - most például egy adóteherrel - növelni az amúgy is kilátástalan helyzetüket és problémáikat. Az új adónem kivetésével zuhanhatnak a lakáseladások és -építések, ami rányomja pecsétjét az építőiparra is, tovább növelve egyébként a munkanélküliséget.

Az ingatlanadó súlyos csapást mérne a nyugdíjasokra és örököseikre is. Mondjuk ki: az emberek nem azért dolgoznak egy életen át, hogy utána az állam a halálukat lesse, hanem hogy hagyjanak valamit az utódaikra. Elfogadhatatlan, hogy miután Gyurcsány Ferenc az ország elhagyására szólította fel a magyar embereket, most Bajnai Gordon a lakásuk elhagyására, kiköltözésre szólítja fel őket. Elfogadhatatlan az ingatlanadó bevezetése a családot alapítani készülő fiatalok számára is. Elfogadhatatlan, mert az intézkedéseivel Bajnai Gordon éppen a családalapítást teszi lehetetlenné.

Szakértők egy része is egyenesen bohózatnak nevezte az elmúlt napokban az ingatlanadó körüli fejleményeket, követhetetlennek tartva a kormány szándékát. Ami biztos és egyértelműen látszik: az ingatlanadó nem kifelé viszi az országot a válságból, hanem tovább növeli a problémákat. Az elmúlt napokban több olyan gazdasági adat is napvilágot látott, ami egyértelműen mutatja, hogy az MSZP és az MSZP kormánya nem képes a válság kezelésére. Az ország bruttó államadóssága most már a bruttó hazai termék 82 százalékát is meghaladja - csak jelezném, hogy ősszel 73 százalék volt, 2002-ben pedig mindösszesen 54 -, egészen más gazdaságpolitikára lenne tehát szükség.

Tegyük világossá: az ingatlanadó szimbóluma annak a kormányzatnak és annak a kormányzati teljesítménynek, amit az MSZP maga mögött tudhat. A Fidesz el fogja törölni, amikor arra lehetősége lesz. Az európai parlamenti választáson nemcsak képviselők személyéről, hanem egyúttal az ingatlanadó jövőjéről is érdemes tehát szavazni. Akik ingatlanadót akarnak Magyarországon, azok szavazzanak az MSZP listájára, akik ezt nem szeretnék, illetve el kívánják törölni, azok pedig szavazzanak június 7-én a Fidesz-KDNP listájára!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

(A jegyzői székben V. Németh Zsoltot
dr. Hende Csaba váltja fel.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy Jánosi György alelnök úr elmondta, a bizottság álláspontja és állásfoglalása alapján is arra lehet következtetni, hogy ez egy alapvetően technikai kérdés és technikai kérdésről szóló előterjesztés, és a vitát - ha van vita - nem is igazán az az előterjesztés váltotta ki sem a bizottsági ülésen, sem itt a parlament plenáris ülésén, amely előttünk fekszik, hanem ami ennek az ügynek a hátterében van, ami az ügy mögött van, ami azonban semmiképpen nem tekinthető technikai, sokkal inkább tartalmi kérdésnek.

Ez pedig nem más, mint az a bizonyos székhelyáthelyezés, az a bizonyos székhely egy új székház, és ennek az új székháznak a megvalósítása, az ezzel kapcsolatos beruházás kérdése az, ami hosszú-hosszú idő óta vitákat vált ki, nem is elsősorban a Parlament falai között, én a múltkori bizottsági ülésen is azt állapítottam meg, hogy nem igazán a parlamenti pártok között, hanem igazán a széles nyilvánosság előtt. Hiszen ez egy olyan beruházás, aminek a körülményeiről, hogy hogyan is jött létre, arról szerintem több képviselőtársam fog itt még ma este szólni néhány mondatot, úgyhogy én erről nem beszélnék külön, de az egészen biztosan megállapítható, hogy egy nagyon nagy anyagi áldozatot is igénylő építkezésről, beruházásról van szó. Hogy pontosan mennyiről, azt nem tudjuk, miután az ezt létrehozó és ezt megvalósító alapszerződések sajnos mind a mai napig nem nyilvánosak. Nem kerültek nyilvánosságra, ezért a pontos részleteket sem ismerjük. Hírek szerint azonban ennek az összege jóval meghaladja a százmilliárd forintot, amit nem egy összegben ugyan, de a költségvetésnek a következő évtizedekben bizony ki kell majd fizetnie, ha másként nem, a Magyar Televízió Közalapítvány támogatásán keresztül.

És ezért sem mindegy, hogy milyen körülmények között valósul meg ez a bizonyos székházberuházás, valóban annyiba kerül-e, mint amennyibe ennek kerülnie kell, és egyáltalán, milyen szerződéses háttér veszi ezt körül. Sajnos, 2007. május 30-án hiába nyújtottunk be egy olyan országgyűlési határozati javaslatot, amely országgyűlési határozati javaslat ezeket a bizonyos, a beruházást megalapozó szerződéseket utalta volna egy állami számvevőszéki vizsgálat elé. Sajnos, akkor azt az országgyűlési határozati javaslatot az MSZP és az SZDSZ nem engedte plenáris ülésre tűzni, ezáltal megtárgyalni, és határozni sem tudott róla a parlament. Pedig lehet, hogy sok minden megelőzhető lett volna, ha 2007-ben erre sor kerülhetett volna.

És hogy mennyire így van, azt jelzi pont a kulturális bizottság jelenlegi, a parlament előtt levő országgyűlési határozati javaslata, illetve az előterjesztéssel kapcsolatos vitája mutatta, ahol minden párt és minden frakció egyetértett azzal, hogy ezt a szerződést minél hamarabb nyilvánosságra kell hozni annak érdekében, hogy megismerjük, mi ennek a pontos tartalma, és mi is a helyzet itt valójában.

Sajnos, bár ott ígéret született rá, sőt bizonyos döntésekre is utalás történt, azóta sem nyilvános ez a szerződés. Ezért elismerjük, hogy egy picit furcsa módon egy egyébként valóban technikai jellegű előterjesztésnél kerül ez a kérdés újra elő, de itt látjuk lehetőségét annak, hogy a parlament kikényszerítse a Magyar Televízió Közalapítvány vezetőitől azt, hogy ezt a szerződést végre, évek múlván hozzák nyilvánosságra, mutassák meg a magyar embereknek, hogy mire megy el több mint százmilliárd forint az adófizetők pénzéből.

Más lehetőséget nem láttunk, mint hogy ennél az előterjesztésnél fogalmazzuk ezt meg, egy, majd a részletes vitában részletesen is elemzésre kerülő módosító indítvánnyal, aminek a lényege egyébként éppen az, hogy egyrészt egy korábbi állami számvevőszéki vizsgálat jelentése kerüljön kiegészítésre, erről döntsön az Országgyűlés, valamint döntsön arról, hogy itt ezeket a szerződéseket a lehető leggyorsabban nyilvánosságra kell hozni. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha minden a legnagyobb rendben lenne ezzel a szerződéssel, akkor nem tartana évekig az, hogy nyilvánosságra kerüljön ez a szerződés.

Bízom benne, hogy ha 2007-ben nem is lehetett erről tárgyalni, a bizottsági ülésen az MSZP és az SZDSZ képviselői által is elmondott érvek alapján most úgy néz ki, talán most mégis lehet arról tárgyalni, hogy közösen érjük el azt, hogy végre ez a szerződés, dokumentum és a mögötte levő dokumentáció nyilvánosságra kerüljön.

Még egyszer: maga az előterjesztés technikai, de itt látjuk annak a lehetőségét, hogy a tartalmi hátteret adó szerződések nyilvánosságra kerüljenek, és végre megismerhessük azokat.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fogadnám el, a miniszterelnököt várnám meg. Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Korábban az az információ érkezett, hogy erre is a pénzügyminiszter úr fog válaszolni, de természetesen, miután a Miniszterelnöki Hivatalt érinti a kérdés, ezért fogadtam el a miniszter úr személyét.

Tisztelt Miniszter Úr! Tudjuk azt, hogy 2010 májusában Sanghajban világkiállítás lesz, és azt is tudjuk, hogy folyamatban van az a közbeszerzési eljárás, amelynek a nyertese építheti meg azt a pavilont, amelyen belül Magyarország és a magyarországi programok megvalósítása megtörténhet. A közbeszerzési eljárás 2,5 milliárd forintról szól. Ennyi nyerhető el támogatásként, és ennyi nyerhető el a programok megszervezésére.

Azt is tudjuk, hogy a közbeszerzési eljáráson három társaság indult, amelyből kettő kizárásra került, és egy, az eljáráson érvényes ajánlatot tévő cég, a Genexpo 2010 Kft. maradt csak. A cég ügyvezetője egy bizonyos Dégen István úr, aki D-24-es fedőnéven a III/I-es csoportfőnökség tisztje volt, nemzetközi hírszerzéssel foglalkozott.

Ez ügyben tennénk fel kérdéseket a miniszter úrnak. Hogyan áll egyrészt a közbeszerzési eljárás? Másrészt komolyan gondolják-e, hogy egy D-24-es számú ügynök fogja a legméltóbb megjelenést biztosítani hazánk számára a világkiállításon? Komolyan gondolják-e, hogy egy ilyen személy fogja a leghatékonyabban és a legátláthatóbban elkölteni azt a 2,5 milliárd forintot, amely rendelkezésre áll? Ne felejtsük, hogy egy világkiállításon egy ország arca jelenik meg, azaz egy adott országot jelenít meg az a pavilon, amely pavilont ezek szerint Magyarország esetében egy volt ügynök fog építeni, egy volt ügynök fogja az ott folyó programokat végrehajtani.

