Felszólalás adatai

ELNÖK: Megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, aki a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának véleményét kívánja elmondani ebben a vitában. Őt követi majd Fodor Gábor, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A most a Ház által tárgyalt, T/1176. szám alatt benyújtott és az 1997. évi XXI. törvény módosítását megcélzó javaslat kis terjedelmű, és első olvasatra talán nem is tűnik nagyon fontos előterjesztésnek. A javaslat azonban nemcsak jónak tekinthető az én nézetem szerint, hanem néhány kérdésben, elsősorban szerkezeti kérdésekben akár példaértékűnek is. A javaslat ugyanis szerkezetileg jól áttekinthető, az eredeti törvényhez illeszthető, és a kellő összehasonlítási lehetőséget, az előterjesztő céljait világosan fel lehet ismerni. Ezt a javaslat tartalma és szerkezete nagyban segíti.

Az általános indokolás egyértelműsíti, hogy a módosításra miért került sor. S ezt is fontosnak tartom, hogy aki a törvényjavaslatot olvassa, tudja azt, hogy ezt miért terjesztették elő. Összhangban kell legyen a közben meghozott törvényekkel a módosítás folytán, a polgári szolgálat teljesítése során a társadalom számára hasznos munkavégzésre kell sor kerüljön, s a törvény alkalmazása során szerzett gyakorlati tapasztalatok érvényesüljenek.

Külön ki szeretném emelni a javaslatnak azon részét, amely témakörönként, tíz témakörben sorolja fel, milyen körben kíván a javaslattevő módosításokat. A javaslat olvasója megállapíthatja, mily mértékben sikerült vagy nem sikerült a kitűzött célokat elérni. A javaslat a törvényhez képest elsősorban pontosít, ahol szükséges, egyszerűsít, és néhány helyen kiegészít.

A teljesség igénye nélkül a fontosabb módosításokra szeretnék kitérni.

A javaslat 2. §-a a törvény 5. §-a (1) bekezdésének helyébe a foglalkoztatókat taxatíve felsorolja. Nem törli a foglalkoztatás tilalma alá eső szervezeteket, de a pozitív meghatározással a törvény alkalmazhatóságát nagyban segíti.

A javaslat 3. §-a a törvény 6. §-ának helyébe új rendelkezést állít, és a korábbi lehetséges tevékenységi köröket az informatikai ügyvitel lehetőségével bővíti.

A 6. § (2) bekezdésének helyébe lépő szabályozásról a későbbiek során külön kívánok szólni.

Fontos pontosításokat tartalmaz a javaslat a polgári szolgálat időtartamának meghatározására, azt 15 hónapban jelöli meg. Ugyancsak fontos, hogy egy évről 18 hónapra emeli fel annak a leghosszabb időtartamnak a mértékét, mely a polgári szolgálat engedélyezése és megkezdése között eltelhet. Ezeket mi helyes módosulásoknak tekintjük.

Fontos, de mindeddig nem teljesült rendelkezést igyekszik a javaslattevő megszilárdítani, amikor a munkavégzésre irányuló jogviszony kizárását teszi határozottabbá. Ennek során azonban mindeddig súlyos anomáliák voltak, és attól tartok, ez a jövőben is így lesz. Arról van ugyanis szó, hogy bizony azok, akik lelkiismeretükre hivatkozással maradnak távol a fegyveres szolgálattól - vagy akár a fegyvertelen katonai szolgálattól -, rendszeres munkavégzéssel igyekeznek jövedelmüket megteremteni, mindeközben pedig állítólag eleget tesznek a polgári szolgálat követelményeinek. Tartok tőle, hogy ez a módosítás ezt nem fogja megakadályozni. A lakhatási hozzájárulás, a díjtalan elhelyezés szabályozása ma is enged kibúvókat, és az ügy természetéből eredően félő, hogy ezzel kapcsolatosan, de ugyanígy az étkezéssel kapcsolatos szabályozás esetében is, biztos és teljes körű megoldást aligha lehet találni.

Amiről külön kívánok szólni, az a javaslat 3. § (2) bekezdése, és ezzel kapcsolatosan a javaslattevő általam feltételezett viszonylagos bátorsága. Mert mindeddig dicsértem, és úgy gondolom, méltán tettem a módosító javaslatot, most azonban szólni kell arról is, ami hiányzik a javaslatból, és amit ilyen kis terjedelmű módosítással, úgy gondolom, nem is lehet elérni.

Mert miről is szól az 1997. évi XXI. törvény, amelynek 1. §-a a következőt mondja: "A polgári szolgálati viszony az állam és a polgári szolgálatra engedélyt kapott állampolgár (továbbiakban: polgári szolgálatra jogosult) között létrejött olyan jogviszony - jogviszony! -, amely a polgári jogviszony engedélyezéséről szóló államigazgatási határozat jogerőre emelkedésének napjától a polgári szolgálati viszonyból történő elbocsátás napjáig tart." Tehát nem másról van szó, mint hogy egy államigazgatási határozat azt engedélyezi az állampolgár részére, hogy ne teljesítse az alkotmány 70/H. § (1) bekezdésében foglaltakat. Mert mit mond az alkotmány idézett bekezdése? "A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége." Igaz, hogy ugyanekkor a (2) bekezdés azt mondja: "Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot, illetőleg törvényben meghatározott feltételek szerint polgári szolgálatot teljesítenek."

Arról van tehát nézetem szerint szó, hogy valaki vagy valakik - lelkiismeretükre hivatkozva - a haza védelmére vonatkozó állampolgári kötelességüknek nem tesznek, nem kívánnak eleget tenni, és a törvényhozó ezt az alkotmány 2. §-ába beemelte.

Tisztában kell lenni tehát azzal, hogy valamelyiket meg kellene változtatni. Vagy az alkotmány hivatkozott (1) bekezdését kell megváltoztatni, és azt kell mondani, hogy a haza védelme az állampolgároknak nem kötelessége. Mert ezzel merőben ellentétes az a 2. §, amely ezt mondja ki ugyanezen alkotmányon belül, csak éppenséggel úgy fogalmaz, hogy ezt majd egy törvény lehetővé teszi. Lehetővé is tette.

