Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalások végéhez értünk.

Soron következik a kémiai biztonságról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/1802. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1802/1-6. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Pusztai Erzsébet egészségügyi minisztériumi politikai államtitkár asszonynak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás értelmében 20 perces időkeretben.

Államtitkár asszony, öné a szó.

DR. PUSZTAI ERZSÉBET egészségügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak, Hölgyek! A törvény a kémiai biztonságról egy olyan területet kíván átfogóan szabályozni, melynek szabályozási igénye világszerte csak az utóbbi két-három évtizedben fogalmazódott meg, ezért indokolt néhány fogalom, adatsor és esemény ismertetése.

Első helyre kívánkozik a kémiai biztonság fogalma. Kémiai biztonságnak nevezzük a kemizációból származó, a környezetet és az ember egészségét károsító kockázatok kezelését, csökkentését vagy elkerülhetővé tételét célzó, ám a fejlődés fenntarthatóságának szükségességét is szem előtt tartó tevékenységek és intézmények összességét.

Mi a kemizáció haszna? A kemizáció a legkülönbözőbb céllal előállított vegyi anyagok révén mindennapi életünket alapvetően befolyásolja. Folyamatos fejlesztése egyrészt biztosítja a lakosság életminőségének javulását, életszínvonalának növekedését, másrészt a növényvédő szerek és termékhozam-növelők révén meghatározza a lakosság alapvető életfeltételeit, például élelmiszerekkel történő ellátását. Vagyis a kemizáció vitális jelentőségű, fenntartásának szükségessége nyilvánvaló.

Mi a kockázata? A vegyi anyagok lehetnek tűz- és robbanásveszélyesek, környezet- és egészségkárosítók, esetenként a veszélyes káros hatások és a belőlük származó kockázatok kombinációjával is számolni kell. Ezek a kockázatok megfelelő kockázatkezelés hiányában mindennapi életünket nyilvánvalóan hátrányosan befolyásolhatják, esetenként veszélyeztethetik.

Az 1990-es évek első felében a kereskedelmi forgalomban lévő vegyi anyagok száma a világon már meghaladta a százezret, a regisztráltaké a tízmilliót. Az előbbiek száma évente 400-1000 új tétellel növekszik, az utóbbiak számának évi növekedését pontosan nem ismerjük. A különböző márkaneveken, fantázianeveken forgalomba hozott készítmények számát 4 millióra becsülik. A készítmények pontos összetétele általában ipari titok, a fogyasztók, a lakosság körében gyakran ismeretlen.

Mindezt az alábbiakkal kell még kiegészíteni: az átfogóan vizsgált, tesztelt és így jól ismert vegyi anyagok száma több mint kétezer, de még a kielégítően ismert hatású vegyi anyagok száma sem több, sem nagyobb mint 60 ezer, vagyis az ismeretlen hatású vegyi anyagok száma óriási. Ez a tény jelentős és nehezen becsülhető veszélyre hívja fel a figyelmet.

Összehasonlításul még egyszer megismétlem: összesen tízmillió regisztrált vegyi anyag van, és a forgalomban lévő vegyi anyagok száma meghaladta a százezret, ebből összesen 60 ezer kielégítően ismert vegyi hatású anyag van.

Az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint minden egyes vegyi anyag potenciális kóroki tényező. Ez azt jelenti, hogy mint kóroki tényezők sokszorosan haladják meg az eddig ismert valamennyi emberi megbetegedés kóroki tényezőinek számát.

Mindezek figyelembevételével látható, hogy a kemizáció ellenőrizetlen növekedése a kockázatok olyan jelentős növekedését okozza, amely globális következményekkel járhat együtt. Erre először az 1960-as évek második felében az úgynevezett Római Klub, Nobel-díjas tudósok csoportja hívta fel a figyelmet. A Római Klub a veszélyt elsősorban a globális környezetrombolásban látta.

Az ellenőrizetlen kemizáció másik nemkívánatos következménye a korábban ismeretlen, majd egyre gyakoribbá váló kémiai katasztrófák megjelenése, például a thalidomid gyógyszer okozta tömeges, végtaghiánnyal járó fejlődési rendellenességek, a szerves higany okozta Minamata-betegség, Kanadában egy klórt szállító vonat robbanása, amely több mint százezer ember kitelepítését tette szükségessé, a poliklórozott bifeniles ételmérgezések Japánban, a mintegy 5 ezer ember halálát okozó bhopali vegyi katasztrófa.

A harmadik súlyos következményre, mint már említettük, az Egészségügyi Világszervezet hívta fel a figyelmet: megfelelő szabályozottság hiányában a vegyi anyagok a munkahelyeken és azokon kívül is a lakosság tömeges egészségkárosodását idézhetik elő.

A kemizáció káros hatásainak megakadályozására az ENSZ nemzetközi összefogást hirdetett. 1972-ben Stockholmban összehívta az első környezetvédelmi világkongresszust. A kongresszust követően nemzetközi szintű intézkedéseken alapuló nemzetközi szabályozások léptek életbe, meghirdették a nemzetközi kémiai biztonsági programot. A program jelentős részeredményeket hozott, de részben defenzív jellege miatt, részben mert kizárólag a kormányok, kormányzati szervezetek együttműködésére épített, általános sikert nem tudott biztosítani, ezért fejlesztést igényelt. Ez a fejlesztés az úgynevezett helyes vegyianyag-kezelés programjának meghirdetésével 1992-ben a Rio de Janeiróban megrendezett környezeti és fejlődési világkonferencián, illetőleg az ezt záró Föld-csúcson elfogadott, "Feladatok a XXI. századra" című Agenda 21 dokumentummal vette kezdetét.

Az Agenda 21 XIX. fejezete fogalmazza meg azokat a feladatokat, melyeket az egyes országoknak a kémiai biztonság továbbfejlesztése, a riói értekezleten definiált helyes vegyianyag-kezelés érdekében meg kell oldaniuk. Ez a program az emberi egészség és a környezet védelme mellett a társadalom és a gazdaság fejlődésének fenntartását is célul tűzi ki. Ezt úgy kívánja elérni, hogy a környezet és az ember egészségének védelmét szolgáló programokban, melyek kiemelt része a terület átfogó szabályozása, az országok kormányai, kormányzati szervei, intézményei partnerként működnek együtt a nem kormányzati szervekkel, az iparral, a tudományos szféra intézményeivel, az érdekvédelmi és közérdekű környezetvédő csoportokkal, illetőleg hogy e program kiterjed a vegyi anyag teljes életciklusára, tehát előállítása, termelése vagy importja mellett a vegyi anyag országon belüli szállítására, raktározására, felhasználására, forgalmazására, árusítására, hulladékképzésére s a többi.

(9.50)

A kidolgozott és most vitára kerülő törvénytervezet ezt a koncepciót kívánta követni.

Mindezek előrebocsátásával áttérek a hazai szabályozás kidolgozásának indoklására és a törvénytervezet legfontosabb szabályainak rövid ismertetésére.

A korszerű hazai szabályozást az előzőek mellett az alábbiak indokolják: a jelenlegi magyar szabályozás széttagoltsága; az Európai Unióhoz való csatlakozási igényünk, mely teljesülésének egyik feltétele a tárgyhoz tartozó magyar szabályozásnak a közösségi jogrendszerrel való harmonizálása; az OECD-ben vállalt jogszabályi kötelezettségeink.

A korszerű, a jogharmonizációt részben megteremtő szabályozás Magyarországon az egészségügyi, illetőleg népjóléti tárca vezetésével '96-ban megkezdődött. Elkészült a 233/96-os kormányrendelet és a 4/97-es NM-rendelet, melyek a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények osztályozását, csomagolását és feliratozását a vonatkozó közösségi irányelvekkel összhangban szabályozták.

A hazai feltételek figyelembevétele miatt azonban ezek a rendeletek a közösségi irányelvekhez képest csak részben szabályozták az új vegyi anyagok törzskönyvezését, nem terjesztették ki a rendelet hatályát valamennyi ipari, fogyasztási, háztartási vegyi anyagra és kőolajtermékre, nem adtak megfelelően széles körű meghatalmazást a kapcsolódó jogszabályok elkészítésére, továbbá megtartották a közösségi jogrendszerrel nem harmonizáló korábbi szabályozásból a tevékenységek engedélyezési eljárásait.

Mindezek figyelembevételével került sor a 2282/1996-os kormányhatározatban előírt kémiai biztonsági törvény kidolgozására. A törvény kidolgozása során figyelembe vették a tárgykörhöz tartozó közösségi irányelvek, az OECD-ajánlások, illetőleg a hasonló szabályozást célzó EU-tagországok törvényeit. A törvénytervezet első változata és jelen formában való kidolgozásának munkálatai döntően a Fodor József Országos Közegészségügyi Központban folytak egy 1997-ben életre hívott tárcaközi munkabizottság közreműködésével. A tervezetet a tárgykörben '98. szeptember 11-én és '99. február 3-án az áruk szabad áramlása, illetőleg a környezetvédelmi témakörökben Brüsszelben megtartott bilaterális tárgyalásokon elhangzottak szerint az Egészségügyi Minisztérium szakértői módosították. A tervezet ebben a megfogalmazásban már teljesen harmonizál a kémiai biztonság területén hatályos irányelvekkel. A törvénykoncepciót '99. június 9-én az Országos Környezetvédelmi Tanács, illetőleg ugyanezen a napon a parlament környezetvédelmi bizottsága előzetesen megvitatta, és néhány módosítást ajánlva mielőbbi kidolgozásra, kodifikációra javasolta.

A törvénytervezet a kormány egyetértését követően a nyilvános vitára bocsáthatósága végett véleményezésre került a parlament egészségügyi és szociális bizottsága, gazdasági, honvédelmi, környezetvédelmi, mezőgazdasági, önkormányzati bizottsága előtt. A hat bizottság közül öt, közte az elsősorban felelős környezetvédelmi bizottság egyhangúlag, de a hatodik is, tartózkodásokkal ugyan, de ellenszavazat nélkül javasolta a tervezet nyilvános vitára bocsátását.

A törvény célja az ember és a környezet megvédése a veszélyes vegyi anyagok és készítmények életciklusa bármely szakaszában kifejtett káros hatásaitól, különös tekintettel e káros hatások azonosítására, elhárítására és megelőzésére, miközben szem előtt tartja a fenntartható fejlődés elvárásait.

Ennek érdekében a törvény egységesíti az anyagoknak és készítményeknek az emberre és a környezetre való veszélyességének értékelését, az emberre és a környezetre veszélyes anyagok és veszélyes készítmények osztályozását, csomagolását és feliratozását, a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények bejelentését és az új anyagok törzskönyvezését, a bejelentett veszélyes anyagokkal, veszélyes készítményekkel kapcsolatos információk cseréjét, és előírja a veszélyes anyag okozta kockázat becslését, kezelését és csökkentését, a kémiai kockázatokkal szembeni egészségvédelem, a munkavédelem, a lakosság- és fogyasztóvédelem, a környezetvédelem egyes kérdéseinek szabályozását, a termék- és a polgári felelősség, a marketing és felhasználás, valamint az export és import kérdéseinek szabályozását, az információ áramlásának, a kémiai biztonság koordinálásának, a technikai fejlődéshez való alkalmazkodás nyomon követésének intézményes hátterét, a kémiai biztonság hatékony ellenőrzésének módját, a törvény végrehajtásának kikényszerítési eszközeit is, és végül - összhangban a Magyar Köztársaság alkotmányával - a kémiai biztonsághoz való jogot minden magyarországi lakos és Magyarországon tartózkodó személy alanyi jogává kívánja tenni.

A törvény hatálya az embert és a környezetet veszélyeztető anyagokra és készítményekre, illetőleg az ezekkel folytatott tevékenységekre terjed ki. Bizonyos anyagcsoportokra, amelyek szabályozása eleve összhangban van a jelen törvénnyel, a törvény hatálya nem terjed ki. Ezek az emberi vagy állatgyógyászati célra használt gyógyszertermékek, kozmetikumok, hulladékok, radioaktív anyagok, élelmiszerek, állati eleségek, növényvédőszer-késztermékek, termésnövelő késztermékek, a kábítószerek, pszichotrop anyagok. Nem terjed ki továbbá a törvény hatálya olyan anyagokra vagy készítményekre, melyekkel kapcsolatosan az Európai Unióban bejelentési, engedélyezési vagy egyéb államigazgatási eljárás létezik, és amelyekre vonatkozóan a követelmények tételesen megfelelnek a jelen törvényben megfogalmazott szabályoknak.