Azt gondoljuk, hogy ez sajnos jól jellemzi a magyar kormány tevékenységét, de azt is gondoljuk, hogy ez teljes mértékben elfogadhatatlan. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm szépen a választ, bár csak részben kaptam választ a kérdéseimre, de talán ebből az a remény is fakadhat, hogy egyetértünk abban, hogy egy ilyen ember által vezetett cég, cégcsoport nem lehet alkalmas Magyarország egyik legfontosabb külső megjelenését biztosító világkiállítás pavilonjának felépítésére és abban programok rendezésére. Már csak azért sem, mert egyébként az általa alapított cég 2008 végén jött létre, tehát referenciával és szakmai előélettel sem rendelkezhet. Ha tehát kiemelkedő szakemberek fogják elbírálni ezt az ügyet és ezt az eljárást, ahogy ezt most a miniszter úr mondta, akkor egészen biztosan erre a cégre ezzel a múlttal és ilyen személy vezetésével nem bízhatják a magyar pavilon létrehozását és abban magyar programok megszervezését.

Azt kérdezem tehát a miniszter úrtól, hogy ebben egyetértünk-e, tehát abban, hogy csak olyan személy és csak olyan cég szervezhetne egy ilyen beruházást, amely komoly referenciával rendelkezik, és amelynek az élén nem egy ilyen személy áll.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megtisztelő pénzügyminiszter úr jelenléte, de megvárnám a miniszterelnök válaszát.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! 2009. május 11-én szintén kérdeztem önt egy olyan ügyben, ami a Velencei-tó partjára tervezett kaszinóvárossal volt kapcsolatos, és akkor ön nekem egy elég információszegény választ adott. Akkor is probléma volt ez, azt gondolom, hiszen ön tagja volt, sőt egyik vezetője volt annak a kormánynak, amely utolsó intézkedései egyikeként nemzetgazdaságilag kiemelt beruházássá minősítette ezt a zavaros ügyet. Azóta azonban az is kiderült, hogy ön nem tagja volt, hanem kapcsolattartó volt a beruházóval ebben az ügyben.

Egyrészt azt kérdezném, hogy miért titkolta el ezt előlem akkor, és miért titkolta el ezt rajtam keresztül a parlament előtt. Miért nem tartotta fontosnak ezt az információt közölni velem, illetve rajtam keresztül a parlamenti képviselőkkel? Miért hetekkel, illetve hónapokkal a kérdést és a választ követően derült csak fény arra, hogy önt akkor Gyurcsány Ferenc leköszönő miniszterelnök és kormányának utolsó intézkedései egyikeként kapcsolattartónak minősítették ebben a kérdésben? Erre várnék választ.

Másrészt akkor ön válaszában azt mondta, hogy akkor kell egy ilyen beruházást támogatni, ha többletértékeket hoz Magyarországra. Kérdezem én, látszik-e ön szerint ma már az a többletérték, ami miatt indokolt volt ezt a beruházást kiemelt nemzetgazdasági projektként minősíteni. Hiszen mit látunk? Látunk hűtlen kezelés miatt indult nyomozást, látunk állami számvevőszéki jelentést, és azt látjuk, hogy még a tulajdonviszonyok sem tisztázottak ebben a zavaros kérdésben.

Harmadrészt pedig, miután a volt és a jelenlegi miniszterelnök, valamint több volt és jelenlegi miniszter szerepe is tisztázásra vár az ügyben, a magam és a Fidesz képviselőcsoportja kezdeményeztük egy vizsgálóbizottság felállítását a kérdésben. Kérdezem öntől, miniszterelnök úr, hogy támogatja-e ennek a vizsgálóbizottságnak az azonnali felállítását és azt, hogy elkezdhesse a munkáját.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban. - Közbeszólás ugyanott: Úgy van!)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Természetesen a kérdésekre nem válaszolt, hiszen továbbra sincs arra válasz, miért felejtette el ön azt elmondani, hogy kapcsolattartó ebben az ügyben. Nem beszélt erről május 11-én, elő lehet venni a szó szerinti jegyzőkönyvet.

Arról sem beszélt, hogy miért kellett ezt a projektet nemzetgazdaságilag kiemelt beruházássá minősíteni, még azt megelőzően, hogy az ingatlanok tulajdoni kérdései sincsenek rendezve.

Nem az a kérdés, hogy történtek-e szabálytalanságok, miniszterelnök úr, a tények azt mutatják, hogy történtek, hiszen még az alapját képező ingatlan tekintetében sincs tulajdonjoga annak, aki utána azt elcserélte, és akinek ön hisz a szavában, és akinek a beruházását önök nemzetgazdaságilag kiemelt beruházássá minősítették. Ezek a tények, miniszterelnök úr.

Ügyészségi nyomozás van folyamatban, az Állami Számvevőszék elmondta az álláspontját, a földhivatal nem jegyzett be gyakorlatilag semmit. Ezek a tények, illetve azok, hogy önök még mindig csökönyösen ragaszkodnak ehhez a projekthez. Valaki azt mondta az elmúlt héten, hogy BKV-kormány. Én azt mondom, hogy Sukoró-kormány.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Gyurcsány Ferenc kormányának egyik utolsó döntésével nemzetgazdaságilag kiemelt beruházássá nyilvánította az azóta elhíresült King's City elnevezésű beruházást.

Az ügylet gyanús körülményei, a jelentős állami földterületek áron aluli értékesítésének tisztázatlansága felvetik egy alapos, minden részletre kiterjedő vizsgálat szükségességét, főként azért, mert az állami pénzekkel való visszaélés gyanúja merül fel, amelynek kapcsán a Központi Nyomozó Főügyészség különösen nagy, mintegy 500 millió forintos vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt indított nyomozást.

Miután az ügyben a szerepét tekintve tisztázásra várt a volt miniszterelnök, a jelenlegi miniszterelnök, több volt és jelenlegi miniszter szerepe, ezért javasoljuk azt, hogy minél hamarabb álljon fel egy vizsgálóbizottság, és tisztázza a politikusok szerepét.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én a stratégia egy részterületéről szeretnék beszélni, ez pedig a média és az internet kérdése, hiszen, ha valaki fellapozza a 12. oldalát ennek a stratégiának, akkor ott láthatja, és a számok önmagukért beszélnek, hogy hétköznaponként 2,1 órán keresztül, hétvégenként pedig 3,5 órán keresztül nézik a fiatalok a televízió adását. Ez, azt gondolom, hogy önmagában egy nagyon jelentős szám, de ha azt az időszakot nézzük, amikor ébren van egy fiatal, akkor azt is mondhatjuk, hogy a nap egy jelentős tévé előtt tölti. Hogyha ehhez még az internethasználatot is hozzátesszük, hozzávesszük, akkor bizony a monitor és a képernyő nagyon komoly befolyásoló erő az ő fejlődésük tekintetében.

Ezért én egy kicsit keveslem a stratégiában erre a kérdésre fordított, mondjuk úgy, hogy terjedelmet, hiszen 4-5 sorról van mindösszesen szó, de önmagában inkább nem is a kritika miatt szólnék hozzá, hanem ennek a területnek a fontosságát szeretném hangsúlyozni. Elsősorban azért, hiszen tudjuk, hogy az internet és a média az, amelyből egyrészt a fiatalok tájékozódnak, másrészt amely, azt gondolom, egyfajta ismeretanyag átadására mindenképpen alkalmas akár otthon, akár pedig egyébként az iskolai oktatás tekintetében, legyen az bármelyik szintje az oktatásnak. Harmadrészt egy nevelési kérdés is, hogy mi ez a követendő példa, amit mint minta kapnak a médiából és interneten keresztül a fiatalok. Mondjuk ki, hogy ma egy olyan világot kapnak zömében, ami nem az ő világuk, és soha nem is lesz az övék, ezért hangsúlyoznánk a magyar, illetve az európai tartalmak előállításának fontosságát ezen a területen, hiszen az az a világ, amiben ők föl fognak nőni, és amely egyébként az övék lesz, nem azok, amelyek elsősorban a tengerentúli filmekből leképeződnek a számukra.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy egy 1996-os médiatörvény nem lehet alkalmas arra, hogy ma már ezeket a kihívásokat egyébként kezelni tudja, így azért javasolnánk, hogy a cselekvési terv tekintetében erre egy külön és egy kicsit nagyobb - hogy mondjam - terjedelmet fordítsunk majd, pont annak érdekében, úgy gondolom, hogy talán ha van valami, amiben nincs vita, akkor ez a terület ilyen lehet az oldalak között; főleg, hogyha a kezünkbe vesszük, és ez talán a fontosságát is jelzi, a minden évben az Országgyűlés elé kerülő ORTT-beszámolókat. Épp a mai nap fogja tárgyalni ezt a beszámolót az Országgyűlés a 2008. évre vonatkozóan, és lássuk be, hogy ennek a megállapításai is, mind a gyermek-, mind az ifjúsági műsorok tekintetében nagyon komoly és negatív megállapításokat tesznek akár az időpontok tekintetében, akár konkrétan a tartalmak tekintetében. Olyan követendő mintákat adnak a televíziók, illetve az internet is sok tekintetben, ami ellen ha nem teszünk valamit akár a nevelés, akár az oktatás területén, akkor persze lehet most arról beszélni, hogy 15 év múlva milyen lesz az ifjúság, de sok jóra ezen a területen biztos, hogy nem számíthatunk.

Így tehát egy új szabályozásra van szükség. Ezen a területen egyébként, amikor a szabályozásról viták, akkor még ötpárti egyeztetések folytak, akkor ezen a területen nagyon nagy egyetértés volt, hogy itt bizony nagyon komoly és az eddigieknél szigorúbb szabályozásra van szükség annak érdekében, hogy ezen a területen eredményt lehessen elérni.

(13.30)

Még egyszer, elsősorban azért, mert ha valaki megnézi a számokat, vagy adott esetben saját gyermekeire gondol, akkor tudja, hogy az internet és a televízió, az két olyan eszköz, amivel ők élnek, és nem mindegy, hogy ezt milyen célra használják, nem mindegy, hogy mit szűrnek le belőle; nem mindegy, hogy egyébként ez a nevelést szolgálja, vagy éppen a nevelés ellen hat, legyen az akár a családban, akár pedig az oktatás-nevelés tekintetében.

