Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági vélemények ismertetésére kerül sor, az ajánlás szerint 5-5 perces időtartamban. A mezőgazdasági és a gazdasági bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Elsőként megadom a szót Font Sándornak, a mezőgazdasági bizottság előadójának, de sajnos őt nem látom itt.

Megkérdezem, a mezőgazdasági bizottság tagjai közül ki fogja elmondani. (Jelzésre:) Igen, Kupa Mihály úr a kisebbségi véleményt ismerteti. Kérdezem a mezőgazdasági bizottság tagjait, a többségi véleményt valaki ismerteti-e. (Nincs jelentkező.) Nem ismerteti. Így a kisebbségi vélemény ismertetésére... (Jelzésre:) Kis Zoltán? Kis Zoltán a többségi véleményt ismerteti. Tessék, Kis Zoltán képviselő úr!

DR. KIS ZOLTÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! A mezőgazdasági bizottság többségi véleménye szerint az előterjesztett módosítás általános vitára nem alkalmas, mert azt a célt, amelyet a módosítás megcéloz, sajnálatos módon nem éri el. Most érkezik a bizottság kijelölt előadója, Font Sándor úr. Én azt hiszem, az ügyrendi szabályunkhoz méltóan, szeretettel és tisztelettel kérném az elnök urat, szíveskedjen a többségi előadónak most átadni a szót, ugyanis a bizottság többségi véleményének ő a felhatalmazott képviselője.

ELNÖK: Jó, elfogadom, de természetesen ezt az egy percet beszámítom, képviselő úr. Font Sándor képviselő úrnak mondom, hogy természetesen nem illik a parlament ülésrendjét így megzavarni. Természetesen 2-3 percben, a rendelkezésre álló időben engedélyt adok arra, hogy ismertesse a többségi véleményt. Tessék, Font Sándor!

FONT SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr, és elnézést a késésért. Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2000. április 4-ei ülésén a szőlőtermesztésről és a borgazdaságról szóló 1997. évi CXXI. törvényt, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló T/2427. számú törvényjavaslatot a Házszabály 95. §-a (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megvizsgálta, és 6 igen, 5 nem és 14 tartózkodás mellett általános vitára nem találta alkalmasnak.

A szőlőtermesztésről és a borgazdaságról szóló törvény módosítására egyrészt az EU-csatlakozás feltételeinek a megteremtése, másrészt a törvény hatálybalépése óta eltelt időszak tapasztalatai alapján, valamint egyes borvidékek és bortermőhelyi besorolások érdekében van szükség. A hegyközségekről szóló törvény módosítását a hegyközségek igazgatási feladatainak korszerűsítése és bizonyos szakhatósági többletjogosítványok biztosítása indokolta. A benyújtott törvényjavaslattal szemben szakmai jellegű kifogás nem hangzott el, nem rendez viszont olyan fontos kérdéseket, amelyek szabályozását a vitában hozzászólók elengedhetetlennek tartották. Ilyen kérdés az asztali és minőségi borok európai normák szerinti termesztési kategóriába történő besorolásának problémája, a származási bizonylati rendszer egyes, a hozzászólók által túlzottan szigorúnak és nehézkesnek tartott megoldásai, valamint a borlepárlás rendezetlensége. Ez utóbbival kapcsolatban észrevételként hangzott el, hogy a törvényben szigorúan szabályozni kellene azt az eljárást, tekintettel arra, hogy kedvez a műbor-előállítóknak.

Az Országos Borminősítő Intézet működésével kapcsolatban javaslatként hangzott el, hogy szerencsésebb lenne az intézet területi alapon történő felépítése, valamint az anonim bírálat megvalósítása. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsában a borvidékenkénti területi szempontból aránytalan képviselettel kapcsolatban hangzottak el észrevételek, ennek egy módosítása állt a tanácskozás középpontjában. A fentiekben felsorolt módosítási igény nem érvényesíthető a benyújtott törvényjavaslat tárgyalásának folyamatában, tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat a fent említett rendelkezéseket nem érinti, így azokhoz módosító javaslat nem nyújtható be. A bizottság nem tartotta járható útnak önálló képviselői indítványok benyújtását sem, mivel nem tartotta szerencsésnek a törvény túlzottan gyakori módosítását. A bizottság tagjai részéről javaslatként hangzott el a törvényjavaslat visszavonása, majd a fentebb említett módosítások átvezetésével történő újbóli benyújtása.

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetője Kupa Mihály képviselő úr. Megadom a szót.

DR. KUPA MIHÁLY, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Amint ezt hallhatták, hat képviselő szavazott amellett, hogy ezt a törvénymódosítást a tisztelt Ház tárgyalja meg, és a szükséges változtatásokkal, ha ez szükséges, fogadja el. Az ellenzők és a tartózkodók részéről sem merült fel szakmai kifogás a benyújtott javaslatok ellen, se törvényességi szempontból, se más szempontból.

A miniszter úr elmondta, hogy milyen érvek alapján született meg ez a törvényjavaslat. Én csak azt szeretném kiemelni, hogy ez a magyar bortermelők és borfogyasztók minőségi érdekeit szolgálja, a beleszólási jogokat szélesíti mind a két oldalról, beleértve a hegyközségeket is, és a hegyközségeket olyan erős igazgatási funkcióval látja el, amely eddig nem működött túlzottan erősen. Hozzávéve ezt a telepítést, ami tényleg egészen egyedülálló Magyarországon, és hozzávéve a jövedéki szabályozás augusztus 1-jétől életbe lépő rendszerét, úgy gondolom, hogy eléggé körülbástyázza ez a módosítás a magyar szőlészetet és a borászatot.

A nem szavazók, illetve a vitatkozók érveit természetesen elfogadja a kisebbség is, tehát azt, hogy meg kell vizsgálni ezeket a kérdéseket, de a lepárlást mi agrárpiaci kérdésnek tartjuk, és nem e törvény kérdésének, a többinél pedig szemmel láthatólag nagyon nehéz lenne konszenzust kialakítani, és nagyon felesleges lenne most visszavonni ezt a törvényt, így is a törvénymódosítás valamikor júniusban léphet hatályba, és az igazi hatását valamikor a szüret után lehet megnézni, hogy mit ért vagy mit nem ért. Ha újrakezdenénk ezt az eljárást, akkor valószínűleg december környékén tudnák meg a szőlőtermesztők és a borral foglalkozók, hogy most hogyan néz ki ez az új szabályozás, nem tudnak hozzá alkalmazkodni és így tovább. Tehát magyarul, nem tudnak felkészülni.

Külön szeretném aláhúzni azt, hogy a szőlőfajta-használati bizottság, amit ez a törvénymódosítás javasol, amely a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter hatáskörébe tartozik, egy demokratikus szakmai intézmény, hiszen a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa javasolja a tagok kétharmadát. Egyébként a beterjesztett módosításokkal a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa minden ponton egyetértett. Úgyhogy a kisebbség nevében javasolom, hogy tárgyaljuk meg ezt a törvényjavaslatot, és szükség szerint fogadjuk el.

Köszönöm. (Taps.)

(11.40)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kékkői Zoltánnak, a területfejlesztési bizottság előadójának.

KÉKKŐI ZOLTÁN, a területfejlesztési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az Országgyűlés területfejlesztési bizottsága 2000. április 5-én megtartott ülésén megtárgyalta a T/2427. számú, a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot.

A bizottsági ülésen az előterjesztő képviselője előadta, hogy nem olyan jellegű módosításról van szó, ami alapvetően valamilyen koncepcionális eltérést jelentene a hatályos szabályozáshoz képest, hanem tulajdonképpen három ok tette szükségessé a törvényjavaslat előterjesztését. Az egyik ok, hogy felvetődtek olyan szakmai jellegű észrevételek, amelyek a törvény jobbítását szolgálják. A másik ok a jogharmonizációs kötelezettség, ami folyamatos feladatot jelent a kormányzat számára. A harmadik, a bortörvény módosítását szükségessé tevő kérdés a bortermőhelyek és a borvidéki települések körének kiegészítése.

Az egyik képviselő részéről elhangzott, hogy kevesli a benyújtott előterjesztést, és kérte a képviselőket, hogy az általános vitára való alkalmasság szavazásánál tartózkodjanak. A bizottság többsége ezzel a javaslattal nem értett egyet, miután a bizottság elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy célszerű általános vitára bocsátani a törvényjavaslatot, és inkább pontosító, módosító javaslatokkal kiegészíteni azt. Erre azért van szükség, hogy az európai uniós szabályozásnak minél hamarabb megfeleljünk.

A bizottsági ülésen szintén elhangzott, hogy a hegyközségek és a bortermelők nagyon várják a módosítást, mert így tudnak hozzájutni különböző támogatásokhoz. A T/2427. számú törvényjavaslat 30. §-ában felsorolt településeknek is kimondottan érdekük a mielőbbi szabályozás, mivel az FVM szőlőtelepítési pályázatain csak így tudnak részt venni.

A területfejlesztési bizottság az elhangzottak alapján 12 igen szavazattal, 5 tartózkodással, ellenszavazat nélkül a T/2427. számú, a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A gazdasági bizottságban megfogalmazódott többségi és kisebbségi vélemény is. Itt a parlamentben csak a kisebbségi véleményt ismertető Fritz Péter képviselő úrnak adom meg a szót.

FRITZ PÉTER, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! A gazdasági bizottságban abban nem volt vita, hogy erre a törvényre szükség van, a kisebbségi vélemény mással kapcsolatban fogalmazódott meg.

Úgy érezzük, lassan kezdjük megszokni, hogy félévente, évente foglalkozunk a szőlőtermesztéssel és a borgazdálkodással. Ez a szakma és ez a mindenki által nagyra értékelt tevékenység megérdemelne egy átfogó és egyszeri nagy rendezést. Ezzel nem értünk egyet, hogy ilyen sűrűn foglalkozunk ezzel, hiszen már T/2492. számon egy önálló képviselői indítványt is megkaptunk, amelyik szintén ezt a törvény kívánja módosítani.