Így tehát a veszélyes anyagok túlnyomó többségének szabályozása lényegében a jelen törvényben rögzített egységes elvek szerint történik. Emellett a törvény leszögezi, hogy az emberi egészség és a környezet védelme érdekében a jogszabály elrendelheti e törvény egyes rendelkezéseinek az előbbiekben felsorolt anyag-, illetve termékcsoportokra történő alkalmazását. Ezzel a törvény eleget tesz az ENSZ-szervezetek által ajánlott globális harmonizáció elvárásainak.

A törvénytervezet célját meghatározó rövid bevezető szakaszt követően kilenc fejezetből épül fel: fogalommeghatározás és a törvény hatálya, az anyagok és készítmények emberre és környezetre való veszélyességének meghatározása, a veszély azonosítása, az anyagok és készítmények veszélyesség szerinti osztályozása, bejelentése, az új anyagok törzskönyvezése, a veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények csomagolása, feliratozása, raktározása, szállítása, reklámozása, kockázatbecslés, kockázatcsökkentés, a kockázat kezelése, egészségvédelem, munkavédelem, fogyasztóvédelem, termékfelelősség, környezetvédelem, biztonsági adatlap, a kockázat ismertetése, közlése, információcsere, a veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel végzett tevékenység feltételei, a kémiai biztonság hatósági ellenőrzése, végül zárórendelkezések.

A törvény átfogó, ernyő jellegű szabályozás. A végrehajtásra készülő kormány- és tárcarendeletek révén a szabályozás a kémiai biztonság minden részletére, valamennyi szektorára kiterjed. A beterjesztett törvénytervezet nemcsak teljes mértékben harmonizál az Európai Közösségben kialakított szabályozási rendszerrel, hanem szerkezetében is jó egyezést mutat azzal.

Végezetül kiemelést érdemelnek azok a törvénytervezetben szereplő előírások, amelyek a hatályos jogi szabályozásban foglaltakhoz képest lényegi változásokat jelentenek. A törvény megszünteti a veszélyes anyaggal, illetőleg készítménnyel végzett tevékenységhez kapcsolódó tevékenységi engedélyezést, és helyébe kizárólagosan a tevékenység megkezdése előtti bejelentési kötelezettséget léptet.

A törzskönyvezési kötelezettséget kiterjeszti valamennyi új vegyi anyagra, függetlenül attól, hogy azok a törzskönyvezési vizsgálatok során veszélyesnek vagy nem veszélyesnek bizonyultak. Új vegyi anyagnak tekint a jogszabálytervezet minden, a meglévő kereskedelmi anyagok európai jegyzékében nem szereplő anyagot.

A törvény lehetővé teszi a forgalomban lévő, a törvény hatálybalépéséig be nem jelentett veszélyes anyagok és veszélyes készítmények bejelentését. Ezt a kötelezettséget az Európai Unió nem írja elő, de nem is tiltja. Az Európai Unió országainak többségében szintén működik a törvény által is megcélzott úgynevezett termékregiszter. Ez szolgál alapjául annak a kiemelt fontosságú, megoldásra váró feladatnak, hogy az országban előforduló mérgezési esetekben a mérgezést ellátó orvos információt kapjon az előtte ismeretlen fantázianevű készítmények összetételéről, illetőleg a veszélyes összetevők legfontosabb mérgező tulajdonságairól vagy a mérgezés kezeléséről. A bejelentéseket követően az ország felrajzolható vegyianyagtérképét elsősorban környezetvédelmi és környezet-egészségügyi szempontból ugyancsak fontosnak tartjuk.

(10.00)

Kötelezővé teszi a törvény a veszélyes anyagokkal és készítményekkel végzett tevékenységekhez kapcsolódó kockázatbecslést, és összekapcsolja azt a kockázatkezeléssel, -csökkentéssel, illetőleg a kockázatkommunikációval. Ez az a szabályozás, amely mérhetővé és ismertté teszi mindazt, amit a kémiai biztonság legfontosabb pilléreinek tartunk, például mérgezések, környezetkárosodások kockázata, megelőzése.

Előírja a törvény, hogy a sok szektor, tárca között megoszló kémiai biztonság integrált működését tárcaközi bizottság koordinálja. Világossá teszi a törvény a kémiai biztonság felügyeletét, azt, hogy a kémiai biztonság ellen vétőket szigorúan, de kiszámíthatóan szankcionálja. Végül kiemelendő, hogy a kémiai biztonságról szóló törvény ernyő jellegének megfelelően minimálisra csökkenti azoknak a veszélyes anyagoknak vagy veszélyes készítményeknek a körét, amelyek nem tartoznak e jogszabály hatálya alá.

Mindezek után kérem önöket, hogy a törvényt vitassák meg, ahol hibát találnak, tegyék meg javaslataikat, és ezek után fogadják azt el mindannyiunk érdekében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági vélemények, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor a napirendi ajánlás értelmében öt-öt perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Steinerné Vasvári Évának, a környezetvédelmi bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő asszony.

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A környezetvédelmi bizottság mint elsőként kijelölt bizottság az 1999. november 24-ei ülésén az Egészségügyi Minisztérium és a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Kémiai Biztonsági Intézetének képviselői részvételével megtárgyalta a T/1802. számú, a kémiai biztonságról szóló törvényjavaslatot. A lefolytatott vita alapján a fenti törvényjavaslatot bizottságunk 13 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak találta az alábbi észrevételekkel és kiegészítésekkel.

A törvényjavaslat benyújtását és megtárgyalását szükségesnek és időszerűnek tartjuk mind az egészség- és környezetvédelem, mind pedig az Európai Unióhoz való csatlakozásunk jogharmonizációs feladatainak részeként. A kémiai biztonság jelenlegi szabályozása széttagolt, 163 jogtárgy foglalkozik e terület valamely szegmensével. Jelenleg hiányzik az egységes törvényi szintű szabályozás. Úgy véljük, hogy a kémiai biztonságról szóló törvényjavaslat elválaszthatatlan a hulladékgazdálkodásról és a növényvédelemről szóló törvénytervezetektől, ezért nagyon fontosnak tartjuk a majdani törvényi szabályozások összehangolását.

Véleményünk szerint egyes lényegi kérdések szabályozása hiányzik a törvénytervezetből. A törvény hatálya nem terjed ki a vámterületekre, illetőleg a veszélyes anyagok és készítmények telephelyen kívüli szállítására. Jóllehet, ezeket a kérdéseket kormány- és minisztériumi rendeletek már szabályozzák, mégis, mivel egy ernyő jellegű törvényről van szó, célszerű lenne az egységes szabályozás szellemében e törvény hatályát ezekre a kémiai biztonság szempontjából nagyon fontos területekre is kiterjeszteni.

Bizottságunk a törvénytervezet hiányosságaként érzékeli az export szabályozásának a hiányát. Bár az Európai Unióban már 1992-től szabályozott az úgynevezett PIC-listás anyagok exportja, e törvényjavaslatban e terület nem kap megfelelő hangsúlyt. Nem vagyunk arról sem meggyőződve, hogy a törvénytervezet által a törzskönyveztetőre hárított információszerzési és -továbbítási kötelezettség megfelelően tud-e majd működni, mivel a forgalmazó, illetőleg a gyártó esetleg ellenérdekelt lehet az új információ közlésében. Elvárható-e tőle, hogy mindent megtegyen a számára esetleg hátrányos következményekkel járó új információk megszerzéséért? Gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, hogy mindent megtett-e a legújabb kutatási eredmények megismeréséért.

Bizottságunk a vita során hiányolta a törvényjavaslat végrehajtásiutasítás-tervezeteit. Ezek ismerete a törvényjavaslat ernyő jellege miatt nélkülözhetetlen az érdemi döntéshez. A környezetvédelmi bizottság a lehető leggyorsabban meg kívánja ismerni a végrehajtási utasításokat, és aktív részt vállalunk a felmerült javaslatok, általunk szükségesnek ítélt korrekciók tárgyában lefolytatott egyeztetésekben.

Úgy érezzük, hogy a felmerült hiányosságok és javaslatok alapján a törvénytervezet néhány ponton kiegészítésre, felülvizsgálatra szorul. Ezen pontosítások megtörténtével a törvénytervezet a hatályos hazai törvényekkel és az uniós jogszabályokkal összhangban lesz, és minden tekintetben alkalmassá válik a kémiai biztonság kérdésének körültekintő, kellő részletezettségű szabályozására.

Tisztelt Országgyűlés! A környezetvédelmi bizottság - az ismertetett észrevételek és kiegészítések mellett - a kémiai biztonságról szóló törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak tartja, és javasolja az Országgyűlésnek a törvénytervezet megtárgyalását.

Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most pedig megadom a szót Csáky András egészségügyi bizottsági alelnök úrnak, a bizottság előadójának. Képviselő úr!

DR. CSÁKY ANDRÁS, az egészségügyi és szociális bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi és szociális bizottság november 24-én tartott ülésén megvitatta a kémiai biztonságról szóló T/1802. számon előttünk fekvő törvényjavaslatot. Az ülésen elhangzott, hogy a törvényjavaslat alapvetően jogharmonizációs célokat szolgál, azonban egészségügyi, környezetvédelmi és egyidejűleg gazdasági célkitűzéseknek is meg kíván felelni. Egyben ezen célkitűzések közötti konszenzusteremtésre is törekszik a törvény - sikerrel. A legfőbb jelentősége abban rejlik, hogy végre rendelkezésre fog állni a Magyarországon alkalmazott anyagokról, készítményekről egy országos regiszter, amely a bejelentés és törzskönyvezés talaján áll.

Két kérdés merült fel a törvénnyel kapcsolatban. Egyrészt a kivételek körét, másrészt a vámszabad területeken folytatott tevékenység körét érintette a problémafelvetés. Kielégítő választ kaptak a bizottság tagjai, hogy ezeket a kérdéseket megnyugtató módon szabályozzák más jogszabályok, illetve rendeletek.

Végezetül a bizottság egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Tájékoztatom önöket, hogy a gazdasági bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott.

Elsőként megadom a szót Nógrádi Lászlónak, a bizottság előadójának. A képviselő urat illeti a szó.

NÓGRÁDI LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság megvitatta a T/1802. számon beterjesztett, a kémiai biztonságról szóló törvényjavaslatot. A bizottság először is megállapította, hogy 1997. december 31-én több mint 160 rendelet volt Magyarországon érvényben, amellyel a kémiai biztonság területét próbálták szabályozni. Ilyen állapotban nagyon időszerű volt egy átfogó törvény előterjesztése és annak a tisztelt Ház elé való beterjesztése.

A törvénytervezet társadalmi életünk legalább három szektorát érinti: az egészségügyet, a környezetvédelmet és a gazdasági élet szereplőit egyaránt. Mindhárom szféra sajátos, speciális, néha egymással ellentétes érdekviszonyait is képes tükrözni. Egyúttal a törvényjavaslat figyelembe veszi, hogy néhány éven belül az Európai Unióhoz tervezzük a csatlakozást, és ennek megfelelően a csatlakozási tárgyalásokhoz is megfelelő muníciót biztosít.

A törvényjavaslat három fontos területe, hogy egyrészt osztályozza a veszélyes anyagokat, a gyártóknak, importálóknak előírja a törzskönyvezést, bejelentési kötelezettséget, és a környezet és egészség védelme érdekében előírja az ipar számára felhasznált anyagok, készítmények tekintetében a kockázatbecslés, kockázatelemzés és kockázatcsökkentés szükségességét. Ezenkívül, ami nagyon fontos újdonság ebben a törvényjavaslatban, hogy túl azon, hogy különböző hatósági eljárásokat szabályoz, a jogsértés konzekvenciáit, szankciórendszerét is rögzíti, úgynevezett kémiai terhelési bírságot vezet be.

Ez a törvény lefedi a kémiai biztonság valamennyi területének fontos problémáit, gyakorlatilag nincs olyan tárca, amely valamilyen formában nem érdekelt vagy érintett a kémiai biztonság kérdésében.

(10.10)

Éppen ezért a bizottságban értékeltük, hogy integrációs törekvésként egy tárcaközi bizottságot kíván a törvény létrehozni.