Azt mondtam, hogy a javaslattevő igen nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, vagy legalábbis mérsékelt bátorságról, amikor a törvény 6. §-a (2) bekezdésének helyébe a következőket rendeli: "A polgári szolgálat az (1) bekezdésben felsorolt tevékenységeken kívül tűzoltósági, valamint katasztrófavédelmi tevékenységgel is teljesíthető." Ugyanezt a szabályozást, a szent és sérthetetlen lelkiismeret figyelembevételével a törvény jelenleg akkor teszi lehetővé, ha ahhoz a polgári szolgálatot teljesítő méltóztatik hozzájárulni, mégpedig írásban.

1997-ben a törvényhozók nyilván tudták, hogy aki az alkotmányban előírt és a haza védelmére irányuló kötelezettségének nem kíván eleget tenni, annak a lelkiismerete olyan, hogy nemcsak a fegyveres szolgálatot, de az egyenruhát, a laktanyát, főleg a parancsolgatást el nem viseli, legyen az katonai, tűzoltói vagy bármilyen más jellegű. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor tüzet kellene oltani vagy földrengésnél életeket kellene menteni, netán a saját becses életét is kockáztatni, milyen erős lelkiismereti ellenállásba ütközne ez az illető részéről! Meggyőződésem szerint olyan határozott lelkiismereti problémája lenne, hogy semmi ilyenben nem venne részt.

Úgy tűnik, a javaslattevő felismerte, hogy a lelkiismeretre történő hivatkozás ha megáll a tűzoltóknál, megáll ez bármilyen munkavégzésnél. Mert az illetőnek tilthatja a lelkiismerete az egészségügyi munkavégzést - hát ott, kérem szépen, a sebészeten vér folyik! Esetleg, én csak feltételezem, netán utálja a gyerekeket - ha ez tényleg így van, akkor a lelkiismerete megtiltja, hogy azokkal foglalkozzon.

Alapvetően kell elgondolkodni azon, lehet-e az állampolgárok között - és ez az egyik legfontosabb az én nézetem szerint - olyan különbséget tenni, hogy az egyiknek a haza védelme kötelessége, míg a másiknak csak a lelkiismeretét kell védenie. Felmerül a kérdés, hogy a haza védelmére köteles magyar állampolgár vajon kötelességszerűen, adott esetben meg kell-e hogy védje azt, aki a haza védelmében nem kíván részt venni.

(10.50)

Vajon az ő lelkiismerete meddig terjed? Mit kell neki megvédeni? Hol? Meddig terjed a hazának az a határa? Kiterjed-e azokra is, akik mindezekben nem kívánnak tudatosan részt venni? Ez egy alapkérdés, és meggyőződésem szerint most már mélységesen el kellene gondolkodni azon, hogy az individuum határai hol vannak. Lehetséges-e közösségben élni, közösségbe beilleszkedni, annak minden előnyét élvezni, mindeközben pedig másokra hárítani az összes olyan terhet, amely az ő lelkiismeretével már nem egyeztethető össze?

Tisztában vagyok azzal, hogy kitűnő nyugat-európai példákat lehet felhozni. Például Németországban éveken keresztül hosszú vita folyt, éspedig ellentmondásos vita az alkotmánybíróság előtt is a német alkotmány 4. cikkely (3) bekezdésének 1. pontja értelmezése körül. Hasonló kérdésről van szó, mint amiről beszélünk. Kezdetben vala ott is csak odáig mentek el, hogy a lelkiismereti kérdés olyan kérdés, amelyet nehéz ugyan eldönteni, de bizonyos feltételeket mégiscsak szabni és vizsgálni kell, hogy vajon az illető valóban lelkiismereti okból teszi-e, amit tesz, illetve nem teszi, amit nem tesz, avagy pedig kifejezetten arról van szó, hogy valami alól ki akar bújni. Ehhez tehát valamilyen feltételrendszer kell. De nem állt itt meg az ügy, és ez a veszélyes az egész dologban. Nem állt meg, hanem ezt követően elkezdődött egy olyan akció, amely úgy tűnik, hogy hosszabb idő után még eredményes is volt Németországban, amely azt mondja, hogy az is a lelkiismeret ellen van, ha vizsgálják, hogy tényleg lelkiismereti kérdés-e az illetőnél. Nem tudom, hogy ez érthető-e... Ha én azt mondom, hogy ez az én lelkiismereti problémám, és ezt valaki vitatni merészeli, akkor belegázol az én lelkiismereti ügyembe, az én szabadságomba.

Hát ha idáig történik az individuum kiterjesztése, akkor, tisztelettel, tudomásul kell venni, hogy a közösség, a közösség érdekei nemcsak másodrangúvá, nemcsak harmadrangúvá válnak, hanem elsüllyednek, és azt kell mondanom, hogy aztán már kereshetjük azt, hogy a törvényesség határai hol vannak - hiszen az is csak lelkiismereti kérdés!

Nos, tisztelt Ház, azt gondolom, hogy a módosító javaslaton mindazt, amit elmondtam, nem lehet számon kérni. Ez egy sokkal nagyobb lélegzetű, és azt gondolom, komoly társadalmi vitát is okozó, mégis reményeim szerint az ország túlnyomó többségének egyetértésével meghozható módosítást igényel. Világossá kell tenni azokat a határokat, amely határokat lelkiismeretre hivatkozással nem lehet átlépni.

A Független Kisgazdapártnak nem az a véleménye, hogy mindenkit fegyveres szolgálatra lehet kötelezni. Lehetnek alapos indokok arra, hogy valaki fegyveres szolgálatot nem teljesít. Ez elfogadható lehet, mert lehet, hogy valaki évtizedek óta olyan valláshoz kötődik, amely vallási kötődése számára nagyon súlyos, valódi lelkiismereti problémát jelent. De egészen más az, amikor már oda kezdünk elmenni, hogy hogyan lesz az egyetemistákkal, meg hogy hogyan lesz azoknak, akik különböző, általuk lelkiismeretinek mondott okokra hivatkozással egészen egyszerűen nem kívánják teljesíteni azt a kötelezettséget, amelyet az alkotmány pedig mindenki számára előír!

Fel kell tehát oldani azt a létező ellentétet, amely a hivatkozott alkotmány (1) és (2) bekezdése között van. Azt gondolom, hogy ez a Háznak kötelessége. Egyebekben a Független Kisgazdapárt elfogadásra javasolja a módosító indítványt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége véleményét ismertetni kívánó képviselőnek;őt követi majd Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum részéről.

DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy röviden, néhány percben a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontját kifejtsem a polgári szolgálatról szóló törvény módosításával kapcsolatban.