Úgy hiszem, hogy a parlamentben azon kevés kérdések közé tartozik a szőlőtermesztés és a borgazdálkodás, amivel kapcsolatosan konszenzust lehetne kialakítani. Meg kellene kísérelni egy olyan bortörvénynek és szőlőtermesztési törvénynek az előterjesztését, amely véglegesen minden problémát megoldana.

Rögtön meg is említek egy ilyen gondot, amit ez a törvény nem old meg. Kimarad belőle a védett eredetű bor fogalma. A szakma ezt régóta várta és régóta követeli. Bekerült a termőhely, ezt mindenképpen előrelépésnek tekintjük és üdvözöljük; viszont ahhoz, hogy az Európai Unió piacain az árérvényesítő szerepet alkalmazni lehessen, mindenképpen szükséges lenne a védett eredetű bor fogalmának a meghatározása.

Ebben a törvényben vannak belső ellentmondások is, amelyek, úgy érzem, javíthatóak, de mindenképpen szükséges lenne javítani, hogy ne maradjanak benne ellentmondások. Például egy ilyen ellentmondás van a 13. §-ban a likőrbornál, amikor is a törvény ezt úgy fogalmazza meg, hogy ennek a likőrbornak a minimális természetes alkoholtartalma 19 mustfok kell legyen. Ez vagy alkoholtartalom, vagy pedig legalább 19 százalék mustfokú szőlőmustból erjesztett bor kell legyen. Ezt tisztázni kellene, mert ez így nem elégséges és nem értelmezhető.

A 16. § kimondja azt, ami tényleg szakmai követelmény, hogy az ízesített bor alapú ital ízesítésére, előállítására cukrot borban feloldva lehet felhasználni. Viszont két mondattal odébb ugyanez a törvény megfogalmazza, hogy a cukorszirup a cukor ivóvízben való feloldásával kizárólag felhasználói üzemben állítható elő. Ezeket az ellentmondásokat mindenképpen javasoljuk ebből a törvényből teljes egészében száműzni, kiirtani; és még egyszer jelzem, hogy a védett eredetű bor fogalmát is egy általános, átfogó szőlőtermesztési, borgazdálkodási törvény mindenképpen szükségesnek tartaná.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági előadók felszólalásainak a végére értünk. Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót a napirendi ajánlás szerinti 15 perces időkeretben.

Először megadom a szót Kerényi János képviselő úrnak, Fidesz; őt követi Karakas János.

DR. KERÉNYI JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a hozzászólási lehetőséget. A szőlő-bor ágazat szereplői nagy várakozással tekintettek a T/2427. szám alatt beterjesztett törvénymódosításra, amely a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosítását tartalmazza.

Úgy gondolom, hogy az előttünk levő törvénymódosító javaslat csak részben felel meg az ágazat várakozásainak. A bizottsági tárgyalás folyamán az előterjesztő képviselője elmondta, hogy a két törvény által szabályozott kérdéskör szoros összefüggésben áll egymással. Ebben a kérdésben teljesen egyetértünk, de mivel időközben a bor belépett a jövedéki termékkörbe, így nem lehet eltekinteni az ott kialakult szabályozási feltételrendszertől.

Úgy érzem, hogy a következő időszakban figyelembe kell venni, hogy ennek a két törvénynek vannak kapcsolódási pontjai a jövedéki törvénnyel, sőt továbbgondolkodva, az ellenőrzés szempontjából a három törvény által érintett hatósági szervezeteknek - OBI, hegyközségek, VPOP, APEH - kölcsönös adatszolgáltatást kellene biztosítási, természetesen alkotmányos keretek között.

Ismerve a mezőgazdasági bizottság előtt kialakult vitát, a Fidesz-frakció szakmai véleményét a következők szerint fogalmaznám meg. A módosító javaslattal alapjában véve egyetértünk, de úgy érezzük, hogy kikerül olyan kérdésköröket, amelyek rendezésére előbb-utóbb sort kell keríteni. A megnyitott paragrafusokat tekintve az alábbi javaslatokat tesszük megfontolás tárgyává.

A házikerti szőlő fogalmánál a jövedéki törvény folyamatban levő módosítását figyelembe véve az 500 négyzetméteres területnagyságot 1500 négyzetméterre szükséges emelni. Nem értünk egyet azzal, hogy a katasztert a megyei FVM-hivatal vezesse, hanem célszerűbb lenne, ha ez változatlanul szakmai szervezetnél maradna - hegyközségek, FVM Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet.

A bortörvény 5. §-a jelenleg is jól szabályozza a fajtahasználat kérdését. Mi úgy érezzük, hogy a helyi hegyközségek, megyei hegyközségi tanács kezeli ezt a problémakört. Nem értem, hogy a szőlőfajta-használati bizottság mivel tud majd többet tenni ebben a kérdéskörben.

Nem tartjuk jónak a szőlő termőhelyi kataszterének osztályozása szempontjából a harmadik osztály fenntartását. Ez az osztály bekerülhetne a második osztályba, így az alföldi termőtáj nagyobb részét kitevő területeken megnyugtatóan rendeződne a szőlőtermesztés lehetősége, mivel a jelenlegi fajtaválaszték és művelési mód biztosítja a biztonságos termelést. Ez a változtatás mintegy 30 ezer családot érint az alföldi termőtájon.

(11.50)

Röviden vázolnám azt a problémakört, amit a jelenlegi előterjesztés nem kezel, de foglalkozni kell vele a közeljövőben. A borpárlat kérdéskörével kapcsolatban szükséges lenne, hogy az FVM a lepárlás feltételeit több évre érvényes rendeletben szabályozza, és a bortörvény 31. §-át kiegészítve, évente április 30-áig a Bor Terméktanács tegyen javaslatot a borlepárlásra a piaci helyzet ismeretében. Fontos lenne, hogy a lepárlás ne mint értékesítési forma, hanem piaci szabályozó eszköz legyen.

Szükséges lett volna a 37. § módosítása a származási bizonyítvány kérelmére vonatkozóan, mivel a fejlődés túlhaladta a jelenlegi szabályozást, mely szerint a más településen lévő felvásárlónak a bor származási bizonyítványát is a szőlő termőhelyén lévő hegybírónak kell kiadnia. Az itteni hegybírónak - a törvényi előírásnak megfelelően - kellene ellenőriznie a kérelemben foglalt adatok valódiságát, amelyre nincs lehetősége, mivel lehet, hogy 200 kilométerre van már a bor tárolási helye. Az életszerű szabályozás az lenne, ha a kérelmet a szőlőre, valamint a belőle készült borra az ültetvény fekvése szerint illetékes hegybírónál, a bor felhasználása során szükségessé váló további borszármazási bizonyítványra a bor tárolási helye szerint illetékes hegybírónál kellene benyújtani.

Még egy példát szeretnék elmondani arra, hogy a gyakorlati élet mennyire túlhaladta három év alatt a jogi szabályozást, aminek módosítására most nincs lehetőségünk. A bortörvény 49. §-a foglalkozik a külkereskedelmi forgalomba hozatallal. A (3) bekezdés szerint a törvény hatálya alá tartozó terméket kiszállítani az országból az OBI tételes minősítése alapján, kizárólag az OBI által kiadott szállítmányonkénti minőségi tanúsítvánnyal szabad. Képzeljük el azt az exportálót, aki 30 fokos október eleji napon mustot kíván szállítani Szlovákiába. Jó esetben a tartálykocsi feltöltésétől négy óra áll a rendelkezésére, hogy az előbbiekben említett feladatokat elvégezze - a mintát fel kell szállítani Budapestre, laborvizsgálatot kell elvégeztetni. Természetesen az exportálók megoldják ezeket a problémákat, de teljesen felesleges trükkökre kényszerítjük az exportálókat.

A javasolt megoldás a következő lenne. Az exportrakodás és vámolás helyét előzetesen az OBI-hoz be kell jelenteni, az OBI a helyszínen ellenőrzi a berakott terméket és a származási bizonyítvány meglétét, szükség esetén mintát vesz. A bortörvény előírásának megsértése esetén a kereskedőt az exportból kizárja.

Hangsúlyozottan szeretném megemlíteni az előterjesztés 23-28. §-ait, amelyek megfelelő végrehajtás esetén jól szolgálnák a borhamisítás elleni eredményes fellépést. Itt külön hangsúlyoznám a hatékony végrehajtást, mert e paragrafusoknak csak akkor lesz értelmük, ha a végrehajtást be is tudjuk tartatni, csak akkor lehet a fellépésünk eredményes.

A hegyközségi törvény módosításával kapcsolatos pontosításokat és finomításokat szükségesnek tartjuk. Tehát egyetértünk Kupa úrral, aki említette, hogy a hatósági jogosítványokat e törvénymódosítás előtérbe helyezi. Alföldi képviselőként viszont meg kell jegyeznem, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában a három alföldi borvidék képviseletét - amely hat fő - rendkívül kevésnek tartom, mivel mértékadó szakmai vélemények szerint is a három borvidék lefedi az ország szőlőterületének egyharmadát, de vannak olyan vélekedések is, hogy az 50 százalékot is eléri. Mivel napirenden lesz az országos szőlőkataszter elkészítése, akkor e kérdés biztos ismét napirendre fog kerülni.

A beterjesztett törvényjavaslatot szükségesnek tartjuk, és a módosítások után elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, MSZP; őt követi majd Zsikla Győző képviselő úr.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Előttem Kerényi János és a bizottsági képviselők is, úgy érzem, rendkívül korrekt és konstruktív véleményt nyilvánítottak már. Úgy érzem, ez méltó ahhoz, amit Torgyán úr is említett, hogy amióta ez a törvény megszületett, azóta minél szélesebb konszenzussal fogadtuk el, általában 95-97 százalékos igen arányban.