Kérdésként merültek fel az élelmiszerekkel kapcsolatos gondok, és úgy érezte a bizottság, hogy nem eléggé terjed ki az élelmiszerekkel vagy mérgezésekkel kapcsolatos területre. Többen kérdezték, hogy Magyarországon először alkalmazásba vett anyagok esetén simán bejelentési kötelezettséget ír elő, ezt hogyan és ki fogja vizsgálni. Kiemeltük a bizottsági vitában, hogy Magyarország az autópálya-építkezés kezdeti szakaszában van, és rengeteg lakott településen halad át tranzitútvonal; egymást követve a kamionok szállítják a különböző anyagokat. Nagyon fontos, hogy a rendelettel csináljunk rendet ezen a területen is, definíciókkal, szabályokkal meg kell könnyíteni az esetleges azonosítást és eljárási szabályokat például rendkívüli esemény történésekor.

A kérdések során felmerült, hogy volt-e érdekképviseletekkel kapcsolatos egyeztetés. Az előterjesztő válaszában elmondta, hogy nagyon széles körű egyeztetésen ment keresztül nem kormányzati szervek képviselőivel is, megfelelően annak az elvárásnak, amit Magyarországra vonatkozóan is a kormányközi Kémiai Biztonsági Fórum megfogalmazott. Magyarország ennek a fórumnak tagja.

A vita után a gazdasági bizottság 15 igen szavazattal és 7 tartózkodással a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A gazdasági bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Kovács Tibor képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy képviselőtársam említette, a gazdasági bizottság megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot. Miután egy rendkívül fontos, de mégiscsak szakmai törvényjavaslatról van szó, nem váltott ki túl nagy izgalmat a törvényjavaslat vitája a bizottságban. Ennek ellenére mi szükségesnek tartottunk néhány észrevételt itt a plenáris ülés keretében is elmondani.

Elhangzott, hogy egy rendkívül fontos törvényjavaslatról van szó. Ennek fontosságát, szükségességét és aktualitását mi a bizottsági ülésen sem vitattuk. A bizottsági ülésen az vetődött föl, mert az akkori parlamenti programokban az fogalmazódott meg, hogy még ebben az évben le kívánja zárni a kormány ennek a törvényjavaslatnak az általános vitáját. Örülünk, hogy azóta ez a helyzet megváltozott, és végül is a mai napon ez az általános vita nem zárul le, azért, hogy szakmai módosító indítványok beadására még legyen mód.

Bár képviselőtársam említette, és ez a bizottság ülésén is elhangzott, hogy a szakmai szervezetekkel a törvényjavaslat koncepcionális vitájában volt egyeztetés, amit mi kifogásoltunk, az az volt, hogy a kodifikált változatról már nem volt egyértelmű egyeztetés a szakmai szervezetekkel, és azt, hogy erre szükség lett volna, az is mutatja, hogy a bizottsági vitákban is felmerültek olyan fontos részletkérdések, amelyek tisztázhatók lettek volna akkor, ha a törvényjavaslat kodifikált szövegét a szakmai szervezetek előzetesen áttanulmányozhatták volna.

Azt már képviselőtársaim említették, és én nem akarom itt megemlíteni, hogy néhány részterületen módosító indítványok beadására van szükség ahhoz, hogy a törvény egyértelmű, mindenki számára világos és érthető legyen.

Végül még egy fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet: a végrehajtási rendelkezésekben rendkívül sok minisztérium - talán mindegyik - felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási utasításokat készítsen, ugyanakkor nem lehet tudni, hogy ezeket a végrehajtási utasításokat ki fogja koordinálni, ki fogja a törvényjavaslatok vagy az egyes rendelkezések konzisztenciáját megteremteni. Ezért aggályos, hogy ezek a szabályozások egyértelműek és konzisztensek lesznek.

Ezek voltak azok a pontok, amelyeket mi a bizottsági vitában kifogásoltunk, és ezért szavaztunk tartózkodással a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A honvédelmi bizottságban megfogalmazódott véleményt Vidoven Árpád képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

VIDOVEN ÁRPÁD, a honvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés honvédelmi bizottsága a Házszabály rendelkezéseinek megfelelően a környezetvédelmi, az egészségügyi és szociális, illetve a gazdasági bizottsághoz hasonlóan megvitatta a T/1802. számú, a kémiai biztonságról szóló törvényjavaslatot az általános vitára való alkalmasság szempontjából.

A bizottsági ülésen konszenzus alakult ki a képviselők között arról, hogy a szabályozás szükséges és időszerű. Szükséges, hiszen jogos és méltánylandó a polgárok azon igénye, hogy megfelelő védelmet és biztonságot élvezzenek a veszélyes vegyi anyagokkal és veszélyes vegyi készítményekkel szemben. Másrészt időszerű a szabályozás azért, mert a magyar kormány képviselői Brüsszelben vállalták, hogy a jogharmonizációnak megfelelően a vonatkozó európai irányelveket a hatályos magyar jog részévé teszik.

Ezt követően a bizottság gyakorlatilag érdemi vita nélkül, ellenszavazat és tartózkodás nélkül a törvényjavaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta, és elfogadásra javasolja a tisztelt Háznak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A területfejlesztési bizottságban megfogalmazódott véleményt Balsay István területfejlesztési bizottsági elnök úr ismerteti. Elnök úr! (A képviselő mikrofonja nem működik.) Reményeim szerint az elnök úr a mikrofont is megkapja, nemcsak a szót.

BALSAY ISTVÁN, a területfejlesztési bizottság elnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A területfejlesztési bizottság eredetileg nem volt a kijelölt bizottságok között, pedig ezt a nagyon fontos, az ország fejlődése szempontjából meghatározó és az európai uniós jogharmonizáció szempontjából kötelező törvénytervezetet meg kellett volna vitatnia. Külön kértük ki. Azért kértem szót, hogy itt is elmondhassam: a területfejlesztési bizottság megtárgyalta a kémiai biztonságról szóló törvénytervezetet, azt az európai jogrendszerbe beillesztettnek, beilleszthetőnek, alkotmányosnak és más törvényekkel összhangba hozhatónak, illetve összhangban levőnek tartotta.

Szeretném itt is megjegyezni, hogy nem csak környezetvédelmi, gazdasági, egészségügyi szempontból kell vizsgálni ezt a kérdést, hanem az ország területfejlesztési, területrendezési szempontjából is kötelező ezeket a vizsgálatokat elvégezni. Ezért tehát fontos, hogy azok a területek, amelyek különösen veszélyeztetettek, ahol a szennyezettség mértéke már ma is meghaladja az elfogadható értéket, és azok a települések, amelyek rendezett településként rendezési tervvel vagy szabályozással rendelkeznek, külön hangsúllyal alkalmazzák majd a törvény előírásait.

Rendkívül fontos jelentőségű törvényről van szó, nemcsak egyszerű technikai és jogharmonizációs lépésről, a bizottság ezért egyhangúlag támogatta. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, bizottsági elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a frakciók vezérszónokainak felszólalására kerül sor a napirendi ajánlás értelmében 15-15 perces időkeretben, és a vezérszónoki felszólalások között kétperces hozzászólásra nem lesz mód.

Megadom a szót elsőként Steinerné Vasvári Évának, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek; őt követi majd Kökény Mihály képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciója nevében.

Öné a szó, képviselő asszony.

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a kémiai biztonságról szóló T/1802. számú törvényjavaslatot mind színvonalában, mind pedig szabályozási mélysége tekintetében általános vitára alkalmasnak tartja. Megismerve a törvénytervezet elkészültének nemzetközi és hazai előzményeit, a törvénytervezet megtárgyalását fontosnak és időszerűnek tartjuk.

Mint tudjuk, Magyarország jelentős méretű vegyiparral rendelkező ország. A vegyi anyagok pedig életciklusuk során három problémát idézhetnek elő: egészségkárosítóak lehetnek, környezetkárosítóak lehetnek, kémiai balesetet okozhatnak.

(10.20)

Ezért a törvénytervezet célja az ember és a környezet megvédése a sokasodó számú vegyi anyagok és vegyi készítmények káros hatásaitól.

Csak üdvözölni tudjuk azt, hogy a törvénytervezet kimondja: a kémiai biztonsághoz való jogot minden magyarországi lakos és Magyarországon tartózkodó személy alanyi jogává kívánja tenni. A kémiai biztonság megteremtésének és a fenntartható fejlődés megvalósításának előfeltétele az átfogó és hatékony szabályozás. A jelenlegi szabályozás széttagolt: 163 érvényben lévő jogszabály rendezi a kémiai biztonság különböző területeinek eljárási rendjét.

Mi is látjuk, hogy egy ennyire túlméretezett szabályozás nehezen átlátható. Ugyanakkor problémát jelent még az is, hogy a különböző területek szabályozása különböző színvonalú. Mindannyian tudjuk, hogy az európai uniós csatlakozásunknak elengedhetetlen előfeltétele a közösségi jogrendszerrel való harmonizálás. Összességében megállapítható, hogy jelenleg a kémiai biztonság jogi szabályozásában egymás mellett hatályban vannak a korábbi, még nem a közösségi jogharmonizáció során kialakított jogszabályok és a korszerű, már európai uniós előírásoknak megfelelő szabályozások.

A jelenleg érvényben lévő rendeletek - a 233/1996-os kormányrendelet, illetőleg a 4/1997-es népjóléti minisztériumi rendelet - csak részben szabályozzák a kérdést: nem terjesztették ki a rendelet hatályát valamennyi ipari, fogyasztási vegyi anyagra, kőolajtermékre.

Az általános vitában most tárgyalandó törvénytervezetnek minden lényeges területre átfogó és áttekinthető szabályozást biztosító, úgynevezett ernyőtörvénynek kell lennie, amelyre az egyes minisztériumok felelősségével, irányításával a részfeladatok szabályozása felfűzhető.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt két területen nem tartja elegendőnek a szabályozást, pontosan azért, mert a törvénynek - ernyőtörvény jellege miatt - lényegesen átfogóbbnak kell lennie, mint a jelenleg veszélyes anyagokkal kapcsolatos eljárás szabályozási rendje.

E törvénytervezet hatálya kiterjed az embert és a környezetet veszélyeztető anyagokra és készítményekre, illetőleg az ezekkel folytatott összes tevékenységre. Azt el tudjuk fogadni, hogy ne terjedjen ki jelen törvénytervezet hatálya azon termékekre, amelyekre vonatkozóan a jelenleg már érvényben lévő szabályozás megfelel e törvénytervezetben megfogalmazott követelményeknek; ilyenek például a gyógyszerek, a kozmetikumok, az élelmiszerek. Nagyon helyesnek tartjuk azt is, hogy az emberi egészség és a környezet védelme érdekében még ezen anyagok esetében is elrendelhető a törvénytervezet egyes rendelkezéseinek alkalmazása.

Ugyanakkor azt már nem tudjuk elfogadni, hogy két olyan fontos területre ne terjedjen ki a törvény hatálya, mint a vámterületek és a veszélyes anyagok telephelyen kívüli szállítása.

Nézzük meg először a vámellenőrzés alatt álló veszélyes anyagok és veszélyes készítmények kérdését! Egy jelentős kémiai baleseti kockázattal bíró anyag tulajdonsága, hogy baleseti kockázatának hatása nem korlátozódik egy kerítésen belüli területre. A vámellenőrzés során a veszélyes anyagok nemzetközi forgalomban történő szállításának ellenőrzését, illetőleg kőolajtermékek esetében mint magas adótartalmú jövedéki termékek exportjának, importjának nyomon követését végzi a speciális vámigazgatási és nem vegyészeti szakismeretekkel rendelkező dolgozói állomány. Számunkra semmivel nem indokolható, hogy miért ne vonatkozzon ezen anyagokra a törvényjavaslat feliratozási, címkézési előírásokat tartalmazó 17. §-a vagy a kockázatbecslési, illetőleg kockázatcsökkentési szabályokat tartalmazó 19. §, amelyek olyan egyetemleges szabályokat írnak elő, melyekkel csökkenthető a környezet károsítása és a kémiai baleset kockázata.

Ezen előírásoknak minden veszélyes anyaggal és készítménnyel való tevékenységre vonatkoznia kell, ezért nem tudunk eltekinteni e kérdésben a kémiai biztonság ernyőjének teljes kinyitásától.

Most vizsgáljuk meg a szállítás kérdését! Egy 1999. március 9-i újságcikket idéznék, miszerint a brüsszeli integrációs tárgyalások során a legtöbb elmarasztalást a veszélyes anyagok szállításának szabályozatlansága, illetőleg a szabályozás nem kielégítő működése miatt kapjuk. Ha tehát meg akarunk felelni az uniós elvárásoknak, akkor a szállítás kérdését nemhogy nem szabad kivenni a törvénytervezet hatálya alól, hanem e kérdésre kétszeresen oda kell figyelni.