Azzal kezdeném, hogy talán érdemes felidézni azt a pillanatot, amikor körülbelül 15 évvel ezelőtt Magyarországon elindult egy vita arra vonatkozóan, hogy szükséges lenne megteremteni a polgári szolgálat intézményét. Talán képviselőtársaim világosan emlékeznek rá, de érdemes egy picit elidőznünk itt, és felidéznünk azt, hogy az úgynevezett szocializmus időszakában vagy a kommunista rendszer alatt - ízlés szerint lehet megneveznünk az elmúlt időszakot - nem volt szokásos lehetőséget adni a fiatalok számára arra vonatkozóan, hogy ha valaki meggyőződése alapján, döntően keresztény meggyőződése alapján nem kívánt fegyvert fogni, és nem kívánt részt venni egy olyan folyamatban, amelynek az az eredménye, hogy arra képezik ki, hogy embertársát megölje, nos tehát ezen fiatalok jelentős része börtönbe került, ha ezt az álláspontját, ezt a véleményét a hivatalos hatóságokkal, szervekkel, a katonai vezetéssel szemben képviselni merte. A nyolcvanas években Magyarország és minden más úgynevezett szocialista ország sajnos szomorú, előkelő pozíciót vívott ki az emberi jogsértések területén a nemzetközi összehasonlításokban. Az egyik ilyen terület a polgári szolgálat hiányának az ügye volt. Tudjuk jól, hogy közel száz fiatal volt a kommunista rendszer alatt a nyolcvanas évek elején is börtönben azért, mert megtagadta a katonai szolgálatot.

Nos, a rendszernek, az úgynevezett kommunista rendszernek az ideológiájához tartozott az, hogy az volt a felfogás annak idején, hogy itt olyan léha fiatalokról van szó, akik nem akarják teljesíteni a honvédelemre vonatkozó kötelességüket, ki akarnak bújni a haza védelmének kötelezettsége alól, nem akarják fegyverrel szolgálni a hazát, nem akarják megvédeni veszélyben a hazát. Nos, ezt azért tartottam fontosnak felidézni, mert az elmúlt percekben itt, a Házban hallhattunk olyan érvelést, amely tökéletesen a 15-20 évvel ezelőtti, az előző rendszernek, ha úgy tetszik, immanens részét, szerves és stabil ideológiai részét képviselő érvrendszert ismételte meg és mondta el, csak most természetesen valamivel modernebb köntösben. Ezt azért tartom lényegesnek felidézni, mert láthatjuk, hogy problémák, emberi mentalitások, gondolkodásmód a politikai rendszertől függetlenül, különböző színekben, köntösben, politikai mentalitásban és politikai pártszínekben is megjelenhetnek.

Amikor erről a törvényjavaslatról gondolkodunk, én azt javaslom, hogy ne ezt az utat járjuk, hanem próbáljunk egy kicsit a dolgok mélyére nézni, és valóban megvizsgálni azon emberek problémáját, amely kapcsán talán - az előző példák is azt mutatták, persze tisztelet a kivételnek - jó néhány képviselőtársunk számára valószínűleg erőfeszítéseket kell tenni ahhoz, hogy kellő empátiát felébresztve magában, át tudja érezni azoknak a helyzetét, akik valóban másként gondolkodnak erről a kérdésről, és valóban olyan erős a vallási, még egyszer hangsúlyoznám, döntően keresztényi meggyőződésük, hogy nem kívánnak fegyveres katonai szolgálatot teljesíteni.

Szeretnék kitérni egy másik problémára is a történeti visszatekintés mellett. Nevezetesen arra, hogy elhangzott már itt, a Házban, ugyancsak az előzetes vitában, hogy azon túlmenően, amit idéztem, hogy a 15-20 évvel ezelőtti véleményekkel kapcsolatban is, amelyek az ismert közhelyek, hogy hogyan próbálnak egyesek kibújni a haza védelmének kötelezettsége alól, azon túlmenően az is elhangzott, hogy itt ráadásul az is probléma, hogy ha kibújnak ezen kötelezettség alól az említett fiatalok, valójában akkor nem is hasznos a társadalom számára az a tevékenység, amelyet végeznek, mert az lenne igazából hasznos, ha teljesítenék ezt a kötelezettségüket.

Nos, azt hiszem, hogy a világ alapvetően nem így gondolkodik erről a kérdésről, és jó lenne, ha Magyarország sem gondolná azt, hogy szembe kell szegülnie e téren is a világban, a fejlett, civilizált világban kialakult gyakorlattal, amely az elmúlt 20-30 évet jellemezte.

Elhangzott itt példaként Németország. Én is hadd hivatkozzam akkor Németországra, ha már a tisztelt Házban beszéltünk eme nagy és jelentős európai országról. Talán tudják képviselőtársaim - de elnézést kérek azoktól, akik tisztában vannak ezekkel az adatokkal, ezt megint csak felidézném -, hogy Németországban a polgári szolgálatot választó fiatalok aránya körülbelül 30 százaléka a sorkötelezetteknek. Ez az arány magasnak tekinthető, ha a magyarral vetjük össze, ugyanis Magyarországon néhány százalékos a polgári szolgálatot választók aránya, gyakorlatilag elhanyagolható. Németországban és hozzátenném: a nyugat-európai országok többségében ez igen nagy; ez a 30 százalékos arány is erre utal.

Azt is tudják képviselőtársaim, hogy minden fejlett nyugat-európai országban vita folyik arról, hogy töröljék el az általános sorkötelezettséget, illetve az országok egy jelentős részében el is törölték ezt, mint korszerűtlen és a modern kor követelményeinek nem megfelelő, évtizedekkel ezelőtti, avítt katonai felfogást tükröző katonai doktrínát.

(11.00)

Nos, amikor Németországban is erről vitatkoznak - mert természetesen ott is erről vitatkoznak, hogy hogyan fogják eltörölni az általános sorkötelezettséget -, akkor az egyik legkomolyabb indok, ami miatt a vita folyik, és ami miatt még húzódik ez a vita, az az, hogy ez a 30 százalékos arányú, polgári szolgálatra jelentkező fiatal olyan hihetetlenül fontos szerepet tölt be a német szociális és egészségügyi rendszer működtetésében, hogy ha ezek a fiatalok kiesnének, akkor nagyon nagy gond lenne a fejlett és gazdag Németország számára, hogy a saját szociális és egészségügyi rendszerét hogyan működtesse. Vagyis a helyzet súlyos félreértése és meg nem értése azt gondolni, hogy nem hihetetlen mértékben hasznos társadalmilag az a munka, amit a polgári szolgálatosok végeznek, és nem a haza szolgálata, legnemesebb szolgálata az, amit kórházakban, betegekkel foglalkozva, egészségügyi intézményekben ellátnak.