Ha a mostani beterjesztést nézzük, akkor nekem is azt kell mondanom, hogy ez az előterjesztés tartalmát tekintve egy jó előterjesztés. Van benne egy-két vitatható, úgy érzem, hogy inkább elírás, mint szakmai hiba. Erről Fritz Péter már említést tett. Egyet talán kihagyott belőle, azt, amely azt mondja, hogy a különleges minőségű szőlőknél nem lenne szabad engedélyezni a savtartalom növelését, a minőséginél pedig igen - a 10-11. §-ban csak a minőségi és a különleges minőségi keveredik.

A likőrbornál elhangzott, hogy nem 19 mustfokról, hanem 19 alkoholfokról van szó. Elütötte valaki, nem ellenőrizték le - istenem, előfordul az ilyen.

Úgy érzem, az, hogy az az egy centiliternyi víz ne kerüljön bele a pezsgőbe vagy a habzóborba, valahol ez is jogos elvárás mindenki részéről, arról nem is beszélve, hogy esetenként azért az ivóvízminőség sem mindenütt egyforma. Pont Tokaj környékéről hallom, hogy ott a magas arzéntartalom miatt bevett dolog volt már hosszú-hosszú évek óta, hogy ha cukrot akartak feloldani bármiben, csak esővízben tették, mert máskülönben ez analitikus úton nagyon könnyen kimutatható. Tehát ezeket nem tekintem igazából olyannak, ami miatt, mondjuk, ezt a törvényjavaslatot ne kellene tárgyalni.

Aztán van egy-két vitás pont. Kerényi úr részéről is elhangzott már, hogy önmagában ez a fajtahasználati bizottság egyáltalán kell-e, kik szerepeljenek benne. Ha már azt mondja az itteni törvényhozás, hogy kell, akkor ténylegesen nagyobb szerepet kell hogy kapjanak a hegyközségek ebben.

A magam részéről jónak tartom, ha minél szélesebb körben bővül a bortermő és jó bortermő helyek száma, hiszen pontosan jól mondta a miniszter úr is, hogy ez is az EU-csatlakozási pozíciónkat javítja. Az már egy másik kérdés, hogy magam is viccesen említettem a mezőgazdasági bizottság ülésén, hogy most már Felcsút nemcsak a futballjáról, hanem a boráról is híres lesz, és örülnék, ha a miniszterelnök úr kóstolót hozna a bizottsági ülésre a felcsúti borokból; szakmai emberként kíváncsiságból még meg is bírálnám. De mondom, továbbra is tartom azt, hogy minél több községet kellene szerepeltetni, sőt esetenként talán azt is meg kellene nézni, hogy melyek azok az előírások, amelyek gátolják, hogy esetleg még nagyobb számban be lehessen sorolni ezeket a bortermő helyeket - gondolok itt a szántó arányára. Ezt valahol egy szélesebb konszenzussal, valamikor a közeljövőben, természetesen még a csatlakozás előtt rendezni kell.

Ami igazából nekem is gondom ezzel kapcsolatban, az az, hogy sok minden kimaradt ebből a törvényből, és nagyon jól indult ez a törvénymódosítás, hiszen az illetékes szakértőkkel, hegyközséggel, érdekképviseletekkel, bortermelőkkel megtörtént az egyeztetés az előterjesztés első szakaszában. Utána valamiért kimaradt egy szakasz, ami miatt fogalmazzuk meg mi is jó néhányan ezeket az észrevételeinket, és ami miatt például a mezőgazdasági bizottságban, de a gazdasági bizottságban is a szocialista párti képviselők tartózkodtak, mert vacilláltunk a gyenge igen és a tartózkodás között.

Magam teljes egészében egyet tudok érteni azon felvetésekkel, amit a Fidesz vezérszónoka elmondott. Az adatszolgáltatás, az átjárhatóság biztosítása az egyes ellenőrzésre jogosult szervezetek között nagyon szükséges, így is elég sok lesz az adminisztráció. A kataszter témáját, illetve a harmadosztály eltörlését az Alföldön szakmailag elég sokan forszírozzák. Úgy érzem, ha megvan a szakmai konszenzus, ezt törvényileg mi is tudnánk rendezni és érdemes lenne rendezni.

(12.00)

A lepárlás feltételeiről szólt itt Kerényi úr. Én még egyre felhívnám a figyelmet, ez a törkölykezelés kérdése. Azzal, hogy elég sokat tettünk, mondjuk, a jövedéki törvény alá került a bor azért, hogy a hamisítást, amennyire lehet, megpróbáljuk visszaszorítani - a hamisítás klasszikus módját, amit a szőlőtörköly vizezésével, savas és cukros és egyéb javítása kapcsán, klasszikus módon csiger készítésével meg lehet csinálni -, ezt a kiskaput igazából még mindig meghagytuk. Ezt Franciaországban például úgy oldják meg, hogy kötelezik arra a gazdákat, hogy iksz törkölymennyiség felett egész egyszerűen konyhasóval sózzák meg a törkölyt, ebből adódóan már csak lepárlásra alkalmas, és máris megoldott a kérdés.

Származási bizonyítvány. Ez is mutatja azt, hogy azonos szakmai körök keresték meg a pártokat, és mennyire konszenzusos a szakmai álláspont, mert például minket is ugyanilyen, és jogos kérdéssel és elvárásokkal kerestek meg úgy a hegyközségektől, mint egyes nagyobb szőlőtermelőktől is.

Az akkreditált laborok kérdését érdemes lenne felülvizsgálni. Amikor a bortörvény megszületett, akkor az volt az akkreditált laborok ellen a felszólalás elsősorban, hogy ez pénzkérdés. Tény és való, hogy vannak olyan mérési eszközök, amelyek rendkívül sokba kerülnek, és nem is biztos, hogy mindenhol meg kell tenni, de úgy érzem, hogy ahogy most már kialakultak ezek a térségi laborok, ahogy kialakult a hegyközség, ahogy azért kezd kialakulni az egész szervezet, lassanként érdemes megfontolni ezek létrehozását, és ehhez valamilyen formában költségvetési támogatást is kellene adni.

Nemzeti tanácsi képviselet. Nagyon sokszor felvetik az alföldi hegyközségek, magam is egy ilyen hegyközségnek vagyok az elnöke, hogy ha a területarányos képviselet nem is valósítható meg, én úgy érzem, legalább egy olyan irányba kellene eljutnunk, hogy bizonyos témákban, ami kifejezetten sértő lehet és az alföldiek érdekei ellen szólhat, nemzeti tanácsi álláspont esetében vétójogot kellene adni az alföldi borvidéknek. Ez már egy kiindulópont, és később el lehet jutni talán egy másfajta konszenzusra kis.

Úgy érzem tehát, kár, hogy ezek kimaradtak ebből az előterjesztésből. Kár, hogy kimaradt az a fajta kérése a hegyközségeknek, hogy lehetőleg, aki árutermelő célú szőlőültetvényt művel, valamilyen formában teremtődjék meg a lehetősége, hogy hegyközség alakítására legyenek kötelezettek. Ezért visszatérnék azon javaslatomra, hogy felül kellene vizsgálni ezt a szántóföld százalékos arányát, mert akárhogy is nézzük, a szőlőtermés vagy a szőlőterületek 25 százaléka még nem tartozik hegyközségi hatáskör alá. Tehát ez igazából nem szerencsés, semmiféleképpen, ha az ellenőrzöttséget és a szabályozás kérdéseit nézzük.

Magam is egyetértek azzal, hogy a védett eredetű borról igenis jó lett volna ebben a törvényben rendelkeznünk. A paragrafust nem lehetett megnyitni, tehát ebből adódóan ettől is elesünk.

Összességében mit tudok mondani erről az előterjesztésről? Azon túl, hogy korrigáljuk ezeket a hibákat, azon túl, hogy megpróbálunk belopni a megnyitott paragrafusokba olyan pontokat még, ami jobbá teheti ezt a törvényt, én nagyon kérem az előterjesztőt, hogy amikor összegyűlnek ezek az észrevételek, amikor kellően kiforr, akkor ismételten próbálja meg beterjeszteni ezen törvények módosítását, próbálja meg ezt úgy megtenni, hogy az utolsó egyeztetésre is meghívják a képviseleteket, s akkor megint egy konszenzusos rendezéssel meg lehet a lehetőséget teremteni arra, hogy mindazokat is, amik kimaradtak, ide a Ház elé tudjuk hozni. Magam se tartom szerencsésnek, de nehéz lenne ezt másképp megoldani.

A miniszter úr azonban nemcsak erről a törvényről beszélt, ezért engedje meg elnök úr nekem is, hogy reagáljak miniszter úr egy-két felvetésére.

Ez a 15 ezer forintos támogatás kérdése, ami a minőségi árutermelést segíti: én nem hiszem, hogy a MOSZ ez ellen lenne. Az egy más kérdés, hogy bizonyos pozícióharcok vannak, bizonyos más megítélés van, például hogy a reorganizáció hogyan történik, ez vitatott, de a MOSZ részéről nem hallottam még olyat, hogy bárki is ellenezte volna. Azt már hallottam, hogy a MOSZ-osok azért ezt felvetették, pont a kicsik érdekében, hogy vajon a minisztérium tudatta-e a termelőkkel az FVM-hivatalokon keresztül, hogy aki ezeket a támogatásokat igénybe akarja venni, táblatörzskönyvet kell vezetnie, természetesen permetezési naplót, ami lehetővé teszi az ellenőrzött növényvédelmet; a táblatörzskönyvben szerepelnie kell a talaj- és növényvizsgálatoknak, hisz csak ez alapján lehet műtrágyázni, ehhez a feltételhez van kötve ez a támogatási rendelet. Ha ez nincs meg, akkor elviekben nem adható támogatás a termelőnek, ennek a költségeit viszont nem vállalja magára az FVM. Vagy mondjuk, amit a MOSZ részéről még kifogásoltak, hogy az a 6000 forintos műtrágyázási támogatás, ami a foszfor és káli műtrágyára szól és rögzített árral, hogy ennek a felhasználását igazolni kell, az jogos, de pontosan a kötöttségei miatt inkább a műtrágya-forgalmazóknak és az iparnak kedvez, mint akit eredetileg megcélzott miniszter úr támogatása.