Tehát arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ezzel a területtel szerintem egy kicsit hangsúlyosabban kell a jövőben foglalkozni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ágh Péter képviselőtársam annyit mondott, hogy ingyenes nyelvvizsgát ígértek. Nincs ingyenes nyelvvizsga. Sorban állnak a fiatalok egyébként diplomájukért és azért, hogy előtte letehessék a nyelvvizsgát, és egyébként természetesen nem ingyenesen tudják ezt megtenni.

Másrészt hamarosan lesz egy viszonylag nagy mintás ifjúsági vitanap, amit úgy hívnak, hogy országgyűlési választások, és azok a fiatalok, akik a megfelelő életkorral rendelkeznek, ott el fogják mondani a véleményüket az elmúlt hosszú-hosszú évek szocialista-szabad demokrata kormányzatának ifjúságpolitikájáról is, mint ahogy másról is. De igazán nem ezért kértem szót.

Ami adatokat idéztem, és amelyek egyébként, úgy emlékszem, meg is felelnek a szakirodalomban foglalt statisztikai adatoknak, azok egyébként az ifjúsági stratégiába vannak belefoglalva, eszerint például három és fél óra hétvégi naponként az az idő, amit az ifjúság televízió előtt tölt. Jellemző persze, hogy van, aki ezt már az interneten keresztül teszi meg, de adott esetben ugyanolyan televíziós tartalmat néz és tekint át. Ezt is szabályozni kell.

Ezért mondjuk azt, hogy az 1996-os médiatörvény ilyen eszközparkkal nem számolhatott, azaz megoldást sem tud ezekre a problémákra adni, mindenképpen egy új szabályozásra van szükség. Abban meg nem vitatkozunk, hanem egyetértünk, hogy bizony az internet területén is meg kell nézni, hogy mi a helyzet. Nemcsak Magyarországon, hiszen ez nemcsak Magyarország problémája, hanem az Unió problémája is, és a világ gyakorlatilag fejlett részén mindenhol ez egy nagyon komoly, többek között szabályozási és jogi kérdés is, ahol igazán a megoldásokat még nem találták meg.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Kezdjük egy olyan kérdéssel, ami természetesen meghatározza ennek a napirendi pontnak a tárgyalását is, mint minden olyan napirendi pontét, amely összefügg a média kérdéseivel, a médiaszabályozás kérdéseivel Magyarországon. Azt is mondhatnánk, nincs új médiaszabályozás, és természetesen ennek vannak hatásai, például egy olyan napirendi pont tárgyalására is, mint az ORTT 2008. évi beszámolója. Egyrészt tudjuk, hogy ez bizony veszélyezteti a digitális átállás sikerességének kérdését. Elnök úr is beszélt az uniós irányelvekből következő problémákról, és azt is elmondhatjuk, hogy bizony a meglévő problémák egy részét ez a médiatörvény, a mostani hatályos médiaszabályozás nem tudja kezelni, nem tudja megoldani. Ez mindenképpen hozzátartozik azokhoz a témákhoz, amelyek a média kérdéseit tárgyalják itt az Országgyűlés vagy a szakbizottság előtt.

Szeretném azzal kezdeni magáról a beszámolóról alkotott véleményünket, hogy maga a beszámoló egy nagyon gazdag, színvonalas anyag. Azt hiszem, ha valaki egy beszámolót a kezébe vesz, akkor nem egy hatszáz oldalas, szinte könyvformátumra gondol Magyarországon, ez pedig az, mindenképpen olvasmányos, tanulságos és nagyon komoly szakmai tartalmat is visel, ezt mindenképpen megköszönjük. A minőség és a mennyiség itt együtt járt, azzal együtt, hogy azon persze lehet vitatkozni, hogy minden tartalmi résznek egy beszámolóban kell-e helyet kapnia, de egyáltalán nem baj egyébként, hogy ezt is a kezünkbe vehettük. Csatlakozom Jánosi Györgyhöz, aki azt mondta, talán ennél nagyobb figyelmet is megérdemelne ez az ügy, hiszen a média az a kérdés, amihez valóban mindenki hozzászól, mindenki ért, és mindenkinek van róla pozitív vagy negatív véleménye, esetleg kritikája, talán komolyabb vitát is megérdemelne. De erről biztosan nem azok tehetnek, akik itt vannak, úgyhogy térjünk is rá a beszámolóra.

Az értékeit én magam is néhány gondolattal összefoglaltam, illetve az előttem szólók megtették, egy-két helyen még én is ki fogok térni rá, alapvetően azonban mégis a kritikai megjegyzésekre helyezném a hangsúlyt. Jeleztük, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk a beszámolót és az előterjesztést, viszont elfogadni nem fogjuk. S hadd utaljak megint Jánosi György szavaira, aki azt mondta, hogy a 2008. esztendő az ORTT tekintetében - és ezt a beszámoló is hűen tükrözi - egyfajta kettősséget mutat, a folytonosságot és a változásokat egyaránt. Mi elsősorban a folytonosság miatt tartjuk ezt a beszámolót még olyannak, amit nem kívánunk elfogadni.

Mik is ezek a kritikák? Alapvetően azt lehet általánosságban elmondani, azután néhány konkrét dolgot is mondanék, hogy egyértelmű folyamatok figyelhetők meg a média tekintetében, és itt most a tartalom oldaláról közelíteném meg ezt a kérdést.

(17.30)

Egyértelműen egyre erőszakosabb, egyre agresszívabb, egyre brutálisabb az a tartalom, ami megjelenik, és nemcsak a kereskedelmi, hanem sajnos egyre nagyobb számban és arányban bizony a közszolgálat tekintetében is. Ez pedig mindenképpen nagyon komoly probléma, amire ha nem figyelünk oda, akkor hiába beszéltünk itt ma a nap folyamán ifjúsági stratégiáról, az ifjúság és a nevelés kérdéseiről, akkor igazán eredményesek nem tudunk lenni, mert amit a családok felépítenek adott esetben, azt egy-egy tévéműsor pillanatok alatt le is tudja rombolni. Tehát erre mindenképpen oda kell figyelni.

Miért is van ez a probléma? Azért, mert láthatólag a média a reklámbevételekre törekszik, azaz mindenáron a nézettséget hajszolja. Bizony, ez aztán együtt jár azzal is, hogy ha a megjelenő igények - bár én azok közé tartozom, akik azt mondják, hogy a média teremti ezen igények jelentős részét, önmagában nem biztos, hogy ezek meglennének, de ezen lehet természetesen vitatkozni -, tehát ha az igények arra mutatkoznak, hogy erőszakos, brutális, agresszív műsorokat, tartalmat állítsanak elő és mutassanak be, akkor ezt is fogják tenni, mert ebből aztán azt gondolják, hogy nézettség fakad, abból pedig reklámbevétel fakad, és ha így van, akkor ők ezt fogják tenni. Úgy látjuk, hogy bár rossz a törvényi szabályozás, és ezt az előbb is elismertük, minden évben elismerjük, és talán egyszer lesz egy jobb és egy új médiaszabályozás, de amíg ez van, természetesen ennek mint keretnek a függvényében lehet dolgozni és az ORTT-t is számon kérni.

Azt látjuk, hogy azért nem eszköztelen az ORTT a jelenlegi hatályos médiatörvény tekintetében sem. Az eszközökkel ugyan él, de nem mindig, és a mi véleményünk szerint általában nem kellő szigorral és kellő eréllyel, bár kitérnék majd arra, hogy ebben bizonyos változások talán az utóbbi időben tapasztalhatóak voltak.

Ha azt mondjuk, hogy "lopok, na és?" - van egy ilyen műsorszám-felirat, amit Tellér Gyula el is mondott a kulturális bizottság ülésén, ha egy ilyet gyakorlatilag következmények nélkül meg lehet tenni, legalábbis a dolog tartalmi oldalán lévő problémához képest nagyon enyhe következményekkel, akkor ott valami baj van, és nem feltétlenül a médiaszabályozással, mert szerintünk az ilyen kérdésekben igenis van szankciórendszer, az alkalmazottnál sokkal hatékonyabb is. Hiszen mit látunk? Annak ellenére, hogy bizonyos súlyos és általában azt is elmondhatjuk, hogy sorozatos törvénysértések figyelhetők meg, általában a szerződések meghosszabbításáról sokat vitatkoztunk már ebben a Házban, de mondhatnánk a büntetések elengedését, vagy nem a legsúlyosabb szankciók alkalmazását, és azt is mondhatnánk, hogy a szerződések ellenőrzése sem történik meg sok esetben a műsorszolgáltatók részére. Vagy ha ez az ellenőrzés meg is történik, sőt bizonyos értelemben beszámolási kötelezettségük is van, akkor se látjuk, hogy ennek igazán hozadéka lenne a másik oldalon, azaz a következmények oldalán.

Mindenképpen összefoglalva azt látjuk, hogy igazán nincs ellenőrzés, nincs szankció és nincs beszámoltatás. Természetesen ez egy sarkos megfogalmazás, és mint minden általánosítással, bizonyos értelemben természetesen ezzel lehet vitatkozni. Itt meg is említeném, hogy 2009-ben látunk bizonyos elmozdulást ebben a tekintetben, mondjuk azt, hogy kezdeti lépéseket. Ezeknek örülünk, a 2009-es beszámolónál majd lehet ezeket értékelni, de itt azért szerettük volna azt megjegyezni, hogy nem a 2008-as beszámoló tárgya ez a kérdés, de mindenképpen mi arra biztatnánk az ORTT-t, az ORTT elnökét is és az egész testületet, hogy ebben a tekintetben ezen az úton egy kicsit gyorsabban előrehaladva szerintünk komolyabb eredményeket lehet elérni.