Csak azt kell tudnunk - még egyszer felhívnám a figyelmet erre, tisztelt képviselőtársaim -, hogy van ilyen, hogy lelkiismeret, van ilyen, hogy lelkiismereti meggyőződés; ki így tudja a hazáját szolgálni, ki úgy - és ezt illik tiszteletben tartani. Van, aki hajlandó fegyverrel szolgálni, van, aki nem, és tudjuk jól, hogy akár egy fegyveres konfliktusban is milyen hihetetlenül nagy szerepe van azoknak, akiknek a háttérben kell dolgozni, akiknek a segítséget kell megadni sokak számára, hogy orvosi, egészségügyi, szociális ellátásban részesüljenek. Úgyhogy illik nem kétségbe vonni ezt a meggyőződést és ezt a hasznosságot sem egy ilyen kérdéssel kapcsolatban.

Engedjék meg, hogy rátérjek a javaslatainkra, amelyekről az előbb tulajdonképpen már nagyon röviden beszéltem, és szeretnék most is - ugyancsak röviden - kitérni a problémákra.

Utaltam már az Alba Kör levelére, amelyet a képviselőkhöz intézett, és a Szabad Demokraták Szövetségének javaslatai is döntően ehhez kapcsolódnak. Mi úgy ítéljük meg, hogy a mostani törvényjavaslatnak az az iránya, amely kiterjesztené a polgári szolgálatot a tűzoltóságnál való szolgálatteljesítésre, illetve a polgári védelemre, ez helytelen irány. Ugye, a tűzoltóságnál most is lehet szolgálatot teljesíteni, de ez jelenleg írásbeli hozzájáruláshoz van kötve. A javaslat eltörölné az írásbeli hozzájárulást. Azt gondolom, egy olyan garanciális elem esne ki ezzel a törvényből, amely emberi jogi szempontból sajnos alaposan és komolyan megkérdőjelezhető.

A polgári védelemnél való szolgálatteljesítés és a tűzoltóságnak ilyen típusú behozatala a szolgálatteljesítési körbe azt eredményezni, hogy bizony a katonai szolgálatot lelkiismereti okból elutasítók ezután rendvédelmi és fegyveres szervnél kell hogy szolgálatot teljesítsenek, mert hiszen tudjuk jól, hogy mindkettő, tehát a tűzoltóság is és a polgári védelem is rendvédelmi és fegyveres szervnek számít, ezért itt komoly aggályok vethetők fel.

Képviselőtársaim közül nyilván sokan vannak, akik voltak katonák, és személyes élményeik is vannak arra vonatkozóan, hogy egy katonai szervezetnél, tehát egy rendvédelmi és fegyveres szervnél előállhatnak olyan helyzetek - sőt azt kell mondjam, rendszeresen előállnak olyan helyzetek, és természetesen a hierarchikus belső szisztémából következően ezek a helyzetek, amelyek előállhatnak, és amelyekre hivatkozni akarok, sajátos megoldást is kapnak -, nos tehát előállhatnak olyan helyzetek, amikor különösebb vita vagy mérlegelés nélkül kell egy bizonyos szituációt megoldani az adott szervnek, akár tűzoltóságról van szó, akár polgári védelemről, akár katonaságról. Nem lehetnek mindig figyelemmel az ott lévő állomány adott meggyőződésére, helyzetére vagy éppen személyes viszonyára az adott szituációhoz. Úgyhogy amennyiben olyan fiatalokat, akiknek ez lelkiismeretei problémát jelent, rákényszerítünk arra, hogy ilyen szerveknél legyenek, semmiféle garancia nincs arra, hogy ne kerüljenek nap mint nap olyan szituációba, amikor a saját lelkiismeretükkel szemben kell bizonyos helyzetekben, bizonyos gyakorlatok megoldásában vagy bizonyos feladatok teljesítésében részt venniük, és állandóan az elé a dilemma elé állítjuk őket, hogy megtagadják a parancsot, vagy pedig a lelkiismeretüknek engednek.

Ez az, amiért ezt a nemzetközi gyakorlatban sehol nem alkalmazzák. A világon mindenütt, azok a nemzetközi szervezetek, amelyek ezzel foglalkoznak, ajánlásokat adnak ki a kormányok számára, hogy kerüljék el azt a helyzetet, hogy fegyveres és rendvédelmi szerveknél polgári szolgálatot kelljen teljesíteni. Meglepő, hogy Magyarország most erre az útra kíván lépni ezzel a javaslattal. Mi ezt helytelenítjük.

Mint ahogy nem értünk egyet azzal sem, hogy a katonai szolgálat idejére, illetve a polgári szolgálat idejére vonatkozóan a törvényjavaslat fenn kívánja tartani azt a nagy aránytalanságot, ami a jelenlegi törvényben is benne van. Én azt gondolom, helyénvaló lenne közelíteni egymáshoz a két időt. Azért lenne helyénvaló, mert itt már beszéltem arról, hogy azt gondolom, a helyzet nem értése az, ami azt mondatja némelyekkel, hogy a polgári szolgálat nem egyenértékű és nem ugyanolyan hasznos a társadalom számára, mint a katonai szolgálat - azt gondolom, ugyanolyan hasznos.

Utaltam itt már arra, hogy Magyarországon a fiataloknak csak néhány százaléka választja a polgári szolgálatot. Igaz, tudnunk kell, hogy növekvő mértékben, tehát évről évre növekszik a polgári szolgálatot választók aránya - de ez még mindig csak néhány százalék! Fölvethető a kérdés, vajon miért van az, hogy Magyarországon ez csak néhány százalék, a fejlett nyugat-európai országokban pedig 15-30 százalék között ingadozik, ahogyan utaltam már rá.