A törvénytervezet azzal indokolja a hatályosság ki nem terjesztését a veszélyes anyagok szállítása területére, hogy ezt a területet a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium szabályozza. Igaz, hogy a KHVM ugyan közlekedési áganként, nemzetközi egyezményekhez csatlakozva valóban szabályozza a szállítást, de fontos tudni, hogy ezek az előírások csak a szállítás szempontjából veszélyesnek tekintett árukra vonatkoznak, nem pedig a kémiai biztonság szempontjából vizsgálják a veszélyt.

Szállítás szempontjából veszélyes szállítmány lehet egy nem rögzített rakományú, terméskővel vagy almával púposan megpakolt teherautó vagy egy utánfutóról elszabaduló állat. Nem kétséges, hogy veszélyes szállítmányok ezek, melyek szállítását megfelelően szabályozni kell, de ez nem oldja meg a kémiai biztonság problémáját. Jelen törvénytervezet azon anyagokra vonatkozik, amelyeknek már a megléte, keletkezése, termelése veszélyezteti kémiai biztonságunkat; ezen anyagok mozgatása, szállítása csak növeli, fokozza ezt a veszélyt.

Nem lehet egy kalap alá venni egy élő sertést, egy teherautóról leguruló almát például egy cseppfolyós PB-gázt szállító tankautóval. A kémiai biztonság szempontjából veszélyes anyagok szállítása fokozott gondosságot, fokozott körültekintést igényel a szabályozás területén is. A veszélyesség csoportjainak meghatározásánál szeretnénk egzaktabb meghatározásokat látni a majdani törvényben.

Tudjuk, hogy a jelenlegi hazai szabályozásban is és az európai uniós szabályozásban is elfogadott, miszerint nagyon mérgező az az anyag, amely igen kis mennyiségben halált vagy heveny egészségkárosodást okoz, illetőleg mérgező az, amelynek kis mennyisége teszi ugyanezt. Ez a meghatározás azért tud működni, mert van mögötte egy olyan szakmai tapasztalat, szakmai gyakorlat, amely az igen kis mennyiséget gondolatban behelyettesíti a néhány ezreléknyi, néhány ppm-nyi mennyiséggel, a kis mennyiséget pedig a néhány százalékkal. Egy gyakorló vegyésznek ez nem okoz problémát, de már egy jogász számára fogós kérdés lehet, mert nem biztos, hogy egyértelmű, hogy mi számít igen kis mennyiségnek, illetőleg kis mennyiségnek egy halálos kimenetelű mérgezés esetében.

Azért, mert az Európai Unióban ez ilyen módon van megfogalmazva, attól mi még tehetjük ezt pontosabban, jobban. Senki nem tilthatja meg, hogy mi egy szabályozásban egzaktabbak legyünk az Uniónál. Ezért szeretnénk, ha az anyagok mérgező tulajdonságainak meghatározása differenciáltabb, egyértelműbb mennyiségi kategóriákkal történne.

A kémiai biztonság egy másik területén, a veszélyes anyagok osztályozásánál azt a véleményünket tudjuk megfogalmazni, hogy túl merevnek, rugalmatlannak, nem minden veszélyes anyagtípusra megtarthatónak tartjuk azon előírást, miszerint a veszélyes készítményeket minden olyan esetben újra kell osztályozni és a készítmény nevében ezt meg kell jeleníteni, ha összetételében változás történik.

Csak vegyünk egy egyszerű példát, mint az autóbenzinek! Egy 98-as oktánszámú autóbenzin legalább két tucat receptúra alapján keverhető ki, attól függően, hogy melyik komponenséből éppen milyen oktánszámú és mennyi van készleten. Ezek a benzinek mind motorikus szempontból, mind pedig egészség- és környezetkárosító hatásukat tekintve teljesen azonosak, hisz mindegyik komponensük szénhidrogén. Amennyiben valóban a törvénytervezet eljárását kell megvalósítani, akkor lesz 98/A, 98/B vagy egyéb jelzésű 98-as motorbenzin.

Ezt természetesen nem akarhatjuk, mert semmi értelme. De ha a törvénytervezet jelenlegi megfogalmazása maradna, ezt kellene cselekednünk.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja azt a törekvést, hogy a polgárok környezeti tudatosságának emelése érdekében már az iskolában a nemzeti alaptanterv keretében, majd a középiskolában is tananyagként szerepeljen a kémiai biztonság kérdése.

Természetesen a munkavédelmi oktatásokon is találkozni fognak a veszélyes anyaggal dolgozók e törvénnyel. Miután a kémiai biztonság mindannyiunk érdeke, mindannyiunk felelőssége és lehetséges munkaterülete, ezért meggyőződésünk, hogy ennek a törvénynek nagyon közérthetőnek, nagyon világosnak és egyértelműnek kell lennie. Számunkra akkor jó egy törvény, ha egy átlagos műveltségű, középfokú, nem szakirányú végzettségű ember is könnyen el tud benne igazodni.

(10.30)

Jelenleg e törvénytervezet még nem minden pontjában felel meg ezen elvárásunknak. Világosan érzékelhető, hogy a törvénytervezet minden egyes mondata mögött kötetnyi ismeretanyag, kötetnyi tudás van. A törvénytervezet készítője minden mondat mögött tudja, mi minden tartozik még a témához. Az átlag törvényolvasó viszont nem rendelkezik ezzel a tudással, ezért számára nem teljesen világos például, hogy mit kell tenni és milyen dátummal kezdődően a régi anyagokkal, illetőleg az újakkal. Az, hogy mikortól kell bejelenteni, illetőleg mikortól kell törzskönyveztetni a régi, illetve az új anyagok esetében, ez csak többszöri olvasás, értelmezés után érthető meg a 6. és 9. §-ból.

Mondanék még egy jellemző példát arra, hogy csak ezt a törvénytervezetet olvasva, háttér-információval nem rendelkezve mennyire nem egyértelműek egyes teendők. A veszélyes anyagok tekintetében - helyesen - más-más a bejelentési eljárás a veszélyes anyag mennyiségétől függően; egyszerűbb egy 100 kilogramm alatti mennyiségben, és bonyolultabb 100 kilogramm felett. Teljesen természetes, hogy 10 tonna feletti mennyiségnél még ennél is szigorúbb eljárási rend szükséges.

De nézzük mit mond erről a törvénytervezet! "Nem kell külön bejelenteni a nagy tömegben, évente 10 tonnát meghaladó mennyiségben gyártott vagy importált veszélyes anyagot." Ennyit mond a jogszabály, semmi többet. Ez pedig pontosan az ellentéte annak, amit mondani akar, amit mondania kell. Azt ugyanis, hogy 10 tonna felett az egészségügyi miniszter által meghatározott, bővített információs adatszolgáltatási kötelezettséget kell teljesíteni, amely több információt tartalmaz a 10 tonna alatti veszélyes anyagok bejelentése eseténél. Aki nem ismeri az összes eddigi hazai és EU-szabályozást, az a törvénytervezetből akár arra a következtetésre is juthat, hogy csak 10 tonna felett érdemes foglalkozni a veszélyes anyagokkal, mert onnantól kezdve nincs bejelentési kötelezettség. Az ilyen félreérthető megfogalmazást módosító javaslatokkal igyekezni fogunk egyértelművé tenni és pontosítani.

Elnök Asszony! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! A Fidesz-Magyar Polgári Párt az ismertetett javaslatokkal és a környezetvédelmi bizottság által megfogalmazott kiegészítésekkel a kémiai biztonság törvényjavaslatát általános vitára alkalmasnak tartja, és módosító javaslataival segíteni fogja egy hatékony és jó törvényi szabályozás megszületését.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Hozzászólásra következik Kökény Mihály képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Simon Miklós képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja vezérszónokaként. Öné a szó, képviselő úr.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja a törvényjavaslatot összességében támogatja, és bizonyos korrekciókkal elfogadását ajánlja.

Önök előtt jól ismert, hogy az egyes veszélyes anyagokhoz, anyagcsoportokhoz az egészséget veszélyeztető kockázatok kapcsolódhatnak, hogy ezek a vegyi anyagok nagyméretű baleseteket, kémiai katasztrófákat idézhetnek elő, hogy a kontrollálatlan, nem átfogóan szabályozott kemizáció vagy a vegyi anyagokból keletkező hulladék súlyosan veszélyezteti az élő és élettelen környezet épségét, mindannyiunk egészségét. De azt is jól tudjuk, hogy vegyi anyagok nélkül életminőségünk rosszabb lenne, élelmezésünk, táplálkozásunk feltételei jelentősen romlanának. Egyetértünk azzal, hogy ezzel a törvénytervezettel egységes rendszerbe foglalják a nemzeti kémiai biztonságot, hogy az 1992. évi riói csúcs ajánlásainak megfelelően ezen a területen is egy fontos lépést teszünk előre a fenntartható fejlődés érdekében.

A javaslat súlyának érzékeltetésére hadd jegyezzem meg azt, hogy a magyar iparban foglalkoztatottak 20 százaléka a vegyiparban és a gyógyszeriparban dolgozik, hogy a háztartásokba is számos veszélyes anyag kerül, és évente több száz, véletlenül vagy gondatlanságból bekövetkező mérgezéssel találkozik az egészségügyi szolgálat. Még jól emlékszünk, hogy öt évvel ezelőtt az ólommal szennyezett paprika fogyasztása milyen izgalmakat és lakossági reakciókat váltott ki. Talán ezért is vált 1997-ben az akkor elfogadott nemzeti környezet-egészségügyi program egyik kiemelt területévé a kémiai kockázatok csökkentésének kérdése.

Tisztelt Képviselőtársaim! E javaslatnak fontos erénye - amint az már elhangzott -, hogy megfelel az európai uniós csatlakozás követelményeinek. Itt érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az 1999. május 1-jén hatályba lépett amszterdami szerződés 152. §-a az uniós célkitűzések rangsorában előkelő pozícióba juttatta az emberi egészségvédelem követelményrendszerét, mert követelményként írta elő, hogy vizsgálni kell a közösségi jogszabályok, a szakpolitikai elhatározások egészségre gyakorolt hatását. Ez új elem az Európai Unió gyakorlatában. A csatlakozási tárgyalások folyamatában nem árt erre az eddigieknél sokkal jobban figyelnünk, nem árt tudnunk, hogy a korábbi évekkel szemben az Unióban közösségi kompetenciába került a megbízható közegészségügyi és népegészségügyi szolgálat, a hatékony betegségmegelőzés és egészségvédelmi programok kérdése, és ehhez a változáshoz alkalmazkodnunk kell. Az Unióban szervezés alatt áll egy egységes élelmiszer-biztonsági hatóság, amolyan európai FDA megszervezése, és nem elképzelhetetlen, hogy a nem túl távoli jövőben egy egységes kémiai biztonsági ellenőrzési szervezet is ki fog alakulni.

Tisztelt Országgyűlés! Még az előző kormányzati ciklusban készült el az ország kémiai biztonsági helyzetét elemző úgynevezett nemzeti kémiai biztonsági profil. Már ez a dokumentum felhívta a figyelmet arra, hogy a vegyi anyagokkal kapcsolatos szabályozások mennyire széttagoltak, mennyire áttekinthetetlenül nagy ezek száma, és ebből is következik, hogy jelentős részük hatástalan, és a mai gazdasági szerkezetnek nem felel meg. Ezért is üdvözölhető külön örömmel a törvényjavaslatnak az a törekvése, hogy folytatva a korábbi kezdeményezéseket, egy, az Európai Unió tagországaitól elvárt átfogó szabályozást kíván a kémiai biztonság területén bevezetni. Magam is úgy látom, hogy ez az ernyő jellegű vagy keret jellegű törvénytervezet megfelel a hatályos európai szabályozásnak, irányelveknek, rendeleteknek és más jogforrásoknak.

Kiemelkedő fontosságú tehát a kémiai biztonságra vonatkozó nemzeti stratégia kialakítása, és a törvényben adott felhatalmazások alapján olyan végrehajtási rendeletek megalkotása, amelyek az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások egyidejű fenntartható fejlődésének biztosítása mellett alkalmasak lesznek az ember egészségének, a környezet épségének a növekvő kemizáció és az ebből következő kémiai kockázatokkal szembeni védelmére. Talán ezért is voltunk csalódottak, hogy nem láthattuk a végrehajtási rendeletek tervezeteit, hogy ezek nem készültek még el teljes terjedelemben, és talán ezért is vannak olyan aggályaink, hogy - egy rendkívül bonyolult védelmi rendszerről lévén szó - valójában mennyire biztosítható a kémiai biztonság koordinált működése, a koordinált működés intézményes hátterének a megteremtése.