Itt egy kicsit az önszabályozás kérdésére is rátérnék, hiszen tudjuk, hogy ez manapság egy olyan kérdés, amelyik pont az egyik legvitatottabb, erőszakos, agresszív műsorfajta vagy tartalom esetén merült fel. Én egy kicsit kevésbé vagyok optimista, mint Jánosi képviselőtársam, bár természetesen örülnék, ha neki lenne igaza, és már az önszabályozással is meg lehetne oldani ezeket a kérdéseket. De egyrészt akkor eddig is meg lehetett volna oldani, és sajnos kevés jó példát látunk, másrészt az önszabályozás a jogalkotást nem válthatja fel. Vonjuk be természetesen a médiapiac szereplőit a jogalkotásba, vonjuk be egy új szabályozás megalkotásába; én magam ebben egy kicsit jobban hiszek, mint az önszabályozás tekintetében, mert eddig is volt erre lehetőség, hiszen a médiatörvény egyébként erre biztosít keretet és lehetőséget.

Ezzel kapcsolatban, ha már jogalkotásról beszélünk, az ORTT-nek is vannak jogosítványai, megint csak a hatályos médiatörvény tekintetében is, és itt bizony, bár érzékeli az ORTT a problémákat - ez a beszámolókból is egyértelműen kiderül -, nem látjuk az utóbbi időben azokat a lépéseket, amelyek adott esetben kezdeményezések is lennének, akár a finanszírozási problémák tekintetében, akár az előbbi kérdéskörben. Tehát ha látjuk, hogy egy folyamat a médián belül hová vezet, és annak milyen társadalmi következményei vannak, akkor mit kívánunk ez ellen tenni, és ki más tehetne javaslatot, ha nem éppen az a testület, amelyik egyébként erre leginkább szakmailag hivatott. Tehát mindenképpen ebben is egy kicsit nagyobb bátorságot javasolnánk, illetve kérnénk.

S miután itt szinte mindenki, aki hozzászólt, beszélt a médiatudatosságról szóló kampányról, aminek mi is örülünk, és mindenképpen pozitívnak tartjuk, de azért hozzátennénk, hogy ez önmagában kevés eredményre fog vezetni akkor, ha egyébként eltűrjük azt, hogy adott esetben azok a tartalom-előállítók, ahol mondjuk, ez a hirdetés vagy ez a kampány megjelenik, közben öt perccel előtte vagy öt perccel utána, ahogy ez a hirdetés lement, egyébként homlokegyenest mást tesznek a műsoraikba vagy azokba a tartalmakba, amelyeket bemutatnak. Erről beszéltem az elején. Tehát igenis, úgy látjuk, hogy bizony az erőszak, az agresszivitás és a brutális tartalom előretör, és hiába van kettő ilyen tartalom között egy ilyen hirdetés, ha előtte és utána egyébként pont ellenkező hatások érik azt, aki egyébként éppen azt a médiát nézi.

Azt gondoljuk, hogy a szülőket ebben a tekintetben segíteni kell, a családokat segíteni kell, és ezt nem elég azzal elintézni, hogy van egy ilyen kampány, még akkor is, ha kampányra is szükség van, mint ahogy oktatásra is egyértelműen szükség van, ebben is egyetértünk.

Tehát itt igazán a vita, ha szabad azt mondanom, úgy érzem, nem abban van, hogy mit hogyan ítélünk meg, mert abban én olyan óriási nézetkülönbséget nem látok, hanem hogy mit tehet vagy mit nem tehet az ORTT ez ellen. Inkább ebben érzékeljük mi a vitát, és bízunk benne, hogy a 2009-es beszámoló tekintetében - ahogy már az előbb is mondtam - talán előremozdulásról lehet majd szót váltani.

Néhány konkrétum, ami egyértelműen úgy érzékeljük, hogy konkrét kritika, hiszen akkor járunk el korrekten, ha az általánosság mellett konkrétumokat is mondunk. Egyrészt érzékelünk egyfajta kettős mércét; közéleti hírcsatornák kiegyensúlyozottságának kérdésében mintha nem ugyanúgy ítélné meg az ORTT az egyes műsorszolgáltatókat. Gondolok itt az egyik oldalon, mondjuk, a Hír TV-re, az Echo TV-re, a másik oldalon pedig a többi televízióra. Idevehetnénk a Nap-kelte kérdését, ami mind a szerződés tekintetében, mind annak tartalma tekintetében éles vitákat szokott kiváltani, akár itt a plenáris ülésen, akár a kulturális és sajtóbizottság ülésén. Tudjuk, hogy bizony itt az előkészítő iroda sokszor konkrét intézkedéseket javasolt, amit aztán a testület nem tett meg; ennek egészen biztos, hogy van oka, de ezt az okot itt most nem érdemes talán firtatni.

Ott van a Tilos Rádió jogosultságának öt évvel történő meghosszabbítása, ami megint bizonyos értelemben érthetetlen, és jogilag is azt gondoljuk, hogy aggályos. Mint ahogy aggályos az, hogy korlátlanul engedett szabad teret az ORTT egy olyan, egyébként kormányzati intézkedéseket népszerűsítő reklámspotnak, ami azt gondoljuk, hogy egy nagyon rossz gyakorlatot eredményezhet. Ez az Új Magyarország nevű kampánya volt a kormánynak. Most ennek a tartalmától függetlenül inkább azt jegyezném meg, hogy ez lehetőséget ad a bármikori kormánynak arra, hogy ezzel a szerintünk az ORTT által bizony túl tágra nyitott tereppel visszaéljen, mert szerintünk ezek egyértelműen politikai típusú hirdetések, és eszerint is kellene azokat elbírálni. De ott vannak olyan kérdések, mint például a Gold Rádió kérdése. Ez az Advertum csoporthoz tartozó rádió, ahol bizony tudjuk, hogy történtek lépések, de a nyíregyházi és a miskolci rádiójuk tekintetében ezek aztán elmaradtak. Látunk nyilvánvalóan irreális árajánlattal megszerzett frekvenciákat, ahol utána aztán nem történik díjfizetés.

(17.40)

Azt gondoljuk, hogy ez is kérdéseket vet föl, és egyáltalán a kiegyensúlyozottság kérdése, ami persze bizonyos értelemben nehéz kérdéskör, de mégiscsak vannak azért a világban és Európában jól működő modellek, a magyar médiatörvény pedig ebben a tekintetben teljesen egyértelmű, amikor azt mondja, hogy kiegyensúlyozottságot ír elő, és ennek, azt gondoljuk, a parlamenti arányokat le kellene képeznie. Ez ma nincs így. Számos példát mondhatnánk, de csak egyet ragadnék ki. Mondjuk, az MTV1 déli Híradójában volt, amikor 71 százalékos volt a kormányzat megjelenésének aránya. Ez nemcsak a közvélemény-kutatásokhoz képest irreális, hanem a mostani parlamenti arányokhoz képest is, azt gondolom, irreális; mint ahogy az is, hogy egyébként a közvélemény-kutatások szerint igen komoly támogatottsággal rendelkező Fidesz, mondjuk, 24 százalékos részvételi arányt tud ezekben a műsorokban elérni.

Folytathatnánk persze ezt a kérdést, de igazán a problémát vetnénk föl most már egyébként sokadszorra. Szinte minden évben ezek a számok visszaköszönnek. Itt is úgy érzékeljük, hogy bizony, ezen a területen lenne mit tennie az ORTT-nek. Mint ahogy lenne a betelefonálós műsorok tekintetében is mit tenni, vagy a telefonos nyereményjátékok tekintetében is mit tenni. Főleg az utóbbi persze fölvet fogyasztóvédelmi kérdéseket is, fölvet társszabályozási kérdéseket is, és azt is készséggel elismerjük, hogy itt a GVH döntései is bizonyos hatással vannak természetesen az ORTT mozgásterére is, de azt gondoljuk, hogy pont az emberek, a fogyasztók védelme érdekében itt szintén határozottabb lépésekre van szükség.

Szóba került a vitában a nemzetközi együttműködések kérdése. Azt hiszem, örvendetes az a tény, hogy az ORTT ezekbe az együttműködésekbe belépett, ilyen nemzetközi testületek munkájában részt vesz. Többször fölmerült, hogy egy ilyen testületben a román médiahatósággal gyakorlatilag együtt ül a magyar médiahatóság. Kérdés, hogy ez miért nem tud akkor a Cool TV problémája tekintetében valamilyen megoldási irányt legalább megmutatni, ami sok sebből vérzik, és amikor - akkor még - ötpárti egyeztetés zajlott a médiatörvény tekintetében, de már a digitális átállásról szóló törvény tekintetében is, akkor ez mindig egy kicsit állatorvosi ló volt, pozitív vagy negatív oldalról megközelítve, de mindig egy szabályozási kérdés volt. Nem vitatom, ez sem egy könnyű terület, de a mi szakértőink azt mondják, hogy igenis lehetne és kellene is lépni.

Mindenképpen szeretnék még kitérni a gyerekműsorok kérdésére, hiszen a kiskorúak védelme mindig szóba kerül egy ilyen vitában, teljesen jogosan, hiszen tudjuk, hogy bizony a fiatalok, a gyermekek médiafogyasztók. Zárójel: most már internetfogyasztók is, egyre alacsonyabb életkorban; ez újabb problémákat és kérdéseket vet föl természetesen. Ezen a területen is számos olyan probléma van, ami megoldásra vár, és nem érezzük, hogy kellő szankciórendszerrel és hangsúllyal lépne föl az ORTT, pedig szerintem szülőként, nagyszülőként mindenki nap mint nap tapasztalja azt, hogy áldatlan állapotok vannak ezen a területen a televíziókban, elsősorban a kereskedelmi televíziókban, és olyan műsorszámok jelennek meg korhatár nélkül, vagy olyan összemosások történnek, amelyek bizony egyértelműen veszélyesek a kiskorúak fejlődése tekintetében. Itt tehát mindenképpen szintén határozottságot javasolnánk.

