Felszólalás adatai

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Magyarország 2011. évi első félévi uniós elnöksége jó alkalom lesz kulturális sokszínűségünk bemutatására is. Ez jelentheti az anyaországi magyarság változatos, több szólamú kulturális és művészeti életének a bemutatását, a Magyarországon belül élő nemzeti kisebbségeknek a többségi nemzetet gazdagító értékei felmutatásával együtt, de jelentheti a több mint 3 milliós határon túli magyarság tradícióinak és jelenkori kultúrájának a széles európai nyilvánosság előtti megismertetését is.

A kulturális sokszínűség utóbbi értelmezése a magyar kulturális diplomácia számára is fontos lehet, hiszen az Európai Közösségen belül egyes kényes politikai kérdésekben az elvárható egyértelmű állásfoglalás helyett éppen hogy a szőnyeg alá söprik, elhallgatják, bagatellizálják a problémákat, vagy éppen csak lokális jelenségként, a kelet-európai államok közötti helyi villongásként állítják be őket. Miközben bizonyos kisebbségi kérdésekben egyértelmű és hangos nyilatkozatokat tett több európai politikai vezető vagy hazánkba akkreditált nagykövet, addig ugyanezt a határozottságot a felvidéki magyarságot súlyosan diszkrimináló szlovák nyelvtörvény esetében hiába várta a magyar értelmiség és politikai többsége, pedig éppen az európai értékek, valamint az Unió melletti elkötelezettségük miatt is indokoltnak tartották volna.

A magyar uniós elnökség kulturális értelemben tehát arra is alkalmas lehet, hogy a trianoni döntés következtében speciális helyzetbe kényszerült magyarság határon túli nemzetrészeinek ügyét a lokális szituációból kiemelve közös európai üggyé tegyük, legyen szó akár az anyanyelvhasználatról, hagyományápolásról, az egykor eleink által épített örökség, azaz a határon túli magyar templomok, kastélyok, falvak, temetők védelméről.

Fel kell hívnunk Európa figyelmét arra, hogy a kisebbségi politika nemcsak az egykori gyarmattartó országok bevándorlási politikájának a szemszögéből, nemcsak a keresztény-muzulmán együttélés és nem csupán az egyre sürgetőbb megoldást kívánó cigányprobléma felől értelmezhető, hanem igenis szembe kell nézni a térségünkben a világháborúk után kialakult helyzet etnikai és kulturális következményeivel, valamint a szomszédos országainkban élő jelentős lélekszámú magyarság jogos igényeivel is.

A 2010 nyarán elfogadott, a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény szellemisége ebben a kérdésben iránymutató, ezért az uniós elnökség alkalmából ennek a törvénynek a lehető legszélesebb körben való megismertetése, valamennyi tagállam nyelvén való kiadása fontos feladatvállalás lehet. Itt is ki kell emelnem a törvény 3. §-át, amely szerint - idézem -: "A Magyar Köztársaság Országgyűlése kinyilvánítja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme. Ebből kiindulva az Országgyűlés megerősíti Magyarország elkötelezettségét, a magyar nemzet tagjainak és közösségének egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira irányuló természetes igényeinek támogatására."

A Magyar Országgyűlés által elfogadott törvények elsősorban nem az európai nyilvánosságnak szólnak, ugyanakkor az előbb citált jogszabály a szomszédos országokban élő többségi nemzetek és a kisebbségi létben élő magyarok számára is komoly gesztusértékkel bír, de ki kell emelnünk az itthon élő magyarok számára fontos üzeneteket is, hiszen az anyaországi magyarság Trianon óta nemzetünk szétszakítottságának kezelésére rossz megoldási javaslatok sorát vázolta fel.

Németh László a '30-as években már azt írta a Magyar Rádió feladatai című tanulmányában, hogy - idézem -: "Kisebbségeink idegen birodalmakba ékelten élnek, s rég észrevették már, hogy ha élni akarnak, nekik van a legtöbb okuk rá, hogy államuk kulturális, gazdasági és politikai viszonyai közt tájékozódjanak. Mi, határokon innen élők, beérjük a Trianon óta meghonosodott szólamokkal, várjuk a földrengést, amely ezeket az országokat összedönti, s addig is szinte hazafias erénynek tekintjük, hogy semmit se tudjunk róluk, még csak a nyelvüket se tanuljuk meg."

Bizonyos szerencsés példáktól eltekintve nem túlzás azt állítani, hogy a 70 évvel ezelőtti Németh Lászlói kritika ma is megállja a helyét, ezért is fontos az idézett törvény elfogadása, s 2. §-ának az a szakasza, amely szerint az évszázados nemzeti, nemzetiségi problémák megoldását csak a nemzetközi jogi szabályok által kijelölt keretek között, demokratikus berendezkedésű, szuverenitásuk birtokában levő polgáraik és közösségeik számára gyarapodó jólétet, jogbiztonságot és a gyakorlatban is érvényesülő jogegyenlőséget biztosító, egyenrangú országok kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködése eredményezheti, amelynek kiindulópontja csak az egyéneknek a nemzeti önazonosság megválasztását is magában foglaló szabadsága s a nemzeti közösségek belső önrendelkezéséhez való joga lehet.

Összefoglalva: a 2011. évi uniós elnökségünk idején a határon belüli és kívüli kulturális sokszínűségünk felmutatása, az európai kisebbségi politika árnyalása és tematizálása nemcsak a magyarság nemzetközi pozícióit javíthatja, hanem az anyaországon belül is jótékony hatással lehet a szomszédos országokban élő többségi nemzetek kultúrájának megismerése és elismerése felé vezető rögös, de szép úton, amelyen éppen a kisebbségi sorban élő nemzettársaink kerülhetnek az értő, közvetítő hálás szerepébe.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)