Ez a tervezet dicséretesen és érezhetően törekszik a koordináció racionális keretek között tartására. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy ennek az intézményes háttérnek a megteremtésével, illetőleg az infrastrukturális feltételek kialakításával 2000. december 31-ére, a törvény tervezett hatálybalépésének az időpontjára már el kell készülni.

(10.40)

Ez a törvény hatékonyságának egyik előfeltétele. Kérdés, hogy a törvény végrehajtása, anyagi, pénzügyi, személyi és szervezeti feltételei egy év múlva rendelkezésre állnak-e majd, és hogy a mai napon elfogadandó jövő évi költségvetés minden tekintetben megfelelő garanciákat nyújt-e erre.

Kérdés az is, hogy a törvény alkalmazásához szükséges felkészülést, sokirányú egyéb feladatai mellett az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat tudja-e vállalni, képes lesz-e az ÁNTSZ arra, hogy az ellenőrzésben szükséges megfelelő létszámot garantálja, képes lesz-e arra, hogy az ellenőrzést majdan végzők felkészítését biztosítani tudja, ami szükségessé tesz egy iskolarendszerű képzést. Emellett persze szükséges az is, hogy az ellenőrzés műszeres, analitikai, kémiai háttere biztosított legyen, mert enélkül az ellenőrző felügyeletek - nem csak az ÁNTSZ - szakmai megbízhatósága, hitele, felelősségvállalásának átgondoltsága megkérdőjelezhető. Ebben a vonatkozásban élni kell a Phare-programok biztosította lehetőségekkel is.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet elemzése természetesen felvet néhány olyan hiányosságot, amelyeket már részben a bizottsági előadók is érintettek. Magam is fontosnak tartom kiemelni például az élelmiszer-biztonság és a kémiai biztonság közötti átjárás kérdését, de emellett azt is, hogy úgy tűnik, a jogalkotók talán túlzottan ragaszkodtak az európai irányelvek harmonizálását szolgáló korábbi, három évvel ezelőtti kormányrendelet fogalmi rendszeréhez. Ezek közül néhány fogalmat ma már talán célszerű lenne helyettesíteni a magyar nyelvben jobban elfogadott kifejezésekkel, és ezzel kapcsolatosan érdemes módosító indítványokat megfogalmazni, mint ahogyan még jó néhány más kérdésben is, amelyekről a bizottsági előadók már említést tettek.

Mindazonáltal azonban ez a törvényjavaslat jó célt szolgál, az előkészítő munkát tisztességesnek tartom, és mindezek figyelembe vételével azt tudom jelezni, hogy a Magyar Szocialista Párt részéről a módosító javaslatok elfogadása esetén a tervezetet a szavazásnál támogatni fogjuk tudni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Simon Miklós képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Lotz Károly képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja részéről. Képviselő úr!

DR. SIMON MIKLÓS, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Az utóbbi néhány évtizedet nyugodtan nevezhetjük a kemizáció korszakának is, hiszen fokozatosan mindennapjaink velejárójává vált a különböző kémiai készítmények használata. Ez igaz az élet minden területére.

A forgalomba került és a regisztrált vegyi anyagok számának növekedése exponenciális; jelenleg 10 milliónál is több vegyi anyagot tartanak nyilván. A vegyipar, a gyógyszeripar, a kozmetikai ipar és a növényvédőszer-ipar ontja a különböző hatású vegyi anyagokat. Az egyre fejlettebb, összetettebb technológiák hatásukat tekintve egyre specifikusabb és hatékonyabb készítmények előállítását teszik lehetővé. A kialakult helyzetet bonyolítja, hogy ezen anyagok emberi egészségre, környezetre gyakorolt hatása a legtöbb esetben ismeretlen. Az összes ismert vegyi anyag számának közel fél százaléka esetén ismerjük jól azok kockázatait.

Nem szólok részletesen arról, hogy a töméntelen számú vegyi anyag betegséget kiváltó kóroki tényező, illetőleg kémiai katasztrófák kiváltó oka is lehet. A növekvő kemizáció tehát, mérhetetlen haszna mellett bizonyos szinten egyre nagyobb kockázatot jelent az élet és ezzel együtt a társadalom számára. Ezen kockázat minimalizálásának és elhárításának eszköze lehet a vegyi anyagokról, készítményekről, illetve ezek veszélyesség szerinti osztályozásáról, raktározásáról és szállításáról szóló törvény megalkotása.

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 3. §-ának (1) bekezdése megállapítja, hogy a törvény rendelkezéseivel összhangban külön törvénynek kell rendelkezni többek között a veszélyes anyagokról. A veszélyes anyagokról szóló törvény megalkotását az OECD-hez való csatlakozás idején prioritással kezelt feladatként vállaltuk. Időközben a veszélyes anyagok osztályozása és szabályozása az európai uniós csatlakozásból származó egyik legsürgetőbb feladatként is azonosításra került.

A kormány 1996-ban rendeletben szabályozta a veszélyes anyagok és készítmények osztályozását, csomagolását, jelölését, továbbá az ilyen anyagokkal, készítményekkel végzett tevékenység engedélyezését és nyilvántartásának rendjét. A rendelet, amit 233/1996. számú kormányrendelet néven emlegetnek, és a végrehajtására kiadott 4/1997. számú népjóléti miniszteri rendelet a részletes rendelkezések vonatkozásában is igen nagy fokú jogközelítést valósított meg mind az európai uniós irányelvekhez, mind pedig az OECD-hez való ajánlásokhoz. A hatályos szabályozást azonban néhány területen megújítani, más tekintetben pedig módosítani, kiegészíteni szükséges. Ez indokolja a kémiai biztonságról szóló törvény megalkotását.

Ezen törvény ambíciója szerint kerettörvény, ami áttekinthető rendet teremt a vegyi anyagokkal összefüggő nagyszámú rendelet egységes újraszabályozása terén; azonban nem vállalható fel az, hogy minden vegyi anyaggal, termékkel kapcsolatos szabályozás ebben a törvényben megjelenjen. A gyógyszerek, növényvédő szerek, műtrágyák, állatgyógyászati készítmények, élelmiszerek szermaradék-tartalma, a veszélyes áruk közúti, légi vagy vízi úton történő szállítása önálló, nagy hagyományokkal rendelkező szakterületi szabályozások tárgya marad. A törvénytervezet kerettörvény jellege azonban megvalósul, többek között az alábbiakban:

A törvény nemcsak a veszélyes anyagokkal foglalkozik, hanem azokkal, a már kereskedelemben lévő anyagokkal is, amelyek a piacra lépésükkor érvényes jogszabályok értelmében még nem minősülnek veszélyesnek. Ezek körében meghatározott prioritási rend szerint utólagos kockázatértékelést kell végrehajtani. A törvény néhány előírása elsősorban az osztályozásra, csomagolásra és jelölésre, továbbá a biztonsági adatlapra vonatkozik, a tárgyi hatály alá tartozó ipari, vegyi anyagok körén túl más anyagok, készítmények körére is kiterjesztő a jogszabály ilyen értelmű rendelkezése.

A törvény felhatalmazása által egy sor rendelet kiadására kerül, illetve került sor. Ezek közül környezetvédelmi szempontból legjelentősebb a mosószerekről szóló, a vegyi anyagok kockázata értékeléséről, kezeléséről szóló, a PIC-eljárásról szóló, az egyes veszélyes anyagok forgalmi korlátozásáról, betiltásáról, az azbeszt-környezetszennyezés megelőzéséről szóló rendelet.

(10.50)

Értesüléseim szerint ezen rendelettervezetek, az utolsó két témakör kivételével, már elkészültek, illetve a többi témakört illetően fél éven belül elkészülnek. A kémiai biztonsági törvény az új vegyi anyagokra vonatkozó, már hatályos eljárást annyiban módosítja, hogy az új anyagok és a meglévő anyagok definícióját az európai uniós irányelvvel azonos módon adja meg.

Megszűnik továbbá a tevékenységek engedélyezése, helyette bejelentési kötelezettség lép be, ami egyértelműen könnyítést jelenthet a készítmények gyártói számára, ami a készítmények piacra történő bevezetésének felgyorsítását eredményezheti. Ugyanakkor ez a lépés a felelősség bizonyos fokú áthárítását is jelenti a készítmények gyártói irányába, hiszen ezután a készítményekért a gyártó viseli a felelősséget.

A kémiai biztonság igényeinek biztosítása az ellenőrzésen és szankcionáláson keresztül valósul meg. A hatósági tevékenységben a közegészségügy szempontjából az ÁNTSZ, a környezetvédelem vonatkozásában a környezetvédelmi felügyelőség, a munkabiztonság körében a munkabiztonsági felügyeletek, a tűzvédelem szempontjából a tűzvédelem megfelelő szervei, illetve a fogyasztóvédelem tekintetében a fogyasztóvédelmi felügyelőségek az illetékesek.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő, a kémiai biztonságról szóló törvénytervezet, a környezet- és egészségvédelmi szempontokat figyelembe véve egy újabb jelentős lépést jelent az európai uniós szabályozásnak megfelelő jogrend kialakításának, az úgynevezett jogharmonizációnak a folyamatában. A Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója a megvitatás után elfogadásra ajánlja a kémiai biztonságról szóló törvényt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Lotz Károly képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Csáky András képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. LOTZ KÁROLY az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! A kémiai biztonság szilárd alapokra helyezése, egységes szabályozása Magyarországon rendkívül időszerű feladat, ahogy itt ma már többször hallottuk. A jelenlegi szabályozás, mint ismert, túlméretezett, nehezen áttekinthető, erősen széttagolt, ezért alacsony hatékonyságú.

A kémiai biztonságról szóló törvény megalkotását egyaránt indokolja minden magyar állampolgár joga egészsége megóvása érdekében, az alkotmány szavatolta jogos igénye, az országnak az OECD-vel, vagyis a gazdasági és fejlesztési együttműködési világszervezettel szemben vállalt kötelezettségünk, valamint a már említett európai uniós csatlakozás előkészítésének keretében szükséges jogharmonizáció. Az indokok sorában feltétlenül említést érdemel a vegyiparnak a magyar gazdaságban betöltött szerepe; a teljes ipari termelés mintegy egyötöde jut erre az ágazatra. Az általa előállított anyagokat és készítményeket a legkülönbözőbb ipari és mezőgazdasági célokra, illetve a mindennapi élet számos területén használják fel.

Tisztelt Ház! Az Egészségügyi Világszervezet szerint ma mintegy 10 millióra tehető azoknak a vegyi anyagoknak és készítményeknek a száma, amelyek lehetséges veszélyforrást jelentenek a környezet- és egészségkárosító, illetve baleseteket okozó kockázatok sorában. Szakértői vélemények szerint naponta mintegy száz vegyi anyag és készítmény veszélyezteti a lakosság egészségét, illetve környezetét. Különösen nagy kockázatot jelentenek a daganatos megbetegedéseket okozó, az úgynevezett rákkeltő anyagok, mint például a mezőgazdaságban az arzén, a kőolajiparban a kátrány, a gumiiparban a benzol. Egyes területeken még mindig felhasználnak az örökítő anyag károsításával vádolt hatóanyagokat, ezek az úgynevezett mutagén vegyületek - ez nagyon fontos, a Környezetvédelmi Minisztérium külön foglalkozik ezzel a résszel -, amelyek 50-90 százaléka hozható kapcsolatba a rosszindulatú daganatos betegségekkel. Igen szomorú tényként regisztrálható, hogy sokszor - részben pénzhiány miatt, de gyakran a helytelen szemlélet, a rossz beidegződés következtében - éppen az egészségügyi intézményekben szegik meg az egészségvédelmi biztonsági előírásokat.