Még egy kérdést vetnék föl sok más mellett, ami elmarad, az pedig az európai és a magyar kvóták alóli folyamatos mentesítés kérdésének a dolga. 2008-ról beszélünk, mindig hangsúlyozni szeretném, hiszen bizonyos területeken történtek - még egyszer mondom - előrelépések. Ezen a területen ez érthetetlen, hiszen egyébként a jogalkotói szándék is, amikor arról beszéltünk, hogy milyen lenne egy jó médiaszabályozás, függetlenül attól, hogy ez úgy néz ki, hogy egyelőre nem jön létre, ez kulcskérdés volt, és nem érzékeltünk a politikai oldalak között komoly eltérést. Ha pedig így van, akkor lehet, hogy itt az ORTT munkájában is egységesebb, viszont sokkal határozottabb és keményebb fellépésre lenne szükség a magyar tartalmak vagy az európai tartalmak erőteljesebb megjelenése érdekében.

Ezek azok a kérdések, amelyek talán konkrétumokat is tartalmaznak, és indokolják azt, hogy miért nem fogadjuk el a beszámolót, azzal együtt, hogy próbáltam a kritika mellett azokat a pozitív jegyeket is előhozni, amiket láttunk. Inkább összefoglalnám a kérdést azzal, hogy határozottabb és keményebb szankcionálást és fellépést várunk el az ORTT-től, mert a mostani, hatályos médiatörvény is ad erre lehetőséget, főleg a sorozatos törvénysértést elkövető műsorszolgáltatók tekintetében. Biztatnám arra elnök urat, hogy a 2009-ben elkezdődött folyamatok felgyorsulva, 2010-ben aztán egy olyan beszámolóval kapcsolatos vitát eredményezzenek, amikor azt lehet majd kimondani, hogy erre gondoltunk, mondjuk, 2008 szeptemberében.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kissé nehéz helyzetben vagyok, merthogy olyat nem látok a kormány részéről, aki vette volna a fáradságot arra, hogy a képviselőkkel együtt végezze esetleg a munkáját, és adott esetben válaszoljon. De azt gondolom, hogy ezért nem nekem kellene magyarázkodnom, már csak azért sem, mert egyébként egy olyan témában szólalok meg, ahol akár egy kormánytisztség-viselő, miniszter vagy államtitkár azt is elmondhatná, hogy milyen jó, ha összefognak képviselők, és milyen jó, ha bizonyos intézkedések nem történnek meg. Tehát még egy sikerről is számot adhattak volna, de úgy látszik, már erre sem tartanak igényt a kormány tisztségviselői.

Arról van ugyanis szó, hogy a nyáron felröppent az a hír, hogy több magyarországi büntetés-végrehajtási intézetet, ezek közül pedig a székesfehérvárit is bezárásra ítéli az igazságügyi kormányzat. Ezt követően több írásbeli kérdésre Draskovics úr valóban megerősítette válaszában, hogy ilyen kezdeményezés van, hogy bizonyos számításokat, kalkulációkat folytatnak ebben a tekintetben, valamint az intézmény a kiürítési tervet is el kellett hogy készítse felsőbb utasításra. Ezt követően szerencsére - mondhatom, hogy pártállástól függetlenül - komoly összefogás alakult ki a városban, és mind az országgyűlési képviselők, mind pedig az önkormányzat egységesen lépett fel annak érdekében, hogy ilyen közbiztonsági helyzetben, ilyen romló időszakban egy olyan, egyébként a bűnözés tekintetében a közlekedési csomópont jellegéből fakadóan is, amiben Székesfehérvár van, kiemelten súlyos helyzetben lévő város esetében ez ne történjen meg, hiszen ez komolyan veszélyeztetheti a város közbiztonságát. Ezt követően ki-ki a saját eszközeivel, kormánypárti és ellenzéki országgyűlési képviselők felléptek, és a múlt hét végén az a hír került nyilvánosságra, hogy a kormányzat végül is meghátrált, és nem zárja be ezt a büntetés-végrehajtási intézetet. Igazából ezt szerettem volna itt ma megerősíttetni a kormány valamelyik képviselője révén.

És bár nincs itt senki, a mai nap Draskovics miniszter úrtól levél formában egy korábbi írásbeli kérdésemre az a válasz érkezett, amiben a miniszter úr megerősítette azt, hogy "a számba vett költségszámítások és szakmai indokok alapján a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet székesfehérvári objektumát még ideiglenesen sem zárjuk be". Ez a válasz egyértelmű. Lehet, hogy ezért gondolta azt a kormány, hogy nem vesz részt, bár lett volna olyan kérdésem is, amely arra vonatkozott volna, hogy mi van a többi büntetés-végrehajtási intézettel az ország más területein, de egyszer talán ezt is megtudhatjuk. Én magam székesfehérváriként mindenképp örülök annak, hogy a bölcs belátás végül győzött, és erre a lépésre szerencsére nem kerül sor. Ez öröm a fehérváriaknak, öröm a Fejér megyeieknek, és öröm annak a száz embernek is, aki a családját abból a jövedelemből tartja el, amit a büntetés-végrehajtási intézet dolgozójaként ezért a munkáért cserébe kap.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az emberek, a munkavállalók többsége akkor is alig tud megélni jövedelméből, ha van munkahelye, és ott dolgozni tud, van, aki azonban akkor is jól jár, hogyha nem dolgozik; elég hozzá - úgy látszik - szocialista képviselőnek lenni.

Hunvald György, Erzsébetváros szocialista polgármestere ellen ugyanis hivatali vesztegetés, hűtlen kezelés, magánokirat-hamisítás, hivatali visszaélés és többrendbeli csalás alapos gyanúja miatt büntetőeljárás van folyamatban. A Központi Nyomozó Főügyészség 2009. február 10-én vette őrizetbe a polgármester urat, majd a Pesti Központi Kerületi Bíróság elrendelte előzetes letartóztatását. Ez azt jelenti, hogy Hunvald György 2009. február 10-e óta nem jár be munkahelyére, munkáját nem végzi. Mégis havi 742 ezer forint juttatásban részesül, ami azt jelenti, hogy az előzetes letartóztatás óta összesen 5 millió 900 ezer, azaz közel 6 millió forintot kapott közpénzből. Akkor, amikor az emberek egyre rosszabbul élnek, akkor, amikor újabb és újabb megszorító csomagokkal veszik ki az utolsó 10 ezer és 20 ezer forintjaikat, akkor egy szocialista polgármester, aki munkát nem végez, több millió forint közpénzben részesül. Nem kell mondanom, hogy hány gyermek étkezését lehetne ekkora összegből egy önkormányzatnál egyébként fizetni.

Kérdezhetjük persze azt, hogy mi munkája lehet egy polgármesternek a börtönben, de a költségtérítés talán még izgalmasabb kérdés: vajon milyen költségei lehetnek egy polgármesternek, miközben egyébként a cellák falai között ül? Milyen költségei lehetnek, amire közpénzből egyébként neki költségtérítés jár? És miért nem járultak vajon hozzá a szocialisták ahhoz, hogy ezen az áldatlan gyakorlaton önmagában ott, a kerületben változtatni lehessen?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a válasz második részét, amiben ön egyértelművé tette azt, hogy a mai jogi normák és hatályos jogszabályok alapján is egyértelmű a helyzet, és egyértelmű, hogy bizony a rabosított polgármesternek nem járnának ezek a juttatások.

(15.40)

Tudjuk azonban, hogy a kerület szocialista képviselői és többsége még csak napirendre sem engedte venni az erről szóló indítványokat. Azt is lehet tudni, hogy ezt követően továbbra is kifizetésre kerül az ő jövedelme és költségtérítése. Ezek szerint nemcsak a mi álláspontunk szerint, hanem az államtitkár úr álláspontja szerint is ezt törvénytelenül teszik, ami felveti annak a felelősségét, aki az utalványozásról egyébként dönt, de természetesen felveti a kerület szocialista képviselőinek a politikai felelősségét is.

Ennek örülök, vagy annak örülök, hogy az államtitkár úr szerint is egyértelmű a jogi szabályozás. Emellett kérdezem, hogy támogatja-e a kormány, illetve támogatja-e az államtitkár úr, hogy a szabály még egyértelműbb legyen, azaz támogatja-e azt a törvényjavaslatot, amelyet benyújtottam a képviselőtársammal együtt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az ügyben.

Köszönöm szépen a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A 15 perc 15 másodperc lesz, hiszen gyakorlatilag minden évben ugyanezt a vitát lefolytatjuk itt a Ház előtt, és ugyanaz az alapprobléma jelenik meg. Miközben egyébként a költségvetés számszakilag rendben van, könyvvizsgáló is ezt jelezte jelentésében, közben van egy olyan átcsoportosítás, amiben gyakorlatilag egy kétharmados jogszabályt feles jogszabállyal ír át az Országgyűlés. Ezért minden évben, így most is tartózkodni fog a Fidesz a szavazásnál.

Köszönöm szépen. (Koszorús László: Bravó! Huh! - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A főügyészség különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és más bűncselekmény miatt még 2009 áprilisában indított a sukorói ügyben nyomozást. Múlt hét óta azt is tudjuk, hogy valós értéküknél csaknem 600 millió forinttal drágábban szerepelnek a sukorói ingatlancsere szerződésében a pilisi és az albertirsai földterületek. Ezt jelentette be legalábbis a főügyészség.

A főügyészség által kirendelt igazságügyi szakértő szerint a csereszerződéssel érintett albertirsai és pilisi ingatlanok összértéke 193 millió forint, ezzel szemben a csereszerződésben ezek az ingatlanok 787 millió forintért szerepeltek. Azaz az értékkülönbség 593, közel 600 millió forint. A főügyészség erről tájékoztatta a Pénzügyminisztériumot, az MNV Zrt. ellenőrző bizottságát és az Állami Számvevőszéket is.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Néhány perccel ezelőtt azt olvastam egy internetes portál fő címlapsztorijaként, hogy Sukorón nem lesz kaszinóváros, állítólag a szerdai nap folyamán a Pénzügyminisztérium be fogja jelenteni, hogy semmisségi pert, azaz bírósági eljárást indít ezen csereszerződések megsemmisítése érdekében. Logikus tehát a kérdés, hogy miniszterelnök úr tud-e erről, és mi a véleménye erről a kérdésről.