Nos, tehát én úgy érzem, hogy minden ilyen támogatás, ami segíti a kertészeti ágazatot és konkrétan a szőlőtermesztést, nagyon jó, előrevisz minket. Én azt kérem, hogy ezeket is azért szakmailag illő módon át kell beszélni, ugyanúgy, mint a többi szakmai törvényt. És még egy dolgot nem szabad elkövetni, hogy mondjuk, egy szerdai napon miniszter úr bejelenti, hogy 15 ezer forintot kapnak a kertészek, ő már aláírta, és csütörtökön megjelenik a 8000 forint. Rendkívül rossz volt a visszhangja ennek, noha magában mindenki egy kicsit örült annak, hogy végre a kertészeti ágazat kaphat földalapú támogatást. De ez, én úgy érzem, egy taktikai lépés volt - de hát sorry, ez van, nem én hoztam. No, elnézést a kitérőért, kedves elnök úr, ami szintén nem tartozott a bortörvényhez.

Ismételten megerősíteni tudom csak, hogy ha ezeket a korrigálásokat végigvisszük a bortörvényen, a Szocialista Párt ezt a bortörvényt - fenntartásainak hangoztatása mellett is - támogatni fogja, s nagyon remélem, hogy ez a kilencven-valahány százalékos igen most is be fog jönni ennél a szakmai törvénynél.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, ezt az optimista végső kicsengést. Megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Kis Zoltán képviselő úr.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Bort, búzát, békességet - mondjuk mi, kisgazdák; borban az igazság - mondták már a régi rómaiak is. Tehát szőlőről és borról szól a most tárgyalt törvényjavaslat.

A bor nemzeti kultúránk, nemzeti hagyományaink része. Megénekelték költőink, szerepel dalainkban, sőt megemlíttetik még Himnuszunkban is.

Ha az italfogyasztás kapcsán különböző nemzetek polgáraira gondolunk, nem minden esetben a bor jut elsőként eszünkbe. Az oroszoknál a vodka az első, az amerikaiaknál a whisky, osztrákoknál, németeknél, cseheknél a sör; talán még a franciák borkultúrája hasonlít a miénkhez, de ott is inkább a pezsgő, ami nemzeti italnak számít.

Magyarországon a bor fontossága nem véletlen, az éghajlat, a talaj jó feltételeket biztosít a szőlő termesztése számára. Ebből adódóan sok-sok tízezer család megélhetését befolyásolja a szőlő és a bor. Ezért nagyon nagy felelősséggel és körültekintéssel kell a törvényalkotás során is eljárnunk.

(12.10)

Nagy körültekintést említettem, és elsősorban a jelen törvényjavaslatra gondolok. De meg kell említenem, hogy amikor az elmúlt év végén úgy döntött a tisztelt Ház, hogy a bor jövedéki termék lesz, sajnos nem került teljes mértékben figyelembevételre a kisgazda frakció álláspontja, és példátlan módon a szőlő mint gyümölcs is jövedéki termék lett, egyedül az alkoholtermékek alapanyagai közül. Mindez joggal irritálja a szőlőtermelőket. Ezt már a kormány is érzékelte, és kedden elfogadásra is kerültek a szőlőtermelők adminisztrációját csökkentő javaslatok a vámtörvény kapcsán. Örülök, hogy sikerült erre önálló képviselői módosítói indítványommal ráirányítani a kormány figyelmét. De csak félmegoldásnál járunk. Továbbra is ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe azt a módosító javaslatom, amely teljes mértékben rendezné ezt a kérdést.

Visszatérve a jelenlegi törvénymódosításra, a hegyközségek azon területekre adnak ki szőlőtelepítési engedélyt, amely területek úgynevezett szőlőkataszteri osztályba vannak besorolva. A törvénymódosító javaslat három ilyen kataszteri osztályt javasol. Az első a szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas, a második a szőlőtermesztésre alkalmas, a harmadik pedig a szőlőtermesztésre szakmai megkötésekkel alkalmas területeket jelöli.

Úgy gondolom, elegendő lenne a területeket két osztályba sorolni, ugyanis egy terület vagy alkalmas, vagy nem alkalmas szőlőtermesztésre. Ha alkalmas, a kiváló és egyedi minőséget biztosító területeket valóban célszerű külön is megjelölni, azonban ha csak szakmai kikötésekkel alkalmas erre egy terület, akkor ezen szakmai kikötéseket a hegyközségeknek célszerűbb a telepítési engedély kiadása során kikötni, amelyek a területeket helyben is ismerik, hiszen ehhez helyismeret is kell, mert a széljárás, a fagyveszély akár dűlőnként is különbözhet. Ezért talán nem indokolt az osztályba sorolásnál erre külön kitérni, mert - elsősorban az Alföldön - sokakban félelmet kelt, hogy a harmadik osztályba kerültek a területeik, és félnek, hogy az európai uniós csatlakozás után esetleg be kell szüntetniük a szőlőtermesztést ezeken a területeken.

Az eddig elmondottakból is kiderülhet, hogy a bor minősége összefügg eredetével, tehát földrajzilag a termőhellyel. Ezért szerepel a törvényjavaslatban, hogy egy-egy borvidék területeiből eredetvédett termőhelyek határolhatók el. Talán valóban helyesebb, ha nemcsak a termőhelyet nevezzük eredetvédettnek, hanem ezen termőhelyről származó boroknál a védett eredetű bor kifejezést használjuk. Ezt kérik a felső-magyarországi borvidékek képviselői.

S bár képviselőtársaim kitértek rá, hogy a jelen törvénymódosítás a szerintük szükséges összes paragrafust nem nyitja meg, tehát nem módosítja, felhívom a figyelmet arra, hogy a Házszabály 94. § (3) bekezdése értelmében - mint az eredetvédett borok esetében is - lehetséges, hogy a meg nem nyitott paragrafusokkal összefüggő módosítást is benyújtsanak. Ha tehát szükséges, hogy a törvényjavaslat más részében a módosítás átvezetésre kerüljön, akkor a Házszabály szerint erre lehetőség van, tehát nem okoz gondot az, amiről beszéltek. Én már készítettem is ilyen módosító javaslatot az eredetvédett bor kifejezés általános használatára.

Egyetértek a törvényjavaslat azon részével is, hogy a szőlőkataszterbe sorolt területekbe erdőt, gyümölcsöst csak a hegyközségek előzetes hozzájárulásával lehessen telepíteni, hiszen a szőlő szomszédságában egy erdő megjelenése gondokat okozhat - elsősorban a fagyzugok kialakulására gondolok.

Hogy milyen szőlőfajtákat lehet telepíteni, azt a törvényjavaslat szerint egy szőlőfajta-használati bizottság fogja meghatározni, valamint az, hogy az engedélyezett fajták közül mely megyékben melyik fajta használható. Ebben a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának is szerepe lesz, hiszen a szőlőfajta-használati bizottság tagjainak kétharmadára ők tehetnek javaslatot. Véleményem szerint hazánkban jelenleg túl sok fajta szőlő termesztése engedélyezett. Ez a marketing szempontjából nem előnyös, mert a sok-sok fajta között a fogyasztók nehezen tudnak eligazodni. Ezért javaslom, hogy a jövőben szűküljön a fajtahasználat. A piacok egyre igényesebbek, s úgy gondolom, a gyengébb minőséget adók fajtákra már nincs szükség.

Az asztali borok jelentős részét eddig is lepárlással lehetett csak kivonni a készletekből. A lepárlással kapcsolatban - a mezőgazdasági bizottság ülésén és az előzőekben is hallhattuk - többen hiányolják ezen törvényben a támogatott borlepárlás szabályozását. Helytelenül teszik! Felhívom a figyelmet arra, hogy a támogatott borlepárlás a piacszabályozáshoz tartozik, tehát az agrárrendtartás és nem a bortörvény része, s mint ilyet az agrárrendtartás keretében kell szabályozni. El tudom képzelni, hogy olyan szabályok vonatkozzanak rá, hogy ne csak felesleges készletek levezetésének a módja legyen, hanem esetleg védőárfunkciót is biztosító piacszabályozási eszközzé váljon.

A jelenleg hatályos hegyközségi törvényben a borvidékek arányos képviselete valóban nem megoldott, holott a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa egyben terméktanács is, ezért indokolt volna, hogy a borvidékek nagysága a képviseletben szempontként megjelenjen. Ezt a hiányosságot a most tárgyalt törvénymódosítás valóban nem rendezi, mivel azonban ez a különböző borvidékek között jelentős vitákat kelt ki, ezt nagyon nehezen is lehet rendezni, de a későbbiek során ezt meg kell oldani. Ezt kérik elsősorban az alföldi borvidékek képviselői.

A törvénymódosítás kapcsán összességében elmondhatom, hogy ez újabb lépést jelent a szőlő- és bortermelés szabályozásában. Ezért a Független Kisgazdapárt frakciója támogatja, de pontosító módosító javaslatokkal megpróbálja még jobbá tenni.