Az 1996-ban megkezdett munka folytatását, a mielőbbi legmagasabb szintű jogi szabályozás szükségességét számos nemzetközi és több hazai példa támasztja alá. Külföldön körültekintve is, csupán az utóbbi időszak hírei között tallózva talán elegendő megemlíteni a bangladesi több száz tonnás DDT-szennyeződést, a Japánhoz tartozó Tesimán fellelt körülbelül 500 ezer tonna veszélyes hulladékot, a kanadai Hamiltonban kiütött tüzet, ahol a levegőbe a jelentős tömegű PVC-t tartalmazó hulladékból a megengedett határérték 66-68-szorosának megfelelő mennyiségű mérgező dioxin szabadult fel. A korábbi vegyi eredetű katasztrófák sorát is figyelembe véve nem előzmények nélküli tehát az 1992-ben Rio de Janeiróban tartott világkonferencia kereteiben többek között a kémiai biztonság továbbfejlesztésére aláírt Agenda-21, illetve az annak megvalósítására Stockholmban megalakult Kémiai Biztonság Kormányközi Fóruma.

A magyar példák hosszú sorából csupán a vízszennyezések közül kiragadható például a Chinoin nagytétényi részlegéből a Dunába került emlékezetes vegyszerszennyezés, a felszíni vizekbe ismételten bejutott szivárgó olaj, pakura, illetve a vízi járművek üzemanyaga. A hazai viszonyokat egyébként jól jellemzi a törvényjavaslat általános indoklásának erre vonatkozó része. A magam részéről ebből csak egyetlen adatot szeretnék visszaidézni, nevezetesen azt, hogy a jelenlegi szabályozás szerint kötelező vegyianyag-minősítési eljárásnak - itt mintegy 40-60 ezer esetről van szó - a gyártók és a forgalmazók még 2 - ismétlem: kettő! - százaléka sem tett eleget.

A különböző, a felsoroltaknál sajnos sokkal nagyobb kört kitevő példákat és gyakorlatot elemezve megállapítható, hogy a társadalom és a gazdaság számára a komplex módon értelmezett környezetbiztonság - tehát nemcsak kémiai biztonság, hanem inkább környezetbiztonság - megteremtését kellene célként kitűzni. Ez a nélkülözhetetlen komplex látásmód egységes szempontok alapján, azonos logikai és szerkezeti felépítésben lenne képes rendszerezni a biztonsági elvárások összeállításához szükséges alapelveket, eljárásokat, követelményeket. Egyelőre azonban tudomásul kell venni ennek nehézségeit, idő- és munkaigényét. Nem véletlenül vette fel az OECD a prioritásprogramjába, illetve az Európai Unió a legújabb kutatási keretprogramjába az életminőség javítását, ezen belül a környezeti hatások, az élelmiszerek és az egészség közötti összefüggések vizsgálatát. Éppen a napokban kaptam levelet az OECD főtitkárától mint a jövő évi OECD-rapportőr az Európa Tanácsban, amelyben Johnston úr külön kéri felvenni az élelmiszer-biztonság, a food safety kérdését, ezen belül összefüggésben ezt a kémiai biztonsággal. Tehát az OECD már 2000-ben egy külön, speciális felhívást tesz közzé ezzel a témával kapcsolatban.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a célkitűzései alapján az úgynevezett kerettörvények közé lenne sorolható. A feltételes módot itt nem véletlenül használtam. A 2. §-ban összefoglalt számos kivétel, illetve a hozzájuk fűzött részletes indoklás, azt hiszem, joggal kelt kételyeket a figyelmes olvasóban az iránt, hogy valóban nem sérült-e a törvényjavaslatnak az általános indoklásban hangsúlyozott ernyő jellege. Még a fogalommeghatározások gondos áttanulmányozása után is ember legyen a talpán, aki világosan látja, hogy az előterjesztő az átfedő értelemben is használt "anyag", "készítmény", "termék" fogalmán mikor mit ért.

Az előbbiekkel összefüggésben két kérdést tartok kiemelkedőnek. Az egyik a már említett egységes fogalomrendszer megteremtése, a különböző fogalmak általános jelleggel, minden vonatkozó jogszabályra kiterjedően mérlegelt és összehangolt meghatározása. Enélkül az európai uniós jogharmonizáció, az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás nem valósítható meg. A különböző jellegű és mértékű veszélyeket magukban rejtő anyagoknál a gyártók, forgalmazók és felhasználók, az engedélyezésben eljáró hatóságok, az esetleges jogvitákban döntést hozó bíróságok majdani jogértelmezése már a fogalmak tisztázása során is várhatóan nagymértékben el fog térni egymástól.

(11.00)

A törvényjavaslat nagyvonalú megoldása például olyan meghatározást ad a veszélyes anyag fogalmaként, amely szerint "veszélyes anyag valamennyi, a 3-5. §, illetőleg a törvény hatálybalépéséig irányadó jogszabályok alapján veszélyesként osztályozott anyag". Igen ám, de ma Magyarországon többféle besorolási elv, szabály érvényesül. Így például az 1993. évi XCIII. munkavédelmi törvény maga ad fogalmat, az 1996. évi XXXI. tűzvédelmi törvény a belügyminiszternek, az 1999. évi LXXIV. katasztrófavédelmi törvény 51. §-ának f) pontja a kormánynak, míg a tárgyi törvényjavaslat az egészségügyi miniszternek adja meg a felhatalmazást a fogalomalkotásra.

A másik említésre méltó probléma, hogy a törvényjavaslat a közreműködő személyek, az emberi vonatkozások, a hozzáértés jelentőségét sem kezeli kellő súllyal, Magyarországon pedig a vegyi anyagokkal kapcsolatos problémák az elmúlt években szinte minden egyes esetben a dolgozók ismereteinek hiányosságai miatt keletkeztek. Ezért a veszélyes anyagokkal összefüggő tevékenységek egyik legfontosabb kérdése az azokat kezelők, működtetők felkészültsége. Ezen a területen a törvényjavaslat szerint működtetendő tárcaközi bizottság által kidolgozandó módszertan valóban csak az első lépés lehet. Hasonlóképpen értékelendő, de inkább fogyasztóvédelmi törekvésnek minősíthető az oktatásnak a nemzeti alaptanterv keretébe való értelmes beillesztése. Ennek során lehet megoldani a vegyi anyagok és készítmények használatával összefüggő szokások és magatartásformák kialakítását, az általános műveltség részét alkotó nem szakmai ismeretek elsajátítását.

Tisztelt Ház! Egyes fontosabb részletekre röviden áttérve célszerű és hasznos elemként értékelhető, hogy a törvényjavaslat szerint a veszélyes tulajdonságok meghatározására nemzetközileg elismert vizsgálatokat kell végezni, a tevékenység megkezdése előtt az emberi egészséget és környezetet károsító kockázatokról becslés készítendő, és az azonos célra alkalmas anyagú készítmények közül a kevésbé veszélyes változatot kell választani; nem megengedett méretű kockázat esetében pedig egyes veszélyes anyagok, készítmények alkalmazása, az azokkal végzett tevékenységek korlátozhatók vagy akár betilthatók. Ezzel szemben megfontolandónak tartom a törvényjavaslatban, hogy elegendő-e miniszteri jogkörben meghatározott, egyes veszélyes anyagoknál pusztán nyilvántartani, regisztrálni és nyilvánosságra hozni a talajba, levegőbe, vizekbe kibocsátott károsanyag-mennyiséget, és nem kellene-e már itt meghatározott esetekben bizonyos szankciókat alkalmazni.

Külön felhívnám az államtitkár asszony figyelmét is a 20. § (6) bekezdésére, amely sokak szerint valóban keveset és szankciókat gyakorlatilag egyáltalában nem tartalmaz a károsanyag-mennyiséget illetően. Tudom, hogy itt felvetődnek nagyon súlyos szakmai és pénzügyi kérdések is, mint a környezetterhelési díj és sok minden egyéb probléma, mégis azt hiszem, hogy ezt a 20. §-t mindenképpen érdemes lenne még egyszer meggondolni. Másrészt a hazai és nemzetközi szakmai információgyűjtés, illetve -csere, valamint a kölcsönös tájékoztatás fontos, megelőző, figyelemkeltő vagy döntés-előkészítő eszköz. Ugyanakkor emellett megválaszolandó kérdés, hogy az Országos Közegészségügyi Központ Kémiai Biztonsági Intézete, az OKK-OKBI keretében létrejövő információs központ például a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség útján miért nem vállalja a lakosság számára is a megfelelő információs és tájékoztató szolgáltatást.

Végül a kémiai biztonság megítélésem szerint olyan kiemelt fontosságú és kényes terület - itt kénytelen vagyok ismételni önmagamat -, ahol a pontos, világos, egyértelmű megfogalmazásoknak különösen nagy jelentősége van. Ebben a tekintetben a törvényjavaslatban meglehetősen sok bizonytalan, ezért mielőbb tisztázandó elem található. Ezek sorából csak példaszerűen említem a 2., 6., 14., 16., 17. és 21. §-okat, amelyekre vonatkozóan módosító javaslatokat már benyújtottam.

Tisztelt Ház! Összességében megállapítható, hogy a tárgyalt törvényjavaslat elfogadható kiinduló alapot jelent a valódi célként kitűzendő komplex környezeti biztonság megteremtéséért, ezért általános vitára alkalmasnak tartjuk. Ahhoz azonban, hogy a kémiai biztonságról szóló törvény e nagyszabású feladat megoldásához biztos és egyértelmű hátteret jelentsen, számos ponton szükség van a javasolt szöveg módosítására, kiegészítésére, pontosítására. Ehhez kíván az SZDSZ frakciója a már benyújtott és a vita lezárásáig további módosító javaslatokkal minden érintett számára elfogadható, de elsősorban a lakosság részére megfelelő biztonságot, élelmiszer-biztonságot nyújtó normaszöveg kialakításához hozzájárulni.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Csáky András képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Kiss Andor képviselő úr, a MIÉP frakciója nevében felszólalni kívánó képviselő. Öné a szó, képviselő úr.

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a kémiai biztonság kérdésköréről ejtünk szót, nem túlzás azt állítani, hogy mint az élet számos egyéb területén, a kemizáció területén is a teljes globalizáció korát éljük. A második világháborút követő években, már az '50-es években is tíz év alatt közel annyi, addig ismeretlen kémiai vegyületet írt le a szakirodalom, mint századunk első felében együttvéve. Napjainkban az ismert és regisztrált kémiai vegyületek száma meghaladta a tízmilliót, és az évente felfedezett és a szakirodalomban ismertetett ilyen anyagok száma eléri a százötvenezret. Még megdöbbentőbb a fejlődés, ha ezt a számot az év egy munkanapjára vetítjük. Ebben az esetben azt fogjuk látni, hogy a világ kémiai kutatói naponta mintegy hatszáz új kémiai vegyületnek adnak életet, és teszik közzé a kémiai szakirodalomban.

Ezek után az sem meglepő, ha azt látjuk, hogy az évente a világ kémiai szakfolyóirataiban megjelenő közlemények regisztrálására hivatott tartalomjegyzék, például a Chemical Abstracts önmagában egy közepes méretű könyvtár kötetmennyiségét jelenti, és maguk az évente megjelenő szakfolyóiratok egymás mellé állított sora csak sok-sok kilométerrel mérhető. Nyilvánvaló, hogy ilyen mennyiségű információ befogadása, kezelése és ismerete még a legszűkebben vett szakmai közvélemény számára is megoldhatatlan feladat, és a szakemberek is kénytelenek megelégedni ezen mérhetetlen mennyiségű információ azon részének megismertetésével és megismerésével, ami kizárólag a szorosan vett szakterületükkel összefüggésben jelenik meg. Úgy látszik, hogy a kémia fejlődésének üteme erősen megközelítette vagy talán el is érte mind szakmai, szellemi kapacitás, mind anyagi-gazdasági feltételek tekintetében a teljesítőképesség felső határát.

Ezt feltételezve nem nagy merészség prognosztizálni, hogy 2003-2005-re az ismertté vált kémiai vegyületek száma meghaladhatja a 11 milliót, és az ezekből előállított különböző készítmények, humán- és állatgyógyászati gyógyszerek, növényvédő szerek, háztartási kemikáliák száma vélhetően átlépi az ötmilliós államhatárt is. Ezen számok tükrében aligha kell bizonygatni, hogy mindenki számára egyértelmű, hogy ennél az irdatlan mennyiségű, potenciálisan minden emberi és állati, élő szervezetre, valamint az élő és élettelen környezetre veszélyes anyagtömeg meghalad minden más veszélyt jelentő tényezőt, és a kémiai biztonság kérdéskörének megnyugtató rendezése alapvető jelentőségű a Föld létbiztonsága tekintetében is.