Nos, képviselőtársaim, amikor az általános hadkötelezettséggel kapcsolatos vitanapon erről beszéltünk, ott elmondtam, hogy ez többek között azért van - és szeretném ezt itt újra megismételni -, mert Magyarországon a polgári szolgálat áldozattal jár. Jelen pillanatban a polgári szolgálatot azok tudják választani, akik jó anyagi körülményekkel rendelkeznek. Az átlagos, egyszerű, rossz anyagi körülmények közül érkező vidéki fiatalok többsége, még ha szeretné, akkor sem tudja a polgári szolgálatot választani, ugyanis olyan alacsony az a bér, amit a munkájáért kap, hogy csak akkor tudja ezt megtenni, vagy csak akkor tudja vállalni ezt a szolgálattípust, ha a szülei ott vannak a háta mögött és képesek eltartani őt. Azt gondolom, ez megint csak egy rendkívül rossz gyakorlat, nagyon rossz gyakorlat! Nekünk arra kellene törekednünk, hogy valóban, minél több fiatalt, aki ezt a szolgálati formát választja, tudjunk használni és foglalkoztatni nálunk is az egészségügyi és szociális rendszerben.

Ezért is, mivel erre szükség lenne, én helyesnek tartanám azt, hogy valóban közelítsük egymáshoz a szolgálati időt. Ne gondoljuk azt, hogy itt valamiféle büntetést kell mérni ezekre a fiatalokra a hosszabb szolgálati idővel.

A magunk részéről így támogatni tudunk minden olyan javaslatot, és szeretnénk is beadni ilyen módosító indítványt, amely a katonai szolgálat idejét és a polgári szolgálat idejét közelíti egymáshoz, azonos módon méri. De még egyszer mondom, mi természetesen nyitottak vagyunk a kompromisszumra: nagyjából azonos időt is el tudunk fogadni. De azt a feltűnő aránytalanságot, amely jelen pillanatban van, nem tartjuk helyénvalónak.

Képviselőtársaimnak köszönöm a figyelmet. A törvényjavaslattal kapcsolatban ezeket a gondolatokat szerettem volna megosztani önökkel. És még egyszer nagyon szeretném kérni a képviselőket, hogy átérezve mindazoknak a nehéz problémáját, akiknek valóban lelkiismereti vívódást jelent a fegyveres katonai szolgálat, kellő empátiával közelítsenek e törvényjavaslathoz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, aki a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának véleményét kívánja ismertetni; őt követi majd Erkel Tibor, a MIÉP részéről.

LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint nagyon fontos törvénymódosító javaslat fekszik előttünk. Hiszen a fiatalok azon csoportja helyzetének jogi szabályozásával foglalkozik, akik iskoláikat befejezve, fegyveres katonai szolgálatot nem vállalnak, honvédelmi kötelezettségüket polgári szolgálattal teljesítik.

Ez a szolgálati forma 1989 óta alkotmányos lehetőség, amelyről nyolc éven keresztül alacsony szintű jogszabályok rendelkeztek; majd 1997 óta törvény szabályozza a polgári szolgálat vállalásának lehetőségeit és körülményeit. A törvény hatálybalépése új fejezetet nyitott mind a polgári szolgálatot teljesítők, mind a polgári szolgálat engedélyezésével és a teljesítéssel összefüggő feladatokat ellátó hatóságok viszonylatában. A Magyar Demokrata Fórum nem azonosul véleményükkel, de megérti azokat a fiatalokat, akik a törvény életbelépése óta növekvő számban választják a szolgálati kötelezettségnek ezt a módját.

A törvény kihirdetését megelőzően évi átlagban 800-900 fő vállalta a polgári szolgálatot, számuk azóta négyszeresére növekedett. A polgári szolgálatra behívottak - együtt a polgári védelemmel - sikeresen vették fel a küzdelmet az elmúlt fél év két nagy árvízi veszélyével, járhatóvá tették az utakat a februári nagy havazások idején, és a Zala megyei gázkitörést követő kiürítési és vagyonmentési munkákban is segítettek.

(11.10)

A törvény vitája során 1997-ben a képviselők mind az akkori kormánypárti, mind az ellenzéki oldalról hangsúlyozták, hogy a fegyveres szolgálatnak és a polgári szolgálatnak hasonlónak kell lennie, mert nem lehet a polgári szolgálat sem kedvezőbb, sem büntető jellegű. A tapasztalatok ezt bizonyítják is, hiszen a növekvő létszám ellenére a magyarországi arányok elmaradnak a nyugat-európai átlagtól.

A Magyar Demokrata Fórum elismeréssel nyugtázza, hogy a szakminisztériumban folyamatosan elemezték és értékelték a törvény hatálybalépése óta eltelt két év tapasztalatait, amelyek a szolgálatot teljesítők és a gyakorlati végrehajtók oldaláról jelentkeztek, és arra irányultak, hogy elősegítsék a jogalkalmazók munkáját. A Magyar Demokrata Fórum nevében támogatom, hogy a jelen törvénymódosító javaslat bővíteni kívánja azokat a jogi eszközöket, amelyek ténylegesen biztosítják a hasznos munkavégzéssel megvalósuló polgári szolgálat teljesítését. A törvény hatékonyabb érvényesülése érdekében egyrészt kiegészítik a foglalkoztatók körét például a közhasznú szervezetekkel, másrészt - és ez nagyon lényeges - csak olyan alapítványok és közalapítványok, társadalmi szervezetek lehetnek foglalkoztatók, amelyek tevékenységéhez a fenntartó normatív állami hozzájárulást kap. Harmadrészt kedvező lehetőség, hogy a szolgálat egyháznál, egyházi intézménynél is teljesíthető.

Természetesen változatlanul teljesíthető a polgári szolgálat a központi, a helyi önkormányzati, helyi kisebbségi önkormányzati, valamint társadalombiztosítási költségvetési szerveknél, ahol esetenkénti létszámgondok átmeneti megoldásához hathatós segítséget nyújt a szolgálatot vállaló fiatalok munkája.

Új elem, hogy a polgári szolgálatot teljesítőket foglalkoztató szervezetek pontos meghatározásával párhuzamosan bővíti a módosító javaslat a tevékenységi köröket is két általunk is messzemenően támogatott területtel, az informatikával és a katasztrófavédelemmel. A szolgálatot teljesítő fiatal érdeke, hogy az iskolából kikerülve az ott tanultakat a gyakorlatban is elsajátítsa, ismereteit készségszintre fejlessze. Az informatika az a terület, ahol az előbbi megállapítás maradéktalanul igaz. Ugyanakkor a szervezetnek is érdeke, hogy e téren jól képzett munkatársa legyen, ha csak a szolgálat időtartamára is.