Miniszterelnök Úr! Jelenti-e azt, hogy a következő napokban, hetekben megnevezésre kerülnek végre azok a politikai és jogi felelősök, akik ezt az ügyet idáig vitték? Jelenti-e azt, hogy ön - mint a kormány miniszterelnöke - ma kijelenti azt, hogy Sukorón nem lesz kaszinóváros? Jelenti-e azt, hogy a következő percekben bejelenti ön azt, miniszterelnök úr, hogy ez a beruházás a továbbiakban nem lesz nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön megint nem válaszolt a kérdésekre. Szeptember 14-én ez már megtörtént, itt van az ön konkrét felszólalása, ahol ön egyértelműen, akkor még a szabálytalanságokkal mit sem törődve, ennek a beruházásnak a támogatásáról beszélt ennek a Háznak a falai között. Most kiderül, hogy ha jól értem, ma már egyébként a főügyészség átiratát követően a Pénzügyminisztérium sem szeretné ezt a beruházást, ha igazak azok a sajtóhírek, hogy szerdán bejelenti a semmisségi per elindítását.

Ön pedig még mindig arról beszél, ami ezek szerint nincsen. Nincsen az Állami Számvevőszék szerint, nincsen a főügyészség szerint, és ezek szerint most már a Pénzügyminisztérium szerint sincsen. Csak ön szerint van, miniszterelnök úr.

Úgyhogy, ha valamikor indokolt egy vizsgálóbizottság felállítása és az ön politikai és jogi felelősségének is a megvizsgálása, akkor azt gondolom, hogy a mai felszólalása után, a ma történtek után teljesen egyértelmű, miniszterelnök úr, hogy miért kell az ön szerepét ebben a kérdésben vizsgálni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(15.20)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is elnézést kérek. Cserébe nem fogom kihasználni a húsz percet.

Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan ügyről van szó, amely most már hosszú-hosszú hónapok óta vár tisztázásra, illetve arra, hogy tisztázásra kerüljenek olyan körülmények, amelyek az üggyel kapcsolatban felmerültek az elmúlt hónapokban. Ismert mindenki előtt, hogy Sukoróra egy megaberuházást tervez valaki valamilyen körülmények között, és ezekről a körülményekről tudunk ebben a pillanatban keveset.

Azt tudjuk, hogy ezt a bizonyos beruházást - Gyurcsány Ferenc kormányának utolsó intézkedései egyikeként - nemzetgazdaságilag kiemelt beruházássá minősítették, anélkül, hogy egyébként erről a beruházásról azóta is többet megtudtunk volna. Egy azonban egészen biztos, hogy bizony itt egy nagyon komoly vagyoni kár érte az államot. Ezt ma már nemcsak a sajtó és nemcsak a nyilvánosság mondja, hanem legújabb szakértői anyagában egyértelműen megállapítja a főügyészség is. Ez a bizonyos területcserével összefüggésben jelentkező vagyoni kár közel 600 millió forint is lehet, nagyon komoly pénzről van tehát szó. Ebből következik már önmagában ez a kérdés - egy állami vagyon csereszerződések nyomán cserél gazdát, és ez ilyen vagyoni kárt okoz az államnak - felveti a jogi és a politikai felelősség kérdését.

Ami nagyon érdekes, hogy hosszú-hosszú ideig bizonygatta az akkor még gazdasági miniszter, ma miniszterelnök Bajnai Gordon ennek a beruházásnak a fontosságát. Oszkó Péter pénzügyminiszter, korábbi pénzügyminiszter adta azokat az engedélyeket, amikre ehhez a beruházáshoz egyébként szükség volt, illetve nemzetgazdaságilag kiemelt beruházássá minősítéséhez szükség volt.

Azt is tudjuk, hogy miután a főügyészség a múlt héten megjelent hírek alapján megállapította szakértői anyagában ezt a vagyonvesztést, erről tájékoztatta többek között a Pénzügyminisztériumot, az Állami Számvevőszéket, és a mai sajtóhírek szerint ennek hatására a Pénzügyminisztérium még lehet, hogy a héten elindítja azt a bírósági eljárást, ami szükséges az alapszerződések, csereszerződések megsemmisítéséhez, felmondásához - ugye, attól függ, hogy milyen jogi eljárás indul pontosan.

Nem tudjuk, hogy mi lesz ebben az ügyben, de egészen biztos, hogy felvet a kérdés és maga az eljárás egy olyan kérdéssort, amit érdemes megvizsgálni. Erről szól a mi képviselői indítványunk, amely egy vizsgálóbizottság felállítását javasolja annak érdekében, hogy az egyébként az előterjesztésben szereplő kérdésekre választ kapjunk, és választ kapjunk azoknak a közéleti szereplőknek a szerepére ebben az ügyben, akik érintettek lehetnek, elsősorban azért, mert pozíciójuknál fogva hatást gyakoroltak ennek a beruházásnak az induló folyamatára. A korábbi kormány tagjai, a jelenlegi kormány miniszterelnöke, pénzügyminiszterének a szerepe vár tisztázásra, és a politikai természetű tisztázás hol történhetne, ha nem éppen itt, a Parlament falai között, parlamenti vizsgálóbizottság keretében.

Erről szól az előterjesztés. Bízom benne, mivel hosszú-hosszú hetek után végre megkezdődött az általános vitája, ez azt jelenti, hogy nemcsak általános vitája lesz ennek az előterjesztésnek, hanem a parlament hamarosan dönt a vizsgálóbizottság felállításáról is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Megvárnám a miniszterelnököt. Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): (A mikrofonja nem működik.) Köszönöm a szót.

ELNÖK: Képviselő Úr! Egy kérésem lenne, amíg a hang megérkezik. A technikusok mindig azt kérik, hogy tűzzük fel a mikrofont, mert recseg, ha kézbe fogjuk. Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak nagyon röviden szeretnék azokra a módosító indítványokra reagálni, amelyek benyújtásra kerültek, elsősorban az alkotmányügyi bizottságon keresztül.

Úgy érzem, az a helyes, ha csak olyan módosító indítvány kerül támogatásra egy vizsgálóbizottság kezdeményezése esetén, amelyik nem üresíti ki a vizsgálóbizottság lényegét és tárgyát. Egyrészt nem házszabályszerűek azok a módosító indítványok, amelyek a vizsgálóbizottság tárgyára vonatkoznak, márpedig itt ilyen is történt, másrészt nem üresíthetik ki azt a kezdeményezői szándékot, ami egy vizsgálóbizottság felállításában van, különösen ebben az ügyben, ahol fölmerül volt és jelenlegi miniszterelnök és több miniszter szerepvállalásának kérdése is, és tekintettel az elmúlt napokban az üggyel kapcsolatos eseményekre is, hiszen azok a szerződések ma már úgy látszik, a Pénzügyminisztérium által sem állják meg a helyüket, amelyek korábban egyébként köttettek. A vizsgálóbizottság pont ennek a hátterét kívánja feltárni.

Ezek a módosító indítványok pedig ezt nem segítik elő, hanem sokkal inkább akadályozni szeretnék, ezért én ezeket a módosító indítványokat mint előterjesztő nem kívánom támogatni. Köszönöm.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sok minden elhangzott már a vitában, de azért van néhány kérdés, amire talán érdemes még egyszer kitérni, és van egy-két kérdés, ami még nem hangzott el.

(20.10)

Rendezni kell-e a helyzetet? - tehetjük fel a kérdést. Azt gondolom, hogy igen. Adott-e a probléma? Igen, a probléma adott, de a probléma nem most keletkezett, nem októberben keletkezett, sőt nem is 2009-ben keletkezett.

Azt mondta Tóbiás képviselő úr egy félórával, háromnegyed órával ezt megelőzően, hogy a javaslattevők, az előterjesztők nyitottak minden javaslatra, minden olyan elképzelésre, amit esetleg be lehet építeni ebbe a javaslatba. Ehhez képest azonban tudjuk, hogy konkrét javaslatok voltak az Országgyűlés előtt hónapokkal ezelőtt már, amelyekre nemhogy nem voltak nyitottak az előterjesztők, hanem az ő pártjuk ezeket az előterjesztéseket sorban leszavazta, nemhogy a végszavazás tekintetében, hanem a napirendrevétel vagy éppen a tárgysorozatba-vétel tekintetében is.

Például adott volt egy előterjesztés, csak a példa kedvéért, amit áprilisban nyújtott be Balsai István képviselőtársunk. Ezt április 27-én, május 4-én, május 11-én, május 18-án, május 25-én, június 8-án és június 15-én is leszavazta a kormánytöbbség, pontosabban még a napirendrevételét is leszavazta. Tehát még azt sem engedte meg, hogy mondjuk, ilyen keretek között egyébként egy vita alakulhasson ki, és aztán azt követően döntsön mindenki a saját oldala és saját álláspontja, szakmai vagy politikai érvei alapján. Áprilisban is lehetett volna ez a vita, ha már egyébként a korábbi években sajnos ez a gyakorlat megtörtént. Mint ahogy szeptemberben is benyújtásra került, akkor egy országgyűlési határozati javaslat, azzal sem foglalkozott a kormány, azzal sem foglalkozott az MSZP. Azt még tárgysorozatba sem engedte venni, tehát még a napirendre való szavazásig sem jutott az előterjesztés és a javaslat itt a Házban.

Még egyszer, lehet ezeknek, mint minden előterjesztésnek, minden benyújtott javaslatnak a tartalmáról vitatkozni, de ha nem is kezdjük meg a vitát, akkor persze érdemben ezekkel - mondjuk ki - mégsem foglalkozott a kormánypárt és mégsem foglalkozott a kormány.