Úgy gondolom, nem kell nagy merészség azt állítani, hogy azt a lépést, amit a kémiai biztonság igényének nevezünk, mindenféleképpen meg kell tenni, ugyanis eléggé zavart dolgok vannak ezen a területen. Köztudott, hogy például a bányászat területén már a kezdetektől fogva igen komoly biztonsági berendezések megalkotására és biztonsági intézkedések bevezetésére került sor.

(11.10)

A kémiai iparágak, úgy mint a vegyipar és ezen belül kiemelten a XX. század terméke, a gyógyszeripar éppen a kémiai veszélyeztetettség felismerése következtében jártak a biztonságra való törekvés élén. Közismert, hogy a századforduló idejére nőtt ki a patikákból, a mennyiségi igények növekedése következtében az ipari gyógyszertermelés. Elsőként 1902-ben a Richter Gedeon által alapított gyárban találkozunk a hiperol hatóanyag és biztonságról szóló törvény meghozatalával kapcsolatos feljegyzésekkel.

Akkor, amikor erről a törvényről beszélünk, ennek a törvénynek a meghozatalával a tisztelt Ház azt kívánja elérni, hogy az uniós jogharmonizációs törekvéseknek feleljen meg, s emellett szűkebb körben a magyar társadalom, tágabban az európai társadalom, sőt az egész világ biztonsága és életminősége jobbítása érdekében kíván tenni. Nem állítom azt, hogy ez a törvényjavaslat minden előzmény nélkül való, az teljesen egyértelmű, hogy a gazdaság, az ipari termelés kialakulása és fejlődése nem nélkülözhette a termelés, ezen belül a termelő berendezések és kiemelten azok működtetői, a dolgozó emberek feladatait.

Az első igazán említésre méltó, átfogó biztonságtechnikai szabályozás, mely a kémiai biztonság tekintetében is számos előírást tartalmazott, a Szakszervezetek Országos Tanácsa által kiadott általános balesetelhárító és egészségvédő, -óvó rendszabály, 1965-től volt érvényben. Akkori értékét tekintve - ismerve a SZOT helyét az akkori idők hatalmi hierarchiájában - miniszteri vagy minisztertanácsi szintű szabályozásnak felelt meg.

Mai szemmel nézve úgy tűnik, hogy a biztonság nem volt több holmi mozgalmi feladatnál, arra mindenesetre jó volt, hogy ellenőrzéseik során a szakszervezeti munkavédelmi felügyelők a vállalatokra és azok különböző szintű vezetőire - sokszor szubjektív módon - rendellenesség esetében akkori mércével mérve tetemes bírságokat szabhassanak ki. A szabályozás maga azokban az időkben jól használhatónak bizonyult, az adott ipari körülmények között időnként talán még hatékony is volt. Az ipari termelésnek a gazdaságon belüli arányát tekintve a termelés viszonylag biztonságosan folyt, olyan típusú balesetek, mint például Vályi Péter miniszterelnök-helyettes halálos balesete vagy a Kőbányai Gyógyszergyár kémiai 1. üzemének emlékezetes készülékrobbanása viszonylag ritkán fordult elő, és a szabályozás alapján a valós okok nem mindig voltak kideríthetőek.

Ami az általános jellegéből az előnye volt, az egyúttal a hátrányának is felróható. Az előny, hogy végre valamiféle biztonságtechnikai szabályozás előírásainak betartása nagy valószínűséggel biztonságos tevékenységet tett lehetővé, és hátrány, hogy azonos előírások voltak érvényesek az iparban, a mezőgazdaságban és egyéb területeken. Például egy színházi előadás és a nitroglicerin termelése kis túlzással azonos biztonsági előírások mentén történt. Emellett gyakorlatilag azonos szempontok, az idézett rendelet szempontjai szerint történt a kivizsgálása a legeltérőbb eseményeknek, például egy színházi próbán történt lábtörésnek vagy egy gyógyszergyári készülékrobbanásnak. Kivételt csak a tűzbiztonság kérdései és a tűzesetek képeztek, mert azok nagyon helyesen mindenkor - az aktuális tűzvédelmi rendeletek hatálya alapján - a tűzoltóság hatáskörébe tartoztak. Mindezek mellett az idézett rendelet előírásai csak a termelésben foglalkoztatottak körében voltak közismertek, a lakosság biztonságát érintő közvetlen szabályozást nem tartalmaztak. A lakosságot csak közvetve, a termelés viszonylagos biztonságán keresztül érintette.

Komoly előrelépést jelentett a Minisztertanács 47/1979. számú rendelete a munkavédelemről, amely már valódi kormányrendeletként szabályozta a biztonságtechnikával kapcsolatos kérdéseket. Ez mintegy előkészítése volt - vagy többé-kevésbé párhuzamosan készült - egy szűk körű, az akkori KGST-tagállamok területén nemzetközi szinten érvényes munkavédelmi, biztonságtechnikai rendeletegyüttesnek, az 1980. január 1-jén hatályba lépett öt darab munkavédelmi alapszabványnak. A társadalom, valamint az emberi környezet kémiai biztonságának kérdéseit azonban ezek a rendeletek, illetve szabványok sem rendezték elfogadhatóan, a kor igényeinek megfelelő módon.

A fenti rendelkezések voltak joghatályosak az 1993-ban elfogadott, a munkavédelemről szóló XCIII. törvény életbe lépéséig. Meg kell azonban jegyezni, hogy a munkavédelmi törvény - jellegénél fogva és a törvényalkotó szándéka szerint - nem rendezi közvetlenül a kémiai biztonság kérdését, függetlenül attól, hogy azt követően 1996-ban és 1997-ben is kormány-, illetve miniszteri rendelet jelent meg ebben a tárgykörben. Ennek a feladatnak tesz eleget elfogadása esetén a most előterjesztett törvényjavaslat.

Az eddig elmondottakat követően most néhány konkrét észrevételt szeretnék tenni a törvényjavaslat egyes pontjaihoz. A javaslat 3. §-a foglalkozik a veszélyesség meghatározásával és a veszélyes anyagok osztályozásával. Itt jobbnak tartanánk követni az érvényes tűzvédelmi szabályok szerinti csoportosítást, hiszen ez az osztályozás régen elfogadott, közismert, megszokott és konform az egyéb biztonságtechnikai és tűzvédelmi szabályozásokkal.

A 7. § (3) bekezdése kapcsán számomra nem világos, hogy miért van szükség a magyarországi bejelentéshez csatolni az Európai Unió területén törzskönyveztető írásbeli engedélyét. Úgy gondolom, az a tény, hogy magyar felhasználóval az adásvételi szerződés létrejött, önmagában azt jelenti, hogy az eladó hozzájárult a magyarországi felhasználáshoz, forgalmazáshoz és az ezen tevékenységekkel kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséhez, így a hazai bejelentéshez és törzskönyveztetéshez is. Ha ez az írásbeli engedély pedig valamelyik uniós szabályozás miatt vált szükségessé, úgy helyes lenne e pontban ennek a szabálynak a megjelölése.

A 9. § (3) bekezdése kapcsán felvetődik, hogy miért szükséges egyazon anyag ismételt, akár többszöri törzskönyveztetése, miért nem elegendő a már egyszer törzskönyvezett anyagot a meglévő törzskönyvre hivatkozva minden új felhasználónak vagy forgalmazónak csak bejelenteni. Félő, hogy ez a követelmény az adminisztráció felesleges burjánzását, esetleg egyes anyagok esetében kaotikus állapotokat fog eredményezni. Lehetséges, hogy ez a pont is az uniós szabályozás alapján került a javaslatba?

A 14. § (2) bekezdése a) pontja kapcsán: remélem, ha még ilyen nincsen, akkor születni fog egy tiltó rendelkezés, amely kizárja, hogy nagyon mérgező anyagok lakossági forgalomba kerülhessenek. Utalnék itt olyan nemkívánatos esetekre, amikor valaki a haragosai kutyáit játszótéren szétszórt, sztrichninnel mérgezett kolbásszal kívánta elpusztítani, és a "csemegéből" kis híján a parkban játszó gyerekek is fogyasztottak. Valahol meg kell húzni azt a veszélyességi határt, amely felett a lakossági forgalmazás nem engedélyezhető.

A 23. § (6) bekezdésében rögzített bejelentési kötelezettséget helyesnek tartanám kiterjeszteni az állatokat ért mérgezések eseteire is. Ezek kiértékelésével és közzétételével vagy az anyag törzskönyvén való szerepeltetésével nagy valószínűséggel embereket érő mérgezési eseteket lehetne megelőzni.

A 28. § (3) bekezdésében megfontolandó rögzíteni, hogy legalább a kiemelkedően veszélyes anyagokkal végzett minden tevékenység csak a jó gyártási gyakorlat elveinek és előírásainak megfelelő feltételek teljesülése esetén történhessen meg. Ez és csak ez biztosíthatná, hogy az adott anyag teljes hazai életútja megfelelő biztonsággal és pontossággal végigkövethető legyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül szándékosan a végére hagyva, éppen a jelentőségét kiemelendő, néhány szó a 27. §-hoz, mely a veszélyes anyagokkal kapcsolatos alapvető ismeretek nemzeti alaptantervbe történő beépítéséről rendelkezik. Nem tudom, ismerős-e egy brit kutatónak a dihidrogén-monooxid kapcsán végzett vizsgálata. A kutatás lényege röviden az volt, hogy találomra megszólított személyeket kérdezett arról, hogy mennyire ismerik, illetve mi a véleményük a dihidrogén-monooxidról. A kérdéshez olyan kiegészítő információkat adtak, hogy a nevezett anyag veszélyessége abban áll, hogy például fontos alkotórésze a savas esőknek, hogy a tüdőbe kerülve kis mennyiségben is fulladásos halált okoz vagy nagy tisztaságú formájában a gyomorba kerülve szintén képes halált okozni.

(11.20)

Az eredmény döbbenetes volt. A megkérdezettek 80 százaléka elszörnyülködve válaszolt, hogy miért kell egy ilyen veszélyes anyagnak forgalomban lennie, és sürgős intézkedéseket tartott szükségesnek ennek megakadályozására. A megkérdezettek mindössze 20 százaléka tudta, hogy valójában a vízről van szó. Csak remélni tudom, hogy a magyar lakosság körében egy ilyen vizsgálat kedvezőbb eredményre vezetett volna. Azért, hogy ez biztosan így is legyen, a javaslat egyik legfontosabb elemének tartom azt, hogy ez a törvény kötelezően a nemzeti alaptantervben is rögzített tananyaggá kívánja emelni a kémiai biztonság oktatásának kérdését.

Az eddig elmondottakból következik, hogy a Magyar Demokrata Fórum üdvözli a törvény megszületését, és elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Kiss Andor képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úr. Öné a szó.

KISS ANDOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! MIÉP-es képviselőként mindig utolsóként kerülünk vezérszónoklatra, így - ahogy el szoktam mondani - az előttem szólók már nagyon sok mindent érintettek, olyat, amit én is megjegyezni kívántam, ezért remélem, hogy még én is szolgálhatok valamilyen újdonsággal az önök számára.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk újabb jelentős mérföldköve ez az előttünk álló törvénytervezet. A Magyar Igazság és Élet Pártja nem kimondottan híve az európai uniós csatlakozásnak, elsősorban abból kifolyólag, hogy nem tartjuk indokoltnak az elhamarkodott csatlakozásunkat, meg kell várnunk azt az időpontot, ameddig mind az Európai Unió, mind Magyarország erre felkészül; de természetesen üdvözlünk minden olyan kezdeményezést, amely Magyarországot közelebb hozza az Európai Unióhoz.

Ezen az úton egy fontos mérföldkő az előttünk álló, kémiai biztonságról szóló T/1803. törvényjavaslat. Külön öröm számomra, hogy a frakción belül a szakmai területemhez az idén két és fél ilyen nagy törvényjavaslat került a Ház elé. Azért mondok két és felet, mert a harmadik - amely a katasztrófavédelmi és a kémiai biztonságon túli törvényjavaslat -, a hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, bár a tisztelt Ház elé került, de még általános vitában nem foglalkoztunk vele. A három tárca fontos törvényjavaslatokat alkotott, amelyek majd hosszú időre meghatározzák életminőségünket, környezetünk alakítását, illetve környezetünk biztonságát.

A T/1802. számú törvény a kémiai biztonságról szól. A címe első hallásra - legalábbis számomra - kissé furcsán hangzott, de a törvény áttanulmányozása után jómagam is megbarátkoztam vele, illetve nem találtam jobbat. A törvény előkészítése a képviselőknek adott írásos és szóbeli tájékoztatás alapján hosszú folyamat volt. Életünk, környezetünk e területét korábban is szabályozták már különböző szintű, elsősorban egészségügyi miniszteri rendeletek, de törvényi szabályozás mindeddig nem volt. Ezt teremti meg ez a törvényjavaslat, és mint ahogy ez itt többször elhangzott, ernyőként vagy kerettörvény-javaslatként.