A Magyar Demokrata Fórum képviselője már 1997-ben az általános vita során kezdeményezte: lehetőséget kell biztosítani arra, hogy katasztrófavédelmi tevékenység ellátásával is teljesíteni lehessen a polgári szolgálatot. A kormány akkor ezt elvetette azzal, hogy a polgári védelem rendvédelmi szerv, a köztudatban élő kifejezéssel fegyveres testület, ahol a parancs az parancs. Akkor mi azzal érveltünk, hogy a fegyver nélküli szolgálat is a haza szolgálata, védelme. A szolgálat pedig megkövetelhető, szabályozható rendben történhet.

A mai kormány a Ház asztalán fekvő katasztrófavédelmi törvényben a polgári védelem és tűzoltóság országos parancsnokságait az ilyen tevékenységeket jobban összehangoló katasztrófavédelmi főigazgatósággá szervezi át. Az ilyen szervezetek működésében nem a katonai tevékenység a meghatározó, hanem olyan tevékenységek, amelyekben sem fegyverre, sem egyenruhára nincsen szükség. Így az irodai munkában a tervezés, a szervezés, az irányítás, a gyakorlati munkában a gátépítés, az utak megtisztítása, figyelőszolgálat, a lakosság élelemmel, ruhával, átmeneti szállással, sátrakkal, takarókkal való ellátása a meghatározó.

Az eddig elmondottak rendszerébe illeszkedik, hogy a módosító javaslat pontosan meghatározza a polgári szolgálat időtartamát, amely a sor- és tartalékos katonai szolgálati idő, valamint a katasztrófaelhárítás érdekében letölthető tartalékos szolgálati idő együttes időtartama. Tekintettel arra, hogy bizonyos közérdekű, élet- és vagyonvédelmi tevékenységek semmiképpen nem tekinthetők fegyveres szolgálatnak, a törvényjavaslat megszünteti a polgári szolgálatra jogosult előzetes írásbeli hozzájárulásának követelményeit az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóságnál, továbbá a katasztrófavédelmi feladatok ellátása esetében is.

A polgári szolgálatos személy végzettségének, valamint a foglalkoztatók munkaköri igényének jobb figyelembevétele érdekében került a törvényjavaslatba, hogy a polgári szolgálat engedélyezésétől számított korábbi egy év helyett most 18 hónap áll majd rendelkezésre a szolgálat megkezdéséig. Jelentős eredménynek tartom, hogy a törvény módosításával megoldódik a polgári szolgálatos személy egészségügyi orvosi alkalmassági vizsgálata, amelynek elvégzésére a jövőben az Országos Orvosszakértői Intézet lesz jogosult.

A polgári szolgálat akkor tekinthető eredményesnek, ha az valóban tényleges munkavégzéssel valósul meg, ezért fontos, hogy pontosításra kerülnek a szolgálat félbeszakítására vonatkozó szabályok. A polgári szolgálat egészségügyi okból történő félbeszakítására 30 napnál hosszabb betegség esetén kerülhet sor. Lehetőség nyílik továbbá a félbeszakításra akkor is, ha akár a polgári szolgálatot teljesítő részéről, akár a foglalkoztató oldaláról felmerült okból 30 napot meghaladóan nem kerül sor munkavégzésre.

A törvényjavaslat időszerűségét indokolja, hogy jogi megoldásokkal rendezi a polgári szolgálatot teljesítők létszámnövekedéséből fakadó gyakorlati problémákat. Például ilyen problémát orvosol a polgári szolgálatot teljesítőt megillető juttatásokra vonatkozó szabályok pontosítása. Eszerint a foglalkoztató ezentúl naponta kétszeri díjtalan étkezést és egy étkezésnek megfelelő költségtérítést köteles biztosítani. Ha erre a foglalkoztató intézménynél nincs mód, akkor kerülhet sor a háromszori étkezési költség pénzbeni megtérítésére.

Változnak a polgári szolgálatos elhelyezésére vonatkozó szabályok is. A jövőben elsősorban olyan foglalkoztatót kell kijelölni, amelyik a polgári szolgálatos lakhelyén, tartózkodási helyén van. Ilyen foglalkoztató hiányában sor kerülhet távolabb levő foglalkoztató kijelölésére, viszont a díjtalan elhelyezést köteles majd biztosítani. A polgári szolgálatot teljesítők munkaerkölcsének erősítését célozza egyrészt a szolgálat félbeszakítására vonatkozó szabályok kiegészítése, de ezzel párhuzamosan szükséges a fegyelmi eljárás eredményessége, másrészt a kötelezettségszegés oka szükségessé teheti, hogy az eljárás befejezésig a polgári szolgálatos ne teljesítse szolgálatát az adott foglalkoztatóknál. Ennek érdekében ezért a foglalkoztató szervezet a munkaügyi központ egyetértésével felfüggesztheti a polgári szolgálat teljesítését. A felfüggesztés időtartama nem számít a szolgálat időtartamába akkor, ha jogerős fegyelmi büntetés kiszabására kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A polgári szolgálattal kapcsolatos hatósági feladatokkal összefüggésben az MDF részéről végül fontosnak tartom kiemelni, hogy a polgári szolgálatot teljesítő személyek foglalkoztatóinak nyilvántartásba vétele a törvényjavaslat szerint a Szociális és Családügyi Minisztérium elsőfokú hatósági jogköréből átkerül a foglalkoztató székhelye szerint illetékes munkaügyi központhoz. Ezáltal a minisztérium a közigazgatás korszerűsítésével összefüggő kormányhatározatokban megfogalmazott céloknak megfelelően mentesül olyan elsőfokú hatósági feladatoktól, amelyeket egyébként a foglalkoztatókkal közvetlenebb kapcsolatban álló munkaügyi központoknál indokolt ellátni.

A törvény módosításai várhatóan elősegítik azt, hogy a polgári szolgálatot teljesítők növekvő aránya és az őket foglalkoztató intézmények növekvő száma mellett a szolgálatok teljesítése jobb körülmények között, egyértelműbb szabályok mellett valósuljon meg.

Összegezve: a Magyar Demokrata Fórum a törvényjavaslatot támogatja, az apróbb módosításokat időben beterjesztjük. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, aki a Magyar Igazság és Élet Pártja frakciójának véleményét kívánja ismertetni.

(11.20)

ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nemrég a Magyar Televízió emlékeztetett: ötvenegyedik születésnapját ünnepli Izrael állama. A szokásostól eltérő sajátos figyelmeztetés, hiszen ez igazán nem kerek évforduló, eszembe juttatta, hogy tavaly ilyenkor e témában egy érdekes beszélgetés passzív résztvevője lehettem.