Tehát mindenképpen kérdés az, hogy miért most történik ez az előterjesztés, miért nem lehetett ezt már korábban megvitatni. Mondjuk ki, hogy elsősorban azért, mert most érte el a vita, gyakorlatilag a társadalmi nyomás azt, hogy nem tudott már mit tenni a kormány és nem tudott már mit tenni az MSZP, valamilyen javaslatot azért mégiscsak meg kellett fogalmazni a kérdésben. De a kérdések ettől még kérdések. Ki kötötte ezeket a szerződéseket, amelyek ma vagy mostanában nyilvánosságra kerültek, és ami miatt egyébként a jogos társadalmi felháborodás megtörtént? Mikor kötötték ezeket a szerződéseket? Hiszen ezeket a szerződéseket nem 2009 nyarán vagy nem 2009 őszén kötötték, hanem sokkal korábban, akár még vannak olyanok is, amik valószínűleg évekkel korábban jöttek létre szerződésként. Vajon miért nem akkor próbált az állam vagy éppen a vagyonkezelő vagy jogelődjei fellépni ezen szerződések ellen? Mondjuk ki: miért most ébredt föl a Magyar Szocialista Párt? Azért, mert már nem volt tovább hova hátrálni, mert gyakorlatilag a nyilvánosság előtt egy folyamatos lebukási folyamat történt meg állami tulajdonú gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek munkaszerződéseivel, szerződéseivel, munkabérével vagy éppen egyéb juttatásaival kapcsolatban.

Jött egy társadalmi felháborodás, majd a társadalmi felháborodás után egyébként sok hónap telt el, mire egy javaslat egyáltalán ide az Országgyűlés elé került, megint csak tehát a pótcselekvésen túl, amiről esett már itt szó, egy nagyon komoly időhúzás is megfigyelhető. Telnek-múlnak a hónapok, és igazán a kormány nem tett semmit. Semmi más nem történik most sem, mint valódi szakmai javaslatok helyett, valódi érdemi lépések helyett gyakorlatilag egy PR-akció történik, annak a felmutatása, mintha a Magyar Szocialista Párt vagy a kormány tenne valamit. De valójában nem tesz, hiszen a hatálybalépés és az időzítés kérdése is ezt a problémát nemhogy visszamenőlegesen, hanem még a mai nappal sem vagy ezekkel a napokkal sem akarja rendezni, hanem majd egyszer valamikor egyébként rendezni kívánja.

A szakmai érveket Domokos képviselőtársam már elmondta. Mondjuk ki, hogy ez a javaslat egyébként több pontjában pontatlan, és igazán nem is derül ki, hogy pontosan mi a valódi cél.

De inkább egy másik kérdést vetnék föl. A másik kérdés pedig az, hogy vajon most van-e jogi akadálya, hogy az állam egyébként az állami tulajdonú gazdasági társaságok tekintetében a tulajdonosi jogokat gyakorolva vagy a vagyonkezelőn keresztül ezeket gyakorolva fellépjen. Természetesen nincs. Mint ahogy annak sem lett volna akadálya, hogy ezeknek a szerződéseknek a megkötését egyébként megakadályozza. Két eset lehetséges: nem tudott ezekről a szerződésekről, akkor mint tulajdonos, mint államnak az alkalmatlansága merül föl; a másik pedig, hogy tudott ezekről a szerződésekről, akkor viszont a kormány hallgatólagos vagy tevőleges tudtával jöttek létre ezek a szerződések. Akkor felmerül annak a kérdése, hogy mely párt holdudvara került itt tulajdonképpen nagyon komoly közpénzekkel egyébként kifizetésre. Hiszen a kormányt eddig sem akadályozták jogi akadályok abban, hogy tegye a dolgát, nem volt béna kacsa ebben a tekintetben. Voltak jogi lehetőségei, és most is vannak jogi lehetőségei ezekkel a visszás szerződésekkel szembeni fellépés tekintetében.

Mint ahogy egyébként mondjuk ki azt is, hogy ez a mostani javaslat - akár támogatja azt valaki, akár nem - egyvalamit biztos, hogy nem kezel: a most meglévő szerződések kérdését. Semmilyen módon nem rendezi azt a dolgot, ami okként egyébként ezeket a problémákat előidézte. Nem kezeli azokat a visszás szerződéseket sem, amelyek ebben a pillanatban is hatályos szerződésnek tekinthetők, és természetesen a tulajdonos magyar állam a mai jogi keretek között is felléphetett volna, sőt nap mint nap felléphetne ezen szerződések tekintetében. Ezt valami ok miatt mégsem teszi, mindig csak a jövőről beszél, a jelenről viszont gyakorlatilag semmit nem szól.

Azt mondta ugyanis - szerintem teljesen jogosan - Hankó Faragó Miklós, hogy ha fegyelmi eljárásokra van ok, vagy arra vannak, mondjuk, kellő bizonyítékok, akkor ezeket a fegyelmi eljárásokat ma is el lehet indítani. Ha büntetőeljárás kérdése merül föl, akkor ma is vannak olyan jogi rendelkezések, ami alapján a felelősség kérdését lehetne rögzíteni. Ezek azonban mégsem történnek meg, mindig csak látszatjavaslatokról és pótcselekvésről van szó, a valódi problémát mintha nem akarná továbbra sem a Magyar Szocialista Párt tudomásul venni, ezáltal kezelni sem, ezáltal pedig megoldani sem. Ezért nem lehet ezt a javaslatot támogatni, mert ez sem a valódi problémákat, sem az okokat nem kezeli, sem azt a jogos társadalmi felháborodást nem válaszolja meg, ami egyébként ezen szerződésekkel kapcsolatban felmerül.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Megvárom a jövő heti ülésnapot, és megvárom a miniszterelnököt.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Amikor hónapokkal ezelőtt először kérdeztem önt ebben a kérdésben, akkor még keveset lehetett tudni a botrányokról, mégis több aggasztó jel már arra mutatott, hogy valami ezzel a beruházással kapcsolatban nem stimmel. Én akkor arra kérdeztem rá, hogy miért volt az a nagy sietség, miért támogatott egy ilyen beruházást a kormány akkor, amikor nagyon keveset lehetett róla tudni. Miért támogatta Gyurcsány Ferenc kormánya utolsó intézkedései egyikeként ezt a beruházást? Ön akkor munkahelyteremtésről beszélt, arról beszélt, hogy itt majd 2-3 ezer új munkahely jön létre. Sajnos, ez utóbbiról mind a mai napig semmit nem lehet tudni, a konkrétumok csak a szabálytalanságokkal kapcsolatosak.

Egyre több dolog került nyilvánosságra, ami egyre aggasztóbb ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Először vizsgálódott az Állami Számvevőszék, s mondjuk ki, több szabálytalanságot talált a szerződésben. Az ügyészség nyomozást indított, az igazságügyi szakértő azt állapította meg, hogy sok száz millió forintos kár érte, érhette a magyar államot a csereszerződésekkel kapcsolatban.

Amikor erről kérdeztem a miniszterelnök urat, azt mondta, hogy ha szabálytalanságok vannak, akkor természetesen a kormány meghozza a döntést, és felmondja a szerződést. A szerződés felmondása azóta sem történt meg, mind a mai napig ez a beruházás nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás úgy, hogy közben már azt is tudjuk, hogy a beruházó, a befektető egyik magánszemély tagja az APEH 10 millió forint fölötti köztartozást felhalmozók listáján is részes. Azaz egy olyan ember kap ma kiemelt, nemzetgazdaságilag kiemelt beruházáshoz kormányzati támogatást, aki banki hitelre sem pályázhatna, vagy amely ember egyébként semmilyen közbeszerzési eljáráson nem vehetne részt.

Kérdés tehát az, miniszterelnök úr, hogy miért még mindig a kormányzati támogatás. Miért nem a kis- és középvállalkozásokat támogatják ennyire? Miért nem az ő munkahelyteremtésüket ösztönzik? Miért egy olyan beruházásét, ami csak a balhéról, a balhéról és a balhéról szól? (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Csak éppen április óta, amikor az első kérdést feltettem, a helyzet megváltozott, mert ma már nem kérdés az, hogy övezik-e szabálytalanságok ezt a beruházást, hiszen ez ténykérdés. Ténykérdés az is, hogy a csereszerződésekkel kapcsolatban sok száz milliós vagy több milliárd forintos kár érte a magyar államot. Ha ezt az összeget önök nem egy ilyen beruházás támogatására, elvi támogatására fordítanák, hanem inkább a kis- és középvállalkozások munkahelyteremtésére, már előrébb tartanánk.

Minek kell még ahhoz történnie, hogy a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás minősítést erről a beruházásról - amiről semmit nem lehet tudni, a munkahelyteremtés tényét legkevésbé, csak a szabálytalanságokat - elvonják? Miniszterelnök úr, itt vagy szakmai problémák merülnek föl, vagy pedig önmagában ez az ügy teszi teljesen hiteltelenné az ön antikorrupciós csomagját.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm, megvárnám a miniszterelnök urat.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megvárnám a miniszterelnök urat. Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt hónapokban többször volt alkalmam önnek feltenni kérdést az azóta joggal elhíresült sukorói ingatlanügyben. A válaszokból egyértelművé vált, hogy ön és az ön vezette kormány nem hajlandó felmondani egy olyan szerződést, amiről az Állami Számvevőszék, az ügyészség és a földhivatalok, az illetékes földhivatalok is kimondták, hogy több sebből vérzik, azok szabálytalanok, és sok száz milliós vagy inkább sokmilliárdos kár érte ezen szerződéseken keresztül a magyar államot, a magyar adófizetőket.

Van tehát olyan szereplője a magyar gazdaságnak, aki jól jár. Azok a szereplők azonban a magyar gazdaságban, akik igazán a hátukon viszik ezt az országot, azok az elmúlt években az önök kormányzása nyomán finoman szólva sem jártak jól.

Itt a mai nap már szó volt azokról a KSH-adatokról, amelyek november közepén láttak napvilágot, és amelyek egyértelműen mutatják, hogy tovább folyik a leszakadásunk, és egyértelműen mutatják azt is, hogy a válságot önök nem megoldják, hanem okozzák, illetve mélyítik.