Megállapítható, hogy a magyar borászat ha nem is a mennyiség, de a minőség vonatkozásában dinamikus fejlődésnek indult, ami elsősorban az újjáéledő családi borászatok magas szakmai szintjének köszönhető. Talán a legismertebb, hogy a villányi szőlősgazdák milyen látványosan verik meg minőségben a szocializmusból örökölt nagyüzemeket. Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy az EU gyakorlatának is megfelelő, valódi tulajdoni érdekeltséggel bíró, nálunk családi gazdaságnak nevezett gazdálkodási forma életképes, sőt a jövő útja is ez, ami támogatásra érdemes. Az uniós jogharmonizáció és a gyors fejlődés is indokolja, hogy ezen törvényeket a törvényhozásnak néhány évente át kell tekintenie.

Jelenleg a szőlő- és bortermelés az alkoholtermékekhez viszonyítva a legszigorúbban szabályozott. Ennek alapján is javaslom a kulturált borfogyasztást, természetesen nem mértéktelenül. A jó minőségű borok kulturált fogyasztása kellemes élményt jelent a fogyasztónak, s kis mértékben még az egészségre is jó hatású.

Azonban érthetetlen számomra, hogy míg a bor készítése - nagyon helyesen - szigorúan szabályozott és ellenőrzött, addig a tömény szeszek vonatkozásában engedélyezett, sőt a piacot uralják az iparilag előállított tiszta szeszek bearomázott, beízesített változatai. Ezen gyümölcspálinka-utánzatok fogyasztása esetén nem beszélhetünk kulturált italfogyasztásról. Örülnék, ha a polgári Magyarországon betiltanák ezeknek az egészségre ártalmas, a családokat tönkretevő, az alkoholizmust kielégítő aromás lőréknek a forgalmazását. A jövő a bortörvényekhez hasonlóan szigorúan szabályozott és csak természetes alapanyagból készült szeszeké kell legyen. Amíg ez be nem következik, javaslom a fogyasztóknak, hogy a kiváló magyar borokat részesítsék előnyben.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, SZDSZ.

(12.20)

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom, elnök úr, elmondhatom-e a hozzászólásomat a kormány képviseletének hiányában.

ELNÖK: Képviselő Úr! Mivel több témája volt a miniszter úrnak, természetesen akkor egy tízperces szünetet tartunk, és úgy folytatjuk, hiszen már volt korábban hasonló agrártéma.

Tízperces szünetet rendelek el.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő 1997. évi CXXI., valamint az 1994. évi CII. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról, valamint a hegyközségekről immár valóban többszöri módosítását éli meg megszületése óta, aminek részben voltak objektív okai, elsősorban az európai uniós jogharmonizáció, valamint az az áldatlan állapot, ami az elmúlt évben kialakult a magyar borexport környékén a minősítés vonatkozásában; ugyanis az elismertség egyik oldalról, az Európai Unió oldaláról adott volt, míg Magyarország kötötte ezt az Országos Borminősítő Intézet javaslatához.

Nos, ez megoldódott, de számtalan olyan feladat van, amely az Országgyűlés konszenzusát igényelné annak érdekében, hogy ez a fontos terület hosszú távú és megnyugtató szabályozást kaphasson.

Miniszter úr említette expozéjában, hogy ez a két törvény szinte százszázalékos országgyűlési támogatást kapott annak idején. Ez így igaz, ennek egyik oka, hogy a minisztérium rendszeres hatpárti tárgyalásokat folytatott a törvény benyújtása előtt úgy, hogy abba az érdekképviseleteket is bevonta. A Független Kisgazdapárt képviseletét a jelenleg elnöklő Gyimóthy Géza országgyűlési képviselő úr, az Országgyűlés mostani alelnöke irányította és megfelelő hatékonysággal. Ez is azt mutatja, hogy a vita már az Országgyűlésben nem is a szakmai kérdéseken, hanem a törvénynek bizonyos kiegészítésein, jobbításán, egyértelműsítésén állt.

A jelenlegi módosítást sajnos nem előzte meg ilyen egyeztetés, legalábbis én erről nem tudok. Lehet, hogy ez is az oka annak, hogy mind a Fidesz, mind pedig a Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Szocialista Párt megfogalmazta azon igényét, hogy ebbe a módosításba bizony számos olyan dolog beleférhetne, amire Zsikla Győző kisgazda képviselő úr is utalt, ami szükséges szabályozás, egyértelműsítő szabályozás, jövőbe mutató szabályozás, de jogtechnikai okok miatt bizonyos problémákat vet fel, mert olyan szakaszait is érintené a törvénynek, ami a jelenlegi módosítással nincsen megnyitva.

Nos, mik is ezek a problémák? - mert a Szabad Demokraták Szövetsége sem azt vitatja, hogy a beterjesztett módosítás szükséges-e vagy sem. Igen, szükséges. Azt sem vitatjuk, hogy az itt megfogalmazott módosítások hasznosak-e vagy sem. Hasznosak. De van négy-öt olyan terület, amelyre a Fidesz vezérszónoka egyértelműen felhívta a figyelmet, nevezetesen, a legsúlyosabb és a legnagyobb problémát jelentő az, hogy az elmúlt évi szabályozás jövedéki körbe vonta a bort - helyesen. A jövedéki szabályozásnak azonban vannak bizonyos anomáliái, amelyek elsősorban azokat a termelőket sújtották, akik kisebb volumenben, kisebb piaci értékesítéssel és a tájjellegű gazdálkodással összefüggésben saját értékesítésben bonyolítják ezt.

A vámtörvény módosítása - amely az Országgyűlés előtt van - zárórendelkezéseiben a jövedéki törvény ez irányú szabályait kétségtelenül lazítja, a területnagyságot 1500 négyzetméterre emeli fel, valamint a szabad fogyasztású, eddig korlátozott 250 litert most felemeli ezer literre. Tehát valamiféle elmozdulás van, de egyetlenegy pont, ami még mindig kétséges - és ebben a módosításban, azt hiszem, helye lett volna -, a borforgalmazásra vonatkozóan a palackozásra és a kiszerelésre előírt szabályok. Ugyanis egyik oldalról szigorítunk, és azt mondjuk, hogy fel kell lépni a borhamisítással szemben, jövedéki ellenőrzést viszünk be, sokszor a kistermelőt is túlzott adminisztrációra kényszerítve, a másik oldalról meghagyjuk az értékesítésnél, a fogyaszthatóság ellenőrzésénél azt a rendszert, ami jelen pillanatban 25 literig az úgynevezett kannás bor értékesítését jelenti. Ezt nem a kistermelők csinálják, ez máshonnan érkező, nagyobb tételben kiszerelt bormennyiség, feltételezve természetesen, hogy valódi és teljesen tiszta, igazolt borról van szó. Így nem hagyhatjuk szó nélkül azokat a megnyilvánulásokat, amelyek számos helyről érkeznek az országban. Ebben az ügyben többször nyilatkozott már Kuncze Gábor, az SZDSZ frakcióvezetője is a szigetszentmiklósi gazdák felkérésére, és szorgalmazta ennek az ügynek a megoldását.

Ebbe a körbe tartozik az, ami most a szőlő- és borgazdálkodásról szóló törvény rendelkezéseiben utalásjelleggel hiányzik. Több képviselőtársam felhívta a figyelmet arra, hogy vigyázzunk, hogy milyen törvényi szabályozásba nyúlunk bele, mert itt a borlepárlás kapcsán ez agrárrendtartási ügy, agrárrendtartási kérdés. Kétségtelenül igaz, hogy agrárrendtartási kérdés, ha azonban azt a jogos igényt minden területen teljesíteni akarjuk, ami a boreredet azonosságigazolásának, valamint a hamisítás kiszűrésének kellő ellenőrzését és hatékony megoldását célozza, akkor bizony a borlepárlásra vonatkozó alapvető előírásokat nem a rendtartás vonatkozásában, nem annak rendszerezésével és nem annak részletes leszabályozásával, de mindenféleképpen össze kell kötni a jövedéki törvény módosításából eredő bor-előállítási és borforgalmazási szabályokkal.

Nagyon jogos az a felvetés, amely a védett eredetű bornak mint jogi kategóriának a törvényben történő megjelenítését célozza. Megjegyzem, ezt a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa indítványozta is, ez sajnálatos módon ebbe a módosításba nem került be, ugyanúgy nem az asztali és minőségi borok külön kategóriájának a védettségi foka, illetve azok külön, egymástól eltérő szabályozásainak részletezése.

Jogos igény évek óta - és már a bortörvény 1997-es megalkotásánál is felmerült - az úgynevezett akkreditált laboratóriumok beindítása úgy, hogy azok borvidékenként megfelelő, a hegyközségek, illetve a bortermelők által biztosított infrastruktúra szerint működjenek, nyilvánvalóan kemény állami ellenőrzés mellett. Ezt, úgy látszik, évek óta nem vagyunk képesek elérni, ebbe a módosításba sem került bele, tehát az OBI-nak gyakorlatilag az a monopol ellenőrzési helyzete... - amely egyébként anélkül is megtartható lenne, hogy a laboratóriumok kizárólagos fenntartását ők végeznék, ebben az ilyen jellegű elmozdulás, az ilyen jellegű módosítás nem valósítható meg. Pedig azt hiszem, hogy azok a tájborok, azok a borvidékek, amelyek már hosszú éve bizonyítanak, saját védelmük érdekében is ezeket az akkreditált laborokat úgy működtetnék, hogy ott bármiféle gyengébb vagy eltérő minőségű bor kiengedése kizárt lenne, hiszen saját érdekeik ellen dolgoznának, ha ezt behoznák.

A másik kérdés - és ezt is többen felvetették és teljes joggal -, hogy mi van a borvidéki képviseletekkel, az alföldi 30 ezer hektár körüli terület képviseleti jogával, ami nyilvánvalóan alulreprezentált a nemzeti tanácsban.