Ugyancsak az MTV-ben a Mélyvíz szerkesztősége tíz izraeli és magyar vendéget hívott emlékeztető beszélgetésre. Az 50 éves Izrael múltját, jelenét és remélt jövőjét taglaló számos téma egyike a katonai szolgálat volt. Egy egyetemista lány, Nehama Engel kezdett róla beszélni, leányként is magától értetődő természetességgel, hiszen mint mondja, náluk 18 éves koruk, vagyis az érettségi után a lányok is bevonulnak két évre. A fiúknak ez három év, ami további két évvel hosszabbodik a tiszti rang megszerzéséért. Aki valamiért kimarad belőle, veszteségként éli meg. Más minőségű a felnőtté érés általa; utána komolyabbak, és komolyabban veszik az életet is.

Jozef Hartmann, egy ötvenes éveiben járó karnagy kapcsolódott hozzá, megerősítve az elhangzottakat. Idézem: "A fiatalok mindezt nem úgy fogják fel, mint ami elháríthatatlan teher. Ez természetes velejárója az életnek, nem militarizmus, nem parádézás, nem jogosulatlan manőverek sora, hanem mindenki érzi, hogy amit el kell végeznie, az a saját házáról, saját környékéről, maga és hozzátartozói épségéről szól és semmi másról." Joel Alon nagykövet úrtól egy mondat: "Militarizmus? Akármilyen öt vagy hat háborúban vett részt Izrael, és hát fontos volt nekünk ezeket győzelmesen befejezni, még sincs Izraelben győzelem ünnepe."

Összegezve: Izrael e beszélgetésben is hangoztatott legyőzhetetlenségébe vetett hite abból az egész nemzetre, annak minden közösségére, családjára és azok tagjaira jellemző meggyőződésből táplálkozik, hogy mindenki egyformán felelős mindenkiért teljes életével. Ezt a felelősséget nem kívánják áthárítani zsoldosokra, mert azoknak semmi közük hozzá. Akiknek ez a - hogy úgy mondjam - lelkiállapot elválaszthatatlan az öt-hat háborútól, mintegy abból következőnek vélik, azok tekintsenek Izraelnél közelebb!

Svájc nem viselt háborút több mint 150 éve. Már arra sem emlékezünk pontosan, hogy mióta, csak tudjuk, semlegességét az egész világ garantálja. Mégis Svájc Európa legszervezettebb hadseregei egyikét tudja magáénak, és ezzel a hadsereggel - amely természetesen nem zsoldos hadsereg - igen hasonló a svájci nép s benne a fiatalság viszonya, bár talán más temperamentummal, mint a Földközi-tenger partján Izraelben.

Mindezek után megkérdezhetjük, vajon helyes-e, hogy az alkotmány 70/H. §-a lehetőséget biztosít a fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadók számára, hogy az állampolgárok általános honvédelmi kötelezettségéből polgári szolgálat révén vegyék ki arányos részüket? Természetesen helyes. Hiszen erőszakot tenni egy sajátosan formált lelkiismereten felnőtt fiatal esetében is reménytelen és értelmetlen vállalkozás.

Nem helyes viszont elsiklani afölött, hogy a katonai szolgálatot megtagadók aránya már 10-15 százalék körül mozog, és a fiatalok lelkiismeretét erre formálók elég széles körének tevékenységével mégsem foglalkoznak kellő figyelemmel és határozottsággal az arra hivatottak. Nem helyes, hogy a magyar fiatalság 30, mérvadó tekintélyek szerint akár 80 százaléka a szolgálatra alkalmatlan - és jó, ha csak fizikai adottságai miatt. Ez a helyzet felér egy állandósult természeti katasztrófával, és egyenesen vezet a mindenfajta terhelés előli meneküléshez bármi áron, akár a lelkiismeret elkábítása árán is. Sajnálatos, hogy a magyar honvédelem vezetése még mindig nem rendelkezik azokkal az anyagi és személyi feltételekkel, amelyek birtokában a fiatalok érdeklődését felkeltve és a szolgálat idejére lekötve életre szóló hasznos élményhez juttatnák őket.

Az elmondott izraeli és svájci példákkal érzékeltetni kívántam önökkel, hogy a haza szolgálata mindenki számára kötelező ezekben az országokban. Ez alól a kötelezettség alól szégyenteljes és megvetendő tett kibújni, és valóban alig-alig akad erre példa. Ugyanakkor ezekben az országokban is minden évben a behívottak néhány százaléka alkalmatlan katonai szolgálatra. Ez azonban csupán azt jelenti, hogy háborús veszély esetén más posztokra hívják be őket, mint a fegyveres szolgálatra felkészített honfitársaikat. De háborús körülmények esetében ezek is megkerülhetetlen és gyors megoldásra váró feladatok. Éppen úgy teljesítendők a frontvonalban - gondoljunk csak a sebesülteket a tűzvonalból biztonságba helyező szanitécek életveszélyes munkájára -, mint a korántsem veszélytelen frontvonal és hátország közötti vasúti, közúti és légi szállítást megoldó hadtáp munkája során például. A légitámadások még a biztonságosnak tűnő hátországban is naponta megrongálják az utakat, hidakat, épületeket döntenek romba, nem fegyveres alakulatok hozzák a szükséges mértékig rendbe a közlekedési hálózatot, és bontják le az életveszélyessé vált épületeket. Emellett háborús körülmények között a közegészségügyre, járványügyre háruló gondok is megsokasodnak az ország egész területén, és e gondok megoldására legalább alapfokon szakképzett személyek sokaságát kell hirtelen mozgósítani.

Tehát a polgári szolgálatra behívottaknak is óriási tömegű feladatot kell teljesíteniük háborús veszély esetén. E feladatok ellátását két feltétel teljesítése teszi lehetővé. Az első feltétel az, hogy egy kézben, azaz a hadsereg vezetésének kezében összpontosuljon mind a harcoló alakulatok, mind pedig a polgári szolgálatra behívottak tevékenységének az összehangolása. A második feltétel az, hogy a polgári szolgálatra behívottak szakmai ismerete vagy korábbi tevékenysége alkalmazkodjék a háborús körülmények által megszabott követelményekhez.

Sajnos, az előttünk fekvő törvényjavaslat egyik feltételt sem teljesíti, azaz valójában nem alkalmas a háborús veszélyből vagy helyzetből adódó polgári problémák enyhítését megoldani. Pedig ezt a feladatot kellene elsősorban teljesítenie. Az 1997. évi eredeti törvényjavaslat alkotóit nem is ez a vezérelv késztette, és ezen az elrontott alapon most nem is tudunk segíteni. De arra, reméljük, lesz lehetőségünk, hogy a haza szolgálatának morálja a polgári szolgálatról szóló törvény miatt látványosan ne romoljon tovább.