Ön világválságról beszélt válaszában. Való igaz, ön - szemben, mondjuk, Gyurcsány Ferenccel, aki tagadta ennek a válságnak a magyarországi hatásait - valóban elég korán elismerte még miniszterként, hogy a válság éreztetni fogja hatását Magyarországon. És önnek mint miniszternek, korábban mint kormánybiztosnak, most pedig miniszterelnöknek volt eszköze a brutális megszorításokon kívül, amivel valóban lehetett volna a gazdaság állapotán segíteni: uniós forrásoknak hívják. 7000 milliárd forint állt az önök rendelkezésére. Mind a mai napig, miközben a családoktól veszik el utolsó néhány ezer forintjukat, semmit érdemben ezzel az uniós forrástömeggel kezdeni nem tudtak, alig 5 százalékát voltak képesek ennek fölhasználni.

Ön, miniszterelnök úr, még miniszterként azt mondta, hogy engedni fogják az átcsoportosítást az önkormányzatoknak, hogy olyan beruházásokra lehessen költeni, amely beruházások egyébként a gazdaság motorjai lehetnek. Alig 200 milliárdot engedtek átcsoportosítani. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Széchenyi-terv!) Hol van a sok ezer milliárd forint, miniszterelnök úr? (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az Új Magyarország fejlesztési tervnek annak idején két prioritása volt, az egyik a foglalkoztatottsági szint növelése, a másik a növekedés elérése. Ebből a kettőből egyik sem sikerült, mind a kettő rohamos romlást mutat, miniszterelnök úr. Ezek a tények.

Mint ahogy tény az is, hogy önök 2006 óta kérnek, várnak türelmet a magyar emberektől. Azt mondják 2006 óta, hogy lesz kibontakozás, most már jobb lesz. Most 2009. év végét írunk, és nemhogy jobb lenne, hanem egyre rosszabb lesz, miniszterelnök úr. Ezek a tények. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Nyilván mi csináltuk a világgazdasági válságot.) Ezek a tények. 2006-ban nem volt világválság, nem volt válság, miniszterelnök úr. A Magyar Szocialista Párt vitte ebbe a válságba Magyarországot. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.)

Ön arról beszélt, miniszterelnök úr, hogy beszéljünk számokról. Egy szám van: Csorna 4,5 százalék, miniszterelnök úr. (Taps a Fidesz soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megvárnám a miniszterelnök urat.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megvárnám a miniszterelnök urat. Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én februárban itt leszek, és szeretném megvárni miniszterelnök urat.

Köszönöm szépen.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt hónapokban többször volt alkalmam önnek kérdést feltenni a sukorói ingatlan ügyében, ami joggal híresült el, azt gondolom. Ön többször is azt mondta, idézem: "Amennyiben bebizonyosodik, hogy bármilyen jogsértés van ebben az ügyben, akkor a kormánynak fel kell lépni."

Mára azonban egyértelművé vált, hogy a kormány húzza az időt, és nem hajlandó felmondani a szerződést, azt a szerződést, amit az Állami Számvevőszék, az ügyészség és az illetékes földhivatalok is szabálytalannak minősítettek, és megállapították, hogy sokmilliárdos kár érte a magyar államot. Ráadásul a beruházás mind a mai napig nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás, ugyanis ezt sem vonta vissza a kormány.

Sajtóhírek szerint az ügyben az ügyészség most már nemcsak az MNV Zrt. dolgozóit és döntéshozóit hallgatja meg, hanem politikusokat is. Az is felmerült a sajtóban, hogy önt és Gyurcsány Ferencet is meghallgatja majd az ügyészség. Kérdezném, hogy van-e erről önnek már hivatalos tudomása.

Az ügy kapcsán ön mindig munkahelyteremtésről beszélt, annak a fontosságáról. Alapvetően két ok miatt mondom azt, hogy ez a felvetés ellentmondásokat takar. Egyrészt konkrét munkahelyteremtésről nem nagyon tudunk, csak fantomberuházásról és fantom-munkahelyteremtésről.

Másrészt valódiakat is meg lehetne menteni, nem túl messze egyébként Sukorótól. Néhány kilométerre, Székesfehérváron egy buszgyártó cég éppen arra vár, hogy egy állami vállalat által kiírt közbeszerzési eljárásban ő mint legolcsóbb ajánlattevő nyerhessen, és ezzel körülbelül 500 munkahelyet őrizhessen meg, menthessen meg.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az önök tulajdonában, az önök kezelésében lévő magyar állami vállalat, a Volánbusz ehhez képest egészen mást tesz. Mindenáron a Közbeszerzési Döntőbizottság döntését is figyelmen kívül hagyva egy kínai buszgyártót szeretne győztesként kihozni.

Kérdezem, miniszterelnök úr, hogy miért egy fantomberuházás nem létező munkahelyteremtését segítik önök, és miért nem egy meglévő buszgyártó kapacitás erősödését, beszállítókkal együtt körülbelül 500 munkahely megteremtését vagy megőrzését, megvédését támogatja a kormány.

Köszönöm a válaszát, miniszterelnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Közbekiáltás ugyanott: Úgy van! Bravó!)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Egy kérdésemre nem válaszolt, miszerint kapott-e hivatalos megkeresést az ügyészségtől a sukorói ügy tekintetében. Másrészt azt megnyugvással vesszük, hogy ön itt miniszterelnökként egyértelműen kijelentette, hogy egy ilyen szabálytalanságokon mint alapon nyugvó beruházás ott nem fog megvalósulni, és az a környezeti zöldterület, ami ott van, megmaradhat.

Emellett a kérdés második része tekintetében, ha jól veszem ki a miniszterelnök úr szavaiból - és ebben kérnék még egy megerősítést -, akkor az ön vizsgálata kiterjed arra, hogy a Volánbusz megszegte-e a Közbeszerzési Döntőbizottság által hozott határozatot, amellyel ellehetetlenített egyébként egy magyar buszgyártót, és ellehetetlenített kétszáz munkahelyet közvetlenül, és beszállítókkal együtt körülbelül két-háromszáz további munkahelyet. Mert abban egyet kell értenünk, hogy a magyar kormánynak az a dolga, hogy ne fantomberuházásokat, hanem egy meglévő, konkrét beruházáson keresztül, ha a jogszabályi keretek természetesen engedik, akkor egy magyar gyártókapacitást támogasson, így lehet ugyanis megvédeni a magyar munkahelyeket.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Ön 2010. február 15-ei parlamenti felszólalásában a közvéleményt megtévesztve azt állította, hogy nem a központi kormányzás, hanem az önkormányzatok tehetnek a hatalmas és súlyos, jelenleg 20 396 milliárd forintos államadósság kialakulásáról.

Tisztelt Miniszter Úr! Az ön állításait a Magyar Nemzeti Bank adatai egyértelműen cáfolják. A kormány által legutóbb felvett hitellel a GDP 78,3 százalékára repítette a kormány az ország adósságát, amivel nemcsak Csehországot, Szlovákiát, hanem Lengyelországot is sikerült messze megelőzni. Miközben a felelőtlen kormányzásnak ez az eredménye, aközben ön megtéveszti a közvéleményt azzal, hogy a sokkal, de sokkal kisebb adósságállományt felhalmozó önkormányzatok tehetnek a gazdasági problémáikról, és felelősek az ország helyzetéért.

Tisztelt Miniszter Úr! 2002 óta reálértéken körülbelül 450-500 milliárd forint tűnt el a normatív támogatásból. Ez 156 millió forint településenként. Miniszter úr, ez 2009-ben is folytatódott, településenként újabb, körülbelül 40 millió forintot vont el az önkormányzatoktól a kormány. Jelezném, hogy Fehérvár vonatkozásában körülbelül 700 millió forint az az elvonás, amivel a kormány megszorításai érintették Székesfehérvárt. Csökkent a normatív támogatások része, és egyre nagyobb és egyre bővebb terhet rónak a feladatok tekintetében is a kormányzati döntések az önkormányzatokra.

Ezért kérdezem: miért nem bontotta ki az igazság minden részletét, miniszter úr, és miért hazudta azt, hogy az állam, a kormány és a magyar gazdaság állapotáért nem a kormány, hanem az önkormányzatok a felelősek? Egyúttal pedig kérdezem: miért nem kért az elmúlt héten bocsánatot, és mikor kér bocsánatot az önkormányzatoktól, miniszter úr?

Köszönöm a választ. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Működésre! Elvonjátok a pénzt, és utána... - A működésre!) Miniszter úr, ön megint nem a lényegről beszélt. Néhány száz milliárdról beszél akkor, amikor az adósságállomány meghaladja a 20 000 milliárd forintot.

Ön önkormányzatokat listáz, ami teljes mértékben alkotmányellenes és antidemokratikus. Ön mondta, hogy vannak fideszes önkormányzatok. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Miért, nincsenek?) Én azt gondolom, hogy önkormányzatok vannak. (Közbeszólás az MSZP soraiban.) Önkormányzatok vannak. Elég szomorú, hogy a Magyar Köztársaság egyik minisztere listázza az önkormányzatokat. Ez jól mutatja azt is egyébként, hogy körülbelül mi az ön hozzáállása miniszterként az önkormányzatokhoz.

Tisztelt Miniszter Úr! Mint ahogy előbb elmondtuk, körülbelül 500 milliárd forintot vontak el az ön és az önt megelőző kormányok az önkormányzati szektorból, ami nagyobb összeg annál, mint amelyet ön itt kötvénykibocsátásként fel tudott mutatni. Zárójelben egyébként: Székesfehérvár szocialista vezette önkormányzat, és bocsátott ki kötvényt. Mert egyébként hogyan lehet működtetni egy várost akkor, ha 700 millió normatívát egyik napról a másikra von el ön, tisztelt miniszter úr?

A bocsánatkérés megint elmaradt. A tanulságokat a választópolgárok levonják, és április 11-én döntenek azokban az önkormányzatokban is, amelyekről ön beszélt. Ne higgye azt, hogy a bizonyítvány elégséges lesz. Elégtelen lesz, miniszter úr.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)