Azt gondolom, hogy ezt rendezni kell, de a rendezést nekünk itt törvényi szinten csak annyiban és úgy szabad elfogadnunk, ahogy azt maguk az érintettek konszenzus alapján a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával egyetértésben ki tudják alakítani. Tehát ebbe erőszakosan úgy beleszólni, hogy ez ellentétes legyen a szakma érdekeivel, talán nem lenne szerencsés.

(12.40)

Új intézmény jelenik meg, a szőlőfajta-használati bizottság. Talán ez megint annak az új jogfilozófiának tudható be, hogy olyan intézményeket is létrehozunk törvényi szinten, amelyek bizonyos szakmai önrendelkezést, bizonyos szakmai önkormányzatiságot kontrollálnak vagy felügyelnek, vagy állami rálátást biztosítanak. Azt hiszem, hogy ezt nem kellene tenni, hisz azzal, hogy megalakultak a hegyközségek, azzal, hogy képzett és hozzáértő hegybírók vannak, és azzal, amit Zsikla Győző úr is mondott, hogy a családi gazdaságok által előállított borok nemzetközi híre javul - ez tény és ez így igaz, hála a jó Istennek -, az már feljogosíthatná ezeket a szervezeteket arra, hogy ezt a szőlőfajta-használati bizottsági jogkört talán ők szerencsésen és jobban el tudnák látni, mintsem egy külön erre létrehozott olyan szervezet, amely felesleges párhuzamosságokat is végrehajtat.

A származás- és eredetigazolás vonatkozásában kétségtelenül fura az a helyzet, amikor a borkereskedelemmel foglalkozó cég vagy magánszemély az eredetigazolást mindig onnan köteles beszerezni, ahonnan a szőlőt vásárolta. Én egyetértek azzal, hogy a szőlőeredet-igazolást egyrészt meg kell hagyni a származási helyről, onnan, ahonnan a bor gyakorlatilag ered, de annak sem látnám semmiféle akadályát, hogy a betárolt bor kiadására feljogosító igazolást a székhely szerinti hegyközség intézné és adná ki.

Nos, összegezve: ez a módosító indítvány, ami itt van, gyakorlatilag elindul egy úton, megpróbál a jogharmonizációval abba az irányba menni, amely a magyar borok nemzetközi hírét és a magyarországi borelőállítást, borforgalmazást, szőlőtermesztést egyértelmű szabályok szerinti támogatottsági szintbe hozza. Ennek jó jelei vannak, mint nyilván a telepítési támogatás, amely egy korábbi folyamat, 1995 óta tart, és kétségtelenül igaz, hogy ennek a támogatásnak a további emelése szükséges; de az is, hogy ehhez a támogatáshoz megfelelő, hosszú távú szabályozás tartozzon, hogy aki telepítésbe fog, aki valóban ki akarja használni azt a lehetőséget, ami Magyarország számára az európai uniós csatlakozásig adott, nevezetesen azt a papíron létező 130 ezer hektárnyi szőlőterületet olyan állapotba hozni, amely ténylegesen szőlő is - mert vigyázzunk, az európai uniós csatlakozás után nem biztos, hogy mód lesz arra, hogy mi a regisztrált területeken felül újabb szőlőültetvényeket hozzunk létre úgy, hogy az az Európai Unió elismertségét és támogatását is élvezze.

Nos, akkor nekünk itt nemcsak a támogatásban, hanem a szabályozásban is olyan harmóniát kell teremteni, amely egyrészt biztosítja a jövedéki törvény kapcsolódó rendelkezéseivel a szőlő-bor törvény, valamint a hegyközségi törvény harmóniáján át azt, hogy ez a termelés, ez a gazdálkodás egyrészt hosszú távon kiszámítható, másrészt valóban bizonyos jövedelembiztonságot is hoz, és a másik oldalról szigorú fellépést azokkal szemben, akik ezt a piacot veszélyeztetik. Ne felejtsük el, hogy esetlegesen egy nem kellő minőségű palack, amely az európai piacon magyar felségjellel megjelenik, bizony azoknak a családi és kisgazdaságoknak egy pillanaton belül történő tönkremenetelét is jelentheti, akik valódi kemény munkával állítanak elő minőségi és minden szempontból kifogásolhatatlan termékeket.

Az SZDSZ ugyancsak dilemmában van a Fideszhez és a Szocialista Párthoz hasonlóan abban, hogy mi is legyen itt a végszavazás. Nos, a jogtechnikai elveket nem ismerjük, nem tudjuk, hogyan oldható meg azon szakaszok módosítása, amelyek gyakorlatilag e törvény módosítása kapcsán nincsenek megnyitva, de az már látszik, hogy a Ház valamennyi pártjának vezérszónoka ugyanazon problémákra ugyanazon megoldási javaslatokat mutat itt be a felszólalásaiban. Ha ezeket a bizottságok a Házszabály előírásainak megfelelően be tudják építeni ebbe a módosító indítványba, és ez a rendezés megoldja azoknak a kis szőlő- és borgazdaságokkal foglalkozóknak a gondjait is, akik a felesleges és párhuzamos adminisztrációtól is mentesülhetnek, de ellenőrzött kereten belül történik a forgalmazásuk, akkor azt hiszem, hogy ezt a támogatást az SZDSZ részéről is meg kell adnunk, mert azt hiszem, hogy ebben az ügyben politikai vitáknak nincsen helye, és hála a jó Istennek, hallva az előző hozzászólásokat, úgy veszem észre, hogy alapja sem.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, MDF; őt követi majd Kapronczi Mihály.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valójában a logikai gondolatot ott folytatnám, ahol Kis Zoltán abbahagyta, hiszen az előttem szólók mondanivalójából egyértelműen kiderült, hogy ez a törvénytervezet kell hogy mellőzze a politikát, hiszen minden párt kizárólag szakmai oldalról próbálja megközelíteni a törvény-előterjesztés vitáját, értékelését.

Ugyan a hozzászólási sorrendben a vége felé közeledünk, azonban a mezőgazdasági bizottságban talán elsőként foglaltam össze mindazokat a gondolatokat és észrevételeket, amelyeket most mindannyian szinte egységesen valóban a törvény hiányosságára utalva fejtünk ki, vagy pedig javítási szándékunkat fejezzük ki ezzel kapcsolatosan.

Nyilvánvaló, hogy a hazai szőlészet-borászat megsegítése érdekében mindenkor meg kell nyitni egy-egy törvényt, ha annak aktualitása van. A törvénytervezetben megfogalmazottak nagy része valójában tényleg olyan kérdéskört feszeget, amelyek megoldási változatait talán helyesen adja meg az előterjesztő. Nem mindegyiket, és természetes, hogy ez érződik a képviselők hozzászólásából. Várhatóan apróbb módosító indítványok is lesznek ehhez.

Azonban e törvénytervezet legnagyobb hibája az a rész, amit itt többen említettek előttem, amelyekkel nem foglalkozik a törvénytervezet. Ez azért sajnálatra méltó, mert elég hosszas előélete volt ennek a törvénytervezetnek, és a tavaly őszi változatban még számos rész megnyitásra került, és azáltal lehetett volna a képviselőknek módosító indítványokat tenni a helyzet jobbítása érdekében.

Jelen pillanatban egy szűkítettebb változatot kapott meg a parlament, a képviselőtársak, amelyben már akut kérdések nem kerülhetnek módosításra. Ezek közé sorolom leginkább a termőhelyi kataszteri besorolás kérdéskörét. Egy változat foglalkozik azzal, hogy a magyarországi I-II-III. kategória mit jelent, sőt van egy IV. kategória, ahol elviekben nem lehet szőlőt termelni, de szerintem ez az FVM legnagyobb feladata lenne - és azt gondoltam, hogy erre az időre elkészül - az európai uniós normák szerinti I-II. kataszteri besorolás elkészítése. A csatlakozásig minden bizonnyal el kell ezt végezni.

Az Európai Unióban I. és II. osztály van, jelen pillanatban Magyarországon három osztály van, de mint említettem, igazából négy. Ezzel kapcsolatban a nagyon komoly szakmai viták már lefolytak. Véleményünk szerint most ideje lett volna rendezni ezt a kérdést, mégpedig úgy, hogy I. kategóriának elnevezve minden minőségi kategóriát, amelyben ma jelenleg hegyközségek, borvidékek működnek, és Magyarország egyéb területeit II. kategóriának nevezni, ahol a lehetőséget kellene megadni a későbbiekben bármikor az ott élőknek, hogy ha akarnak, akkor szőlőtermeléssel foglalkozhatnak. A II. kategória egyben már minden megkötöttséget is tartalmaz, tehát a szakmai felügyeletet, a szakmai koordinációt is egyben magában foglalná.

(12.50)

Jelen pillanatban az I-II-III. kategóriákba sorolás, ahogy Kerényi János fideszes képviselőtársam is említette, főleg a III. osztályba sorolás a legnagyobb vitája az előterjesztésnek, hiszen a szakmai megkötés egy olyan fogalmi kör, amelyben bizonyos területek korlátok alá kerülhetnek. El tudjuk képzelni azt, hogy a szakmai megkötéseket a borvidéki rendtartásokban kellene szabályozni, a térség leginkább ismerői mindenféleképpen a borvidéken ott élők, nemzeti tanácsok.

A fajtahasználattal kapcsolatosan szintén elhangzott az a javaslat, amit többek között én is megfogalmaztam, hogy úgy érezzük, a hegyközségi törvény következtében olyan stabil, erős szervezet épült ki, amely képes arra, hogy a fajtahasználati szabályozást a maga döntési mechanizmusaiban eldöntse. Adjuk meg nekik azt a lehetőséget, hogy borvidékenként a megyei hegyközségi tanácsok szerepkörébe juthassanak ezek a fajtahasználati szabályok!

