Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is azzal kell kezdenem, hogy ezt a törvényjavaslatot a Törvényalkotási bizottság ellenzéki tagjai a leghatározottabban ellenzik, nem támogatják, károsnak tartják; és továbbra is azt tartanák helyesnek, hogyha a kormány ezt a javaslatot visszavonná, és egyeztetés után, megfelelő szakmai előkészítés után, megfelelő érvekkel alátámasztva nyújtaná be a parlament elé.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.   A jegyzői széket dr. Tiba István foglalja el.)

A Törvényalkotási bizottság ülésén kísérletet tettünk arra, hogy néhány módosító indítvánnyal legalább valamelyest rendezzük azt a helyzetet, ami ezzel a törvényjavaslattal kialakul. Kísérletet tettünk arra, hogy a szakmaiság minimumát érvényesítsük legalább ebben a törvényjavaslatban; az egyetemi autonómia garanciáit valamelyest alátámasszuk, megerősítsük, hogy elkerüljük azt a helyzetet, amely hitünk szerint ennek a törvényjavaslatnak a jelen formában való elfogadásával bekövetkezik, hogy egy, Magyarország nemzetközi vállalásaival, a bolognai chartával, az európai felsőoktatási chartával és a magyar Alaptörvénnyel ellentétes jogszabályt fogadjon el az Országgyűlés.

Az ellenzéki javaslatok, az általam és más képviselők által benyújtott javaslatok, mind a szakbizottság ülésén, mind a Törvényalkotási bizottság ülésen alapvetően arra irányultak, hogy legalább néhány kérdést rendbe tegyünk ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán. Az első ezek közül arra vonatkozott  és talán ez a legegyszerűbb, és ezt még továbbra is javaslom megfontolásra a tisztelt Országgyűlésnek, hiszen erről külön szavazást fogunk kérni a holnapi ülésen , hogy legalább azt a méltatlanságot ne kövesse el az Országgyűlés, hogy egy ilyen súlyú változtatást két hónap alatt akarjon keresztülverni egy felsőoktatási intézményen.

Gondolják el, képviselőtársaim, az átalakításról szóló tárgyalás egyébként a felsőoktatásban mindenütt már hónapok, van, ahol évek óta zajlik, és önök most kimondják az ítéletet, és azt várják el egy felsőoktatási intézménytől, hogy szeptember 1-jétől egy új modellben kezdjen el működni. Ez nyilvánvalóan képtelenség, ezt lehetetlen így megcsinálni; nem méltó a magyar felsőoktatás egyik intézményéhez sem, az SZFE-hez sem. Tehát ez elfogadhatatlan.

Mi azt javasoltuk tehát, hogy legalább toljuk ki egy évvel ennek a javaslatnak a hatálybalépését, abban a reményben is, hogy ez az egy év arra is alkalmas lehet, hogy a tapasztalatok alapján esetleg korrigáljunk ezen a koncepción, ezen a jogszabályon, mint ahogy ez megtörténik egyébként majd a következő törvényjavaslatban a korábban elfogadott rendelkezések kapcsán, hogy itt is mód legyen arra, hogy egy picit még átgondolja a kormány és a parlamenti többség azt, hogy mit akar.

A második javaslatunk arra irányult, hiszen érzékeljük, hogy itt nem egyszerűen egy átalakulásról van szó, hanem van, vagy  fogalmazzak udvariasan  felmerül az a háttérszándék is, amit a minisztérium képviselői általában tagadnak, ugyanakkor a jobboldali sajtó és az ebben nyilatkozó jobboldali közszereplők egyáltalán nem titkolnak, hogy a szándék az, hogy ezt az egyetemet lefejezzék, hogy olyan vezetést állítsanak az élére az alapítvány kuratóriumán keresztül, amelyik egy teljesen más pályára rakja ezt az egyetemet, hogy finoman fogalmazzak, mondtam az előbb is, hogy lelökje arról a megbecsült és tiszteletreméltó pályáról, amin az elmúlt időszakban volt.