A törvényjavaslat deklaráltan is a honvédelmi tárca feladatain kívüli területnek tekinti, és ezáltal nevezett minisztérium háborús körülmények között sem tudja szervezetten az ország védelmére felsorakoztatni a korábban polgári szolgálatot teljesített személyeket, tehát nem teljesül benne az első feltétel.

Az 1997. évi XXI. törvény emiatt magában hordozta, és ma is magában hordozza a háborús konfliktus helyzetében amúgy is fellépő szervezetlenség, anarchia állapotát. Sajnos, döbbenten kell tapasztalnunk, hogy egy ilyen fontos törvényjavaslat előterjesztője nem a honvédelmi, hanem a szociális és családügyi miniszter, és ennek megfelelően például az egészségügyi és szociális bizottság az egyik szakmai vitafórum, függetlenül a helyzetismeret hiányától.

Ellenzéki helyzetünk csak azt teszi lehetővé, hogy hangot adjunk a véleményünknek: a mai helyzet fennmaradása esetén háborús veszélyben - ami, reméljük, nem következik el - már késő lesz összehangolni a fegyveres és a polgári szolgálat munkáját, azaz a mai honvédelem-ellenes szemellenzős szemléletből számos súlyos probléma fakadhat.

A katonai, honvédelmi szakkönyvek rendszeresen közölnek becsléseket a harcoló és a harcoló alakulatokat kiszolgáló, nem közvetlenül harci feladatokat ellátó létszámok közötti optimális arányról. Ez két évtizede átlépte az 1:10 arányt. Ma már 1:15, légierőnél több mint 1:100 az elfogadott arányszám. Gondolom, ezekkel a számokkal érzékeltettem, hogy a polgári szolgálatosok mai számaránya technikailag nem fenyegeti a hadsereg ütőképességét, hiszen valakiknek mindenképpen el kell látniuk a közvetlenül nem harcoló alakulatokra háruló 92-94 százaléknyi feladatot.

(11.30)

A komoly probléma az, hogy hibás szemlélet eredményeként nem a honvédelmi miniszter koordinálja ennek a nem harcoló állománynak az egészét; hogy bár sok behívott lelkiismereti okokra hivatkozva tagadja meg a haza fegyveres szolgálatát, nem fegyveresen sem akarja szolgálni Magyarországot; hogy a szociálliberális kormány törvénye általában lehetővé tette a haza szolgálatának az elutasítását, nem csupán a fegyveres szolgálat megtagadását. Elég, ha ez utóbbira a tűzoltás megtagadásának lelkiismereti okokból történő lehetőségét, illetve az erről szóló törvényi felhatalmazást emelem ki. Érezhetik, hogy milyen mélyre süllyedt közösségi morálra utal ez! De nem kívánnám Fodor képviselő úrnak sem, hogy egy lángoló épületbe szorulva az Alba Kör tagjainak tűzoltására legyen rászorulva. Örvendetes, hogy a javaslat 2. és 3. §-a ezt a deformáltságot meg akarja szüntetni.

A polgári szolgálat ne általában hasznos és megbecsült munkát lásson el, hanem krízishelyzetben szükséges feladatok ellátására legyen jó előre felkészítve. Minél több nem krízis megoldást szolgáló munkavégzést teszünk lehetővé ma a szolgálatban, annál több megoldatlan súlyos probléma keletkezhet emiatt egy válsághelyzetű holnapban. Ezért törölni javasoljuk a javaslat 3. § (1) bekezdéséből a c) pontot, amely szerint a polgári szolgálat keretében kulturális, művelődési és oktatási munkavégzés is teljesíthető. Az említett okokon túl károsnak tartom, ha egy bármilyen okból deformálódott lelkiismeret kap lehetőséget oktatás címén eszméi terjesztésére.

Számos tevékenység viszont hiányzik a javaslat 3. §-ából, amelyek elvégzéséhez háborús helyzetben a megszokottnál jóval nagyobb létszám szükséges. Mi tartozik ide?

Szállítás és hírközlési munkavégzés; nem fegyveres behívottként is hatalmas feladat hárul a hadtápot ellátó közúti, vasúti és légi szállításra, sok képzetlen behívott ha nem is jogosítványt, de betanított fokon alapvető anyagmozgatási és szállítási ismereteket elsajátíthat.

Utak, vasúti vonalak, hidak helyrehozása és javítása. - Aki akár csak hézagosan is követi a mai balkáni híradásokat, tudja, hogy az ellenség hadászati céljainak elérését csak a közlekedési hálózat helyrehozásán fáradozók igen nagy létszáma és persze intenzív munkája semlegesítheti. Természetesen itt kell megemlítenünk a Budapest felháborítóan elhanyagolt úthálózatán található sok veszélyes kátyút is. Ezen a területen fel sem tűnik, hogy nálunk békeidő lenne. Az épületek lebontása, tereprendezés, gáz-, víz-, csatorna- és elektromos hálózat javítása és karbantartása mind súlyos veszélyhelyzeteket küszöböl ki. Közülük nem egy halaszthatatlan háborús helyzetben. Az ömlő gáz életveszélyt, a széttördelt csatorna- és vízhálózat járványveszélyt okozhat, az elektromos energiaellátás szüneteltetése alapvetően fenyegeti a lakosság életbiztonságát, különösen télen.

Városgazdálkodási feladatok, a tömegközlekedés segítése, kiürítési parancsból fakadó költöztetések lebonyolítása, köztemetések ellátása - bizonyára mindez tovább sorolható. Mindezen tevékenységekre való felkészültségről személyre szóló nyilvántartást kellene vezetni. Hol és kik tárolják ezeket a krízishelyzetben nélkülözhetetlen adatokat, hogy mindenki idejében a megfelelő helyre vezényelhető legyen? És persze még egyszer megkérdezem: ki is vezényel?

A fenti problémák túlságosan súlyosak ahhoz, hogy ezt a törvényt és ennek módosítását a MIÉP-frakció támogatni tudja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására következő ülésünkön kerül sor.

Egy óráig szünetet tartunk, akkor az azonnali kérdésekkel folytatjuk munkánkat. Jó étvágyat kívánok!