Nagyon pozitív a törvénytervezet részéről, amit több képviselőtársam említett, hogy többek között az erdő- és gyümölcstelepítéseket csak a hegyközség kikért véleményével lehet majd a későbbiekben bizonyos megjelölt területeken elvégezni. Nem akarunk ebben ténylegesen feszültséget okozni a gyümölcstermelő társainkkal - jómagam is mindkét változatot művelem -, hiszen a szőlő-, gyümölcságazat egységes, de egy gyümölcsös vagy egy erdő telepítése valóban komoly gondokat okozhat a környező szőlőterületeknek. Tehát ez egy nagyon pozitív része az előterjesztésnek. Szintén pozitívnak tartom azt a részt, amelyben a magyarországi szőlőtermelő helyeket újranevesítjük, hogy melyek sorolhatók ezután a különböző borvidékekhez. Persze nem főleg Alcsútdoboz és amit említettek, de például Csurgó nagyon jelentős és régóta igényelt besorolását kéri, ez benne van az előterjesztésben.

Gyakorlati szempont szerint viszont nagyon nehezményezzük a származási bizonylati kérdéskört. Megvilágítva ez azt jelenti, hogy jelenleg számos szőlőtulajdonosnak nem ott van a szőlőterülete, mint ahol a tárolási helye. Magyarországon ez így alakult ki a kilencvenes évek után, és ez valamelyest örömteli is, hiszen jó néhány komoly pincészetnek az ország különböző területein van szőlője, ezáltal különböző minőségeket tud évjáratonként a piacra juttatni. Azonban ezeknek a szőlőtermelőknek nagyon komoly gond, hogy a szőlő származási bizonylatát a szőlő helye szerinti hegybíró adja ki. Ez teljesen jogos, hiszen ő ismeri, hogy azon a területen mi teremhet, sőt az is jogos, hogy az első bormennyiséget leírják erről a szőlőmennyiségről, tehát szakmai egyetértését adja, hogy arról a területről ennyi szőlő után ennyi bor állítható elő. Ez is teljesen jogos, hiszen termőhelyenként változik ez a paraméter.

De ezek után, miután egy okmányt kap a szőlőtulajdonos és majdan bortulajdonos, nem értjük meg, hogy a tárolási helyről, ami más helyen van, mint a szőlőterület, miért kell mindig visszautaznia vagy visszautaztatnia ezt a származási bizonylatot abban az esetben, ha megbontja ezt a borkészletet, mert részleteiben akarja eladni. Ebben az esetben a tárolási hely szerinti hegybírónak semmi más dolga nem lehet, és semmi visszaélést nem követhet el, csak az adott bormennyiségből - amiről egy másik hegybíró kollégája állított ki bizonylatot valamely más területen - matematikai művelettel le kell vonnia az éppen forgalomba hozandó bormennyiséget. Ez egy nagyon egyszerű művelet, a másik hegybíró kolléga szintén szakmai hozzáértéssel rendelkezik, tehát nem látjuk veszélyét, hogy ez a folyamat bekövetkezhetne. Ez nagyon nehezíti a szőlészetben, borászatban érdekeltek életét.

Komoly gondot okoz az alföldi borászatnak - és úgy tűnik sokak számára, hogy ez egy részprobléma - a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában való érdekképviselet. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának tagjai és az alföldi borvidékek is pontosan tudják, hogy nem akarnak túlsúlyt szerezni az alföldi bor képviselői a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában, a hegyközségek képviseletében, csak valamilyen méltányosság alapján mégiscsak szeretnék, hogy valamelyest nagyobb arányszámban képviseltethessék magukat. Javaslatuk szerint jó lenne minden 1000 vagy 1500 hektár után egy pluszképviselőt juttatni minden borvidéknek a Hegyközségek Nemzeti Tanácsába. Itt olyan aránytalanságok tapasztalhatók, hogy néhány példát említsek, hogy az alföldi borvidék három borvidéke - a csongrádi, a hajósbajai és a kunsági - több mint 33 ezer hektár szőlővel és 36 ezer szőlősgazdával, hegyközségi taggal rendelkezik, összességében hat képviselőt küldhet a Hegyközségek Nemzeti Tanácsába. Ugyanakkor a 618 hektáros Pannonhalma, Sokoróalja, a 827 hektáros Somló, az 1800 hektáros soproni, az 1130 hektáros bükkaljai, az 1623 hektáros Balaton-melléki egyenként kettő-kettő képviselőt küldhetnek a Hegyközségek Nemzeti Tanácsába.

Ennek egy gyakorlati hátránya bekövetkezett a múlt évben, ez a jövedéki törvénnyel volt kapcsolatos, amikor az alföldi képviselők jelezték, hogy a jövedéki törvényben vannak olyan problémák, amelyeket nem tudnak ilyen állapotban elfogadni. Sajnos, az ő arányszámuk kevés volt a 22 borvidék többi küldöttjével szemben, hogy bebizonyítsák és a szavazatukkal súlyt adjanak annak, hogy a jövedéki törvény ebben a formában módosításra szorulna. Az eltelt közel fél év bizonyítja, főleg a jövedéki törvény e heti módosítása kapcsán, hogy igazuk volt az alföldi képviselőknek, akik szakmai kifogásokat tettek a bor jövedékivé válása kapcsán, hogy a gyakorlati élethez rendezzük a jövedéki törvényt is. Ilyen problémákat tudna képviselni főleg azáltal, hogy az említett 36 ezer hegyközségi tag nagyon lényeges és minden részletre kiterjedő információval látja el ezeket a küldötteket, tehát a merítési száma jóval nagyobb ezeknek a küldötteknek, mint a kisebb hektárszámmal és kisebb taglétszámmal rendelkező egyéb helyeken.

Ugyanígy a hegyközségi problémával kapcsolatban szívesen vettük volna, ha a járulékfizetés kérdését törvényi szinten rendezzük, pontosabban, a borkereskedelem, a bor forgalmazásához kapcsolódó járulékfizetést, mert egyértelmű, hogy a hektárszám után hogyan kell járulékot fizetni, de sajnos nem egyértelmű, hogy a borkereskedőknek hogyan kell a járulékot fizetni. Gyakran a borkereskedők a felvásárolt bormennyiség után, amelyet főleg más területről hoznak, nem fizetik be a járulékot, azt nem tudják behajtani rajtuk. Ez azt jelenti, hogy az adminisztratív és minden terhet, ami a hegyközséggel jár, a borkereskedőkre kirótt járulékot is a helyben lakó, területtel rendelkező hegyközségi tagok fizetik meg.

Úgy gondolom, ideje lenne az OBI szerepkörét is rendezni, hiszen egy interpelláció során épp miniszter úrnak vetettem föl azt az egyedi helyzetet, ami megmaradt az Országos Borminősítő Intézetnek. Röviden: olyan érdekes helyzet van jelenleg is, hogy ha egy borminősítést az Országos Borminősítő Intézet elvégez elsőfokon, és ezzel a vizsgálatot kért személy nem ért egyet, a másodfokú fellebbezést is ugyanaz a szerv, az Országos Borminősítő Intézet végzi. Ez a jogrendben is egy elég komoly, érdekes problémát vet föl, hogy önmagának lehet-e valaki a másodfokú felülbírálója. Véleményünk szerint nyilvánvalóvá vált, hogy jelenleg meg lehetne szervezni az Országos Borminősítő Intézet területi elven való felépítését. Ez azt jelenti, hogy Kecskeméten, Egerben, Pécsett és Badacsonyban, ahol jelenleg szőlészeti, borászati kutatóintézetek vannak, szakmailag is, technikailag is készen állnak arra, hogy a belföldi bor forgalmazását ellenőrizni tudják, minősíteni és a szakvéleményt kiadni. Ha netán ott egy vélemény nem egyezik a vizsgálatot kérő véleményével, a másodfok ebben az esetben természetesen lehetne a budapesti központ, és az export esetén kizárólagosan a budapesti központnak lehetne csak minősítő véleménye, hiszen nekik van nemzetközi akkreditációjuk, ez a joguk elvitathatatlan, és érthető is, hogy ennek így kellene lenni.

Komoly gond a lepárlások kapcsán, hogy ez mindig egy utolsó pillanatban elrendezendő kérdés. Próbáltuk, és tényleg, a minisztérium is mindent megtett annak érdekében, hogy ne csússzunk bele a szüretbe a lepárlásokkal, de sajnos valamiért mindig belecsúszunk, mert mindig jön még egy vélemény, mindig jön még egy szempont, és húzódik, húzódik a kihirdetés, és belecsúszunk a szüretbe, ami kellemetlen folyamatot indít el, a csigerborgyártást ösztönzi arra, hogy azonnal lepárlásra lehessen küldeni. Félreértés, hogy az agrárrendtartás szervezheti csak a lepárlást. A technikai részletét igen, de Franciaország a tipikus példa, ahol a törvény rendezi, hogy mikor van kötelező lepárlás, mikor lehetséges a lepárlás, és mikor egyáltalán nem lehetséges a lepárlás. Ezen belül rendezi, hogy a borlepárlás eredménye, a borpárlat fölhasználása hogyan lehetséges.

(13.00)

Jelenleg sajnos a 28-tól a 43. §-ig terjedő rész, amely a borpárlatok, a brandy kérdésével foglalkozna, teljes egészében kimaradt, ezáltal ehhez semmilyen módosító indítványt nem lehet tenni. Jelenleg peres eljárás folyik a tokaji borvidéken, mert hamis borpárlatot adtak el valódiként, amely borpárlatnak az alapanyaga sajnos finomszesz volt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az ilyen kérdést is rendezni lehetett volna.