(15.00)

A minisztérium nem hajlandó kinevezni az egyetem szenátusa által támogatott rektort, most már több mint fél éve. Nem hajlandóak elfogadni azt a rektort, akiben az egyetem közössége bízik. Ez nyilvánvalóan az egyetemi autonómia semmibevétele. Most pedig az történik, hogy kikerül a minisztérium alól, átkerül a kuratóriumhoz a rektorkinevezés joga. A kormány mossa a kezeit, majd elvégzik az odaküldött strómanok azt a feladatot, amire a kormány nem volt elég bátor.

Ezért azt javasoltuk a Törvényalkotási bizottság ülésén, hogy a rektorkinevezés joga itt kivételes módon maradjon a szenátusnál. Egyébként mi elvileg is ezzel értenénk általában egyet, de ebben az egy konkrét esetben a dolog politikai érzékenysége okán ezt tartjuk szükségesnek.

Megint csak azt tudom mondani, hogy ha tévedünk és nincsenek önöknek hátsó szándékaik, nem az a szándékuk, hogy komisszárt küldjenek ennek az egyetemnek az élére, akkor támogassák a javaslatunkat, és akkor majd a szenátus által támogatott s az intézmény közössége által is elfogadott vezető kerülhet ennek az intézménynek az élére.

Végül a harmadik javaslatunkban azt javasoltuk, hogy ne adja át az állam a fenntartói jogokat teljes mértékben az alapítvány kuratóriumának, mert bár látszólag ez az egyetem autonómiáját növeli, de ez nem igaz, ez a kuratórium autonómiáját növeli, és ellenőrizhetetlenné teszi azt, hogy a kuratórium milyen döntéseket milyen elvek alapján hoz meg. Maradjon meg az állami felelősség, lehessen itt interpellálni államtitkár urat vagy miniszter urat, hogy hogyan bánnak ezzel az egyetemmel, és ne fantomokkal kelljen vitatkozni. Sajnálatos módon mindhárom javaslatot elutasították, de mi azt kérjük, hogy a parlament mégis támogassa ezeket.

Volt azonban még egy javaslat a Törvényalkotási bizottság ülésén, amelyet kormánypárti képviselők nyújtottak be és a kormány támogatott. Ez egy rendkívül veszélyes javaslat. Azt javasolják ugyanis, hogy az alapítvány elnevezéséből kerüljön ki az, hogy ez az egyetemért működő alapítvány, és csak „Színház- és Filmművészetért Alapítvány” néven fusson. Ez számunkra azt sugallja, hogy azt a vagyont, amit az alapítvány megkap, önök nem a Színház- és Filmművészeti Egyetem érdekében kívánják felhasználni, hanem más célokra, nem tudjuk kinek, nem tudjuk milyen célokra kívánják ezt a vagyont átadni. Azt kell mondanom, hogy ez teljességgel elfogadhatatlan, nem lehet támogatni ezt a típusú javaslatot.

Végül hadd mondjam el  még szintén a bizottsági ülések krónikájához tartozik , hogy szégyenletes, azt nem mondom, hogy példa nélküli, de demokratikus parlamentekben elfogadhatatlan volt az a gyakorlat, hogy a minisztériumot képviselő államtitkár a legalapvetőbb kérdésekre sem volt hajlandó válaszolni a Törvényalkotási bizottság ülésén, többek közt arra sem, hogy a legutóbb általam említett módosítási javaslatnak mi a célja.

S hogy ne csak a kormányt hibáztassam, az is szégyenletes volt, hogy a Kulturális bizottság nem volt hajlandó az egyetem megbízott rektorát meghallgatni, szót adni neki, hogy elmondhassa a véleményét erről a tervezetről, sőt a bizottság elnöke úgy nyilatkozott, hogy az egyetem megbízott rektora, rektorhelyettese nem tekinthető szakértőnek ebben a kérdésben.

Nem tudjuk, hogy akkor ki a szakértő, mindenesetre nagyon sokat elárul ez az önök felsőoktatás-politikájáról. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)