Természetesen ahhoz, hogy a törvényi előírások a valóságban is működjenek, eme kerettörvényhez meg kell születnie számos alacsonyabb szintű jogszabálynak, amihez a törvény a zárórendelkezései között bőségesen ad felhatalmazást és munkát. Mi is mindenképpen szerencsésebbnek tartottuk volna azt, ha ezek az alacsonyabb szintű jogszabályok, miniszteri rendeletek, egyebek a törvényjavaslat benyújtására elkészültek volna, így egységesen tudtuk volna vizsgálni ezt a javaslatot. Ezen alacsonyabb szintű jogszabályok megteremtése nehéz munka lesz, mivel - bár ezt a törvényjavaslatot az Egészségügyi Minisztérium készítette - a többi szabályozásba számtalan tárcának kell besegítenie a minisztériumnak. Ezek közül talán a legfontosabb a Környezetvédelmi Minisztérium, de hasonlóan nagy szerepet kap a felhatalmazásokban a Belügyminisztérium, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium, valamint a honvédségnél előforduló speciális veszélyes anyagok és készítmények miatt természetesen a Honvédelmi Minisztérium is.

Külön fontos szerepe lesz a fogyasztóvédelemnek. A tervezett törvényi szabályozás három részre bomlik. Bizonyos előírások az európai uniós csatlakozásig lesznek érvényben, bizonyos előírások az európai uniós csatlakozáskor lépnek érvénybe, és a törvény egy része - zöme - pedig folyamatosan érvényben marad.

Talán a megszűnő kategóriánál a leglényegesebb elem, hogy a bejelentési kötelezettségek, például a törvény hatálya alá tartozó anyagokkal és készítményekkel végzett tevékenységek, valamint a veszélyes anyagok és készítmények bejelentése az Európai Unióba történő belépésünk pillanatában megszűnik. Ez a megszűnés - amit állítólag a EU-konformitás követel meg - Magyarország számára számos veszélyt rejthet. Az utóbbi időben kirobbant környezetszennyezési botrányok mind azt mutatják, hogy bár a bejelentések és engedélyek ezekben az esetekben szinte kivétel nélkül rendben voltak, mégis számtalan helyen hatalmas környezetszennyezésre, környezetkárosításra derült fény.

Ahhoz, hogy kis hazánkban eltörölhető legyen egy ilyen bejelentési kötelezettség, öntudatváltozásra van szükség életünkben, amely súlyos, nehéz feladat lesz. Az előttem szóló képviselő úr említette a nemzeti alaptantervet - remélhetőleg ez segítség lesz ebben. De az a szerencsénk, hogy bizonyos nyugat-európai országok - talán még szomszédos ország is - ebben a tudatformálásban bőségesen előttünk járnak, náluk ez már megtörtént, így lesz honnan példát merítenünk nekünk is. Bár az expozéban az államtitkár asszony említette, hogy ennek a bizonyos bejelentési kötelezettségnek az eltörlését az Európai Unió nem tiltja, így én megfontolandónak tartom, hogy ez a bejelentési kötelezettség továbbra is megmaradjon.

Áttérve a törvény részletes elemzésére, mint minden törvénytervezet, ez is a fogalommeghatározásokkal indul. A definíciók számomra logikusaknak, egyértelműeknek tűntek, bár a szakterületek részletes ismerői bizonyára találnak benne kiegészítenivalót, kritizálnivalót. A fogalmak, amelyeket a fogalommeghatározások között definiálnak, a törvényjavaslat teljes egészén pontosan végigvonulnak, akik megismerkednek a fogalmakkal pontosan, azoknak a törvényjavaslat további értelmezése, olvasása nem jelent gondot. Ilyen szempontból ezek a bizonyos definíciók pontosnak tekinthetők. Ez mindenképpen pozitívuma ennek a törvénynek, hiszen ezt - mint ahogy több felszólalásban elhangzott - nemcsak a szuper szakemberek olvassák, illetve értelmezik.

A következő paragrafus a törvény hatályát határozza meg. Nem vonatkozik ez a törvény az emberi vagy állatgyógyászati célra használt gyógyszerekre, pszichotrop anyagokra, kozmetikai termékekre, radioaktív anyagokra, élelmiszerekre, takarmányokra, a növényvédő szerekre és a termelésnövelő készítményekre. Ezt jómagam is ugyanúgy kifogásolom, mint az előttünk szólók, hogy egy ilyen kerettörvénynél talán célszerű lett volna a törvény hatályát ezen anyagokra is kiterjeszteni, és később elkészülő egyéb törvényekben módosítani az erre vonatkozó speciális előírásokat.

A következő fejezet foglalkozik a különböző veszélyességi formák meghatározásával. Ezeknél a meghatározásoknál mindenképpen szükségesnek tartok további pontosítást. Példaként hadd említsem meg, hogy a mérgező anyagok csoportosítását, ezen belül is a "nagyon mérgező anyag és készítmény" kategóriát kifogásolnám: "Nagyon mérgezőek azok az anyagok és készítmények, amelyek belégzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén igen kis mennyiségben halált, heveny egészségkárosodást okoznak."

Azt hiszem, mindenki számára világos, hogy itt az "igen kis" meghatározásával van bajom. Miért? Ha valaki százezer vagy tízezer tonnákban gondolkodik, annak számára akár egy tonna is igen kis mennyiség lehet. Viszont egy emberi élet kioltásához bizonyos mérgekből talán elegendő egy-két milligramm is. Akkor most melyiket tekintsem én igen kis mennyiségnek? Ebben mindenképpen pontosítani kell. Bizonyára vannak az előbb említett szuper szakemberek, akik ezt pontosan értelmezni tudják, de ez a törvényjavaslat laikusoknak is szól. Ebben a fogalommeghatározási kategóriában valamilyen mennyiségi pontosítást mindenképpen célszerűnek tartanék.

(11.30)

A következő fejezet foglalkozik az osztályozással, a bejelentéssel és a törzskönyvezéssel. A bejelentéssel kapcsolatos európai uniós integrációs kifogásaimat már az előbb elmondtam. Ezen túl természetesen itt még további kritikát kívánok megfogalmazni.

A 7. § számomra teljes mértékben ellentmondásos. Nevezetesen, az 5. pont részletesen, tömegre lebontva határozza meg - bizonyos esetben néhány kiló is elegendő ahhoz -, hogy különböző veszélyes anyagot be kelljen jelenteni. Van olyan, amelynek 10 kiló feletti mennyiségét is be kell jelenteni. Aztán jön a következő, 6. pont, amely így szól: "Nem kell külön bejelenteni a nagy tömegben, évente 10 tonnát meghaladó mennyiségben gyártott vagy importált veszélyes anyagokat." Itt vagy súlyos ellentmondás vagy fogalmazási hiba van. A súlyos ellentmondás alatt azt értem, hogy egy bizonyos anyag esetében akár tíz kilót is be kell jelenteni, de a tízezer-egyedik kilóját már nem. Meglehet, hogy a 6. pontban lévő "külön" szócskában van a megoldás kulcsa, és ez valószínűsíthető is, de számomra akkor is értelmezhetetlen így ez a törvényi megfogalmazás. Sajnos, sem a törvényhez adott részletes indoklás, sem a bizottságokban elhangzottak nem adtak erre választ. Ez azt jelenti, hogy aki csupán a törvényt ismeri, és ezzel együtt nem ismeri az alacsonyabb jogszabályokat, bizonyos esetben köteles a 10-től 10 ezer kilogrammot bejelenteni, de a tízezer-egyediket már nem. Ez a bejelentés teljes koncepcióját tenné értelmetlenné.

A következő kritikai észrevételem a IV. fejezetre vonatkozik. Az 1. pont határozza meg, hogy a veszélyes anyag és készítmény csomagolásának meddig kell biztonságosnak lenni; a tervezet szerint a készítmény felhasználásáig. De mi a helyzet abban az esetben, ha ez a készítmény nem kerül fölhasználásra, hanem elfekvő készletként hosszú ideig a raktárak polcán áll? - mert egyszerűbb tárolni ezt a bizonyos készítményt, mint drága módon végmegsemmisíteni. Erre nem ad a törvényjavaslat sem koncepciót, sem választ. Ugyanebben a fejezetben a 15. § a raktározásra személyes felelősséget is megállapít, ami nagyon helyes, hiszen az elmúlt negyven évben elegünk volt már a kollektív felelősségekből, vagyis felelőtlenségekből. Sajnos, a 16. §, amely a szállítás biztonságával foglalkozik, nemhogy személyi felelősséget nem állapít meg, hanem ezt a nagy kérdést gyakorlatilag két mondatban intézi el. Nem kívánom az előttem szóló Steinerné Vasvári Éva bőséges, idevonatkozó érvelését megismételni.

A 17. § 2. pontja így szól: a felirat magyar nyelven is jól olvashatóan és letörölhetetlen módon kell hogy tartalmazzon bizonyos dolgokat. Számomra az "is" szócskán van egy hangsúly, és hogy magyar nyelven is. Nem! Elsősorban magyarul, és aztán utána valamilyen más nyelven is tartalmazhat; jelen pillanatban tudomásom szerint még Magyarországon élünk, és a hivatalos nyelv a magyar. Ugyanennek a paragrafusnak a 3. pontjában bizonyos 125 milliliternél kisebb mennyiségeknél nem kell bizonyos feliratokat feltüntetni. Ez számomra megint ugyanúgy kifogásolható, hogy miért pont egy 125 milliliteres, és miért pont milliliterben van meghatározva, hasonlóképpen meg lehetne akár tömegben vagy bármilyen más mértékegységben is adni.

Az V. fejezet 19. § (6) bekezdésénél a magáncélú felhasználásról esik szó. Itt célszerűnek tartanám pontosítani, hogy mit is értünk magáncélú felhasználáson. Egy egyéni vállalkozó, mondjuk, magáncélra fölhasználhat ipari mennyiségeket is. A 20. § 7. pontjában szó van a végmegsemmisítésről, amit az előbb a raktározásnál említettem. Szerintem itt konkretizálni kellene azt, hogy mennyi idő után kellene az elfekvő készleteket végmegsemmisíteni. A 21. §-ban az anyagok eltulajdonítására, magyarul lopására vonatkozó esetek vannak fölsorolva. Az nem derült ki számomra, hogy mi a helyzet akkor, ha ez a lopás mégis bekövetkezik, hogyan kell ebben az esetben eljárni.

A 23. § 3. pontjában bizonyos adatok 24 órás hozzáférésének biztosításáról van szó. Ez nagyon helyes, én a felhatalmazások között kerestem, hogy milyen módon vagy ki rendezi majd ennek a biztosítását, nem találtam meg, kérem, hogy a kormány ezt pótolja. Végül a 22. § 3. pontjában: a biztonsági adatlap írásban vagy elektronikus úton rögzített módon is átadható. Itt szerintem választási lehetőséget kellene adni a felhasználónak, nem biztos, hogy ma Magyarországon mindenki fölkészült arra, hogy akár flopilemezen, akár CD-ROM-on kapjon meg bizonyos információkat.

Összefoglalva: a Magyar Igazság és Élet Pártja a törvényjavaslatot fontosnak tartja, és az itt megfogalmazott, más pártok által is megfogalmazott kritikák korrigálása után jómagunk is igen szavazatunkkal támogatjuk.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Még egy mondatot engedjen meg! A Házszabály szerint a legkisebb frakció vezérszónoka szólal meg utoljára, és ha jól néztem, akkor ez volt az évezred utolsó vezérszónoklata, így engedje meg, hogy a Ház minden tagjának, a kormány minden tagjának és minden nézőnknek boldog, békés karácsonyt és egy sikerekben gazdag új, harmadik évezredet kívánjak! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végéhez értünk, az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására a következő ülésünkön kerül sor. Most pedig 13 óráig ebédszünetet rendelek el, amikor az azonnali kérdésekkel folytatódik a mai ülésnap.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy ma már én sem fogok elnökölni, engedjék meg, hogy magam is kívánjak önöknek szép napot, önöknek és családjuknak pedig meghitt, boldog ünnepeket! Viszontlátásra a jövő évben!

Köszönöm szépen. (Taps.)