A Magyar Demokrata Fórum a módosító indítványok elfogadásától teszi függővé, hogy a törvénytervezetet általánosan támogatni fogja-e. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kapronczi Mihály képviselő úrnak, MIÉP.

KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvény 1997-ben történt elfogadása azt jelentette, hogy hosszú idő után - megfelelően - újraszabályozásra került ez a nagy hagyományú és rendkívül fontos mezőgazdasági termelési ág, amely hagyományaink miatt többet jelent egy egyszerű művelési ágnál. A törvény hatásosnak mutatkozott a nagy mennyiségű hamisítás csökkentésében, a minőségi és jellegvédelmi igények javításában, most mégis előttünk fekszik az újabb, igen kiadós módosítás, amely a viszonylag fiatal törvény szövegét sok ponton módosítja.

Az általános indoklás szerint a változás legfontosabb oka az EU-csatlakozással kapcsolatos jogharmonizáció, de szükségesek ezek a változtatások azért is, mert nagymértékben fogják emelni a magyar borok eredetének, feldolgozásának hitelességét, ezzel a más, nem EU-s piacokon történő eladásuk lehetőségét is.

Azzal is egyet tudunk érteni, hogy meghatározott történelmi borvidékeken csak azokat az államilag ellenőrzött fajtákat telepítsék, amelyek az országos hírűvé vagy világhírűvé tették az ott termelt bort. Ezzel a feladattal a törvénytervezet egy újabb ellenőrző, felügyelő, esetleg bírságoló jogkörű, a miniszter által kinevezett hatóságot hoz létre, véleményünk szerint feleslegesen, neve nagy kezdőbetűvel írva: Szőlőfajta Használati Bizottság lesz, ami meglehetősen rosszul hangzik.

Attól eltekintve, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja véleménye szerint hazánkban a gazdatársadalom a törvénytisztelet még ma is biztosan álló végvára, ezért helytelenítjük az FVM által kiadott vagy kezdeményezett jogszabályokban egyre inkább elhatalmasodó tendenciát, amely így szól: ellenőrizzük, büntessük, és ezt túlozzuk el, közadók módjára hajtsuk be ennek a bizottságnak a feladatait, amit elláthatna úgy az OBI, mint a hegyközségi tanács, de természetesen nem ebben a szellemben. Ez a megoldás olcsóbb, természetesebb és célravezetőbb lenne, mert nem váltana ki újabb félelmet a sok mindenért fenyegetett gazdák körében; ezek közül csak egy pár dolgot sorolnék fel: növényvédelmi bírság, földregisztrációs bírság s a többi. Ezek a kilátásba helyezett bírságok nem emelik a kormány tekintélyét a választópolgárok előtt.

A törvénytervezet növeli az engedélyek, igazolások, határozatok számát is, az FVM a végrehajtási rendeletekben feltehetően újból elárasztja a szőlőtermelőket mellékletekkel, hivataljárással, úgy, mint ahogy ezt már a polgári törvénykönyvet és a polgári perrendtartást együttesen meghaladó FVM-támogatási rendelettel is megtette. Az ilyen és ehhez hasonló szigorú államigazgatási szankciók az elmúlt korszak parasztnyomorító intézkedései miatt sem korrektek, mert ezek az emberek még emlékeznek a beadás, a tagosítás keserveire, ha nem is személyes emlékeik, hanem a szülők elbeszélése alapján.

Ugyanez vonatkozik a 28. § (4) bekezdésének a módosítására is, ami véleményünk szerint az (5) bekezdésre vonatkozik, csak elírás történt, mivel az utóbbi bekezdés rendelkezik a minőségvédelmi bírság megfizetésének módjáról.

A 12-17. §-ban leírt borkészítmények összetételét törvény helyett célszerű lett volna törvényi felhatalmazás alapján kormányrendeletben rögzíteni, annál is inkább, mert az esetleges új európai készítmények előállítása és forgalomba hozatala előtt az Országgyűlés döntésére lesz szükség. Ez a hosszadalmas eljárás az új termék piacra jutását hátráltatja; igaz viszont, hogy történelmi borvidékeink borait védeni szükséges az új keverékekkel szemben, mert az új keverékek, az új termékek piaca hosszú távon bizonytalan, és ezek a termékek az emberi egészségre nem egyértelműen jó hatásúak.

A 7. § a palackozott bor és az úgynevezett kannás borok forgalmát rögzíti. Megnyugtató, hogy a törvény előírásainak betartása esetén a palackok címkéjén a kötelezően feltüntetett adatok vonatkozásában a törvény gyakorlatilag lehetetlenné teszi a hamisítványok forgalomba kerülését.

A 32. § 2. pontjában a hegybíró személyére vonatkozó előírást találunk. A módosított szakasz (4) bekezdése szövegében 1999. január 1-jei dátumot találunk, ami - tekintettel arra, hogy a törvény hatálybalépése előtti időpontot állapít meg - mindenképpen visszamenőleges hatályú, az előzményektől függetlenül, és ezért sérti az alkotmányt. Új törvényszöveg esetén csak a hatálybalépés napja vagy az azt követő időszak valamely időpontja lehet meghatározva valamely szabály vagy kötelezettség kezdeteként.

A Magyar Igazság és Élet Pártja elsősorban azért fogja támogatni a törvénymódosítást, mivel az meggyőződése szerint segítséget fog jelenteni a nemzeti kincsnek számító, világhírű magyar borvidékek és az ott termő borok hírnevének fennmaradásában. Biztosra vehető, hogy a jobb minőségű és pedigrésebb bor a termelőknek is magasabb jövedelmet fog hozni, ami biztosabb megélhetést jelent a számukra - ez egybeesik a Magyar Igazság és Élet Pártja célkitűzéseivel -, ez a magasabb jövedelem azonban csak akkor valósulhat meg, ha a termelő piaci védelme is megfelelő lesz.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Farkas Sándor képviselő úr jelezte írásban előre felszólalási szándékát, de nincs itt. Ezért megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő, a szőlőtermelésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat sok-sok gondolatot támasztott mindnyájunkban. Én most itt a kompetenciámat nem azon a réven igénylem, hogy bortermelő vagyok, hanem mint fogyasztó (Szórványos derültség.), közgazdász, gazdaságpolitikával foglalkozó ember. Egy-két gondolatot talán megoszthatok a tisztelt Házzal.

Jól tudjuk, sokszor hallottuk, bár ha sokszor hallottuk is, nem biztos, hogy úgy van nevezetesen az, hogy a jó bornak nem kell cégér. Igen tisztelt Ház, hadd emlékeztessem magunkat arra, hogy ez nem mindig áll, sőt van itt valamiféle perverz, patologikus logika, nevezetesen: a rossz bor többet árt a hírnevünknek, mint amennyit a jó bor használ. Ez nem egy szimmetrikus valami - persze az életben nem csak egyszer van ilyen aszimmetrikus jelenség, de itt feltétlenül érvényes. Nem kell talán tanúsítanom ezt, nem kell talán a Ház idejét ezzel elvennem, egy példát mégis hadd mondjak!

Balatonbogláron bort termelnek, és én amerikai inkarnációm során évtizedeken át szerettem dunántúli bort venni, amikor lehetett. A balatonboglári bor azért is állt közel a szívemhez, mert aki azt ültette, nekem igen jó barátom volt, Varga Béla, aki ott szokott volt ülni, elnökölni a magyar Országházban. Varga Béla akkor, a '30-as években sokszor elmondta nekem mint földinek, dunántúlinak: János, ezt a bort én ültettem; persze azóta a kommunisták elvették, de azért én dollárért megveszem azt a bort Amerikában, és amikor a barátaim jönnek, mint te most, koccintunk. Béla bátyánk szerette a bort, és művészettel csinálta ezt. Ezt azért mondom, mert ő is, aki figyelemmel kísérte a balatonboglári bor történetét, elpanaszkodta, hogy voltak jó szállítmányok, és voltak rossz szállítmányok.

(13.10)

Voltak évek, amikor kitűnő volt, megállta a versenyt a világpiacon, és voltak olyanok, amikről azt gyanítottuk, hogy talán az nem is látott szőlőtőkét. Persze ezt jobb volna nem mondani, de azt hiszem, a jó doktor princípiuma alapján ki kell mondanunk a betegséget és a hiányokat is. És biztos vagyok abban, aláhúzom, hogy ez már a múlt, a rossz emlékű múlt, most már ilyen nincs se Balatonbogláron, se sehol a világon, hiszen, ahogy hallottam a képviselőtársaimtól és a miniszter úrtól, a laboratóriumok és a különböző vizsgáló intézmények ezt most már szakszerűen csinálják.

Még egy utolsó gondolatot szabad legyen megosztani, nevezetesen azt, tisztelt Ház, hogy magam, világutazó lévén, évtizedeken át mindenhol bemegyek egy vendéglőbe, vagy akár egy fogadásra, és magyar bort kérek. Tudom én azt, hogy az nincs ott, de kérem, és akkor csodálkozva mondom: Tokióban vagy San Diegóban, vagy valahol nincs magyar bor? Önök el vannak maradva, kérem a főpincért. - És ennek is elmondom ezt, ilyen tettetés módon, kicsit teátrikusan: uraim, hadd mondjak valamit önöknek, közgazdaságtan professzor is vagyok, és a mi elméletünk szerint a fogyasztó a király, és amit a fogyasztó akar, önök azt fogják szolgálni, nemde? Hadd mondjam el, hogy önök el vannak maradva, mert nincs magyar bor a raktárukban.

Nos, én tudom, hogy ez nem váltja meg a világot, de ilyen apró jeladások talán hasznosak a tekintetben, hogy bár néha színleljük a meglepetést, de annak lehet üzenet értéke.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)

Felszólalások:   1-33   33-68   68-169      Ülésnap adatai